Regisztráció



A jelszavát emailben elküldtük.

<< Bevezető a JÉZUS BENSŐ ÉLETE c könyvhöz, a kinyilatkoztatás körülményei és elfogadása

< Jézus születésének története  

Harmadik rész

A JÉZUS BENSŐ ÉLETE KÖRÜLMETÉLESE IDEJÉN A BÖLCS KlRÁLYOK MEGÉRKEZÉSÉIG

Miért vetette magát alá az Üdvözítő a körülmetélésnek?

Születésem után a nyolcadik napon a zsidó törvények szerint alá kellett vetnem magam a körülmetélésnek. A bűnös alakját akartam magamra venni, s így akartam megjelenni az emberek között, hogy megszégyenítsem büszkeségüket. Hiszen ők, a Bűnösök, ártatlannak akarnak látszani.

Mennyire vágytam már, drága jegyesem, erre az órára, hogy megmutathassam Atyámnak tökéletes engedelmességemet. Engedelmeskedtem és alávetettem magam a fájdalmas körülmetélésnek. Pedig milyen szégyenletes volt a számomra, hiszen így ártatlan létemre, bűnösnek tűntem fel. Az embereknek is bizonyítani akartam irántuk való szeretetemet; már e zsenge korban is véremet ontottam értük, hogy elégtételt adjak bűneikért az isteni igazságosságnak.
Mielőtt beteljesedett volna a körülmetélés titka, arra kértem Atyámat, fogadja el kegyesen kiomló véremet első váltságdíjul az emberek megváltásáért. Az volt a szándékom, hogy kínszenvedésemben és halálomban az utolsó cseppig kiontom értük véremet. Felajánlottam Atyámnak a körülmetélés fájdalmát, s így kérleltem Őt:

Amint a kemény kés az Én ártatlan testemet metszi, úgy adjon Ő szeretetének olyan erőt, hogyha az behatol az emberi szívbe, vágja ki abból a rossz hajlamokat, a test, a világ és az ördög kísértéseit.

Jézus neve

Arra is kértem Atyámat, adja nekem a körülmetéléssel együtt azt a nevet, melyet öröktől fogva jelölt ki számomra. Adja nekem a Jézus nevet, mely Megváltót jelent. Azt a kegyelmet is kértem Tőle, hogy ne kapjam hiába a Megváltó nevet s adja, hogy az Én erőm és nevem ereje által minden ember valóban üdvözüljön. Atyám teljesítette kérésemet. Amennyiben Tőle és Tőlem függ a dolog, Jézus neve biztosan kifejti kellő hatását, mert mindaz, aki üdvözülni akar, üdvözülhet is általa. Hiszen véremmel és érdemeimmel váltottam meg az embert. Ha azonban valaki a romlását akarja, az okot ne abban kérésük, hogy nevem nem fejtette ki csodás hatását. Hiszen Én megkezdtem munkámat, mihelyt nevemet megkaptam. Inkább maga az ember a hibás, önmaga kívánja pusztulását, megveti üdvösséget, nem törődik az üdvösségre vezető eszközökkel, melyeket felajánlottam neki. Az ilyen embernek mit sem használ az Én nevem, a "Megváltó" és "Üdvözítő" neve. Én ugyan mindent megtettem az ember megmentésére, meg a szükségesnél többet is, de az ilyen ember nem kívánja a megváltást. A maga akaratából pusztul el.

Továbbá arra kértem meg Atyámat, adjon nevemnek oly erőt, hogy mindazokat megmentse a rossztól és megszabadítsa a pokolbéli ellenség üldözésétől, akik hittel és szeretettel ejtik ki kérésemet. Abban a pillanatban, amikor nevemet kaptam, egész mennyei udvarának meghagyta, hogy valahányszor kimondják, tisztelniök kell Jézus nevet. Az emberek térden állva, hittel hívják segítségül Jézus nevét, s e név erejével szabaduljanak és meneküljenek meg, minden rossztól. Atyám azt akarja, hogy az egész pokol rettegje ezt a nevet. Azt akarja, hogy a gonosz lelkek, ha kiejtik ezt a nevet, mindannyiszor alázatosan tiszteljék azt. Hadd érezzenek kínt, ha említeni hallják nevemet, hadd növekedjék gyötrődésük, mivel nem akartak meghódolni emberségem előtt. A jó lelkeknek szívből örömül szolgál ez a név, a gonosz szellemeknek azonban villám, mely porba sújtja, megrémíti és megriasztja őket.

Ezek után teljesen felajánlottam magamat Atyámnak az emberek megváltására. Azt mondtam, hogy ha a körülmetélés pillanatában el akarna venni életemet, készséggel áldoznám fel Neki. Jól tudtam ugyan, hogy nem ez az Ő akarata, mégis meg akartam tenni önfelajánlásomat és önátadásomat. Az engedelmességnek, az odaadásnak, a hódolatnak egyetlen aktusát sem akartam elmulasztani, hiszen tartoztam ezzel Atyámnak. Így próbáltam kárpótlást nyújtani az embereknek, akik mindenre gondolnak, csak arra nem, hogy tökéletesen engedelmeskedjenek teremtó és fenntartó Atyjuknak.

A körülmetélés
.
Eljött a várva-várt óra. Körülmetéltek és nagy testi fájdalmat éreztem. Ekkor sírva fakadtam és felajánlottam Atyámnak kiontott véremet. Felajánlottam egy egyúttal könnyeimet is, hogy azok enyhítsék a sebeket, melyeket a bűn ejtett testvéreim lelkén. Sírtam, jegyesem a körülmetélés fájdalmában, de még inkább sírtam, midőn a bűnös lelkekre gondoltam, akiket vétkük kardja öl meg és szakít el Tőlem, igazi életüktől.
.
Atyám elfogadta vérem és könnyeim áldozatát és megígérte, hogy enyhülést ad minden olyan léleknek, amely bűnbánattal menekül Hozzá és orvosságot, erősítést kér sebeire. És valóban, senki sem akad, kinek lelki gyógyulást kérő imája ne teljesedne. Atyám mindig hajlandó kegyelmet adni azoknak, akik bánattal és hittel könyörögnek érte. A körülmetélés alatt megmagyarázhatatlan vigaszt és örömet éreztem. Részben teljesült már vágyam, hogy véremet onthassam testvéreimért. Fájdalmaim és könnyeim összevegyültek a vágyam kiteljesülésén érzett vigasszal. Ezt is felajánlottam Atyámnak. Arra kertem, hogy e vigasztalásom által adjon kegyesen hasonló vigaszt azoknak a lelkeknek, akik ostorozzak magukat s vérük hullásával engesz¬telnek a maguk és mások bűneiért. Atyám teljesítette kérésemet. Megadja e vigaszt mindazoknak, akik így vezekelnek bűneikért. Minden vezeklő tapasztalhatja ezt a hatást, aki abból a tiszta szándékból ostorozza magát. hogy az isteni igazságosságnak elégtételt adjon. Akik azonban hiúságukban más szándékból teszik, nem részesülnek e vigaszban, melyet imámmal érdemeltem ki az örök Atyától.

Jézus különleges kegyelmeket kér a körülmetélő számára

Gyengéd szeretettel tekintettem arra az emberre, aki körülmetélt. Arra kértem Atyámat, jutalmazza meg e cselekedet, bármilyen fájdalmas is a körülmetélés számomra. Atyám bőséges kegyelemmel halmozta el. Egyelőre meg nem ismerte fel a körülmetélés titkát, de máris megérezte az isteni hatást a lelkében. Midőn pedig elérkezett az idő, az Én törvényem követője lett. 

Könyörögtem Atyámhoz adjon minden testvéremnek hasonló lelkületet, hogy azokat az embereket, akik fájdalmat és szenvedést okoznak nekik, ne bajaik ős okának, hanem az isteni igazságosság szolgáinak tekintsék. Sugallja nekik kegyesen, hogy üldözőikért és elnyomóikért imádkozzanak is. Így nagyobb érdemeket szerezhetnek. Minthogy azonban különös kegyelem híján nem képesek erre és természetfölötti megvilágosítás nélkül nem tudják, hogyan viselkedjenek kínzóikkal szemben, arra kértem Atyámat, adjon kegyesen minden testvéremnek ilyen kegyelmet és megvilágosítást.

Atyám mindezt megígérte és teljesíti is ígéretét. Előfordul ugyan, hogy egyes szenvedélytől elvakult és önszeretettől leigázott lelkek nem engedelmeskednek az isteni indításoknak: ha azonban elszakadnának önszeretetüktől s egészen Istenre hagyatkoznának, bennük is hatni kezdenének az isteni sugallatok. Ha elűznék maguktól az érzéki szenvedélyek sötétségét, az isteni kegyelem világosítaná meg őket. A kegyelem hatása tehát a lélek tökéletlenségei miatt marad el. Atyám mindenkinek megadja a szükséges kegyelmet és világosságot, hogy megvalósítsa azt, amire tanítottam. Sőt azt a kegyelmet is megadja, hogy azokért imádkozzék, akik okot és alkalmat adnak neki a szenvedésre. Hiszen Én oly sokszor gyakoroltam ezt az erényt, annyiszor tanítottam rá testvéreimet, meg a körülmetélés pillanatában is.

A szenvedés fokozza a szeretetet

Midőn éreztem a körülmetélés fájdalmát, emberségem bensőséges szeretettel simult Atyámhoz. Valóságos egyesülésben volt ugyanis az igével, s ezáltal az Atyával is. Így emberségemben is mindig tökéletes szeretet egyesített az Atyával. A körülmetélésnél azonban igen nagy fájdalmat éreztem és véremet is ontottam, hogy az Atya akaratát teljesítsem; ezért emberségem erősebb és hatalmasabb szeretetet érzett az Atya iránt és nagyobb örömöt is. Önmagamon kívántam tapasztalni, van-e a szenvedésnek valóban ereje ahhoz, hogy fokozza a szeretetet a szeretet tárgya iránt. Ehhez természetesen az kell, hogy az ember szívesen viselje el a szenvedést a szeretett Atyáért, mert a mennyei Atya egyszerre ad nekünk szenvedést és szeretetet.

Erre való tekintettel arra kértem Atyámat, adjon kegyesen mindazoknak a lelkeknek, akik valóban egyesültek Vele és szeretik Őt, örömöt, vigaszt és fokozott szeretetet a szenvedésben, hogy szenvedéseik közepette tanúságot tegyenek a világ előtt az igazi istenszeretetről. Adjon nekik tehát nagy kegyelmet és erőt, mert az emberi gyengeség sohasem juthat el ekkora tökéletességre s ilyen tökéletes szeretetre, ha azt Atyám különös módon nem közli vele. Atyám mindezt megígérte és teljesíti is ígéretet. Hasonló körülmények közt minden hűséges léleknek megadja a szükséges kegyelmet, erőt és szeretetet. Így hangzik az Atya ígérete. Kevésen akadnak, akik megfelelnek ennek a nagy kegyelemnek, akik fáradoznak érte és arra törekszenek, hogy ezt a nagy érdemet, szeretetet és erényt megszerezzék maguknak.

A gyermek Jézus hálája

A körülmetélés és névadás szertartása véget ért. Abban a pillanatban, amikor a „Jézus” nevet kaptam, imádva hódolt előttem az egész mennyei udvar. S az egész pokol rettegett. A világon pedig rendkívüli öröm hullámzott végig e pillanatban. Megköszöntem Atyámnak, hogy isteni tetszése szerint olyan Nevet adott Nekem, mely minden más név fölött áll. Az egész emberiség nevében is köszönetet mondtam, mert az most meg képtelen volt a hálaadásra; körülmetélésem és névadásom titkáról ugyanis senki sem tudott meg. Atyám szívesen fogadta nagyszerű hálaadásomat. Nagy örömére szolgált, hogy ilyen fenséges nevet adott Nekem. Arra is kértem, fogadja hálaadásomat kegyesen testvéreim nevében is és kárpótlásul a hálátlanokért, akik sohasem mondanak köszönetet körülmetélésemért és nevemért, hogy a Jézus név mégis hasznukra és üdvösségükre váljék. Atyám megelégedett ezzel.

Mária fájdalma
.
A körülmetélés után szeretett jó Anyám vett karjába. Szívét átjárta a fájdalom, midőn fájdalmamat és kiontott véremet látta. Nagy szeretettel szorított keblére. Ez alkalommal arra kértem Atyámat, vigasztalja meg át és töltse el szívét újabb kegyelmekkel az elszenvedett fájdalomért. Atyám új kegyelmekkel és vigasztalással halmozta el. Én pedig belső érzésekkel és külső mozdulatokkal igyekeztem Anyámat folytonosan vigasztalni. Tudtára adtam, mennyire örülök szeretetének és részvétének. Atyámat is arra kértem, adjon kegyesen testvéreimnek is hasonló kegyelmeket, ha irántam való szeretetből szenvednek, szomorkodnak, vagy szorongatásban vannak. Vigasztalja meg őket a szomorúság után kegyelmével és növelje szívükben az Iránta táplált szeretetet. Atyám teljesíti kérésemet. Valóban tapasztalják is ezt azok a lelkek, akik ilyen helyzetben vannak. A szomorúság után vigaszt és örömöt éreznek lelkükben. Lobogóbb lángra gyúl bennük az isteni szeretet és új kegyelmekkel tölti el lelküket. Ezt érezte ebben a percben nevelőatyám József is. A körülmetélés nagyon elszomorította, de utána vigasszal töltötte el.

Hálaének az Atyához

Ezek után egyedül maradtunk a barlangban, Én, szeretett jó Anyám és jegyese, József, hálaénekeket zengtünk az Atyához. Hálát adtunk azért az édességes névért, melyet Nekem adott. Amint így szeretett jó Anyám szűzi karján pihentem, csendes alomba merültem. Testem pihent, lelkem azonban magasztalta az Atyát. Emberségem élvezte lelkem ujjongását. Mária, József és a mennyei karok hálaénekeket zengtek, s Velem együtt dicsérték Atyámat. Ezek a dalok megdicsőítettek mennyei Atyámat és nagy örömmel töltöttek el lelkemet.

Jézus tejet kér

Befejeztük Atyám dicséretét és emberségem felébredt álmából. Éreztettem szeretett Anyámmal, hogy táplálékra van szükségem. Részvétre indító tekintettel néztem reá, hogy észrevegye, mennyire szükségem van az ételre. Amikor láttam, drága jegyesem, milyen nyomorúságban vagyok, amikor tapasztaltam, hogy fölséges Isten létemre arra szorultam, hogy egy teremtmény tápláljon, átéreztem egész nyomorúságomat és megaláztatásomat. Mégis örvendeztem, mert ez volt Atyám akarata. Felajánlottam Neki megaláztatásomat és függő helyzetemet és arra kértem, adjon önkéntes és Iránta való szeretetből vállalt szenvedésemért a tökéletes és szent lelkeknek bőséges kegyelmet. Az ilyenek nem szorultak ugyan mások imaira alázatosságukban mégis imát és példaadást kérnek a legnyomorúságosabb, legszegényebb emberektől is. Ezek a szent lelkek alázatosságukban mindenkinél ínségesebbnek tartják magukat. Az ilyen lelkekért könyörögtem, s arra kértem Atyámat, adja meg nekik kegyelmét és erejét.

Ne engedje, hogy hiúság lopózzék szívükbe, midőn önmagukat tökéletesnek és szentnek látják. Ebben a pillanatban láttam az összes lelkeket, akik ezeket a szép erényeket gyakoroljak. Örvendeztem, magasztaltam Atyámat és hálát adtam Neki, hogy kegyelmével ilyen nagy tökéletességre és lelki életem hűséges utánzására jutottak el. Különösen arra kértem az Atyát, adja meg kegyesen a lelki táplálékot mindazoknak, akiknek szükségük van rá, és támaszért fordulnak Hozzá. Kértem sugallja azoknak, akik megtehetik, hogy lelki táplálékkal lássák el, megvigasztalják és tanítsák a rászorulókat. Ő maga pedig táplálja őket kegyesen isteni indításaival, benső megvilágosításaival és kegyelmével. Könyörögve kértem, adja meg a bőkezűségében a testi táplálékot is a szegény szűkölködőknek, akiknek nincs mit enniök. Sugallja azoknak, akiknek feleslegük van, hogy élelmet juttassanak az ínségeseknek. Atyám mindezt megígérte. Valóban teljesíti is mindazt, amit kértem Tőle. Senki sem pusztulhat el sem testi, sem lelki nélkülözés folytán. Ha azonban Atyám legfelsőbb végzéséből mégis megtörténne a dolog, Atyám ezt azért engedi meg, hogy az illetékesek megismerjék isteni igazságosságát vagy végtelen irgalmát, aszerint, hogy milyen helyzetben vagy milyen helyen vannak, érdemeik vagy bűneik foka és minősége szerint.

Mária tejet ad a kis Jézusnak

Midőn tehát szeretett Anyám észrevette, hogy táplálékra van szükségem, azzal a szeretettel és szívességgel adta szűzi tejét nekem, melyet magasztos lelke sugallt. Mialatt magamhoz vettem a tejét, szeretettel néztem reá. Tekintetem az öröm tengerével árasztotta el szívét.

Mondtam Atyámnak, tekintsen Ő is szeretett Anyámra, hiszen oly nagy szeretettel táplált engem. Viszonzásul táplálja lelket isteni kegyelmével és édességével. Atyám nagyon örült kérésemnek és szeretettel tekintett Anyámra. Új kegyelemmel töltötte el és kielégítette testét, lelkét.

Miután szeretett Anyám most a körülmetélés után tejet adott Nekem jutalmul az elviselt szenvedésért, a legtökéletesebb módon éreztettem vele azt az édességes illatot, mely emberségemből áradt. Mindig érezte ugyan, de sokkal gyengébben, mint ezúttal, mert nem akartam, hogy lelke mindig az öröm árjában merüljön el, hiszen Engem kellett utánoznia. Anyám az illat átható erejétől vigasztaló elragadtatásba esett. Atyám meg is erősítette Őt, nehogy a jó illat áradásától kilehelje lelkét. Arra is kértem Atyámat, hogy azok a lelkek, akik szeretettel vannak felebarátaik iránt, hasonló illatot érezhessenek; adja meg ezt a kegyelmet azoknak a lelkeknek is, akik Irántam való szeretetből szenvednek, hogy ez illat édességének vonzására árammal kövessenek engem és szeretetben, nagyrabecsülésben egyesüljenek Velem.

Ne hidd, jegyesem, hogy ez az illat testileg is érzékelhető. Nem, ezt csak a lélek érezheti. Ez az illat úgy vonzza a lelket, mint a mágnes a vasat, mint a borostyánkő a szalmát. Ez az illat, amelyet Atyám a lelkekkel éreztet, amint már előbb is mondottam, ugyanaz, amelyre a misztikus Jegyes vágyakozott, midőn így szólt: „Utánad futunk, keneteid illatára.” (Énekek éneke, 1. 3.) Ennek az illatnak az a sajátsága, hogy vonzza a lelkeket. Hatására futnak a lelkek szeretetük tárgya után. Arra kértem hát Atyámat, éreztesse ezt az illatot a lelkekkel. Atyám ezt a kegyelmet is megadja. Ha látod, hogy egy lélek a tökéletesség útjára lép és Engem akar követni, ha észreveszed, hogy magamhoz ragadom azt a lelket, akkor mondhatod, hogy megérezte ezt az illatot és az vonzotta át.

Miután magamhoz vettem szeretett Anyám tisztaságos tejét, szeretettel tekintettem reá és meghajtottam fejemet mintegy köszönetem jeléül. Azután a szokott módon hálát adtam Istennek. Hálát adtam a magam és összes testvéreim nevében.

A jászolban

Minthogy szenvedni akartam, észrevétettem szeretett Anyámmal, hogy azt kívánom, fektessen újból a jászolba egy kevés szénára. Nem akartam tovább karjában pihenni, hogy megfosszam magam ettől a vigasztól és neki is alkalmat adjak a fájdalom elviselésére. Hiszen így nélkülöznie kellett a gyönyörűséget, melyet akkor érzett, amikor a karjában tartott. Anyám oly módon fektetett a jászolba, ahogyan sugalmaztam neki. Drága jegyesem, midőn így a szénán feküdtem, nagy fájdalmat éreztem, mert elszakadtam Anyám karjából, mely oly nagy szeretettel hordozott.

Testem érezte, a hely keménységet és a kényelmetlen helyzetet. Mindezt felajánlottam Atyámnak engesztelésül testvérem hibáiért, akik nem tudnak elszakadni a világi vigasztalásoktól. Semmiféle szenvedést sem akarnak iránta való szeretetből vállalni. Sem maguk nem választanak szenvedést, sem azokat nem hajlandók elviselni, amelyeket Atyám lelkük nagyobb hasznára küld reájuk. Arra kértem Őt, adjon kegyelmet és erőt mindazoknak, akik ebben akarnak Engem utánozni, hogy ne csupán a világi, de a lelki vigaszoktól is el tudjanak szakadni, s így annál lelkesebben vállaljak a szenvedést. Így tettem Én. Ha Anyám karjában voltam, örültem ennek a szent vigasznak. Hiszen olyan volt a szíve, mint a virágoktól illatozó szépséges kert, telve ritka erényeivel, főként tisztaságával. Éppen ez tette Őt oly kedvessé Előttem.

Most azonban elengedtem Őt, s megvontam Magamtól ezt a vigaszt, hogy engesztelésül szenvedjek testvéreim bűneiért, akik sokszor hibáznak ebben a tekintetben és így nagy érdemet szalajtanak el. Atyám örült lemondásomnak és kiengesztelődött mindazokért, akik ezzel kapcsolatban mulasztást követnek el. Atyám rendkívül jóságos és bőkezű volt azokkal szemben, akik ebben a tekintetben Engem utánoznak. Szemem előtt voltak mind, s Atyámnak kimondhatatlan öröme telt bennük. Rátekintett ezekre a lelkekre, mert nagylelkűen rászánták magukat, hogy engem, szeretett Fiát, utánozzanak. Elhagyják a megengedett élvezetek örömét, s a szenvedést választják. Fel sem foghatod, mennyire örül ennek Atyám! Milyen kegyesen bánik az ilyen lelkekkel! Megadja nekik azt a lelket, erőt és erényt, amelyre nemes cselekedetükhöz éppen szükségük van. Kimondhatatlan jutalmat, mérhetetlen dicsőséget és örömöt készít nekik a mennyekben.

Jézus megsiratja a lelkek pusztulását

Amint így egy ideig a jászolban feküdtem, újból sírni kezdtem. Ugyanis azon gondolkoztam, hogy az a vér, melyet a körülmetélésnél kiontottam, bár végtelen értékű, sokakért mégis hiába omlott makacsságuk és gonoszságuk miatt. Láttam, milyen kevés lélek merít belőle üdvöt és kegyelmet. Láttam, drága jegyesem, a lelkek seregét, amelyek folyamként zúdultak a kárhozat tengerébe. Oly közel van hozzájuk az üdvösség és ők mégsem fordulnak feléje. Kegyelmem hívja őket, de nem hallgatnak szavamra. Megvetik ezt az ártatlan vért, amelyet oly nagy szeretettel ontottam értük. És midőn láttam, hogy nem tudok gátat vetni e bajoknak, mert ők maguk akarják így, nagy fájdalmat éreztem és sírtam. Felajánlottam Atyámnak könnyeimet és arra kértem, engesztelődjék meg általuk.

A gonosz emberek romlottságukkal nagy haragra gerjesztik Atyámat! Szüntelenül beszélgettem Atyámmal testvéreim üdvösségéről, amíg csak itt a földön éltem. Hiszen ezért jöttem a világra, ezért lettem emberre, hogy kieszközöljem testvéreim üdvösséget, hogy megbeszéljem ezt a kérdést az örök Atyával. De hányszor mondta Nekem: „Nézd, Fiam! Mekkora szeretettel és nagyrabecsüléssel adtalak Én Téged az emberiségnek; Téged, ki az Én szeretett Fiam vagy, kiben annyi örömöt találok; kiben oly nagy kedvem telik. Nézd, milyen hálátlansággal, mennyi szeretetlenséggel viszonozzák ezt a mérhetetlen szeretetet! Nézd, mennyire megvetik, mily kevésre becsülik, mily sokan visszautasítják ezt a felbecsülhetetlen ajándékot. Fiam, Téged üdvösségére adtalak a világnak, de az nem törődik a nagy adománnyal. Ó, mennyire kihívja haragomat a világ!

Ezeket és meg más szavakat is mondott Atyám, különösen olyankor, amikor durvább, keményebb lett az életem. Én azonban, drága jegyesem, lélekben e szavak hallatára Atyám lábához borultam és kértem, engesztelődjék meg. Teljesen felajánlottam Magam áldozatul az egész világért. Elégedettnek mutatkoztam. Az is voltam, hiszen csakis azért jöttem a világra, hogy az Ő akaratát teljesítsem. Megmutattam Atyámnak, mennyire vágyom a szenvedésre, sőt, a halálra. Így azután gyakran lecsillapítottam Atyám haragját. Oly nagy volt Irántam való szeretete, hogy jobban örült, több tetszést talált szeretetem egyetlen tényében, mint amennyi kedvetlenséget az emberek hálátlansága miatt érzett. Ezeket az érzelmeket gyakran felindítottam magamban Atyám iránt.

Mária karjában

Néhány könnyet hullattam, hogy elégtételt adjak az isteni igazságosságnak; azután újból szeretett Anyám vett karjába. Ő is sírt. Könnyeimet az Ő könnyeivel együtt felajánlottam az örök Atyának. Karjába vett és szívére szorított. Kedves mozdulattal mutattam meg, mennyire örülök szeretetének és gyengédségének. Ezzel felüdítettem lelkét és emberségem is erősítést, vigaszt talált. Mindezt felajánlottam Atyámnak és arra kértem, vigasztalja meg kegyességében azokat a lelkeket, akik megsiratják bűneiket és bánkódnak, midőn látják, milyen kevéssé viszonozzak gyermekei az Ő végtelen szeretetét. Atyám tetszését találta kérésemben és hajlandó volt megvigasztalni mindazokat a lelkeket, akik ebben engem utánoznak.

Tudnod kell, drága jegyesem, hogy jó Anyámat szerető hév ragadta el, ha karjában tartott, de főként olyankor, ha sok könnyet ontott. Ilyenkor szűzi csókjaival borította el arcomat. Ilyesmire csak akkor merészkedett, ha megérezte tetszésemet és felszólításomat. Abból ismerte fel ezt, hogy erősebb és hevesebb szere¬tetet ébresztettem szívében. De még ilyenkor is engedélyemre várt, amelyet fejbólintással adtam tudtára. Azután kielégítette vágyakozását, de nem mindig arcomat csókolta meg; néha kezemet, máskor lábamat illette csókjával Iábamat gyakran csókolgatta, arcomat azonban ritkábban, mert Anyámat mindig visszatartotta Fölségem és Istenségem, melyet megpillantott bennem.

Valahányszor szeretett Anyám elborította arcomat csókjaival, elmerült az öröm tengerében. Ilyenkor bensőségesebben egyesült velem, hiszen annyira szerettem Anyámat. Amikor Mária szűzi csókjait éreztem, felajánlottam Atyámnak bensőséges és szerető egyesülésünket, emberségem egyesülését Anyámmal. Arra kértem, hogy e szent és tökéletes egyesülés érdeménél fogva adja meg azt a kegyelmet minden léleknek, különösen a kiválasztott lelkeknek, hogy Vele szeretetben egyesüljenek. Engedje, hogy gyakran ízlelhessék ezt a szerető egyesülést, különösen azok a szerető lelkek, akik vágyakoznak rá. Hasonlóan áhítozott erre a szent Jegyes, midőn így szólt: „Ó, bár… az utcán érnélek, s megcsókolhatnálak!” Lelkesülten kiált fel a isteni Jegyes csókján: „Csókoljon engem szája csókjával!” S az isteni szeretettől megittasulva, Istennel egyesülve, bizonygatja: „Megragadtam, s el nem engedem.” (Énekek éneke 8,1; 1,1; 3,4)

Anyámmal való egyesülésemre és kölcsönös szeretetünkre kértem Atyámat, adja meg kegyelmet az istenszerető és hűséges lelkeknek, hogy mindig tökéletes szeretetben egyesüljenek Vele. Atyám kegyes volt. Megígérte Nekem, hogy nem csupán annyit tesz meg, amennyit Én kértem Tőle. Sőt hajlandó volt és vágyva vágyott arra, hogy az olyan lelkeknek, akik képesek az elviselésére, közölje szeretetét és adja kegyességének, végtelen szeretetének nyilvánvaló jeleit. Nem csupán isteni jóindulatával ajándékozza meg őket, hanem nagy örömére van, ha bensőséges szeretetben egyesülhet az ilyen lelkekkel.

Pásztorok újabb látogatása a kis Jézusnál
.
Drága jegyesem, midőn így szeretett Anyám karjában feküdtem, szűzi csókját éreztem, újból meglátogattak a pásztorok. Azért említem meg ezt a látogatást, hogy véremet ontottam a körülmetélésnél. Hiszen azóta vérem ontásával Üdvözítőjük és Megváltójuk lettem és nevem révén. A pásztorok isteni indításra jöttek, hogy Bennem Megváltójukat imádják. Most, hogy újból eljöttek, megkérdezték Anyámat, hogy milyen nevet adtak Nekem. így felelt: „A Jézus nevet.” – Ekkor mindannyian földre borultak és nagy tisztelettel imádtak engem. Anyám is így tett.

Amikor térden állva láttam a pásztorokat, különösen vidám erőt mutattam és szerető, jóságos pillantást vetettem reájuk. Először arra kértem Atyámat, világosítsa meg lelküket és gyarapítsa hitüket, hogy hinni tudjanak Bennem, mint igaz Üdvözítőjükben és Megváltójukban. S valóban annyira megvilágosította őket a hit és az isteni kegyelem, hogy elismertek engem igaz Megváltójuknak, sőt kijelentették, ha szükséges, életüket adjak ennek az igazságnak megvallására.

Arra kértem Atyámat, hogy amint ez a lelkeket vigasszal, világossággal és hittel töltötte el, adja meg ezt a kegyelmet azoknak is, akik hittel fordulnak Hozzá. Erősítse, világosítsa meg lelküket, lobbantsa lángra bennük szeretetet, hogy ők is elnyerjék azt a kegyelmet és vigaszt, amelyet isteni jelenléte a jól előkészült és hűséges lelkekkel közölni szokott. Arra kértem meg Atyámat, hívja őket elsőnek, hogy eljöjjenek hozzá az isteni indításaival bátorítsa lelküket, mert az ember a maga erejéből nem képes Teremtőjéhez közeledni, ha nem Ő hívja meg a lelket. Atyám megígérte ezt és meg is teszi szüntelenül. Persze nem minden lélek felel meg Atyám meghívásának. Pedig ha makacsságukban ellenállnak kegyelmeinek, megfosztják magukat ajándékaitól, melyeket azoknak juttat, akik hívásának engedelmeskednek.

A pásztorok ajándékai

Drága jegyesem, ezek az együgyű pásztorok némi élelmet hoztak Anyámnak és jegyesének, Józsefnek. Az Én kedvemért ajándékozták meg Anyámat ezekkel a szegényes kis adományokkal. Meg a legkisebb ajándéknak is nagyon örültem, mert jó szívből adták. Kicsiny ajándékokkal jöttek és nagy fölséges lelki ajándékokat kaptak jutalmul. Kicsiny áldozataikat látva arra kértem Atyámat, fogadja azokat kegyesen, mintha csak Neki hozták volna. Különösen testvéreimért könyörögtem, hogy kegyesen és tetszéssel fogadja a legkisebb adományt is, amelyet felajánlanak Neki.

Nagy Úr Ő, mégis örömmel fogad minden ajándékot, ha jó szívvel, jó akarattal és helyes szándékkal ajánlják fel. Így tettek a jó és egyszerű pásztorok is. Atyámnak annyira kedves az ilyesmi, hogy a legcsekélyebb dolgot is kegyesen fogadja. Valamely egyszer szőtt, erényes cselekedetet, Iránta való szeretetből végzett és Neki felajánlott kis önmegtagadást nemcsak elfogadja, de a földi és az örök életben gazdag kegyelmekkel meg is jutalmazza. Természetesen tiszta szívből és jóakaratból kell meghozni az áldozatot. Különösen arra kértem, fogadjon el kegyesen minden Iránta való szeretetből tanúsított felebaráti szeretetet úgy, mintha egyenesen Neki szólna. Hiszen Én is szívesen fogadtam azokat az adományokat, amelyeket Hozzám való szeretetből hoztak Anyámnak.

Atyám ebben is kegyes volt. Sokkal jobban örül azoknak az adományoknak, amelyeket felebarátjának nyújt az ember az Ő nevében, mint azoknak, amelyeket közvetlenül Neki hoznak gyermekei; mert amint Én Nekem hozott ajándéknak tekintettem az Anyámnak nyújtott adományokat – hiszen Irántam való szeretetből ajánlották fel, ugyanúgy Ő is sokkal szívesebben fogadja az ínséges felebarátnak tett jót, ha Iránta való szeretetből cselekedtek. Azokat a cselekedeteket fogadja el, amelyeket az ember közvetlenül Iránta való szeretetből tesz. Atyám örül a felebarátok megsegítésének, mert szereti teremtményét és tetszését találja benne.

Arra kértem ezért, támogassa jóságával. Különösen azokat a lelkeket, akik jót tesznek szükséget szenvedő felebarátjukkal. Fizesse vissza kétszeresen jóságukat, lelki és földi vonatkozásban, s adja meg nekik a kegyelmét, hogy folytathassak jótékonyságukat. Atyám mindenben engedett kérésemnek és azóta is szüntelenül teljesíti azt. Ezt mindenki láthatja. Mindaz, aki ínséges felebarátaival jót tesz, és pedig helyes szándékból, kizárólag azért, hogy Atyámnak kedves dolgot cselekedjék, s Irántam való szeretetből adjon, elnyeri Atyám ígéretének gyümölcsét. Gazdag lelki és ideig való ajándékokban lesz része.

A Jézus nevében végzett imádság

Tudnod kell, jegyesem, hogy Atyám nagyon jóságosnak és nagylelkűnek mutatkozott testvéreimmel szemben, valahányszor kértem rá. Kérésem nagy örömöt szerzett Neki. Kimondhatatlan jósággal és szeretettel hallgatott reám. Mindenben tetszését találta, mert imámmal nagy örömöt okoztam Szívének. Ezért mutattam meg apostolaimnak, hogyan kérjenek Atyámtól, ha segítségre van szükségük, kegyelmeket. Megtanítottam őket, hogy az Én nevemben kérjék Atyámat, mert Atyám Nekem ígért meg mindent, s Én mindarra kértem Őt, amire testvéreimnek szükségük van. Mindent megígért Nekem. Atyám tehát szavát adta Nekem és köteles a kérést teljesíteni, ha az Én nevemben száll Hozzá.

Nem forog fenn a veszély, hogy elutasítja a kérést, mert Ő változhatatlan Isten. Ha Atyám nem adja meg a kért kegyelmet, ezt azért teszi, mert nem az Én nevemben kérték azt, s a kérés nem szolgálja a kérő lélek üdvösségét. Egyébként is, drága jegyesem, megnyugtatlak, mindent elnyertem Atyámtól, ami testvéreim üdvösségéhez szükséges. Mindenkiért és minden egyes lélekért imádkoztam. Minthogy pedig igazságos és szükséges dolgokat kértem, Atyám mindent megadott jósággal és szeretettel. Nem volt olyan kérésem, amelynek teljesítésére hajlandó ne lett volna; mert semmi olyat nem kértem, ami ne szolgált volna az Ő nagyobb dicsőségére és testvéreim hasznára. Minden egyes kérésem megegyezett akaratával. Úgy kell utánoznotok az Én imamódomat, ahogy most mondtam neked. Kérjétek hát Atyámat úgy, ahogyan Én kértem.

Mária szeretetének gyengédsége
.
Midőn Anyám újból karjába vett, hogy megvigasztalja emberségemet, szerető szavakkal, kedvesen becézgetett. Felajánlottam Atyámnak tetszésemet és örömömet és azt kívántam, bár minden lélek ilyen szeretettel és hálával gondolna Reá. Arra kértem Atyámat, adjon minél több kegyelmet és erőt az ilyen lelkülethez, hogy ezek a lelkek méltók legyenek isteni becézésére. Anyám méltónak bizonyult rá. Szívélyesen, szeretettel válaszoltam kedveskedésére, s mind nagyobb örömmel töltöttem el lelkét.

Jóságos Atyám elfogadta felajánlásomat és kész volt kérésemet teljesíteni. Megígérte Nekem, hogy mindenkinek megadja a kért kegyelmet és erőt, elfogadja a szerető lelkek adományait, és ragaszkodásukat hasonló szeretettel viszonozza, lelküket pedig szerető vigasszal erősíti. Boldogító becézgetés ez, melyet a szerető lélek Teremtőjétől, imádott Istenétől kap. Arra is kértem Őt, hogy azt az örömöt. melyet Én éreztem, s Neki felajánlottam, fogadja el kárpótlásul és engesztelésül a hálátlan lelkekért, akik nem törődnek ezzel. Isten helyett a teremtményeknek ajándékozzak szívüket. Nem is kívánják Teremtőjük becézését élvezni. Megtagadjak Tőle azt, ami minden esetben egyedül Őt illeti meg. Megfosztják Teremtőjüket attól az örömtől, amelyet a gyengéd szeretet és hála szerez Szívének. De ők maguk is elveszítik azt a boldogságot, amely várt volna rájuk. Megfosztják magukat attól az üdvösségtől, melyet Teremtőjük megkülönböztetett szeretete ízleltetett volna meg lelkükkel. Atyám kijelentette, hogy benső érzelmeim teljesen kielégítik. Azt mondta, hogy szeretetem egyetlen indulata, áldozata kedvesebb Neki, mint az összes embereke együttvéve.

Az Üdvözítő szeretete Atyja iránt

Midőn láttam, drága jegyesem, hogy Atyám milyen jóságos és nagylelkű Hozzám, hogy mindent, amit testvéreim számára kértem készségesen teljesít, szinte felemésztett az Iránta érzett szeretet és hála. Azt akartam ismerje meg az egész világ szeretetét és jóságát és ezért szeresse, dicsérje, magasztalja Őt mindenki és viszonozza nagy jóságát és szeretetét. Gyakran felajánlottam tehát Atyámnak ezt a kívánságomat és arra kértem, fogadja el ezt a vágyamat és jóakaratomat kárpótlásul a hálátlanokért, akik nem akarják Őt elismerni és szeretni. Megmutattam Atyámnak, mennyire áhítom a szenvedést, melyet kínszenvedésem és halálom idejére készített Nekem. Ismertem Én minden egyes kínt, minden egyes fájdalmat. Vágyódtam már rá, kívántam, bárcsak minél előbb itt lenne az Én számomra oly boldog idő, hogy bebizonyíthassam Atyámnak szeretetemet. Soha nem akadt meg ember, aki annyira vágyakozott volna az örömre, mint Én a szenvedésre. Azt akartam, hogy lássa a világ, mennyire szeretem Atyámat. Hiszen már gyermekkoromtól kezdve mindig azt kívántam, hogy azt tehessem, ami Atyámnak tetszik és örömöt okoz. És mivel Ő az emberiség megváltásáért halálomat és szenvedésemet akarta, azért már születésemtől fogva, erre vágytam. Ez volt Atyám akarata és öröme.

Emberi lélek fel nem foghatja mennyire örült Atyám kívánságomnak és mekkora elégtételül szolgált az Neki. Tudnod kell, hogy minden ilyen természetű felajánlásomra és vágyamra oly elégedettnek és kiengesztelődöttnek látszott, mintha éppen abban a pillanatban szenvedtem és haltam volna meg, hogy akaratát teljesítsem és üdvözítsem a világot. Arra kértem fogadja el ezt az Ő örömét és tetszését kárpótlásul a hálátlanokért, akik semmit sem hajlandók szenvedni az Ő kedvéért. Mindent megtagadnak Tőle, meg azoknak a szenvedéseknek elviselését is, amelyekről tudják, hogy örömöt szereznek Atyámnak és megegyeznek akaratával. Mindezek helyett igyekeztem Én engesztelni Atyámat, hogy kiengesztelődjék testvéreim iránt. Az ilyen emberek nagyon puhán élnek a világban. Nem gondolnak arra, hogy Atyámnak éppen szenvedésükkel okoznának örömöt. Ezzel engesztelhetnék az isteni igazságosságot bűneikért és megérdemelhetnék a mennyei örömöket melyek odafönn várnak reájuk. Hiszen Én fájdalmas életemmel és kínos halálommal kiérdemeltem nekik a mennyországot.

Jézus Szent József karjában
.
Amikor szeretett Anyám nagy örömmel és lelki vigasszal karjában tartott, figyelmeztettem, hogy most le kell mondania erről a vigaszról. Lélekben megmutattam neki, mennyire vágyik jegyese, József, hogy Engem karjába vehessen. Tudtára adtam kívánságomat, hogy megerősítsem és megvigasztaljam ezt a szerető szívet is. Szeretett Anyám nyomban lemondott arról az örömről, hogy Engem, szeretett Fiát, karjában tarthasson és átadott Szent József karjába. Én is, szeretett Anyám is megfosztottuk tehát magunkat a kölcsönös vigasztól. Másrészt örültünk. amikor észrevettük, mennyire megvigasztalódott József lelke. Felajánlottam Atyámnak lemondásunkat a kölcsönös örömről és vigaszról. Arra kértem, fogadja kegyesen felajánlásomat azokért a lelkekért, akik nagyon ragaszkodnak a lelki vigaszhoz és nem képesek megválni azoktól. Ha azonban Atyám megvonja tőlük a vigaszt, hogy próbára tegye szeretetüket, panaszkodnak, türelmetlenek lesznek és nem akarnak Isten akaratán megnyugodni. Ez egyáltalán nem tetszik Atyámnak. Azt akarja, hogy a lélek mindentől elszakadjon és mindenben az Ő akaratához simuljon. Különösen azoktól a lelkektől kívánja ezt Atyám, akiket jegyeseimül, s utódaimul választott.

Áldozatom megengesztelte Atyámat. Azokért hoztam meg, akik megtagadják ezt az áldozatot. Sokan hibáznak ebben a tekintetben, csaknem mindenki. Csak kevesen akadnak, akik valóban elszakadtak mindentől. Arra kértem Atyámat, adjon valamennyiüknek annyi erőt és kegyelmet, hogy készségesen lemondjanak minden örömről, meg a lelki örömökről is, valahányszor Atyám úgy akarja. Atyám teljesítette kérésemet és megígérte Nekem, hogy mindnek elegendő kegyelmet ad, hogy mindentől el tudjon szakadni. És valóban meg is teszi. Az ember szívében azonban olyan mély gyökeret vert az önszeretet, hogy az győz és uralkodik benne. Az önszeretet hatására alszik ki a kegyelem, melyet Atyám oly nagy szeretettel ad a lelkeknek. Különösen arra kértem, sugalmazzon testvéreim szívének oly nagy és kölcsönös szeretetet, hogy mindegyik készségesen mondjon le önnön kielégüléséről, ha ezzel felebarátját megvigasztalhatja.

Így tett szeretett Anyám is. Megfosztotta magát ettől az örömtől, hogy megvigasztalja Szent József lelkét. És ezt nemcsak egyszer tette, hanem gyakran. Atyám is örült áldozatának. Ugyanígy örül minden léleknek, mely készségesen gyakorolja ezt a szép erényt. Sokak életében láthatod ezt, akik lemondtak saját örömeikről, hogy megvigasztaljak felebarátjukat. Nem mindenki gyakorolja ezt a szép erényt, mert sokan saját kielégülésüket keresik. Nem igyekeznek szomorú és ínséges felebarátjuknak vigaszt nyújtani, ha ezért le kell mondaniok a maguk öröméről. A szeretet hiánya okozza ezt, mert nem szeretik eléggé Teremtőjüket, tehát felebarátjukat sem. Atyám mindenkinek megadja a lemondáshoz szükséges kegyelmet, mindenkit buzdít e szép erény gyakorlására. Az ember azonban nem fogad szót, jobban szereti önmagát, mint felebarátját. Pedig úgy kellene szeretnie felebarátját, mint önmagát, sőt, ha utánozni akar Engem, jobban kell szeretnie, mintegy önmaga elé kell helyeznie felebarátját.

Szent József öröme

Amikor József karjába vett Engem, az öröm tengerébe merült. Égi vigasz töltötte el és isteni kegyelmekkel gazdagodott. Világosan felismert Engem igaz Istenének és Megváltójának és újból imádott. Midőn a jó József látta, milyen nagy kegyelemben részesült, sírva fakadt boldogságában. Nagyon örültem, drága jegyesem e tiszta és szerető lélek láttára. Különösen az szolgált örömömre, hogy olyan készségesen együttműködött az isteni kegyelemmel. Felismerte saját semmiségét és tudatában volt annak, hogy mindent Isten bőkezűsége juttatott neki. Szent József örömét felajánlottam Atyámnak, általam áradt szívébe az öröm. Arra kértem Atyámat, adjon kegyesen hasonló világosságot minden léleknek, mely Engem az isteni kegyelem révén szeretetének karjába vesz. Az ilyen lélek ezen a módon ismeri fel az isteni kegyelmeket. Örül Istene látogatásának és Atyám is örömöt talál a hűséges lélekben, amely együttműködik kegyelmével. Felajánlottam Neki ezt az örömöt és tetszést is.

Arra kértem Atyámat, fogadja kegyesen e felajánlást a hálátlan lelkekért, akik nem törődnek az isteni kegyelmekkel. Vakságuk következtében nem ismerik fel azokat, nem ügyelnek Teremtőjük látogatására, aki kegyelmeivel és sugallataival keresi fel őket. Az ilyen lelkek egészen elfojtják magukban az isteni indításokat, mert csak a világ dolgaira van gondjuk. Ezért nem ismerik fel a kegyelmeket, ezért nem éreznek lelki örömöt és vigaszt. Nem is adnak hálát jótevőjüknek. Atyám nem is lelheti tetszését az ilyen lelkekben, csak azokban, akik hűségesek Hozzá.

Ismét Mária karjában

Miután egy ideig József karjában voltam és teljesen megvigasztaltam lelkét, újból megengedtem, hogy szeretett Anyám vegyen karjába. Tudtára adta, hogy ez az Én akaratom. Nagy vigasszal akartam eltölteni lelkét, mivel az előbb olyan készségesen és megadással mondott le róla.

Ne csodálkozz, drága jegyesem, ha látod, milyen fájdalmat, okozott Anyámnak és Józsefnek, ha meg voltak fosztva Tőlem és nem tarthattak karjukban. Mert tudnod kell: valahányszor karjukon hordoztak, oly nagy vigasz töltötte el szíveiket, hogy úgy éreztek, az egész mennyország ott lakozik benne. Ha tehát meg kellett válniok Tőlem, fájdalmasan érezték az öröm hiányát. Igaz, hogy személyem puszta látásának is örültek már, de azt a gyönyört nem érezték, amely akkor töltötte el őket, ha karjukban tartottak. Ezt az örömöt szeretett Anyám sokkal erősebben érezte, mint József. Hiszen sokkal több érdeme is volt Velem kapcsolatban, mint jegyesének és mivel valóságos Anyám volt, öröme magasan felülmúlta Józsefét.

Midőn Mária karjába vett, nagy boldogságot érzett kölcsönös szeretetünk folytán. Örömét csak fokozta az, hogy egy ideig meg volt fosztva Tőlem. Annál inkább becéztem most szerető gyermeki simogatással. Anyám csaknem felolvadt örömében, Én pedig kimondhatatlanul örültem, mikor az Ő gyönyörűségét láttam. Atyámnak felajánlottam ezt az örömöt és gyönyörűséget és arra kértem, vigasztalja meg erejénél fogva isteni végzésével a szomorú és vigasztalan lelkeket és ne habozzék többször is visszatérni Hozzájuk, hogy kegyelmével és mennyei isteni látogatásával mindig újból megvigasztalja őket. Atyám megegyezett Velem. Meg sokkal szívesebben teszi ezt, ha a lélek teljesíti akaratát és az Ő kedvéért önként mond le minden lelki örömről. Ha pedig vigasztalan állapotban van és csakis az isteni vigasztalást keresi, ha bizalommal, hittel, türelemmel var reá, akkor Atyám még nagyobb mennyei vigasszal boldogítja. Ha a lélek így viselkedik, Atyám hamarosan megerősíti. Az ilyen lelkek kimondhatatlan örömöt okoznak szívének és szinte kötelességének érzi, hogy vigaszt nyújtson nekik. Hiszen látja, hogy egyedül Ő utána vágyakoznak, csak az Ő vigasztalását keresik és senki másét.

Fájdalmas áldozat

Szeretett Anyám most egy ideig karjában tartott és elvezte kölcsönös szeretetünket, melyet egymás iránt éreztünk. Nekem is örömem telt ebben az ártatlan és kedves vonzalomban, de Midőn felajánlottam azt, felismertem, hogy Atyám fájdalmas áldozatot kíván Tőlem. Azonnal beleegyeztem, hiszen mindenkor kész voltam akaratát teljesíteni. Fájdalmas kínszenvedésemre és halálomra gondoltam, lelki szememmel láttam, amint könyörtelenül elfognak és bántalmaznak azok a szívtelen és embertelen szolgák. Erre a gondolatra arcom nyomban eltorzult és zokogásban törtem ki. Hiszen láttam, milyen gyalázatosan bánnak Velem azok, akiknek üdvösségéért a világra jöttem. Személyem méltóságát is szemléltem. Hiszen Én az Ige vagyok, Isten valóságos Fia, Isten maga. Mennyire bánkódtam, drága jegyesem, milyen fájdalmat éreztem e gonoszság miatt. Mennyire szomorkodtam! Amikor szeretett Anyám látta, milyen lelkiállapotban vagyok heves fájdalom járta át szívét.

Kinyilatkoztattam hát neki benső szavakkal sírásom okát. Szív szólott a szívhez. Így szóltam Hozzá: „Szeretett Anyám, eljő a nap, midőn ha nem is testi szemeddel, de lelki szemeddel a poroszlók kezeiben látsz majd. Azok bántalmaznak, szívtelenül, könyörtelenül meggyaláznak, ütlegelnek Engem. Most meg drága karodban tartasz Engem, de eljő az idő, amikor vad gonosztevők karjában leszek, akik kínozni fognak.” – Ezekre a szavakra fájdalom járta át szeretett Anyám szívét, keserves sírásban tört ki, még erősebben szorított szívére és a legnagyobb szeretettel becézgetett. Felajánlottam, drága jegyesem, könnyeimet és fájdalmamat Atyámnak és arra kértem Őt, fogadja ezt kegyesen engesztelésül testvéreim vétkeiért, különösen azokért, akik barbár módon bánnak ártatlan emberekkel, ütlegelik és börtönbe vetik őket. és mivel felismertem, hogy az ilyen kegyetlenség mennyire sérti Atyámat, még jobban sírtam és mélységesen szomorkodtam. Fájdalmamat felajánlottam Atyámnak bűneikért elégtételül.

Könnyeim oly értékesek voltak, hogy kiengesztelték Atyámat. Az isteni igazságosság lecsillapodott és kész volt megbocsátani azoknak, akik hasonló kegyetlenségeket és kilengéseket követnek el. Különösen arra kértem Atyámat, adjon jóságában erőt és kegyelmet a szenvedések önkéntes elviselésére azoknak, akiket a szent hit ellenségei bántalmaznak és kínoznak. Az Én testvéreim a szörnyű kínzások miatt abban a veszélyben forognak, hogy elveszítik hitüket és megtagadjak az igaz Isten imádását. Atyám nagyon kegyes volt ebben a kérdésben. Mindannyiuk számára különös kegyelmet és segítséget ígért. Sohasem hagyja el s mindig különös segítségével fogja támogatni őket. Csak azok pusztulnak el és lesznek szerencsétlenek, akik maguk akarják azt és nem törődnek az isteni segítséggel és az égi kegyelemmel. Valójában Atyám az ilyenektől sem tagadja meg kegyelmet, sőt az isteni jóság gazdagon árasztja el őket adományaival.

Vigasz a szoptatásnál

Én is, Anyám is elmerültünk egy időre a fájdalomban s így teljesen kiengeszteltük és kielégítettük Atyámat. Ezért most táplálékot kívántam emberségem fenntartására. Kértem hat szeretett Anyámat és éreztettem vele, hogy éhes vagyok. Szeretett Anyám azonnal megértette első utalásomat és adott Nekem tiszta tejéből. Mialatt magamhoz vettem a tejet, emberségem fel¬frissült tőle. Mária is ugyanezt a vigaszt érezte. lassanként eltűnt az aggodalom és szorongás, mely eltöltötte lelket. Én is megvigasztalódtam és hálát adtam érte Atyámnak. Köszönetet mondtam testvéreimért is, különösen azokért, akik, miután vigaszt nyertek Atyámtól, nem gondolnak hálaadásra. Hálátlanok az isteni jótéteményekkel szemben és ezzel arra késztetik Istent, hogy visszavonja nagylelkűséget. Ezekkel szemben már nem oly bőkezű és szíves a mennyei Atya. Felajánlásommal kiengeszteltem Atyámat. Megígérte Nekem, hogy felajánlásom és imáim érdeménél fogva nem húzódik vissza testvéreimtől, hanem továbbra is, meg akkor is elhalmozza őket jótéteményeivel, ha hálátlanok Vele szemben, mert Én már engesztelést nyújtottam helyettük. Azok persze, akik hálásaknak bizonyulnak, meg nagyobb kegyelmek elviselésére lesznek képesek.

A kis Jézus alszik

Emberségem kissé felfrissült és Én leróttam Atyámnak a hála köteles adóját, majd pedig mély álomba merültem. Értésére adtam szeretett Anyámnak, hogy fektessen a jászolba. Figyelmeztetésemre Anyám újból elszomorodott. Hiszen ez megfosztotta Őt a vigasztól, amelyet addig elvezett, ameddig tiszta karjában tartott.

Azért is búsult, mert felismerte, milyen nagy fájdalmat éreztem Én a kemény ágyban. Mégis azonnal és teljes megadással fektetett a jászolba. Jegyesével, Józseffel letérdelt elém. Imádtak Engem és alávetették magukat Isten szándékainak. Az isteni erő bátorságot és erőt öntött szeretett Anyámba, s most dicsérő énekbe kezdett Atyám magasztalására. Arra szolgált az ének, hogy Én édesdeden aludjak. Kedves hangok csendültek fel Anyám ajkán. Én pedig szunnyadtam, mialatt lelkem örült. Felajánlottam Atyámnak ezt az örömet, melyet ez az Atyám előtt, s Előttem is oly kedves lélek szerzett. Atyám is, Én is, végtelen szeretettel pillantottunk reá és egyre újabb kegyelmekkel halmoztuk el. Felajánlottam a dicsérő énekeket Atyámnak és arra kértem, fogadja el azokat kegyesen összes testvéreim magasztalása helyett, különösen azokért, akik semmiképpen sem hajlandók Teremtőjük dicséretére. Az ilyeneknek inkább arra van gondjuk, hogy embereket dicsérjenek és azoknak adjanak elégtételt. Atyám nagyon örült a dicsérő énekeknek. Midőn szeretett Anyám észrevette ezt, gyakran megtette. Mialatt Én így pihentem, Anyám pedig Előttem térdelt és imádott, arra kértem Atyámat, emelje kegyesen az Ő lelkét különös módon mennyei magasságokba. Adja tudtára, mi megy végbe Közte és Köztem és milyen nagy tetszésünket találjuk Anyámban. Atyám azonnal megtette ezt. A legnagyobb elragadtatásba emelte Anyámat, éreztettük vele tetszésünket.

Mária ölében

Midőn szeretett Anyám ismét magához tért, s Atyámnak is, Nekem is hálát adott a kapott kegyelemért, pillantása újból a jászolra esett és szomorkodott, mert szenvedni látott Engem. Ekkor felébredtem álmomból és rávetettem tekintetemet. Ismét megkértem, vegyen ölébe és melegítse meg hideg tagjaimat. Nagyon fáztam. Szeretett Anyám észrevette ezt. Annál fájdalmasabb volt ez szívének, mert látta, hogy nem segíthet rajtam, hiszen Én akartam így. Forrón vágyódtam a szenvedésre és szívem örvendezett a fájdalmak közepette. Mert Atyám azt akarta, hogy ilyen módon engeszteljem az emberi nem bűneiért az isteni igazságosságot. Felajánlottam szenvedésemet Atyámnak, s Ő szívesen fogadta azt. Drága jegyesem, valóban részvétre indító voltam ily zsenge korban ekkora fájdalmak és szenvedések közepette. Annyira gyötört a zord időjárás, a hideg levegő, hogy egész testem megmerevedett. Enyhíthettem volna a metsző hideget, de nem tettem. Nem akartam istenségemet arra használni, hogy kivonjam magam a szenvedések alól!

Felajánlottam ezt Atyámnak engesztelésül testvéreimért, különösen azokért, akik minden tekintélyüket, még a legcsekélyebbet is arra használjak, hogy önmagukat a legkisebb szenvedés alól is kivonják. Sok esetben meg az isteni törvény és az egyházi szabályok teljesítését is megtagadják. Mintha Isten azért adta volna nekik a tekintélyt, hogy elpuhult életet éljenek a maguk módján. A valóságban pedig azért kaptak tekintélyüket, hogy annál pontosabban, annál szigorúbban tartsák meg Isten parancsait, vessek alá magukat a szenvedéseknek, s így jó példát adjanak alantasaiknak. Atyám nagy tetszéssel fogadta felajánlásomat, s megígérte, hogy sugallatával a helyes magatartásra irányítja a hatalom birtokosait, mert tekintélyük folytán fokozott mértékben kötelesek az isteni törvény megtartására s az Én utánzásomra. Atyám meg is tartja ígéretet. Mégis kevesen akadnak, akik engedelmeskednek az isteni indításnak, mert a legtöbb ember a maga akarata szerint kíván élni. Mindezt tudtam, drága jegyesem, és ez nagy fájdalmat okozott. Ezért és testvéreim egyéb kihágásai miatt fájdalomban és mély szomorúságban éltem, annál is inkább, mivel nagy szenvedéseim ellenére sem sikerült az erény és a tökéletesség útjára terelnem őket. Hiszen azért jöttem, hogy tanítsam őket. Látják ugyan, hogy Én, Isten valóságos Fia, mennyire hangsúlyoztam az erényt, ők, a szolgák, mégsem akarnak az erény útjára lépni.

Az élet, a szeretet és a kegyelem anyja
.
Miután enyhülést találtam szeretett Anyám ölében és kissé felmelegedtem, felajánlottam ezt a kis könnyebbséget Atyámnak. Arra kértem, hogy e vigasztalásom erejénél fogva hevítse fel kegyesen isteni szeretetével testvéreim hideg szívét. Hadd szálljon szívükbe Mária közbenjárása által ez a szeretet. Amint az Ő közvetítésével részesültem természetes melegben, úgy szálljon az Ő közvetítésével a mennyei meleg is minden ember szívébe. Atyám teljesítette kérésemet és megígérte, hogy mindaz, aki igaz tisztelettel közeledik Anyámhoz, isteni szeretetre gyullad. S amint életem, de különösen gyermekségem folyamán emberségem oly sok vigaszt és erősítést kapott Anyám révén, ugyanúgy testvéreim is sok kegyelmet nyernek majd Atyámtól szeretett Anyám közvetítésével. Amint tiszta tejével fenntartotta testi életemet, ugyanúgy fenntartja majd testvéreim lelki életet, ha közelednek Hozzá, elfogadják tanításának és példájának tiszta tejét s utánozzák ritka erényeit.

Jézus intelmei szolgálójához Mária Cecíliához

Utánozd, drága jegyesem szeretett Anyámat és simulj Hozzá egyre közelebb. Váltsd tettre azt, amit parancsomra itt írásba foglaltál. Azért tanítalak ezekre, hogy erényeimnek s szeretett Anyám erényeinek igaz követője légy. Bárcsak képes lennel felismerni azt a nagy kegyelmet, amelyet jóságomban adok neked.
Tudnod kell, leányom, hogy szigorú számadással tartozol ezekről a kegyelmekről, ha nem használod fel azokat úgy, amint Én elvárom tőled. Erre figyelmeztetlek e rész végén.

> 4. rész (A Háromkirályoktól az Egyiptomba való menekülésig)
 

 
Gondold el, hogy minden újságért fizetni kell, mi is várjuk a te önkéntes adományodat, ha meg tudod engedni magadnak :-)
> a metropolita.hu NEM ENGEDÉLYEZ reklámokat
> vannak terveink új oldalak létrehozására: kifejezetten a papi hivatásról, illetve imakampány oldal, ahova beírhatjátok sürgős szándékokat és válaszhattok imaszándékot (hasonlóan az adományoldalakhoz..)
> EGYETLEN anyagi forrásunk a ti adományotok
Ft

Állítsd be mennyit szeretnél adományozni

Fizetési mód választása
Személyes adatok

Metropolita Egyesület
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428
Adószám: 18876842-1-41
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Köszönjük adományozási szándékát

Metropolita Egyesület
1024 Budapest
Ezredes utca 13.

Összes adomány: 1500Ft

Hasonló bejegyzések

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.