Register
A password will be e-mailed to you.

<< Bevezető a JÉZUS BENSŐ ÉLETE c könyvhöz, a kinyilatkoztatás körülményei és elfogadása

< Jézus benső élete a bölcs királyok megérkezésétől az Egyiptomba való menekülésig

ÖTÖDIK RÉSZ
JÉZUS BENSŐ ÉLETE AZ EGYIPTOMI MENEKÜLÉS ALATT

JÉZUS KEGYELMET KÉR MÁRIA ÉS JÓZSEF SZÁMÁRA
.
El kellett hagynom hazámat, hogy Atyám parancsara idegen országba menjek, s így arra kértem Őt, adjon kegyesen új kegyelmet szeretett Anyámnak, Máriának és jegyesének, Józsefnek, hogy szívesen alávessék magukat fájdalmas rendelkezésének. A menekülés alatt különösen sokat kellett szenvedniük, hogy Engem megmentsenek, s ezért nagyobb kegyelemre volt szükségük, hogy örömmel engedelmeskedjenek az isteni akaratnak. Arra is kértem hát Atyámat, hogy az angyali üdvözlettel, melyet álmában akart küldeni Józsefnek, egyúttal új kegyelmeket is adjon neki.
.
Ugyanazon éjjel, midőn az angyal álmában szólt Józsefhez, Én szeretett Anyámmal beszéltem. Kevés szóval közöltem vele Atyám akaratát. Hozzáfűztem azt is, hogy Irántam való szeretetből hogyan viselje el szívesen ezt a csapást. Ez alkalommal akartam igaz szeretetét próbára tenni, amint Atyám is próbára tette az Én Iránta és testvéreim iránt támasztott szeretetemet.

Atyám, bár próba nélkül is biztos volt szeretetemben, mégis így tett, hasonlóképpen Én is próbára tettem Anyámat, holott biztos voltam tökéletes anyai szeretetében. Azt akartam, hogy Anyám így vesse alá magát önként az örök Atya parancsainak, amint Én is önként adtam Magam oda Atyámnak. Szeretett Anyámat megerősítettek szavaim és kész volt Atyám parancsait teljesíteni. S midőn József közölte vele, hogy indulniuk kell, már lélekben előkészült.

Fájdalom és megnyugvás

Szeretett Anyám és Szent József szívet fájdalom járta át, hogy idegen országba kell vinniük Engem és meg előkészületre sincs módjuk. Nagy részvéttel voltak Irántam. De teljesen átadták magukat Atyám akaratának és szívesen fogadtak parancsát. És valóban örvendhettek is jegyesem, hiszen Isten egyszülött Fiát vihették magukkal. Miért is féltek volna? Már Dávid is nagy biztonsággal mondhatta: "Nem félek semmi bajtól sem, mert Te velem vagy" (Zs. 22, 4.), Mária és József pedig meg határozottabban vállalhatták ezt, hiszen nagyobb biztonságban voltak, mint Dávid, mert Én velük voltam. Testi szemükkel láthattak Engem. Dávid pedig csak lelkében szemlélhetett.

Nagy szomorúság töltött el, midőn láttam, mekkora szenvedések várnak szeretett Anyámra és Józsefre. Nagyon fájt, hogy ezeknek az ártatlan lelkeknek ennyit kell bánkódniuk és szenvedniük. Felajánlottam fájdalmamat Atyámnak és arra kértem Őt, indítsa részvétre testvéreim szívét, különösen azokét, akiknek hivatásuk a szomorúak és szorongatottak vigasztalása, hadd találjanak náluk támaszt és megerősítést. Különösen pedig mennyei Atyám erősítse meg őket, mert csak Ő tudja tökéletesen megvigasztalni a szomorú és szorongatott szíveket. Arra kértem meg, hogy részvétem érdeménél fogva bocsásson meg kegyesen mindazoknak, akik keményszívűségükben nem közelednek részvéttel felebarátaikhoz, ha azt szorongatásban látják. Az ilyenekre nagyon haragszik Atyám és hasonló keménységgel akarja kegyetlenségüket viszonozni. Nem akar irgalmat gyakorolni azokkal szemben, akik nem irgalmaznak felebarátjuknak.

Bensőséges felajánlásom azonban kiengesztelte Atyámat, megígérte, hogy mindenkire kiterjeszti annak az irgalomnak és részvétnek egy részét, melyet Én testvéreim iránt tanúsítottam. Világosan megmutatta Nekem, hogy sok kemény és megátalkodott lélek egyáltalán nem törődik sugallataival, s nem fogadja el a neki ajándékozott kegyelmet. Felismertem, minő szörnyű sors vár azokra, akik nem találják meg Atyám arcán azt a jóságot és irgalmat, melyet ők felebarátjuktól megtagadtak. Nagy fájdalmat éreztem emiatt, jegyesem. Az isteni igazságosság azonban engesztelést kívánt, Én tehát alávetettem magamat az isteni akaratnak. Mindjobban felismertem, hogy fivéreim nővéreim rászolgáltak erre a büntetésre, mert szinte maguk keresték azt. Ők is jól ismerik Atyám rendelkezéseit, mely szerint amilyen mértékkel mi mérünk másoknak, úgy méretik majd nekünk is. Atyám olyan nagy kegyelmet ad nekik, hogy bár kegyetlen természetűek, legyőzhetnék magukat, s irgalmat gyakorolhatnának. Ha azonban nem akarnak irgalmasok lenni, méltók a megérdemelt büntetésre. Arra kértem Atyámat, halassza el a fenyítést és ne büntesse őket a megérdemelt szigorúsággal. Atyám jóságosan teljesítette kérésemet. Mindazoknak pedig, akik engedelmeskedni tartoznak kegyetlen és keményszívű elöljáróiknak, megadja a szükséges erőt és kegyelmet, hogy sorsukat elviselhessék. Arra kértem meg Atyámat, hogy amint Józsefnek utasítást adott, hogy Engem megmentsen és megszabadítson a kegyetlen Heródes kezéből, figyelmeztesse testvéreimet is sugallataival vagy hűséges szolgái által, ha abban a veszélyben forognak, hogy lelkük életét, vagyis az Ő kegyelmét bűn folytán elveszítik.

Meneküljenek a veszélyből és kerüljék az alkalmat, ne legyenek tekintettel a test szenvedéseire. Adja meg nekik azt a kegyelmet is, hogy életük árán is megmentsék lelküket. Állhatatosan könyörögtem Atyámhoz, mert nagy gondot oko¬zott, midőn láttam, hogy testvéreim nagy része inkább törődik földi jólétével, mint örök életével. Többre becsülik testüket, mint lelküket. Hiszen láthatod, mennyit fáradnak naponta, hogy földi sorsukat biztosítsák. Lelki üdvösségükre viszont egy gondolatot sem pazarolnak, pedig állandóan ezzel kellene foglalkozniok. Mert ha elveszítik testüket, semmit sem veszítenek, ha viszont lelküket veszítik el, minden oda van. Milyen nagy szomorúság töltött el testvéreim balgaságának láttára! Mennyire kérleltem Atyámat, hogy vesse az igazságot lelkükbe! Hadd ismerjék meg a lélek és az isteni kegyelem értékét, s adjon nekik kegyelmet, hogy kerülni tudják a bűnt. Az ember nem képes a lélek és az isteni kegyelem értékének teljes felismerésére. Én azonban tökéletesen felismerem ezt, ezért követtem el mindent, hogy könyörgésemre Atyám megadja a lelkek számára az üdvösséget s a szabadulást a bűntől.

Mert az a kegyetlen lény oly sok lelket öl meg és visz a nyomorúság mélységébe, az örök halálba. Mennyire szomorkodtam és bánkódtam ezen. Testvéreim azonban keveset törődnek ezzel. Atyám többször megígérte vigasztalásomra, hogy a nagy bűnösöknek is megadja a megtérés kegyelmet és felemeli őket gonoszságukból. Oly állhatatosan és annyiszor könyörögtem ezért Atyámhoz, hogy azóta nagyon bőkezűen osztja ezt a kegyelmet. Bizony valahányszor erre kértem, mindig egy-egy tévelygő lélek üdvösségét ajándékozta Nekem. Tudnod kell tehát, jegyesem: ha egy lélek visszanyeri az elvesztett kegyelmet és felemelkedik bukásából, azt az Én imáimnak köszönheti. Én nyertem el földi életem folyamán e lelkek számára Atyám kegyelmét.

Mégis hálátlanok Irántam. Úgy vélik, nem tartoznak Nekem semmivel és kevés hálát kapok tőlük. Én tettem meg, amit nekik kellett volna megtenniök, midőn hálát adtam helyettük Atyámnak. Magasztaltam végtelen jóságát és irgalmát, valamint Irántam való végtelen szeretetét, hiszen teljesítette valamennyi kérésemet, jóllehet testvéreim semmit sem érdemeltek volna hálátlanságukért.

ÚTBAN A SZÁMKIVETÉSBE
.
Elérkezett az óra, midőn Atyám rendelkezése szerint el kellett indulnom Egyiptomba. kész voltam e szorongatások elviselésére és Anyám is. Ekkor jött József, közölte jegyesével az angyal szavait és nyomban, sietve útnak indultak, semmit sem vittek magukkal. Milyen szörnyű utazás volt ez! Mária és József mégis készségesen vállalták. A szorongatások közepette azonban nagy örömem is volt, amelyről Mária és József még nem tudtak. Ők ugyanis nem fogtak meg fel teljes mértékben az egyiptomi menekülésben rejlő titkot. Mária és József a szomorúságban is vidámak voltak, mert velük volt Üdvözítőjük, s ez, teljesen megvigasztalta őket. Örültem, mert tudtam, hogy Egyiptomba érkezésem után ledőlnek a bálványok és a pokolba menekülnek a bennük lakozó gonosz lelkek. Ezeket az ördögöket imádták Egyiptomban. Azt is tudtam, hogy az utakat, ahol átvonulok, áldás tölti el. Mindez nagy gyönyörűséget szerzett Nekem. Még nagyobb örömmel töltött el az a hogy azokon a vidékeken, amelyeket bejárok, idővel egész sereg vezeklő imádja majd Atyámat. Tudtam, hogy ezek a szeretet vértanúi lesznek. Mindez nagy vigaszt adott.

Felajánlottam vigasztalásomat Atyámnak és arra kértem, vigasztalja meg kegyesen azokat a lelkeket, kik az Ő tisztelete miatt szenvedtek és embertársaik üdvösségén fáradoznak. Az legyen vigasztalásuk, hogy fáradságuk meghozza gyümölcsét, mert felvilágosítják és visszavezetik a megátalkodott lelkeket a tökéletes életre s a keresztény erények gyakorlására. Mert lehet-e nagyobb vigasz az olyan ember számára, aki Atyám megdicsőítésén és embertársai üdvösségén fáradozik, mint az, ha láthatja a bűnösök megtérését, munkájának gyümölcsét. Atyám mindezt megígérte Nekem és valóban mindig megteszi mindazokkal, akik e számára oly kedves munkával foglalkoznak. Szükséges azonban, hogy haszonlesés és egyéni becsvágy nélkül tegyek ezt, kizárólag Atyám dicsőségét és embertársaik hasznát tartván szem előtt. Aki helyes szándékkal végzi ezt a munkát, az már földi életében élvezheti fáradozásának gyümölcsét, a bűnösök megtéréséért. És meg boldogabb lesz odaát az örök dicsőségben. Aki azonban hamis szándékkal munkálkodik a lelkekért, az nem nyeri el ezt a vigasztalást sem földi, sem túlvilági életében.

Akkor láttam, hogy sokan, akik ezt az Atyámnak oly kedves szolgálatot teljesítik, érdemüket vesztik, mert saját hasznukra, hiúságból, az emberek bizalmának megnyeréséért végzik munkájukat. Az ilyen emberek hiába dolgoznak, munkájuknak nem lesz gyümölcse. Az isteni ige nem lesz olyan termékeny a szívekben, ha kevély ember, hiú és becsvágyó lelkülettel magyarázza azt. Nagy szomorúsággal töltött el ez is és arra kértem Atyámat, adjon nekik kegyesen nagyobb világosságot és kegyelmet, hogy felismerjek balgaságukat. És Ő valóban meg is adja mindenkinek ezt a kegyelmet. Sokan azonban nem engedik, hogy kegyelme befolyásolja őket. Saját maguknak ártanak ezzel, önmagukat szeretik, nem pedig a világosságot és kegyelmet, amelyet Atyám közöl velük. így semmibe vész fáradságuk s megfosztják magukat minden érdemtől Atyám előtt, mert jogtalanul bitorolják azt a dicsőséget amely csakis Atyámat illeti meg. Minden jó a Teremtőből fakad. Neki szenteljünk mindent, nem pedig a teremtményeknek, mert puszta eszközök csupán ők, akiket Atyám a Maga szolgálatára és nagyobb dicsőségére használ fel.

ÚTON

Midőn József közölte álmát és Isten parancsát, szeretett Anyám Józseffel térdre borult. Mindketten imádták Isten rendelkezéseit. Mária szűzi keblére szorított Engem és útnak indultak.

Az úton dicsérték és magasztalták Atyámat, Én is Vele társalogtam. Szenvedéseim közepette nagyon örültem, mert láttam, milyen készségesen fogadja ez a két lélek Atyám parancsait és hozzásimultam akaratához. Láttam, minő szegény és megvetett vagyok ezen az úton, kiszolgáltatva az istentelen király haragjának, aki oly sietve akart Engem a halálba küldeni. Engesztelésül felajánlottam megalázottságomat és kiszolgáltatottságomat Atyámnak testvéreimért, akik kevély lélekkel fogadják elöljáróik rendelkezéseit és nem akarnak nekik engedelmeskedni. Még kevésbé vetik magukat alá Isten akaratának. Nem akarnak Atyám törvényéhez alkalmazkodni. Pedig ez a szeretet törvénye, s oly édes és kellemes. Mialatt Én alávetettem Magam egy földi király rendelkezéseinek és szigorúságának, ők nem szégyellnek felemelt fővel ellentmondani Isten parancsainak.

JÓZSEF KARJÁBAN
.
Ezen a jéghideg teli éjszakán nagyon fáztam és szenvedtem. Hol szeretett Anyám, hol pedig József vitt. József nem tartott oly gyakran karjaiban. Valahányszor így kívántam, mindig utasítást adtam erre Anyámnak. Amikor a szenvedés, a fáradság és a hideg időjárással kapcsolatos nehézségek szorongatták József lelkét, mindig az volt a vigasztalása, hogy engem karjába vehetett. Ez örömmel töltötte el szívet. Gyakran nyújtottam neki ezt a vigaszt, de mindig Atyám parancsára. Semmit sem tettem az Ő tetszése ellenére. Ez alkalommal arra kértem Atyámat, ízleltesse meg mindazokkal a lelkekkel, akik Irántam való szeretetből szomorkodnak, ezt az édességet és éreztesse jelenlétét szívükben mennyei vigasztalással, hogy így nagyobb erőre kapjanak az erény útján, legyőzzék érzékeiket és ellenálljanak a gyenge emberi természetnek. Atyám megígérte Nekem, hogy megteszi ezt. Valóban gyakran árasztja el mennyei vigasszal azokat, akik Engem követve a fájdalom és a kereszt útját járják.

Ha szeretett Anyám nem tarthatott Engem karjában, rendszerint telve volt vágyódással. Szerető szíve nem tudta elviselni, hogy csak egy pillanatra is le kelljen mondania kincséről. Mégis tökéletesen hozzásimult Isten akaratához. A szeretet szavaival szóltam szívéhez, megerősítettem, s így részben megvigasztaltam Őt. 

AGGODALOM ÉS DÍCSÉRET

Így haladtak tovább az éjszakában. Amikor hajnalodott, meggyorsítottak lépteiket. Szeretett Anyám és jegyese, József nagyon féltek, hogy elfogják őket. Biztonságban voltak ugyan, de azért mégis nagyon aggódtak Irántam való szeretetből. Midőn mar igen távol voltak Názárettől; rövid pihenőt engedtek fáradt testüknek. Mindketten leültek és arcomat szemlélték. Ez azután tökéletesen megvigasztalta őket és most már nyugodtak voltak.

Sietve folytattak útjukat. Szeretett Anyám dicsérő énekbe kezdett, hogy örök Atyámat és Engem magasztaljon. Mennyei éneke ujjongó örömmel töltötte el József lelkét, úgyhogy nem is érezte az út fáradalmait, de nem is ügyelt erre. Én is örültem, jegyesem, amikor ezt a dicsérő éneket hallottam. Ez még nagyobb szeretetet ébresztett Bennem Anyám iránt. Oly könnyedén mentek, mintha repültek volna. Az angyalok mind ámultak és nagyon örvendtek Mária énekének, különösen azok, akik udvari szolgálatot teljesítettek Királynőjük mellett. Felajánlottam örömüket Atyámnak és arra kértem, töltse el hasonló gyönyörűséggel mindazokat a lelkeket, akik a mennyország útján sietnek felfelé, hogy ne érezzék a nagy fáradalmakat és ki ne merüljenek a hosszú úton. És az isteni kegyelem valóban mennyei látogatásokkal vigasztalja és erősíti olykor ezeket a lelkeket.

MÁRIA ÉS JÓZSEF ÉTKEZÉSE

Midőn beesteledett, nagyon megéheztek. A szántóföld közepén leültek és elhatározták, hogy előbb Engem táplálnak. Ők maguk is nagyon éhesek voltak ugyan mégis Nekem akartak először táplálékot nyújtani. Elfogadtam Anyám tisztaságos tejét. Amikor kissé megerősödtem, elaludtam. József ekkor egy kis kenyeret vett elő, amelyet magánál hordott, szent jegyese is, megerősödtek kissé. Ekkor felajánlottam Atyámnak kiáltó szegénységük szenvedését engesztelésül testvéreim kényelemszeretetéért. Arra kértem Atyámat: amint Mária és József étkezésük előtt Engem akartak táplálni, adja, hogy testvéreim is előbb Atyám szolgálatát lássák el és csak azután végezzék el a maguk számára szükséges munkát. Gondoljanak ők is mindenekelőtt arra, hogy lelküket isteni szemlélődéssel és jó cselekedetekkel táplálják, s csak azután gondoskodjanak testük táplálásáról Atyám megígérte, hogy mindezt megteszi. Mindenkinek ad annyi kegyelmet, amennyire ehhez szüksége van.

Szent buzgóságra akarja indítani szívüket. Láttam, hogy csaknem minden teremtmény visszaél ezzel a kegyelemmel, legtöbben előbb testükre gondolnak, s csak azután a lelkükre. Jól tartják testüket, lelküket pedig kiéheztetik. Az Atyámnak tartozó szolgálattal nem törődnek. Úgy élnek, mintha lelki kötelességeikről teljesen megfeledkeztek volna. Nagy fájdalommal töltött el mindez. Szenvedésemet felajánlottam Atyámnak engesztelésül testvéreim mulasztásaiért, különösen azokért, akiknek elsősorban kellene így cselekedniök. Mégsem teszik meg, pedig könnyebben megtehetnék, s így buzgóbban szolgálhatnák Istenüket és felebarátjukat. Atyám mindezt nagy szeretettel fogadta. Felajánlásaim teljesen kiengesztelték.

Midőn ilyen nagy szegénységben voltam ott a mezon, így szóltam Atyámhoz: "Nézd, szeretett Atyám, a Te kedves Fiadat! Milyen szegénységben és szenvedésben él, hogy teljesítse akaratodat és megmutassa szeretetet teremtményeid iránt! Íme, szeretett Atyám, kész vagyok nagyobb szenvedésekre is!

Egészen feláldozom Magam Neked! Csakis azt akarom tenni, amit Te kívánsz Tőlem. Fogadd el kárpótlásul Atyám, áldozatomat és kívánságaimat mindazért, amit hálátlan testvéreim megtagadnak Tőled. Hanyagságuk miatt mulasztják el kötelességüket, mert nem szeretnek eléggé Téged. Ébreszd fel kegyesen szívükben az Én vágyakozásomat, hogy Irántad való szeretetből s az ő üdvösségükért feláldozzam Magamat! És szereteted erejével indítsd őket Lényed forró szeretetére.

Add, hogy egész életüket a Te szolgálatodba állítsák, s így méltók legyenek arra, hogy Hozzád jussanak és örök boldogságot élvezzenek a Te országodban." Atyám nagyon szívesen fogadta kéréseimet és kész volt mindenre, amit kértem Tőle. Megmutatta azonban, milyen kemény az emberi szív s milyen méltatlan az isteni kegyelemre. Atyám megadja a megígért kegyelmet. Ha ez nem teszi meg a kívánt hatást, úgy ez csakis a teremtmények gonoszságának tulajdonítható.

MÁRIA ÉS JÓZSEF FIGYELMESSÉGE

Midőn szeretett Anyám és jegyese megerősödtek, hálát adtam Atyámnak. Azután Engem néztek. Aludtam egy keveset. Szemlélték isteni arcomat. Csodálatos gyönyörűség áradt róla s megvigasztalta lelküket. A nagy öröm közepette nagy szomorúsággal töltötte el őket az Én nagy fájdalmam. Arra gondoltak, hogy szabad ég alatt kell töltenem az éjszakát. Ez nagyon fájt nekik és megbeszélték, hogyan óvjanak meg a hideg levegőtől és a zord időjárástól. A szeretet sok mindent sugallt nekik. Mindezt észrevettem és megvigasztaltam őket.

Megértettem velük, hogy mindaz, amit tesznek, öröm és könnyebbség számomra. Ezután felajánlottam szeretetüket és gondolkodásukat és kértem Atyámat, adjon hasonló lelkületet valamennyi testvéremnek szenvedő felebarátaik iránt, hogy igyekezzenek nekik szeretetből felfrissülést és vigasztalást nyújtani. Számítsa úgy azt, amit a szegényekért tesznek, mintha Őérte tennék, hogy ezzel is részvétre indítsa őket. Atyám pedig valóban kijelentette, hogy amit az ember testvérének tesz, bármilyen csekély szolgálatról lenne is szó, úgy számítja, mintha Neki tették volna. Így tehát Atyám iránti szeretetből cselekedje a jót, mert ha más szándékból, például hiúságból, tisztelet- vagy dicsőségvágyból teszi, akkor cselekedetet nem számítja Atyám úgy, mintha Neki tette volna. Mert amit tett, az nem helyes szándékból és nem Atyámmal kapcsolatban történt. Tehát szeretetet csak azzal a szándékkal gyakoroljon az ember, hogy szeresse Atyámat és akarja, hogy neki tett szolgálatnak fogadja el. Atyám ebben is bőkezű és mindig a szeretet érzelmeit sugallja testvéreimnek, hogy segítsenek egymáson, amint te is láthatod ezt. Sokan gyakorolják ezt a szép erényt. Láttam azután mindazokat, akik hasznukra fordítják azokat a kegyelmeket és sugallatokat, amelyeket Atyám jó szándékból végzett szeretetszolgálataik elősegítésére ad nekik.

Megvigasztalódtam, midőn láttam, hogy kívánságaim teljesülnek s kéréseim meghallgatásra találnak. Ha minden Atyám nagyobb dicsőségére és testvéreim hasznára és haladására válik, nagy örömet érzek. Mert semmi sem vigasztalhat meg jobban, mintha azt látom, hogy mennyei Atyámat dicsőítik és felmagasztaljak, testvéreim pedig haladást tesznek az erényben, s a lelki életben. Ezt az örömömet azonban igen megkeserítette a sok mulasztás, melyet az emberek e tekintetben elkövetnek. Világosan felismertem azokat, akik nem gyakorolják ezt az Atyám előtt oly kedves erényt, melyet Én annyiszor lelkükre kötöttem, s nem törődnek vele. Láttam, hogy az emberiség nagy része ilyen. Fájdalmam nagyobb volt, mint vigasztalásom, de amint már előbb mondottam,
sohasem éreztem vigasztalást keserűség és sokkal nagyobb szenvedés nélkül. Nagyon csekély volt azok száma, akik vigasztalásomra szolgáltak. Végtelen volt viszont azoké, akik fájdalmat okoztak Nekem. Láttam megátalkodottságukat és keménységüket. Atyám sok kegyelemmel árasztotta el őket, Én pedig sokat viseltem el érettük, mind ez azonban mit sem segített rajtuk, önnön hibájukból. Ó, mekkora fájdalom töltött el! Milyen szégyen lesz majd az utolsó ítélet napján, ha látni fogjak, mennyit tettem megmentésükért, s milyen keveset fáradoztak ők, hogy üdvösségüket elnyerjek! Sőt inkább arra törekedtek, hogy a kárhozatba jussanak.

ALVÁS ÉS ÉBREDÉS

Szeretett Anyám és József hálát adtak Atyámnak s azután lepihentek. Minthogy a mezőn, szabad ég alatt töltötték az éjszakát, többet voltak ébren, mint amennyit aludtak. Mialatt József aludt, Anyám virrasztott, ha pedig Ő pihent egy kicsit, akkor József őrködött. Sohasem akartak felügyelet nélkül hagyni engem, mert attól féltek, hogy elragadhatnak tőlük, vagy valami más baj érhet. Pedig biztonságban lehettek, mert határozottan tudták, hogy Én Isten valóságos Fia vagyok. Akaratom ellenére senki sem találhatott meg, senki sem árthatott nekem. Nagy gonddal őriztek Engem. Ennek nagyon örültem és azzal a kéréssel ajánlottam fel Atyámnak gondoskodásukat, hogy adjon figyelmességük kedvéért valamennyi testvéremnek olyan nagy kegyelmet és világosságot, hogy felismerjék, illetőleg megbecsüljék és megőrizzék Isten jótéteményeit, nehogy hanyagságból elveszítsék azokat. Igyekezzenek az isteni igét, melyet az evangélium hirdetőitől hallanak, vagy szent könyvekben olvasnak, megőrizni szívükben és lelkükben. Mert ha így tesznek, elnyerik a kívánt gyümölcsöt.

Atyám megígérte Nekem, hogy ebből a célból mindenkinek különös kegyelmet és segítséget nyújt. Atyám azért is megadja ezt, mert mindenkinek nagy szüksége van rá.: ugyanis a pokoli ellenség nagy erőfeszítéseket tesz, hogy testvéreim szívéből és lelkéből kiszakítsa az isteni igét. Az ördög nagyon jól tudja, hogy Isten igéje nagy hasznukra válik. Tapasztalt rabló módjára igyekszik elragadni az isteni igét, miközben ördögi sugallatainak rossz magvat ülteti az ember képzeletébe. Láttam, hogyan gyilkolja le az ellenség a lelkeket és mekkora kárt tesz bennük. Láttam, milyen sokan esnek áldozatul figyelmetlenségük miatt a kevély rablónak. Nagy fájdalommal töltött el ez is és sok könnyet ontottam emiatt.

Felajánlottam könnyeimet Atyámnak és arra kértem az Ő jóságos Szíve irgalmazzon azoknak a lelkeknek, akik figyelmetlenségük és könnyelműségük miatt eltévedtek. Atyám nagy részvéttel fogadta kérésemet. Arra kértem, hatalmával tartsa az ellenséget igája alatt, hogy ne vehessen annyira erőt ezeken a lelkeken. Atyám valóban irgalmas is ebben a tekintetben. Erősen elnyomja a pokoli ellenséget és annyira megfosztja hatalmától, hogy nem léphet be az ember lelkébe és szívébe, s nem ragadhatja el onnan Isten igéjét, ha az ember maga nem akarja. Az ördög csak sugallatainak gyenge szellőjével borzolhatja a lelket. Az ember azonban az isteni kegyelem segítségével olyan, mint a jól megerősített vár s így, ha akar, mindig szilárdan ellenállhat. Nem kell félnie, hogy esetleg kénytelen megadni magát a pokoli fegyvereknek, hiszen olyanok azok, mint a gyenge fuvallat. A legtöbb ember viszont olyan nyomorult, hogy a legelső érintésre megnyitja lelkét az ördög előtt. Ez azért van, mert nem eléggé figyelmes és gondos.

Könnyelműen él és nem törődik üdvösségével. Minthogy pedig az ellenség láthatatlan, nem fél tőle, pedig valójában éppen ezért kellene félnie, megfontoltnak és óvatosnak lennie. Hiába van a várnak erős védelme és jő felszerelése, ha az őrség nem őrzi. – Miután elnyertem Atyámtól az ilyen különös esetekre szóló kegyelmet, leróttam kötelező hálámat testvéreim nevében is. És valahányszor kértem valamit számukra Atyámtól és kívánságom teljesült, valamennyiük helyett köszönetet mondtam. Valamennyiük számára kértem az említett kegyelmeket is Atyámtól. Ez teljesen kiengesztelte Atyámat és mindig készségesen teljesíti kéréseimet. Felajánlottam Neki hálaadásomat engesztelésül a hálátlanokért, akik, ha kegyelmet kapnak, megfeledkeznek a háláról. Ezáltal méltatlanná válnak további kegyelmeire. Atyám tetszéssel fogadta hálaadásomat és kiengesztelődött hálátlan testvéreim iránt.

ÚTON

Ilyen szenvedéssel telt el az éjszaka. Az éji órákban testvéreim dolgairól beszélgettem Atyámmal. Sok kegyelmet kaptam számukra. Midőn pedig virradni kezdett, Mária és József útnak indultak, miután előbb felajánlottak Atyámnak szokásos dicsérő hálaimáikat. Láttam szeretett Anyám nagy szegénységét. Nem volt náluk sem élelem, sem takaró, Minden segítség nélkül vándoroltak a pusztaságban. Midőn már nagyutat tettek meg és nagyon fáradtak, szomorúak voltak, arra kértem Atyámat, küldjön nekik jóságosan angyali segítséget.

Atyám meg is tette ezt. Midőn elérkezett az étkezés órája, Mária és József sok örömkönnyet ontottak, mert látták Isten jóságát, aki oly figyelmesen és körültekintően gondoskodott róluk.

Miután megerősödtek, dicsérő éneket zengtek Atyámnak. Szeretett Anyám dicsérő éneke elragadta az angyalokat és Atyám előtt is nagyon kedves volt. Felajánlottam Neki hálaadásukat. Arra kértem Őt, siessen mindazok segítségére, akik hasonló szükségben vannak. Segítse meg jóságával csodálatos módon mindazokat, akik Iránta való szeretetből és tulajdon lelkük megmentéséért szenvednek.

AZ ÜDVÖZÍTŐ ÖRÖME

Valósággal ujjongtam az úton, hiszen tudtam, hogy Atyám akarata ez, s hogy ez az utazás nagy dicsőségére válik. Tudtam, hogy egyiptomi tartózkodásom alatt és miatt sokan ismerik majd meg Atyámat, elhagyják bálványaikat, megtérnek, s az igaz Istent imádják. Felajánlottam utazásomat, melyet oly nagy örömmel vállaltam, Atyámnak és arra kértem Őt, adjon ezért kegyesen erőt és igaz lelket drága testvéreimnek. Lelkesítse szívüket hatalmas indításaival, hogy a hitetlenek országaiba menjenek és tanításukkal megterítsék és visszavezessék őket az igaz Isten ismeretére és imádására.

Adjon szavaiknak olyan erőt és hatalmat, hogy behatoljanak a pogányok szívének és lelkének bensejébe. Segítse a pogányokat hatalmas kegyelmével, hogy készségesen szakítsanak a bálványimádással. Bensőségesen könyörögtem Atyámhoz. Forrón kívántam a tudatlanságban elmerült lelkek üdvösségét. Atyám nagyon örült esdeklésemnek és kéréseimnek. Megígérte, hogy teljesíti kéréseimet. Láttam is, hogy tökéletesen beváltja ígéretét. Láttam mindazokat, akik betöltik Atyámtól kapott hivatásukat és készségesen és állhatatosan fáradoznak a hitetlenek megtérítésén. Sőt önmagukat is feláldozzák Atyám dicsőségre és felebarátjuk üdvösségére. Láttam, milyen bőséges gyümölcsöt hoz igehirdetésük. Szemléltem fáradságukat és szenvedésüket, melyeket az eredmény kedvéért el kell viselniük. Láttam szorongatottságukat, üldöztetésüket, és azt is, hogy sokan szenvedik el a halált igehirdetésükért. Nagy szeretettel és tetszéssel tekintettem reájuk.

Hálát adtam Atyámnak, mert úgy tetszett Neki, hogy a világba küldjön Engem, sőt akkor köszönetet mondtam volna Neki, ha csak azért küldött volna a Földre, hogy lássam azokat a lelkeket, akik annyira szeretik az Ő dicsőségét és tiszteletét és oly sokat dolgoznak Érte az Én példámra. Arra kértem Atyámat, adjon nekik mindig új erőt. Árassza el őket pazarló módon kegyelmével és adja, hogy az egész teremtés engedelmeskedjék parancsaiknak s az élettelen dolgok is teljesítsék akaratukat. Még a betegségek, sőt a halál is engedelmeskedjenek nekik. Féljen tőlük, s engedelmeskedjék nekik a pokol is, úgyhogy semmi, még a legrosszabb dolog se lehessen ártásukra. Ízleltesse meg velük Lelkének édességét és vigasztalja meg őket. Minden lélek érezni fogja ezt, aki istenének megdicsőítésével és felebarátja üdvösségével törődik. Arra is kértem Atyámat, óvja meg őket a kevély zsarnokok félelmétől és vadságától és adja meg nekik a kegyelmet, hogy a kínokat és a halalt semmibe se vegyék. Mindezért könyörögtem Atyámhoz. Főként arra kértem, adja meg nekik az állhatatos kitartás kegyelmet. Szerető Atyám nagy jósággal viszonozta kéréseimet. Ő is örömöt találta ezekben a lelkekben kedvesek Neki és kitünteti őket kegyelmével. Vigasztalásul elnyerik fáradságuk gyümölcsét is, sok hitetlen és bűnös lélek megtérését. Arra kértem meg, hogy bőséges jutalmat készítsen számukra a mennyországban s hogy azok a lelkek, akiket megmentettek, győzelmi lobogóként emeljék dicsőségüket a mennyben. Mindezt megígérte Nekem Atyám és meg is tartja ígéretét. Sohasem mulasztja el azt, amit megígért Nekem.

Láttam a hitetlenek tömegét, akiket az apostoli férfiak az evangélium hirdetésével megterítenek. Kimondhatatlan örömet éreztem. Vigasztalásomba azonban mindig nagy keserűség vegyült. Láttam azt a hitetlen tömeget is, mely megmarad megátalkodottságában és vakságában. Nem ad hitelt az apostoli férfiak tanításának. A pokoli ellenség és rendetlen akaratuk félrevezeti őket és önként mennek a kárhozatba.

Ezekért a nyomorultakért is imádkoztam, jegyesem. Sok könnyet ontottam értük, mert sajnáltam lelküket. Mialatt azon gondolkoztam, hogy számukra hiábavaló a megváltás, különösen nagy fájdalom töltött el. Nem engedik, hogy meggyógyítsa őket ez a hatásos gyógyszer, mely üdvösségükre válnék. El akarnak pusztulni, pedig oly könnyen üdvözülhetnének. Mennyire fájt Nekem ez az oktalanság. Ők maguk az okai kárhozatuknak! Láttam tulajdon nagy szenvedéseimet és fájdalmaimat, szorongattatásomat és kínjaimat kínszenvedésem és halálom folyamán. Közben pedig így szóltam Magamban: Mindez semmit sem használ ezeknek a nyomorultaknak, sőt ellenkezőleg, meg nagyobb kínjukra válik. Atyám nagy részvéttel tekintett Reám. Bátorított és megmutatta, hogy ez nem függ sem Tőle, sem Tőlem. Ő mindent megtesz üdvösségük érdekében. Minthogy maguk akarnak elpusztulni, maguk idézik elő büntetésüket is, mert a bűn az övék. Atyám mindent megtesz, hogy üdvözüljenek, mert Ő jóságos és szeretetteljes. Ők azonban nem veszik igénybe az orvosságot, hogy megmeneküljenek, az Atya pedig átengedi őket szabad megfontolásuknak és önnön rosszakaratuknak. Arra kértem tehát Atyámat, ne hagyja el őket és buzdítsa őket mindvégig indításaival és sugallataival szent törvényének elfogadására. Szeretett Atyám megígérte, hogy megteszi, amire kértem.

Ezzel megkönnyebbülést szerzett nagy fájdalmamra. Példának okáért: ha mindent megtettünk egy beteg gyógyulásáért és sok gyógyszert alkalmaztunk s mégis úgy látjuk, hogy a baj továbbra sem szűnik, akkor végül is békében hagyjuk a beteget. Hiszen mindent megtettünk érte. A megrögzött, gyógyíthatatlan betegség ellen nem lehet küzdeni. Ugyanígy áll a dolog ebben az esetben is. Láttam, hogy ezekért a szerencsétlenekért a legerősebb, leghatalmasabb gyógymódokat sem sajnalta Atyám. Minthogy azonban visszautasítják az isteni kegyelmet, Atyám végül is békén hagyja őket, ahogy te mondanád, drága jegyesem. Az Én forró szeretetem persze sohasem szűnik meg gondoskodni örök üdvösségükről. Arra kértem Atyámat, adja mindannyiuk tudtára, hogy ha akarnak, üdvözülhetnek. Nincs mentség számukra, nem mondhatják, hogy és nem ismerték fel, ki az igaz Isten. A világ nem szűkölködik olyanokban, akik figyelmeztetik őket erre és hirdetik Isten igéjét, különösen mióta emberré lettem és meghaltam az emberi nem megváltásáért.

MÁRIA ÉS JÓZSEF HIÁBA KÉRNEK ÉS KERESNEK ALAMIZSNÁT

Néhány napot nagy szükségben és szenvedésben töltöttek és sok várost kellett bejárniok. Táplálék hiányában a városokba kényszerültek, hogy ott alamizsnát kérjenek. Előfordult, hogy semmit sem kaptak. Mikor pedig József ilyen városba ment, hogy élelmet kérjen, én már pontosan tudtam, hogy semmit sem kap és a fáradságon kívül nagy fájdalom vár reá, mert eredménytelenül kell visszatérnie. Nekem is nagyon fájt a dolog, mégsem akadályoztam meg, hogy odamenjen, mert ezzel is érdemet szerzett.

Láttam, miként tagadták meg ezek az emberek Máriától és Józseftől az alamizsnát. Sokszor Irántam való szeretetből kérték, s mégis visszautasították őket. Nagy fájdalmat okozott ez Nekem. Felajánlottam fájdalmamat Atyámnak engesztelésül azokért a hálátlanokért, akik sokszor nagy szükségben látják felebarátjukat és megtagadjak tőle támogatásukat, midőn azok az Isten nevében kérnek tőlük alamizsnát.

Amikor Mária és József a hálátlan városokba léptek, nem kaptak egyebet csak szitkozódást és udvariatlanságot. Én is ott voltam Anyám karján és mindent felajánlottam Atyámnak. Arra kértem Őt, hogy az Ő kedvéért önként elviselt szenvedéseim jutalmául hatoljon be isteni indításaival testvéreim lelkébe. Ne tekintse keményszívűségüket és hálatlanságukat, midőn nem hallgatnak az isteni sugallatokra és megtagadják tőle a kötelező hálát, holott Ő oly kedvesen kérleli őket, mintha csak alamizsnát kérne tőlük. Láttam már, és hogy Atyámat sok testvérem fogja rossz bánásmódban részesíteni. Mégis állhatatosan könyörögtem értük, s arra kértem, hogy ne utasítsa vissza esdeklésemet. Nagyon fontos volt Nekem, hogy Atyámat mindenki szeresse és láttam, hogy Atyám most sem vonja meg a lelkektől hatalmas indításait és hogy ezen a módon sokan adjak meg magukat szeretete hatalmának. Ez nagy vigasztalásomra szolgált. Azért imádkoztam oly fáradhatatlanul, amíg elértem, amit kívántam.

Azokon a helyeken, ahol alamizsnát kaptam, nagy hálával fogadtam testvéreim szeretetét. Köszönetet mondtam Atyámnak és kértem, hogy fizesse vissza jóságukat. Az emberek nem közvetlenül Nekem adtak adományukat, mert nem Én kértem tőlük. Hiszen nem voltam még abban a korban, midőn már kérhet az ember. Azért mondom, hogy Én kaptam az alamizsnát, mert amit az emberek szeretett Anyámnak és Józsefnek adtak, azt úgy tekintettem, mintha Nekem magamnak adtak volna. Atyámat is arra kértem, adjon kegyesen számtalan kegyelmet azoknak, akik szükséget szenvedő felebarátjukkal szemben bőkezűek. Hálát adtam azok helyett is, akik támogatást kaptak jótevőiktől és hálátlanul viselkedtek, mert semmi¬féle jelét nem adták hálájuknak. Arra kértem meg, árassza el kegyelmével azokat a lelkeket, akik bőkezűek Iránta és mindent megadnak Neki amit kér tőlük. Atyám mindent megígért Nekem és tökéletesen teljesíti is ígéretet. Ha egy lélek csak csekély mértékben részesül az isteni kegyelemben, ez azért van, mert Atyámmal szemben fösvény. Azt tagadja meg Tőle, ami minden esetben megilleti Őt, ezzel megfosztja magát azoktól a kegyelmektől, amelyeket a jóságos Atya nyújtana neki.

A KIS JÉZUS ÁLDÁSA

Mindezeken a helyeken, ahol Mária és József megfordultak Velem, arra kértem Atyámat, adja reájuk áldását. Én is áldással töltöttem el ezeket a helyeket, különösen ott, ahol hosszabb ideig tartózkodtam. Magas rangú földi személyiségek is kegyeket osztogatnak, ahol tartózkodnak, hogy emlékük fennmaradjon, Én pedig még indokoltabbnak véltem, hogy mint Isten Fia emléket hagyjak Magamról ott, ahol átvonultam, vagy tartózkodtam. Annál is helyénvalóbb volt ez, mert abból a célból tettem meg ezt az utat, hogy minden helyet megszenteljek, különösen azokat, ahol hálát tanúsítottak Irántam. Megáldottam minden vidéket, s ezek sokáig termékenyek is maradnak ezért. Különösen a népeket áldottam meg és arra kértem Atyámat, készítse elő őket törvénye elfogadására, melynek hirdetésére a világra jöttem.

Atyám minden kérésemet teljesítette. Minthogy pedig meg nem tudták Isten kegyelmét lelkükbe befogadni, mert bálványimádók voltak és senki sem akadt, aki az igaz Isten ismeretére oktatta volna őket, testi egészséget kaptak ajándékul. Meggyógyultak testi betegségeikből, azt természetesen nem tudták, hogy honnan ered ez az áldás.

A BÁLVÁNYOK A FÖLDRE ESNEK

Mihelyt azokba a helységekbe léptem, ahol a gonosz szellemek szobrai voltak, minden bálvány a földre esett és összetört. Mielőtt azonban beléptem, arra kértem Atyámat, sújtsa kegyesen a földre az összes bálványképet, amelyeket ezek a népek imádtak. Atyám megígérte, hogy megteszi ezt. Nagyon vágyódtam most már, hogy minél hamarabb megjelenhessek ezeken a helyeken. Midőn tehát a bálványképek ledőltek, a pogányok nem tudták, mi ennek az oka. Nagyon csodálkoztak rajta. Arra kértem Atyámat, adja értésükre, hogy ezek a bálványok nem azonosak azzal az Istennel, akit imádniok kell. Valóban sokan megdöbbentek közülük, főként a tanultabbak mondották, hogy akiket ők imádtak, úgy látszik, hamis istenek. Sokan viszont másképp fogták fel ezt, mert kemény és megátalkodott szívűek voltak. Mégis számosan eljutottak az igaz Isten ismeretére azoknak az igazságoknak a révén, amelyeket értelmük fényénél felismerték. Atyám kegyelmének támogatásával azt kívánták, bárcsak valaki felvilágosítaná őket erről.

Később idővel nem volt hiány olyanokban, akik az igaz Istenről szólottak hozzájuk. Megköszöntem Atyámnak, hogy kegyességében és irántam való szeretetből oly nagy dolgot cselekedett ezekben a városokban és teljesítette kérésemet. Örültem, midőn láttam, hogy elűzte a pokolbeli szellemeket és megtörte uralmukat. A pokoli ellenség azt hitte már, hogy az egész világot megnyerheti magának, most pedig nagyon megfogyatkozott ereje Atyám hatalma, s az Én emberre lett isteni személyem jóvoltából. Az ördög ezt nem értette. Nagyon örültem, jegyesem, amikor mindazt láttam, amit Atyám cselekedett. Felajánlottam Neki örömömet és arra kértem Őt, cselekedjék hasonlóképpen testvéreim lelkében, ha szent kegyelmével behatol szívükbe. Döntse le az összes bálványt, amelyeket imádnak.

Ezek a bálványok a rendetlen szenvedélyek és hajlamok, melyek uralkodnak szívükön és elnyomják Atyám emlékét, s az egy igaz Isten és korlátlan Úr szeretetét. Atyám megígérte, hogy megteszi ezt. Meg is valósítja ígéretet. Az ember azonban annyira ragaszkodik a világ dolgaihoz és a teremtményeihez, sőt oly ostoba önszeretet tölti el, hogy gyakran ellenáll az isteni kegyelemnek és megakadályozza Atyám működését lelkében. Atyám azonban mégis nagy dolgokat cselekszik a lélekben, amint Én kértem Tőle. Ha Atyám az ember hibájából nem éri el a kitűzött célt, ez csakis az ember kárára szolgál. Nagy fájdalom és szégyen lesz majd, ha belátja, hogy ellenállt az isteni kegyelemnek és jóságnak.

Midőn elhagytam az ilyen várost, hogy folytassam utamat, örvendeztem, pedig nélkülöznöm kellett az emberi segítséget. Kijelentettem Atyámnak, hogy üdülésem és erősítésem az, ha látom, mint bukik el el a pokoli ellenség és a pokol maga. Arra kértem Atyámat, adjon kegyesen segítséget szeretett Anyámnak és Józsefnek. József azért kereste fel ezeket a városokat, hogy alamizsnát kérjen. Nem talált semmit, amivel segíthetett volna szeretett jegyesén. Nagyon szomorkodott ezen. Atyám azonban megvigasztalta és az előbb említett csodálatos módon ellátta őket testi eledellel. Lelküket is megerősítette isteni kegyelmével.

MÁRIA ÉNEKE

Folytattuk tehát utunkat. Valahányszor távoztam valamely városból, mindig felszólítottam Anyámat, hogy dicsérő és hálaadó énekeket zengjen Atyámnak. Oly lelkesen, bájosan és annyi szeretettel teljesítette ezt, hogy szeretett Atyám is, Én is nagyon elégedettek voltunk vele. Azután állatok jöttek a mezőkről, hogy hallgassák énekét. Mária énekének végeztével a madarak is megismételték csengő hangjukon királynőjük dalát. Szeretett Anyám és jegyese, József, nagyon örvendeztek ezen. Az udvaromban lévő angyalok is velük énekeltek. Szeretett Anyám hallotta őket, s olykor József is hallotta az angyalok karát.
Ő azonban nem látta a boldog lelkeket. József hallotta Máriát, akinek hangja valamennyit túlszárnyalta, s így nem élvezte annyira a többiek énekét. Hiszen valósággal megigézte és lebilincselte szeretett Jegyesének hangja. Felajánlottam Anyám éneket Atyámnak.

Arról szóltak ezek a dalok, hogy hála legyen az Atyának mindazért, amit azokon a helyeken cselekedett, amelyeket bejártunk. Mária éneke nagyon tetszett Atyámnak. Mindinkább hajlandó volt kegyelmeit testvéreim javára fordítani. Hálát adtam Neki e népek nevében is és imádtam Őt helyettük, hiszen meg nem ismerték Őt. Arra kértem, buzdítsa drága testvéreim szívet is, hogy imádják Őt és hálát adjanak Neki azok helyett, akik meg nem nyerték el az igaz hitnek és az igaz Isten ismeretének világosságát. Atyám megígérte, hogy megteszi ezt. Megmutatta Nekem, milyen sok testvérem gyakorolja magát egykor e szent cselekedetekben. Megmutatta azt is, mennyire megdicsőíti Őt hódolatuk, és mekkora érdemet szereznek testvéreim helyettesítő imáikkal. Ez nagy vigasztalással töltött el. Azokat is láttam, akik nem hallgatnak az Isten sugallatára.

Ügyet sem vetnek rá és nem gyakoroljak magukat e szent cselekedetben. Nagy fájdalmat okozott, midőn láttam, hogy megfosztják Atyámat ettől a dicsőségtől, önmagukat pedig az érdemtől. Igyekeztem annál több tiszteletet adni Atyámnak, magasztaltam, dicsértem Őt és mások helyett hálát adtam Neki. Olyan bensőségesen imádkoztam, ahogyan csak tudtam.

Imám nagyon hathatós volt, hiszen lelkem az Igével, a második isteni Személlyel egyesült. Atyám nagy tetszéssel szemlélte ezt és kiengesztelődött. Persze azért mindaz, aki nem cselekszik az említett módon, megfosztja magát az érdemtől. Ezt már nem tudtam testvéreimnek megszerezni, mert a jutalom azt illeti, akié a tett. Hogy azonban testvéreim is részesüljenek érdemeimben, ajándékba adtam azokat nekik. Oly nagy szeretettel viseltettem irántuk, hogy minden érdemről lemondtam és Magamra vettem érdemtelenségüket és hibáikat. Elégtételt akartam adni helyettük az isteni igazságosságnak és pótolni akartam azt a dicsőséget, melyet testvéreim megtagadtak Tőle. Így tehát szegény lettem, adós és bűnös, hogy őket gazdaggá tegyem. Ilyen módon részesítettem őket az isteni kegyelemben. Az isteni irgalmasság tehát ugyancsak kegyesen bánt velük.

JÉZUS FELAJÁNLJA SZENVEDÉSEIT E NÉPEKÉRT

Amint így, nagy szenvedések között folytattuk utunkat, felajánlottam Atyámnak fájdalmaimat, valamint szeretett Anyám és jegyese, József fájdalmait. Arra kértem, hogy végtelen jóságában, szenvedéseim érdeméért adja meg nekem ezt a kegyelmet és világosítsa meg a népeket, hogy higgyenek az örök igazságokban, felismerjék és imádják az igaz Istent, mihelyt elérkezik az evangélium hirdetésének ideje.

Atyám megígérte, hogy megteszi ezt. És valóban megadta ezeknek a népeknek ezt a nagy kegyelmet.

A BÁLVÁNYSZOBROK LEDŐLNEK

Amint ahhoz az egyiptomi városhoz közeledtünk, amely hosszabb időn át tartózkodási helyem lett, arra kértem Atyámat, hogy hatalmával döntse le az összes bálványképet, amelyeket ez a barbár nemzet imádott. Arra kértem, ne engedje, hogy megérkezésemkor egyetlen bálványszobor is ott állhasson a városban és űzze el az ördögöket, mert Én az igaz Isten vagyok. Atyám kegyesen teljesítette kérésemet. Amint közeledtem a városhoz, majd beléptem oda, hirtelen ledőlt a leghíresebb bálvány. Erre azután a többi is lezuhant, amint majd mindjárt el is mesélem.

A TERMÉSZET HÓDOLATA

Mialatt átvonultam az egyes vidékeken, a fák meghajoltak hódolatuk jeléül. Még a növények és füvek is földre borultak leveleikkel, hogy hódoljanak Teremtőjük előtt. A hódolat e tanújeleit Atyám rendelte el, minthogy az eszes teremtmények megtagadták azokat. Nagy örömem telt a teremtmények tiszteletadásában. Arra kértem Atyámat, hasson oda, hogy az eszes teremtmények is megalázkodjanak és imádják Teremtőjüket és emberségemben rejtőző igaz Istenüket. Ekkor láttam, hogy egykor sokan megteszik ezt, ha majd felhagynak a hamis istenek imádásával és tiszteletével. Nagyon örültem ennek, mert ez megdicsőíti majd Atyámat. Láttam azonban, hogy sokan akkor is megmaradnak megátalkodottságukban. Ez nagy fájdalmat okozott és elkeserítette a sok lélek megtérésén érzett vigasztalásomat, hiszen láttam, hányan rohannak a pusztulásba.

Felajánlottam Atyámnak vigasztalásomat és szomorúságomat és arra kértem Őt, hogy ennek érdeméért bocsásson meg testvéreimnek, akik nem tudnak örülni, ha Atyám a lelkek üdvössége által megdicsőül. Nem szomorkodnak a lelkek pusztulásán sem. Ha azt látják, hogy embertársaik Atyám dicsőségére és önmaguk javára az örök üdvösség útján háládnak, végtelen örömöt kellene érezniök. Ha azonban észreveszik, hogy Atyám nem kapja meg ezt a dicsőséget és e megátalkodott lelkekre pusztulás vár, szomorkodniok kellene romlásukon. Csakhogy, jegyesem nagyon is kevesen törődnek ezzel. Atyám pedig haragszik ezért. Ettől kezdve azonban kiengesztelődött, mert vigasztalásomat is, szomorúságomat is felajánlottam Neki minden testvérem nevében. Hiszen az Ő hatalmas ügyvédjük vagyok. Gazdagon fizetnek mindenért. Végtelen kincs van birtokomban, így valamennyi bűnükért megfizethettem és teljes elégtételt adhattam az isteni igazságosságnak!

Ó, jegyesem, mit is tettek volna testvéreim, ha nem engeszteltem volna ennyit értük? Nem csupán szenvedéseimmel, hanem könyörgésemmel és felajánlásaimmal is törlesztettem adósságukat. Életem minden pillanatát értük használtam fel. Mindig értük imádkoztam és áldoztam. Azt kértem és cselekedtem, ami Atyám nagyobb dicsőségére s az Ő hasznukra és üdvösségükre szolgált. Világosan láttam ugyan testvéreim hálátlanságát és tudtam, hogy köszönet helyett sokan súlyosan megbántanak és megfeledkeznek jótéteményeimről, mégis mindig az Ő üdvösségükért fáradoztam. Ezért felajánlottam Atyámnak nagy szeretetemet, cselekedetekben való kitartásomat és arra kértem, töltse el mindazok szívét szeretettel és kitartással, akik Atyámmal dolgoznak embertársaik üdvösségéért, hogy a megkezdett jótól el ne tántorodjanak.

Fizessenek bár embertársaik hálátlansággal és udvariatlansággal, ők csak folytassák művüket. Tegyék mindezt Atyám dicsőségére és a lelkek üdvére és ne keressenek, ne kívánjanak más jutalmat, csak azt, amelyet Atyám akar adni a lelkek üdvösségéért munkálkodóknak. Atyám mindezt megígérte Nekem. És bizony sokan vannak, akik az Atyámnak oly kedves és önmaguk, embertársaik számára oly hasznos módon dolgoznak. Persze itt is nagyobb számban akadnak olyanok, akik másképp, tehát nem Atyám akarata szerint működnek. Nagy örömet okoztak az előbbiek és szomorúságot a többiek. Mindent felajánlottam Atyámnak, hogy adjon az előbbieknek kitartást, az utóbbiaknak pedig az önmegismerés és a javulás világosságát és kegyelmét. Hadd dicsőítsék meg Atyámat és nyerjék el az egész örökkévalóságra szóló jutalmukat. Ez a jutalom pedig valóban igen nagy.

AZ UTAZÁS VÉGE

A hosszú és szenvedésteljes utazás után már messziről meg pillantottam a várost, mely tartózkodási helyem lett. Megmondtam szeretett Anyámnak, aki útközben karjában tartott, hogy már megérkeztünk utazásunk céljához és hogy énekelje el Atyámnak szokásos hálaénekeit. Azt is előre megmondtam neki, hogy amint a városba érkeztünk, porba dőlnek a bálványok s az egész nép izgatott lesz. Ne féljenek a lármától, hanem keressenek azonnal szállást. Találnak majd szegénységükhöz illő hajlékot. Szeretett Anyám nagyon megvigasztalódott és megerősödött, midőn édes szavaimat hallotta. József lelke is nagy vigasztalást élvezett ebben a pillanatban, habár ő nem hallotta, amit szeretett Anyámnak mondtam.

Midőn közeledtünk a városhoz, Anyám gyönyörű dicsérőénekbe kezdett. Felajánlottam ezeket Atyámnak, hogy életben juthattunk el utunk céljához. A hideg időjárás és a sok szenvedés ugyanis megölt volna bennünket, ha Atyám nem adta volna különös kegyelmét. Arra kértem, adja meg mindazoknak, akik az Ő dicsőségére és a lelkek üdvösségére indulnak útnak. Vezesse el őket szerencsésen útjuk céljához, hogy megvalósíthassák szándékaikat és teljesülhessenek kívánságaik, amennyiben azok valóban megegyeznek az Ő akaratával. Atyám mindezt megígérte.

Még egyet kértem Tőle: Amint porba döntötte a bálványokat, amerre átvonultam, ugyanúgy nyomja el a szenvedélyeket mindazokban a lelkekben, akik hasonló dolgokkal foglalkoznak. Mert a szenvedélyek, mint a kevélység, a becsvágy, az önhittség, a hiú dicsőségvágy voltaképpen bálványok, amelyek megfosztják Atyámat dicsőségétől, a lelkeket pedig érdemüktől, amelyet embertársaikért munkálkodva szereznének. Állhatatosan kértem tehát Atyámat, segítse kegyelmével és megvilágosításával mindazokat, akik ilyen szolgálatot teljesítenek Atyám dicsőségére, felebarátjuk üdvösségére és önmaguk javára. Kértem Atyámat, döntse le bennük a kevélység, a becsvágy, s a többi szenvedély bálványait, hogy illő módon megdicsőítsék Őt és elnyerjék a megígért jutalmat.

Ellenkező esetben hiába fáradnának annyit. Atyám megígérte, hogy megteszi ezt és valóban mindenkor teljesíti ígéretét. Igen kemény, megátalkodott szívek azok, amelyek nem adják át magukat Atyám kegyelmének és ellenállnak isteni megvilágosításainak. Mélyen meggyökerezett bennük a gőg és a hiú önbecsülés. Önmaguk tartanak igényt arra a tiszteletre, amely csak Atyámat illeti meg. Erőszakkal fenntartják szenvedélyeik bálványait, pedig még az ördögök sem képesek Atyám hatalmának ellenállni. A gonosz szellemek is meghátrálnak és eltűnnek Atyám parancsára.

A KIS JÉZUS LAKÁSÉRT KÖNYÖRÖG ATYJÁHOZ

Arra is kértem Atyámat, hadd találjak valami kis házacskát ebben a városban, ahol szeretett Anyámmal és hűséges jegyesével meghúzódhatok. Atyám készségesen teljesítette minden kívánságomat. Ha arra kértem volna, hogy a nép nagy előzékenységgel bánjon Velem és minden kényelmem meglegyen, azt is megkaphattam volna Atyámtól, jóllehet ez a nép már természeténél fogva igen vad és kegyetlen volt. Egyetlen pillantásomba került volna, s megnyerhettem volna e kemény és vad szívek szeretetét. Én azonban mindenkor a szenvedést és a megvettetést kívántam, s így Atyám mintegy fátyolba burkolta emberségemet, nehogy a Bennem rejlő és istenségemmel egyesült csodálatos fenség kizárólagos szeretetre és hódolatra indítsa az embereket személyem irányában.

Ha az Igével egyesült emberségem megnyilatkozhatott volna, úgy amint a valóságban volt, mindenkit magához vonzott volna. Mindez azonban rejtve maradt. Csak annyiban nyilvánult meg, amennyiben személyem vonzereje minden szívet szeretetre és részvétre indíthatott, amint ez más egyszerű teremtményeknél is tapasztalható. Azért születtem a világra, hogy mindenben szenvedjek, s így nem akartam királyi palotát, megbecsülést, tiszteletet. Önként választottam minden szenvedést, megvettetést, bántalmazást, durvaságot és mindenféle fájdalmakat. Mindezeknek alávetettem Magamat a hálátlan emberek iránti szeretetből. Meg akartam mutatni nekik az igazi utat, mely a Mennyországba vezet.

Láttam, hogy ez Atyám akarata. Egész lelkemmel alávetettem Magam kívánságának. Hiszen az volt legnagyobb örömem és vigasztalásom, ha Atyám akaratát teljesíthettem. Állhatatosan és gyakran kértem Őt, adjon hasonló lelket testvéreimnek, hogy ők is az isteni akarat teljesítésében találjak örömüket és mindentől elszakadjanak. Hadd fosszák meg magukat minden örömtől, kielégüléstől és kényelemtől, hogy Atyám akarata szerint éljenek. Atyám megígérte, hogy mindezt megteszi. Az ember azonban annyira ragaszkodik a világi és érzéki örömökhöz és tulajdon akaratához, hogy gyakran ellenáll az isteni kegyelemnek, pedig az indítja arra, hogy teljesítse Atyám akaratát.

JÉZUS INTI MÁRIA CECÍLIÁT

Légy készen, drága jegyesem! Ne bízz sohasem önmagadban, hanem fordulj mindenkor Atyámhoz, hogy megadja neked kegyesen a segítséget, amelyre szükséged van, mert csak így tudod mindenben készségesen teljesíteni akaratát, mégpedig azzal a tökéletességgel és megadással, amellyel Én, a te példaképed teljesítettem. Azért vállaltam azokat a nagy szenvedéseket, melyekről már hallottál és még hallani fogsz, hogy utánozzanak mindazok, akik oda akarnak jutni, ahova Én mentem előttük.

 

 

 

 

 

 

 

* * *

Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat!

Etikus Adománygyűjtő Szervezet Logó
Evangelizálunk az online térben (Metropolita), evangelizálunk az utcán (Győztes Bárány Közösség), és mélyszegénységben élő családok között, akiket élelmiszerrel, tüzelővel és taníttatással segítünk (Nyitott Ajtók Misszió), valamint egyengetjük állami gondozott gyerekek sorsát (Legyél Nevelőszülő!).
Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6.
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.