Register
A password will be e-mailed to you.

 

 

A SZENT CSALÁD PARANCSOT KAP A HAZATÉRÉSRE

Mikor Heródes meghalt és abbahagyták az ártatlan kisgyermekek lemészárlását, hálát adtam Atyámnak, hogy gondviselése megszüntette az üldözést. Szeretett Atyám közölte Velem, hogy térjek vissza hazámba, Názáretbe. Azt akarta, hogy ott tartózkodjam.

Imádtam isteni akaratát, s hálát adtam jóságáért, hogy visszahív számkivetésemből, s hazatérhetek. Ekkor arra kértem Őt, hogy hívja vissza azokat a lelkeket is, kiket a paradicsomból saját hibájukból száműztek, gonosz ellenségeik közöli élnek, s az ördög rabságában sínylődnek. Nyomorúságos rabságukból hívja haza őket különös kegyelmével, és távolítson el tőlük minden rossz alkalmat és akadályt, amik meggátolják őket abban, hogy visszatérhessenek barátságához és a tökéletes élet állapotához. Atyám megígérte, hogy megteszi ezt. S tényleg atyai gondoskodással teljesíti ígéretét! Isteni gondviselése által sok lélek kiszakítja magát az ördög és a bűn rabságából. De sokan nem így tesznek, mert valójában nem akarnak elszakadni ettől a rabságtól.

Hálát adtam Atyámnak, hogy kegyességében mindent testvéreim haladása és üdvössége érdekében rendez el. Nagyon örültem azoknak, akik visszatérnek barátságához és szeretett gyermekeinek igazi szabadságához. Egyidejűleg azonban nagy fájdalmat éreztem azok miatt, akik meg akarnak maradni nyomorúságukban és szolgai állapotukban. Őket mind láttam. Örömömet és fájdalmamat felajánlottam Atyámnak, s arra kértem, hogy fájdalmamért adjon új kegyelmet mindazoknak, akik megtértek, hogy többé soha el ne távolodjanak Tőle.

Azt is kértem Tőle, hogy azokat, kik nyomorúságos rabszolgák maradtak, erőteljesebb hanggal és eszközökkel hívja vissza nagy irgalmában. De akik szerető hívására és atyai gondoskodására nem ügyelnek, azokat erőszakkal és fenyítéssel is kényszerítse az önmagukba szállásra. Tegyék meg fenyegetéseire mindazt, amit nem akarnak szeretetből megtenni és azért is, hogy a büntetéstől megszabaduljanak. Láttam, hogy Atyám nagy irgalmában mindent megtesz. Sokak megátalkodottságát is láttam, akik nem hallgatnak sem az isteni jóságra, sem az isteni fenyítésre. Ez nagy fájdalmat okozott. De megvigasztalt a tudat, hogy sokan megbánják tévedésüket és visszatérnek Hozzám. Ezért újból hálát adtam Atyámnak.

Midőn Atyám tudtomra adta akaratát, hogy ettől a nemzettől elváljak, ezzel egy időben angyalával megbízást adott erre Józsefnek, amint azt neked az előző fejezetben elmondtam. Magasztaltam atyai gondoskodását, s imádtam az isteni rendelkezéseket. Kértem Atyámat, hogy így járjon el testvéreimmel szemben is. Az isteni irgalmasság hívjon vissza a kegyelmi állapotra minden egyes lelket. Vezesse vissza őket hazájukba, a paradicsomba. Tegye ezt isteni indításával, hogy teljesítsék akaratát, miként József teljesítette azt. Hiszen József azonnal visszavitt Engem Názáretbe, hogy betöltse Isten akaratát. Atyám megígérte, hogy minden kérésemet teljesíti, s Én testvéreim nevében is leróttam Neki hálámat.

MÁRIA ÉS JÓZSEF KÖZÖS ÖRÖME
.
Mikor József meghallotta az isteni parancsot, rögtön közölte jegyesével. Szívvel-lélekkel örvendtek, hogy visszatérhetnek hazájukba. Hálát adtak Atyámnak, s ugyanazzal a megadással fogadták rendelkezését, mint a hazájukból történt menekülésre adott parancsot. Én is így fogadtam Atyám akaratát. Felajánlottam Neki készséges engedelmességüket, s akaratában való megnyugvásukat, mely egyesült az Enyémmel, s arra kértem Atyámat, hogy adjon ezért testvéreimnek annyi kegyelmet, hogy bele tudjanak nyugodni minden dologba, mind a jóba, mind a rosszba.
.
Kértem Őt, fogadja el felajánlásomat engesztelésül azokért, akik nem tudnak az isteni akarathoz alkalmazkodni. Csak azokban a dolgokban engedelmeskednek és fogadják el Isten akaratát, melyek kedvükre vannak. De a nehéz és terhes dolgokban nyakasok, s nem akarják alávetni magukat az isteni rendelkezéseknek. Atyám nagy megelégedéssel fogadta felajánlásomat. Ez kiengesztelte Őt testvéreim nyakasságáért és csekély értékű megadásukért. Az új kegyelmeket is megmutatta, melyeket felajánlásaimért és áldozataimért fognak kapni, s ezáltal bele tudnak nyugodni rendelkezéseibe és készségesen tudnak engedelmeskedni isteni akaratának.

Láttam, hogy majd sokan fogják felhasználni ezeket a kegyelmeket. Erényesen cselekszenek és hasonlítanak az engedelmes gyermekekhez, akik alávetik magukat mennyei Atyjuk akaratának. Ezeknek nagyon örültem, hálát adtam értük mennyei Atyámnak, s még több kegyelmet esdettem ki számukra. Azt is láttam, hogy e tekintetben sokan egyre megátalkodottabbak lesznek. Mit sem törődnek a kegyelemmel, melyet Atyámtól kapnak. Nagyon bánkódtam miattuk. Arra kértem Atyámat, rója Reám az egész elégtételt, mellyel keménységük miatt adósaivá váltak. Kértem Őt, fogadja őket mégis irgalmába. Ne vonja meg tőlük kegyelmét, hanem árassza el őket vele, mert végül mégis megadják magukat majd akaratának és rendelkezéseinek. Atyám megígérte, hogy azért teszi ezt meg, hogy megvigasztaljon szomorúságomban. S tényleg, sokan belátják a végén tévedésüket, megjavulnak, s mindenben ráhagyatkoznak atyai rendelkezéseire. Újból hálát adtam Neki ezért az új kegyelemért, s irgalmasságáért, melyet kedvemért tanúsít irántuk. Dicsőítettem és magasztaltam végtelen jóságáért, mert leereszkedéssel fogadja mindazt, amiket testvéreim javára és Atyám nagyobb dicsőségére Tőle kértem.

A SZENT CSALÁD BÚCSÚT VESZ A KÖZÖS ISMERŐSÖKTŐL

Útba indulásunk előtt szeretett Anyám és József búcsút vettek azoktól, akik szeretetteljesen bántak velük. Ezek gyakran meglátogatták Anyámat, aki időnként oktatta őket. Ritka erényeinek édes illata vonzotta hozzá az embereket és nem akartak tőle megválni. Szeretett Anyám erősítette, bátorította és buzdította őket, hogy állhatatosan tartsanak ki az igaz Isten imádásában. Maradjon meg bennük szilárdan a hit, melyre őket oktatta. Biztosította állandó jóindulatáról mindannyiukat.

Arra kért, áldjam meg ezeket az embereket, s esdjem ki számukra Atyámtól az üdvösségükhöz szükséges kegyelemeket. Ezt nagy szeretettel és jósággal teljesítettem. Szívük bánattal telt el, mert égi fénytől megvilágosítva részben felismerték szeretett Anyám nagy érdemét. Tudták, hogy végleg el kell válniok tőlünk, s ezért nem akartak megvigasztalódni, sem a nagy veszteségbe belenyugodni. Felajánlottam Atyámnak könnyeiket, s szívük mély bánatát. Kértem Őt, vigasztalja meg jóságosan őket, s álljon mellettük különös kegyelmével. Arra is kértem Őt, hogy ilyen esetekben adja meg ezt az érzést minden testvéremnek. Ismerjék fel, hogy a bűn miatt elvesztik szent kegyelmét és Anyám kegyét. Valóban gyötrelem Istent a bűn miatt elveszíteni. Érezzék meg előre e veszteség kínját és fájdalmát. így megszabadulnak ettől a nagy szerencsétlenségtől, mert ha idejében felismerik a bajt, még meg tudnak szabadulni tőle, s nem kell elveszíteniük Atyám kegyelmét és Anyám oltalmát.

Atyám kegyelmét, s különleges gondoskodását esdettem le e nemzetre. Azért világosítsa meg őket, mert közöttük időztem, s azért a szeretetért, melyet néhányan közülük Irántam tanúsítottak. Adja, hogy megtérjenek és megismerjék az igaz Istent. Arra kértem, hogy ne engedje, hogy az a ház, melyben laktam, ellenségeinek adjon menedéket. Jelenlétem megszentelte ezt a házat, maradjon meg tehát abban az állapotban, melyben elhagytam. Aki belép ide, menten világosodjék meg, s győződjék meg az örök igazságokról. S mindaz, aki jószándékkal lép be e házba, kapjon erőt és bátorságot, hogy állhatatos maradjon hitében. Ha hitetlen lép be oda, térjen meg. S ne engedje belépni aki, aki hitetlen akar maradni. Atyám mindent megígért Nekem. Mikor mindezt megkaptam Tőle, ara is kértem Őt, hogy adjon hasonló kegyelmet azoknak a lelkeknek, akikben jelen vagyok. Segítse őket, hogy képtelenek legyenek legnagyobb ellenségüket, a bűnt befogadni. Hiszen állandó jelenlétem megszentelte őket.

Sőt, aki ilyen lélekkel érintkezik, világosodjon fel és erősödjön meg hitében és az igazságban, hogy elmondhassa: Ebben a lélekben valóban Isten lakik és Isten kegyelme van benne. Aki ilyen lélekkel beszél, tanuljon szavaiból és okuljon példájából. Jó Atyám megígérte, hogy bőkezűen megadja mindezt. Valóban meg is teszi! Az olyan hű lélek, amelyben a kegyelem és szeretet által lakom, mindenki számára vigaszt jelent, s mindenkinek példát ad. Aki csak érintkezik vele, világosságot kap, s meggyőződik arról, hogy ez valóban az isteni bölcsesség trónusa. Igen, megérzik, hogy Én lakom benne. És az ilyen lélek, ha hosszú ideig laktam benne, csak akkor lesz ellenségeim lakóhelye, ha ő maga azt erőszakosan akarja. Atyám mindig ad neki elegendő kegyelmet, hogy abban az állapotban maradhasson meg, melybe végtelen jósága helyezte. De láttam, hogy közülük sokan fognak elbukni, ezekért elviselhetetlen fájdalmat éreztem. Felajánlottam nagy fájdalmamat Atyámnak és arra kértem, hogy fájdalmamért világosítsa meg őket, hogy belássák tévedésüket. Adjon nekik egyidejűleg annyi kegyelmet, hogy visszatérhessenek előbbi állapotukhoz. Mivel ez számukra igen nehéz, újra állhatatosan imádkoztam értük, s addig könyörögtem Atyámhoz, míg a jóságos, szerető Atya leereszkedett, s megígérte, hogy teljesíti kéréseimet. Bár sokan vissza is élnek az új kegyelemmel, mégis hálát adtam neki azokért, akik azt felhasználják, s kértem, hogy könyörüljön azokon a nyomorultakon, akik visszaélnek kegyelmével.

JÉZUS HÁLÁT AD AZ ATYÁNAK ÉS ÁLDÁSÁT KÉRI

Mikor eljött az útra kelés napja, letérdeltem a földre, s Velem együtt letérdelt szeretett Anyám és József is. Hálát adtam Atyámnak minden kegyelméért, mellyel itt elhalmozott, s atyai gondoskodásért, mellyel Engem, Anyámat és Józsefet körülvett. Hálát adtam gondviseléséért, szerető gondoskodásáért és irányításáért. Hálát adtam a jótettekért, melyekben e nemzetet Végettem részesítette. Hálát adtam Neki, hogy teljesítette ígéretét azáltal, hogy e nép megváltására Engem Egyiptomba küldött. Kértem Őt, hogy akik hisznek Benne, azokat atyailag támogassa. Adjon nekik annyi kegyelmet és erőt, hogy megtéríthessék a többieket, s visszavezethessék azokat az egy igaz Isten imádásához. E nemzet nevében is hálát adtam Neki irgalmáért, hogy hozzájuk küldött Engem, hogy közöttük lakjam.

Sajnálatos, hogy különleges jótettét nem ismerték fel és elmulasztják érte Atyám dicsőítését. Elmulasztottak hálát adni, tehát Én adtam hálát mindnyájuk nevében. Atyám elfogadta felajánlásaimat, meghallgatta kéréseimet. Megígérte, hogy teljesíti őket. Megmutatta Nekem, hogy olyan örömet szereztem Neki, amilyenre vágyott. Kijelentette, hogy testvéreimmel szemben megengesztelődött azért, amit nevükben, s helyettük cselekedtem. Kértem, hogy adja Reám atyai áldását. Hiszen tökéletesen megadtam magamat akaratának, s engedelmeskedtem Neki. Kértem, hogy áldja meg szeretett Anyámat és jegyesét, Józsefet. Atyám meglelte, s elárasztotta őket kegyelmével. Miután áldásban részesültünk, arra kértem őt, hogy legyen ugyanígy minden testvéremmel, ha hasonló körülmények közé kerülnek, azaz, ha teljesítik akaratát, s engedelmeskednek parancsainak.

Áldja meg őket, s mindig minden tökéletesen sikerüljön nekik. Maradék nélkül teljesítsék akaratát az Ő nagyobb dicsőségére és saját hasznukra. Érdemeljék ki a jutalmat, melyet az igazán engedelmes lelkeknek készített. Mert akik tökéletesen megtesznek mindent, amit Ő kíván azokra biztos jutalom vár. Mindezt bőkezűen megígérte Atyám. De aki nyakas és nem teljesíti az akaratát, önmaga fosztja meg magát ettől az áldástól, a jutalomtól, s Atyám nemtetszését vonja le magára. Neki pedig nem szabad a világ minden kincséért sem visszatetszeni, vagy ellentmondani. Sőt, életük árán is mindenben engedelmeskednünk kell Neki. Azzal kell kedvében járniok, hogy mindent tökéletesen megtesznek, amit Ő tőlük kíván. Láttam, hogy e tekintetben sokan követnek el hibát. Nagy fájdalmat éreztem miattuk. Engesztelésül felajánlottam értük minden cselekedetemet. Ez nagyon tetszett Atyámnak és ezért természetesen azok nevében is hálát adtam, akik örömöt szereznek Neki, s tökéletesen teljesítik parancsait és rendelkezéseit.

AZ INDULÁS

Mikor eljött az indulás órája, szeretett Anyám kézen fogott, s poggyász nélkül elhagytuk Józseffel együtt a várost, teljesen Atyám gondviselésére bízva magunkat. Mikor kiértünk a városból, megfordultam, s felemelve jobbomat megáldottam azt. Kértem Atyámat, hogy egyidejűleg adja Ő is áldását, és még egyszer oltalmába ajánlottam a várost.

Mikor utazásunk megkezdődött, felszólítottam szeretett Anyámat, hogy zengjen dicsőítő háladalt Atyámnak. Előttem, s József előtt azonnal oly édesen kezdett énekelni, hogy igen nagy örömet szerezett vele Atyámnak. Ezalatt hosszú utat tettünk meg, de semmi fáradságot sem éreztünk. Felajánlottam Anyám hálaénekét Atyámnak, s kértem, hogy adjon annyi kegyelmet testvéreimnek azért a gyönyörűségért, melyet Nekem, s Neki szerzett, hogy ha Istent dicsérő éneket hallanak, bensőleg mindig megvigasztalódjanak, s ne érezzenek fáradságot kötelességeik teljesítése közben. Ellenkezőleg, mindjobban bátorodjanak fel nehézségeik, s hivatásukkal járó munkáik közepette. Jóllehet ezek unottságot, s fáradságot is okozhatnának nekik. Atyám megígérte, hogy megadja ezt nekik. Természetesen sok lesi véremmel közli ezt a kegyelmet, de a hatását csak azokkal érezteti, akiknek egészen tiszta a szándékuk, és önszeretetük nem piszkítja be akaratukat. Akiknek nem csupán Atyám dicsősége és szolgálata az egyedüli céljuk, azok nem érzik azt a csodálatos hatást, melyet az isteni kegyelem hoz létre egy-egy igazi hűséges lélekben.

SZŰZ MÁRIA, SZENT JÓZSEF ÉS A KIS JÉZUS
ALKALMAZKODNAK EGYMÁS LÉPTEIHEZ

Annak ellenére, hogy kisgyermek voltam, ugyanolyan lépésben haladtam, mint szeretett Anyám és József. Ők gyermeki gyengeségemhez, Én pedig az ő helyzetükhöz alkalmazkodtam, így igyekeztem követni őket. Ezt az igyekezetemet is felajánlottam Atyámnak. S habár ez igen kicsi dolog volt, mégis nagy tettnek számított, mert Tőlem eredt. Mivel emberségem az istenséggel egyesült, legkisebb tettemnek is végtelen értéke lett. Kértem Atyámat, hogy, azért az egyetértésért, melyre akkor törekedtem, mikor az Istenanya és József lépteihez alkalmazkodtam, adjon kegyelmet és erőt minden testvéremnek.

Adja meg, hogy azokban a dolgokban, melyek az Ő nagyobb dicsőségére és örömére vannak, mindegyik a másik akaratához alkalmazkodjék. Segítse meg őket, hogy mindnyájan alkalmazkodni tudjanak beteg fivéreik, beteg és gyenge nővéreik bajához és gyengeségéhez. Ezeket pedig erősítse meg, hogy követhessék azok erejét, kik náluk erősebbek és egészségesebbek, s ilyen egyetértésben alkalmazkodjék mindegyik a másik helyzetéhez. Ilyen békében és lelki nyugalomban kövessék Atyámat. Érjék el a célt, amelyre vágynak. Hiszen ez az örök üdvösség elnyerése.

Láttam, hogy e tekintetben sokan hibáznak. Állhatatosan kértem Atyámat, hogy oltson szívükbe erőt és egységet. Ettől függ előmenetelük az istenszolgálatban. Ha ez az erény hiányzik, akkor minden hiányzik. Atyám megígérte Nekem, hogy megadja ezt nekik. De Én jól láttam, hogy igen sokan hibáznak majd e tekintetben is. Megengedik, hogy önszeretetük megcsalja őket. A pokoli ellenség, egész tudásával azon erőlködik és fáradozik, hogy kiirtsa a világból a felebaráti szeretet, az egyetértés erényét. Állhatatosan könyörögtem Atyámhoz és felajánlottam neki e fölött érzett végtelen nagy fájdalmamat. Ez a bűn tökéletes ellentéte az erénynek. Ellentmond mindannak, amit tanítani jöttem. Atyám elfogadta nagy szeretettel felajánlott cselekedetemet. Cserébe kész volt új kegyelmet adni minden testvéremnek, s engedte, hogy kiengeszteljem.

Testvéreim azzal, hogy oly kevéssé szeretik egymást, igen megharagítják Atyámat. Nem akarják elviselni mások betegségét és gyengéit, pedig Atyám is eltűri vétkeiket, tökéletlenségeiket és hiányosságaikat. Magáévá teszi akaratukat minden olyan dologban, ami hasznos lelki előmenetelükre. Kértem Őt, világosítsa meg kegyesen valamennyiüket, hogy felismerjék ezt az igazságot. Ezáltal értsék meg egymást és alkalmazkodjanak egymáshoz, hogy utánozhassanak Engem.

Példámon bátorodjanak fel a cselekvésre, mert Én nemcsak nem mulasztottam el ennek gyakorlását, hanem mindig nagy örömmel, szeretettel és megadással tettem. Ezt is szeretetből tettem, hogy tökéletes példát hagyjak hátra nekik. Kértem Atyámat, hogy áldja meg őket. Adjon mindazoknak, kik utánoznak, új kegyelmet. Mind előttem álltak, s nagy szeretettel néztem reájuk. Ebben, s az összes lobbi erényben végső állhatatosságot és sok kegyelmet esdettem ki számukra. Atyám ezt jóságosán megadta Nekem. Mindnyájuk nevében hálát adtam Neki azokért is, akik eleinte még nélkülözik ezt az erényt. S ha meg is kapják, gyakran követnek el hibát a szeretet erénye ellen, ezért nyújtottam kárpótlási mindnyájuk hiányosságáért. Ez teljesen kibékítette Atyámat.

A KIS JÉZUS ÁLDÁSA

Így folytattuk utunkat. Áldásomat osztva mentem a tartományon keresztül. Azt kértem Atyámtól, adja meg kegyesen, hogy olyan emberek lakjanak eme utak mentén és az egész tartományban, akik gyakran dicsőítik Őt, hűen szolgálnak Neki, utánozzák életemet, s erényeimet pedig gyakorolják. Atyám megígérte Nekem, hogy megadja ezt. S később valóban teljesítette: különös indításra sokan elhagyták a világ kényelmét, gazdagságával együtt, visszavonultak a pusztába, erre a vidékre, hogy itt inkább angyalokhoz, mint emberekhez hasonló életet éljenek. Így lett e vidék minden erény és tökéletesség iskolája.

Mennyire örültem, jegyesem, mikor láttam, hogyan teljesül kérelmeimre Atyám ígérete. Kéréseim csodálatos teljesítésének láttára leborultam, s térden állva imádtam Őt és adtam hálát nagy jótéteményéért. Kértem támogassa és gondoskodjék azokról, akik isteni sugallatra azért jönnek ide, hogy itt maradjanak, s idejüket Atyám dicsőségére, s az Én utánzásomra, virrasztással és vezekléssel töltsék. El akarják érni a jutalmat, melyet Atyám tűzött ki azoknak, akik mindent elhagytak, hogy Engem kövessenek és utánozzanak. Az állhatatosság kegyelmét is kértem mindnyájuk számára, mert egyidejűleg láttam, hogy a pokoli ellenség izgatására sokan követnek el bűnt. Ez különféle kísértéseivel, s változatos ravaszságával el akarja téríteni őket a megkezdett jótól. Ezért azt is kértem Atyámtól, hogy irgalmában tartsa féken a pokoli állatot. Adjon övéinek annyi világosságot, hogy mindig felismerjék cselvetéseit és hízelgését. Adjon nekik kegyelmet arra, hogy ezt le tudják győzni.

Szerető Atyám mindent megígért. Teljesítette is, s még most is állandóan teljesíti kéréseimet. Nem mulasztja el, hogy mindazoknak, akik hasonló helyzetben vannak, elegendő erőt, kegyelmet és világosságot adjon, hogy magukat a kísértő cselvetésétől és susogásaitól mindig megvédhessék. Ez hevesen gyűlöli azokat, akik elhatározták, hogy követnek, s utánoznak Engem, mert tudja, hogy ezért mekkora javakat ajándékoz nekik Atyám, és hogy milyen nagy jutalom vár reájuk. Azt is tudja, hogy mekkora veszteség és kár éri őt magát, ha nem tudja őket elcsábítani. Ezért nem tud nyugodni, s körbejár, mint a dühödt eb. Megpróbál belemarni azokba, akik ellenszegülnek fonák terveinek. De valójában semmit sem tehet ez a piszkos állat, csak amire Atyám engedélyt ad. Ellenkezőleg, ámításai és cselvetései arra szolgálnak, hogy növeljék testvéreim érdemeit és dicsőségét, amennyiben Atyám kegyelmével legyőzik azokat.

A KIS JÉZUS SZŰZ MÁRIA ÉS JÓZSEF KARJÁN

Mikor már nagy utat tettünk meg, nagyon elfáradtam. Ezt Anyám hamar észrevette, hiszen részt vett minden szenvedésemben, melyet emberségem érzett. Ő és József arra ajánlkoztak, hogy felváltva visznek majd karjukon. Elfogadtam ajánlatukat, hogy vigaszt nyújtsak nekik, mert őket is megerőltette a menetelés. Beleegyeztem, hogy egy ideig szeretett Anyám, azután József hordozzon. Ezzel akartam mindkettőikkel megvigasztalni. Eközben arra kértem Atyámat, hogy ne érezzék súlyomat. Ellenkezőleg, ezáltal vigasztalja, s erősítse meg őket, hogy frissen folytathassák útjukat, hiszen ők is fáradtak voltak, és semmijük sem volt, amivel erősíthették volna magukat. Alig vett karjára szeretett Anyám, nyomban érezte a Bennem lakó isteni erő kegyelmét. Örömmel telt el, s testileg megerősödve folytatta útját, olyan könnyedén járt, hogy nem is vette észre. Nem érzett se súlyt, se terhet, csak örömet és vigaszt.

Egy idő múlva átadott Józsefnek, mert Én így parancsoltam. Az isteni erő Józsefben is ezt a hatást váltotta ki. Természetesen az a hatás, melyet József érzett, nem volt annyira magasztos, mint amilyen Anyámé. Így felváltva, hol Mária, hol József vitt karján. Nagy Örömmel folytatták útjukat és semmi fáradságot sem éreztek. Közben felajánlottam szeretetüket Atyámnak, s arra kértem Őt, adjon hasonló kegyelmet testvéreimnek. különösen azoknak, akik hozzájuk hasonlóan a szeretetcselekedeteiben gyakorolják magukat. Ezt a kegyelmet nyerje el mindenki, aki Atyám iránt érzett szeretetből beteg és gyenge felebarátja helyett hasonló fáradságot vállal magára, melyet az nem tud elvégezni. Ezek a jó emberek elvállalják a munkát, s fáradságot, melyet felebarátjuk nem tud ellátni. Ezzel megkönnyebbülést szereznek annak, s megszabadítják őt szenvedéseitől.

Azt kértem számukra Atyámtól, hogy amennyiben ezt Iránta való szeretetből és az Én utánzásomra teszik, adjon nekik annyi kegyelmet, hogy a végzett munka ne fárassza és ne kedvetlenítse, s ne érezzék munkájuk terhét. Adjon nekik annyi kegyelmet, hogy ebben a szeretetszolgálatban megvigasztalódjék a lelkük és meg is erősödjék. És ha nem okoz megterhelést és kedvetlenséget az, amit a teremtmények iránti szeretetből teszünk, méltányos, hogy ne okozzon undort, kellemetlenséget, s ne fárasszon az sem, amit az Atya iránti szeretetből tesznek. Az ilyen cselekedetek mennyei vigasszal töltik el a lelket. Az ilyen lélek megtelik erővel és Atyám dicsőségére egyre nagyobb dolgokat képes cselekedni, saját előhaladása és a szükséget szenvedő, szorongatott testvérei érdekében.

Atyám megígérte Nekem, hogy minderről bőkezűen fog gondoskodni. S hogy valóban meg is teszi, tanúsíthatja mindenki, aki kizárólag Atyám iránti szeretetből, minden egyéb érdek nélkül cselekszik így. Ha valaki valóban ezért cselekedett, nem tagadhatja le, hogy tapasztalta azt a hatást, melyről az előbb szóltam. De ha nem érzi ezt, annak egyedüli oka saját tökéletlen akarata. Nincs még benne igazi szeretet. Akiben igazi szeretet és jóakarat van, abban mindaz megtalálható, amit említettem. Ezt kiesdettem Atyámtól, s Ő mindig teljesíti, amit megígért.

Láttam, hogy e tekintetben sokan hibáznak majd. Nem tiszta a szándékuk. Ez nagyon fájt, mert láttam, hogy nem szerzik meg Atyámnak azt az örömet, melyet akkor juttathatnának, ha tiszta szándékkal cselekednének. Ezzel el is vesztik tettük érdemét és ezért nem kapják meg azt a jutalmat, amelyre várnak. A hiba tehát bennük van. Fájdalmat éreztem miattuk, s állhatatosan könyörögtem értük Atyámhoz, hogy tisztítsa meg kegyesen szándékukat, tökéletesítse akaratukat, hogy fáradozásuk ne veszítse el a neki készített jutalmat. Atyám most is teljesítette kéréseimet. Valóban, állandóan sugallja szívüknek, hogy gyakorolják ebben magukat, tisztítsák meg az öntetszelgéstől, a hiúságtól, s minden egyébtől szándékukat és akaratukat, mert ezek miatt veszthetik el cselekedeteik érdemét. Sokakat láttam közülük, akik felhasználják a kegyelmet, s keresztülviszik, amit Atyám sugall nekik. Örültem nekik és hálát adtam Atyámnak. Új kegyelmet és erőt kértem számukra.

De szomorkodtam azok felett, akik visszaélnek a kegyelemmel, s nem az isteni sugallatra hallgatnak, hanem arra, amit elhitettek magukkal és így hamis véleményüket követik. Hogy engesztelést nyújtsanak hibáikért, saját tiszta szándékomat ajánlottam fel értük Atyámnak. Hiszen mindent kizárólag az Ő nagyobb dicsőségéért és szeretetéért tettem. Ezzel dicsőítettem meg Őt és nyújtottam Neki elégtételt azok helyett, akik azt Tőle megtagadják.

Szeretett Atyám szívesen fogadta minden cselekedetemet. Gyakran mondta Nekem: „Szeretett Fiam! Tebenned találom meg minden örömömet és tetszésemet. Te nyújtod Nekem azt a megdicsőítést és tiszteletet, melyet teremtményeim megtagadnak Tőlem. Te egymagad sokkal jobban tetszel Nekem, mint összes teremtményeim együttvéve, bármily tökéletesek és szentek is legyenek.” – Mikor e szavakat meghallottam, s láttam, mennyire tetszik minden tettem Atyámnak, lelkemben, sőt testemben is új örömet éreztem. Felajánlottam ezt az örömet Neki és azt kértem érte, hogy ne haragudjon hibázó testvéreimre. Legyen türelmes velük szemben, viselje el őket, s atyai szeretettel gondoskodjék róluk. Ami kértem Őt, hogy az örömért, melyet Én szereztem Neki, vigasztalja meg cserébe az erény útján járókat, szomorúakat és szorongatottakat. Sok ilyent láttam. Szeretetreméltó, jóságos Atyámnak tetszettek kéréseim, melyeket nagy szeretettel és gondoskodással tártam Elébe.

PIHENŐ ÁLLOMÁS

Mikor már megtettük az út egy részét, Én is szeretett Anyám és a hűséges József is kifáradt. Üdülésre volt szükségünk, miért is megállapodtunk és letelepedtünk a földre. Csak növényekkel táplálkoztunk, melyeket ezen a vidéken találtuk. Egyebünk nem volt. Szeretett Anyám és József között ültem. Jelenlétem annyira megvigasztalta őket, hogy az élelem, mely inkább állatnak, mint embernek való volt, ízletesnek, s édesnek tűnt fel nekik.

Felajánlottam Atyámnak szegénységünket, szükségünket és azt a kegyet kértem Tőle, hogy amiért közöttük vagyok, tegye Miattam Anyám és jegyese számára még ízletesebbé és édessé ezt a szegényes eledelt. Ugyanígy váljék ízletessé, kegyelme folytán minden szegény és szükséget szenvedő testvéreimnek egyszerű eledele. Hiszen isteni lelke ott van közöttünk, s Ő minden étel fűszere. Ne érezzék keménynek, ha néha el kell viselniük a szükséges eledel hiányát. Hiszen irántuk való szeretetből, s példaadásból – emiatt – Én már előbb szenvedtem, mint ők.

Azután felajánlottam Atyámnak engesztelésül e szenvedéseket azokért a súlyos bűnökért, melyeket testvéreim e téren követnek el. Nem elégednek meg annyi eledellel, amennyi életük fenntartására éppen elégséges, hanem állandó válogatott ételeket hajhásznak. Mintha csak azért élnének, hogy ezt az érzéküket elégítsék ki. Ennek az érzéknek a kielégítése szemben áll az erénnyel, különösen akkor, ha rendetlenül elégítik ki. Tehetetlenségük, s rendetlenségük engesztelésére felajánlottam Atyámnak önmegtagadásomat és mértékletességemet, egész magamat, hogy nagyobb elégtételt nyújtsak értük.

Természetesen ezt a vágyamat sem elégíthettem ki, mert még kicsi voltam. Sokat akartam szenvedni. Azért sem elégíthettem ki e vágyamat, mert engedelmeskedni tartoztam szeretett Anyámnak és Józsefnek. Nem akartam soha parancsaik ellenére cselekedni. Atyám nagy örömmel fogadta felajánlásomat. Szívesen látta kívánságomat. Kijelentettem Neki, hogy még nagyobb fájdalmak és szenvedések elviselésére is felkészülök.

Mikor a kevéske táplálékot magunkhoz vettük, együtt róttuk le hálánkat szeretett Anyámmal és Józseffel. Hálaadásunkat is felajánlottam a szokott módon Atyámnak, hogy megköszönjem, amit Nekem tett, s kárpótlásul testvéreimért, akik különösen e téren hibáznak. Atyám mindig nagyon örült, ahányszor ezt tettem. Ez annyira tetszett Neki minden alkalommal, mintha első ízben történt volna. Én is végtelenül örültem, hogy Atyámnak örömet, s elégtételt szerezhetek, hiszen annyira szerettem Őt. De annak is örültem, hogy ez hasznára vált testvéreimnek.

Ez alkalmat adott arra, hogy új kegyelmeket és jóindulatát kérjem számukra. Hiszen tudtam, hogy Atyám végtelenül jó és irgalmas. Már ez a gondolat is elég volt számomra, hogy testvéreimért mindent megtegyek. De nagyobb bátorsággal és bizalommal kértem kegyelmét, mikor láttam, hogy tetteim és felajánlásaim tökéletesen kiengesztelik Őt. Ahányszor Neki valamit felajánlottam, – s ez szakadatlanul így volt – mindig új kegyelmet kértem testvéreim számára, ahogy ezt te benső életem történetének folyamán meg fogod ismerni. Nem volt más kívánságom, mint Atyámat megdicsőíteni, gondoskodni testvéreim lelki üdvéről, s megszerezni számukra minden kegyelmet, amely az örök üdvösségükhöz szükséges. Azokat a javakat akartam megszerezni nekik, amelyekkel Atyám tetszését elnyerhetik, s mennyei dicsőségüket különösen növelhetik. Hiszen azért jöttem e világra, hogy megszerezzem mindezt nekik, s megmutassam a biztos utat, melyen oda eljuthatnak.

A KIS JÉZUS SZŰZ MÁRIA ÉS SZENT JÓZSEF KÖZÖTT

Mikor kissé kipihentük magunkat és hálát adtunk Atyámnak, folytattuk utunkat. Középen mentem. Kézen fogva vezettek. Ó, jegyesem, hogy örültek e boldog lelkek, hogy Én köztük voltam! Mindenekfelett szerettek engem, de amellett felismertek és tiszteltek. Én is nagyon örültem, hogy közöttük lehetek. Időnként beszélgettem velük. Megmagyaráztam az isteni titkokat, melyek körülvettek. Mikor szavaim lelkükbe hatoltak, édes szeretettel teltek el. Gyönyörűségemet felajánlottam Atyámnak, s vele együtt a vigasztalást és örömet, melyet szeretett Anyám és jegyese éreztek. Nagy állhatatossággal kértem őt, hogy kegyeskedjék minden testvérembe hasonló érzést önteni, mint amilyen Máriában és Józsefben volt. Érezzék meg, hogy szívükben hordanak Engem.
.
És ha nem is részesülnek abban az örömben, hogy látható alakban legyek társaságukban, mégis, a kegyelem és szeretet folytán, láthatatlanul is adhatnak Nekem lakást szívükben. Az volt a kívánságom, hogy állandóan fivéreim és nővéreim társaságában tartózkodhassam, s elkísérhessem őket az örökkévalóságba vezető „veszedelmes” úton, tehát állhatatosan arra kértem Atyámat, világosítsa meg őket és sugallja nekik, hogy Én mindig szívükben tartózkodom. Kiválasztottam szívüket, hogy állandó lakást vegyek benne.

Ezt Atyámtól esdettem ki. Ő uralmat adott Nekem mindenki felett. S mert véremen kellett őket megvásárolnom, hogy örököseimmé tegyem őket, szívüket, ahogy óhajtottam, s ahogy kértem tőle, tulajdonomba, s lakásul adta. Ezt mind megkaptam az Atyámtól. Teljesen meg voltam elégedve azzal, amit Nekem adott. Azután megmutatta, miként hagyta meg minden testvérem szabadságát, amennyiben tőlük s akaratuktól függ, hogy velük legyek, s Nekem adják lakásul szívüket, amint azt óhajtottam.

De láttam, hogy nagyon sokan vannak, akik megtagadják Tőlem e lakhelyet, mások pedig gyakran űznek ki szívükből, hogy közös ellenségünk lakhasson benne. Ó, jegyesem, menyire megszomorítottak ezek! Hogy megkeseredett a vigasztalásom!… Sokszor sírtam miattuk, s könnyek között mondtam: „Ti hálátlan szívek! Miért nem bocsáttok be Engem, hiszen Megváltótok vagyok, s Üdvösségetekké kellene lennem? Leszálltam Atyám öléből, hogy kiérdemeljem nektek a mennyország dicsőségét, pedig ott az istenség kincseinek örvendtem. Szegény lettem értetek, lealacsonyítottam magamat és megalázkodtam. És ti, ti hálátlanok, azt meritek megtagadni Tőlem, amit olyannyira kellene kívánnotok! Megtagadjátok tőlem, hogy „lakást” vegyek szívetekben, s kiűztök magatokból! Miért? Hogy bebocsássátok kegyetlen, közös ellenségünket: a BŰNT! Hiszen azért jöttem, hogy azt szenvedésemmel és halálommal megsemmisítsem! Ó, milyen gonoszul viszonozzátok szeretetemet!”

Azután Atyámhoz fordultam, s kértem, bocsássa meg nekik nagy hálátlanságukat és esztelenségüket, mert bizonyos, hogy nem tudják, mit tesznek. Felajánlottam Neki könnyeimet, hogy eleget tegyek hálátlanságukért és kegyetlenségükért. Önmagukkal kegyetlenebbek, mint Velem, hiszen minden előny az övék lenne, következésképpen a kár is őket éri. Nekem semmire sincs szükségem. Minden, amit kívántam, s amire törekedtem, csakis nekik használt. S azért kívántam, s óhajtottam mindezt, hogy szeretett Atyámnak örömet szerezzek. Atyám szívesen látta könnyeimet. Bizony, nagyon kellemesen érintették Őt. És hogy megvigasztaljon, megígérte Nekem, hogy mindent meg fog tenni, ami az emberi szív megtérítéséhez szükséges. Azt akarja, hogy az emberi szív adja meg magát a szeretet édes hatalmának.

S most valóban láttam, hogy kiontott könnyeim és imáim érdemeiért az Atyámtól kapott új sugallatoknak sok szív megadja magát. Atyám az újabb ösztönzéseket hatalmas kegyelmekkel kíséri. Ó, jegyesem, mennyit imádkoztam, mennyit sírtam és mennyi felajánlást végeztem, míg kiérdemeltem testvéreim számára a hathatós kegyelmet, melyet maguktól soha sem tudtak volna elnyerni! Ingyen kapják. Kéréseimmel érdemeltem ki őket. Atyám különösen akkor ígérte meg ezeket Nekem, amikor nagyon szomorú voltam. Ezzel akart megvigasztalni. Mert egyetlen vigaszom az volt, hogy Őt mindenki ismerje és szeresse. Ezért adott meg Nekem mindent, ami szükséges volt ahhoz, hogy testvéreim megismerjék, megszeressék és hűségesen szolgáljanak Neki. Hálát adtam Atyámnak bőkezűségéért, kárpótlásul minden testvéremért felajánlottam Neki akaratomat és vágyódásomat, akik nem gondolnak ezzel, pedig ezt kellene leginkább szívükön viselniök, vagyis: mindenki felismerje, szeresse és szolgálja Atyámat és hogy minden dologban csakis az Ő megdicsőítésére törekedjenek. Atyám elfogadta felajánlásomat, s kiengesztelődött hibáik iránt.

Tényleg, jegyesem, nagy fájdalmat éreztem. És – hogy a te gondolkodásod szerint fejezzem ki Magamat – nagyon megszégyenített, mikor azt láttam, hogy majdnem minden testvérem letér a helyes útról, s olyan dolgokra adja magát, melyeket Atyám gyűlöl. Én, mint fejük, s legelőkelőbb testvérük, azért jelentem meg Atyám előtt, hogy rendezzem Vele kapcsolatos adósságaikat, s elnyerjem számukra kegyelmét és atyai jóindulatát. Nagyon megszégyenített Atyám színe előtt, hogy minden igazságtalanságukat láttam. Megszégyenülésemet is felajánlottam neki engesztelésül azokért, akik szemtelen módon, pirulás nélkül állnak elébe, hogy kegyelmet várjanak tőle. Ez szörnyű és utálatos tett szeretett Atyámmal szemben!

Mintha köteles lenne kegyelmeket osztogatni azoknak is, akik kíméletlenül megbántják, olyan lélekkel állnak vakmerően elébe, amely telve van igazságtalansággal és kevélységgel. Ezekért nem csupán megszégyenülésemet ajánlottam fel, hanem nagy állhatatossággal arra is kértem Őt, hogy irgalmában világosítsa fel őket. Ismertesse fel velük tévedésüket, s éreztesse meg velük végtelen méltóságát, majd saját hitványságukat, aljasságukat, szegény és nyomorult voltukat. Szeretetreméltó, jóságos Atyám teljesítette ezeket. Látnom engedte, hogy e tekintetben milyen irgalommal bánik velük. Nem mulasztja el, hogy különböző módon ugyan, de minden egyes emberrel felismertesse végtelen fenségét és határtalan tökéletes Lényét, mely valóban méltó arra, hogy mindenki szeresse, mindenki szolgálja, s mindenki félje.

Kértem Őt, adjon mindenkinek elegendő világosságot, hogy ki-ki a való formában ismerje meg önmagát. Az ember önmagában hitvány és teljesen méltatlan arra, hogy Isten végtelen felsége előtt megjelenhessen. És mikor láttam, hogy ez mégsem elegendő, újra állhatatosan kértem Atyámat, hogy kegyelmem és érdemeim által, és azért az örömért, melyet Én szerzek Neki, adjon kegyesen mindenkinek nagyobb és hathatósabb megvilágítást, nagyobb kegyelmeket és adja egészen különös segítségét. Ő, Irántam való szeretetből, kegyes volt megadni nekik e kegyelmeket. Mikor azt láttam, hogy az új megvilágosítás, a segítség és a kegyelem sok lélekben kiváltja a kellő hatást, nagyon megörültem, s hálát adtam jóságos Atyámnak.

Azonban azt is láttam, hogy sokan visszaélnek ezzel a kegyelemmel és a segítség, az isteni megvilágosítás és minden egyéb kegyelme dacára sem térnek észre és nem javulnak meg. Nagyon visszatetszett viselkedésük, s nagyon elkeserítette azt az örömet, melyet azok szereznek nekem, akik felhasználják a kegyelmet. Felajánlottam Atyámnak ezt a fájdalmat és keserűséget. Bensőségesen biztosítottam Őt mély tiszteletemről, mellyel nagysága, érdemei és jósága iránt viseltetem, így kárpótoltam Őt azokért az emberekért, akik az Atyámtól kapott nagy kegyelemmel visszaélnek. Engesztelést akartam ezzel nyújtani isteni bőkezűségének, nehogy a köteles hódolat és hála elmaradjon, mellyel a megátalkodottak adósai maradnak. Mindez kedves volt Atyám előtt. Felajánlásaimra és hálaadásaimra teljesen kiengesztelődött, amint azt más esetben is mindig megtette.

ÉJJEL – ELRAGADTATÁS ÉS IMA

Így folytattuk utunkat. Este lett, s mi már az ország közepén jártunk, egyedül, s nem volt se ételünk, se italunk. Megálltunk, hogy kipihenjük kissé magunkat. József szomorúan igazgatta el köpenyét rajtunk, hogy az a barátságtalan évszakban nagyjából megvédjen Engem és szeretett Anyámat. Atyámmal szent beszélgetésben töltöttük az időt. Oly kedvesen és szeretettel szóltam hozzájuk is, hogy egészen megvigasztalódtak. Ez megédesítette szenvedésüket. Mikor így beszélgettem velük, Mária és József elragadtatásba estek az örömtől, mely lelküket átjárta. Arra kértem Atyámat, hogy virradatig kegyeskedjék őket ebben az örömben meghagyni. Atyám teljesítette kéréseimet.

Ezalatt az idő alatt, míg ők Istenhez emelkedtek és meg voltak fosztva érzékeik használatától, a földön térdeltem. Szememet felemeltem az égre, keresztformában kitártam karjaimat, s áldozatul adtam Magamat Atyámnak. Szeretett Atyám nagyon örült, mikor alázatos testtartásomat látta. Még jobban örült bensőséges önfelajánlásaimnak. Az ég megnyílt, s az angyali karok csodálkozva néztek Engem. Csodálkoztak, hogy emberré lett Istenüket ilyen testtartásban látják. De ők is örültek, mikor felismerték, hogy mennyire tetszem így Atyámnak. Imádták az istenséggel egyesült emberségemet. Új dicsőítő éneket zengtek a felséges Istennek azokért a csodálatos dolgokért, melyeket Bennem véghezvitt. Arra kértem Atyámat, hogy felettem érzett tetszéséért legyen irgalmas minden testvéremhez. Fogadja örömmel hódolatukat, engedelmességüket, kéréseiket, önfelajánlásaikat, s így nyerjék el általa tetszését.

S mert testvéreim cselekedeteihez sok tökéletlenség tapad, miért is nem nyerhetik el olyan mértékben tetszését, ahogy Én szeretném, s felajánlottam hibáikért kárpótlásul saját cselekedeteimet. Így az ő cselekedeteik is elnyerik Atyám tetszését. Atyám megmutatta Nekem, hogy még jobban tetszenek neki, ha cselekedeteiket cselekedeteimmel egyesítve ajánlják fel, mert tetteim teszik azokat értékessé. Saját cselekedeteik önmagukban véve értékűek Atyám előtt. Ő tökéletes, tehát nem tud örülni tökéletlen tetteiknek, hacsak az Én tetteim nem kísérik azokat. Ezzel értékessé válnak, s elnyerik Atyám tetszését az Irántam Táplált szeretete, s az öröm miatt, melyet Én szereztem és szerzek Neki minden cselekedetemmel.

Hálát adtam Atyámnak, amiért elnyertem tetszését. Azok nevében is hálát adtam, akik így cselekszenek. Tetszéséért is hálát adtam, melyet Irántam táplált szeretetből érez felettünk. Kértem, sugallja testvéreim szívének, hogy szakadatlanul gyakorolják azokat a cselekedeteket, amelyekkel elnyerhetik tetszését, s megkaphatják mindazokat a kegyelmeket, melyeket, oly bőkezűen osztogat azoknak, akik viszont azon fáradoznak, hogy örömet szerezzenek Neki. Atyám megígérte, hogy megteszi ezt. S azonnal láttam, hogy atyai gondoskodással és szeretettel hogyan valósítja ezt meg. Láttam, hogy e tekintetben sokan keresik tetszését és fel is használják sugallatait. Örültem ezeknek, s helyettük is hálát adtam.
.
Ugyanekkor azt is láttam, hogy sokan nem használják fel a kegyelmet, s nem hallgatnak az isteni sugallatra. Ezzel inkább gyűlöletét, mint szeretetét keltik fel. Mivel nem tesznek eleget isteni sugallatainak, cselekedeteiknek sincsen előtte érdemük, mert vagy egyáltalán semmit sem tesznek, vagy tettük tele van tökéletlenségekkel és hibákkal, s nem akarnak örömet szerezni Neki. Nagyon bánkódtam, s nagy fájdalmat éreztem miattuk, mert láttam, hogy Atyámat ezzel mintegy az örömtől fosztják meg, s ők maguk is elvesztik az érdemet. Szorgoskodtam, hogy kiengeszteljem helyettük Atyámat, ezért felajánlottam Neki Felettem érzeti tetszését. Testvéreim számára pedig még több világosságot, kegyelmet és buzdítást vágytam kieszközölni. Sokak számára eredménnyel járt kérésem, másokban azonban nem, mert megátalkodtak és keményszívűek maradtak.

REGGELI IMÁK

Mária és József az egész éjszakát elragadtatásban töltötték. Mikor visszatértek ebbe az érzéki világba, letérdeltek, s Velem együtt imádták Atyámat. Hálát adtak Neki ezért a kegyelemért. Mivel ezen az éjszakán nem láthattak Engem, elhalmoztak szeretetükkel, hiszen szívük szinte csüngött rajtam. Elfogadtam és viszonoztam szeretetük megnyilatkozásait és kimutattam, hogy nagyon vonzódom hozzájuk. Felajánlottam Atyámnak szeretetünk megnyilatkozásait, s arra kértem Őt, hogy csepegtessen kegyesen minden testvérem szívébe hasonló érzéseket Iránta és Irántam. Adja, hogy szívük mindig Nála maradjon. Ő legyen szeretetük egyetlen tárgya. És ha állapotukkal járó különböző foglalkozásaik miatt egy ideig meg is vannak fosztva a Vele való szoros egyesüléstől, úgy hamarosan újra egyesüljenek Vele éspedig jóval buzgóbb lelkülettel.

Láttam, hogy jóságos Atyám e dologban is hajlandó kérésemet teljesíteni. Egész Szívemből hálát adtam Neki, úgy, mintha minden kegyelmet, melyet testvéreimnek ad, Nekem adott volna. Valóban, kéréseimre hajlandó volt őket jótettekben részesíteni, hiszen ők teljesen méltatlanok, sőt képtelenek voltak arra, hogy kegyelmeket nyerjenek el Atyámtól. De én felismertem tehetetlenségüket, elégtelen képességüket és ezért mindent megtettem helyettük, ami szükséges volt. Mindent megtettem, hogy kedvessé tegyem őket szeretett Atyám előtt, hogy kiérdemelhessék szeretetét és kegyelmét. Ezért nagyon rosszul esett Nekem, hogy hálátlanok irántam. Úgy tesznek, mintha Én semmit se tettem volna értük. Sohase gondolnak arra, hogy kedvemben járjanak s még kevésbé, hogy hálát adjanak Nekem. Rosszul esett, hogy ilyen rosszul viszonozzák a sok kegyelmet, melyet Atyámtól kapnak.

Azokért a mulasztásokért, melyek Atyámra vonatkoznak, kárpótlást nyújtottam. Azokért pedig, melyek Engem érintettek, szívesen szenvedtem, hiszen részvéttel voltam irántuk és mentegettem őket Atyám előtt. Sokszor láttam őt haragudni Irántam való hálátlanságuk miatt. Ilyenkor mindig mentegettem őket, s hálátlanságukért cserébe irgalmat, s új kegyelmeket esdettem ki számukra, a rosszat mindig jóval viszonozzam. Azután felajánlottam Atyámnak irántuk érzett szeretetemet. Ez kiengesztelte Őt. Arra is kértem, hogy e szeretetemért öntsön hasonló érzést testvéreim szívébe, hogy hasonló esetekben Engem utánozzanak. Sőt tegyenek jót azokkal, akik rosszul bánnak velük. Imádkozzanak érettük, hogy ezzel megszerezzék nekik az üdvösségükhöz, s megjavulásukhoz szükséges kegyelmeket.

Ó, milyen kevesen vannak azok, akik ebben utánoznak Engem! Láttam, jegyesem, mily kevesen teljesítik e tekintetben kívánságomat. Úgy látszik, mintha mindenki csak azzal akarna jót tenni, akit szeret, s aki vele jót tett. Aki pedig kellemetlen vagy nem tetszik neki, azzal nem tesznek jót, s nem akarnak kedvében járni. Ez nagyon fájt Nekem. Újra kértem Atyámat, hogy adjon nekik új erőt és kegyelmet, különösen azoknak, akik szívből igyekeznek erényeimet utánozni. Ismételt könyörgéseimre megígérte Atyám, hogy új kegyelmeket fog adni mindenkinek, különösen azoknak, akikről előbb szóltam. S láttam, hogy van valami hatása megkétszerezett imámnak. Láttam, hogy az Atyámtól kapott új kegyelem erősen ösztönzi e ritka erény gyakorlására őket, s kialakítja szívükben azt a hatást, amelyet annyira kívántam, s amelyért állhatatosan könyörögtem. Ez nagyon megvigasztalt Engem. Újra meg újra hálát adtam Atyámnak a nekik juttatott kegyelemért. Kértem Őt, hogy állandóan segítse őket, s árassza reájuk újabb kegyelmeit. Irgalmában ízleltesse meg velük azt a lelki édességet és gyönyörűséget, mellyel ilyen cselekedetek után az erényes és tökéletes lelkeket el szokta árasztani. Atyám mindent megígért Nekem. Újra hálát adtam Neki és magasztaltam Őt.

A KIS JÉZUS MINDEN HELYET MEGSZENTEL JELENLÉTÉVEL

Mikor reggel lett, s hálát adtunk mennyei Atyámnak, folytattuk utunkat. Minden hely, ahol megpihentem és ahol éjszaka tartózkodtam, szent és áldott hely lett, mert Én időztem ott. Arra kértem Atyámat, adja meg kegyesen, hogy azok a helyek, ahol időztem és Vele társalogtam, majdan a szentség gyümölcseit teremjék. Olyan emberek lakjanak e helyeken, akik azért hagyják el a világot, s vonulnak a pusztába, hogy tökéletes és szent életet éljenek. Váljanak itt tökéletesekké, s ragyogjon lelkükben az erény és az életszentség. Atyám megígérte, hogy megteszi ezt Nekem. Be is teljesedett minden. Idők múltával ez a pusztaság szent emberek lakóhelye lett. Felragyogott itt minden erény és tökéletesség. Nagyon örültem ennek, jegyesem és bensőséges hálát adtam Atyámnak, majd mennyei áldást árasztottam minden helyre, amelyen keresztülmentem.

A KIS JÉZUS ÉS SZŰZ MÁRIA HÁLAÉNEKE

Így folytattuk utunkat, s közben egyre magasztaltuk Atyámat. Szeretett Anyám háladalt énekelt. Nagyon örültem az édes dalnak. Hiszen olyan szívből jött, szeretetemtől lángolt. Néha, mikor azt láttam, hogy szeretett Anyám és József a hosszú út miatt szomorúak és fáradtak, kicsi gyermek létemre megszólaltam, s magasztaltam Atyámat. Ezzel mennyei örömökben részesítettem őket. Ezt azonban nagyon ritkán tettem. Ha mégis megtettem, szeretett Anyám és József tüstént elragadtatásba estek. Sőt, az angyalok mennyei kara is új és hasonlíthatatlan gyönyört érzett, s alázatos tartásban hallgatott Engem. Atyám nagyon örült ennek, s gyönyörködött benne. Felajánlottam Neki hálaénekemet, testvéreim nevében, hogy helyre hozzam mulasztásaikat.

A KIS JÉZUS ELEDELT KÉR ATYJÁTÓL

Mikor eljött az étkezés ideje és semmi ennivalónk sem volt, arra kértem Atyámat, hogy nagy szükségünkben Ő gondoskodjék rólunk. Bár mindenható voltam és ezt Magam is megtehettem volna, mégsem akartam ilyesmit tenni, míg az Atyám által megállapított óra el nem érkezik. Ezért mindig Őt kértem, mint engedelmes Fia, ki mindenben aláveti magát Neki. Atyám angyalával küldött segítséget. Étkeztünk, azután leróttuk hálánkat Atyámnak. Bensőmben megismételtem azt, amiről már előzőleg beszéltem neked. Valahányszor ételt vettem magamhoz, hogy testi erőmet fenntartsam, bármily kevés is volt az, mindig arra kértem Atyámat, hogy kegyeskedjék végtelen gondviselésével minden testvéremet ellátni. Üdítse fel lelküket kegyelme bőségével, szent indításaival és isteni szavával. Azt is tudd meg, jegyesem, hogy első önálló étkezésem óta, amikor első ízben ettem kenyeret, kezdtem már arra gondolni, hogy új eledelt készítek minden testvérem számára, hogy új életet tudjanak élni ezzel az eledellel: tökéletes életet, a szeretet életét. Arra is gondoltam, hogy egyszerre egyesítem emberségemet és istenségemet a kenyér színe alatt. Ekkor kezdtem előkészíteni e nagy ajándékot minden testvérem számára. Állandóan kértem Atyám tetszését ebben a dologban. Ezt majd később tudatom veled.

A BÁLVÁNYOK A FÖLDRE HULLNAK

Közben tovább folytattuk utunkat. Néha városokhoz értünk. Szeretett Anyámmal és Józseffel betértem, s ajtóról-ajtóra járva alamizsnát kértünk. De sokan megtagadják azt tőlünk. Mielőtt beléptem egy-egy városba, arra kértem Atyámat, hogy abban a pillanatban zúzza össze a város minden bálványát. Ez a kérés tetszett Atyámnak. A pokol szellemei ugyan nem ismerték az isteni titkot, mégis észrevették, hogy erőm és isteni hatalmam kiüldözi őket a bálványokból. Nagyon örültem, jegyesem, valahányszor ez megtörtént. Bensőségesen adtam hálát érte Atyámnak és arra kértem őt, hogy testvéreim lelkében is tegye meg ezt a csodát. Erőim segítségével hatoljon lelkükbe az isteni kegyelem, semmisítse meg rendetlen hajlamaikat és zúzza szét bűnös szenvedélyeiket.

Most egy rövid ideig ellenkezett Velem Atyám, mert testvéreim teljesen méltatlanok a kegyelmére. Nem érdemlik meg, hogy az Isten Lelke leereszkedjen hozzájuk, hogy a kegyelem révén bennük lakjék. Hiszen a bűn állapotában vannak, s ez gyűlöletessé teszi őket Isten előtt. Ezért képtelenek a kegyelmet és az isteni jóindulatot befogadni. Az isteni kegyelem nem tud betérni, s egy-egy ilyen lélekben lakni, mert ellensége Atyámnak, s Ő gyűlöli ezeket a bennük lévő bűn
miatt. Mikor ezt felismertem, megismételtem kéréseimet, s arra kértem előzze meg őket szent ösztönzéseivel és hatalmas segítségével. Ismertesse fel velük nyomorult állapotukat. Adjon nekik világosságot és erőt, hogy ki bírják űzni magukból a bűnt, s akkor el tudják majd fogadni mindazokat a kegyelmeket, amelyeket már előre kiesdettem számukra.

Ez Atyám jóságosán megadta nekem. Nem tudott ismételt kéréseimnek ellenállni, mert nagyon szeretett. Gyakran emlékeztettem Őt Nekem tett ígéreteire. Hiszen azt ígérte, hogy minden kérésemet teljesíteni fogja. Megadta a kért kegyelmet, s látnom engedte, hogyan működik az minden emberben. Azt is megmutatta, hogy milyen rosszul viszonozzák testvéreim e nagy jótettet. Most a lelkek megszámlálhatatlan tömegét láttam, azokét, akik visszaélnek a nagy segítséggel és kegyelemmel. Isten indításait elutasítják, nem hallgatnak a kegyelem sugallataira, jóllehet Ő bennük akar lakni, s ha befogadnák, megszabadítaná őket gonosz szenvedélyeik rabságából.

Ó, jegyesem, milyen szomorúságot okozott Szívemnek a keménységük és nyakasságuk, hiszen úgy égett Bennem a vágy, hogy megdicsőítsem Atyámat, az embereket pedig üdvözítsem! Felajánlottam Atyámnak szomorúságomat, ismételten könyörögtem Hozzá, hogy ne hagyja abba isteni sugallat-árasztásait. Ne vonja vissza hatalmas segítségét. Jóságos Atyám, hogy megvigasztalhasson nagy szomorúságomban, megígérte Nekem, hogy megteszi ezt. S valóban, látnom engedte, hogy sok-sok lélekben végül is milyen csodálatos hatást váltanak ki állandó sugallatai és hatalmas indításai. Ez nagyon megvigasztalt Engem. Bensőséges hálát adtam érte, szeretetteljes Atyámnak.

Azoknak a lelkeknek nevében is hálát adtam, akik teljesen méltatlanok rá, s nem érdemlik meg nagy kegyelmeit. Kértem Őt, hogy végtelen jósága és irgalmassága révén könyörgéseimre ajándékozza meg ezeket is kegyelmeivel. Felismertem, hogyha az ember visszautasítja Teremtője kegyelmét, méltatlan és képtelen lesz arra, hogy elfogadhassa a továbbiakat, ezért állhatatosan arra kértem szeretett Atyámat, ne bánjon velük a jog és ésszerűség szerint, ahogy azt megérdemelnék, hanem nagy irgalma szerint. Jóságos Atyám kegyelemmel hallgatott meg és elfogadta új kérésemet, hiszen mindig kedvemben akart járni. S ha néha ellenkezett Velem, így szóltam Hozzá: „Atyám, tudod jól, hogy nem Magam dicsőségét keresem ebben a dologban, hanem a Tiédet. Nem keresem a magam hasznát, hanem teremtményeidét, akiket képedre és hasonlatosságodra alkottál. Hiszen meghívtad és arra jelölted ki őket, hogy örökké bírják országodat…” Mikor a szerető Atya ezt meghallotta, nagy jósággal fordult Felém. Ha arról beszéltem Neki, hogy vágyom az emberiség üdvére, melyet képére és hasonlatosságára alkotott, nagy szeretetet és nagy részvétet mutatott az emberek iránt. Mikor felismertem, hogy így inkább hajlandó irgalmat adni nekik, gyakran ismételtem ezeket a kéréseket. Ebben tényleg gyönyörűségét találta. S mert láttam, mennyire vágyódik arra, hogy mindnyájan üdvözüljenek és szentté legyenek, minden kérésem arra vonatkozott, hogy minden ember számára megszerezzem a kegyelmet, hogy szentek lehessenek és elérjék az örök üdvösséget. Egyetlenegyet se hagytam ki testvéreim közül.

JÉZUS, MÁRIA ÉS JÓZSEF ALAMIZSNÁT KERESNEK

Amikor a városokba beléptünk, s Atyám megadta, amit Tőle kértünk, újból hálát adtam Neki. Ha az alamizsnakérés közben ajtóról-ajtóra mentünk és semmit se kaptunk, az emberi hálátlanság miatt nagyon szomorú lettem. De ezt is szívesen szenvedtem el. Teljes megadással viseltem el minden kellemetlenséget. Arra kértem Atyámat, hogy megadásomért adja meg a kért kegyelmeket azoknak, akik irgalmáért esedeznek, adja meg nekik azt az alamizsnát, melyet Tőlem megtagadtak. A rosszat mindenben jóval akartam viszonozni. Be akartam bizonyítani irgalmamat és az elutasításért is kegyelmeket akartam juttatni nekik.
Már jó ideje jártunk alamizsna után, végre találtunk egy kevés élelmet.

Most hálát adtam Atyámnak és a következőket kértem Tőle: ahogy mi, végül is, megtaláltuk a legszükségesebb élelmet, ekként Ő is vigasztaljon meg minden lelket, aki irgalmától várja a szükséges kegyelmeket. Ha pedig megtagadja ezeket tőlük, akár bűneik miatt, akár más okból, végül mégis vigasztalja meg őket és mégis adja meg nekik kegyesen azt, amit Tőle kértek. Atyám megígérte, hogy megteszi ezt. S valóban így jár el mindenkivel szemben. Nincs olyan ember, akitől Atyám megtagadná az üdvösséghez szükséges kegyelmet, ha az ismételten könyörög érte. E tekintetben sohasem fog csalatkozni, aki folytatja imáját és kitartóan könyörög. Ezért is hálát adtam szeretett, jóságos Atyámnak azok nevében is, akiket már megvigasztalt. Kértem Őt, hogy jóságával és szeretetével minden embert árasszon el.

VIDÁM ÉTKEZÉS

Amikor végre ennivalót találtunk, elhagytuk a várost. Folytattuk utunkat, s csak később álltunk meg, hogy a szükséges táplálékot magunkhoz vegyük. A hosszú menetelés alatt megint nagyon elfáradtunk és legyengültünk. Nekem is, szerető Anyámnak és Józsefnek is nagy szükségük volt táplálékra, vidáman étkeztünk. Bár az eledel nagyon szegényes volt, mégis felüdített és ízlett mindnyájunknak. Arra kértem hát Atyámat, hogy cserébe az örömért, melyet az alamizsnaképp kapott ételek elfogyasztásakor éreztem, engedje meg nagy irgalmában, hogy testvéreimnek is ízletesnek tűnjék fel az eledel is, amit másoktól alamizsnaképpen kapnak. S bár ha ez az eledel a valóságban komisz és íztelen, adja meg nekik Atyám, hogy azokat édesnek és ízletesnek találják. Világosan láttam, hogy szegény testvéreimnek nagyon rossz ételeket fognak adni. Ez a dolog nagyon visszatetszik Nekem. Arra kértem Atyámat, tegye meg, hogy eledelüket kellemesnek és ízletesnek érezzék. Így is történt. Azóta szegény testvéreim jobb étvággyal élvezik a közönséges ételeket, melyeket alamizsnaképpen kapnak, mint a gazdagok a legválogatottabbakat. Hálát adtam érte Atyámnak azok helyett is, akik hasonló körülmények között élnek.

ÚTBAN BETLEHEM FELÉ

Folytatjuk menetelésünket. De mielőtt visszatértem volna hazámba, születésem helyére, Betlehembe akartam menni. Szeretett Anyám és József is vágyódott oda. Most, hogy a barlang irányába gyalogoltunk, nagyon fárasztó lett az utunk. Nagy szenvedést okozott Nekem ez az út. De elvállaltam az újabb fáradságot is, mert megvigasztalódom, ha meglátom azt a helyet, ahol születésem titka végbement és egy ideig ott is tartózkodhatom. Arra kértem Atyámat, hogy fájdalmaim kedvéért bocsássa meg testvéreim restségét és elpuhultságát. Menekülnek a kényelmetlenség elől, inkább felhagynak a jócselekedetekkel, de ezzel egyidejűleg megfosztják magukat a vigasztól és a velejáró érdemtől is.

Atyámat kiengeszteltem és cselekedeteimmel megdicsőítettem testvéreim azonban megfosztották magukat az érdemtől, ami hasznukra lett volna. Nem tettek jót, tehát nincs érdemük és sajnos, szeretetem sem juttathat számukra. Újból arra kértem Atyámat, öntsön szívükbe élénk vágyat a jó cselekedetek után, mert ez lelküknek hasznára válik és megvigasztalja őket. Kértem, serkentse fel őket hathatós indításaival, hogy önszeretetüket legyőzzék és mindennemű nehézséget is. Önszeretetük teljes erejével azon van, hogy a szenvedésre vivő alkalmat elkerülje. Azt állítják, hogy meg kell őrizni egészségüket, mintha egészségük nem Atyámtól, hanem tőlük függne. Mintha csakis egészségük árán tehetnének jót. Mintha Atyám ilyenkor éppen nem viselne gondot rájuk.

Pedig a valóság az, hogy azokat, akik jót tesznek, különösképpen támogatja. Ezek a késedelmes lelkek nem bízzák rá magukat Atyámra, hanem testi és lelki bajukról mindenben saját fejük szerint akarnak gondoskodni, ahelyett, hogy Atyámra bíznák magukat. S ekkor csalják meg magukat. Atyám megígérte, hogy ilyenkor befolyásolni fogja őket. Valóban, mint mindenütt, itt is láttam Atyám szentséges gondviselését. Oly leereszkedő jósággal hallgatja meg kéréseimet! … Láttam, hogy sokan engedik át magukat kegyelme és szent sugallatai befolyásolásának és isteni indításaik erejével le is győzik önszeretetüket.

Nagyon örültem, hogy ez kielégítette és megdicsőítette Atyámat, testvéreimnek pedig hasznára és vigaszára vált. Sok olyan lelket is láttam, akiket önszeretetük győz le. Rájuk nincs hatása az isteni sugallatoknak és indításoknak. Nagy fájdalmat éreztem emiatt, hogy oly kevésre becsülik Atyám kegyelmeit. Nagyon fájt Nekem, hogy megfosztják magukat az érdemtől, melyet megszerezhettek volna. Újból kértem szeretett Atyámat, ne vonja vissza kegyelmeit. S valóban láttam, hogy Atyám állandóan szívükbe csepegteti mindazt, amit részükre kértem. Nagyon elcsodálkoztam, s egyben meg is szégyenített szerető Atyám nagy türelme. Nyelv akartam lenni, hogy dicsérjem és magasztaljam Őt. Szív akartam lenni, hogy Őt szeressem.

Szerettem volna kezemben tartani minden testvérem akaratát, hogy azt legszentebb akaratával egyesítsem, felajánljam Neki. De mikor láttam, hogy ezt nem érem el, testvéreim az ésszerűség ellenére is saját akaratukat fogják követni, nagyon szomorú lettem. Szívemet gyötörte a fájdalom, mert látnom kellett, hogy milyen kevésre becsülik szerető Atyám jóságát és türelmét. Ekkor szenvedélyesen felsírtam. Nagyon szenvedtem. Felajánlottam fájdalmamat és könnyeimet szerető Atyámnak és arra kértem Őt, hogy ennek láttára engesztelődjék ki. Jóságos, Mennyei Atyám kedvesen fogadta ezt Tőlem. Nagy szeretettel mondta Nekem: „Ó végtelenül szeretett Fiam, felajánlásaid tökéletesen kiengesztelnek Engem. Gyönyörűségemet találom bennük.” Ezért sokszor hálát adtam Atyámnak és teljesen feláldoztam Neki Magamat.

Azt kértem Tőle, hogy testvéreim mulasztásáért hárítson Reám minden elégtételt, melyet isteni igazságossága megkövetel. S mivel felismertem, hogy ezek gyakran váltják ki nemtetszését, gondoskodtam arról, hogy Én nyújtsak engesztelést helyettük. Ezért mindent megtettem, ami Atyámnak tetszik és engesztelésemmel akartam kibékíteni Őt, hogy forduljon irgalmasan testvéreim felé, mert önmaguktól ezt meg nem érdemelnék.

A BETLEHEMI BARLANGBAN

Betlehem irányába fordultunk, s nagy szenvedések közt tettem meg a hosszú és veszedelmes utat. Végre elértünk a barlanghoz, ahol megszülettem. Szeretett Anyámmal és jegyesével, Józseffel léptem be oda. Édes örömkönnyeket sírtak. Leborultunk a földre, hogy tiszteletünket mutassuk a hely iránt, melyet Személyem megszentelt. Atyám megparancsolta egy sereg angyalnak, hogy ismét énekeljenek: „Dicsőség mennyben az Istennek! …” Megnyílt az ég, s az angyali karok leszálltak, hogy imádjanak Engem, emberré lett Istenüket.

Anyám és József ezalatt édes elragadtatásba estek. Közben meg voltak fosztva érzékeik használatától. Örültem, mikor az angyalok imádtak és énekükkel magasztaltak. De legjobban szeretett Atyám édes ölelésének örültem. Azonban a mennyei gyönyörűség közepette sem feledkeztem meg testvéreimről. Arra kértem Atyámat, hogy legyen bőkezű velük szemben is. S ha valami nehéz munkába kezdenek és kifáradnak, sőt szenvednek is a miatt, végül vigasztalja meg őket. ízleltesse meg velük isteni vigaszainak édességét és engedje meg, hogy elérjék fáradozásuk és szenvedéseik célját. Szerető Atyám mindent megígért Nekem. És valóban mindenkit megvigasztal, aki így cselekszik. Sőt annyira elárasztja őket vigaszával, hogy gyakran kénytelenek felkiáltani: „Elég, Uram!…” Gyengeségük nem bír elviselni ily nagy lelki örömet és vigaszt. Sőt, ezt a test is megérzi, mert mámoros lesz az isteni szeretettől.

Ó, jegyesem, mily hűségesen teljesíti Atyám ígéreteit! Ezért, mikor láttam, hogy testvéreim milyen állhatatlanok, nagy fájdalmat éreztem. Könnyelműen mulasztják el mindazt, amit Atyámnak megígértek. Pedig látják, hogy Atyám minden ígéretét, amit nekik tett, betartja. Ó, a teremtmény nagyon állhatatlan, s ingadozó a kivitelben, amit pedig megígért Teremtőjének! Ez nagyon bántott és elszomorított. Ezt a fájdalmat is felajánlottam Atyámnak. Állhatatosan és hűségesen megtettem mindent, amit megdicsőítésére megígértem. Ezt azért tettem, hogy kárpótoljam Őt testvéreim mulasztásaiért. Kértem Őt, ne haragudjék meg rájuk, inkább tűrje el gyengeségüket és állhatatlanságukat. Atyám könyörületesen meghallgatta kéréseimet és hajlandó volt állhatatos könyörgésemért nekik megbocsátani. Önfeláldozásomért kiengesztelődött velük szemben. Mikor nagy jóságát láttam, egyre jobban felbátorodtam és kérve kértem számukra a szükséges kegyelmeket, jóindulatának mintegy bizonyítékait. Magasztaltam Őt, s hálát adtam Neki nagy szeretetéért és jóságáért. Ezt nagy szeretettel tettem meg testvéreim helyett is. Mindent megkíséreltem, ami Tőlem telt, mert elismertem mulasztásaikat, jóságos és szeretetteljes Atyámmal szemben.

A SZENT CSALÁD MAGASZTALÓ IMÁI

Mikor szeretett Anyám és jegyese, József elragadtatásukból visszatértek a való életbe, mindnyájan magasztaltuk Atyámat és hálát adtunk Neki szeretetéért és bőkezűségéért. Felajánlottam magasztaló imáinkat és hálaadásunkat, kárpótlásul azokért az emberekért, akik akkor sem adnak Neki hálát, ha valami különleges kegyelmet nyernek Tőle. Már előbb is láttam, hogy e tekintetben milyen hanyagok testvéreim, egyikből a hála, másikból a szeretet hiányzik, a harmadik pedig még fel sem ismeri Atyám jótetteit. Gondoskodtam tehát arról, hogy kárpótlást nyújtsak értük, s Atyámat egyéb dolgokban is engeszteltem helyettük. Ez teljesen kielégítette Őt.

A BETLEHEMI BARLANG – SZENT HELY

Mikor elhatároztuk, hogy elindulunk hazámba. Názáretbe, arra kértem Atyámat, hogy jelenlétem szentelje meg ezt a barlangot, melyben születtem. Hiszen itt ment végbe a nagy csoda: az Én születésem, s Én laktam benne. Adja meg kegyesen, hogy ezen a helyen ne lakjon többet semmi, ami méltatlan. Angyalok és emberek őrizzék ezt a helyet. Szálljon le Lelke erre a helyre. Adjon nagyon sok kegyelmet azoknak, akik ide jönnek, hogy tiszteljék azt a földet, amely elsőnek fogadta be emberi testemet. Atyám megígérte, hogy megteszi mindezt, sőt még sokkal többet, mint amennyit kértem.

SZENVEDÉSEK AZ ÚTON

Mikor elfogyasztottuk a szegényes alamizsnát és leróttuk hálánkat Atyámnak, elindultunk Názáret felé. Nagyon sokat kellett szenvednünk a hosszú úton. Atyám többször megvigasztalt azzal, hogy angyalkái által eledelt küldött nekünk, egyébként azonban engedte, hogy éhséget, szomjúságot, hideget és fáradságot szenvedjünk. Nagyon örült annak, hogy akaratába teljesen belenyugodtunk. Az is nagy örömet szerzett Neki, hogy nagy szenvedéseink közepette elégedettek voltunk. Örültem, mikor azt láttam, hogy Atyám gyönyörködik Bennem. Hálát adtam neki és öröméért azt kértem Tőle, hogy találja tetszését testvéreim tetteiben is, ha azok azokat Iránta táplált szeretetből teszik, s ha azért kell szenvedniök, hogy akaratát teljesítsék. Ha Atyámnak nem is lehet nagy öröme lelkükben, mert tele vannak tökéletlenségekkel, mégis gyönyörködni fog bennük, ha egyesítik azokat az Én tetteimmel és szenvedéseimmel.

Mert nagy megelégedés tölti el Őt, ha visszagondol arra, amit Iránta tanúsított szeretetből tettem, s szenvedtem. Lehetetlen, hogy ne fogadjon el és ne teljék öröme olyan tettekben, melyeket az Enyémekkel egyesítve ajánlanak fel Neki. Hálát adtam szerető Atyámnak Irántam érzett nagy szeretetéért és tetszéséért, mert e miatt fogadja el kegyesen azokat a cselekedeteket is, amelyeket testvéreim ajánlanak fel Neki, még ha azok tökéletlenek is és nem méltók tetszésére. Atyám a legtökéletesebb Lény, tehát nem fogadhat el olyasmit, amit tökéletlenség szennyez be, de ha cselekedetüket az Én cselekedeteimmel és érdemeimmel egyesítik, akkor gyönyörűséggel fogadja azokat.

A GYERMEK JÉZUS SZENT TÁRSALGÁSA

A szokott szegénységben folytattuk utunkat, de elégedettek és vidámak voltunk, hiszen tudtam, hogy mindez Atyám akarata, s ezzel örömet szerzek Neki. Az úton szeretett Anyámmal és Józseffel szeretett Atyám jóságáról, fenségéről és bőkezűségéről beszélgettünk. Édes szavaim megerősítették Mária és József lelkét, valamint testét, s így nagy örömmel folytatták útjukat. Tapasztalták, hogy a teremtménynek, aki egyesült Teremtőjével, Aki vele van szeretete, s kegyelme által, a szenvedés, a fáradság és a gyötrelem csak arra szolgál, hogy még jobban szeresse Teremtőjét. Az ilyen lélek még a szenvedések közepette is tud örülni, s annál bensőségesebben egyesül az Atyával.

MEGÉRKEZÉS NÁZÁRETBE

Közeledtünk Názáret városához. Nagyon örültem, hogy közeledik az a pillanat, amelyben beléphetek oda. Végtelenül szerettem ezt a várost, hiszen a hazám volt. Itt ment végbe megtestesülésem kimondhatatlan titka. Örültem szeretett Anyám és a hűséges József elégedettségének is. Nagy örvendezéssel gyorsítottuk meg hát lépteinket. Felajánlottam megelégedettségünket Atyámnak, s ezzel együtt az igyekezetei, amivel meggyorsítottam lépteimet, hogy minél hamarabb megérkezhessem hazámba. Ezért arra kértem, adjon kegyesen új buzgalmat minden testvéremnek, akik hazájukba, azaz a „Paradicsom” felé igyekeznek, hogy oda nemsokára meg is érkezhessenek.

Adja meg nekik, hogy ujjongjanak, s új örömet érezzenek, ha látják, hogy közel vannak már égi hazájukhoz, s már készülnek arra, hogy oda belépjenek. Öntsön beléjük buzgalmat, hogy sietve végezzék el szent munkáikat, gyakorolják az erényeket és növekedjék Atyám iránti lelkesedésük és szeretetük. Lelkesítse fel őket, hogy képesek legyenek Engem, tökéletesen utánozni, hogy teljesen szakadjanak el a világ dolgaitól és csak a menyei javakat szeressék. Amint Én állandóan közeledtem hazámhoz, Názárethez, s távolodtam Egyiptomból, úgy közeledjenek ők is örök hazájukhoz, a mennyországhoz és egyre távolodjanak el a világ Egyiptomától, annak csalóka reményeitől, s hamis tanaitól. Állandóan növekedjék bennük az élénk vágy, hogy eljuthassanak majd égi hazájukba. Atyám megígérte, hogy megadja ezt nekik. S ezt nagy szeretettel mindig megteszi. Sok testvérem tapasztalja ezt és lelkük megvigasztalódik tőle. Közben hálát adtam helyettük is szeretett, jóságos Atyámnak, különösen azok helyett, akik hanyagságból nem adnak Neki hálát. Ezt világosan láttam. Atyám nagyon örült hálaadásomnak és minden tettemnek, mellyel kárpótoltam mulasztásaikat. Ismét kegyelmeket kértem számukra, amint az a következő fejezetben meg fogod hallani.

>> 8.rész Názáreti élet,Jézus 12 éves koráig
 

* * *

Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat!

Etikus Adománygyűjtő Szervezet Logó
Evangelizálunk az online térben (Metropolita), evangelizálunk az utcán (Győztes Bárány Közösség), és mélyszegénységben élő családok között, akiket élelmiszerrel, tüzelővel és taníttatással segítünk (Nyitott Ajtók Misszió), valamint egyengetjük állami gondozott gyerekek sorsát (Legyél Nevelőszülő!).
Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6.
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.