Regisztráció



A jelszavát emailben elküldtük.

Assisi Szent Ferenc 1182-ben született az itáliai Assisiben, gazdag kereskedőcsaládban.
.
Világias életéből megtérve Krisztust akarta követni, figyelve a felszólításra, amit a San Damiano-i feszületről intézett Hozzá a Megváltó: „Menj, Ferenc, építsd újjá Egyházamat, mely omladozik.” Ferenc egész életében nem akart semmi mást, mint úgy élni, ahogyan Krisztus tanította. Az evangéliumi életre vágyott, és megalkuvás nélkül járta annak útját.
.
Amikor Szent Ferencre gondolok, gyakran szemlélem az Ő kicsinységét, alázatát, Isten minden teremtményére kiterjedő szeretetét. Rendjét is a Kisebb Testvérek Rendjének nevezte el. Walter Nigg írja Szent Ferencről szóló könyvében: „… a legkisebb testvér elnevezést nem maga találta ki. Mintegy sugalmazást kapott Szent Máté evangéliumából, ott szerepel a >> legkisebb testvéreim közül << kifejezés.” Ferenc egyik fontos jellemzője ez a kicsinység és alázat. A másik ilyen jellemző az a végtelen, feltételek nélküli szeretet, amellyel az egész mindenséget testvérként átölelte (az embereket, a madarakat, mindenféle állatokat, bogarakat, a természetet…, sőt még a „halál testvér”-t is).

Nem véletlenül emeltem ki a fenti két tulajdonságot. Elmélkedéseim gyakori témája a kicsinység, alázat. Gyakran gondolok arra, hogyan érhető el számunkra, hogyan gyakorolhatjuk ezt az erényt. Érzem fontosságát, de vajon miért olyan fontos. A könyv szerzője ír Ferenc alázatáról, ír nagy szeretetéről, ír jámborságáról… Az elmúlt napokban, ahogyan Szent Ferencet és az Ő tulajdonságait szemléltem, mintha egyszer csak világossá vált volna a válasz: az alázat a feltétlen szeretetben nyilvánul meg. Ahogyan az alázat erényén elmélkedtem megértettem, hogy nem érhetjük el ezt az erényt kizárólag különböző gyakorlatok, módszerek végzésével.

Mindazok a gyakorlatok és módszerek, amik által ki akarjuk fejezni a világ előtt, hogy milyen kicsinyek és alázatosak vagyunk, rossz eszközök az alázat elnyerésére. Mindezek csak az alázatoskodás, az alázatban való tetszelgés eszközei, amelyek hiúságból, gőgből fakadnak és az ellenkező irányba terelnek. (pl.: Beszélhetek magamról lekicsinylően, attól még –valószínűleg- nem kerültem közelebb az alázat erényéhez, csak tetszelegtem benne, ami hiúság.) Meggyőződésem, hogy az alázat pontosan a szeretetben nyilvánul meg. Meg kell vizsgálnunk szeretetünket! Hogyan szeretek: feltételekhez kötve, vagy feltételek nélkül?

Ha a szeretetem olyan feltételeken múlik, hogy kit kedvelek, kit nem; ki a szimpatikus, ki nem; ki érdemli meg a szeretetem, ki nem… akkor bizony nincs meg bennem az alázat erénye. Mert ebben az esetben mi a feltétele, hogy szeretek-e? Pontosan én magam! Magamat helyezem a szeretetem középpontjába: akit kényelmes szeretnem, azt szeretem, de aki engem bántott, azon bosszút állok…, azt nem szeretem; ha az érdekeim azt kívánják, hogy szeressek valakit, akkor szeretek, de ha már megkaptam, amit akartam, vagy nem érdekem, hogy szeressek valakit, akkor már nem kell gyakorolnom a szeretetet.

<< A cikk írója: Ladányi Sándor
.
Ha valaki gazdag, jómódú, vonzó, azt szeretem, de aki szegény, nincstelen, beteg, kitaszított, azt ’nem kell’ szeretnem. Mi a baj velünk? Az, hogy gyakran mérlegelünk, méricskélünk, ítélkezünk, ha a szeretet a kérdés. Ez bizony hiúság, gőg a javából és tehetek bármit, beszélhetek magamról lekicsinylően, végezhetek alázatos gyakorlatokat… mindez csupán tetszelgés az alázatosságban, mindez csupán alázatoskodás, ami hiúságból fakad és ennek középpontjában is csak én vagyok. Ha nem szeretek feltételek nélkül, akkor csak rólam van szó, arról, hogy hogyan szeressem magamat még önzőbben. Az alázat elérésének útja: szeretni feltételek nélkül.

Amikor már nem a fent említett példákon, feltételeken múlik a szeretetünk, amikor már nem zárjuk be szívünket különböző indokok, sértettségek, mérlegelések, méricskélések, ítélkezések miatt embertársaink előtt, hanem mindenki felé nyitott a szívünk, akkor jó úton járunk. Ebben nyilvánul meg a legteljesebben az önmagunkról való lemondás, hiúságunk, gőgünk megtörése. Ezt a feltétel nélküli szeretetet pedig megalkuvás nélkül kell gyakorolnunk, szüntelenül, mert ha az ember ismét elkezdi feltételekhez kötni a szeretetét, akkor ismét visszatért önmaga önző, hiú és gőgös szeretetéhez.

Természetesen vannak olyan módszerek és gyakorlatok, amelyek segítenek megtörni saját magam önző, hiú és gőgös szeretetét. Ilyen eszközök például a lemondások, áldozathozások, a böjt stb. (A különbség a fentebb említett módszerek és e gyakorlatok között az, hogy ebben az esetben nem magamat akarom ’reklámozni’…, hanem magamat akarom alkalmasabbá tenni a szeretet feltételek nélküli gyakorlására.) Krisztus a legtökéletesebb Példája a feltétlen szeretetnek, hiszen számtalan alkalommal haragudhatott volna meg, vagy sértődhetett volna meg azokra, akik megtagadták, elítélték, keresztre feszítették… Őt. De Ő mégsem ítélte meg az embereket, nem méricskélte, mérlegelte, hogy kinek mennyire és milyen alapon jár a szeretet. Krisztus mindenki felé szeretettel fordult és fordul ma is. Ennek a jele, az Ő irgalma.

Láthatjuk már, hogy az alázat létkérdés és nem csak a keresztények, hanem az egész világ életében. Ha feltételekhez kötöm a szeretetemet, akkor mindig lesz ’akadály’ az előtt, hogy szeressek és mindig lesz ’indok’, hogy miért fejezzem ki szeretetlenségem. (pl.: háborúk, éhínség… a szeretetlenség jelei) Az alázatos ember nem tekint a hamis ’akadályokra’, hanem szeretni akar feltételek, ítélkezések, mérlegelések nélkül. Nem áll szeretete elé, mert felismeri, hogy csak egy akadály lehet az előtt, hogy szeretetet adjon: ez pedig saját maga (hiúsága, gőgje, önzése, sértődöttsége…).

Ha a világban megszűnne az alázat, akkor a szeretet mindig ’akadályokba’ ütközne az emberek szívében. Az alázat ellenben a szeretet előtt tisztítja az utat. Assisi Szent Ferenc Krisztus parancsának hűséges Követője. Krisztus mindnyájunkhoz így szól: „Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket. Ti is úgy szeressétek egymást.” Szent Ferenc életében ennek a felszólításnak hűséges követését láttam meg. Ferenc nem mérlegelt, nem ítélkezett a szeretet gyakorlásával kapcsolatban.

Nem akarta saját maga megítélni, hogy ki érdemel szeretetet, mert tudta, hogy nem a mi dolgunk ennek megítélése. Tudta azonban, hogy ha feltételek nélkül szeretünk, akkor szívünk a jó Isten szeretetének csatornájává, eszközévé lesz; tudta, hogy ha szívünk nyitva van az emberek felé, akkor szívünkön keresztül az Úr érinti meg az embereket, és Ő gyakorolja a szeretetet. A szív eme nyitottságához pedig alázatra van szükség, hogy ne akarjuk akadályozni, hogy az Úr szóljon szívünkön keresztül. Ferenc feltételek nélküli szeretetének egyik bizonyítéka a Naphimnusz, amelyben az egész mindenséget testvérként szólítja meg. Lehetne az alábbi mondat a jelmondata a feltétel nélküli szeretetnek és az alázatnak, ha Krisztus hívását akarjuk követni:

Soha sincs jogom mással válaszolni, mint szeretettel.
Ladányi Sándor

 
Gondold el, hogy minden újságért fizetni kell, mi is várjuk a te önkéntes adományodat, ha meg tudod engedni magadnak :-)
> a metropolita.hu NEM ENGEDÉLYEZ reklámokat
> vannak terveink új oldalak létrehozására: kifejezetten a papi hivatásról, illetve imakampány oldal, ahova beírhatjátok sürgős szándékokat és válaszhattok imaszándékot (hasonlóan az adományoldalakhoz..)
> EGYETLEN anyagi forrásunk a ti adományotok
Ft

Állítsd be mennyit szeretnél adományozni

Fizetési mód választása
Személyes adatok

Metropolita Egyesület
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428
Adószám: 18876842-1-41
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Köszönjük adományozási szándékát

Metropolita Egyesület
1024 Budapest
Ezredes utca 13.

Összes adomány: 1500Ft

Hasonló bejegyzések

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.