Regisztráció



A jelszavát emailben elküldtük.

Részlet Boldog Marto Jácinta életéből

A pokol látomásának nagy hatása Jácintára

"A pokol látomása annyira megrémítette Jácintát, hogy mindenféle vezeklés és önmegtagadás semmiségnek tűnt számára, ha ezáltal csak néhány lelket is megmenthetett a pokoltól.

Hogy lehetséges az, hogy Jácintát, noha kicsi volt, annyira betöltötte ez az önmegtagadó és vezeklő lelkület, és tudatában is volt ennek? Azt hiszem, hogy elsősorban különös kegyelem volt ez, amelyet a Szűzanya Szeplőtelen Szíve által Istentől kapott. Másodsorban pedig a pokolra gondolt és a szerencsétlen lelkekre, akik oda kerülnek.

Még buzgó emberek között is vannak olyanok, akik a gyermekeknek nem beszélnek a pokolról, nehogy megijesszék őket. Isten azonban nem vonakodott, hogy három gyermeknek megmutassa ezt, ezek közül is egyik csak hat éves volt. Isten nagyon jól tudta, hogy ez a gyermek a rémülettől szinte meghal, ha szabad így kifejeznem magam.

Jácinta gyakran leült a földre vagy egy kőre, és elmélkedve mondogatta:
– A pokol! A pokol! Annyira sajnálom a lelkeket, akik a pokolba kerülnek! És az emberek elevenen égnek ott, mint a fa a tűzben!
Reszketve térdelt le, összekulcsolta kezét, és úgy imádkozott, ahogy a Szűzanya tanított bennünket: ‘Ó Jézusom, bocsásd meg bűneinket, ments meg minket a pokol tüzétől, vidd a mennybe a lelkeket, különösen azokat, akik legjobban rászorulnak irgalmadra’.

Sokáig térden állva maradt, és az imát ismételgette. Ismételten magához hívott engem vagy testvérét (mintha álomból ébredt volna):
– Ferenc! Ferenc! Nem akartok velem imádkozni? Sokat kell imádkoznunk, hogy a lelkeket a pokoltól megmentsük. Olyan sokan kerülnek oda! Oly sokan!

Néha megkérdezte:
– A Szűzanya miért nem mutatja meg a poklot a bűnösöknek? Ha látnák, biztosan nem vétkeznének többé, hogy ne kerüljenek oda. Mondd meg a Hölgynek, hogy mutassa meg a poklot ezeknek az embereknek is (azokra célzott, akik a jelenéskor a Cova da Iriában voltak)! Meg fogod látni, hogy megtérnek.
Később kicsit bosszankodva kérdezte:
– Miért nem mondtad meg a Szűzanyának, hogy mutassa meg ezeknek az embereknek a poklot?
– Elfelejtettem – válaszoltam.
– Én sem gondoltam rá – mondta szomorúan.

Néha még megkérdezte:
– Milyen bűnöket követnek el ezek az emberek, hogy a pokolba jutnak?
– Nem tudom. Talán nem mennek vasárnap misére, lopnak, csúnya szavakat használnak, káromkodnak vagy átkozódnak.
– És egy ilyen szó miatt a pokolba jutnak?
– Természetesen, hiszen ez bűn!
– Milyen könnyű lenne nekik hallgatni és szentmisére menni! Úgy sajnálom ezeket a bűnösöket! Bárcsak meg tudnám mutatni nekik a poklot!
Néha hirtelen átkarolt és azt mondta:
– Én az égbe megyek, de te itt maradsz. Ha a Szűzanya megengedi, mondd meg mindenkinek, milyen a pokol, hogy ne vétkezzenek többé, és ne kerüljenek oda.

Más alkalommal elgondolkozott, és így panaszkodott:
– Oly sokan kerülnek a pokolba! Oly sokan vannak a pokolban!
Hogy megnyugtassam azt mondtam neki:
– Ne félj, te a mennyországba jutsz!
– Biztosan, – mondta nyugodtan, – de szeretném, ha minden ember oda jutna.

Ha önmegtagadásból nem akart enni, azt mondtam neki:
– Jácinta, gyerünk, egyél!
– Nem, ezt az áldozatot azokért a bűnösökért akarom felajánlani, akik túl sokat esznek.
Amikor már beteg volt, egyik nap elment misére. Így szóltam hozzá:
– Jácinta, ne gyere, hiszen nem tudsz! Ma nem vasárnap van.
– Ez nem számít! Elmegyek a bűnösök helyett, akik még vasárnap se mennek.

Ha azokat a durva kifejezéseket hallotta, amelyet egyesek oly szívesen használnak, kezét az arca elé tette, és így szólt:
– Ó Istenem! Ezek az emberek nem tudják, hogy a pokolba juthatnak, ha ilyen dolgokat beszélnek. Bocsáss meg nekik Jézusom, és térítsd meg őket! Bizonyára nem tudják, hogy ezzel Istent megbántják. Mennyire fáj ez nekem, Jézusom! Könyörgök értük.
És ismételten elmondta azt az imát, amit a Szűzanya tanított nekünk: Ó Jézusom, bocsásd meg bűneinket…

Többször föltettem magamnak a kérdést, hogy a Szűzanya valamelyik jelenésben utalt-e arra, hogy milyen bűnök sértik legjobban a jó Istent. Azt mondják ugyanis, hogy Jácinta Lisszabonban a testiség bűneit nevezte meg. Gyakran föltette nekem ezt a kérdést; úgy gondolom, Lisszabonban eszébe jutott, hogy megkérdezze ezt a Szűzanyától, és neki aztán ezt a bűnt mondta a Szűzanya."

(Lucia nővér leírása)

 

 
Gondold el, hogy minden újságért fizetni kell, mi is várjuk a te önkéntes adományodat, ha meg tudod engedni magadnak :-)
> a metropolita.hu NEM ENGEDÉLYEZ reklámokat
> vannak terveink új oldalak létrehozására: kifejezetten a papi hivatásról, illetve imakampány oldal, ahova beírhatjátok sürgős szándékokat és válaszhattok imaszándékot (hasonlóan az adományoldalakhoz..)
> EGYETLEN anyagi forrásunk a ti adományotok
Ft

Állítsd be mennyit szeretnél adományozni

Fizetési mód választása
Személyes adatok

Metropolita Egyesület
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428
Adószám: 18876842-1-41
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Köszönjük adományozási szándékát

Metropolita Egyesület
1024 Budapest
Ezredes utca 13.

Összes adomány: 1500Ft

Hasonló bejegyzések

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.