JÉZUS BENSŐ ÉLETE – Jézus születésének története

<< Bevezető a JÉZUS BENSŐ ÉLETE c könyvhöz, a kinyilatkoztatás körülményei és elfogadása

< Az Üdvözítő gondolkodása, akarása és szenvedése születésének első pillanatától kezdve kereszthaláláig

JÉZUS SZÜLETÉSE

Mialatt szeretett Anyám az Istenséget élvezte, s József isteni édességben és mennyei vigaszokban részesült … a világra jöttem!

Csodálatos módon születtem! Anyám tiszta szűz maradt, s nagy kegyelmekkel gazdagodott. Miután elhagytam a szűzi méhét, mélyen megalázkodva imádtam örök Atyámat. Újból köszönetet mondtam Megtestesülésemért és életemet kiengesztelésre ajánlottam fel. A földön feküdtem elterülve és sírni kezdtem. Hangom Mária szívébe hatolt és fölséges elragadtatásából visszavonta őt. József is visszatért érzékei használatához; mindketten letérdeltek és imádtak Engem. Hogy mily nagy örömöt érzett a szívük, azt emberi elme fel nem foghatja, legkevésbé szeretett Anyámét, aki oly nagy sóvárgással várta világra jövetelemet. Mily szeretettel imádott, hogyan hódolt Előttem; mily szívvel ajánlotta fel magát szolgálatomra s mily méltatlannak tartotta magát e kitüntetésre! És mindezt mily szép lélekkel, anyai érzéssel és édes kedvességgel cselekedte. Szívesen vettem tőle és felajánlottam Atyámnak. Bár rá-ránéztem testi Szemeimmel, de inkább szerettem Őt Szívemmel és így gyönyörködtem benne.

ENGESZTELŐ KÖNNYEK

Midőn így, ilyen lealázottan feküdtem a földön, szinte megsemmisülve, mindenkitől elhagyatva, minden emberi segítségtől megfosztva – nagy fájdalmat éreztem. Sírtam, mert ilyen nagy nyomorúságban és szegénységben láttam Magamat. Reszkettem a nagyon erősen érzett hidegtől. Könnyeimmel együtt elégtételül ajánlottam fel Atyámnak mindent, az emberi nem bűneiért, különösen testvéreim esztelen és túlhajtott testi gondoskodásának kiengesztelésére. Nem bírják elviselni, hogy testük valami kellemetlenséget vagy a szükségesekben, sőt meg a fölöslegesekben is némi hiányt szenvedjen.

Miután örök Atyám imádását befejeztem, felajánlottam Neki ezt a Számára kedves hódolatomat, testvéreimért, különösen azok helyett, akik értelmük fejletlensége miatt Őt még nem képesek imádni. Hálát adtam mindnyájuk nevében; mert ebben a korban még erre nem képesek. Atyám kegyesen fogadott mindent, s Általam annyi imádást, hálaadást és tiszteletet kapott helyettük, hogyha ezek mindjárt születésük után, tehát értelmük használatának elérése előtt meghalnának, Atyámat akkor is megdicsőítenék e jócselekedetek, melyeket értük, kivétel nélkül, megtettem.

Imádásom és hálaadásom akkor is megdicsőíti Atyámat, ha ők – értelmük használatának elérése után – hanyagságból vagy rosszakaratból nem szeretnék, nem magasztalnák, nem imádnák és Neki hálát nem adnának. És ha ezek dacosak is Atyámmal szemben, a születésem első pillanatában Iránta nyilvánított tiszteletet el nem vehetik Tőle.

Amint ilyen nyomorúságban feküdtem ott a földön, sírtam jegyesem. Vigasztalhatatlan voltam testvéreim bűnei miatt. Láttam, hogy az emberek mennyire megvetik Atyámat és vétkeikkel mennyire kiforgatják az Őt megillető tiszteletből. Meggyőződtem a büntetés szükségességéről, s hogy kiengesztelhessem Atyám neheztelését és igazságos haragját, melyet az emberek rosszakarata vív ki, ezt mondtam Atyámnak: – Szeretett Atyám! Nézd Testemet, mely most a világra jött, hogy az isteni igazságosságnak minden Tőlem megkívánt elégtételt megadjon. Hárítsd Reám a bűnösök iránt érzett haragodnak és méltatlankodásodnak fenyítését. Lásd, Én kész vagyok Neked az igazságosságod követelte elégtételt megadni. Mindezt Magamra veszem, hogy a bűnösök megtérjenek és éljenek. Szenvedések között akarok meghalni, hogy testvéreim örökre méltók legyenek Veled abban az országban élni, melyet világra jövetelemmel számukra meg akarok szerezni. Fogadd el Atyám e kéréseimet és miattuk, kegyelmed által, oldozd fel őket. Hass oda, hogy minden jóakaratú teremtmény Hozzád térjen és irgalmadat örökre dicsőítse!” …

Felajánlásom módfölött tetszett Atyámnak.
Nagy örömmel fogadta el, s megígérte Nekem azt, amit Tőle kértem.

JÉZUS SZŰZ MÁRIA KARJÁBAN

A földön fektemben szóltam Anyám szívéhez is: – „Emelj fel Anyám a földről és vedd karjaidba Isten egyszülött Fiát és méhed áldott gyümölcsét! Oltalmazz és őrködj Fölöttem, mint az Isten emberek iránti szeretetének zálogán. Tarts, mint foglalót az emberek megváltására. A zord hideg, melytől most szenvedek, győzze le alázatosságod ellenkezését, mert vonakodsz érinteni Engem. Anyai szereteted győzzön a tiszteleten és hódolaton, amelyet az emberré lett Isten iránt érzel. Szoríts szívedre! Hadd melegítsen az a tűz, mely szívedben ég. Inkább akarok szíved izzó lángjainál megmelegedni, mint égő fa tüzénél. Takarj be a szegényes kendőkbe, melyeket szereteted készített számomra. Tarts karjaidban; mert máris szenvedek, mivel így el vagyok tőled választva!”

E belső szavaktól felgyulladt Anyám vágya, hogy karjaiba vegyen. Hogyan növekedett szeretete Irántam! … És vágy, félelem és hódolat között, melyet Irántam, Istene iránt érzett, legyőzte a félelmét, karjaiba vett és szívére szorított – mint édes „Fiát”. Jobban melegített szeretetének tüzével, mint természetes melegével; hiszen Isten iránti szeretetének tüze hozta izzásba szeretetet. Hogy milyen szeretettel és szívbéli örömmel vett szűzi karjaiba, a következőkből következtetheted:

1. a nagy szeretetből, melyet Irántam, mint „Fia” iránt érzett;
2. a felsőbb világosságból, mely birtokában Engem, mint Isten valóságos Fiát, felismert;
3. a heves vágyból, mely szívet átjárta, hogy Engem, mint lelkének Jegyesét átöleljen.

Most méltán és magasztosan idézte a Szentírás szavait: „Megtaláltam, kit szeret a lelkem; Megragadom, s el nem engedem!” (Énekek éneke III.4.) Nem azért mondta ezt, mintha félt volna, hogy valaha elveszít, hanem mivel amíg méhében voltam rejtve, nem telhetett öröme benne, hogy nézhessen és ölelhessen. Drága jegyesem, mily nagy figyelmet tanúsított anyai szeretete Irántam, forrón szeretett Fia iránt! … De én is viszonoztam, habár azt a tartózkodást, melyet lelkébe oltottam, soha el nem vettem, úgyhogy mindig, mint Istenére tekintett Reám. Ez a tartózkodás segítette arra, hogy a nagy édesség és boldogság folytán, ki ne lehellje lelkét. Mária meglátta Bennem a páratlan szeretetreméltóságot, a szeretetet és jóságot. Ez okozta, hogy a legbensőségesebben szeretett. Egyidejűleg észrevette Rajtam az isteni Fenség méltóságát és tartózkodását, s ez mindig megfelelő hódolatot és tiszteletet keltett föl benne. Egyúttal mérsékelte szeretetét is hogy túláradásától életét ne veszítse; ez ugyanis a nagy istentisztelet és hódolat nélkül, könnyen bekövetkezett volna. Ezután felajánlottam Atyámnak Anyám minden szeretet-megnyilvánulását. Felajánlottam iránta tanúsított szeretetemet is.

Mily értékes és kedves volt a mi lelkiéletünk, Atyám előtt! … Így szóltam Hozzá: – „Fogadd el édes Atyám a mi kölcsönös szeretetnyilvánításainkat, melyek tiszteletedet és megdicsőítésedet célozzák. Ezek szolgáljanak kárpótlásul azokért a méltatlanságokért és szerencsétlenségekért, melyeket testvéreim irántad tanúsítanak; kiváltképpen engeszteljenek ki Téged azért a ridegségért és keményszívűségért, mellyel némely gyermek Anyja iránt és némely anya gyermeke iránt viseltetik. Odáig fajulnak – a Te legnagyobb visszatetszésedre – hogy szeretet helyett kölcsönösen gyűlölik egymást”
Mindez tetszett Atyámnak.

JÉZUS ÉS SZŰZ MÁRIA KÖNNYEI

Tudd meg, szeretett jegyesem, hogy Én nagyon jól tudtam, milyen áldozatok tetszenek Atyámnak és minőket kíván Tőlem. Mindenben örömöt szereztem Neki éspedig oly fokban, hogy általa egészen kiengesztelődött és kielégült. Ezért Ő is tetszésemre kívánt lenni, s a testvéreimért Hozzá intézett kéréseimet jóságos leereszkedéssel fogadta; mert amit csak mondtam és tettem, érettük cselekedtem. Atyám szenvedélyesen vágyik arra, hogy mindenkit boldognak lásson és hogy érdemeimben és megváltásomban mindnyájan részesüljenek. Egészen tisztán láttam azokat, akik elvesztik az örök boldogságot. Ezekért nagy kínokat állottam ki és ezt a szenvedést is Atyámnak ajánlottam fel, mégpedig kárpótlásul azért a megátalkodottságért, melyben ezek a nyomorultak élnek. Vakok ezek; a hit világosságát vesztették el; kizárták magukat a megváltásból, s nem részesülnek érdemeimben. Hogy búsultam, drága jegyesem, mikor oly sok lelket láttam, akiknek – önhibájukból – a megváltás és nagy érdemeim semmit sem használnak. Szerettem őket, mint Atyám teremtményeit, s minden igazi jót kívántam nekik. Hiszen azért jöttem a világra, hogy boldoggá tegyem őket! Vágytam, hogy minden választott lélek Velem sírjon. Ez a vágyam Anyám szívéig hatolt, s Ő is könnyezett Velem. Nagy vigaszomra volt, hogy annyi lélek pusztulásának láttára Velem együtt öntötte könnyeit. Ezeket a könnyeket, ezt a fájdalmat is felajánlottam Atyámnak és kértem, adjon minden kiválasztott léleknek hasonló érzületet, különösen azoknak, akik ezekkel a vak és szerencsétlen lelkekkel valami jót tehetnek. Segítsenek rajtuk, oktassák őket az igaz Isten ismeretére; vezessék az igaz hit világosságára és részesítsék őket a megváltásban, melyet oly bőségesen nyújtottam nekik, nehogy az igaz hit meg nem ismerése folytan, elveszítsék az örök boldogságot.

SZŰZ MÁRIA ELŐSZÖR CSÓKOLJA MEG ISTENI GYERMEKÉT

Drága jegyesem, midőn szeretett Anyám karjai között voltam, Ő egyre jobban epekedett azután, amit előképben a szent Jegyes mondott szíve választottjának: – „Csókoljon meg engem az Ő szája csókjával!” (Énekek éneke I, 1.)

Mikor láttam, hogy mennyire szeretne Nekem, szeretett Fiának szűzi csókot adni és Tőlem csókot kapni, és mert én is egyre boldogítani akartam Őt, Magam is részt kívántam venni abban az örömben, melyet ilyen tiszta, ártatlan, s Általam annyira szeretett teremtménytől kaphatok. Tetszett Atyámnak ez a szándékom, s Én is bőséges vigaszt találtam abban, hogy a rá legméltóbb teremtménynek ezt az örömöt megadhattam. Első ízben hatalmaztam fel Őt arra, hogy szűzi ajkaival arcomhoz közeledjék; hogy megadja Nekem a szent és elfogadja Tőlem a legszentebb csókot. Ezt a felszólításomat a legszeretetreméltóbb módon juttattam szívéhez. Alighogy meghallotta benső szózatomat, azonnal követte is szeretetteljes felszólításomat, s kimondhatatlan örömére megcsókolt. Nagy szeretettel viszonoztam, s közben új kegyelemmel töltöttem el szívét, s megízleltettem vele isteni csókom édességet. Nekem is nagy örömet szerzett, hogy szeretett Anyám megcsókolt. Ezt az első csókot, melyet Anyámnak adtam, az övével egyesítve, szintén felajánlottam Atyámnak, azokkal az örömökkel együtt, melyeket Anyám lelkével éreztettem meg és saját Emberségem is élvezett. Ezért kértem Őt, hogy azokat az ártatlan lelkeket, akik epedve könyörögnek, gyakran részesítse atyai jóságánál fogva, isteni édességében. Először vegye őket rá, hogy ízleljék meg az isteni dolgokat. És Ő valóban hajlandó ezeket az isteni örömüket megadni, ahogy a királyi próféta is mondja: – „Ízleljetek, s örvendjetek, hogy mily Jó az Úr!” (33. Zsolt. 9.)

Atyámat rendkívül megörvendeztették e felajánlásaim és kéréseim; teljesítésüket jóságosan és kegyelmesen meg is ígérte. Szabad tehát az Istent szerető lelkeknek azt kívánniok, hogy Isten édességét és kedvességét megízlelhessék. Valóban tapasztalja is ezt az Utána őszintén és kitartóan vágyódó lélek.

JÉZUS ÉS SZŰZ MÁRIA GYAKRAN TARTÓZKODNAK A CSÓK ÖRÖMEITŐL

Ne gondold jegyesem, hogy gyakran engedtem át Magamat annak az örömnek, melyet Én és Anyám egymás csókjában éreztünk. Mivel tartózkodni akartam mindentől, ami vigaszt nyújtott Nekem, azért ettől az élvezettől is, mely különösen megvigasztalt, megtagadtam Magamat. Nagyon ritkán fordultak elő köztünk az ilyen kölcsönös szeretetnyilvánítások. Láttam Anyámnak nagy vágyát és épp ez hangolt arra, hogy ne csak az Ő kedvében járjak, hanem Magam is élvezzem szűzi csókja édességét. De megtagadtam Magamat és annak ellenére, hogy ez a kölcsönös csókadás tökéletes és szent volt, tartózkodtam tőle. Mint Isten, hajlandó voltam teremtményeimnek örömöt okozni, s vigaszt nyújtani. Így a csóktól történt tartózkodásomat, ami Nekem fájdalmat okozott, engesztelésül ajánlottam fel Atyámnak a sok és súlyos sértésért, melyet a teremtmények részéről tapasztaltam.

De valahányszor megengedtem, hogy Anyám megcsókoljon, Én viszont megcsókoltam Őt, szíve révén már megsejtettem az áruló Júdás csókját, a sok arculcsapást és megalázást, melyet isteni ábrázatomnak kell majd elviselnie. Ezt azért tettem, hogy mérsékeljem a vigaszt és édességet, melyet a csóknál éreztünk. Anyám a megvetésre gondolt, amelyben Részem lesz. Én mindazok hálátlanságát láttam, akik megvetnek és elárulnak majd Engem. Így az örömöt mindig az eljövendő szenvedések keserű gondolatai kísérték.

PÓLYÁBA TAKARVA

Mialatt szeretett Anyám egy ideig a karjaiban tartott, értésére adtam, hogy takarjon be a szegényes kendőkbe, melyeket maga készített e célra. Így szokás ez más gyermekeknél is. Anyám ezt nagy kedvességgel, szeretettel és vigasztalással csinálta. De ez a vigasz sem volt keserűség nélkül, mert ugyanakkor így szóltam szívéhez: – „Kösd be Anyám Fiadat ezekbe a ruhákba és tudd meg, hogy más kötelékek készülnek Számomra. Eljön az idő, midőn kötelekkel és láncokkal fognak irgalmatlanul megbilincselni Engem!”

Milyen fájdalmat okoztak ezek a szavak Anyám tiszta és nemesen szerető szívének!

Midőn így kendőkbe csavarva láttam Magamat, azt a fájdalmat éreztem, amelyet az az ember érez, akit érett korban vernek bilincsbe. Felajánlottam ezt a fájdalmat Atyámnak, s így szóltam Hozzá:

– „Lásd Atyám, szeretett Fiadat pólyákba csavarva! Nézd, most minden mozgási lehetőségtől megfosztva, megkötözve fekszem itt. E szenvedéseim ereje által kérlek, oldd fel irgalmadban a bűn bilincseitől azokat a vigyázatlan lelkeket, akik bilincsbe veretésüket oly könnyen megengedik. Azután pedig nem találják meg a módját annak, hogy a bűn kötelékeitől miként szabadítsák ki magukat. Szeretnének tőlük megszabadulni, de nem bírnak. Adj ezért, szeretett Atyám, nekik kegyelmet és erőt ehhez!”

Atyám mindent megígért Nekem. Valóban minden nap kiszabadít egy-egy ilyen lelket a bilincseiből. Ők ezt alig veszik észre. Azok ezek. akik nem teljes rosszakaratból, hanem vigyázatlanságból, emberi tekintetből, vagy valami kényszer miatt ragadtatják el magukat, s ezáltal gabalyodnak bele a bűnbe. De elszánt akarattal vágyódnak arra, hogy e gonosz kötelékekből kiszabaduljanak. Atyám szívesen nyújt a lelkeknek segítséget. Imám ereje által sokan megszabadulnak a bűn bilincseiből.

SZENT JÓZSEF KARJÁBAN

Szegényes pólyába csavarva, az állatok jászlába kellett kerülnöm. Mielőtt Anyám ezt megtette volna, benső indításomra, Szent József karjaiba helyezett. Elképzelheted, hogy mily nagy vigaszt érzett lelkében, ha figyelembe veszed biztos tudását, hogy Istennek és tiszta jegyesének, Máriának „Fia” vagyok. Ezt a boldog lelket örömmel és édességgel töltöttem el. Szent József a szeretet elragadtatásába esett. Örömkönnyeket hullatott, s úgy látszott, mintha a Mennyország gyönyörűségeit élvezné. De az örömben ő is keserűséget érzett, mert hisz látta, hogy mily nagy szegénységben vagyok. Szeretett volna segíteni Rajtam, de nem bírt. Én is örvendtem, drága jegyesem, hogy ezt a szent lelket ilyen mennyei örömben láttam. Hiszen Istenét tartotta karjaiban! … Tehetetlensége feletti benső fájdalma Engem is elszomorított. Ezt a vigaszt és ezt a kínt is felajánlottam Atyámnak és kértem Őt, kegyeskedjék minden ártatlan lelket megvigasztalni. Ízleltessen Engem meg velük; betöltve őket isteni kegyelmével. Különösen azokkal közöljön Engem, akik – szenvedésemre gondolva, – mélyen szomorkodnak. Atyám mindehhez beleegyezését adta. Valóban, az ártatlan lelkekkel igen gyakran érezteti Jelenlétemnek és az isteni kegyelemnek édességét.

JÉZUS MINT „EMBER” KÖNYÖRÖG AZ ATYÁHOZ

Drága jegyesem, ugye nagyon csodálkozol, mikor azt veszed észre, hogy Én, habár szintem Isten – s mint ilyen az Atyával egyenlő vagyok, minden dolgot, melyet neked ebben az írásban megemlítek, Tőle kértem! … Hiszen mint Isten, tetszésem szerint Magam osztogathatnám teremtményeimnek szeretetem bizonyítékait, mégpedig a kegyelmeket. Tudd meg, kedvesem, hogy tökéletesen igaz, hogy igaz Isten vagyok, s mint ilyen, egy az Atyával!

Hiszen már tanítványaimnak is megmondtam: „Én és az Atya egy vagyunk.” (Ján. X. 30.)

De meg kell értened, hogy „Ember” lettem, következésképpen egyesültem az emberi természettel, s így, e természetem szerint, alsóbbrendű vagyok, mint Ő! Hiszen azért jöttem e világra, hogy akaratát teljesítsem és mindenben alávessem Magamat Neki. Ezért, mint hódoló és engedelmes Fia, minden kérést Hozzá intéztem. Kértem Őt, hogy minden testvéremnek adja meg mindama kegyelmeket és szeretetének bizonyítékait, amelyekről neked már beszéltem is és még fogok is szólni. Ezért ne csodálkozz többé ezen, inkább szégyelld magad és abban iparkodj utánozni Engem, hogy a veled egyenlő teremtményeknek aláveted magad. Én, a földön mindig Atyám hatalma alá rendelten éltem. Habár Isten voltam, mint Ő, nemcsak Atyámnak voltam alárendelve, hiszen ebben az arásban majd meglátod, milyen embereknek vetettem alá később Magamat, vagyis Istened, az emberek iránti szeretetében, mennyire lealázta Magát! … De az ember hálátlanságában és ellenkezésében gyakran meg Istenének sem akar meghódolni, s ellenáll akaratának. Elég! Erről majd alkalmas helyen szólok meg hozzád. Térjünk vissza eredeti beszélgetésünkre.

JÉZUS A JÁSZOLBAN

Mivel elhatároztatott, hogy állatoknak való jászolban, egy kevés szénára agyazva kell feküdnöm, Anyám visszavett Szent József karjaiból és saját kezűleg fektetett, József társaságában, a jászolba. Imádott Engem, miközben ‘mindketten letérdeltek, hogy az isteni titkot szemléljek. A jászol mellett két állat is volt. Ezek leheletükkel igyekeztek melengetni Engem. Meghajlott testtartással ismertek el Teremtőjüknek. Mintha értelemmel lettek volna megáldva, rendkívül figyelmesek voltak és szinte részvéttel csodáltak szegénységemet. Mialatt a nyomorúságos jászolban feküdtem, ó, mennyit tettem Atyámnál. … Mindezt testvéreimért. A legnagyobb fokban átéreztem ezt a szegénységet és nyomorúságot. Hiszen valóságos „Ember” voltam. Istállóban születtem, s azután ily nyomorúságos helyre fektettek. Királyi kényelem helyett kevés szénán feküdtem, de még ezt is az isteni Gondviselés tette oda. Éppen állatok voltak az istállóban. Rá-ránéztem, jegyesem a mellettem álló két állatra. Ilyen személyiségek jelentek meg születésemnél! Ez bizony nagy lealázás volt! … Ki gondolta volna, hogy Istenetek oly mélyen lealázza Magát, hogy jászolban, állatok társaságában fog lenni, élni és szüksége lesz arra, hogy azok lehelleténél melegedjék? .. De így volt! … Eleinte még hallottam az angyalok énekét, tehát hangját. Ezeket azonban Atyám küldte, hogy mint Királyukat tiszteljenek Engem. De mit adott Nekem a világ, mert megszülettem; mert miatta a földre jöttem? …Istállót és pihenőhelyül jászlat. Ez volt földre jövetelemkor az első ajándék.

A szénaágyon fekve, emberségemben nagyon is éreztem a szenvedést. Először ajánlottam fel Atyámnak a fájdalmamat a nagy elpuhultságért és a kényeztetésért, melyet az emberek pihenőhelyükön szereznek maguknak. Ez az elpuhultság a még tökéletesebb lelkeket is megtéveszti. Ezek azzal a kötelességgel mentegetik magukat hogy vigyázniok kell egészségükre. A valóságban azonban – anélkül, hogy észrevennék – önszeretetüket elégítik ki így. Kértem az Atyát, adjon kegyességében mindazoknak, akik e téren Engem utánozva megtagadják magukat, amennyiben lemondanak arról a kényelemről, amelyben jogosan élhetnének, elegendő kegyelmet, erőt és kitartást. Atyám hajlandónak mutatkozott mindenkit támogatni és kegyelmével őket megérinteni. Valóban megtette és teszi most is. Vannak, drága jegyesem, akik pihenőhelynek kemény padlót és kevés rőzsét, vagy szalmát használnak! Ezek olyan elhatározással és nagylelkűséggel vesznek erőt magukon, hogy úgy látszik, mintha önmegtagadásukon egyúttal élvezetre is lelnének. Ez mind imáim gyümölcse; mert különös kegyelem és segítség nélkül nem tudnák megtenni.

Ahogy így az állatok között voltam, kértem Atyámat, hogy eme megaláztatásom érdemeinél fogva¬ könyörüljön azokon a méltatlan lelkeken, akik bűneik által az állatokhoz válnak hasonlóvá és irgalmazzon nekik. Lássa el őket elegendő világossággal és kegyelemmel, hogy nyomorult állapotukat felismerhessék. Ahogy Én nem váltam méltatlanná azzal, hogy e két állat között voltam, úgy Ő se tartsa méltóságán alulinak, hogy ezeknek a szerencsétlen lel¬keknek megvilágítást és isteni sugallatot adjon. Atyám megígérte, hogy mindezt megteszi. És valóban meg is cselekszi. A botor és állati lelkek azonban kevélyen ellenállnak az isteni kegyelemnek, és nem hallgatnak sugallatára. Ostobaságukkal és értelmetlen akaratukkal űzik el maguktól a fényt, melyet az irgalmasság Atyja oly nagy szeretettel ajándékoz nekik. Drága jegyesem, nagy fájdalmat éreztem e szerencsétlen lelkek miatt, ami igen-igen elszomorított. Keménységük és elvakultságuk miatt keservesen sírtam. E könnyeket is felajánlottam Atyámnak, hogy az isteni Igazságosság megengesztelődjék eme állatias emberek részéről tapasztalt sértésekért. Változtassa őket értelmes emberekké, az isteni Igazságosság pedig engesztelődjek ki, mert abban kapott elégtételt, amiben ők vétkeztek.

Fektemben rátekintettem azokra is, akik hasonló szenvedésekben fognak Engem utánozni. Milyen szeretettel néztem rájuk! … Mivel megláttam szenvedésüket, megkönnyebbültem. Hiszen szenvedéseiken keresztül láthattam, hogy mennyire szeretnek, hogy szeretetből utánoznak. Ez megvigasztalt. Ezt a vigaszt azonban megkeserítette azoknak a látása, akik nemcsak, hogy nem utánoznak, hanem éppen ellenkezőleg, mindenféle kényeztetést és puhaságot keresnek, még azokon a helyeken is, ahol a szegénység és erény fogadalmat teszik le.

Gyakran vétkeznek ott Isten és a fogadott szegénység ellen.

A PÁSZTOROK LÁTOGATÁSA

A jászolban vágyni kezdtem a pásztorok látogatására, hogy kissé eltársalogjak ezekkel az egyszerű lelkekkel. Mielőtt a barlanghoz közeledtek volna, melyben tartózkodtam, kértem Atyámat, adjon kegyesen nekik annyi világosságot, hogy az isteni titkot felismerjék és mint valóságos Istenben és valóságos Emberben tudjanak Bennem hinni. Atyám megadta a pásztoroknak a megvilágosítást. Mivel ezek a lelkek jól előkészültek rá, nagy hatást tett rájuk az isteni kegyelem. Mindnyájan eljöttek, hogy buzgón imádjanak és Nekem ajándékozzak szívüket. Mikor a barlanghoz érkeztek, új kegyelemmel és még nagyobb szívbéli örvendezéssel teltek meg. Alig láttak meg Engem, máris a földre vetették magukat és örömkönnyek között imádtak, s a megígért Messiásnak ismertek el. De, mert együgyűek voltak, nem fogták fel szegénységemnek és lealázott voltomnak titkát. Ezek az első látogatások nagyon kedvemre valók voltak. Egyszerűségük ellenére is nagy vigasszal telítettek meg, mert épp az e fajta emberekben leltem örömöt. Hiszen egyenes szívű és egyszerű lelkek voltak. De ezt a vigaszomat is megkeserítette, mikor megláttam, hogy a pásztorok rokonai közül többen hitetlenek és hűtlenek. Nemcsak hogy nem hittek azoknak, akik nekik Rólam beszéltek, de még kíváncsiságból sem akartak az istállóhoz közelíteni. Kemények és megátalkodottak maradtak..

Kemény lelkük és hűtlenségük oly fájdalmasan érintett, e fölött elgondolkozva, bizony sírva fakadtam. Elnyerték a kiváló kegyelmet, hiszen Angyal jelent meg nekik s meghívta őket is, de megátalkodottak maradtak. Társaik példájára föl kellett volna buzdulniok, hogy imádásomra siessenek. A kegyelmet, melyet Atyám a többieknek adott, megadta nekik is, de bennük nem hatott, mert – bár egyszerű lelkek voltak – lelkük bűnös volt és nem volt egyenes szándékú; mint azoké, akik hittek az Angyal hívásának és eljöttek. Az utóbbiak abban a szerencsében részesültek, hogy felismerhettek és imádhattak.

Mikor azt láttam, hogy ezek az annyira eldurvult és csökönyös lelkek, semmibe sem veszik az angyali hívást, s ezzel egyben az isteni kegyelmet is megvetik, e fölött érzett bánatomat nyomban felajánlottam Atyámnak s kértem Őt, hogy bocsássa meg irgalmában nekik ezt a nagy hibájukat és lelküknek e keménységét. Fogadja el könnyeimet engesztelésül az általuk okozott sértésekért és igazságtalanságokért, jóllehet a lelkek ellenálltak Atyám szerető hívásának és felszólításának. Minél több jóindulatot tanúsított irántuk, annál inkább visszaéltek azzal és szívük keménysége által tették magukat méltatlanokká kegyelmére.
Mikor az egyszerű pásztorok Előttem álltak, csodálkozva és álmélkodva néztek Reám. Ezt szeretetteljes tekintettel viszonoztam és vigasszal töltöttem el lelküket.

Kértem Atyámat, legyen kegyes minden lelket megvigasztalni, aki hisz hívásának, szolgálatomba lép és eleget tesz a kegyelemnek.

JÉZUS A JÓ PÁSZTOR

Különösen a következőkre kértem Atyámat: amint Neki örömöt szerzett az, hogy születésem után pásztorok voltak az első látogatóim, lelje kedvét abban is, hogy Nekem a „Jó Pásztor” nevet adja. Azért jöttem, mint minden pásztor feje, hogy imádjanak és kövessenek Engem, Aki a legtökéletesebb és legszentebb Pásztor vagyok. Mint a juhok, úgy kövessenek az emberek. Felajánlottam Magamat az Atyának. hogy mint igazi jó Pásztor akarok szolgálni a tévelygő és eltévedt juhocskáknak. Nem kerülöm a munkát és nélkülözéseket, sőt életemet akarom adni megmentésükért. Annyit akarok tenni, amennyit csak tudok, hogy visszavezessem őket aklomba. Csalogatni fogom őket és dédelgetni; keresem, hívom és megszabadítom a pokoli farkas torkából őket. Csak azok fognak elpusztulni, akik teljes erővel futnak Tőlem, s önként adják oda magukat a far-kasnak, hogy az széttépje őket. Atyámnak nagyon tetszett ajánlatom, s ettől kezdve Nekem adta a „Jó Pásztor” nevet és a szolgálatát. Rögtön el is kezdtem gyakorolni ezt a tisztségemet, de nem külső művekkel, mert hisz ezekre ebben a korban még teljesen képtelen lettem volna. Inkább imával végeztem a Jó Pásztor tisztségét.

Kértem Atyámat, kegyeskedjek meghívásával és kegyelmével a tévelygő juhocskákat visszavezetni aklomba. Valóban sokan futnak ide. Csak azok fejtenek ki ellenállást, s nem tesznek eleget a hívó szónak, akik keményszívűek és a bűnben való megátalkodottságuk következtében nem követik az isteni kegyelmet. Ebben a pillanatban különösen a következőket kértem: adjon irgalmában annyi kegyelmet és erőt mindazoknak, akiket Egyháza pásztoraivá és a reájuk bízott lelkek vezetőivé jelölt ki, hogy szolgálatukat azzal a teljes szeretettel és buzgalommal lássák el, melyre Én fogom őket tanítani. A reájuk bízott juhocskákról számot kell majd adniok, ezért nem szabad a fáradságot, sem a nélkülözéseket kerülniük. Legeltetniük kell báránykáikat és kötelességük aklomban jól megőrizni. és ha szükséges, életüket is oda kell adniok, hogy a rájuk bízott nyájat megőrizzék. Mert Én vagyok minden pásztor feje! …

Atyám mindent megígért Nekem, és meg is valósítja, amit ígért. Sohasem mulasztja el, hogy mindazoknak, akik mint pásztorok szolgálnak, megadja a szükséges kegyelmet. Csak azok nem részesülnek ebben, akik béresekhez hasonlóan lépnek aklomba, mert ezeknek nem az a szándékuk, hogy nyájamat legeltessék és megőrizzék, hanem a kevélység, a hiúság és a nagyravágyás hajtja őket, hogy hivatalukat gyakorolják. Ezért teszik magukat méltatlanná az isteni segítségre, s pusztulni engedik nyájukat.

Habár Én, drága jegyesem, a Bennem lakozó Istenségem által, öröktől fogva tudok minden dolgot – hiszen az örök Ige vagyok, aki emberségemmel egyesült – most mégis minden rossz pásztor Szemem elé lépett és mondhatatlan kínt okoztak Nekem. Mielőtt Én az örök Ige egyesültem az az emberi természettel, képtelen voltam a szenvedésre. És bár, mint Isten mindent tudtam, semmi sem okozhatott Nekem kellemetlenséget, mert hiszen, mint Isten, teljesen képtelen vagyok szenvedni, vagy fájdalmat érezni. Ebben a pillanatban tehát azokat a pásztorokat láttam, akiknek nyájamat őrizni őrizniök kell. Láttam a jó pásztorokat és a vétkeseket, azokat a béreseket. akik nem pásztorok módjára őrködnek a nyáj felett, hanem mint a ragadozó farkasok, szétszórják a nyájat, és rosszul bánnak vele. Milyen fájdalmat érzett Szívem a szétszórt és rosszul kezelt juhocskák láttára, akiket oly nagy fáradsággal kerestem és halálom által aklomba tereltem.

Ezt a szenvedésemet is felajánlottam Atyámnak és kértem, hogy a nagy kín miatt, melyet éreztem, akadályozza meg irgalmában, hogy ilyen személyek lépjenek aklomba. És ha valaha megengedi, hogy a juhocskák büntetésére ilyen pásztorok kerüljenek a karámba, kik által a juhocskák léhák lesznek, a helyes útról letérnek és a mérges füvek legelőit keresik fel, úgy adja meg a juhocskáknak azt az erőt, hogy az ilyen büntetést eltévelyedésük engesztelésére viseljék el. A rossz pásztornak pedig adjon világosságot és kegyelmet, hogy megjavuljon. Ha azonban a rossz pásztor a kegyelmet nem használja fel, úgy szabadítsa meg az Atya a nyájat az ilyen farkastól oly módon, mely az Ő nagyobb dicsőségére és a nyáj nagyobb üdvére válik. Különösen kértem, adjon mindig új kegyelmet és újabb világosságot azoknak a pásztoroknak. akik utánoznak és követnek Engem. Ezt tettem azokkal a pásztorokkal is, akik barlangomhoz jöttek. Mikor beléptek, s amíg bent időztek, új kegyelmekkel és égi ajándékokkal teltek el.

JÉZUS TEJET KÉR

Miután az első pásztorok elhagyták a barlangot, hogy nyájaik őrzésére visszatérjenek, egyedül maradtam szeretett Anyámmal és jegyesével, Szent Józseffel.

Éhséget kezdtem érezni. Az élelemre, mint „Ember”-nek volt szükségem, hogy Testem gyarapodhasson. Szenvedtem jegyesem, mert táplálékra volt szükségem. Anyám – alázatosságból – nem kezdeményezte a szoptatást, hanem intésemre vart. Akkor akart anyagi táplálékot adni, amikor Én kívánom. A hidegen kívül, mely a zord évszak következménye volt – születésem után – éhséget is akartam szenvedni. Habár tüstént kaphattam volna élelmet, mégis egy ideig megtartóztattam Magamat, hogy érezzem az éhség ínségét. Felajánlottam ezt a szenvedést Atyámnak és kértem Őt, adjon érte nagy kegyelmet mindazoknak, akik, mert igen szeretnek, utánzásom miatt tartózkodnak az evéstől és böjtölnek, mindenekelőtt pedig azoknak a tiszta lelkeknek, akik zsenge koruktól kezdve gyakorolják ezt az erényt. Kapjanak annyi kegyelmet, hogy ezt a szent erényt utánzásomra és saját hasznukra bírják folytatni.

E gyakorlás azért is szükséges, hogy általa más erényeket is megszerezzenek.

Ezért, mikor már éhes voltam s szükségem volt az élelemre, Anyám szívéhez szóltam s tejet kértem. Valahányszor táplálékra volt szükségem, észrevétettem vele. De gyakran kívántam hiányt szenvedni. Ilyenkor csak akkor engedtem meg, hogy Anyám észrevegye éhségemet, amikor már erősen szenvedtem. Szíve nagyon felindult volna; anyai szeretetének elviselhetetlen lett volna, ha látnia kellett volna, hogy ebben a zsenge korban mennyit szenvedek az éhségtől. Nagy lett volna a fájdalma, ha csak sejtette volna. Vágyta megsegítésemet, de mégsem adhatott volna tejet. Néha-néha megengedtem, hogy szenvedésemet megérezze. Engedtem, hogy észrevegye korai önmegtagadásomat. Azért tettem ezt, hogy ő a szenvedésben társam és mindenben tökéletes utánzóm legyen.

JÉZUS TEJET VESZ MAGÁHOZ

Szeretett Anyám észrevette, hogy táplálékra van szükségem, nagy gonddal és szeretettel ölelt anyai keblére. Mily örömöt éreztem, drága jegyesem, míg a tejet szívtam! Ezt észrevette Anyám. Egyidejűleg eltelt vigasszal és örömmel, s igen kellemes hangulatot érzett. Ugyanazt a vigaszt éreztettem vele, amelyet Én a tej ivása közben éreztem. Ez a vigasz azonban telve volt keserűséggel Nálam is, Anyámnál is.

Ugyanis arra az italra gondoltam már, melyet a zsidó nép fog Nekem nyújtani, hogy halálom óráján szomjúságomat oltsa, s nagy keserűséget és fájdalmat éreztem hálátlanságuk és kegyetlenségük felett. Ez a fájdalom Anyám szívébe nyilallt.

„Mennyire különbözni fog az utolsó ital, melyet a kereszten fogok inni – szóltam szeretett Anyámhoz – attól, amelyet te most először nyújtasz Nekem!„– … Bánkódó Anyám érezte, hogy ezek a szavak szívébe nyilallnak. Leírhatatlan fájdalmat érzett. Az örömöt is, a vigaszt is, de a fájdalmat és keserűséget is felajánlottam Atyámnak. Kértem, hogy kegyességében ízleltesse meg az igaz lelkekkel Lelkének édességet és kellemességet. E fájdalmam ereje által adja meg nekik azt a kegyelmet is, hogy a keserűséget és kellemetlenséget el tudják viselni. Azoknál a lelkeknél, akik erre a fokra eljutnak, vagyis, hogy ily kellemes édességet ízleljenek, gyakran sok szenvedés szokott előzően jelentkezni. Különösen arra kértem Atyámat, fogadja el engesztelésül kellemetlenségeimet azokért, akiket erre a fokra hívott meg, akik azonban önhibájuk és hanyagságukból nem érik azt el, mivel hívásainak és kegyelmének nem akarnak megfelelni. Nagy az ő hanyagságuk és ez igen visszatetszik Atyámnak. Egyébként Ő mindenben kiengesztelődött és hajlott minden kérésemre. Ha egy lélek el akarja érni azt, hogy megízlelje az isteni lélek édességét, mindig hatalmas segítséget fog kap¬ni, hogy ezt a kegyelmet elérhesse. S ha egy-egy lélek ezen a fokon hanyag, úgy Én már engesztelést mutattam be hanyagságáért.

Amint ki akar bontakozni lanyhaságából, mindig hajlandónak fogja találni Atyámat, hogy átölelje és annak az édességnek és kellemességnek részesévé tegye, melyre vágyik.

HÁLAADÁS

Mikor Anyám tiszta tejet, mint első táplálékot Magamhoz vettem, hálát adtam Atyámnak, köszönetet mondtam mindazokért az emberekért, akik ugyanabban az időben vettek táplálékot magukhoz. Különösen köszönetet mondtam azokért a hálátlanokért, akik, miután élvezték a Gondviselés által nekik juttatott ételt, adósok maradnak a köteles köszönettel. Mivel láttam, hogy ez a hálátlanság nagyon visszatetsző Atyámnak, azért e mulasztásokért kétszeres köszönetet mondtam. Kértem, hogy e hálaadásom által engesztelődjék ki miattuk. Mert különben méltatlanokká válnának arra, hogy Atyám szokott gondoskodásával tovább is istápolja őket. Tehát Atyám e dologban kiengesztelődött a hálaadás, melyet elégtételül végeztem mindenkiért, mérhetetlen értékű volt. Különösen köszönetet mondtam Atyámnak a velem egykorú kisdedekért, akik képtelenek hálát adni, mivel még nem képesek értelmüket használni. Elfogadják a táplálékot, de nem mondanak érte köteles köszönetet. Habár tehetetlenségük felmenti őket a hálaadás kötelezettsége alól, mégis megdicsőítik Atyámat, s a maguk nevében is köszönetet mondanak Neki, mivel Én értük teljes szeretettel és hálával már megtettem ezt.

Tudnod kell, jegyesem, hogy Én, valahányszor szeretett Anyám megszoptatott, mindig elvégeztem testvéreim nevében is a hálaadást. Senkit sem zártam ki. Hogy ez mennyire tetszett Atyámnak, azt ígéreteiből következtetheted. Mindenkivel kiengesztelődött, meg a leghálátlanabbakkal szemben is. Megígérte Nekem, hogy isteni gondoskodása mindenkinek megadja mindazt, ami az élet fenntartására okvetlenül szükséges, még akkor is, ha bűnösök és hálátlanok. Valóban láthatod, hogyan bizonyítja be isteni gondoskodását. Még a legméltatlanabb és legvétkesebb bűnöst sem zárja ki. Igen, éppen legnagyobb ellenségeivel szemben mutatkozik a legszeretőbb Atyának.

Tudd meg, jegyesem, hogy Én ezt a hálaadást nemcsak akkor végeztem el, ha ételt vettem Magamhoz, hanem minden más cselekedetnél is, így például: alvás előtt és után! … Mivel a hálaadásról beszélek, tudtodra adom többi hálaadásomat is.

A GYERMEK JÉZUS NAPIRENDJE

Reggeli pitymallat előtt végeztem köteles hálaadásomat Atyámhoz, miután Testem kipihente magát. Különösen azoknak a testvéreimnek nevében adtam Neki hálát, akiket kegye megőrzött az éjszakán, s minden bajtól és a hirtelen haláltól megoltalmazott. Megköszöntem, hogy sértetlenül érhették meg a reggelt. Miután ilyen egyetemes köszönetet mondtam, különösen azok helyett adtam hálát Atyámnak, akik elmulasztják megadni a köteles köszönetet életük fenntartásáért és elfeledik lelküket hálás és üdvös gondolattal az égre emelni. Miután azokért az igaz lelkekért, akiket kegyelemben megőrzött, mélységes hálát adtam, bocsánatot kértem azokért a bűnös lelkekért, akik éjjel megbántották Őt. Magamat ajánlottam fel szenvedésre és halálra, hogy az isteni Igazságosságot mindeme bűnökért kiengeszteljem. Keserves sírásra fakadtam, az emberek bűnei miatt. E felett érzett fájdalmamat engesztelésül ajánlottam fel Atyámnak.

Azután arra kértem Őt, szabadítson meg kegyességében e napon mindenkit minden bajtól; mindenekelőtt azonban attól, hogy Őt megbántsák. Különösen azokért a lelkekért könyörögtem, akik álmukból felkelve munkába mennek anélkül, hogy csak egy rövid ideig is imádkoznának Atyámhoz. Oltalmazza meg őket minden bajtól ezen a napon is. Atyám nagyon örült imáimnak. Páratlan szeretettel fogadta. Mindig hajlandónak mutatkozott mindazt megtenni, amire Őt kértem. Annyira szeret, hogy semmit sem tagad meg Tőlem és nagy tetszését leli Bennem.

Ugyanezt tettem este, elalvás előtt. Kértem, kegyessége szabadítson meg mindenkit minden bajtól; mindenekelőtt a bűntől. Mindazok nevében hálát adtam Neki, akiket irgalmában e napon minden bajtól megoltalmazott, különösen azoknak a hálátlanoknak nevében, akik ezt nem tették. Az volt a szándékom, hogy kárpótlásul mindenkiért imádkozom. Bocsánatot kértem Tőle minden sértésért, melyet e napon tőlük elszenvedett.

Láttam minden bűnöst. Nagy kínt éreztem emiatt és arra vágytam, hogy Véremet ontsam az isteni Igazságosság kiengesztelésére. De mert még nem adhattam Véremet, könnyeket ontottam. Ezeknek is nagy volt az értékük, s igen tetszettek Atyámnak. Hogy fájt, drága jegyesem, midőn az állandó megbántásokat megláttam! … Ezekkel szünet nélkül bántják jó Atyámat.

Mélyen bánkódtam azon, hogy e napon is annyi bűnt kellett Atyámnak elszenvednie az emberektől. Ugyanez volt az éjjel kezdetén. Láttam, hogy a sötétséget, melyet Atyám az emberek pihenésére rendelt, hosszú pórázra eresztett szabadsággal, megbántására használják fel. Éjfélkor magasztaltam és dicsőítettem Atyámat, s mindenki nevében mély hálát adtam Neki. Mivel ez olyan óra, melyben a legkevésbé dicsérik Őt – hiszen ebben az időben a legtöbb ember alszik vagy bűnnel bántja meg Őt – így e dícsérettel mintegy kárpótlást nyújtottam valamennyiükért. Kértem az Atyát, engesztelődjék ki irántuk hathatósan, különösen olyan dolgok miatt, melyek a legtöbb megbántásnak az okai. Mindezekért elégtételt adtam Neki. A bűnök nagysága szerint kisebb, vagy nagyobb mértékben szomorkodtam. Ezt az imanapirendet egész életemen át betartottam. Minden órában, sőt minden pillanatban tettem és kiérdemeltem valamit, testvéreim számara. Hálátlanok voltak Irántam, s mikor megláttam hálátlanságukat, annak ellenére, hogy annyit aggódtam értük, ez mindig nagy fájdalmat okozott Nekem.

JÉZUS VÉRE ONTÁSÁRA VÁGYÓDIK

Így telt el pár nap az Életemből. Minden órában szenvedtem valamit, hol az éhségtől, hol a hidegtől. Mégis arra vágytam, jegyesem, hogy Véremet onthassam. E szenvedéseimet Atyámnak ajánlottam. Irgalmára kértem fogadja el engesztelésül a több szenvedésre irányuló kérelmemet és kívánságomat azokért, akiknek szenvedniök kellene – az isteni Igazságok kiengesztelése végett – azonban a vezekléstől erőnek-erejével menekülnek. Örömök után szaladgálnak, holott a szenvedési lehetőségeket kellene keresniök. E vágyamat legfőképpen azokért a tiszta lelkekért ajánlottam fel, akik keresik a szenvedést, hogy Engem utánozzanak. Kértem Atyámat, adjon nekik erőt és kegyelmet, hogy ebbéli vágyukat megvalósíthassák. Ily módon nagyobb érdemet és dicsőséget szereznek Atyámnál. Ő is örült nekik és minden segítséget megígért. Sokan vannak olyan tiszta lelkek, akik keresik a szenvedést; akik gyötrik magukat és jobban örvendenek a szenvedésnek, mint a bűnösök örömeiknek. Atyám különös kegyelmet ad nekik, természetesen a Hozzá intézett kéréseim és ígéreteim következtében.

Midőn így a több szenvedés után vágyakoztam, minden pillanat alkalmat adott erre. Láttam Anyám nagy szegénységét és jegyesének, Szent Józsefnek igen nagy szomorúságát, mivel ő is átérezte mindkettőnk nélkülözéseit. Nagyon fájt Szívemnek, hogy Miattam két ártatlan lélek ilyen szorongatott helyzetbe került.

Arcom vidámságával és szeretetteljes mozdulatokkal vigasztaltam őket. Így mutattam meg szeretetemet, s jelenlétem bájával és szeretetem rokonszenvével felejthetetlen mennyei édességben részesítettem szívüket. Kértem Atyámat, kegyeskedjék e leereszkedésem miatt mindazokat a lelkeket megvigasztalni és dédelgetni, akik, mert szeretnek, szenvednek Értem. Azt a szenvedést is felajánlottam Atyámnak, melyet fájdalmuk láttára éreztem, és kértem Őt, hogy adja meg szomorúságomért mindazoknak bőséges segítségét és kegyelmét, akik szegénységük folytan szenvedésre vannak kényszerítve és abban a veszedelemben forognak, hogy helyzetük miatt elvesztik a szükséges türelmet, s ezzel a keresztjükért kijáró érdemeket is. Kértem, hogy állhatatosak maradhassanak szenvedéseikben, s így váljanak méltóvá a mennyországra. Atyám nem mulasztja el, hogy megtegye azt, amire kértem. Valóban, bárki láthatja, mennyi szegény ember él elégedetten szegénységében és nélkülözésekben, jóval elégedettebben, mint a gazdagok feleslegükben. S ha valaki türelmetlenül viseli el szegénységet és nem állja, hogy nélkülözések között éljen, úgy ez azért van, mert nem akarja teljesíteni Atyám akaratát. Maga akarja önmagát megfosztani ettől az érdemtől. Pedig Atyám bőségesen adna erőt és kegyelmet erre.

A PÁSZTOROK LÁTOGATÁSAI

Minden nap fogadtam az egyszerű pásztorok látogatását. Ezért egyre-egyre több, új kegyelemmel és erővel töltöttem el lelküket. Emberségem láttára, melyet hittel és szeretettel imádtak, egyre nagyobb világosságot adtam nekik. Mert láttam állhatatosságukat, nem mulasztottam el arra kérni Atyámat, hogy mindenki, aki szeretettel és hittel eltelve jön Hozzám, hívásomra követni is bírjon Engem. Arra is kértem, adja meg nekik a kegyelmet, hogy nélkülözéseiket és kényelmetlenségeiket le bírják győzni, ahogy ezt ezeknél a jó pásztoroknál is megtette. Ők ugyanis, mikor látogatóba jöttek, nem törődtek a hideggel, sem a rossz idővel, vagy más egyéb akadállyal
.
AZ ÜDVÖZITŐ NÖVEKVŐ VÁGYAT ÉREZ, HOGY VÉRÉT ONTSA

Mikor életem nyolcadik napja közeledett, növekedett bennem a nagy vágy, hogy testvéreimért véremet ontsam. Miután annyi könnyet ontottam, s annyi szenvedést viseltem el, eljött végre körülmetéltetésem forrón várt napja.

JÉZUS UTÁNZÁSRA BUZDÍTJA JEGYESÉT, M. CECÍLIÁT

Figyelmeztetlek, jegyesem, hogy jól ügyelj mindarra, amit neked eddig elmondtam. Mert azt kívánom, hogy utánozz Engem; legfőképpen a szenvedésben és felebarátaid iránti szeretetben, Atyám akaratának teljesítésében, a magad lealázásában és különösen az állhatatosságban, mely oly kitűnő erény. Ezt értékeld nagyra! Minden igyekezeted erre irányuljon.

Ne késlekedj mindenki előtt megalázni magadat, hiszen Istenedet állatok között, a nyomorúságos jászolban annyira lealázottnak és mert nagyon szeret téged, oly szegénynek látod. Vedd figyelembe Istened szent fölséget, Aki íme, istállóban lakik, s így tüstént szégyenkezni fogsz!

> Jézus benső élete körülmetélése idején, a bölcs királyok megérkezéséig