Regisztráció



A jelszavát emailben elküldtük.

<< 7. rész Egyiptomtól Názáretig

Mikor megérkeztünk hazámba, Názáretbe, nem léptünk be rögtön a városba, hanem letérdeltünk. Szeretett Anyámmal és a hűséges Józseffel együtt hálát adtunk Atyám szeretetéért, gondoskodásáért, és gondviseléséért, mellyel hosszú és veszedelmes utunk alatt kísért minket. Felajánlottuk Neki utunk minden szenvedését. Bizony nagy szenvedések voltak. Hálát adtunk szerencsés megérkezésünkért. Felajánlottam Atyámnak hálaadásomat testvéreim nevében is, különösen azok nevében, akik elérik az örök üdvösséget és Atyám arra méltatja őket, hogy belépjenek az örök hazába. Hálát adtam Neki, mert segítette őket, majd a kegyelmekért, végtelen irgalmáért és jóságáért is, mellyel őket az üdvösségre vezette. Hálát adtam azért is, hogy eleget tettek, s együtt működtek kegyelmével. Ez különös kegyelem, melyet jóságos Atyám nekik ajándékoz. Arra kértem Őt, hogy az öröm fejében, melyet kéréseimre és hálaadásomra érzett, adjon mindegyiknek újabb kegyelmet. Ne fáradjon bele abba, hogy mindig jót tegyen velük, segítse és erősítse őket ezentúl is, kemény és zord életútjukon.

Érzékeik és romlott természetük számára valóban ilyen ez az út. Atyám megígérte, hogy így fog cselekedni. Tényleg így is tesz, s ebben fáradhatatlan. különösen az olyanokkal szemben, akik nem élnek vissza kegyelmeivel, és ezzel képessé teszik magukat arra, hogy mindig újabb kegyelmeket, és segítséget nyerjenek Tőle, kegyességének mintegy bizonyítékaként. Újból hálát adtam érte Atyámnak. Mielőtt oda beléptem volna, megáldottam a várost, s kértem Atyámat, hogy Ő is járuljon ehhez hozzá. Ő is adja rá áldását, nagy irgalma szerint. És tényleg így is tett.

A MEGTESTESÜLÉS HELYÉN

Mikor bementünk a városba és a kis házhoz értünk, ahol megtestesültem, újból a földre vetettük magunkat, hogy imádtuk Atyámat. Ujjongó szívvel hálálkodtunk Neki, s hálát adtunk azért az ajándékért is, melyet az emberi nem kapott meg- testesülésem által. Térden állva, összetett kezekkel ajánlottam fel újból Magamat Atyámnak e szavakkal: „Lásd szeretett Atyám, leborulok Előtted! Egészen Neked áldozom és ajánlom fel Magamat. Kész vagyok imádatra méltó, szent akaratodat teljesíteni. Felajánlom Magamat Neked az egész emberiség üdvéért. Biztosítalak, hogy csak azért jöttem a világra, hogy teljesítsem az akaratodat. Nem azért tértem vissza, hogy megpihenjek, hanem hogy akaratodat teljesítsem. Kész vagyok elszenvedni minden kényelmetlenséget. Szívesen ölelek Magamhoz minden szenvedést, éhséget, szomjúságot, hideget, kínokat, üldözést, megvetést, durvaságot, becsmérlést, gúnyt, lenézést, aggodalmat, fáradalmakat, s mindent, amit küldeni akarsz. Mindezt önként, Irántad táplált szeretetből és az emberi nem üdvösségéért akarom elviselni.”…
Atyám nagyon megörült odaadásomnak, és öröme jeléül így szólt: „Ez az Én szeretett Fiam, Kiben Nekem kedvem telik!”

E szavakat szeretett Anyám és József is megértették. E szavak kedvességétől rögtön édes elragadtatásba estek. Most arra kértem Atyámat, hogy mert gyönyörködik Bennem, fogadja el azokat a felajánlásokat, melyekkel testvéreim teljesen felajánlják magukat Neki. Adja meg számukra a kegyelmet, hogy ezt olyan lélekkel és állhatatossággal tegyék, ahogy az érdemdús számukra. Különösen arra kértem Őt, sugallja ezt mindazoknak, akik erről nem tudva, vagy hanyagságból nem teszik ezt meg. Szeretett Atyám ezt is megígérte Nekem. Ismét hálát adtam neki, s arra kértem Őt, hogy fogadja el felajánlásomat kárpótlásul mindazokért, akik e tekintetben mulasztást követnek el. Atyám nagy örömmel fogadta el azt, s mindenkivel szemben kiengesztelődött.

JÉZUS, MÁRIA ÉS JÓZSEF PIHENNEK ÉS ÉTKEZNEK

Felajánlásom és kéréseim után hálát adtam Atyámnak. Felálltam térdeplő helyzetemből, s leültem. Erre szeretett Anyám és József is leültek. Kipihentük magunkat, mert a hosszú, fárasztó út és a kiállott szenvedések után nagyon fáradtak voltunk. Fáradt voltam, s hogy felüdüljek, táplálékra volt szükségem. Vártam, hogy Atyám gondoskodjék Rólam, Anyámról és Józsefről, s Ő azonnal megküldte angyalaival a szükséges táplálékot. Mikor kipihentük magunkat, s nagy szeretetben elfogyasztottuk az Atyám által juttatott eledelt, együttesen adtunk hálát jóságos Atyámnak. Amint bevégeztük hálaadásunkat, felajánlottam magasztaló énekeinket minden testvérem nevében, s arra kértem Őt, hogy kegyességében adjon mindig annyi táplálékot mindenkinek, amennyi a megélhetéshez szükséges. Ha nagy szükségben vannak, támogassa őket minden téren.

Tegye ezt Irántam érzett szeretetből, s azért, mert én hálás vagyok Iránta. S amikor testvéreim a legkevésbé gondolnak erre, akkor halmozza el őket bőkezűen kegyelmével, s jöjjön segítségükre isteni gondviselésével. Főleg azt kértem Tőle, hogy a lelkeket segítse és erősítse isteni megvilágosításával, gyámolításával és segítségével. S ha végső szükségben vannak, s meg vannak fosztva minden erősítéstől, vigasztalja meg, táplálja és erősítse őket. Szerető Atyám minden megígért Nekem. Láttam, hogy meg is tesz mindent. De ezt teljesen az embereken múlik, sok ember nem törődik a Gondviseléssel, még kevésbé várja vagy kutat utána. Pedig Atyám mindig készen áll arra, hogy megvigasztalja, megerősítse őket. Sokan idegenkednek az isteni erősítéstől, nem törődnek vele, sőt az terhükre van. Többre becsülik a földi eledelt, mint az isteni erősítés édes táplálékát, azaz a lelki vigaszokat, a megvilágosításokat, kegyelmeket és mindazt, ami üdvös a lélek számára, ha az erény és tökéletesség útján halad.

Nagy fájdalmat éreztem akkor, amikor testvéreim hanyagságát láttam. Nagyon fájt, hogy ilyen kevésre becsülik Atyám kegyelmét, s alig vagy egyáltalán nem törekednek Láttam, hogy mekkora káruk lesz majd belőle. Felajánlottam ezt a fájdalmat is szeretett Atyámnak, s arra kértem, könyörüljön rajtuk, fogadja el mindazt, amit Én hibáik kiengesztelésére tettem. Adjon nekik felajánlásaimért új indításokat és kegyelmeket, hogy felébredjenek lanyhaságukból és hanyagságukból. Szeretett Atyám mindent megígért Nekem, s ez némileg megvigasztalt. Erre ismét hálát adtam Neki, s dicsőítettem és magasztaltam végtelen jóságát. Ez nagy gyönyörűséget szerzett Atyámnak. Örültem boldogságának, s forrón kívántam, hogy ugyanilyen nagy öröme teljék testvéreimben is. Láttam azonban, hogy bennük nemcsak nem telhet kedve, hanem még visszatetszést is keltenek Benne.

Ekkor olyan nagy fájdalmat éreztem, hogy az minden vigaszomat megkeserítette. Mikor Atyám látta, hogy mennyire elszomorodtam, akkor még nagyobb kegyelmet és segítséget ígért Nekem testvéreim számára: ezáltal mindent megtesznek majd, hogy cselekedeteikkel kielégítsék, s tetteikkel megörvendeztessék. Atyám számos lelket mutatott Nekem, akik tetszését elnyerik. Ez megvigasztalt Engem, s hálát adtam végtelen jóságáért és irgalmasságáért.

AZ OTTHON NYUGALMA

Mikor visszatértünk hazánkba, szeretett Anyám és József házában laktunk. Teljes nyugalomban éltünk, nem üldözött senki. Ezért hálát adtam Atyámnak, s arra kértem Őt, adjon kegyesen hasonló kegyelmeket mindazoknak, akik Iránta táplált szeretetből üldözést és szenvedéseket viseltek el. Engedte, hogy végül nyugalmat élvezhessenek, hogy e pihenőidőben szenvedések elviselésére készülhessenek elő, ahányszor majd az Isteni Fölség ilyet küld rájuk. Atyám szívesen teljesítette kéréseimet. Hálát adtam Neki azok helyett is, akiknek megadja ezt a kegyelmet.

A GYERMEK JÉZUS ATYJA AKARATÁT VÁLASZTJA

Majd megkérdeztem Atyámat, hogy amíg Názáretben tartózkodom, hogyan szolgáljak Neki. Szeretett Atyám nyíltan nagy szeretettel adta tudtomra akaratát. Kívánságát egész Szívemmel felkaroltam. Atyám teljesen meg volt elégedve. Megmutatta, mennyire tetszik Neki, hogy alávetem Magamat, s engedelmeskedem szent akaratának. Hálát adtam neki, hogy tetszését elnyerhettem, s ezért arra kértem, hogy fogadja el testvéreim megalázkodását és engedelmességét is. Ezt a legtöbben tökéletlenül teszik, miért is arra kértem Atyámat, hogy kárpótlásul fogadja el cselekedeteim tökéletességét.

Elégedjék meg Érdemeimmel s ne nézze az ő érdemtelenségüket. Különösen azt a kegyelmet kértem Tőle, hogy ha testvéreim az Ő akaratát szeretnék teljesíteni, kegyesen adja azt tudtukra. Élénk sugallatokkal vagy szolgáival, vagy olyan emberekkel tudassa velük akaratát, akik már egyesültek Vele. Egyszersmind adja meg nekik a szükséges kegyelmet, hogy tökéletesen teljesíthessék akaratát. Szeretetteljes, jóságos Atyám mindenben meghallgatta kéréseimet. Hálát adtam Neki nagy szeretetéért és jóságáért, melyet velük szemben tanúsít. Aztán arra kértem, nyilatkoztassa ki Nekem akaratát, szeretett Anyámra, s jegyesére, Józsefre vonatkozólag is. Mondja meg, hogyan szolgáljanak Neki, s hogyan viselkedjenek Velem szemben együttlétünk ideje alatt. Szeretett Atyám, ezt a kérésemet is teljesítette.

Már mindent megértettem, mégis előadtam kéréseimet Atyámnak, hogy megmutassam, készséggel megalázkodom Előtte s engedelmeskedem isteni felségének. Minden cselekedetemben először az Ő akaratát kerestem, s csak azután munkálkodtam az Ő nagyobb dicsőségére s testvéreim érdekében, amint azt már Neked annyiszor elmondtam. Mikor tudtomra adta akaratát, hálát adtam Neki. Magasztaltam végtelen jóságát és még valamire kértem: ha a Neki különösen kedves lelkek és szolgái is arra kérik, hogy az alájuk rendelt vagy nekik ajánlott lelkekre vonatkozólag is tudassa velük szent akaratát, akkor világosan nyilatkoztassa azt ki nekik, nehogy megtévesszék ezeket a lelkeket, e mellett úgy szolgálják és tiszteljék Őt, ahogy Ő kívánja. Ezt is megadta Nekem Atyám, s Én újból hálát adtam érte mindazok nevében, akik megkapják majd ezeket a kegyelmeket és isteni megvilágosításokat.

MÁRIA ÉS JÓZSEF MEGALÁZKODÁSA

Mikor már mindent megbeszéltem Atyámmal, meg akartam magyarázni szeretett Anyámnak és Józsefnek is Atyám akaratát, s azt, hogyan viselkedjenek Velem, együttlétünk ideje alatt Ezért először Anyámat hívtam, azután Józsefet. Közéjük álltam, letérdeltem, s együtt imádtuk Atyámat. Ezután felemelkedtem. Mária és József térden állva maradtak, hogy meghallgassák Atyám utasításait. Megmagyaráztam nekik akaraté melyet nagy áhítattal és ujjongással fogadtak. Közöltem velük hogy Atyám azt akarja, hogy amíg újabb parancsot nem ad, együtt éljenek ebben a házban Velem. József haláláig itt maradunk. Itt fog meghalni szeretett Anyám és az én segítségemmel.

Mikor a boldog József ezt meghallotta, olyan vigasztalást, s ujjongó örömet érzett, hogy örömkönnyeket hullatott. Méltányos volt, hogy Atyám így vigasztalja meg őt, hiszen annyi szenvedést állott ki az úton, mikor Egyiptomba kellett menekülnünk mikor onnan visszatérnünk. Ezt ő mind türelmesen viselte el, hogy megmentsen Engem attól a haláltól, melyet az istentelen Heródes ravaszul kieszelt. József igazságos volt. Atyám biztosította őt, hogy Az lesz jelen halálakor, Akinek nagy szorongattatások közt mentette meg az életét. Illő volt, hogy Atyám előre megvigasztalja őt. Atyám végtelenül bőkezű, s százszorosan fizet már ebben az életben is mindazoknak, akik az Ő nagyobb dicsőségén fáradoznak. Mikor láttam, hogy hálátlan testvérei nem ismerik el bőkezűségét, nem emlékeznek meg róla, s nem adnak hálát érte, helyettük Én adtam hálát Atyámnak mindnyájuk nevében, különösen azok helyett, akik úgy élik világukat, hogy nem ismerik Őt, s nem gondolnak bőkezűségére. Ez a hálaadás jólesett Atyámnak. Jogosan követeli meg mindenkitől ezt a hálaadást.

MUNKA, IMA ÉS ENGEDELMESSÉG

Azután folytattam közléseimet. Megmagyaráztam, hogy Józsefnek és Anyámnak is kezük munkájával kell megkeresniük azt, ami életünk fenntartásához szükséges. Rendszeresen dolgozzanak, de csak annyit, amennyi a saját és az Én megélhetésemhez szükséges. Nem többet. Utasítást adtam nekik, hogy napjában hétszer mondják el Istent magasztaló imáikat. Bár lelkük állandóan egyesülve volt Istennel, mert egész szívükkel megszakítás nélkül dicsérték és magasztalták Őt, Atyám mégis úgy állapította meg, hogy napjában hétszer végezzük ezt mind hárman. Szeretett Atyám második üzenete nagy örömmel töltötte el szívüket, különösen szeretett Anyám szívét, aki mindennél jobban szerette az Istent dicsérő imákat. Sohasem tudta eleget dicsérni és magasztalni Teremtőjét.

Azt is megmagyaráztam nekik, hogy Atyám akarata az, hogy alávessem Magamat parancsaiknak. Azt kívánja, hogy rendelkezzenek Velem, ezért Én engedelmes „fiuk” vagyok. Ebben a pontban alávetették ugyan magukat Atyám akaratának, de nagyon fájt nekik, hogy Én, az Isten Fia, alájuk vagyok rendelve. Azt szerették volna, hogy inkább ők legyenek mindenben alávetve parancsainak. De Atyám azt akarta, hogy a vigaszba kis keserűség is vegyüljön. Anyámnak és jegyesének, Józsefnek sohasem volt olyan vigasztalása ebben az életben, amibe ne vegyült volna keserűség vagy szenvedés. Atyám mindig megadta nekik az alkalmat, hogy több érdemet szerezzenek, annál is inkább, mert ők is mindenben alávetették magukat Atyám akaratának. Önszántukból választották azt, amit nekik az isteni gondviselés küldött.
.
Én is önként vetettem alá Magamat e tekintetben Atyám akaratának, s kijelentettem, hogy rendeljen alá Máriának és Józsefnek. Atyám örömmel fogadta készséges engedelmességemet. Ezt az igyekezetemet felajánlottam kárpótlásul fivéreim és nővéreim helyett, akik ha arról van szó, hogy alávessék magukat akaratának, akaratosak legfőképpen olyan dolgokban, melyek megalázkodást jelentenek számukra. Annál inkább felajánlottam Atyámnak engedelmességemet, engesztelésül a vakmerő és engedetlen gyermekek helyett, akik nem akarnak szüleiknek alárendelve élni. Ugyanakkor ellene szegülne Atyám parancsainak, Aki pedig nagy szigorral követeli tőlük az engedelmességet.

Arra kértem Őt, hogy engedelmességemért, s meghódolásomért adjon minden gyermeknek őszinte érzületet, hogy alá tudják vetni magukat szüleiknek, s engedelmeskedjenek nekik. Arra is kértem Őt, hogy adja meg az alárendelteknek, feletteseikkel és elöljáróikkal szemben, a megalázkodás és engedelmesség igazi szellemét, hogy így ezáltal teljesítsék isteni akaratát és utánozzanak Engem. Én nemcsak mennyei Atyámnak, szeretett Anyámnak és Józsefnek engedelmeskedtem, hanem igazságtalan bíráknak és bűnös embereknek is. Atyám elfogadta felajánlásaimat és teljesítette kérésemet. Mindenbe beleegyezett, amit testvéreim lelkük üdve érdekében kértem.

Hálát adtam irányunkban tanúsított nagy szer tétéért és jóságáért. Ezt azok helyett a hálátlan emberek helyett tettem, akik nem adnak hálát jótetteiért, hanem visszaélnek azokkal, vagyis nem teljesítik akaratát és elvetik isteni indításait és szent sugallatait. Helyettük ajánlottam fel hálámat és tökéletes engedelmességemet, melyet nemcsak Atyámmal szemben, hanem azokkal szemben is gyakoroltam, akiket Ő éppen fölém rendelt. Most tisztán és világosan láttam mindazokat, akik az engedelmesség és az alázatosság ellen vétenek, s visszaélnek Atyám kegyelmeivel. Rájöttem, hogy ezzel Atyám nemtetszését vonják magukra, s nagy fájdalmat éreztem e miatt. Minden vágyam az volt. hogy Atyám akarata teljesüljön, s hogy úgy tiszteljék kegyelmeit és kegyességének bizonyítékait, ahogy az Őt megilleti.

Nagyon szomorú voltam, hogy testvéreim ennyire hanyagok. Felajánlottam fájdalmamat, s vágyakozásomat kárpótlásul Atyámnak azokért, akik nemtetszését vonják magukra, nem alázkodnak meg Előtte, vagy nem akarnak engedelmeskedni mások akaratának, jóllehet ez kötelességük lenne. Atyám elfogadta felajánlásaimat. Ezzel kiengeszteltem Őt, s hajlandó volt megbocsátani nekik. Valahányszor fivéreim és nővéreim a gyermek bizalmával közelednek Hozzá, kész megbocsátani nekik, mert Én már minden bűnükért elégtételt szereztem. Nagyon megvigasztalt, hogy szeretett Atyámat azonnal kibékítenék és kielégítették felajánlásaim. Ez nagy fájdalmamban megvigasztalt Engem és felbátorított, hogy ismét felajánljam Magamat Atyámnak és új kegyelmeket kérjek testvéreim számára. Ezt már azért is megtettem volna, mert felismertem, hogy ezzel Atyámnak tetsző dolgot cselekszem és gyönyörűséget szerzek Neki.

A GYERMEK JÉZUS MEGMAGYARÁZZA SZERETETT ANYJÁNAK ÉS JÓZSEFNEK AZ ATYA AKARATÁT

Mikor Atyám tudtomra adta akaratát, hogy milyen életmódot folytassunk kis házunkban Anyámmal és jegyesével, Józseffel, rögtön elmondtam ezt nekik. Anyám már tudott róla mégis újból közöltem vele Atyám akaratát, hogy szeretet Anyám kedvére legyek. Nagy megelégedésére szolgált, ha Él közöltem vele Isten akaratát. Mikor Mária és József meghallották az isteni végzést, letérdeltek a földre, imádták Isten rendeléseit, s hálát adtak Atyámnak, hogy szívük kívánságait teljesítette. Hiszen arra vágyódtak leginkább, hogy társaságomba élhessenek. Anyámmal együtt felajánlottam vágyakozásuké Atyámnak. Arra kértem Őt, öntsön ezután élénk vágyat minden egyes testvérembe, hogy társaságomban élhessenek. Vágyódjanak Utánam, hogy velük legyek minden cselekedetükben Reám támaszkodhassanak és Én sohase hagyjam el őket.

Felajánlottam magamat Atyámnak, hogy mindig testvéreimmel imádkozom. És ha elűznek is maguktól, mindig szívesen visszatért hozzájuk, ha bensőségesen kémek. Atyám megígérte Nekem, hogy minden emberbe többé-kevésbé beoltja ezt a vágyat, szívük és akaratuk állapota szerint. S csakugyan láttam, jegyesem hogy sokan megkapják a vágyakozás kegyelmét, s ezzel együtt teljesül is kérésük, hogy a társaságomban élhessenek. Ezt minden lélek eléri, aki elszakad a teremtményektől, s nem vágyódik a világi dolgok után. Nagy gyönyörűségemet találtam bennük, hiszen Én jobban vágyódtam utánuk, mint ők Utánam. Nagy fájdalmat okozott Nekem, hogy végtelenül sokan nem törődnek Velem, s jobban örülnek egy nyomorúságos teremtmény társaságának, mint az Enyémnek.

Ezek nem hallgatnak arra a vágyra, melyet Atyám sugall nekik, tehát nem kívánkoznak Utánam, mert szívük a teremtményekhez ragaszkodik, s a Velem kapcsolatos vágyakozás nincs hatással rájuk. A teremtménynek akarnak örülni és velük elszórakozni. Engem a teremtmény mögé helyeznek, s ezzel nagy igazságtalanságot követnek el Atyámmal szemben. Elutasítják maguktól a vágyat, melyet Ő oltott beléjük, ezáltal nagyon megszégyenítenek Engem, s igazságtalanok Velem. Visszatetszenek Nekem, s megosztanak az örömtől, melyet akkor érzek, ha az emberekkel érintkezem. De ugyanakkor önmagukat is megfosztják az egyetlen igazi értéktől. Szívem szeretettől égett teremtményeim iránt, ezért nagyon fájt Nekem, hogy semmi szeretetet sem éreznek Irántam. 

Még inkább szomorkodtam, mikor azt láttam, hogy Atyámnak mennyire nem tetszik viselkedésük, hiszen Ő azt kívánja, hogy Engem „Fiának” ismerjenek el és szeressenek. Engeszteltem tehát Atyámat: imádkoztam értük, s mentegettem őket. De rosszindulatuk menthetetlen Előtte, különösen azok számára nincs mentség, akik már ismernek Engem. Ezek sok kegyelmet, s isteni megvilágítást kaptak tőlem, hogy felismerjenek és megszeressenek. Atyám mégis megvigasztalódott kéréseimre, s szeretettel és részvéttel nézett mindnyájukra. Ezzel mintegy csillapítani akarta vágyódásomat, hogy láthassam, milyen jóságosan és szeretettel bánik testvéreimmel, s könyörgéseimre kiengesztelődik velük, s mert szeret Engem, elfogadta kéréseimet és felajánlásaimat, melyeket szinte pillanatról-pillanatra terjesztettem Elébe. Állandóan hálát adtam neki nagy kegyelmeiért, kegyességéért és könyörületességéért, amelyekkel Irántam táplált szeretetből elhalmozza őket.

A GYERMEK JÉZUS PONTOS ENGEDELMESSÉGE

Mikor megtudtam az Atya akaratát és megmagyaráztam azt szeretett Anyámnak és Józsefnek, közösen adtunk hálát. Rögtön hozzáláttam, hogy nagy örömmel meg is valósítsam akaratát és parancsát. Engesztelésül felajánlottam Atyámnak pontos engedelmességemet és örömemet, azért, mert azok helyett teljesíthetem szent akaratát, akik ugyanezt szomorúan és rosszkedvűen teszik. Miután kelletlenül teljesítik akaratát, nem is szereznek örömet Neki. Felajánlásom megvigasztalta Atyámat. Továbbá arra kértem Őt, hogy adjon az Enyémhez hasonló ujjongó örömet testvéreimnek mialatt akaratát teljesítik. Atyám megígérte, hogy megadja ezt nekik, s láttam, hogy nagy szeretettel meg is adja nekik. Aki készségesen követi akaratát, kimondhatatlan szívbeli örömet él át. Nagy gyönyörűségem telt azokban, akikről láttam, hogy szívesen és jó lélekkel teljesítik szeretett Atyám akaratát. Örültem mikor láttam, hogy ezzel örömet szereznek Neki. S ó, milyen hasznuk lesz belőle! …

Nagy jutalom vár rájuk. Az viszont megkeserítette örömemet, hogy nagyon sokan idegenkedéssel, s szinte kényszerből teljesítik Atyám akaratát. Még nagyobb fájdalmat éreztem miattuk, mikor láttam, hogy Atyámat ezzel nem elégítik ki. Hiába teljesítik akaratát, mégis elvesztik az érdemet, mert nem szeretetből, s nem jó szándékkal tették. Atyámnak a szeretet és a jó szándék kedvesebb, mint maga a tett, ha az utóbbit nem azzal az érzülettel cselekedték, ahogy azt Én óhajtom.

ISTENT HÉTSZER DICSÉRIK NAPJÁBAN

Mikor megtudtam Atyám akaratát, hogyan éljek otthon, s hogyan járjak el külső dolgaimban, szeretett Anyám és József közé ültem, s magyarázni kezdtem nekik. Elmondtam nekik mindent, amit egyedül vagy Velem együtt kell tenniük. Először arról beszéltem, hogy hétszer napjában össze kell jönnünk, hogy Atyámat dicsérő énekkel magasztaljuk. A fennmaradó időben mindegyikünknek külön kell foglalatoskodnia. A hét imaidő éjfélkor kezdődik, folytatódik napkeltekor, a harmadik órában, majd délben, a kilencedik órában, azután vecsernye idején, s végül alkonyatkor. Mikor ezt szeretett Anyám és József meghallották, ujjongó szívvel adtak hálát Atyámnak az új imamódért, amellyel Őt dicsérnünk kell. A dicsőítő ének régi volt ugyan, hiszen már azelőtt is így imádkoztak, de az időbeosztás, s a megállapított imarend egészen új volt.

Elkezdték tehát Velem együtt a megállapított szabály szerint az Atyát magasztalni. Szeretett Anyám és József egészen belemerültek imamódom hallgatásába. El voltak ragadtatva az igyekezettől, lelkiségtől és a kedvességtől, amivel Én az Istent dicsérő énekeket szeretett Atyámnak felajánlottam. Ők este kezdték az Istent dicsérő imákat. Ezek nem tartottak ugyan sokáig, de Anyám és József hosszú időre elragadtatásba estek tőle. Lelkük örült, s bensőségesen és tökéletesen egyesült Istennel. Azalatt az idő alatt, amíg Atyámat magasztaltam, tökéletesen elmerültem Benne. A legtökéletesebb örömet és a legmagasabb gyönyörűséget akartam megszerezni Neki, amelyre úgy vágyott, s amelyet megérdemelt. Közben azonban testvéreimre is gondoltam. Kényszerítve éreztem Magamat, hogy értük imádkozzam, s leesdjem számukra Atyám szeretetét és kegyelmét.

Ezért egy pillanatot sem mulasztottam el, hogy ne imádkozzam értük, s ne érdemeljek ki számukra valamilyen kegyelmet vagy más különleges áldást.
Mikor befejeztem az Istent dicsőítő énekeket, kárpótlásul ajánlottam fel ezeket Atyámnak testvéreim sok-sok mulasztásáért és hanyagságaiért, amelyeket Isten magasztalása közben elkövetnek. Anyám és József még elragadtatásban voltak, s isteni vigasztalásnak örvendtek. Atyám nagyon örült magasztalásomnak, ezért felajánlottam Neki saját örömét és tetszését kárpótlásul azok helyett, akik nem fordítanak időt erre az imára. Pedig ezáltal nagy érdemeket vesztenek el, Atyámat pedig megfosztják attól az örömtől és gyönyörűségtől, melyet azok szerezhetnek Neki, akik így magasztalják Őt.

Felajánlottam neki csodálatos imámat, mellyel még azok helyett is tökéletesen, teljes szeretettel és figyelemmel imádtam Őt, akik dicsőítése közben szeretetlenek és figyelmetlenek. Arra kértem, fogadja magasztaló énekemet kegyesen, mintegy kárpótlásul, szeretetlen és hálátlan testvéreimért. Ők sohasem gondolnak arra, hogy magasztalják végtelen jóságát és megadják Neki azt a tiszteletet, amely végtelen felségének jár. A jóságos Atya ezt mind elfogadta a kiengesztelődött mindenkivel szemben. Annyira tetszett Neki dicsérő énekem, s állhatatos könyörgésem, hogy cserébe ezekért minden kérésemet bőkezűen teljesítette, éspedig nagy szeretettel. De még sokkal többet akartam elérni. Arra kértem, öntse azt a vágyat testvéreimbe is, hogy ugyanabban az órában magasztalhassák Atyámat, melyben Én magasztaltam Őt, Anyámmal és Józseffel együtt.

Nagy szeretettel kívánkozzanak ezután, hogy legyőzhessenek minden akadályt, melyet önszeretetük és az egészségükért való túlságos aggódás sugall nekik, hogy így akadályozza meg őket ebben a szent cselekedetben. Szeretett Atyám teljesítette kéréseimet. Nyomban láttam, hogy sokan követik majd az isteni sugallatot, s találkoznak ebben a szent gyakorlatban. Ez megvigasztalt. Mikor Atyám örömét láttam és azt, hogy ez a kívánságom is teljesedik, még jobban megvigasztalódtam. Hálát adtam érte Atyámnak. Viszont az, hogy nagyon sok testvérem ernyedten, hanyagul és szórakozottan végzi azt a szent gyakorlatot, megkeserítette vigaszomat. Főleg az fájt nagyon, hogy megfosztják Atyámat attól az örömtől, amelyet a teljes figyelemmel, igyekezettel és szeretettel végzett magasztalás szerez Neki. Az is nagyon bántott, hogy testvéreim elvesztik a jutalmat, mert csak a nyelvükkel magasztalják Atyámat, de közben nem figyelnek oda, pedig ez kötelességük lenne. Ezért válnak méltatlanokká a jutalomra. Hiába fáradoznak.

Nem szereznek örömet Atyámnak, s nem is nyerik el a jutalmat, melyet az kap, aki a köteles tisztelettel, figyelemmel és szeretettel magasztalja Atyámat. Jegyesem, mindent láttam, s arra kértem Atyámat, adjon nekik különös segítséget, s még nagyobb kegyelmet, hogy ezt a szent gyakorlatot illő figyelemmel végezhessék. Atyám megígérte, hogy teljesíti kéréseimet. S tényleg ilyen esetben mindenkinek mindig különleges segítséget és kegyelmet ad. Sokan használják fel ezeket a kegyelmeket és követik isten indításait. Az isteni kegyelem előtt kitárják a szívüket. Azonban sokan visszaélnek vele, s ettől még megátalkodottabbak, szórakozottabbak és hanyagabbak lesznek. Nagy fájdalmat éreztem, miattuk viszont a többiek nagyon megvigasztaltak.

Egyikért is, másikért is imádkoztam, hogy ezek mind buzgóbbak, figyelmesebbek és gondosabbak legyenek, amazok pedig megtérjenek hanyagságukból, szeretetlenségükből és lanyhaságukból. Ezt olyan módon tettem, hogy Atyám kiengesztelődött a hanyagokkal és lanyhákkal szemben, szorgalmas és igyekvő fivéreimet és nővéreimet pedig még jobban támogatja kegyelmeivel. Mikor minden kegyelmet elnyertem melyet számukra kértem, megköszöntem ezt Atyámnak, különösen azok helyett, akik elnyerték ezt a nagy kegyelmet, akiket kiválasztott erre a szent gyakorlatra, azonban nem adnak érte hálát, s nem ismerik el Atyám rendkívüli kegyelmét, amelyben őket részesítette. Pedig nagy szeretettel, s magasztos gondviseléssel választotta ki őket a földi hierarchia angyalaivá, hogy ezután a mennyei kar angyalai legyenek. Örökké magasztalniok kellene Őt, úgy, hogy azt örökkön-örökké folytathassák.

A MŰHELYBEN

Mikor befejeztem felajánlásaimat és kéréseimet, s mindent elnyertem Atyámtól, amit testvéreim lelkük üdve érdekébe kértem, elvégeztem köteles hálaadásomat. Azután megkértem szeretett Anyámat és Józsefet, hogy mondják meg Nekem, mit tegyek, míg ők a mindennapi kenyérért dolgoznak. Kérésem nagyon megszégyenítette őket. De tudták, hogy Atyám akarata ez, s ezért nagy készséggel és szeretettel alkalmazkodtak hozzá. Anyám felismerte, hogy jegyese, József, mit szeretne a legjobban, tehát azzal akart kedvében járni, hogy megparancsolta Nekem, menjek Józseffel és segítsek neki ácsmunkájában. Meghajtottam fejemet, s rögtön engedelmeskedtem. Szeretett Anyám annyira szerette Józsefet, hogy gyakran megfosztotta magát társaságomtól, hogy ezáltal neki örömet szerezzen.

Józseffel mentem dolgozni és amíg olyan korba nem jutottam, amikor már komoly munkát tudtam végezni, kisebb szolgálatokat tettem. A szent ember annyira örült, hogy vele vagyok, hogy örömkönnyeket hullatott. Mivel ismerte Atyám akaratát, rendelkezett Velem, s megparancsolta, hogy mit csináljak. Készségesen fogadtam szót. Ha elfáradt, mert már sokat dolgozott, kezemmel gyakran letöröltem verejtékét és nagy szeretettel és részvéttel néztem rá. Ez elegendő volt arra, hogy megkönnyítsem fáradságos munkáját, s úgy megerősítettem, hogy az örömtől magán kívül volt Felajánlottam Atyámnak megaláztatásomat. Részemre nagy megalázás volt ez, mert Isten Fia és a világmindenség „ura” vagyok.

Hiszen megaláztattam ebben a szegényes műhelyben és mindenki a szegény ács „fiának” tartott. De örültem e lealázásnak és a szegénységnek, melyben élnem kellett. Ezt az örömet is felajánlottam engesztelésül Atyámnak a gőgös emberekért, akik valójában nyomorúságosak és hitványak, de azt akarják, hogy nagyra tartsák őket és erővel tekintélyt akarnak szerezni maguknak. Arra is kértem Atyámat, vigasztalja meg kegyesen minden testvéremet, akik fáradoznak és elfáradtak, mialatt a megélhetésükhöz szükséges dolgokat előteremtik. S mivel ők nem örvendhetnek látható jelenlétemnek, miként József, adja valamiképp tudtukra, hogyan vigasztalódhatnak meg.

Atyám megvigasztalja azt az embert, aki felajánlja Neki fáradozását, melyet Iránta táplált szeretetből visel el. Ez a tény maga elegendő arra, hogy az isteni kegyelemmel egyesülve megvigasztalja az elfáradt embert, s megkönnyítse erőfeszítését, bármekkora legyen is az. Atyám megígérte Nekem, hogy megteszi ezt. S tényleg meg is teszi, bár testvéreimnek nagyobb része visszaél ezzel a kegyelemmel is, és nem hallgat az isteni sugallatokra. Sokkal többre becsülik a teremtmények részvétét és vigasztalását, mint azt, melyet Teremtőjük maga ad nekik. Sokkal szívesebben fáradoznak és kínlódnak a teremtmények iránt táplált szeretetből és a saját érdekük végett, mint Teremtőjük iránti köteles szeretetből és saját lelkük javáért.

Ezek nagyon visszatetszettek Nekem, különösen azért, mert láttam, hogy mekkora értéket veszítenek e De nagyon megvigasztalódtam akkor, mikor néhány testvéremet láttam meg, akik csak arra törekedtek, hogy Atyámnak tessenek. Csak azért fáradoznak, hogy az isteni akaratot betöltsék. Jószándékkal tesznek mindent, mert szeretik jó Atyámat. S ez nagyon megvigasztalja és kielégíti őket. Atyám kegyelme oly nagy segítség számukra, hogy minden terhi könnyebb lesz, s fáradozásaik közt is elégedettek és vigaszt éreznek. Mindnyájukért hálát adtam Atyámnak és még nagyobb kegyelmet kértem számukra. A többiek számára pedig több világosságért esedeztem, hogy felismerjék a jót, amit hanyagságukkal elvesztenek.

HOGYAN SZENTELI MEG A GYERMEK JÉZUS A MUNKÁT

Mialatt munka közben Józseffel beszélgettem, Atyámmal érintkeztem és testvéreim számára mindazt kiesdettem Tőle, amiről tudtam, hogy örök üdvösségükre van. Kezem munkája nem akadályozott meg abban, hogy megszakítás nélkül érintkezzem Atyámmal. Azt is kértem Tőle, hogy adjon hasonló kegyelmet mindenkinek. Testvéreim természetesen nem érintkezhetnek Vele állandóan, mint ahogy Én tehettem, akiben az istenség egyesült az emberrel, mégis azt akartam, hogy mindnyájan oly módon érintkezhessenek isteni Atyámmal amennyire lelkileg arra képesek és számukra az a legkönnyebb. Atyám mindent lát és hall. Az embernek nem kell szavakat mondania. Atyám behatol a szív titkaiba, s legtitkosabb gondolatokba. Ezért azt kívántam, hogy minden testvérem teljesen az Atyámmal való érintkezéssel törődjön.

Lelkükben és szívükben mindig ott legyen Atyám, szinte megszakítás nélkül örök üdvösségükről tanácskozzanak Vele, ahogyan azt én tettem. Atyám nagyon megvigasztalt. Megígérte, hogy teljesíti kéréseimet. Természetesen hamar megkeseredett vigasztalásom, mikor láttam azt, hogy testvéreim milyen tökéletlenül és kelletlenül tesznek eleget e nagy kegyelemnek. Hagyják, hogy a külső munkák annyira betöltsék lelküket, hogy nem is gondolnak arra, amit pedig szívükön kellene viselniük, hiszen főleg ettől függ lelki hasznuk és jövőjük. Mert ha Atyám azt látja, hogy gondolnak Reá és tanácskozni vágynak Vele, akkor Ő is szeretetteljesebben néz reájuk, elbeszélget velük, sőt kedvükben jár. S akkor szívesen teljesíti kéréseiket is. Nagyon örültem, mikor sok testvéremet láttam, akik ezt szakadatlanul gyakorolják. Ezért hálát adtam Atyámnak. Akik pedig e téren mulasztást követnek el, azokért igazi, nagy vágyamat ajánlottam fel. Hiszen azt akartam, hogy mindenki szünet nélkül ebben az áhítat-gyakorlatban éljen.

MÁRIÁNÁL, SZERETETT ANYJÁNÁL

Mikor megvigasztaltam Józsefet, engedélyt kértem tőle, hogy szeretett Anyámat újra felkereshessem. Ő már nagyon vágyódott Utánam. Én is nagyon vágytam arra, hogy beszélgethessek vele. Hiszen Anyám az egész világnál drágább volt számomra. Végtelenül szerettem Őt rendkívüli erényeiért. A nagy szeretet, melyet iránta, mint igazi Édesanyám iránt éreztem, arra ösztönzött, hogy gyakran menjek hozzá. Nem bírtam ki, hogy soká legyek tőle távol. Amint mondtam neked, gyakran mentem hozzá, hogy lássam őt. Ilyenkor mindig bensőséges gyengédséggel köszöntöttem.

Mikor szeretett Anyám meglátott, lábam elé borult. Szeretettel öleltem át és felemeltem a földről. Kölcsönös kedveskedésekkel köszöntöttük egymást, s kölcsönösen örvendtünk egymás társaságának. Egy ideig isteni Atyám nagyságáról beszélgettünk. Anyám értett ahhoz, hogy Velem ilyen dolgokról beszélgessen, mert ezáltal egyre jobban megvilágosodott. Isten dicsősége és tökéletessége oly nagy és végtelen, hogyha a teremtmény sokat megért és fel is tud fogni Istenről, mégis mindig maradnak sokkal nagyobb felfogni és megérteni való dolgok Felőle.

Ekkor arra kértem Atyámat, hogy ha megvonja érezhető jelenlétét azoktól a testvéreimtől, akiket olyan nagyon szeret és akik Őt szeretik, térjen mindjárt vissza hozzájuk, hogy mielőbb megvigasztalhassa őket. Ne engedje, hogy soká maradjanak érezhető jelenléte és isteni vigasztalása nélkül, hogy lelkük annál inkább növekedhessen az Isten utáni vágyódásban és az Iránta táplált szeretetben. Valóban, mentől jobban éhezi és vágyódik utána egy-egy lélek, annál inkább megízleli Őt. Nagyon állhatatosan imádkoztam, mert felismertem testvéreim gyengeségét. Csak rövid ideig bírják ki vigasz nélkül, hacsak Atyám különösképpen nem támogatja őket. Sok lélekkel bánik így Atyám, Aki teljesítette minden kívánságomat. Ezért hálás voltam Neki, s testvéreim nevében is hálát adtam. Ez módfelett tetszett Atyámnak, s ezért mindig hajlandó volt kéréseimet teljesíteni.

AZ ÉTKEZÉS ÓRÁJA

Miközben szent beszélgetésbe merültem szeretett Anyám mai, elérkezett az étkezés ideje. Anyám egészen egyszerű ételt készített. Behívta Józsefet is. Megparancsolták Nekem, hogy áldjam meg az ételt. Engedelmeskedtem, s mindent kedvesen és vidáman tettem, úgy, hogy puszta áldásom láttára máris megerősödtek és csak kevés ételt fogyasztottak el. Gyakran estek elragadtatásba, amikor Engem láttak enni. Ez volt étkük fűszere, mely rendszerint csak kenyérből állott. De nagyon is gyakran ízlelték meg a kenyérrel azt a kegyelmet, melyet áldásommal kaptak. Mikor elfogyasztottuk az ennivalót, együtt róttuk le hálánkat Atyám előtt, ahogy azt már előbb elmondottam neked. Testvéreim nevében is hálát adtam, különösen azok hevert, akik étkezés után nem emelik lelküket Atyámhoz, hogy Neki hálát adjanak.

SZENT ÜDÜLÉS

Mikor befejeztük a közös hálaadást, egy ideig vidáman beszélgettünk. A mennyei Atya fenségéről, a mennyország örömeiről és a kimagasló helyekről szólottunk, melyeket Atyám azok számára készített, akik oda kisebb vagy nagyobb érdemeik révén bejutnak. Azután az Isten tökéletességéről emlékeztünk meg és egyéb mennyei dolgokról is, melyek örömet szereztek Anyám és József lelkének.

Mikor befejeztük a rövid beszélgetést, József visszatért munkájához. Szeretett Anyám visszamaradt, hogy ő is dolga után nézzen. E közben felajánlottam Atyámnak szent üdülésünket. Arra kértem Őt, hogy fogadja el azt kárpótlásul azokért a mulasztásokért, melyeket e téren testvéreim elkövetnek, akiknek csak a világi dolgok és e nyomorúságos föld hitványságai szereznek üdülést. Nagy fájdalmat éreztem azok miatt, akik túllépik az üdülés helyes mértékét és sohasem fejezik be a szórakozást a nélkül, hogy meg ne bántanák Atyámat és felebarátaikat.

Arra kértem Atyámat, bocsássa meg nekik ezt a nagy bűnt, s fogadja el felajánlásomat engesztelésül sértéseikért. Arra is kértem Őt, sugalljon szent gondolatokat szívükbe és lelkükbe, különösen végtelen jóságáról, hatalmáról és nagyságáról, valamint a mennyország dicsőségéről és a jutalomról, mely azokra vár, akik félik és szeretik Őt. Láttam, hogy Atyám nagyon szívesen fogadja felajánlásaimat és kéréseimet. Hajlandó volt megadni Nekem mindazt, amire kértem Őt. Ennek őszintén örültem, s nyomban hálát adtam érte Neki.

Az, hogy tüstént megláttam, milyen helytelenül jár el e téren testvéreim legnagyobb része, bizony nagyon megkeserítette örömemet. Nem hallgatnak az isteni sugallatra. Csak a látható dolgok üdítik fel őket. Amint már mondtam, üdülésüket mindig a bűn szennyezi be. Megsértik Atyámat is, embertársaikat is, akiket pedig szeretniök kell, s jósággal és szeretettel kell rájuk tekinteniük. Némi vigaszt szerzett Nekem, hogy viszont láttam embereket, akik tényleg azzal töltik az üdülésre szánt időt, hogy megbeszélik egymással, mi is az Én kívánságom, Atyám megdicsőítésére és saját lelkük javára.

A GYERMEK JÉZUS VISSZAVONUL IMÁDKOZNI

Egy ideig szeretett Anyám társaságában szórakoztam, azután visszavonultam. Letérdeltem a földre, s ebben az alázatos testtartásban imádkoztam Hozzá. Nagy bensőséggel könyörögtem testvéreim üdvéért. Amikor egyedül imádkoztam, szabad folyást engedtem fájdalmamnak. Ilyenkor tűnt legélesebben szemem elé az Atyámat ért sértések tömege. Egyébként láttam minden hanyag testvéremet. Ezek a kárhozat útját járják. S mert vesztüket nem tudtam megakadályozni, sóhajtoztam és sírtam keménységük és megátalkodottságuk miatt. Felajánlottam szeretett Atyámnak sóhajaimat és könnyeimet, s arra kértem Őt, akadályozza meg azt, hogy ennyire megbántsák.

Atyám örömmel figyelt Reám, s meghallgatta állhatatos kérésemet. Fenntartás nélkül felajánlottam Magamat neki a nagy sértések orvoslására akként, hogy áldozatul adtam magamat szigorú igazságosságának. Hiszen a sértésekért teljesen ki akarom engesztelni. Ezért ismételtem gyakran kérésemet: siettesse szenvedésem idejét, hogy a sok lélek szerencsétlenségét mielőbb orvosolhassam, nehogy akik a kárhozat útján járnak, mind-mind tönkre menjenek. Ezenkívül a súlyos sértésekért ki akartam teljesen engesztelni az isteni igazságosságot. Minthogy láttam, hogy csak a „halálom” elég arra, hogy az isteni igazságosság kiengesztelődjék, ezért vágyódtam az eleve megállapított idő elérkezése után. Minden pillanat hosszúnak tűnt Nekem, a halál után érzett epedés és vágyakozás miatt.

MÁRIA FÁJDALMA

Mikor bevégeztem imámat, visszatértem szeretett Anyámhoz. Gyakran látott Engem nagyon szomorúnak, de nem merte fájdalmam okát tudakolni, s ezért nagyon bánkódott. Annak ellenére, hogy szívünk kölcsönös megegyezése folytán „tudta”, mi bánt Engem, néha mégis eltitkoltam ezt előtte, hogy alkalmat adjak neki az érdemszerzésre. Mikor nem tudta fájdalmam okát, még jobban szomorkodott. Attól félt, hogy a nélkül, hogy észrevette volna, mégis ő az okozója szomorúságomnak. Ezért többször megvigasztaltam azáltal, hogy föltártam előtte szomorúságom eredeti okát. De néha mégis eltitkoltam, hogy ő is szenvedjen, és ezáltal nagyobb érdemeket szerezzen.

Olykor megbeszéltem mindezt vele: kiöntöttem előtte Szívem fájdalmát és keservesen felsírtam. Szeretett Anyám együtt sírt Velem, s könnyeinket és fájdalmunkat együttesen ajánlottuk fel Atyámnak engesztelésül a sértésekért, melyekkel az emberek megbántják. Mivel az, hogy szeretett Anyámmal lehettem, megvigasztalt, közölhettem vele bánatomat, s arra kértem Atyámat, gondoskodjék jóságosán minden szomorú testvéremről. Állítson melléjük embereket, akik részvéttel lesznek irántuk és majd megvigasztalják őket. Atyám meghallgatott. Világosan felismertem, hogy mindig gondoskodni fog azokról, akiknek erre szükségük lesz. Tényleg, nincs olyan ember, aki, ha szomorú és gyötrődik, ne találna valakit, aki megvigasztalja. Az pedig, aki nem talál a teremtmények között vigasztalóra, jöjjön Hozzám. Én mindig kész vagyok arra, hogy megvigasztaljam. És ha nem is hallják szavaimat, szívük mégis érezni fogja vigaszomat. Látogatásomat kegyelmeim hatására fogják felismerni. Ez bármilyen teremtménynél jobban megvigasztalja őket.

JÓZSEFFEL

Mikor befejeztem kéréseimet és felajánlásaimat, elbúcsúztam szeretett Anyámtól és újra felkerestem Józsefet. József dolgozott. Sokszor láttam, hogy nagyon fáradt és szomorú, ekkor édes jelenlétemmel vigasztaltam meg. Szeretetteljes tekintettel néztem rá, s bátorítottam őt fáradságos munkájában, melyet szívesen végzett, mert nagyon szeretett bennünket. Boldognak tartotta magát, hogy Értem és szeretett jegyesének megélhetéséért fáradozhat, pedig néha nagyon kimerült és szomorú volt. Ha mellette voltam, erősen megvigasztalódott. Most arra kértem Atyámat, adjon hasonló kegyelmet minden testvéremnek, akik Irántam táplált nagy szeretetből és a megélhetésükért, vagy pedig olyasmiért fáradnak, ami egyúttal tiszteletet és dicsőséget szerez isteni fölségének. Ez nyújtson vigaszt nekik.

Ha nem láthatják is Őt, mégis vigasztalódjanak meg, s bátorodjanak fel fárasztó munkáik alatt. Jó Atyám mindent megígért és valóban meg is tesz mindent. Isteni kegyelmével, s láthatatlan jelenlétével vigasztalja meg őket. Persze sokan önhibájukból esnek el ettől a vigasztól. Nem a helyes szándékkal telítve fáradoznak, nem Atyám megdicsőítéséért, hanem helytelen célért dolgozik, mégpedig haszonlesésből, hiúságból vagy más okból. Ezzel megfosztják magukat az érdemtől, és az isteni vigasztól. Ezek az emberek nagyon visszatetszettek Nekem is és sokat szomorkodtam miattuk. Valóban, jegyesem, egész életem szakadatlan szenvedés volt. Annál fájdalmasabb volt ez, mert a nemesebb részemet: a lelkemet érte a szenvedés.

Nagyon szerettem minden testvéremet és őszintén jót kívántam nekik. Azonban láttam, hogy elszalasztják a sok kegyelmet és kegyelmem bizonyítékait, melyeket oly nagy buzgósággal és gonddal szereztem meg érdemeim folytán számukra. Ez nagy fájdalmat okozott Nekem. Így gyakoroltam szakadatlanul Magamat a szenvedésben. Kegyetlen vértanúságot viseltem el, mert Szívemet tépte a sok sértés, melyekkel szeretett Atyámat illetik. S mert végtelenül nagy volt irántuk érzett szeretetem, következésképpen rendkívül nagy volt a fájdalom is, mely lelkemet átjárta és állandó szomorúságban tartott. Nincs értelem, mely megközelítőleg is felfogná, hogy lelkemben milyen erősen éltem át a vértanúságot.

Mert ahogy csak Én egyedül ismertem tökéletesen Atyám fenségét, és csak Én ismertem fel az Őt ért sértések nagyságát, ekként csak Én tudom, milyen nagy volt szenvedésem és fájdalmam. Ezért vértanúságomat szinte minden pillanatban felajánlottam engesztelésül Atyámnak a sok sértésért, mellyel Őt állandóan megbántják, hogy ki tudjam engesztelni isteni igazságosságát. Hiszen a gonosztettek tömege módfelett felingerli igazságosságát. Különösen az a körülmény növelte szomorúságomat, hogy testvéreim mindezzel egyáltalán semmit sem törődnek. Alig néhány ember törődik a bűnökkel, melyeket állandóan elkövetnek Atyám ellen. Ezért arra kértem Őt, hogy ne büntesse meg őket és legyen velük végtelenül irgalmas. Bocsásson meg nekik, váljon bűnbánatukra, indítsa erre lelkiismeretüket, hogy elgondolkodjanak bűneikről és megjavuljanak. Viseltessenek illő tisztelettel kegyelme és dicsősége iránt. Ismerjék fel és el, hogy kötelesek tisztelni és szeretni Teremtőjüket. Szeretett, jóságos atyám örült kéréseimnek.

Ő is vágyott arra, hogy mindenki félje és szeresse Őt, nem ugyan saját érdekéből, hiszen erre nincs szüksége, hanem teremtményei javáért. Ha úgy viselkednek, mint az Ő gyermekei, méltóak lesznek kegyelmére és szeretetére, és az örök dicsőségre, melyet Atyám készített számukra. Mikor Elébe tártam kéréseimet, s elnyertem testvéreim számára a kért kegyelmeket, hálát adtam szeretett Atyámnak, hogy azokat megadta. Hálát adtam a szeretetért, mellyel Engem kegyesen meghallgatott, azután azért is, mert Bennem gyönyörűségét találja. Arra kértem Őt, hogy lelje tetszését testvéreimben is, és hallgassa meg jogos kéréseiket. Azok helyett is hálát adtam, akikben jóságosán tetszését leli. De azok erre nem gondolnak, s gyakran elmulasztják, hogy hálát adjanak Atyámnak azért, mert örvend bennük. Mulasztásukért kárpótlást nyújtottam.

Azután hálát adtam minden lélegzetükért, hiszen minden az Ő „ajándéka”. Atyám kegyelme nélkül a teremtmények még lélegzeni sem adnának. Hálát adtam a levegőért, mellyel élteti, a táplálékért, mellyel fenntartja őket. Egyáltalán mindenért, amit Atyám tekintett teremtményei javára és megélhetésére. Mindezekért hálát adtam, s arra kértem, tartson fenn és őrizzen meg mindent, amit az emberek javára teremtett. Gyakran adtam neki hálát, s erjesztettem elő kéréseimet mindnyájuk nevében, s külön-külön is, minden egyes ember nevében. Atyám nagyon szívesen megadta kéréseimet. Így igen nagy örömet szereztem Neki, s egyben eleget tettem testvéreim elmulasztott kötelességeiért is.

Nagy vigaszt éreztem Atyám öröme és a lelki haszon miatt, mely benső cselekedeteimből származik minden egyes testvégem számára. De mennyire megkeseredett minden vigasztalásom, mikor rájuk fordítottam tekintetemet. Láttam, mennyire hálátlanok Velem szemben is. Hálátlansággal fizetnek Nekem s ez fájdalommal járta át Szívemet. Én mindent megteszek értük és sokuknak még egy hálás gondolatuk sincsen számomra. Egyszerű köszönetet se mondanak. Mennyire szomorú lettem, ha megjelent lelkem előtt hálátlanságuk. Én jótettekkel halmozom el őket, ők pedig rút hálátlansággal Engem. Láttam, hogy egymással szemben mennyire kedvesek és hálásak. Kötelességüknek tartják, hogy kölcsönös szolgálatokat tegyenek egymásnak. Ennek örültem, viszont mikor azt láttam, hogy csak Rólam feledkeznek meg, mintha Én semmit sem tettem volna értük, nagyon szomorú lettem. Így minden vigaszom keserűséggel keveredett. Annyira örültem, mikor szerető Atyámmal érdekükben beszéltem. De épp annyira elszomorított, mikor láttam, hogy ennyire hálátlanok és szeretetlenek Irántam.

MÁRIA ÉS JÓZSEF MEGÁLDJÁK A GYERMEK JÉZUST

Mikor befejeztem a kéréseket és a hálaadást, Józsefhez mentem és segítettem Neki. Egy idő múlva magára hagytam, hogy szeretett Anyámmal beszélgessek. Végtelen vágy fogta el Utánam, ha nem láthatott Engem. Józsefet nagyon megerősítette, ha egy ideig társaságomnak örvendhetett. Megengedte, hogy elmenjek és megvigasztaljam szeretett jegyesét, hiszen jól tudta, hogy mily fájdalmas Anyámnak távollétem. József szeretete tökéletes volt, mert ő jegyese javára mondott le a vigasztalásról. Ha elbúcsúztam szeretett Anyámtól vagy Józseftől, kedvükben akarván járni, arra kértem őket, hogy áldjanak meg Engem. Megalázkodásom nagyon megszégyenítette őket, de megtették, mert kértem. Egész szívükből megáldottak.

Először leborultak a földre, s Atyám kegyelmét és áldását kérték, s csak ezután áldottak meg nagy szeretettel és alázattal. Alázatos testtartásban fogadtam áldásukat, azután Én kértem rájuk Atyám áldását. Az Ő áldása bőkezű volt Az áldástól, melyet leesdettem reájuk, nagyon megerősödtek és megvigasztalódtak, úgyannyira, hogy utána már nem okozott olyan nagy fájdalmat nekik, ha jelenlétemtől meg voltak fosztva. Különben elviselhetetlen lett volna számukra, ha csak egy pillanatra is nélkülözniük kellett volna Engem. Látható jelenlétem nagy örömet és vigaszt szerzett lelküknek, távollétem viszont elviselhetetlen szenvedést jelentett számukra. Felajánlottam Atyámnak megalázkodásomat és alázatosságomat, majd arra kértem Őt, hogy e cselekedetemért adjon nagy kegyelmet testvéreimnek, hogy követésem kedvéért ne féljenek a megaláztatástól és attól, hogy magukat másoknak vessék alá, nemcsak elöljáróiknak és a velük
egyenrangú embereknek, hanem az alárendelteknek is. Ezt minden ember számára kértem Atyámtól, de főképp a szerzetesek részére, mert erre az erényre feltétlenül nagy szükségük van.

Hiszen az ember lelkében nagy hatalma van a rögnek, a nagyravágyásnak, ezért különleges nagy kegyelemre an szükség, hogy ezek ellen hathatósan küzdeni is tudjanak és le is tudják győzni őket. Ezért szereztem meg számukra Atyámtól ezt a kegyelmet. E tekintetben végtelenül bőkezű olt. Megígérte, hogy annyi kegyelmet ad minden testvéremnek, amennyire állapotuk szerint szükségük van. Most megjelent lelkem előtt a kegyelmek tömege, melyet adott nekik, Mivel láttam, mennyire kimeríthetetlen a kegyelem, s felismertem, mily nagy szeretettel adja azt Atyám a hálátlan embereknek, nagyon szégyenkeztem miattuk, de annál jobban csodáltam Atyám jóságát. Nagy bensőséggel adtam neki hálát, hogy Irántam táplált szeretetből ily pazarul osztja testvéreimnek kegyelmeit. Külön-külön láttam mindegyiküket.

Nagyon örültem azoknak, akik felhasználják a kegyelmet, de ismét fájdalmasan érintettek azok, akik ezzel visszaélnek. Egyesekért hálát adtam Atyámnak, s nagyobb kegyelmeket esdettem ki számukra, a többiek hanyagságáért bocsánatot kértem. Arra kérdem Őt, ne vonja meg tőlük sem kegyelmét, mindaddig, amíg be nem hódolnak annak. Láttam, hogy több lélek számára mekkora haszonnal járt könyörgésem, mert végül mégis megadják magukat. Némelyekben azonban megátalkodottságuk miatt hatástalan a kegyelem. S így folytatják addig, amíg rosszul végzik. A dölyf és nagyravágyás uralkodik bennük. Nagyon szomorú lettem miattuk, különösen azok miatt, akik az Isten szolgálatára vannak szentelve. Ezek nagy szomorúságot okoztak Nekem, mert nekik szorosabban kellene egyesülniük Velem, ezek miatt végtelenül megnagyobbodott a fájdalmam, így állandó gyötrelemben éltem az engedetlen és hálátlan testvéreim miatt. Fájdalmaimat felajánlottam Atyámnak, hogy enyhülhessen haragja és kiengesztelődjék igazságossága.

MÁRIÁVAL

Aztán újra felkerestem szeretett Anyámat, aki az első pillanatban máris megvigasztalódott. Szeretetének hevessége és az isteni Fenség iránt érzett tisztelet miatt, melyet meglátott Bennem, rögtön leborult a földre, s imádta Bennem az Istenséget, úgy imádott Engem, mint Isten Fiát. Ezután felemelkedett és szeretettel felemelt Engem, mint saját Fiát. Sohasem panaszkodott, ha sokáig elmaradtam, jóllehet szeretete ösztökélte erre. Ha imába merült – s ez gyakori eset volt nála – Én is vele imádkoztam. Ha dolgozott, szent társalgással szórakoztunk. Akárhogy is találtam őt, jövetelem végtelenül nagy örömet szerzett neki. Ima közben különösképpen egyesítettem lelkét az Enyémmel, s felemeltem az isteni dolgok szemléletére.

Munka közben magasztos beszélgetéssel üdítettem fel. Feltártam előtte Isten tökéletességét, s buzgósága ettől még nagyobb lángra gyulladt. Ha beszélni hallott Engem, gyakran elragadtatásba esett, mert Én ezt nagy kedvességgel tettem. Néha szünetet tartottam, s akkor mintegy megszakadt elragadtatása is. Máskülönben, lelke azonnal felemelkedett és Istenbe merült el Azt kívánta, hogy azokat, akik beszélni hallanak – ez ritkán esett meg – úgy ragadja el, bilincselje le a szeretet, mint őt. Azok a lelkek azonban, akik Engem néha hallottak, nem voltak olyan csiszolt lelki állapotban, mint ő, ezért maradt eredménytelen jámbor kívánsága.

De sokakban, akiknek lelki állapota erre alkalmas volt, jó lelki hatást idéztem elő, különösen az egyszerű kis gyermekekben, akik szívesen közeledtek Hozzám.
Mikor már egy ideig beszélgettem szeretett Anyámmal, elbúcsúztam tőle, s visszavonultam imádkozni. Felajánlottam e jól töltött időt és szent beszélgetésünket Atyámnak, és hálát adtam a vigaszért, melyet szeretett Anyámnak szereztem. Azért a felüdülésért is hálát adtam, melyet József érzett, ha vele beszélgettem. Elismertem, hogy minden Atyámtól származik, s minden ajándékot Reá vonatkoztattam, mintha semmi sem származott volna Tőlem, pedig az Istenség lakozik Bennem. Alázatosságomat felajánlottam neki engesztelésül azokért, akik, bár mindent Istentől kaptak, mégis maguknak tulajdonítanak minden adományt, melyeket a valóságban csak Atyám jóságából nyertek el. Felajánlásaim megengesztelték az isteni igazságosságot, melyet az emberek annyira felingerelnek. Maguknak követelik és magukra vonatkoztatják az adományokat, pedig ezek csupán az isteni bőkezűség ajándékai.

Ezzel teszik azután méltatlanná és képtelenné magukat arra, hogy újabb ajándékokat kapjanak Tőle. Atyám teljesen kiengesztelődött felajánlásaimra. Kedvemért még ezeknek is hajlandó volt új kegyelmeket adni. Ezért kapnak sokan új megvilágosításokat és új kegyelmeket. Ezek megadják magukat, belátják tévedésüket, megjavulnak és elismerik, hogy minden jó, ami bennük van, Istentől való. A következőket is kértem Atyámtól: azért a társalgásért, melyet szeretett Anyámmal folytattam és amely Neki olyan nagyon tetszett, oltson minden testvérem szívébe élénk vágyat, hogy szent beszélgetéssel és más olyan dologgal szórakozzanak, mely hasznára válik lelküknek.

Kívánságukat váltsák tettre, hogy lelkük saját hasznára és szeretett Atyám kiengesztelésére mennyei módon felüdüljön. Ő annak örül, ha minden gyermeke tökéletes, amiképp Ő is szent és tökéletes. Láttam, hogy a jámbor beszélgetések közben áldott érzésekkel telik meg a lélek, s felismertem, hogy az ilyen beszélgetés olyan lesz számukra, mint a fújtató, mely lelküket Isten szolgálatára és az erények gyakorlására éleszti fel. Ezért szakadatlan buzgósággal kértem Atyámat, hogy e téren kimeríthetetlen kegyelmeivel halmozza el őket. Világosítsa fel hű szolgáit, hogy ne csak ők maguk tegyenek így, hanem legyen erejük felebarátaikat is erre rávezetni.

Hidd el, jegyesem, hogy az emberek e nélkül nem tudnának jót cselekedni, nem lenne egyetlen jó gondolatuk vagy indításuk sem. Ha Én nem érdemeltem volna ki hozzá a szükséges kegyelmeket, még egy jó szót sem tudnának szólni, így tudnak a megkívánt tökéletességgel cselekedni, tetteik által csakis így nyerik el Atyám tetszését, s így válnak méltókká a jutalomra, melyet Atyám oly bőkezűen helyezett kilátásba nekik. Ezért ajánlottam fel Neki minden szent és tökéletes cselekedetemet, s ezzel nagy örömet szereztem Atyámnak. Hiszen láttam, hogy testvéreim cselekedetei mennyire tökéletlenek. Tetteik nem érdemelnek jutalmat, s nem szereznek Atyámnak örömet. Az Atya csak a tökéletes és szent dolgoknak tud örülni, hiszen Ő maga a szentség! Atyám elfogadta cselekedeteimet, melyeket értük, mintegy hiányosságaik pótlására felajánlottam neki. Úgy örült cselekedeteimnek, mintha testvéreim vitték volna végbe azokat. Ez tökéletesen kielégítette Őt. Mindent, amit cselekedtem, Atyám dicsőségére és testvéreim hasznára tettem.

Senkit sem zártam ki belőle. Egyedül rajtuk múlik, ha nem részesülnek tökéletes cselekedeteim gyümölcseiben. Hiszen ha nincsenek rájuk tekintettel, s nem törődnek azokkal, önmagukat teszik méltatlanokká azokra, Ezek a saját nyomorúságukban és szegénységükben akarnak tovább élni. Sohase gondolnak arra, amit a javukra cselekedtem. Nem ajánlják fel újból Atyámnak cselekedeteimet, pedig Ő ennek annyira örülne. Nem igyekeznek mindenben tetteimet utánozni. Pedig azért éltem a földön, hogy élő példát hagyjak nekik arra, hogy miképp kell cselekedniük azért, hogy Atyám tetszését elnyerjék és evvel méltókká váljanak az örök üdvösségre.

A GYERMEK JÉZUS IMA KÖZBEN

Elbúcsúztam szeretett Anyámtól és visszavonultam, hogy egy ideig újra egyedül imádkozzam. Mária és József még kézimunkáikkal foglalatoskodtak, hogy a megélhetésünkhöz megszerezzék a legszükségesebbet. De lelkük egyesült Velem az imában, különösen Anyám lelke. Ő magasabb megvilágosításra betekintést nyert tetteimbe. Egyesült imámmal. Rendszerint a földön térdeltem, lehajtott fejjel, alázatos és tiszteletteljes testtartással, isteni Atyám jelenlétében. Egyszer összekulcsolom kezeimet, máskor keresztbetettem őket keblemen, vagy kitártam keresztformában. Többnyire az utóbbit választottam, hogy közben halálomra is gondoljak. Az volt Atyám határozata, hogy ebben a tartásban kell meghalnom. Habár mindig Atyámba merültem, ima közben mégis egész különös módon a jelenlétébe helyeztem Magamat. Úgy térdeltem Előtte, mint egy könyörgő közbenjáró, mert mindent csak testvéreimért tettem, s bemutattam őket Atyámnak. Először mindenki nevében imádtam Őt és kértem segítségét.

Imám közben gyakran találtam Atyámat úgy, hogy az emberek gyakori sértései miatt haragra gerjedt. Velem szemben kimutatta szigorát. Én pedig az Egész
emberi nemet képviseltem Szívemet megsebezte Atyám neheztelése. Arccal a földre vetettem Magamat és sírás és könyörgés közben kértem Őt, hogy engesztelődjék ki irántuk. Felajánlottam magamat, hogy elviselem haragja csapásait.

Gyakran ismételtem e szavakat „Szívem kész, ó Istenem”... Azután azt mondtam Neki „Szeretett Atyám! Haragod igazságos, mert a sértések melyekkel szakadatlanul illetnek Téged, megszámlálhatatlanok. Mégis arra kérlek, engesztelődj ki velük. Gondold meg, hogy bár az egész emberi nemet képviselem, mégis a Te egyszülött Fiad vagyok. Mint ilyet tekints Engem, és tetszésedért, melyet Bennem találsz, mert engedelmességből emberré lettem, s könnyeimért és sóhajaimért arra kérlek: engedd haragodat lecsillapítanom. Tekints fáradságos életemre, nézz fájdalmas szenvedéseimre és keserű halálomra. S ha még ez sem volna elegendő arra, hogy kiengeszteljen Téged, úgy, folytasd haragodat és sújts Engem még súlyosabban. Kész vagyok ezt is elviselni, hogy kiengesztelhesselek, s hogy engesztelést nyújtsak a sértésekért, melyekkel az emberi nem Téged állandóan illet.”

Atyám haragvó szíve megindult e szavakra. Megengesztelődött. Atyai szeretettel ölelt át, mint igazi Fiát. Kijelentette, hogy tetszését találja Bennem, s Miattam ki is engesztelődött az emberi nemmel szemben. Hiszen mindenki nevében meg kapta Tőlem az engesztelést. Mikor láttam, hogy Atyám megengesztelődött, folytattam kéréseimet: arra kértem Őt, hogy Neki tetsző cselekedeteimért adjon kegyesen hasonló lelkületet mindegyik testvéremnek. Ha észreveszik, hogy megharagították sértéseikkel, alázkodjanak meg Előtte, s tegyenek meg mindent, hogy lecsendesítsék méltó haragját. Ajánlják fel Neki érdemeimet és mutassák ki, hogy készek arra, hogy a köteles engesztelést megadják Neki. Biztosítsák arról, hogy szívesen elviselnek minden szenvedést, melyet az isteni igazságosság küld, bűneik kiengesztelésére. Ettől rendszerint már lecsillapodik Isten haragja.

Könyörgésemre Atyám hajlandó volt teljesíteni kéréseimet. Mindenkinek ad világosságot és kegyelmet, hogy mindezt meg tudja tenni. Bár sokan nem ügyelnek e kegyelmekre és megvilágosításokra, amiért is nincs meg azoknak a kellő hatása, szerető Atyám mégsem mulasztja el soha, hogy teljesítse ígéretét. De az emberi nyomorúság igen nagy, s az emberek teljesen elhagyják magukat, úgy annyira, hogy szenvedélyeik és önszeretetük elvakítja őket, érzéketlenné válnak Atyám kegyelmei és megvilágosításai iránt, sőt sújtó haragjával szemben is.

Néha a „véletlennek” tulajdonítják ezt, máskor más körülménynek. De, hogy azt valójában az isteni igazságosság küldte nekik, azt nem akarják belátni. Nem akarnak megalázkodni a megvilágosítások és kegyelmek hatására. Ezért alázza meg és téríti őket Atyám észre alkalmi fenyítéseivel. Nagy fájdalmat éreztem, amikor ezt láttam. Kértem Atyámat, hogy könyörüljön meg minden testvérem nyomorúságán. Atyám ekkor kimutatta határtalan szeretetét irántuk. Megmutatta nekem, hogyan tesz meg mindent, hogy minden ember szent életet élhessen. így szólt Hozzám: „Szeretett Fiam! Tehetek-e még többet, hogy mindenki megmeneküljön? Nem teszek-e eleget? Lehet-e nagyobb a szeretetem, gondoskodhatom-e buzgóbban róluk? Vajon nem gondoskodom-e róluk a legmesszebbmenően? Hiszen végtelen szeretettel szeretem mindnyájukat, együtt és egyenként, minden egyes teremtményedet a szükséglete szerint!”... Láttam, mennyi gondot, szeretetet és igyekezetei fordít Atyám minden egyes teremtményére, s nagyon szégyelltem Magamat helyettük. Mindnyájuk nevében hálát adtam Neki, azután külön-külön is minden egyes lélekért, a szerint, hogy ki mennyi kegyelmet kapott Atyámtól.

>> folytatódik

 

 

 


Kérjük, támogasd munkánkat, mert

> a metropolita.hu önfenntartó
> és semmilyen külső támogatásban NEM részesül

Ft
Fizetési mód választása
Személyes adatok

Számlázás részletei

Összes adomány: 1500Ft

Hasonló bejegyzések

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.