Regisztráció



A jelszavát emailben elküldtük.

"Egy nap az atya elmesélte az orvosoknak egy jelenését, amelyet ő álomnak nevezett:

"A kórus ablakában találtam magam. Az alatta elterülő téren hatalmas tömeget láttam gyülekezni. Megkérdeztem: ‘Kik vagytok? Mit akartok?’ Kórusban felelték: ‘Pio atya halálát!’ Bementem. A Szűz a kezembe adott egy fegyvert, amellyel legyőzhettem őket. A fegyver ötven kilométeres távolságra is elért. Az ablakból a tömegre céloztam vele. Mindannyian meghaltak. Felébredtem, majd újra visszaaludtam. Az álom folytatódott. Kinéztem az ablakon, még mindig sok ember volt ott. ‘A csudába, nem haltak meg!’ – kiáltottam fel. Majd megkérdeztem: ‘Mit akartok? Kik vagytok?’ Azt válaszolták: ‘Mind keresztény fiak vagyunk.’ Én pedig azt mondtam nekik: ‘Legyetek állhatatosak a jóban, engedelmeskedjetek nekem, kövessetek engem és ne féljetek, senki nem árthat nektek. Megáldalak titeket.’ És ekkor felébredtem"

Az orvosok egymás között azt mondogatták: ‘De hát milyen fegyvert adhatott neki a Madonna? Vajon hol rejtette el? (…)’

Eltelt néhány év. Egyik este Pio atya már ágyban volt, amikor azt mondta az unokaöcsémnek (Mario Penelli, Cleonice unokaöccse, aki Pio atya unokahúgát, Pia Forgionét vette feleségül. – A szerk.):

‘Hozd ide a fegyvert a ruhámból!’ Az engedelmeskedett, ám nem talált semmiféle fegyvert. Így szólt: ‘Bácsikám, semmi sincs a ruhája zsebében, csak a rózsafüzér. Tessék, itt van.’ Majd átadta neki. Mire az atya:

‘A rózsafüzér talán nem fegyver?’

Attól az estétől kezdve mindenki tudta, hogy a rejtélyes és nagy hatótávolságú fegyver a rózsafüzér volt. Amióta felfedte a titkot, a rózsafüzért fegyvernek hívta. Néha ‘szablyának’ is nevezte. A kezében tartotta, forgatta, a nappal és az éjszaka minden órájában. Utolsó hónapjaiban két rózsafüzér is volt nála: az egyik a csuklóján, a másik a kezében. Unokaöccse, Mario elmondta nekem, hogy az atya éjjelenként csupán néhány percet töltött ágyban. Egy széken ülve virrasztott, szenvedett és imádkozott.

Az a szék volt az oltár, amelyen az áldozati bárány csendben és elhagyatottságában oly hatalmas kínszenvedések közepette gyötrődött, amilyeneket csak Isten ismert. Az a szék volt az egyetlen tanúja marcangoló fájdalmának, haláltusájának. Az utolsó éjszakáján pedig abból a székből emelkedett fel az égbe."

Cleonice Morcaldi: Életem Pio atya közelében, Lelki napló, részlet

 

 


2017 márciusa óta 85.277 Forint adományt kaptunk. Köszönjük!
Kérjük, küld támogatást Te is, mert
> a metropolita.hu önfenntartó
 > NEM engedélyez reklámokat


Ft
Fizetési mód választása
Személyes adatok

Számlázás részletei

Hasonló bejegyzések

Egy válasz

  1. ida vancsa

    ….Ohhh…de jo, hogy letezett Pio atyank…ugy szeretem…Isten vigyazzon ra- nagyon sokszor imadkozom az ellenallhatatlan kilencedet es mindig segitsegre talalok.Amen.

    Válasz

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.