Register
A password will be e-mailed to you.

<< Bevezető a JÉZUS BENSŐ ÉLETE c könyvhöz, a kinyilatkoztatás körülményei és elfogadása
< Az egyiptomi menekülés

JÉZUS BENSŐ ÉLETE AZ EGYIPTOMI TARTÓZKODÁS ALATT

AZ ÖRDÖGÖK MEGRÉMÜLNEK – JÉZUS IMÁDÁSA

Midőn a város kapujához érkeztünk és hálát adtunk Atyámnak, a démonok, amelyeket ott imádtak, valamennyien megrémültek. Hatalmat éreztek maguk fölött, amely távozásra kényszerítette őket a bálványszobrokból. Nem tudták azonban, honnan ered ez a hatalom. Az isteni titok rejtve maradt előttük. Atyám nagy dolgot cselekedett az Én kérésemre.

Amikor tehát a városba léptem, az egyik bálványkép, mely egy hírneves fán állt, kis darabokra tört szét. A fa pedig mélyen meghajtotta ágait, mert Teremtőjének és Isten valóságos Fiának ismert el Engem. Hálát adtam ezért Atyámnak, mert Ő cselekedte ezt. A nép helyett is köszönetet mondtam Neki, mely nem ismerte fel a kapott jótéteményeket, sőt inkább nagy szerencsétlenségnek tartotta ezt az eseményt. Atyám így szólt Hozzám, amikor a fa, az esztelen teremtmény hódolata jeléül meghajolt Előttem: „Fogadd el, szeretett Fiam, ennek az esztelen teremtménynek hódolatát annak jeléül, hogy egykor sok ember tisztel majd Téged. Hiszen irántuk való szeretetből lettél emberré.” Nagy örömmel fogadtam ezt a tiszteletadást, hogy esztelen teremtménytől kaptam. Tudtam ugyanis, hogy ez jele és záloga annak az imádásnak, amelyben majd az embertől részesülök. Mindennek nagyon örültem Atyám dicsőségére, s az ő üdvösségükre.

Milyen forró szeretettel köszöntem meg Atyámnak, amit Nekem mondott. Mindenkiért könyörögtem, különösen azokért, akik egykor a szent hit világosságában részesülnek.

A SZENT MENEKÜLŐKET MEGVETIK AZ EMBEREK

Midőn Egyiptomba érkezésemmel kapcsolatos jeleket látták az emberek, nagy izgalom fogta el az egész népet. Roppant csapásnak tartották a dolgot pedig Atyám voltaképpen nagy irgalmát és kegyelmét adta nekik. Szeretett Anyámról és jegyeséről, Józsefről mindjárt látták, hogy más nemzetbéliek. A pogányok reájuk zúdították haragjukat és sok szidalmazást kellett eltűrniük. Nagy részvétet éreztem e vak és nyomorult nép iránt. Felajánlottam e sok bántalmazást és szidalmat Atyámnak és arra kértem, adjon nekik kegyesen világosságot és kegyelmet, hogy beláthassák tévedésüket. Irgalmazzon ezeknek az ördögtől eltántorított lelkeknek. A következőkre kértem meg: Amint én elviseltem a szidalmakat és becsmérlő szavakat e néptől, mely annyi isteni jótéteményben részesült, bocsássa meg Ő is az Én kedvemért azt a gyalázatot, melyben testvéreim részesítették Őt.

Vakságuknál fogva sokszor csapásnak tekintik az Ő jótéteményeit és kegyelmét. Nem ismerik fel Isten jóságát. Hála helyett megsértik Atyámat és arcátlanul szembefordulnak jótevőjükkel. Ez hálátlan testvéreim egyik nagy bűne, mellyel megbántják és haragra gerjesztik Atyámat. Bensőséges szeretettel kértem Őt, bocsásson meg nekik. Felajánlottam minden engem ért gyalázatot Atyámnak, hogy isteni felsége megengesztelődjék és könnyen hajlandó legyen a megbocsátásra. Természetesen nem érdemelték meg a bocsánatot, Én azonban kiesdekeltem azt számukra.

Felajánlásaimat nagy tetszéssel fogadta és szeretettel hallgatta meg kérésemet. Nem volt olyan ügy, vagy kérés, amelyet ne teljesített volna feltétlen jósággal, pedig testvéreim igazán nem érdemlik meg azt. Arra is kértem, adjon kegyesen erőt és kegyelmet mindazoknak, akik Iránta való szeretetből jót tesznek felebarátaikkal, és azután hálátlanságban, bántalmazásban, durvaságban részesülnek viszonzásul. Jóságos Atyám megígérte, hogy mindezt bőkezűen teljesíti. Sőt azt is megígérte, hogy Ő Maga fizeti meg nekik mindazt, amit Iránta való szeretetből tesznek. Minél csekélyebb a hálás a viszonzás, melyben az emberek részesítik őket, akikkel jót tesznek, annál nagyobb és gazdagabb hálát és jutalmat kapnak majd ette. Miután ezeket elnyertem testvéreim számára, illő módon hálát adtam Neki valamennyiünk nevében. Bocsánatot kértem Tőle a hálátlanok helyett. A testvéreimnek tett szolgálatot Atyám nagyon szívesen vette. Úgy fogadta azt, mintha ők maguk tettek volna. Nagyon örültem ennek. Arra kértem, adjon hasonló örömet valamennyi testvéremnek, ha látják, hogy egyeseket közülük szeretetével és jótéteményeivel halmoz el, nehogy az irigység szenvedélye fészkelje be magát szívükbe. Hadd örvendjen inkább mindenki testvéri szeretettel embertársa boldogságának.

Az ilyesmi egyébként nagyon nehéz az olyan emberek számára, akik szenvedélyeik rabjai. Minden jót a maguk számára igényelnek és nem viselhetik el felebarátjuk felmagasztosulását. Atyám megígérte Nekem, hogy bőséges kegyelmet ad mindenkinek e szenvedély legyőzésére és különös segítségét nyújtja azoknak, akik felhasználják kegyelmét. Mihelyt ez a szenvedély úrra lesz valakin, ez azért van, mivel nem akarja javára fordítani az Atyámtól nyert kegyelmet. Csak szenvedélyét akarja követni, mely leigázza s legyőzi őt. Megfosztja magát érdemeitől. Szenvedélyének rabszolgája és játékszere lesz, s így méltatlan arra, hogy testvérem lehessen. Másképp akar cselekedni, mint ahogy Én cselekedtem. Nem akarja felhasználni azt a kegyelmet, melyet Atyámtól kiesdettem számára. Így azután méltatlan lesz arra is, hogy Isten gyermekének neveztessék. Sőt az ördög gyermekévé válik, mert az irigység szenvedélyét követi, melynek az ördög az atyja. De a többi bűn és rendetlen szenvedély forrása is a sátán.

AZ ÜDVÖZÍTŐ VIGASZTALÁSAI ÉS SZENVEDÉSE

Nagy vigasztalás ért azok részéről, akik jól használják fel a kegyelmet és legyőzik az erénnyel ellentétes szenvedélyt. Magasztaltam tehát Atyámat és hálát adtam Neki az ő nevükben. Világosan láttam e derék lelkeket. Nagy fájdalmat is éreztem azok miatt. akik nem akarják felhasználni a kegyelmet, hanem követik szégyenletes szenvedélyeiket. Ilyenek pedig nagy számban akadnak. Nagyon szomorú voltam, midőn láttam, milyen rosszul használják fel testvéreim ezt a kegyelmet. Oly sok állhatatos könyörgéssel nyertem el azt Atyámtól, s Ő olyan nagy szeretettel és jósággal nyújtja azt nekik. Gyakran öntöttem ki szívemet Atyám előtt:

„Atyám, Te irgalmas vagy, csupa szeretet, csupa jóakarat! Ezért kérlek, bocsáss meg! Ezért arra kérlek, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek. Nem ismernek fel Téged, s ezért nem is tisztelnek, nem is szeretnek Téged. Én jól tudom, ki vagy, szeretett Atyám! Ezért izzó szeretet ég Bennem Irántad és szívem lángol a Te dicsőségedért. Látod, ó szerető Atyám, mennyit munkálkodom benső életemmel és mennyire, óhajtom hogy mindenki tiszteljen, dicsőítsen és magasztaljon Téged. Jóságos Atyám, vigasztalj meg azzal, hogy kegyelmeddel minden ember felismerje, ki vagy. Vessék magukat önként alá uralmadnak. Engedelmeskedjek Neked, dicsérjen Téged mindenki! Nem a Magam dicsőségét akarom, ha nem a Tiédet, aki az igaz, mindenható, végtelen, megfoghatatlan, kimondhatatlan Isten vagy.

Lásd, a Te egyszülött Fiad készségesen és alázatosan várja akaratodat. Tégy velem, amit akarsz, szeretett Atyám! Csak azt az egy vigaszt kívánom, hogy valamennyi teremtményed egyre tökéletesebben megismerjen, szeressen, szolgáljon és imádjon Téged. Mindezt pedig kizárólag azért, mert Te megérdemled. Kívánom, hogy minden ember üdvözüljön és megdicsőítsen Téged. Kívánom, hogy az egész örökkévalóságon át szeressenek Téged. Ezért szívesen választom ezt a fáradságos és nyomorúságos életet, hogy meglegyen a Te akaratod. Ez pedig abban áll, hogy mindenki megszentelődjék a Te kegyelmed által és kövesse az Én példámat. Szeretett Atyám, fogadd kegyesen kéréseimet!”

– Atyám örömmel fogadta minden kérésemet. Vigasztalásomra megmutatta a kiválasztottak seregét. Azután nagy szeretettel mondta: „Te vagy az Én szeretett Fiam, akiben nagy kedvem telik. Te vagy az, aki tökéletesen engedelmeskedik Nekem.” Nagyon megvigasztalódtam jegyesem, Atyám kijelentésén. Különösen az okozott örömöt, hogy láttam az igaz lelkek seregét. Mialatt e vigaszt élveztem Atyám megmutatta a kárhozatba hulló nyomorult lelkek hatalmas seregét is, mert ameddig a földön éltem, sok-sok, keserűség nélkül nem lehetett vigasztalásom. sőt vigasztalásom többnyire keserű, fájdalmas könnyekkel végződött.

Leginkább abból eredt, hogy láttam az elkárhozó lelkek nagy csapatát. Láttam, hogy hiábavaló számukra minden kérésem, fáradozásom és szenvedésem. Oly hatalmas orvosságot kaptak, hogy üdvözülhessenek és mégsem törődnek vele. Önként vetik magukat a mélységbe; minden rossz, minden szenvedés és nyomorúság mélységébe. Ó, mennyire gyötört Engem ez a gondolat! Annyira szomorkodtam, hogy nem csupán könnyeim csordultak ki a fájdalomtól, de megkeserítette Atyám szerető szavainak minden édességét is.

Ha valaki örül a szeretett személlyel való kölcsönös ragaszkodásnak, annál jobban fáj, látni, mennyire megbántják, káromolják, meggyalázzák mások azt, akit szeret. Én is nagy vigasztalást kaptam, midőn Atyám szerető szavait hallottam, annál nagyobb lett azonban fájdalmam és gyötrelmem, amikor láttam, hányan bántják meg, káromolják és gyalázzák meg Atyámat. Bizony annyira fájt nekem, hogy azok a boldogtalan megátalkodott lelkek így bánnak Atyámmal, hogy örökre elkárhoznak, örökké gyűlölni fogják Atyámat, s Ő is mindig gyűlölni fogja őket, mert soha többé nem nyerhetik el kegyelmét és nem fogadhatja őket vissza barátságába.

A KICSI JÉZUST BARÁTSÁGTALANUL FOGADJÁK AZ EGYIPTOMI VÁROSBAN

Midőn megérkeztem a tartózkodási helyemül kiszemelt városba, rosszul bánt velem a kegyetlen nép. Végtelen előzékenységgel kellett volna fogadniok Engem. Nem azért, mivel Isten fia vagyok, mert erről nem volt tudomásuk. Pusztán természetes részvétből Irántam és szeretett Anyám iránt. Bámulatosan kedves látványt nyújtott, jegyesem, az Én emberségem és szeretett Anyám személye. – Midőn tehát olyan fáradtak voltunk és ilyen szánalmas helyzetbe kerültünk, nem akadt senki, aki könyörült volna rajtunk!

Ó, mennyire fájt Nekem ez a nagy kegyetlenség! Mennyit kellett szeretett Anyámnak és Józsefnek járkálnia, míg valahol szállást találtak! Mindenki elutasította őket. Mekkora fájdalmat kellett szerető szívemnek elviselnie, amikor hálátlanságukat tapasztaltam! Mindezt felajánlottam Atyámnak és arra kértem, fizesse vissza e népnek bánásmódját, de ne rosszal, hanem jóval. Adja, hogy ez az egész nemzet szállást találjon az Ő isteni Szívében, világosságot kapjon, megismerje az isteni titkokat, elfogadja az Ő törvényét és így üdvözüljön. Arra is kértem Őt, adjon sok kegyelmet azoknak a testvéreknek, akik sehol sem találnak szállást, hogy türelemmel viseljék felebarátjuk kegyetlenségét. Bizony nagy részvéttel gondoltam ezekre a szegényekre. Valamennyien szemem előtt voltak.

Láttam, hányan pusztulnak el a nyomortól. Nagyon elszomorított a többiek kegyetlensége és hálátlansága. Mindannyiukért könyörögtem Atyámhoz. Adjon az előbbieknek türelmet és erőt, az utóbbiaknak pedig irgalmat, szükséget szenvedő felebarátjukkal szemben. A szegényeket nagy szeretettel ajánlottam Atyámnak, mert nagyon szeretem ezeket a testvéreimet, hiszen oly hasonlóak Hozzám! Mély részvéttel tekintettem reájuk, különösen azokra, akik Irántam való szeretetből választották a szegénységet, hogy kövessenek a szenvedésben és ezzel is hasonlóbbak legyenek Hozzám. Arra kértem Atyámat, tekintsen reájuk Ő is még nagyobb szeretettel. Meg is teszi ezt valóban, mert hasonlítanak szeretett Fiához, aki oly drága az Ő Szívének. Arra kértem még Atyámat, éspedig gyakran, hogy amint Én nem mulasztottam el egyetlen pillanatot sem, hanem imádságommal állandóan testvéreim üdvösségét szolgáltam, adja kegyesen, hogy ők is mindig lelkük üdvösségéért fáradozzanak. Emlékezzenek meg ilyenkor Atyám jótéteményeiről, adjanak szüntelenül hálát Neki és gondoljanak arra, mennyit tettem értük.

Felajánlottam tehát Atyámnak mindazt, amit mulasztásaik pótlására szakadatlanul cselekedtem. Atyám szívesen fogadta ezt. Másrészt nagy fájdalommal töltött el az, hogy testvéreim oly könnyen megfeledkeznek értük tett fáradozásomról. Ezzel sok kegyelemtől fosztják meg önmagukat, melyet pedig Atyám bőkezűsége juttatott nekik. Arra kértem Őt, sugalljon nekik ilyen gondolatokat, hogy méltók legyenek az isteni kegyelmekre. Atyám megígérte, hogy így cselekszik.
Testvéreim nagy része azonban oly nagy és túlzott gondot fordít a világ dolgaira és önmagára, hogy nem nagyon figyel Isten sugallataira. Arra kértem meg Atyámat, adjon nekik folytonos buzgóságot, hogy felebarátjuk üdvösségéért dolgozzanak. Ilyen módon utánozzanak Engem.

Én a világban minden időmet csakis az ő üdvösségükre, hálaadásukra, tanításukra fordítottam. Kérésemet oly módon terjesztettem Atyám elé, hogy segítségéért és kegyelméért esdekeltem, mert e nélkül senki sem képes jót cselekedni. Ha pedig ilyen nagy segítség mellett makacsságuk és hanyagságuk miatt mégsem teszik a jót, mit tennének, ha nem kapták volna ezeket a kegyelmeket? Atyám pedig nagy szeretettel és jósággal valósítja meg minden kérésemet.

Megígérte Nekem, hogy testvéreim az Én igaz követőim lehetnek, amennyiben ez Őrajta, szerető Atyjukon múlik. Csakhogy ők maguk háládnak el süket füllel az isteni sugallatok mellett és Isten kegyelmét elutasítják. Ha jobban megfeledkeznének önmagukról és a világ dolgairól, egész könnyen behatolna pedig lelkükbe és teljesen Atyám szeretetének és szolgálatának szentelnék magukat. Szilárd elhatározást kellene tenniök, hogy mindenben az Ő legszentebb akaratát teljesítik. De éppen az ellenkezőjét cselekszik, ezért térnek le a jó útról és teszik, szinte észrevétlenül, a rosszat. Mekkora szomorúság fogta el emiatt lelkemet! Mennyit imádkoztam ezért Atyámhoz! Vigasztalásképpen Atyám sokszor megmutatta, hogy az Ő kegyelmével valóban sok testvérem él majd az Én kívánságom és kérésem szerint. Ez a látvány megvigasztalta lelkemet, de nem teljesen, mert vágyódásom mindenkire kiterjedt. A hiányzó tömeg pedig nagymértékben csökkentette vigaszomat, sőt erős fájdalmat okozott.

MÁRIA ÉS JÓZSEF NYOMORÚSÁGOS KUNYHÓRA AKADNAK

Mária és József sokat bolyongtak, hogy szállást találjanak, míg végre egy nyomorúságos helyre akadtak. Senki sem lakott ott, mert a kunyhó rossz állapotban volt és nem volt alkalmas olyan ember számára, akinek, ha szűkösen is, de be kellett rendezkednie. Ez a szállás jutott hát Nekem, jegyesem, ebben az országban. Beléptünk tehát és Én úgy adtam hálát Atyámnak, mintha a legkényelmesebben berendezett helyet találtuk volna. Én is, szeretett Anyám és a hűséges József is könnyes szemmel, leborulva dicsértük Atyámat és hálát adtunk Neki, hogy kegyességében ilyen módon teljesítette szívem vágyát. Kívánságaim megegyeztek Anyám és József kívánságaival.

Persze nagyon fájt nekik, hogy Engem szenvedni látnak. Én azonban kívántam, hogy mindenképpen szenvedhessek, szegénységben, alacsony sorsban, a legnagyobb szükségben. Midőn láttam megaláztatásomat, örvendeztem. Átéreztem ugyan szeretett Anyám és József szívének keserűségét, mégis örültem, mert nagy érdemeket szereztek. Láttam mennyire átengedték magukat Isten végzésének. Készségesen teljesítették akaratát.

Miután dicsértem Atyámat a szállásért, melyet Nekem juttatni kegyeskedett, hálát adtam Neki testvéreim nevében is, akik hasonló körülmények között vannak. Látják, mennyire megvigasztalja és kielégíti őket szeretett bőkezűsége, nem gondolnak azonban arra, hogy ezt valamiképpen meghálálhatják Neki. Én Isten valóságos Fia, s a világ korlátlan Ura vagyok, mégis megelégedtem ezzel a nyomorúságos, szegényes lakással. Felajánlottam Neki ezt a hősies magatartásomat is, Arra kértem, fogadja kegyesen hősiességemet, kárpótlásul azokért, akik soha sem elégedettek. Mintha ők lennének a teremtés urai, azt akarják, hogy minden az ő kényelmüket szolgálja. Nem tudnak beletörődni a szegénységbe, s a fölösleges dolgok nélkülözésébe.

Láttam, mennyire ragaszkodik testvéreim nagy része a világ dolgaihoz. Ezért megismételtem Atyámnak felajánlásaimat. Mindig elégedett voltam szegénységemmel, nyomorúságommal és alacsony sorsommal. Ez kiengesztelte Atyámat. Kimondhatatlan szeretettel tekintett emberségemre, mert oly sokat szenvedett. Látta, mennyire elégedett vagyok és hogyan alkalmazkodom akaratához. Ennek nagyon örült és nagy kedve telt Bennem. Illő módon hálát adtam Atyámnak és bemutattam előtte imádásomat. Mindezt egyesítettem Anyám és nevelőatyám hálaadásával és imádásával. Nagyon elégedettek voltunk, midőn láttuk, hogy szegények vagyunk és nem számíthatunk emberi segítségre.

ELBÁGYADÁS

Ekkor már nagyon megéheztünk, jegyesem. Az utazás nagyon elszomorította és megtörte emberségemet, táplálékra volt szüksége, hogy életben maradjon. Fáradságot persze nem éreztem, mert Anyám vitt a karján; átéreztem viszont az Ő és József fáradságát. Közben arra kértem Atyámat, küldjön kegyesen valami táplálékot, hogy szeretett Anyám és József megerősödjenek kissé. Későre járt már az idő, nem mehettek tehát alamizsnáért, s a nép különben is rosszul bánt velük. Atyám kegyes volt és angyalaival küldött nekik eledelt. Szeretett Anyám előbb Engem táplált tisztaságos tejével, azután Ő maga evett jegyesével együtt abból az ételből, amelyet Atyám juttatott nekik. Képzelheted, milyen ujjongó örömmel fogyasztottak el azt az ételt!

Amikor már megerősödtek, földre borulva örömkönnyek között adtak hálát Annak, akitől minden jó származik és magasztaltak gondviselését. Én is köszönetet mondtam Atyámnak irántuk való szeretetéért és jóságáért, valamint testvéreim helyett is, amint ez szokásom volt, különösen azok helyett, akik elmulasztják a hálaadást. Arra kértem Atyámat, legyen bőkezű szükséget szenvedő testvéreim iránt és nehézségeikben lássa el őket a szükségessel. Atyám irgalmasan meghallgatta kérésemet.

MÁRIA ÉS JÓZSEF A PUSZTA FÖLDÖN ALSZANAK

Midőn pedig elérkezett az éjszakai pihenő ideje és ágyuk nem volt, József félrehúzódott és a földre feküdt. Szeretett Anyám leült a földre, Engem pedig karjaiban tartott. Így pihentek meg rövid időre. Milyen részvéttel tekintettem rájuk, látva, mekkora szegénységet vállaltak szeretetből! Arra kértem Atyámat, adjon nekik annyi kegyelmet, hogy szívesen viseljék el nagy szegénységüket. Atyám meg is tette ezt, éspedig oly módon, hogy nyomorúságukban is nagyon elégedettek voltak.

A nagy urak nem oly elégedettek pompás és csodásan felékesített palotáikban. Atyám sok lelki vigaszt adott nekik álmukban

MÁRIA ÉS JÓZSEF IMÁJA

Anyám rövid pihenő után szokásához híven imába merült. Én Atyámmal társalogtam és az emberi nem üdvösségéért könyörögtem Hozzá. Atyám gyakran e szemlélődés legmagasabb fokára emelte Anyámat. Oly módon vonta Magához lelkét, hogy mindent hallott, amit Mi ketten egymással beszéltünk. Állhatatos imáimat is hallhatta, melyeket testvéreimért végeztem. Így tanult Tőlem. Ő is gyakran egyesítette imáit az enyémekkel. Atyám közölte vele, hogy ezek az imák nagyon kedvesek előtte. A kunyhóban végzett első imájánál nagy lelki vigaszban részesült szeretett Anyám. Ez nagyon megerősítette és bátorságot adott neki, hogy türelmesen viselhesse el nagy szenvedéseit. Ugyanígy kapott bátorságra a hűséges József is. Nagy örömet szerzett, ha szeretett Anyám egyesült Velem az imádságban. Atyámtól nyert megvilágosítása folytan ugyanúgy végezte imáit, mint én.
.
Ez már csak azért is nagy örömömre szolgált, mert láttam, hogy Atyám is nagy kedvét találta benne. Arra kértem Őt, sugalmazza testvéreimnek, hogy egyesüljenek az imádságban. Mert ha sokan közösen végzik imáikat és könyörgéseiket, kedvesebbek lesznek Atyám előtt. Így bőkezűbb lesz imáik meghallgatásában is. Atyám megígérte, hogy megteszi ezt. Valóban, teljesíti is ígéretét. Én is tanúságot tettem erről az igazságról, midőn tanítványaimnak hirdettem azt, Atyám nagyon örült, ha összegyűltek az imádságra és könyörgésre. Megígérte, hogy közöttük lesz. Atyám jelen is van igazán, ha az ima olyan, amilyennek lennie kell. Az a fontos ugyanis, hogy az emberek Atyám dicsőségére és lelki hálaadásuk kedvéért gyűljenek egybe.

MÁRIA ÉS JÓZSEF HÁLÁJA

Midőn újból felkelt a nap, szeretett Anyám és József a szokásos módon hálát adtak Atyámnak. Dicsérték és magasztalták Őt, hogy szerény szállásukról gondoskodott. felajánlottam hálaadásukat Atyámnak és arra kértem, lássa el őket kegyesen mindazzal, ami hármunk megélhetéséhez szükséges. Atyám nagy jósággal és szívességgel viszonozta kérésemet. Mivel annyira hálásak voltak, Isten kegyelme oly bőséges volt bennük, hogy hálájuk azokra a dolgokra is kiterjedt, amelyek inkább szenvedést jelentenek a természetnek, mint megkönnyebbülést. Szenvedésüket azonban nagyon kellemesnek és vigasztalónak érezték.

Arra is kértem Atyámat, sugalmazza valamennyi testvérem szívének a következőket: ha valamely kegyelmet kapnak, vagy ha Atyám más módon gondoskodik róluk, ne felejtsenek el forró szívvel hálát adni Neki, hogy megdicsőítették Őt és méltók legyenek újabb kegyelmekre is. Én magam adtam hálát azok helyett, akik ezt elmulasztják, nehogy megfosszák Atyámat a Neki járó dicsőségtől, s nehogy méltatlanná váljanak újabb kegyelmekre. Én már kárpótlást nyújtottam mulasztásaikért, így tehát új kegyelmeket kaphattak Atyámtól. Atyám nagyon szívesen fogadta összes felajánlásaimat és imáimat. Szeretettel és jóságosan tekintett testvéreimre, mert már megkapta Tőlem a kötelező hálaadást és Én újból hálát adtam Neki, magasztaltam és dicsértem Őt helyettük. Ezzel kiengeszteltem Atyámat, s Ő hajlandó lett arra, hogy mindenkinek bőkezűen osztogassa kegyelmét.

A GYÖNYÖRŰSÉG PARADICSOMA

Éjszaka, ott az egyiptomi kis kunyhóban arra kértem Atyámat, tegye ezt a házat a gyönyörűség paradicsomává, hiszen örömmel tért be oda és szívesen ütötte fel benne tanyáját. Ez így is volt, minthogy Én laktam a házikóban. Mégis állhatatosan kértem, mert igaz, engedelmes Fia akartam lenni, aki mindenben aláveti Magát neki és azért is, mivel felismertem, hogy ezt szívesen látja. A házikóban sok angyal is lakott. Ők képezték a királyi udvart, dicsértek és tiszteltek Engem, s így kárpótoltak az emberek mulasztásaiért, Valamennyien csodálkoztak, midőn megalázottnak és szegénynek láttak Engem.

JÓZSEF ALAMIZSNÁT KÉR

Reggel Anyám és József sokáig dicsérték és magasztalták Atyámat. József ezután alamizsna keresésére indult. Kérnie kellett, hogy legyen mit enniök Máriával. Közben könyörögtem Atyámhoz, engedje meg, hogy József megkapja a legszükségesebbet. József valóban hozott is valamit, pedig a város lakói kegyetlenek és szeretetlenek voltak. Nagy részvéttel tekintettem a hűséges Józsefre és arra gondoltam, hogy idővel Nekem is így kell majd egy kis kenyeret keresnem, hogy fenntarthassam életemet. Mindezt készségesen felajánlottam Atyámnak és biztosítottam Őt, hogy szívesen teszem meg Iránta való szeretetből, hogy példát adjak testvéreimnek, nehogy bosszúságot, vagy szégyent érezzenek, ha így kell megszerezniök kenyerüket. Hiszen szükséget szenvednek és láthatják mennyire megaláztam Magamat, hogy példát adjak nekik, pedig nem kellett volna szükséget szenvednem, mert Isten valóságos Fia és mindennek Ura vagyok.

Kérhettem volna Atyámat, hogy Ő tápláljon isteni gondviselése útján. Éppen így Anyámnak és Józsefnek sem kellett volna szükséget szenvedniök, nem kellett volna másoktól alamizsnát kérniök, mert Atyám meghallgatta volna kérésemet, amint ezt más dolgokba is megtette. Én azonban nem akartam így cselekedni, inkább alávetettem magam e szenvedéseknek és a bajoknak, mert testvéreimnek is ez a sorsuk. Minden nyomorúságukat el akartam viselni, hogy annál nagyobb legyen Bennem a részvét. Ezért senki sem mentheti magát ilyenformán: „Amit Én most szenvedek, azt Isten Fia nem szenvedte, nem élte át.” Mindent tapasztalni akartam emberségemben, mert tudtam, hogy ez Atyám akarata. Azt akarta, hogy minden erényről és minden elképzelhető tökéletességről példát adjak a világnak. Csak arra használtam fel emberségemmel egyesült istenségemet, hogy fenntartsam életemet. Emberi számítás szerint ilyen szenvedések közepette nem élhettem volna, hacsak nem az istenség csodája folytán.

MÁRIA ÉS A LÉLEK PARADICSOMA

Mialatt József alamizsnát keresett életünk fenntartásához, hallható hangon szólottam Anyámhoz. Megmondtam Neki, hogyan viselkedjék egyiptomi tartózkodásunk egész ideje alatt. Megvigasztaltam és bátorságot adtam neki a szenvedéshez igen nagy szeretettel simogattam meg. Anyám nagyon szomorú volt, midőn Engem ebben a nyomorban látott, de hamarosan megvigasztalódott és megerősödött. Még sokkal többet kíván szenvedni, hogy Atyám akaratát s az Én akaratomat teljesítse. Hiszen az Én akaratom megegyezett Atyáméval. Amikor láttam, hogy a kunyhó már paradicsommá lett, hiszen Én laktam benne, nagyon állhatatosan arra kértem Atyámat, adjon hasonló kegyelmet valamennyi testvéremnek, ha Engem az isteni kegyelem folytán befogadnak lelkük házába.

Törölje el minden szörnyű bűnüket. Tegye lelküket az erény, s a tökéletesség paradicsomává, melyben Atyámnak kedve telik. Tálalja meg bennük azt a megértést, amelyre vágyik. Ha egy lélek megkapja az isteni kegyelmet, akkor a szeretet által lakom abban és Atyám nagy örömmel vesz lakóhelyet nála. Tudd meg: ahol az isteni kegyelem és a szeretet van, ott lakik a Szentháromság is. Az ilyen lelkek a paradicsomhoz hasonlók. Még kedvesebbek Atyámnak, ha gyakorolják az erényeket. Éppen arra kértem Atyámat állhatatosan, adjon ezeknek a lelkeknek oly nagy erőt és bátorságot, hogy minden erényben gyakorolhassák magukat. Ilyen módon tegyék magukat kedvessé az Ő színe előtt, s nyújtsanak Neki még nagyobb dicsőséget és engesztelést. Atyám megígérte, hogy teljesíti ezt. S valóban, azok a lelkek, akik felhasználják az Ő kegyelmét, s ajándékait és szorgalmasan gyakorolják, az igazi erényeket, a paradicsom kertjéhez hasonlók és Atyám szívesen keres náluk, kegyelme révén, lakóhelyet.

Nagy tetszéssel szemléli e szíveket és egyre újabb halmozza el őket. Láttam egynémely ilyen valóban boldog lelket. Jól értik, hogyan kell felhasználni az isteni kegyelmeket. Nagyon örvendtem Atyám tetszésének s az ő jóságuknak. Megköszöntem Atyámnak, hogy ennyire leereszkedik hozzájuk. Köszönetet mondtam azért is, hogy kegyelmével elősegíti üdvösségüket. Láttam sok, végtelen sok lelket, akik nem használják fel az isteni kegyelmet. Elűzik azt maguktól és ügyet sem vetnek az isteni jótéteményekre. Visszaélnek az isteni kegyességgel, s így még jobban megbántják Atyámat, tehát méltatlanokká válnak arra, hogy Atyám kegyelme és szeretete által bennük lakjék.

Így lesznek az ilyen lelkek a bűnök és a pokoli szörnyetegek hajlékává. Ezáltal gyűlöletessé válnak Atyám szemében. Ó, jegyesem, mekkora fájdalom borított el miattuk! Vigasztalhatatlan voltam és megsirattam boldogtalanságukat, hiszen ők maguk okozták teljes szerencsétlenségüket.

Nagy fájdalommal töltött el az is, hogy ezek a nyomorult lelkek oly arcátlanul utasítják el Atyámat. Ezzel megfosztja Őt attól a tetszéstől, dicsőségtől és elégtételtől, amelyet lelkektől kíván. Kérve kértem Atyámat, legyen hozzájuk irgalmas és hívja őket Magához hatalmas indításaival.

Ha pedig bűnbánattal visszatérnek Hozzá, fogadja őket irgalommal, ölelje őket szívére és adja nekik kegyelmet. A jó és szerető Atya megígérte ezt Nekem. Bizony, jegyesem, nagy dolog ez! Atyám ezzel nagy irgalmáról és végtelen jóságáról tesz tanúságot, mert azt a lelket, mely elutasította Őt és befogadta ellenségeit, a bűnbánat egyetlen indulatára visszafogadja és Magához öleli, mintha sohasem bántotta volna meg. Ő Mindent elfelejt és éppúgy barátságában részesíti az ilyen lelkeket, mint azelőtt. Az volt az Én legnagyobb fájdalmam és bánatom, midőn láttam egyrészről Atyám nagy jóságát, más részről pedig testvéreim gonoszságát, akik oly arcátlan visszaélnek Atyám jóságával és nincsenek Reá tekintettel.

Dicsértem, magasztaltam Őt és hálát adtam Neki mindenkiért, különösen azokért, akik nem ismerik el és nincsenek Reá tekintettel. E cselekedetem megengesztelte Atyámat. Hiszen Tőle kapott tiszteletet, dicsőséget, hálát és minden egyebet. Rosszat pedig azoktól a nyomorultaktól kapta, akik visszaélnek isteni jóságával. Megmaradnak vakságukban, és megátalkodottságukban, s ezért teljesen méltatlanok lesznek arra, hogy Isten bennük lakjék.

SZENT JÓZSEF KARJÁBAN

A fölöttébb türelmes József visszatért alamizsnakérő útjáról és jegyese számára is hozott eleséget. Mária és József a szokott módon hálát adtak Atyámnak, hogy kegyesen ellátta őket éle4lemmel. Közöltem szeretett Anyám szívével, hogy a dicsérő énekek végeztével tegyen egy időre József karjába. Szeretett, Atyám nagy buzgósággal teljesítette kívánságomat. Ő is kívánta, hogy hűséges jegyese megvigasztalódjék. Hiszen néhány órán át olyan szorongatott helyzetben volt, midőn alamizsnát keresett és így hosszabb ideig kellett Engem és szeretett jegyesét nélkülöznie. Én is nagyon vágytam vigasztalni ezt a szent lelket, mely Irántam való szeretetből ilyen szükségbe és szerencsétlen helyzetbe került. Amint karjába vett, az öröm és a vigasz könnyei szöktek szemébe. Gyermeki becézgetéssel vigasztaltam és részvéttel tekintettem reá.

Erre elragadtatásba esett az örömtől és kimondhatatlan boldogságba merült. Arra kértem most Atyámat, vonja Magához most érzékeit és lelkének minden képességét és tárja fel előtte a Bennem rejlő isteni titkokat. Atyám csodálatos módon teljesítette ezt. József lelke mindjobban megengesztelődött és megvilágosodott az isteni fénytől. Arra kértem még Atyámat, amint Józsefet az Irántam való szeretetből és állhatatos kérésemre ilyen fönséges kegyelmekkel és ajándékokkal halmozta el, adjon többi testvéremnek is hasonló kegyelmet az Én szeretetem kedvéért éspedig azoknak, akik Irántam való szeretetből gyakorolják az alázatosságot és önmegtagadást. Ha pedig az erények gyakorlásával kapcsolatos szenvedés megtöri őket, töltse el lelküket isteni vigasztalással. Atyám megígérte ezt. Az ilyen lélek valóban megérdemli, drága jegyesem, hogy vigasztalást nyerjen. Atyám pedig, aki egészen igazságos, bőségesen megjutalmazza ezeket a lelkeket.

Sokkal több jót tesz velük, mint amennyit megérdemelnek. Örültem, mikor láttam ezt. Megköszöntem Atyám bőkezűséget testvérei iránt. Örvendtem, hogy annyira gondoskodik vigasztalásukról és kívánságaik teljesítéséről, ha azok megfelelnek az Ő dicsőségének és lelki haladásuknak.

Valahányszor József karjába vett Engem, mindig újabb kegyelmeket adtam neki és isteni világossággal árasztottam el. Miután egy ideig József karjában voltam, tökéletesen megvigasztaltam és új kegyelemmel gazdagítottam lelkét, intettem Anyámnak, hogy most Ő vegyen ismét a karjába. Lelke ugyanis telve volt már Utánam való szent vágyódással és éles fájdalom járta át, ha nélkülöznie kellett Engem; úgy érezte, hogy szív kettészakad keblében. Mégis örült József boldogságának. Szívesen viselte el ezt a fájdalmat, hogy József vigasztalást kapjon. Anyám ezért sohasem kért vissza Engem, ha Én nem parancsoltam azt neki. Ha pedig József nem szívesen tette, isteni világosság útján megmutattam neki, milyen erősen vágyódik Utánam tisztaságos Jegyese. Én sugalltam szívének, hogy visszaadjon neki. Megfosztotta hát önmagát a vigasztól, hogy teljesítse akaratomat és megvigasztalja tisztaságos Jegyesét.

A KIS JÉZUS TEJET KÉR

Midőn szeretett Anyám ismét karjába vett, keblére szorított Engem. Nagyobb vigasztalására közöltem vele, hogy táplálékra van szükségem, ezért tisztaságos tejét kértem. Anyám nagy lelki vigasszal táplált engem. Szoptatás előtt azonban letérdelt. Ezt minden alkalommal megtette. Áldást és engedélyt kert Atyámtól. Annyira alázatos volt, hogy sohasem mert semmit sem tenni Atyám előzetes engedélye nélkül.

Különösen akkor tartotta magát méltatlannak, ha szoptatnia kellett Engem. Előbb mindig felindította lelkében az alázatosságot, s ez Atyámnak is, Nekem is kellemes volt. Táplálkozás közben arra kértem Atyámat, töltse el szeretett Anyámat újabb kegyelemmel. Meg is tette, éspedig igen bőkezűen. A lélek kielégülése testére is átterjedt, úgyhogy ritkán vett magához táplálékot, mert nem érezte a testi eledel szükségét. Minthogy pedig gyakran kapott isteni kegyelmeket, teste is nagyon megerősödött és úgy felfrissült, mintha a legválogatottabb ételeket ette volna a földön. Közben így könyörögtem Atyámhoz: Amint emberségemnek ezt a táplálékot adta, erősítse meg kegyesen szükségben szenvedő testvéreimet is. Köszönetet mondtam Atyámnak azért, amit Nekem nagy bőkezűségében adott. Hálát adtam neki testvéreimért is, akikről oly jóságosan gondoskodik.

A KIS JÉZUS A FÖLDÖN AKAR ALUDNI

A táplálékvétel után elvégeztem köteles hálaadásomat az Atyának, közöltem szeretett Anyámmal, hogy pihenni szeretnék, mert testemnek szüksége van az alvásra. Meghagytam, hogy fektessen a földre. A földön akartam pihenni. Ezzel meg akartam fosztani Magamat attól a vigasztól, melyet az ő karjában élveztem. Kívánságom nagyon elszomorította Anyámat, nem annyira azért, mert nem szoríthatott szívére, hanem inkább részvétből, hogy a puszta földre kell fektetnie Engem. Még inkább fájt neki a dolog azért is, mivel olyan hideg volt. A ház ki volt szolgáltatva az időjárás viszontagságainak és nagyon megrongálódott volt. Mégis engedel¬meskedett és a földre fektetett. Mária és jegyese, József letérdeltek előttem és könnyes szemmel néztek Engem.

Szívük majd megszakadt a fájdalomtól, midőn ebben a helyzetben, ilyen nagy szenvedések között láttak. Az volt azonban Atyám akarata, hogy lelkük az előzetes nagy vigasztalás után ilyen keserűséget Érezzen. Természetesen egészen átadták magukat Isten akaratának.

Így élt az Én szeretett Anyám földi pályafutása alatt. Nagy vigaszára szolgált, hogy Velem foglalkozhatott és Engem táplálhatott. Másrészt súlyos bánatot és nagy szorongatás kellett elviselnie, midőn látta, mennyire szenvedek. Ezáltal azonban sok érdemet gyűjtött, mert nagy megadással szenvedett. Egészen hozzásimult Isten akaratához s ezzel nagyon megörvendeztette Atyámat és Engem is.

Így tehát a földön feküdtem, jegyesem. Valóban szánalomra méltó voltam ebben a helyzetben. Emberségem aludt, lelkem azonban szeretett Atyámmal társalgott. Nagy örömére szolgált, hogy ilyen nagy szegénységben és nyomorúságban látott engem. Így szóltam Hozzá: „Íme, szeretett Atyám, a földön fekszik a Te egyszülött Fiad. Teljesen megalázta, kiüresítette Magát, sőt egy lett a porral. Méltóztassál szeretettel Reám tekinteni, mert Irántad való szeretetből és a Szívednek oly drága emberi nem üdvére vetem Magam alá e szenvedéseknek.

Legyen ez elégtétel igazságosságodnak és csillapodjék haragod, melyet fogadott gyermekeid és az Én hálátlan testvéreim hívtak ki magukra. Sújtson le Reám jogos haragod, s végy Magadnak Rajtam szigorú elégtételt. Kijelentem, hogy elégtételt akarok adni mindazokért a bűnökért, amelyekkel testvéreim bántották meg Felségedet. Látod, szeretett Atyám, készségesen vállalom a bűnhődést, melyet Te kívánsz Tőlem! Kérlek tehát, irgalom Atyja, könyörülj az Én testvéreimen! Bocsáss meg valamennyinek, add nekik végtelen irgalmadat, különösen azoknak, akik azt kérik Tőled.

Most pedig Én Magam kérem helyettük irgalmadat. Eggyel sem teszek kivételt, hiszen mindannyiukért lettem emberré.” – Könyörgésem végeztével szeretett Atyám megmutatta, milyen bőkezűen teljesíti kívánságaimat. Megengesztelődött, amennyire igazságossága megkívánta. Jóságosan lehajlik tehát az emberekhez, hogy végtelen irgalmát adja nekik. Ezért mindenki üdvözülhet, aki akar, mert Atyám tökéletesen teljesíti kérésemet. Látnom engedte azonban testvéreim megszámlálhatatlan sereget, akik visszaélnek irgalmával és önnön hibájukból pusztulnak el. Erre a látványra heves zokogásban törtem ki. Sok könnyet ontottam e boldogtalan lelkek iránti szánalomból, akik e nagy irgalommal és jósággal visszaélnek. Midőn szeretett Atyám látta nagy szomorúságomat, megvigasztalt és kijelentette, hogy nagy kedve telik bennem.

Azt mondta, hogy nagy örömet szerzek Neki és hogy sok lélek nyeri vissza az Ő kegyelmét és menekül meg az Én könyörgésemre. Atyám felajánlotta, hogy hathatós kegyelmét adja mindenkinek. Sokan nem fognak többé ellenállni kegyelmének. Ezek a szavak megvigasztaltak, könnyeim felszáradtak. Ezeket már úgyis Atyámnak ajánlottam fel törlesztésül testvéreim bűneiért.

Mialatt Atyámmal társalogtam, szeretett Anyám és jegyese, József a földön térdeltek. Ők is sírtak részvétből, midőn látták nagy szenvedésemet és szomorúságomat. Nem tudták azonban az okát.

Anyámnak prófétai ihlete részben megmutatta fájdalmam okát, bár is elrejtette előle, hogy többet szenvedjen, s így több érdemet szerezzen. Mert ha nem ismerte szenvedésem okát, félt, hogy Ő váltotta ki azt, s talán megbántott valamivel. Ilyenkor még jobban szomorkodott és így még nagyobb érdemeket szerzett.

MÁRIA KARJÁBAN

Midőn már hosszú ideig feküdtem a földön nagy szorongattatásban, nagyon szenvedtem a hidegtől. Arra kértem Atyámat, erősítse meg most már kegyesen e két lelket, akik oly szomorúak voltak Miattam. Tagjaim is összetörtek a földön való hosszas fekvéstől, tehát felfrissülésre volt szükségem. Atyám minden jóságával segítségemre jött és parancsára az angyalok tüzet raktak, mert eddig nem volt tűz. Szememmel intettem szeretett Anyámnak. Felemelt a földről és karjába vett. Nem merte megtenni, mielőtt parancsot nem adtam rá. Nagy gyengédséggel szólottam szívéhez, hogy egész szabadon karjába vegyen, s így megvigasztalódjék. Valóban bensőséges szeretettel vett a kezébe és jegyesével, Józseffel együtt közelebb lépett a tűzhöz, amelyet az angyalok raktak. Mindketten leültek a földre, mert még nem volt más ülő alkalmatosságuk. Most végre felmelegedtek, nagyon megviselte őket a hideg.

Ekkor már Anyám karjában voltam és József szemébe néztem. Jelenlétem nagyon megvigasztalta őket. Egyszer Máriára, máskor Józsefre néztem szerető, vidám tekintettel. Ez olyan örömmel töltötte el szívüket, mintha a mennyország lett volna bennük. A tűz melege megerősített. Még ennél is jobban megvigasztalt az Anyám szívében izzó szeretet. Mialatt melegedtem és megvigasztaltam Anyámat és Józsefet, hálát adtam Atyámnak és arra kértem, jöjjön kegyesen minden testvérem segítségére, s adjon nekik könnyebbséget és vigaszt, ha hasonló bajban vannak, különösen, ha nagy szegénységben élnek, s azonfelül lelkük is szomorú, mint a miénk volt ez időben. Adjon nekik vigasztalást, amint Engem, Anyámat, és Józsefet megvigasztalt. Atyám megígérte, hogy megteszi. Láttam minden szenvedést, amelyet egykor el kell viselniök.

Nagy részvéttel tekintettem reájuk. Annál is buzgóbban imádkoztam értük, mivel Magam is átéltem mindezeket emberségemben. Láttam jegyesem, hogy sokan türelmesen szenvednek. Mások viszont csak kényszerűségből szenvednek, türelmetlenek, s ezáltal elveszítik érdemüket. Ezért különös buzgalommal könyörögtem értük Atyámhoz, hogy töltse el őket erővel és kegyelemmel s adjon nekik bátorságot, hogy Irántam való szeretetből és követve Engem türelmesen szenvedjenek. Nincs olyan ember a világon, legyen az meg oly szegény, szomorú és megtört, aki testi és lelki vonatkozásban egyaránt ne tapasztalta volna Isten irgalmát és gondviselését.

Minthogy oly zárkózottan éltünk kicsiny szállásunkon és távol voltunk az emberi segítségtől, gyakran elveztük az isteni segítséget, amelyet végső szükségben különös módon tapasztaltunk, mert ha találtunk emberi segítséget, akkor emberi eszközöket vettünk igénybe és nem kértünk Atyámtól ilyen csodákat. Hiszen Én azért jöttem a világra, hogy mindenben csak szenvedjek és átéljem mindazt a bajt és nehézséget, amely testvéreimre vár.

AZ EGYSZERŰ EBÉD

Rövid időt töltöttünk így el, emberségem megkönnyebbült és Mária meg József lelke is megvigasztalódott. Együttesen hálát adtunk Atyámnak, amiért méltónak talált bennünket a szenvedésre. Szeretett Anyám és József táplálékot vettek maguk¬hoz. Azt ették, amit József alamizsnaként kapott. Jóllehet csupán egy kis kenyerük és meg néhány nyomorúságos falatjuk volt, mégis királyi eledelnek tekintettek. Nagyon ízlett nekik az étel, mert jelenlétem felüdítette őket, és megízesítette ételüket és italukat, amely többnyire kenyérből és vízből állott.

Szeretettel tekintettem reájuk és minthogy nagyon örvendtem felüdülésüknek, igen vidám volt az arcom. Tetszésemet és örömemet felajánlottam Atyámnak kárpótlásul testvéreimért, különösen azokért, akik látják, hogy Atyám gondoskodik felebarátjukról és támogatja őket. Ahelyett, hogy örülnének ennek és hálát adnának ezért Atyámnak, bosszantja őket a dolog. Az ilyesmit nagyon gyűlöli Atyám. Minthogy előre láttam, mennyit vétenek majd testvéreim e tekintetben, könyörögtem értük Atyámhoz. Irgalmát kértem számukra és felajánlottam értük megelégedésemet és örömömet, mely ilyen esetekben eltöltött. Így kiengeszteltem Atyámat, aki jogosan haragudott reájuk gonoszságukért és keményszívűségükért. E tekintetben valóban a vadállatokhoz hasonlók.

Evés után közösen adtak illő módon hálát Atyámnak. Én is így tettem. Egyesítettem hálaadásukat az Enyémmel és felajánlottam azt Atyámnak, ő pedig szívesen fogadta.

SZENT ELVONULTSÁG

Ilyen módon töltöttük napjainkat ebben a házban. Szeretett Anyám és jegyese, József szakadatlan imába merültek, mint¬egy szent remeteségben éltek. Senki sem látogatta meg, senki sem támogatta őket. Mindenki megfeledkezett róluk, Atyám azonban kegyesen bánt velük. Több nap telt el szent szemlélődésben és Istent dicserő énekekkel és imával, ekkor azután József a városba ment. Mesterséget akarta folytatni, Jegyesének pedig némi kényelmet akart szerezni munkája bérével és számára is munkát akart találni, hogy megkereshesse kenyerét. Mindez sikerült is neki, bár nagy nehézségek árán, mert a vad és barbár nép sokszor úgy bánt vele, hogy pirulnia kellett.

Ebben a magányban felajánlottam Atyámnak imáimat és elvonultságunkat. Arra kértem, adjon hasonló lelkületet testvéreimnek, hogy világi gondjaik közt is visszavonuljanak magányukba és örök üdvösségük fontos ügyével foglalkozzanak. Amint Én viselkedtem szeretett Anyámmal és Józseffel együtt e barbár nép között, úgy ők se veszítsek el bátorságukat és folytassák életmódot akkor is, ha bűnösök és világias érzelmű emberek között vannak. Hiszen amit Én tettem, javukra vált, s amit ők tesznek, ugyancsak lelkük javát szolgálja.

Az ilyen elvonultság nagyon is szükséges lelki üdvösségükhöz. Atyám minden szívben felkelti a vágyat, hogy olykor elvonuljon világi gondjaitól és tulajdon lelkével törődjék, örök üdvösségének fontos kérdésével foglalkozzék. Milyen kevesen akadnak azonban, akik hallgatnak az isteni sugallatra! Annyira odaadják szívüket a világi gondoknak és testük kényelmének, hogy nem törődnek a lelki ügyeikkel. Úgy látszik, nem lehet őket rávenni, hogy örök üdvösségük kérdését megfontoljak, Felajánlottam Atyámnak elvonultságomat azokért, akik nem hajlandók erre. Adjon nekik Atyám az Én felajánlásomnál fogva újabb indításokat, hogy végül mégis hallgassanak az isteni hívó szóra. Valóban sokan vannak, akik hosszú ellenállás után megadják magukat. teljesítik mindazt, amire Atyám buzdítja őket.

A KIS JÉZUS TESTVÉREI ÜDVÖSSÉGÉT SZOLGÁLJA

Ez életmód mellett egyetlen pillanatot sem mulasztottam el testvéreim üdvösségének szolgálatában. Sok kegyelmet nyertem el számukra. József mesterségét folytatta. Szeretett Anyám is kézimunkát végzett, hogy elősegítse megélhetésünket. Fontosabb teendője azonban az volt, hogy Engem figyeljen és megtegye mindazt, amire Nekem szükségem volt.

Legfőbb gondjuk az volt, hogy akaratomat teljesítsék. felajánlottam Atyámnak gondosságukat. Az én törekvésem is az volt, hogy megdicsőítsem Atyámat, hálát adjak neki és magasztaljam Őt. Arra kértem, sugalljon testvéreimnek hasonló gondosságot Irántam. Az legyen minden gondjuk és foglalatosságuk, hogy mindenekelőtt Atyám dicsőségét keressék, Őt magasztalják, Neki hálát adjanak és csak azután foglalkozzanak megélhetésükkel. Felajánlottam buzgóságomat kárpótlásul az emberek nagy részének mulasztásaiért. Atyám megígérte, hogy sok kegyelmet ad testvéreimnek, hogy valahányszor úgy akarják, mindazt megtehessék, amit én kértem számukra.

Ó, jegyesem, mennyi kegyelmet kaptam testvéreim számára! Mennyi megvilágosítást és kegyességet, mennyi irgalmat esdettem ki számukra! De egészen világosan is láttam, hogy ők ezekkel a kegyelmekkel visszaélnek és tekintetbe sem veszik. Ezek ellenére sem mulasztottam el fölajánlásaimat és imádságaimat értük újból tovább folytatni. Nem néztem a személyem iránti hálátlanságaikat és szeretetlenségeiket, amelyek Atyámnak nagyon tetszettek. Atyám iránti hálámat ajánlottam fel kárpótlásul mulasztásaikért. Erre Atyám kiengesztelődött.

Ó, jegyesem, ha látjuk Atyám szeretetét az emberiség iránt, ha látjuk, mennyit tettem Én, hogy kiérdemeljem az embernek az örök életet, akkor valóban szörnyű dolog, hogy az emberek megfeledkeznek ezekről a nagy kegyelmekről és jótéteményekről és egyáltalán nem is gondolnak arra, hogy legalább némi hálát mutassanak Atyám iránt és Én irántam. Pedig jog szerint az lenne állandó elfoglaltságuk, hogy Atyámat dicsérjék és megköszönjék Neki mindazt, amit nekik juttat, valamint, hogy Engem a lehető legtökéletesebben utánozzanak. Ezzel szemben minden mással foglalkoznak, csak ezzel nem.

A legnagyobb baj az, hogy csak őket éri ezzel károsodás. Egész sereg kegyelemtől és irgalomtól fosztják meg önmagukat, amellyel Atyám elhalmozná őket, ha hálásak lennének és viszonoznák végtelen szeretetét.

A KIS JÉZUS LÁTJA AZ ÁRTATLAN
GYERMEKEK MEGGYILKOLÁSÁT

Mialatt Én az egyiptomi kunyhóban tartózkodtam, láttam, hogyan mészároltatta le a kegyetlen Heródes az ártatlan gyermekeket. Azért tette, hogy Engem is megölessen. Nem tudta, mi történt Velem és hogy Egyiptomba menekültem. Amikor valamennyit megölette, abban reménykedett, hogy Engem is meggyilkoltatott közöttük. Ó, mennyire lesújtott engem a kisgyermekek iránti kegyetlensége és Irántam való oktalan és halálos gyűlölete. Nagyon fájt a szegény anyák szorongatottsága. Hallottam zokogásukat és gyermekeik sírását. Ez Engem is sírásra hangolt. Szívemet átjárták a vigasztalan anyák jajkiáltásai. Minthogy pedig szívből szelíd, jóságos és szeretet¬teljes vagyok, nagy fájdalommal töltött el, hogy Miattam ilyen bajba kerültek. Síró kiáltásuk az égig hatolt! Jajgatásuk meghatotta Atyám szívét, s az Enyémet! Mégsem teljesülhetett az anyák kérése.

Heródes szívét annyira elvakította a szenvedély, hogy ügyet sem vetett az isteni sugallatokra. Azt akarta, hogy kegyetlen és igazságtalan parancsát teljesítsék. Mohóságát csak az ártatlan gyermekek vére csillapíthatta.

Felajánlottam Atyámnak részvétemet és arra kértem Őt, vigasztalja meg kegyesen a megtört anyákat s ő meg is tette ezt. Különös kegyelmét adta nekik. Arra indította szívüket, hogy viseljék el Iránta való szeretetből ezt a csapást és áldozzák fel Neki fiaikat ártatlan, leölésre szánt áldozatként, hogy ezzel is siettessék a várva várt Messiás eljövetelét. Ebben a gondolatban nagy vigaszt találtak a meggyötört édesanyák. Láttam, jegyesem, e gyermekek lelkét, akiket Miattam gyilkoltak meg. Mielőtt azonban a pokol tornácára, az igazak számára kijelölt helyre leszállottak volna, valamennyien eljöttek Hozzám, hogy elismerjenek Istenüknek és Megváltójuknak. Imádtak Engem és tisztelet- és hálanyilvánításaikkal halmoztak el azért a boldogságért, hogy az Én életemért meghalhattak. Ezek után áldásommal a pokol tornácára szálltak le. Nagy szeretettel, fogadtam és buzdítottam őket, hogy szívesen menjenek arra helyre. Hiszen halálom után azonnal leszállok hozzájuk és elvezetem őket a mennyországba. Ünnepélyes hangulatban távoztak Tőlem. Ezután hálát adtam Atyámnak, hogy először kegyes volt Hozzám küldeni őket. Az Én szeretetemért haltak meg; ezért méltók lettek arra, hogy a mennyországba jussanak és kövessenek Engem, bárhova megyek is.

Ezt az ajándékot azért kaptam Atyámtól, hogy mind nagyobb szeretettel szenvedjek. Hiszen maris láthattam szenvedéseim első gyümölcseit. Nagy vigasszal töltött el, hogy ezek a lelkek megszabadultak a bűn rabszolgaságából és máris annak a dicsőségnek örökösei lettek, amelyért a világra jöttem, hogy gyötrelmes kínszenvedésemmel és halálommal megérdemeljem azt számukra. Köszönetet mondtam Atyámnak működéséért. Felajánlottam neki vigasztalásomat és örömömet és arra kértem, adjon hasonló vigasztalást testvéreimnek, ha igaztalan emberek kínozzák és szorongatják őket, akár üldözéssel akar halállal. Mindez a sok üldözés és kínzás szerezze meg számukra a mennyországot. Minél nagyobbak fájdalmaik, annál nagyobb dicsőségben legyen részük a mennyországban.

Mindezt megígérte Atyám. Arra kértem még, ha megengedi, hogy istentelen emberek kevélységükben kínozzák és elnyomják az ártatlanokat, adjon ezeknek annyi kegyelmet és erőt, hogy mindent elfogadjanak az Ő kezéből, és mindent szívesen elviseljenek Iránta való szeretetből, hogy elnyerjék az örök életet, mert a mennyországba csak azok léphetnek be, akik sok megpróbáltatáson át, a kérészt és a fájdalom útján járnak, amelyen Én jártam. Adjon nekik igaz világosságot és olyan lelkületet, hogy szívesen fogadják és különös kegyelemnek tekintsék ezeket a szenvedéseket és gyötrelmeket, amelyeket az isteni nagylelkűség juttatott nekik, hogy végtelen dicsőséget szerezhessenek a mennyek országában.

Atyám hajlandó volt hűséges testvéreimnek megadni kegyelmeket és megvilágosításokat, még szívesebben ajándékozta ezeket olyanoknak, akik jóakaratúak, Iránta való szeretetből szenvedni kívánnak, s Engem, példaképüket követni akarnak. Atyám megmutatta nekem azoknak seregét is, akiket gonosz lelkű emberek kínoznak és elnyomnak. Atyám megengedi ezt, hogy ezzel is alkalmuk legyen a szenvedésre, az erények gyakorlására, s így elnyerhessék üdvösségüket. Ők azonban elutasítják a szenvedést és keserűséggel gondolnak azokra, akik kínozzák őket. Nem akarnak szenvedni. Sőt sokan annyira jutnak, hogy Atyám ellen lázadoznak, mert megengedi, hogy kegyetlen üldöztetéssel kínozzák és gyötörjék őket, holott ezek szükségesek, ezzel nyerhetik el ugyanis az örök életet. Atyám gyakran figyelmeztette őket erre, mégsem akarjak megérteni.

Midőn láttam, milyen sok testvérem nem akar belenyugodni a kisebb üldözésekbe és szenvedésekbe, hogy elnyerjék megígért jutalmukat, nagy fájdalom töltött el. Vakságuk elszomorított, mert mindezt az önszeretet és szenvedés alábecsülése okozza. Sokkal értékesebbnek kellene tartaniok a szenvedést, mint a világ minden vigasztalását.

Ez világ csak a testnek nyújthat örömöt, a lelket viszont nyomorúság mélységébe taszítja. A szenvedés azonban felemeli a lelket, megtölti azt kiváló erényekkel és megszerzi számára az örök életet. Mégis hányan tévednek el ezen az úton! Menekülnek a szenvedéstől, amennyire csak tudnak. Nem látják be, hogy a szenvedéstől menekülve elutasítják azt az alkalmat is maguktól, amelyet Atyám azért küld, hogy örök dicsőséget szerezzenek. Ó, mennyire fájt Nekem ez a vakság melyet testvéreim nagy részénél tapasztaltam! Ezért bensőségesen kértem Atyámat, tárja fel előttük a szenvedés kemény burka alatt rejtőző lényeget és édességet. Atyám tapasztalat útján is oktatja őket erre az igazságra, bár így sem akarja megérteni.

Azt persze hamar látják, hogy nem menekülhetnek az üldözések, kínok, szenvedések, elnyomások elől, ezek legalább erényt csinálnának a kényszerűségből, hogy így érdemet és jutalmat szerezzenek szenvedéseikért. Sok kegyelmet kértem mindannyiuknak erre a különös esetre. És sok lélekben valóban láttam is a kegyelem csodálatos hatását. Sokan azonban visszaélnek vele. Az előbbiekért helyettük is hálát adtam Atyámnak, az utóbbiakkal kapcsolatban arra kértem Őt, legyen irántuk szánalommal és bocsássa meg vakságukat. Valóban szánalomra méltók az olyanok, akik nem törődnek bele szenvedéseikbe. Nem szereznek érdemet, mert nem akarnak mindent elfogadni Atyám kezéből és így rosszra fordítják azt, amit lelkük javára és haladására kellene felhasználniok.

LÁTOGATÁSOK

Mialatt ennyit szenvedtem, Anyám a napnak egy részét kézimunkával töltötte, hogy kenyeret keressen. József is mesterségét folytatta. Beszélgetésbe kezdtek néhány emberrel. Tiszta részvétből, szeretett Anyám finom modorának, s még inkább az Én személyem kedvességének és arcom bájának vonzóereje miatt eljöttek olykor, hogy meglátogassák szeretett Anyámat. Rövid ideig beszélgettek vele, hogy hallhassák szavát. Beszéde mindenkit elragadott, aki csak hallotta. Velem kapcsolatban bizonyos természetfölötti és szent érzés fogta el őket. Kisgyermekek is eljöttek néha és minthogy ártatlan lelkek szívesen láttam őket. Csodálatos lényem vonzotta őket. Valóban nagy hatást tettem a tiszta és ártatlan szívükre. Nagyon örültem, ha láttam, milyen szeretettel és gyermeki egyszerűséggel jöttek Hozzám.

MÁRIA TANÍT

Ezeknél a látogatásoknál szeretett Anyám alkalmat talált arra, hogy e nemzetbeliek közül néhányat az igaz Isten ismeretére vezessen. Bár természettől fogva vadak voltak és cseppet sem hajlamosak a jóra, Anyám tanításának mégsem tudtak ellenállni és ellentmondani, elragadó beszédmodora annyira megnyerte őket. Anyám gyakran tett eleget ennek a feladatnak. Én parancsoltam meg neki, Atyám akarata szerint. Oly módon teljesítette parancsomat, hogy csakhamar az erények iskolája lett. Mennyire örültem, jegyesem, amikor láttam, hogy ezek a lelkek oly készségesen hisznek az örök igazságokban. Nagy örömömre szolgált, hogy Mária által jutottak az igaz Isten ismeretére.

Felajánlottam vigasztalásomat Atyámnak és arra kértem, adjon szívüknek új indításokat, megvilágosításokat és kegyelmeket, hogy befogadja a mennyei tanítást, testvéreimnek pedig hasonló lelkületet embertársaik üdvössége érdekében, mint aminőt Anyám tanúsított velük szemben. Igyekezzenek az igaz Isten ismeretét azokkal a tudatlan elvakított lelkekkel közölni, akik meg távol állnak az igazi világosságtól és hittől.
Hosszú ideje tartózkodtam immár az egyiptomi város kicsi kunyhójában. Életünk továbbra is szegényes maradt. Nem jutott másra, csak egy-egy szegényes fekvőhelyre Anyám és József számára, s még néhány, szegény idegenek életében nélkülözhetetlen dologra.

Azok az emberek, akiket Anyám tanított, sok ajándékot hoztak. Nagyon ragaszkodtak hozza. Szeretett Anyám azonban semmit sem fogadott el tőlük, csak azt, ami feltétlenül szükséges volt az Én számomra, vagy jegyese, József részére. A látogatások, melyek szeretett Anyámnak szóltak, kezdetben ritkák voltak, később azonban egyre gyakoribbak lettek. Sőt, kényelmetlenséggel és függőséggel jártak Anyámra nézve, mert magányra vágyott, hogy isteni szemlélődésbe merülhessen és Velem foglalkozhasson. Hiszen Én voltam szeretetének igazi tárgya. Szíve Bennem minden elképzelhető örömöt megtalált. Hasonlóan éreztem Én is. Nagyon örültem, hogy, egyedül lehettem vele és szeretettől izzó szívének vallomásait hallhattam. Csodálatos vonzereje és ritka erényessége megigézte szívemet. Oly nagy öröm töltött el, ha egyedül voltam és beszélgettem vele, hogy gyönyörűségemet találtam benne. Mégis gyakran fosztottuk meg magunkat ettől a vigasztól és önként választottuk a szenvedést, ha nem is mindig távolléttel, de legalábbis azzal, hogy lemondtunk magányunkról. Főként a benső érintkezéstől tartózkodtunk.

Szerető szavakkal szóltam hozzá, s Ő oly nagy szeretettel és kedvességgel válaszolt, hogy édes beszélgetéseink mindjobban megragadták szívemet. Ha azonban a nép gyermekeivel kellett foglalkoznia, s őket kellett az igaz isten szeretetére oktatnia, tartózkodott a Velem való bizalmas társalgástól. Én is lemondtam ilyenkor erről a vigasztalásról. Felajánlottam kettőnk lemondását Atyámnak és arra kértem Őt, adjon a mi önmegtagadásunk és lemondásunk kedvéért hasonló lelkületet és elszakadni-tudást testvéreimnek. Én és Anyám azért cselekedtünk így, hogy teljesítsük a mennyei Atya akaratát. Így cselekedjenek testvéreim még egészen szent dolgokban is, ha embertársaik üdvösségéről, oktatásáról, az erény útjára vezetéséről van szó. Mert sokan megtehetnék ezt és mégsem teszik. Csak arra ügyelnek, ami tulajdon lelki kielégülésüket és örömüket szolgálja. Nem törekednek azt tenni, ami Atyám nagyobb dicsőségére válik. Ez pedig nem más, mint a lelkek üdvözülése.

Amint Én elhagytam mennyei dicsőségemet és Atyám ölét, hogy az emberek megváltásáért a földre szülessek, amint gyakran lemondtam az Anyámmal folytatott társalgásról, hogy a lelkek megnyerésén fáradozzam, úgy ők se vonakodjanak a szemlélődést a saját hálaadásukat célzó lelkigyakorlatokat elhagyni, hogy embertársaik üdvösségét szolgálják, az isteni törvényre tanítsák és oktassák, s az erény útjára vezessék őket. Bizony, jegyesem nagy dolog a saját lelki nyugalmunkról és vigasztalásunkról való lemondás, melyet a magányban, s az elvonultságban az Atyámmal folytatott bizalmas érintkezésben találtunk. Ha azonban arra gondolunk, hogy ezzel nagyobb örömet szereztünk Mennyei Atyánknak, akkor szívesen mondunk le a magunk vigasztalásáról. És bármilyen önmegtagadást is gyakoroljon valaki ebben a tekintetben, sohasem éri el a lemondásnak azt az fokát, amelyre Én és szeretett Anyám eljutottunk.

Senki sem élvezhet ugyanis olyan nagy örömöt, aminőket Én és Anyám találtunk a kölcsönös érintkezésben. Szívünk ugyan sohasem szakadt el egymástól, mégis felebaráti szeretet gyakorlása közben Anyám nem erezhette a kielégülést, amelyet társalgásunk folyamán elvezett. Bár megvolt az az öröme, hogy a lelkeket az igaz Isten ismeretére vezethette és megszabadíthatta az ördög szolgaságából, mégis sokkal élvezetesebb volt számára, ha egyedül Velem foglalkozhatott. Midőn megkaptam Atyámtól azt a kegyelmet, amelyet testvéreim üdvösségére kértem, felajánlottam Neki Magam és szeretett Anyám önmegtagadását, valamint kettőnk készséges lemondását erről a vigasztalásról azok, akik nem tudnak Atyám kedvéért és akaratának teljesítése lelki élvezeteikről lemondani. S a mégoly szent dolgok való túlságos ragaszkodásuk büntetéseképpen megérdemli, hogy nélkülözniök kelljen azokat. Ezért tettem Atyám felajánlást kárpótlásul azokért, akik ellenállnak szent akaratának és ragaszkodnak saját vigasztalásaikhoz. Engesztelni akartam, nehogy Atyám kegyelmének megvonásával büntesse őket, amint megérdemlik. Felajánlásom kiengesztelte Atyámat és megígérte Nekem, hogy elhalasztja a büntetést és újabb nagy indításokat és kegyelmeket ad nekik. Sokakat láttam, akik felhasználják e kegyelmeket és megegyeznek Isten akaratával, amennyiben teljesítik Atyám kívánságát. Ez vigasszal töltött el. Hálát adtam Atyámnak kegyelméért, amelyet e lelkeknek adott. Újabb kegyelmeket, főként pedig az állhatatosság adományát kértem számukra.

MÁRIA SZAVA HATÉKONY

Nagy vigasztalásomra szolgált, midőn láttam, hogy e lelkek megismerték az örök igazságokat és lelkük megvilágosodott. Arra kértem Atyámat, adjon szeretett Anyám szavainak annyi erőt, kegyelmet, hatékonyságot, hogy bárki hallja azokat, fogadja el az igazságot. Atyám valóban meg is teszi ezt, Mária oly vonzóan beszélt, szavai oly hatékonyak voltak, hogy ha csak egyszer is hallotta valaki, nem csupán okult tanításából és meggyőződött az igazságról, hanem nagyon meg is szerette Őt. Ebben a tekintetben Atyám nagy haladást tett, s mint az Isteni igazságok tanítónője, sokakat meggyőzött az igazságról. Kevés szót használt ugyan, de ezek a szavak bevésődtek hallgatói lelkébe. Szeretett Anyám sok ajándékot kapott, részben az oktatásával tett szolgálatok miatt, azonban olykor csak annyit fogadott el, ami okvetlenül szükséges volt a saját és József életének fenntartására; minden egyebet visszautasított. Így cselekedett akkor, ha nem volt otthoni munkája és sem neki, sem Józsefnek nem volt jövedelme, hogy élelmiszert vásárolhassanak.

Én magam jóságos és szerető pillantással tekintettem a látogatókra. Pillantásomnak oly nagy hatalma volt, hogy át- meg átjárta szívüket. Jóságos és szerető tekintetem nagyon meghatotta őket. Ezért arra kértem Atyámat, hogy ezek a lelkek adják át magukat Neki és készüljenek elő a Benne való hit befogadására.

A KIS JÉZUS SZERÉNYSÉGE

Midőn ebben a házikóban laktam és szegénységben éltem, többször lehetett volna részem könnyebbségben és kényelemben, de Én nem akartam, hogy akik látnak, épülhessenek rajtam.

Azt akartam, hogy példámat látva meg erősebben higgyenek azokban az igazságokban, amelyekre Anyám tanította őket. Ajándékot sem akartam elfogadni, hogy szegényesen éljek és még a szükségeset is nélkülözzem. Önkéntes szenvedésemet felajánlottam Atyámnak, valami életmódomat is, amelyet Anyámmal együtt követtem, hogy példát adjak e népnek és az úgy cselekedjék, amint Anyám tanította. Arra kértem Atyámat, adjon hasonló lelkület mindazoknak, akik a tökéletes életre vonatkozó tanítással foglalkoznak. Kértem, hogy egész tökéletesen gyakorolják azt, amire másokat tanítanak. Máskülönben hiába fáradnak, mert példa hathatósabb, mint a szó.

Már akkor láttam, hogy sokan foglalkoznak majd ilyen oktatással, de eredménytelenül, cselekedeteik ugyanis nem egyeznek tanításukkal. Könyörögtem ezekért Atyámhoz, buzdítsa őket, hogy tanításuk szerint cselekedjenek, hogy tanításuk gyümölcsöt hozzon. Mert működésük gyümölcse a lelkek megtérése lenne, jutalmuk pedig a mennyei boldogság. Atyám elfogadta kéréseimet és felajánlásomat és megígérte, hogy megteszi, amire kértem Nem is mulasztja el soha. Sokakban azonban oly nagy önszeretet, s a földi dolgokért való gond, hogy nem ügyelnek a kegyelem indításaira és buzdításaira. Sokkal fontosabbnak tartják a maguk kényelmét, mint a lelkek haladását.

Nem törődnek azzal, hogy hiábavaló minden figyelmeztetésük és bizonyítékuk, ha a maguk kedvére élnek. Mekkora fájdalom töltött el, testvéreim vakságának láttára! Forró könyörgéssé fordultam tehát Atyámhoz. Sok embernek használnak is kéréseim. Ezek igyekeznek egész tökéletesen eljárni. Így meg is hozza tanításuk a kívánt eredményt, vagyis a lelkek megtérését, s Atyám megdicsőülését. De milyen kevesen cselekszenek így! Ezért oly csekély az eredmény is, amelyet a sok oktatás hoz.

Az a szív, melyet Atyám szelleme tölt be, termékeny lesz, mert élete megegyezik az isteni tanítással. Az olyan szív viszont, amelyet a világ szelleme tölt be, szavaival, satnya gyümölcsöt hoz, mert élete megegyezik az érzékiség kívánságaival és a világ szabályaival.

A KIS JÉZUS TESTVÉREI ÜDVÖSSÉGÉRŐL
BESZÉL AZ ÖRÖK ATYÁVAL

Egyiptomi tartózkodásom idején folytattam megszokott imaéletemet. Létem minden pillanatában magasztaltam őt és hálát adtam Neki testvéreim helyett. Arra kértem, világosítsa meg kegyesen ezt a nemzetet, amelynek kebelében éltem. Minthogy Én az igaz világosság voltam közöttük, ne maradjanak meg vakságukban és tudatlanságukban. Fordítsák hasznukra azt a különös kegyelmet, amelyet azáltal kaptak, hogy Atyám Engem, egyszülött Fiát, hozzájuk küldött. Atyám isteni indításaival, buzdította e hitetlen lelkeket. Sokan megértették és elfogadták az igaz hitet. Hálát adtam ezért Atyámnak és arra kértem, halmozza el ezt a népet továbbra is kegyelmével és zárja ki a bálványimádást arról a helyről, ahol laktam. Mert nem való, hogy ott, ahol az igaz, emberré lett Isten tartózkodik, ellenségeit, az ördögöket imádják. Hányszor könyörögtem, mennyit tettem e lelkek üdvösségéért! Örök Atyámnak nagy kedve telt Bennem. imádságaim és felajánlásaim nagy örömet szereztek Neki. Bennem talált öröme kedvéért arra kértem, adja meg kegyesen mindazt, amire testvéreim üdvösségéért s az Ő nagyobb dicsőségéért kértem.

Ha szeretett Anyám az örök igazságokra tanított egy lelket, feltűnés nélkül, nagy okossággal és bölcsességgel tette ezt. 

Ugyanakkor Én is könyörögtem Atyámhoz e lélek megtéréséért. Kértem, hogy e lélek valóban elfogadja az igaz hitet. Így is történt. Azután hálát adtam Atyámnak azért a kegyelemért, amelyet szeretett Anyámnak adott és irgalmáért, amelyet e lélekkel szemben gyakorolt, midőn megvilágosította és hívei közé sorozta.

MÁRIA ÜLDÖZTETÉSE

Szeretett Anyámnak üldözésekben is volt része Egyiptomban. Az ilyen esetekben arra kértem Atyámat, bizonyítsa hatalmát csodálatos jellel, védje meg dicsőségét és szabadítsa meg szeretett Anyámat és jegyesét a barbárok elnyomásától üldözésétől. Atyám végtelen bölcsességgel és nagy előrelátással tette meg ezt, oly módon, hogy sohasem árthattak nekünk. Jóllehet Anyám mindenkit csendes visszavonultságban oktatott, mégis elterjedt a hit az országban az idők folyamán, mert azok, akiket Mária tanított, továbbadták tanítását másoknak.

A KIS JÉZUS NÖVEKEDÉSE ÉS HALADÁSA

Testben is, kegyelemben és erényben is növekedtem, jegyesem, az emberek előtt. Azokat, akik megfigyeltek Engem annyira elbűvölte csodálatos lényem, hogy elragadtatásba estek. Ezért mindenki boldognak tartotta magát e nép fiai között, aki láthatott Engem.

JÉZUS ÉS MÁRIA SZOMORÚSÁGA

Olykor nagyon szomorú voltam, mert láttam, hogy az igazságtalanság uralkodik a földön, s oly sokan megbántják Atyámat. heves zokogásba törtem ki ilyenkor. Könnyeimet és a megbántás okozta fájdalmat felajánlottam Atyámnak és arra kértem Őt, állítsa meg kegyesen az istentelenség és gonoszság áradatát. Elborította már az egész világot és minden társadalmi osztályt, minden nemzetséget a mélybe taszított. Szeretett Anyám nagyon bánkódott, midőn Engem ilyen szomorúságban, könnyek között talált. Feléje fordítottam arcomat, s vigasztalásképpen bensőséges szeretettel szóltam hozzá: „Csakis te, drága Anyám, nyújthatsz vigaszt az Én szívemnek szorongatottságában, mert egyedül te vagy tökéletes, egyedül Te vagy mindig ártatlan és szent, egyedül Te vagy az Én barátnőm, aki mentes az áteredő bűntől.” – Ezekkel a szavakkal vigasztaltam szeretett Anyámat és a szenvedésektől és fájdalmaktól lesújtott emberségem is megkönnyebbült. Felajánlottam ezeket Atyámnak, s arra kértem, töltse el valamennyi testvérem szívét hasonló fájdalommal az Ő isteni felségét ért megbántások láttára.

A következőkre kértem még: Amint én nagy vigaszt éreztem, midőn szeretett Anyám Reám tekintett és vele beszélhettem, adja meg ugyanezt a kegyelmet az összes szomorú lelkeknek. Buzdítsa őket, hogy forduljanak Anyámhoz és nála keressenek vigaszt. Ha pedig Hozzá mennek, adja, hogy ott erőt és vigasztalást találjanak. Atyám megígérte, hogy így cselekszik. Senki sem akad, bármilyen szomorú és meggyötört is legyen a lelke, aki ne találná meg a sóvárgott vigasztalást, ha hittel és szeretettel Anyámhoz folyamodik. Sőt, sokkal nagyobb örömöt talál, mint aminőt kívánt. Ezért hálát adtam Atyámnak mindenkiért, különösen azokért, akik vigaszt és kegyelmet találnak Máriánál, később azonban nem adnak hálát Atyámnak, pedig jól tudják, hogy minden kegyelem Tőle származik.

MÁRIA ELSŐ ÍZBEN ADJA A KIS JÉZUSRA A RUHÁCSKÁT

Amikor megfelelő kort értem el, meghagytam Anyámnak, hogy oldjon ki a pólyából, mert már elég régen fekszem benne. Szeretett Anyám nagyon örült, hogy teljesítheti kérésem. Ruhácskát adott reám. Ez nagyon szegényes volt. Mária saját kezével szőtte. Ebbe a ruhácskába öltöztetett most Engem. Így végre megszabadultam a pólyától, amely már nagyon kényelmetlen volt Nekem. Hiszen úgy tudtam használni eszemet és oly tökéletes ismeretem volt mindenről, mint felnőtt embernek. Midőn Reám adta ruhámat, összetettem a kezemet, letérdeltem a földre és hálát adtam Atyámnak, hogy jóságosan megszabadított e kötelékektől és ruhával látott el.

Ez alkalomból sokat könyörögtem Atyámhoz és sok felajánlást tettem testvéreim javára. Először erre kértem: amint Engem kegyesen megszabadított e kötelékektől, oldja meg a bűn kötelékeiben el nyomorúságos lelkek bilincseit is és öltöztesse fel őket kegyelmébe. Azután felajánlottam Neki első imádságomat, amelyet így, a földön térdelve végeztem. Arra kértem, adjon erre való tekintettel testvéreimnek erőt, hogy térdelve tudjanak imádkozni. A térden állva imádkozás nagyon kedves Atyám előtt. Arra kértem, hogy ne tagadja meg senkitől azt a kegyelmet, amelyért e térdelő helyzetben esedezik. Teljesítse a kérést még nagyobb szeretettel, ha az Én nevemben s az Én érdemeimért kérik. Különösen azért könyörögtem Atyámhoz, hadd lássak minden nemzetet Felsége előtt leborulva, igaz Istenüket és Urukat imádva. Állhatatos kérésemet Atyám nagyon kegyesen fogadta. Ezeket a szavakat mondta ekkor: „Ez az Én szeretett Fiam, Benne telik kedvem!” E szavakat csak Anyám hallotta. Csakis Ő volt ott a lakásban, hogy segítségemre legyen. Igaz és engedelmes Fiaként kértem Atyámtól, hogy valamennyi tagomat és érzékszervemet használhassam, de csak azért, hogy mindenben és mindennel az Ő szolgálatára legyek, s az Ő dicsőségét öregbítsem. Atyám mindezt teljesítette s az Ő áldásával álltam fel.

KIS JÉZUS ELSŐ LÉPÉSEI

Ekkor tettem meg első lépéseimet. Úgy lépegettem, mint kicsiny gyermek, remegő tagokkal. Felajánlottam lépéseimet Atyám¬nak és arra kértem, adjon az Én lépéseim kedvéért és az Ő nagyobb dicsőségére minden testvéremnek erőt és erényességet a tökéletességre vezető úton. Olyan módon irányítsak és szabályozzák lépéseiket, hogy azok sohase váljanak Atyám sérelmére és lelkük kárára, hanem csakis az ő dicsőségére, akaratának teljesülésére és tulajdon lelkük javára.

A KIS JÉZUS ELSŐ SZAVAI

Első szavaimat azután szeretett Anyám és jegyese, József jelenlétében ejtettem ki Atyám dicséretét zengték. Oly bájosan és kedvesen ejtettem ki e szavakat, hogy szeretett Anyám és József bőségesen ontották a vigasztalás könnyeit. Azután őket üdvözöltem és megköszöntem nekik mindazt, amit Irántam való szeretetből tettek és szenvedtek. Felajánlottam, hogy teljesítem parancsaikat és tökéletesen engedelmes leszek nekik. Kijelentettem, hogy amíg csak együtt leszek velük, mindenben alárendelem magam akaratuknak. Ezek után visszavonultam és újból imádkozni kezdtem. Ez volt attól kezdve állandó foglalatosságom: letérdeltem és Atyámhoz imádkoztam. Felajánlottam Atyámnak első szavaimat és dicsérő imádságaimat és arra kértem, hogy annak az örömnek a kedvéért, amelyet szavaimmal szereztem Neki, bocsásson meg minden testvéremnek, aki beszédével megbántja Őt.

Áldja és szentelje meg nyelvüket, hogy ne nyissák szájukat olyan szóra, mely Őt és felebarátjukat sérti és engesztelődjék meg szavaim kedvéért, melyek oly kedvesek voltak Előtte, testvéreimmel szemben. Atyám ugyanis haragra gerjedt ellenük, mert oly súlyosan megbántottak Őt. Nyelvükkel sokkal gyakrabban bántják meg az emberek, mint többi érzékszerveikkel. Atyám mégis megengesztelődött. Látnom engedte azonban, mennyi és milyen súlyos bűnt követnek el az emberek nyelvükkel. Ó, jegyesem, hányszor éri ilyen sértés Atyámat! Ezt az érzékszer¬vet bizony egészen más célra használják, mint amire Atyám adta. Ó, mennyire bánkódtam azért, hogy testvéreim ennyire megbántják Atyámat! Azért adta pedig nyelvüket, hogy azzal Őt dicsérjék, magasztalják, hálát adjanak Neki és másokat tanítsanak, ezzel szemben azt latja, hogy visszaélnek vele.

Ezzel az érzékszervükkel megsértik Őt, zúgolódnak Ellene, megszóljak felebarátjukat, hamisan esküsznek, káromkodnak, szitkozódnak, s más hasonlókat művelnek. Ó, milyen szörnyű, amit az emberek tesznek! Mennyire elszomorított Engem ez a sok bűn! Mennyit sírtam igazságtalanságuk láttára! Felajánlottam Magam Atyámnak, hogy örökre dicsérni, magasztalni fogom Őt, hálát adok Neki és engesztelni fogom mindannyiuk nevében és valamennyi testvéremért, aki e tekintetben hibát követ el. Atyám szívesen fogadta felajánlásomat és kéréseimet. Valamennyire kiengesztelődött testvéreim iránt. Megígérte Nekem, hogy elhalasztja az említett bűnökért járó büntetést, és várakozik, míg megbánják bűneiket. Ez némileg megvigasztalt. Igyekeztem helyettük is kérlelni Atyámat, s minden cselekedetemet bűneik engesztelésére és újabb kegyelmek elnyerésére ajánlottam fel.

A KIS JÉZUS IMÁJA

A következőkre kértem Atyámat: Amint Engem e szegényes ruhával megajándékozott, ugyanúgy öltöztesse a lelkeket is a kegyelem ruhájába és szabadítsa ki őket a bűn kötelékeiből. Valóban csodálatra méltó volt, jegyesem, amint kisgyermek koromban e ruhácskában összetett kezekkel térdeltem és imádkoztam Atyámhoz! Csodálták az angyalok, csodálta Anyám és József is. Sírtak a részvéttől és az örömtől, melyet e látványra éreztek. Atyám ekkor nagy szeretettel nézett Reám, úgy tekintett, mint istenségének drága kincsét, mint olyan tárgyat, melybe egész gazdagságának, minden jóságának kincseit helyezte. Valahányszor ebben a helyzetben imádkoztam és bánatosnak, szomorúnak, megalázottnak látott, vigasztalásomra gyakran mondta a következő szavakat: „Kérd Tőlem, szeretett Fiam, amit kívánsz. Hajlandó vagyok mindazt megadni Neked, amit csak akarsz.” Gyakran mondta a zsoltár e szavait is. „Kérd Tőlem és Neked adom a nemzeteket örökségedül.” (Zs. 2, 8.) Ezek a szavak nagy vigasszal töltöttek el. Azután, Atyám jóságán és bőkezűségén felbátorodva, állhatatosan könyörögtem Hozzá az emberi nem üdvösségéért. Atyám ekkor megígérte, hogy mindenkinek ad annyi kegyelmet, amennyi üdvösségéhez szükséges, feltéve, hogy mindent megtesz üdvözülése érdekében. Világosan tudtomra adta, hogy ha valaki nem üdvözül, az azért történik, mert nem akar üdvözülni.

Atyám mindenkinek megadja bőséges kegyelmét. Hiszen megígérte Nekem és bőkezűen teljesíti ígéretét. Nagyon szomorú voltam midőn ama lelkek tömegét láttam, akik visszaélnek a kegyelemmel. Oly sok kéréssel és sóhajjal nyertem cl azt számukra, s íme, ők maguk lesznek pusztulásuk okai. Hálát adtam Atyámnak nagy jóságáért és bőkezűségéért. Újból felajánlottam magam Neki és arra kértem, hogy teljesedjék az ő akarata. Tudtam, hogy mi az: abban áll, hogy minden ember üdvözüljön, hogy mindenki tökéletes és szent legyen. Mégis milyen ritkán teljesül Atyám akarata, hiszen a legtöbb ember éppen az ellenkezőjére törekszik.

Ez nagy szomorúsággal töltött el. Felajánlottam Neki, hogy készségesen teljesítem mindazt, amit kíván Tőlem. Kárpótlásul nyújtottam ezt azokért, akik semmiképpen sem akarnak szent akaratának engedelmeskedni. Ezzel megfosztják Atyámat a dicsőségtől, önmagukat pedig a jutalomtól. Felajánlásaim mindenben megdicsőítették Atyámat, azok a lelkek viszont lemondtak arról az érdemről, s azokról a javakról, amelyben akkor részesülnének, ha teljesítenék Isten akaratát.

KÖLCSÖNÖS LEMONDÁS

Midőn már ezt a ruhácskát viseltem és levetettem pólyámat, szabad lettem, gyakran megváltam szeretett Anyámtól és elvonultam, hogy térden állva imádkozzam. Megfosztottam Magam attól a vigasztól, amelyet Anyám karjában éreztem. Hasonlóképpen Őt is megfosztottam attól az örömtől és vigasztalástól, amelyet ő olyankor érzett, midőn az ölében tartott Engem. Én is, ő is nagy fájdalommal mondtunk le egymás kedves és lélekemelő társaságáról. De le kellett mondanom erről a vigasztalásról, mert már e zsenge korban is mindenképpen szenvedni akartam. Azért tettem ezt, mert így nagy örömet szereztem Atyámnak. Azután felajánlottam Neki fájdalmamat és az örömről való lemondásomat kárpótlásul testvéreimért, akik tulajdon kényelmükhöz ragaszkodnak és semmiféle örömöt sem képesek megvonni maguktól. Semmit sem akarnak szenvedni, hogy teljesítsék Atyám akaratát és erényes, szent dolgokat cselekedjenek. Ha pedig arról van szó, hogy valami kellemetlenséget kell elviselniük, vagy valamely élvezetről kell lemondaniok, arra sohasem hajlandók.

Elmulasztják az imádságot, s azt a sok jót, amire alkalmuk nyílik. Így nagy kincstől fosztják meg önmagukat. Arra kértem Atyámat, adjon az Én cselekedeteim érdeméért világosságot és kegyelmet mindenkinek, hogy utánozni tudjon Engem. Ne hallgassanak önszeretetük és élvezetvágyuk szavára. Atyám megígér¬te, hogy megteszi, amire kértem. Valóban teljesíti is ígéretét. Az emberek nagy része nem figyel ugyan sugallataira, azért mégis sokan akadnak, akik teljesítik isteni akaratát. Felhasználjak kegyelmét és csodálatos módon gyakorolják azt, amit ő saját dicsőségére, s az ő haladásukra sugalmaz nekik. Nagyon örvendtem, jegyesem, midőn láttam könyörgésem gyümölcsét. Különösen az esett jól, hogy már egészen kicsiny gyermekek lemondanak a kényelemről s az élvezetekről, hogy csak az erények gyakorlására, az imára, s a jámborságra legyen gond¬juk. Hálát adtam értük Atyámnak és arra kértem, halmozza el őket továbbra is kegyelmével és töltse el őket mennyei áldásával.

A szerető Atya megígérte, hogy megteszi ezt. Azután arra kértem, hogy vigasztalja meg szeretett Anyámat, s adja, hogy mindenben megegyezzék az ő isteni akaratával. Atyám teljesítette kérésemet. Anyám mindenben alávetette magát kívánságának. Felajánlottam odaadását Atyámnak kárpótlásul azokért a lelkekért, akik ha le kell mondaniok vigasztalásukról, nem képesek megnyugodni és alávetni magukat Isten rendelkezésének. Annyira ragaszkodnak saját ízlésükhöz és kielégülésükhöz, hogy megzavarodnak, nyugtalanok és szomorúak lesznek, ha le kell mondaniok ezekről. Sokat imádkoztam hát Atyámhoz, s arra kértem, adja nekik kegyelmét, hogy alávessék magukat akaratának és ne veszítsék el érdemüket, melyet ilyen esetekben szerezhetnének. Atyám megígérte, hogy teljesíti kérésemet. Sok lélekre azonban semmi hatást sem tesz kegyelme, mert akaratosak és túlságosan ragaszkodnak tulajdon ízlésükhöz és ítéletükhöz.

A KIS JÉZUS GYENGÉDEN ELŐKÉSZÍTI ANYJÁT, HOGY ELVÁLASSZA ŐT

Elérkezett már az idő, midőn hozzá kellett szoknom, hogy közönséges ételekkel táplálkozzam, mint más gyermekek, akiket anyjuk elválaszt. Nagyon gyöngéden közöltem ezt Anyámmal, oly módon, hogy nem okoztam fájdalmat vele. Máskülönben bizony szenvedett volna, mert igen nagy vigasztalásról kellett lemondania. Arra kértem Atyámat, erősítse meg lelkét kegyelmével. Szeretettel megöleltem hát Anyámat és szűzi keblére simultam. Bensőséges szeretettel mondtam neki köszönetet tisztaságos tejéért, amellyel eddig oly szerető módon táplált. Szeretett Anyám ekkor leborult, imádta Atyámat és hálát adott Neki a tejért, melyet Tőle kapott, hogy Engem táplálhasson. Bocsánatot kért Tőle, ha bármiben hibázott volna szoptatás közben. Azután tőlem kért bocsánatot, ha esetleg nem teljesítette volna kötelességét a szoptatásnál. Megköszönte Nekem, hogy mint Isten Fia leereszkedtem hozzá és elfogadtam tőle, teremtményemtől, a tejet.

Mária mélyen megalázta magát Atyám előtt és Előttem. Ó, mennyire kedves volt Atyámnak és Nekem az ő alázatossága! Atyámat elbűvölte szeretete és alázatossága. Közölte vele, hogy hajlandó minden kegyelmet megadni neki, melyet e pillanatban kér Tőle. Ő pedig nem kért egyebet, csak azt, hogy méltó legyen tökéletesen követni Engem. Atyám megadta ezt. Szívemet megsebezte szeretete, ezért forrón megöleltem és megcsókoltam Őt. Megköszöntem szolgálatait, melyeket Nekem tett. Kértem, adja Nekem, egyetlen, forrón szeretett Fiának, továbbra is anyai szeretetet. Nagyon megerősítettem ez alkalommal. Meghagytam, hogy a jövőben Nekem is ugyanazt az eledelt adja, amellyel Ő maga táplálkozik.

Biztosítottam, hogyha a jövőben nem fogadhatom is el tejét, azért nem szabad azt hinnie, hogy kevésbé szeretem őt. Épp ellenkezőleg! Iránta való szeretetem Velem együtt növekszik, benne pedig gyarapodik a kegyelem és az érdem. Szeretett Anyám teljesen megnyugodott Atyám akaratában, s az Enyém¬ben. Szavaim nagyon megerősítették. Mindezeket az indulatokat felajánlottam Atyámnak. Felajánlottam hálaadásomat kárpótlásul testvéreimért, különösen azokért, akik oly sok kegyelmet kapnak Tőle, de sem hálát nem adnak, sem a kegyelmet nem fordítják arra a célra, amelyre Atyámtól kapták. Arra kértem még, adjon erényességet, igaz lelket, kegyelmet azoknak, akiknek az ő rendelkezése folytan nélkülözniük kell a lelki táplálékot, hogy megnyugodjanak az ő végzésében. Ne engedje, hogy emiatt megfogyatkozzanak az erényben,

Ha ugyanis a lélek elveszíti támaszát, akkor valóban abba a veszélybe kerül, hogy nem halad a tökéletesség útján. Ezért sokat könyörögtem Atyámhoz. Ha már megengedi, hogy nélkülözniök kelljen a lelki táplálékot, adja nekik kárpótlásul kegyelmet és különös segítséget. Üdítse fel lelküket Neki tetsző táplálékkal, tartsa meg őket jó szellemben és jóra való törekvésükben és gyarapítsa bennük az erényt és a tökéletességet. Atyám megígérte, hogy megteszi ezt és teljesíti is ígéretét.

Nagyon tetszett Neki, hogy szüntelenül kegyelmeket kértem Tőle testvéreim számára. Midőn észrevettem örömét, szakadatlan folytattam imáimat. Így kérleltem Atyámat: Amint szívesen hallgat Engem, s nem bosszantják kéréseim, sőt örömmel fogadja azokat, hallgassa meg kegyesen testvéreim könyörgését is. Ne legyenek soha utálatosak Előtte, akkor sem, ha nem telik kedve bennük. Hallgassa meg őket kegyesen, különösen olyankor, ha az Én nevemben, az Én érdemeimre hivatkozva kérik kegyelmét. Atyám bőkezű volt, megígérte és biztosított róla, hogy mindazt, amit az Én nevemben s az Én érdemeimre hivatkozva kérnek Tőle, megadja testvéreimnek, amennyiben a kérés üdvösségükre, nem pedig kárukra szolgál; mert ebben az esetben más kegyelmet ad nekik Atyám, amelyek haladásukra, üdvösségükre, s az Ő dicsőségére válnak.

Miután így imádkoztam, felajánlottam cselekedeteimet Atyámnak, s elnyertem Tőle mindazokat a kegyelmeket, amelyeket testvéreim üdvösségére kértem Tőle, dicsérni és magasztalni kezdtem Őt és hálát adtam Neki. Mindezt testvéreim nevében s helyettük végeztem. Szeretett Anyámat is felszólítottam, hogy Velem együtt zengje dicséretét. Atyám nagyon örült ennek. Igen tetszett Neki az ének. Arra kértem Őt, tanítson meg kegyesen minden embert, hogyan dicsérje Őt a legalkalmasabb módon. Valóban rá is vezeti őket a Szentlélek által. Némelyek hamar felfogják ezt, s nem csupán maguk dicsérik Teremtőjüket, hanem másokat is rávesznek, hogy dicsérjék és magasztalják Őt. Köszönetet mondtam ezért Atyámnak mindazok helyett, akiket kegyelmével ennyire megelőz.

A KIS JÉZUS SZERETETE SZENT JÓZSEF IRÁNT

Midőn együtt éltem szeretett Anyámmal és jegyesével, Józseffel, iránta is mely hálát, szeretetet és jóakaratot tanúsítottam. Hiszen hűségesen ragaszkodott Anyámhoz és Hozzám. Oly nagy tisztelettel, nagyrabecsüléssel és alázattal bánt velünk, hogy megérdemelte Atyám, jó Magam és Anyám szeretetét. Midőn beszélni kezdtem, kedvesen szólottam hozzá. Megköszöntem neki, hogy szenvedett Értem és annyit fárado¬zott Irántam való szeretetből. E szavaknál vigasztalással töltöttem el lelkét, úgyhogy édes könnyeket ontott. Egyetlen szó az Én ajkamról örömmé változtatott minden keserűséget, melyet ebben a számkivettetésben s a nagy szegénységben érzett. Bizony sokat szomorkodott, midőn szegénységemet, nyomorúságomat látta. Fájt neki, hogy jegyesét, s Engem nem láthatott el mindazzal a kényelemmel, amelyet kívánt és szükségesnek tartott. Én is, szeretett Anyám is vigasztaltuk őt. Megmagyaráztam neki, hogy ez Atyám akarata, s az Én akaratom. Ez megvigasztalta; szíve túláradt a szeretettől Irántam és Anyám iránt.

Viszontszeretetünk is épp ilyen mely volt iránta. Mindig úgy tekintettük őt, mint hűséges őrzőnket és bajainkban gondviselőnket. Sok kegyelmet kértem számára Atyámtól és mind gazdagabba tettem erényekben. Lelke nagy érdemekkel gyarapodott. Gyakran engedtem, hogy karjába vegyen, kedveskedtem neki és kimutattam nagy vonzalmamat iránta. Mindez egyre jobban megvigasztalta, megerősítette a kegyelemben, s gyarapította benne az isteni szeretetet s a jobb erényeket. Kölcsönös szeretetnyilvánításainkat felajánlottam Atyámnak és arra kértem, vigasztalja meg ezzel azokat a hűséges lelkeket, akik utánoznak Engem és követik példámat. Erősítse meg, becézze őket, ízleltesse meg velük szeretetének minden gyönyörűségét, ölelje át és szorítsa szívéhez őket, hogy annál szilárdabbak legyenek a kegyelemben és a szeretetben.

Atyám megígérte, hogy mindezt bőkezűen teljesíti. Meg is teszi, amit ígért. Egyébként meg kell mondanom, hogy kevés olyan hűséges és szerető lélek akad a világon, mint amilyen József lelke volt. Atyám megelőzte őt boldogító kegyelmével, mégpedig oly módon, hogy Anyám után egyetlen lélek sem volt hozza hasonló, egy sem kapott annyi kegyelmet Atyámtól, annyi szeretetet Tőlem és szeretett Anyámtól, egy sem részesült annyi kedvezésben és áldott kegyességben.

KÖZÖS IMÁDSÁG ÉS HÁLAADÁS

Egyiptomi tartózkodásunk további ideje alatt Én, Anyám és József folytattuk megszokott dicsérő és hálaadó imáinkat Atyámhoz. Embertársaink üdvösségéért is fáradoztunk, akik az igaz világosság befogadására készültek. Ez a világosság az igaz Isten megismerésében és imádásában állott. Sokat könyörögtem ezért Atyámhoz. Vágyakozásomnak és kéréseimnek ekkor még nem volt meg a teljes eredménye. Mégis örvendeztem, amikor láttam, hogy sokaknak szíve előkészült már az igaz hit befogadására. Többen máris elnyerték azt s az ő segítségükkel az idők folyamán a többiek is megtértek és megvilágosodtak.

HERÓDES HALÁLA

Vigasztalásommal egyidejűleg nagy szorongatást is szenvedtem. Nagyon elszomorított, midőn láttam, hogy az istentelen Heródes megátalkodott lélekkel halt meg.

Miután annyi ártatlan gyermeket legyilkoltatott, üldözése azzal végződött, hogy bűnös lelke a pokol mélységébe zuhant. Ó, mennyire fájt Nekem az ő szerencsétlen sorsa! Gonoszsága, becsvágya, makacssága és kapzsisága a pokolba taszította ezt a boldogtalan lelket. Igazán nagy fájdalom töltött el, midőn valaki világra jövetelem után elveszett. Hiszen az emberek üdvösségéért születtem a földre, s mégis azt kellett látnom, hogy e boldogtalanok a pokol mélységébe zuhantak. Ez elviselhetetlen volt számomra! Megsirattam nagy-nagy nyomorúságukat.

Láttam, hogy sok zsarnoki uralkodó lesz még a világon, akik kínozni és gyötörni fogják követőimet. Ez is nagy fájdalmat okozott. Csak az vigasztalt, hogy láttam, az ő kegyetlenségük és zsarnokságuk sokak üdvözülésére ad majd alkalmat. Sok lélek, szerez majd nagy érdemeket; ezek elnyerik a vértanúság pálmáját és koronáját. A mulandó földi életben elviselt rövid szenvedésért örökre boldogok lesznek a mennyben. Állhatatosan könyörögtem ezekért Atyámhoz, hogy adja meg nekik kegyelmét és erejét. Azután pedig vegye őket Magához az örök nyugalomba. Kéréseimet nagy áhítattal és buzgósággal adtam elő, hiszen mindezeket a fájdalmakat az Én kedvemért, Irántam való szeretetből viselik el, hogy hűségesek legyenek Hozzám. Atyám különösen jóságos és szíves volt e tekintetben. Biztosított, hogy nem csupán segíti és vigasztalja őket, hanem Maga is velük küzd, erőt és bátorságot ad nekik, hogy minden szenvedést és vértanúságot elviselhessenek. Atyám pedig megadja nekik az örök nyugalmat és boldogságot.

AZ ANGYAL INTI JÓZSEFET

Elérkezett a Názáretbe való visszatérés ideje, mivel a Heródes-féle üldözés halála után tökéletesen megszűnt. Atyám ekkor angyalt küldött Józsefhez, azzal az üzenettel, hogy visszatérhet hazájába, mert már meghalt az, aki halállal fenyegetett Engem. Midőn József felébredt álmából, közölte az üzenetet szeretett Anyámmal és előkészületet tett az elutazásra, amint a következő részben hallani fogod.

INTELEM MÁRIA CECÍLIÁHOZ

Ne mulaszd el azonban, jegyesem, hogy lehetőleg mindenben utánozz Engem, amit ebben a részben közöltem veled. Fordítsd hasznodra példámat. Biztosítlak, hogy sohasem kell nélkülöznöd segítségemet és Atyám kegyelmét.  

>> AZ ÜDVÖZÍTŐ GONDOLKODÁSMÓDJA, SZÁNDÉKAI ÉS SZENVEDÉSEI EGYIPTOMBÓL TÖRTÉNT VISSZATÉRÉSÉTŐL NÁZÁRETI MEGÉRKEZÉSÉIG

 BÉKE
Aki vállalja Isten nevében a keresztet,
az megkapja lelke békéjét

 

* * *

Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat!

Etikus Adománygyűjtő Szervezet Logó
Evangelizálunk az online térben (Metropolita), evangelizálunk az utcán (Győztes Bárány Közösség), és mélyszegénységben élő családok között, akiket élelmiszerrel, tüzelővel és taníttatással segítünk (Nyitott Ajtók Misszió), valamint egyengetjük állami gondozott gyerekek sorsát (Legyél Nevelőszülő!).
Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6.
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.