Regisztráció



A jelszavát emailben elküldtük.

Ez a mű segít nekünk a szentírás mélyebb megértéséhez.

A KINYILATKOZTATASOK CÉLJA

„JÉZUS BENSŐ ÉLETE” Jézus legszentebb Szívének érzelmeit akarja nekünk megmutatni, azt, hogy hogyan szerette létének első pillanatától kezdve a mennyei Atyát és minket. Arra akar indítani, hogy úgy érezzünk, mint az Üdvözítő; Őt utánozzuk s alakítsuk szívünket szent Szívének mintájára.

Jézus Szívének tisztelete, Isten szent elhatározása szerint, amint ezt Szent János evangélista Szent GERTRÚDNAK jelentette ki, – különösen az utóbbi idők számára lett fenntartva és arra való, hogy a kihűlt emberszíveket bensőséges viszontszeretetre gyullassza; elégtételt adó engesztelésre és hű utánzásra indítsa.

Az isteni Üdvözítő különböző időkben kiválasztott lelkeket használt fel erre a célra, hogy legszentebb Szívének HÁROMSZOROS tiszteletére indítsa Egyházát és elterjessze ezt a tiszteletet.

A Jézus Szíve-tiszteletnek első igazi terjesztője két benedekrendi szent, német apáca volt, a helpedei (v. helftai) kolostorban, Eisleben mellett. Név szerint: hackenborni Szent MECHTILD (meghalt 1298-ban) és nagy rendtársa, iskolatársa és unokahúga: Szent GERTRÚD, akit „nagy”-nak is neveznek (szül. 1256. jan. 6.; meghalt 1302. nov. 17.). Miután GERTRÚD Jézus Szívén maga is megízlelte az isteni Szív kimondhatatlan édességét, írása útján: („Az isteni szeretet követe”), melyben a Jézus Szíve-tisztelet lényegét írja le, maga is e tisztelet apostola és hirdetője lett.

Írásai, valamint Szent MECHTILD-é is, hamarosan elterjedtek és gyorsan terjesztették Jézus Szívének állhatatos tiszteletét. Miután az Egyház GERTRÚDOT 1677-ben szentté avatta, a Jézus Szíve tisztelet nemsokára az egész földön elterjedt. Szent GERTRÚD betöltötte küldetését; elterjesztette a Jézus Szíve-tiszteletet, de ez még csak az első része volt az isteni Szív méltó tiszteletének: JÉZUS SZÍVÉNEK SUGÁRZÓ SZERETETÉT A VILÁGNAK KINYILATKOZTATNI ÉS AZ EMBEREK SZÍVÉT HÁLÁS VISZONT-SZERETETRE INDÍTANI!

Hamarosan a Jézus Szíve-tiszteletének további jelentős fejezete következett. 1673 dec. 27-én, Szent János evangélista ünnepén, kapta ALACOQUE SZENT MARGIT, a Paray-le-Monial-i vizitációs zárdában Jézus isteni Szívének kinyilatkoztatását szeretettől égő és szeretet után szomjazó Szíve, melyet az emberek csak hálátlansággal és sértésekkel illetnek. Egyidejűleg megbízatást kapott, s két további kinyilatkoztatásban megismétlődtek e megbízatások, mégpedig, hogy minden sértésért és hálátlanságért ennek a külső és hivatalos tiszteletnek elterjesztése, egy, a legszentebb Szívnek különösképp szentelt ünnep, engesztelő áldozások és más engesztelő művek által nyújtsanak Jézus Szívének engesztelést. Hogy Szent MARGIT 1690. okt. 17-én bekövetkezett halála után hogyan terjedt el az isteni Szív engesztelő tisztelete, ismeretes mindenki előtt.

Kérdés, elérte-e már célját teljesen a Jézus Szíve-tisztelet? Elegendő-e nekünk, ha csak szeretjük Jézus Szívét, s az őt ért sértésekért engesztelést nyújtunk? … Nem! Még egy harmadik dolog szükséges: MINDENEKELŐTT UTÁNOZNUNK KELL JÉZUS SZÍVÉT, Jézus Szíve érzelmeinek saját érzelmeinkké kell válniok. Mert: „UGYANAZT ÉRZÉST ÁPOLJÁTOK MAGATOKBAN, AMELY KRISZTUS JÉZUSBAN IS MEGVOLT.” (Filipp.2,5). Ezért nemcsak általánosságban jó felismerni ennek a Szívnek BENSŐ életét, amint az Szent MECHTILD és különösen Szent GERTRÚD írásaiból kiviláglik, hanem egyenkint kell megismernünk Jézus életének különböző vonásaiban e Szív dobbanásait, hogy annál jobban utánozhassuk Jézust. Ha tehát Szent GERTRUD kinyilatkoztatta Jézus Szíve szeretetét számunkra és számtalan lelket lángra gyújtott e Szív viszontszeretetére; ha Szent MARGIT az engesztelő szeretetet tanította, s az elsőpéntekesek, az engesztelő áldozások, az engesztelő szentóra, a Jézus Szíve Ünnep stb. külső kultusza által elégtételt is szerzett Jézus megbántott Szívének, még mindig hátravan a HARMADIK rész: A LELKEKET E SZÍV LEGBENSŐBB ÉRZELMEINEK KINYILATKOZTATÁSA ÁLTAL, JÉZUS SZÍVE UTÁNZÁSÁRA BÍRNI, AHOGY ÉLETÉNEK MINDEN EGYES SZAKÁBAN MENNYEI ATYJA, SZERETETT ANYJA, TESTVÉREI IRÁNT VISELTETETT.
A Jézus Szíve-tiszteletnek ezt a harmadik nagy fontosságú részét az isteni Üdvözítő egy másik szolgálójára, BAIJ MÁRIA CECÍLIÁRA bízta, aki a montefiasconei (Olaszország) Szent Péter-zárda apácája és apátnője volt.

BAIJ MÁRIA CECÍLIA

Született Montefiasconeban, 1694. jan. 4-én. Hároméves korában maga Jézus bízta rá Cecíliát áldott Anyjára, hogy Mária őt Szíve utánzására tanítsa. Nyolcéves korában járult az első szentáldozáshoz.

Gyermekkorában kissé hiú volt, s ragaszkodott az emberekhez, de nemsokára elfordult tőlük, hogy önmagát ALACOQUE SZENT MARGIT-hoz hasonlóan, a legméltóságosabb Oltáriszentségnek szentelje. 1713. ápr. 12-én lépett be a benedekrendi apácák montefiasconei Szent Péter zárdájába, ahol példás vallásossága miatt sok ellenségeskedést és támadást kellett eltűrnie. A megpróbáltatások arra szolgáltak, hogy szívét minden földi dologtól elválasszák, és bensőségesebben láncolják isteni jegyeséhez. 1729. dec. 27-én kapta az Úr Jézustól különös pártfogóul és lelki testvéréül Szent JÁNOS evangélistát. A következő évben, szintén Szent JÁNOS ünnepén, kezdődtek Jézus Szíve titkairól a magán-kinyilatkoztatások, 1731-ben pedig az Úr Jézus BENSŐ életéről szóló kinyilatkoztatások. Jézus parancsának és lelki vezetőjének engedelmeskedve kellett e kinyilatkoztatásokat leírnia. E parancsot alázatos meghódolással teljesítette. 1729 májusában nagy ajándékot adott jegyesének Jézus: A szent Sebhelyet érezhetően és valóságosan a szívébe nyomta! … Lelki vezetője, P. Guido nem akarta elhinni és azt a parancsot adta neki, hogy a rejtett seb valamely külső jelet kérje Jézustól. Engedelmeskedett, s keble nyomban annyira kitágult a szíve táján, hogy ettől maga is nagyon megijedt. A fájdalom csak egy pillanatig tartott, de keblének kitágulása élete végéig látható volt.

A KINYILATKOZTATASOK SORSA

Maria Cecíliának, Isten alázatos jegyesének 1766 jan. 6-an, a Szentség hírében bekövetkezett halála után, iratai és Jézus benső életéről kapott kinyilatkoztatásai feledésbe merültek. Első Napóleon alatt kiűzték kolostorukból a benedekrendi apácákat s a zárdát laktanyává alakították át. A katonaság több évig a kolostorban maradt, s mialatt minden elpusztult, – egy titkos helyen – sértetlenül maradtak meg Baij apátnő elrejtett iratai, melyek nagyon sokáig rejtve maradtak, amíg csak az Úr által megállapított időben napvilágra nem kerültek.

Mikor SZENT GERTRUD a 17. században már nagy hírnévre tett szert, s az Egyház szentté avatta, nyilvánosságra kerültek a Paray-le-Monial-i kinyilatkoztatások, s megkezdődött ALACOQUE SZENT MARGIT munkája. Ugyanez történt MÁRIA CECÍLIA művével is. Pontosan azokban a napokban, mikor ALA-COQUE MARGITOT szentté avatták, kerültek napfényre – Isten csodálatos intézkedésére – MARIA CECILIA elkallódottnak vélt iratai. Felfedezték és terjesztették azokat.

A montefiasconei papi szeminárium lelki igazgatója, BERGAMASCHI PÉTER, aki a boldogult XV. BENEDEK pápa költségeire kiadott életrajzot írta MARCO ANTONIO BARBARIGO bíbornokról – egy második BORROMEI SZENT KÁROL YRÓL – abban az időben jött el a montefiasconei benedekrendi apácák zárdájába, hogy ott esetleges további feljegyzéseket keressen, a fent említett bíbornok életéről. Egy idős szerzetesnővér beszélt neki egyes idevonatkozó körülményekről. Arra a kérdésre, hogy honnan tud ezekről, a nővér BARBARIGO bíbornok egy kortársának kéziratára hivatkozott, mely a kolostor levéltárában található. Mikor ezeket az iratokat Msgr. Bergamaschi elé tették, láthatta, hogy ezek a kolostor előző apátnőjének Baij Mária Cecíliának iratai és munkai. Nagy bizalmatlansággal kezdett bele a prelátus az olvasásba, de hamarosan felismerte az iratok aszketikai és misztikai jelentőségét és a nagy hasznot, melyet nyilvánosságra hozataluk a lelkeknek hozna. Ezért, kérésére több tudós és tapasztalt lelkiember megvizsgálta és helybenhagyta az iratokat. Ezek sürgettek Msgr. Berga¬maschit, hogy hozza azokat mielőbb nyilvánosságra. Azonban hiányoztak hozzá az anyagi eszközök, azonkívül Msgr. Bergamaschi nem akart a Szentszék előzetes jóváhagyása nélkül eljárni. Miért is az egész ügyet XV. Benedek papa ele terjesztette. A Szentatya részletes jelentést tétetett és magánkihallgatáson megbízta Msgr. Bergamaschit, hogy az iratokat kinyomassa. Az előzetes költségek fedezésére mindjárt át is adott 15.000 lírát a Szentatya.

Megjelenésük után nyomban egyenként kellett a köteteket eljuttatni a Szentatyának s ő mindig segítséget nyújtott a kézirat teljes kiadásához. A következő cím alatt jelentek meg; „VITA INTERNA DI GESU CRISTO.” (Jézus Krisztus benső élete, 8 kötet, 2 kiadás.) Beszerezhető: Monastero di S. Pietro in Montefiascone (Olaszország). Ugyanott: „VITA DELLA SERVA ‘DI D:O MARIA CECILIA BAIJ” két vaskos kötet, azonkívül: ,,VITA D’ S GIUSEPPE” és VITA DI S GIOVANNI BATTISTA MO¬DELLO DELLE AN:ME SPECIALMENTE SACERDOTA I.” (Baij M. Cecília, Isten szolgálójának élete, Szent JÓZSEF és Ker. Szent JÁNOS, a kiváltképp papi lelkületűek eszményképének élete). Mindkét mű Baij M. Cecília kinyilatkoztatásai nyomán.

A KINYILATKOZTATÁSOK BÍRÁLATA

Baij M. Cecília azt mondja: –,,Én csak azt tudtam meg, amit Jézus Krisztus kegyességében nekem kinyilatkoztatott. Egy benső hang diktált nekem, ami csodálatos és különös módon történt. Kimondott, mégis szellemi közlésről volt szó.” – „JÉZUS BENSŐ ÉLETÉ”-t nem testi füleivel hallotta. A hangok a bensejében hangzottak el. Ezek a szavak először a képzeletére hatottak s onnan irányultak az értelmére. Legalábbis, így lehet értelmezni leveleinek egyes helyeit.

Hogy mármost vajon minden kinyilatkoztatás-e „JÉZUS BENSŐ ÉLETÉ-ben, avagy Baij M. Cecília képzelete tett hozzá valamit ettől eltérhetnek a vélemények. … Némelyek azt hiszik, hogy nemcsak kinyilatkoztatások, hanem előfordulnak benne Jámbor szemlélődések is, melyeket élénk képzelőerő színezett ki. Ezért ebben a munkában – éppúgy, mint más magán-kinyilatkoztatásban – senki se keresse a bibliai tények történelmi hátterét, sem pedig az elmondott eseményeknek és beszédeknek történelmi bizonyosságát.

A szentek és igaz misztikusok életében gyakran előfordul, hogy magán-kinyilatkoztatásaikba, önkéntelenül, öntudatlanul is tévedések csúsznak be. A jezsuita POULAIN AGOSTON öt forrást nevez meg, a „MISZTIKA KÉZIKÖNYVÉBEN’, melyre a tévedések még valódi kinyilatkoztatás esetén is visszavezethetők. Szerinte: – „Az isteni kinyilatkoztatást néha még az is félreértheti, aki kapja. Ha a látomások történelmi eseményeket mutatnak be, aminő Krisztus élete és halála, némelykor csak nyersen, vázlatosan nyújtják azokat; csak nagyjából mutatják lefolyásukat, anélkül, hogy közelebbről meg is jelölnék. Aki tehát azoknak tiszta, föltétlen pontosságot tulajdonít, csalatkozik.” – Ebből erednek a különböző szentek szemlélődéseiben előforduló ellentmondások. – „A látomás alatt tevékeny lehet az emberi elme, s tevékenykedéséből folyóan, hozzátesz valamit az isteni kinyilatkoztatáshoz. Aki ilyenkor mindent Istennek tulajdonít, csalódik! … Máskor az emlékezőtehetség játszik szerepet, némelykor a képzelőtehetség… Igazi kinyilatkoztatást is megváltoztathat – méghozzá észrevétlenül – az, aki látja!”

Szent BRIGITTÁNAK jelentette ki az Úr, hogy megváltoztatja kinyilatkoztatásait, mivel nem jól érti, vagy nem tudja azokat világosan kifejezni. És mégis – e tévedést okozó alkalmak ellenére is – hiba volna egyszerűen csak úgy elvetni a magán-ki-nyilatkoztatásokat. POULAIN hozzáteszi: – „Középúton van az igazság. Alapos ok nélkül semmit sem fogadjunk, vagy vessünk el, s ahol hiányzik az ok, ott tartózkodjunk az ítélkezéstől.”

Maga Baij M. Cecília saját kinyilatkoztatásairól a következő magyarázatot adta lelkiatyjának: ¬„Főtisztelendőséged tudni akarja, amit már ismételten megmagyaráztam, hogy milyen módon hallom és látom mindazt, amit leírok?… Egészen egyszerűen akarok erről beszélni, azonban nem tudom, megtalálom-e a helyes kifejezéseket. Először is állítom, hogy testi szemeimmel semmit sem látok és semmit sem fogok fel halló és szaglóérzékemmel. Minden egészen különös módon, a lelkem bensejében játszódik le. Szentáldozás után a felette nagy összeszedettségből és vigasztalásból, melyet érzek, felismerem Jézus jelenlétét. Halk fuvalomként hallom hangját. Egészen halkan hallom magamban; nem, mint emberi szót, hanem mint szelíd fuvallat kedves susogását. Ezzel a benső hanggal beszélek, s anélkül, hogy tovább gondolkoznék rajta, oly erős meggyőződéssel, hogy valamely más oldalról származó kérdésre nem tudnék akkor felelni. Mivel ez az érintkezésem Krisztussal már 18-20 éve tart, oly biztosnak érzem magamat, hogy minden további nélkül, átadom Neki magam!”

A levél festői hasonlattal záródik, melyet az Úr használt, hogy meggyőzze Baij M. Cecíliát, a kinyilatkoztatások valódiságáról. – „Ha az ereszt a tető nem táplálja, nem folyik belőle víz. Ha gondolataid nem lennének felülről megtermékenyítve, nem tartalmaznának semmi értékeset!”

Ha elhallgatott a benső hang s egyidejűleg eltűnt az Isten érezhető jelenlétének tudata, csak egy biztonságérzet maradt meg, mely azonban telve volt félelemmel és kétséggel. Főleg ezekben a pillanatok¬ban próbálta őt az ördög támadni, s megzavarni. Kérte, hogy iratait megsemmisíthesse, de gyóntató¬atyja, MEZIN BERNARDIN megnyugtatta, kinyilatkoztatásainak eredetére vonatkozóan. – Istentől valók!” – mondotta. „Mert először is a végtelen jóság nem tűr ilyen rettenetes és tartós csalódást az olyan léleknél, aki teljesen a szolgálatára szentelte magát; másodszor, nincs magában kevély biztonságérzet, mint az a rossz útra vezetett léleknél szokott lenni. Maga megmarad szent félelemben és alázatban!”

Egyik régebbi lelkivezetője, BAZZARRI, eleinte nem volt egészen meggyőződve a kinyilatkoztatások természetfeletti eredetéről. Az igazság látható jelét és teljes értékű bizonyítékot kívánt. Mivel a nyilvánosság részére szóló küldetésről volt szó, amelyet az Úr magán-kinyilatkoztatásban jelentett ki, helyénvaló volt a követelése, Baij M. Cecília közli is az Úrral, lelkiatyja kívánságát.

1075-ben jelent meg az Úr Jézus ALACOQUE Szt. MARGITNAK, s közölte kívánságát, hogy az Egyház az Úrnap nyolcada utáni pénteket tegye legszentebb Szíve tiszteletére szánt ÜNNEPPÉ. Ettől kezdve a kereszténység összes országaiból érkeztek állhatatos kérések Rómába, hogy az Üdvözítőnek e kívánsága teljesüljön. Azonban, sem XII. Ince, sem XVI. Benedek, sem XV. Kelemen nem teljesítették ezt az óhajt. Így állt az ügy, mikor 1738 máj. 13-an az Úr a következő ünnepélyes kijelentést tette Baij M. Cecíliának: – „Eljön a nap, amelyen a küzdő Egyház megdicsőíti isteni Szívemet és Ünnepet ülnek a legszentebb Szív tiszteletére.” – Erről azonnal értesítette lelkivezetőjét. De mert az Ígért jel sokáig váratott magara, sok-sok bosszúságot és kellemetlenséget kellett elviselnie. Azonban, röviddel XVI. Kelemen trónra jutása után – a Jézus Szíve-tisztelet tárgyában – fordulat állott be a római udvarnál. 1765 febr. 6-an jóváhagyták a Jézus Szíve-misét! … A következő év januárjában magához vette az Úr hűséges jegyesét. A Jézus Szíve-ünnep immár be volt vezetve!…

Baij M. Cecília lelkivezetője, BONCOMPAGNI ebben az eseményben a kinyilatkoztatások valódiságának bizonyítékát látta.

Így nagy bizalmunk lehet Baij M. Cecília irataihoz, s haszonnal olvashatjuk azokat.

Alig került nyilvánosságra és terjedt el „JÉZUS BENSŐ ÉLETÉ”-nek első kötete, már magas egyházi méltóságokkal jöttek a hozzájáruló és köszönőírások
Bergamaschi prelátushoz, melyekben a lelkek érdekében siettették a további részletek gyors nyilvánosságra hozatalával. Dr. ILDEFONZ SCHUSTER kardinális (Milano), mint a S. Paolo apátja, a következő véleményt írta az olasz eredeti kiadójának: – „A kedves első kötetről szólok mindenkinek, akinek csak lehetséges. Szívből kívánok szerencsét a megkezdett szent munkához. Kérem az Üdvözítőt, érttesse meg minden kereszténnyel, hogy az égi bölcsesség mekkora kincsei rejlenek ezekben a füzetekben.” (1920 dec. 22.)

VOLPI, címzetes érsek, Szent GALGANI GEMMA lelkivezetője így ír: – „Miután elolvastam, amit Is¬ten szolgálója Jézus benső életéről írt, el kell ismernem, hogy a kiadónak jó oka volt ezt a könyvet értékes kincsnek nevezni; ez nem emberi, ez isteni mű! Hiszen a mi Urunk, Jézus Krisztus határozott parancsara íródott. Ő maga közölte ezt jegyesével, mondhatjuk: Ő diktálta, Ő mondta tollba. Nemcsak sok tudós, de a szent Officium egyik tanácsosa is megvizsgálta az iratokat és semmi elvetnivalót nem talált bennük. Maga PORTO MAURIZIOI SZENT LÉNÁRT (megh. 1751-ben), aki eleinte erős szemrehányással illette Isten szolgálóját, s őt mint ördögtől megszállottat bélyegezte meg, de miután az iratokat elolvasta, megváltoztatta véleményét, s a jámbor írónőt folytatásukra, s befejezésükre biztatta.” – … most őszintén és egyszerűen saját véleményemet mondom meg „JÉZUS BENSŐ ÉLETÉ”-ről: oly nagy lelkiörömmel olvastam, hogy azt úgy, amint éreztem, szavakkal nem is tudom kifejezni. Mentől többet olvastam belőle; annál inkább megértettem Jézus M. Cecília apátnőhöz intézett szavait: – „SZAVAIM BIZONYÍTJÁK A LEGVILÁGOSABBAN, HOGY ÉN VAGYOK, AKI BENNED MŰKÖDÖM. EZEK A SZAVAK TELVE VANNAK VILÁGOSSÁGGAL. MINDENKI, AKI OLVASSA, MEGLÁTJA AZ IGAZI VILÁGOSSÁGOT, S NINCS OKA KÉTELKEDNI!”  meg vagyok róla győződve, hogy ez az irat Jézus szellemében olvasva nagy hasznot hoz a lelkeknek!”

Az elhunyt P. FONK LIPOT S.J., a pápai biblikus intézet tanara, „JÉZUS BENSŐ ÉLETE” nyilvánosságra hozatalához sok, igen hasznos utasítást adott az olasz kiadónak, P. DEIMEL ANTAL S. J., a római biblikus intézet asszirológus professzora így ír: – „Jobban szeretem ezt a könyvet minden más lelki könyvnél. Már évek óta lelki olvasmánynak csakis ezt használom, s mindig ugyanazzal a benső gyönyörűséggel élvezem.”

HOGYAN KELL OLVASNI EZEKET A KINYILATKOZTATÁSOKAT?

Hogy ezeknek a kinyilatkoztatásoknak olvasása bő gyümölcsöt hozzon, a következőt kell figyelem¬be venni: KRISZTUS SZELLEMÉBEN KELL ŐKET OLVASNI, az Istenhez kapcsolódó gyermeki viszony szellemében; hittel, alázattal, szeretettel, s nem átfutva rajta. Ne keressünk benne szórakoztató olvasmányt, hanem épüljünk rajta. Amint a kegyképek többnyire egyszerű kezektől származnak s nem pedig világias felfogású művészektől, úgy az előttünk fekvő kinyilatkoztatások alakja is őszinte és egyszerű. Stílus szempontjából ugyanannak a szónak és gondolatnak ismétlése, tudvalevőleg megengedhetetlen, de ezzel édeskeveset törődik a „JÉZUS BENSŐ ÉLETE.” De még az Evangélium sem.

Sem itt, sem ott nyoma sincs irodalmi hivalkodásnak, amely oly gyakran a tartalom kárára használ szép beszédmódot. Épp a kérések, az áldozatok, a köszönetek számtalan ismétlése által hozza nekünk érthetően tudomásunkra az, Üdvözítő, hogy Ő éppenséggel NEM EGYSZERRE érdemelte ki számunkra az összes kegyelmeket, ami pedig kényelmesebb lett volna, hanem minden egyes kegyelmet külön, megváltói Szívének határtalan, fáradhatatlan jósága szerint eszközölt ki. Jézus benső életének minden, még oly rejtett tevékenysége is isten-emberi, s azért minden ismétlődése örök értékű. Azért mutatja be, s ajánlja fel oly gyakran.

Amit „KRISZTUS KÖVETÉSE” a Szentírás olvasásánál ajánl, érvényes „JÉZUS BENSŐ ÉLETÉ”-nél is, melyet az Evangélium értékes kiegészítésének is lehet tekinteni. – … Igazságot kell a Szentírásban keresni – igazságot és nem ékesszólást. „A Szentírást abban a szellemben kell olvasni, melyben megírták. S ha mégoly mindennapi művészietlen is egy könyv, de ha avatott kézzel íródott, oIvasd épp oly szívesen, mint azt, amelyben mely gondolatok vannak s választékos kifejezések,” Továbbá mindig csak egy kis reszt olvassunk el ebből a könyvből, s ne sokat egyszerre, mert a léleknek igazi hasznot csak az itt nyújtott igazságok jámbor megfontolása hozhat. Bár nagy igyekezetet mutatnának az Üdvözítő igaz szerelmesei, hogy az isteni Szív legbensejét kinyilvánítsák a világnak, amint az oly csodálatos szépen mutatkozik Baij M. Cecília apátnő közléseiben, s ezáltal teljesedésbe menne rajtuk a Jézus Szíve-tisztelők számára tett ígéret: – SZÍVEMBE ÍROM BE, ONNAN SOHA KI NEM TÖRLÖM AZOK NEVEIT, AKIK EZT AZ ÁJTATOSSÁGOT TERJESZTIK!”

Áldja meg kegyesen az isteni Üdvözítő és az Ő áldott, szeplőtelen Anyja ezt a kiadást, s engedje meg, hogy sok-sok lélek üdvére legyen. Menjenek minden olvasón teljesedésbe az isteni Üdvözítőnek Baij apátnőhöz intézett szavai: – „ELJÖN AZ IDŐ, MIKOR ÖRÖMET SZERZEL SZÍVEMNEK, MERT ÁLTALAD SZÁMOS EMBER ISMERI MEG, S TISZTELI ILLŐ ÁHÍTATTAL SZÍVEMET!”

A kiadó.

> 1. rész: A SZŰZANYA MÉHÉBEN
 

 
Gondold el, hogy minden újságért fizetni kell, mi is várjuk a te önkéntes adományodat, ha meg tudod engedni magadnak :-)
> a metropolita.hu NEM ENGEDÉLYEZ reklámokat
> vannak terveink új oldalak létrehozására: kifejezetten a papi hivatásról, illetve imakampány oldal, ahova beírhatjátok sürgős szándékokat és válaszhattok imaszándékot (hasonlóan az adományoldalakhoz..)
> EGYETLEN anyagi forrásunk a ti adományotok
Ft

Állítsd be mennyit szeretnél adományozni

Fizetési mód választása
Személyes adatok

Metropolita Egyesület
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428
Adószám: 18876842-1-41
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Köszönjük adományozási szándékát

Metropolita Egyesület
1024 Budapest
Ezredes utca 13.

Összes adomány: 1500Ft

Hasonló bejegyzések

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.