Regisztráció



A jelszavát emailben elküldtük.

<< Bevezető a JÉZUS BENSŐ ÉLETE c könyvhöz, a kinyilatkoztatás körülményei és elfogadása 

< Elfognak és Annáshoz visznek

Földre terítem a katonákat

Mint mondtam, a csapat a Kert bejáratánál állt, s én is ott voltam. Senki se mert kezet emelni rám, hogy elfogjon. Nem voltak képesek megközelíteni. Meg akartam ismertetni velük, hogy önként adom magamat kezükbe, és ha nem akartam volna, sose tudtak volna elfogni engem. Azért megkérdeztem tőlük:

– Kit kerestek?
Azt válaszolták: – A názáreti Jézust keressük.
Erre azt mondtam nekik: – Én vagyok.

Magasztos hangon mondtam ezt nekik, és ők a földre estek, akárcsak a halottak, amikor hangomat hallották. Ezáltal akartam megismertetni velük hatalmamat, és hogy én voltam Isten igazi Fia. Ők azonban ezt arra használták fel, hogy még inkább feldühödjenek. Lelkük ugyanis rosszindulatú volt, és az ördögök is ingerelték őket. Nem fontolták meg a megvilágosítást és az ellenük használt hatalmat. Ha akarták volna, ezáltal felismerhették volna, hogy én vagyok a nekik megígért igazi Messiás.

Amikor elterültek a földön, nagy részvétet éreztem irántuk. Az Atya haragudott rajuk, és isteni igazságosságával le akart sújtani rájuk, és a mélységes pokolba akarta vetni őket, amint megérdemelték. Én azonban imádkoztam, hogy enyhüljön haragja, és hogy elégedjen meg azzal, hogy visszatérnek előző állapotukba. Imádkoztam megtérésükért is. Néhányuk számára nem volt hiábavaló kérésem, mert felhasználták a megvilágosítást és a kegyelmet, amelyet kiesdettem számukra az isteni Atyától. Ezek megtértek halálom után. Azonban kevesen vallottak csak meg engem, mint Isten igazi Fiát. A többség megmaradt megátalkodottságában és szívének keménységében.

Miután lecsillapítottam az isteni Atyát kérésemmel, megparancsoltam ezeknek a gonoszoknak, hogy térjenek vissza előbbi állapotukba. Valóban, felálltak. Néhányan a leggonoszabbak közül tanítványaim ellen indultak, mert nem ismertek fel engem. Az esés megfélemlítette őket. Ismét feltettem nekik a kérdést:

– Kit kerestek?
Ők azt válaszolták: – A názáreti Jézust.
Akkor ismét azt mondtam nekik: – Én vagyok. Ha engem kerestek, hagyjátok szabadon ezeket., és fogjatok el engem.

Ezekkel a szavakkal megengedtem nekik, hogy elfogjanak. Egyébként sose tudták volna ezt megtenni.

Ütlegelnek, de én szelíd maradok

Ezekre a szavakra szabadon hagyták apostolaimat, és mind ellenem jöttek. Jegyesem, mily súlyos sértéseikkel illettek egyesek, mennyire ütlegeltek, mennyire elnyűttek! Elhatározták hogy igy elbánnak velem, hogy senki se ismer többé rám. Valóban ezt is tették.

Elgondolhatod, mily nagy volt fájdalmam és keserűségem, amikor láttam ezeket a vad és megveszett gazembereket. Azért azt mondtam nekik:
– Dorongokkal és botokkal jöttetek elfogni engem, mintha rabló és gonosz gyilkos lennék. Pedig tudjátok, hogy állandóan a Templomban voltam, hogy a mennyei tanítást hirdessem. Miért bántok ily rosszul velem? – oly kedvesen és szeretettel mondtam ezt nekik, hogy még a vasból való szívek is megindultak volna. De ezt a népséget Júdás és a farizeusok tanították ki, akik azt mondták nekik, hogy legyenek erősek, mert szavaim kedvessége elbűvöli őket, és megadják magukat nekem. Ők a kapott tanács szerint erőszakosak voltak, és olyan gonoszul bántak velem amilyen kedvesen bántam én velük.

A gonosz Júdás látta elfogatásomat és hallotta a sok és súlyos ütlegelést. Elment. Később hallani fogod, mi történt vele. Miközben ellenségeim kezében voltam, apostolaim visszavonultak. Csak Péter és János maradt ott. Péter, amikor látta az ütlegelést, fogta kardját, és rávágott az egyikre, aki a többinél is gonoszabbul bánt velem. Le akarta vágni a fejét, de egyik fülét érte a csapás. Megfeddtem akkor az apostolt, és vettem ennek a gonosznak a fülét, és visszaillesztve meggyógyítottam őt. De ez annyira dühöngött ellenem, hogy nem gondolt a jótéteményre, amelyben részesítettem, amikor meggyógyítottam, hanem még dühösebben támadt rám, mint azelőtt.

Megalázó és fájdalmas elfogatásom

A földre vetettek engem, megkötözték kezemet és karomat, kötelet tettek nyakamra, és egy nagy láncot lábamra. Ököllel verték fejemet, szememet. Beleharaptak karomba, rátapostak lábamra, bottal vertek, hajamat húzták, belém rúgtak, lökdöstek, varázslónak, csalónak, csavargónak, aljasnak, törtetőnek, a törvény megvetőjének, képmutatónak, uszítónak neveztek. Sértegettek mindazzal, amit az írástudóktól és farizeusoktól hallottak.

Én álltam az ütések zápora alatt és szelíd bárányként tűrtem a sértegetéseket. Nem haragudtam, nem panaszkodtam, hanem mindent felajánlottam az Atyának. Testemben éreztem minden fájdalmat és gyötrelmet, amit egy más halandó érezni képes, sőt még többet, mert nagyon érzékeny voltam a fájdalmakra.

Körülálltak ezek a vad szolgák, mint veszett kutyák és dühöngő bikák. Ordítoztak, dühöngtek, nagy zajt csaptak örömükben, hogy sikerült kezükbe keríteniük engem. Az ütések, sértegetések, durvaságok zápora alatt nagy keserűséget éreztem azért, mert így fizették vissza irántuk tanúsított szeretetemet, velük tett sok jótéteményemet. A szolgák egymással versengtek, hogy ki tud nagyobbat ütni rám, jobban sértegetni. Láttam bennük mindazokat, akik bűneik miatt felelősek voltak az általam elviselt szenvedésért, amelyet épp azért tűrtem el, hogy mindenki bűnéért elégtételt nyújtsak.

Ne gondold, Jegyesem, hogy irtózattal és haraggal néztem rájuk. Sőt, mindent nagy szeretettel viseltem el, és kívántam, hogy nekik hasznukra legyen ez a nagy jótétemény. Inkább szenvedtem attól, hogy megbántják az Atyát, és hogy láttam, sokan nem fogják éIvezni a megváItás gyümölcsét saját bűnük miatt, és sok Szenvedésem hasztalan lesz számukra. Ezt úgy éreztem lelkemben, mintha tőr járta volna át szívemet!

Attól kezdve, hogy ellenségeim elfogtak és megkezdődött szenvedésem kezük között, fel akartam függeszteni azt a kis vigasztalást és örömöt is, amelyet az okozott nekem, amikor láttam a lelkeket, akik felhasznáIják a kegyelmeket, amelyeket kiérdemlek nekik isteni Atyámtól, és akik utánozni fognak engem a szenvedésben. Szenvedésem alatt minden erősítésről és vigaszról lemondtam, hogy elszenvedjem annak minden keserűségét és fájdalmát.

Maga kedves Anyám is nagy keserűséget okozott nekem, mert láttam nagy szívfájdalmát. Ő szívében szenvedett el mindent, ami velem történt, és elmerült a keserűség és fájdalom tengerében. Mennyire növekedett fájdalmam, amikor Láttam ezt az ártatlan galambot ily nagy gyötrelmek között, és igazán szerető szívét ily nagy fájdalmakban! Nem volt, ki megvigasztaljon engem nagy fájdalmamban. Neki sem volt vigasztalása nagy szomorúságában. Így egyesülve teljesen magunkra voltunk hagyatva a fájdalomban és a gyötrelemben.

Nem fordítottam gondolataimat azokra, akik részvéttel lesznek hozzám és követnek, mert nélkülözni akartam ezt a vigasztalást. Ehelyett azokra gondoltam, akik annyit fognak szenvedni irántam való szeretetből. Láttam minden vértanú szenvedését. Nagy részvétet és keserűséget éreztem emiatt. Így minden növelte belső és külső szenvedéseimet. Ezt tettem szenvedésem egész ideje alatt, és felajánlottam az Atyának engesztelésül az emberi nem minden bűnéért. Szenvedtem testvéreimért, egyet sem zárva ki annak lehetőségéből, hogy javára szolgáljon. Teljes engesztelést nyújtottam az isteni igazságosságnak mindenkiért.

Gúnyolnak és gyötörnek

Miután a gonoszok némileg kitöltötték dühüket rajtam az ütlegelések és sértegetések által, elkezdtek a város felé vonszolni engem a kötelekkel és láncokkal, ütlegelve a botokkal, rugdalva és öklözve. Mások azzal szórakoztak, hogy tapsoltak, és ocsmány kacajjal mondták:

– Éljen, kezünkben van a varázsló, a gonosztevő!

Mindnyájan ordítoztak. Mások fülemet húzták, vagy hajamat. Az ördögök ingerelték őket, amikor látták, hogy egyesek tétlenek és felhagytak ütlegelésemmel és sértegetésemmel. Ekkor ezek még hevesebben támadtak rám, minden eddiginél jobban dühöngve’ s még kegyetlenebbül kínoztak. Gyakran elestem a heves lökdösések miatt és a kötelekkel való rángatás miatt. Egyesek elől mentek, mások mögöttem, a többi körülvett, amint a gonosz Júdás és a farizeusok megparancsolták nekik. Néhány farizeus a csapat mögött ment, titokban, hogy lássák, sikerül-e foglyul ejteni engem, és úgy bánnak-e velem, ahogy megparancsolták nekik. Mikor mindent láttak, örömmel tértek vissza Jeruzsálembe, hogy tudtára adják a többieknek, akik boldogok voltak emiatt. Nagy ünneplést csaptak.

A pokol órája

A legnagyobb csendben mentem a gonoszok között, nem nyitva ki számat, nem panaszkodva kegyetlen embertelenségük miatt. Engedtem, hogy mindnyájan kitöltsék rajtam haragjukat, amint megmondtam nekik, hogy ez az ő órájuk, a sötétség hatalmának órája.

A pokoli fúriák látták legyőzhetetlen türelmemet, s még jobban dühöngtek, gyanítva, hogy valóban én lehetek az Isten Fia. De mivel egyáltalán nem tudtak bizonyosságra szert tenni e felől, igyekeztek még jobban ösztökélni a szolgákat, hogy bánjanak rosszul velem. Utána azt mondták, nem lehetséges, hogy Isten Fia ennyire elgyengüljön, elveszítse bátorságát, és a gonosz elfajult népség hatalmába kerüljön. Így nem tudtak megbizonyosodni az igazságról.

Míg így bántak velem, felajánlottam mindent az isteni Atyának engesztelésül a megbántásokért, amelyekben Őt részesítették.  Kértem, adjon minden testvéremnek és követőmnek legyőzhetetlen türelmet a sértegetések és bántalmazások közepette, amelyekben a gonoszok részesítik őket, a pokoli fúriákkal együtt, akik felhasználják a gonoszokat a jók gyötrésére. Láttam akkor minden szenvedést, amelyet követőim elviselnek a gonoszoktóI az ördögök izgatására. Imádkoztam mindnyájukért, és kegyelmet nyertem el számukra, hogy mindent türelmes megadással tűrjenek el. Láttam a jutalmat, amelyet ezek türelmükért kapnak. Hálát adtam mindezért az Isteni Atyának, és a lelki segítségért is, amelyet nekik adott.

Amikor annyira elcsúfítva láttam magamat, hogy senki sem ismert rám, némi szomorúságot éreztem azért, hogy így kell megjelennem a nyilvánosság előtt, egész Jeruzsálem előtt. Aki csak látni fog, nevet majd rajtam. De felajánlottam mindent az Atyának, készen elszenvedni minden megaláztatást El akartam Szenvedni minden szomorúságot és megszégyenítést, amit testvéreim fognak érezni fajdalmaik, szenvedéseik és kinevettetésük közben. Felajánlottam ezt az Atyának, hogy elnyerjem számukra az erőt és a türelmet minden esetben, amikor megvetik, gyötrik és kinevetik őket, amikor szenvednek, úgy, hogy ilyenkor ne mondhassák: én elszenvedem ezt a gyötrelmet, amelyet Jézus Krisztus az én képmásom nem szenvedett el. Mindazt a gyötrelmet, sértést és fájdalmat, amellyel a teremtmény taláIkozni fog, én még inkább elszenvedtem, példátlan módon.

Elhagyatva megalázottságomban

A gonoszok már megegyeztek abban, hogy úgy elbánnak velem, hogy senki sem fog rám ismerni. Tudták ugyanis, hogy arcom és tekintetem nagy erővel vonzotta a szíveket, szeretetre indítva a jóakaratúakat. Azért törekedtek mindenképpen eltorzítani engem, hogy a nép, amikor engem lát, ne legyen részvéttel irántam, és ne forduljon ellenük és a farizeusok ellen. Azért gyakran pofon vágtak, és öklükkel szemen csaptak, azt mondva:

– Most menj, és vonzd magadhoz az egész népet!

Senki sem tudja elképzelni, mennyire bántott ez a szemtelenség és mily fájdalmas volt szenvedésem! Szememet elborította a vér, és úgy feldagadt, hogy alig láttam. Orrom és ajkam is megdagadt a sok ütéstől és az esésektől, úgy, hogy tekintetem a leginkább megkeményedett szíveket is részvétre indította. Homlokomon és szemöldököm fölött zúzódások és egy vérző seb volt, amelyeket az ütések és a sziklára esés okoztak, fogaim részben kitörtek, részben mozogtak az ökölcsapásoktól és esésektől. Arcom össze volt törve és fekete volt, és egész arcom úgy megváltozott, hogy már nem is látszott emberi arcnak. Egész testem össze volt törve, karom vérzett a harapásoktól, lábam is fel volt horzsolva és
megfeketedett, néhány körmöm is leszakadt. Kezem is felduzzadt és megfeketedett a kötelek szorításától. Ilyen állapotban vittek végig Jeruzsálemen, fütyülés, ordítás, tapsolás és sértegetések közepette.

Mindenki versengett azon, hogy tönkretegyen engem, s ezzel kedveskedjék az írástudóknak és farizeusoknak, akik jó borravalót ígértek azoknak, akik a legdurvábban bánnak velem. Ezek között a kegyetlenek között mindenki mástól elhagyatottnak éreztem magamat. Apostolaim megijedve elmenekültek, csak Péter és János követtek, telve félelemmel és keserűséggel. Péter elég messziről követett, mert megijedt a nagy zajtól, és látta, mennyire vertek engem.

Mindezt nagy szeretettel szenvedtem el. Nagyon szánakoztam a nyomorultakon, akik annyira meggyötörtek engem. Kértem az isteni Atyát, bocsássa meg nekik súlyos vétkeiket. A pokoli fúriáknak pedig bensőleg ezt mondtam:

– Lázadó szellemek, töltsétek csak ki dühötöket, mert rövidesen meglátjátok, ki vagyok, és érezni fogjátok, ami rátok vár. Valóban terveztem, hogy halálom után megkötözöm Lucifert, és minden gonosz szellemet a pokol mélységes fenekére taszítok. Felajánlottam minden szenvedésemet, testvéreim iránti Szeretetből, különösen is mindegyikükért, engesztelésül a sértésekért, amelyekkel azok majd megbántják Atyámat.

Az Atya megelégedett ezzel. Dicsértem Őt, és hálát adtam neki testvéreim nevében. Atyám szeretetéből készségesen felajánlottam magamat mindennek elszenvedésére az emberi nem üdvössége érdekében. Kértem Őt, segítsen meg engem sok szenvedésemben. Az Atya megerősített a szenvedés elviselésére, állandó csodával fenntartotta életemet, hogy szenvedni tudjak. Tény, hogy oly sok csapás és kínzás következtében meghaltam volna, nem is egyszer. Istenségem ugyanis elrejtőzött, és emberileg mindent éreztem. Meg akartam fosztani magamat attól az örömtől, amit a velem egyesült istenség miatt éreztem volna. Az Atya azt akarta, hogy elmerüljek a szenvedésben, minden vigasztalás nélkül, s így testvéreim számára kiérdemeljem az isteni vigasztalást szenvedéseikben és megpróbáltatásaikban.

Megaláztatásaim a városban

A Cedron patakon egy gázlónál keltünk át. Engem kötelekkel vonszoltak, és nagyon fájdalmas volt a vízben járnom. Végre megérkeztünk a városba. Jóllehet éjszaka volt, sokan gyűltek össze, hogy engem lássanak. Az írástudók és farizeusok felizgatták őket, és még inkább a pokoli fúriák.

Megérkezésemkor elkezdtek ismét sértegetni, csalónak és varázslónak nevezve:

– Végre az igazságszolgáltatás kezébe estél ! Most megfizetsz bűvészkedéseidért és csalásaidért! Ilyen fogadtatásban részesültem a város bejáratánál. A gonoszabbak közélembe jöttek, s megdobáltak kövekkel. Messziről ezt nem tudták megtenni, mert körülvettek a katonák. Olyanok is voltak, akik kövekkel verték vállamat.

Amikor így elnyűve beléptem a város kapuján, lélekben láttam azokat a szerencsétlen lelkeket, akik visszaélnek a megváltás jótéteményével, és bűnbánat nélkül halnak meg. Ezek a pokoli ellenség kezébe kerülnek, aki minden emberi értelmet meghaladó módon kínozza őket a pokolban. Láttam a gyötrelmeket, amelyeket a nyomorúságosak elszenvednek ezen a helyen, az egész örökkévalóságon keresztül, és nagyon nagy fájdalmat éreztem. Ugyancsak nagy keserűség töltött el, amikor láttam, hogy szinte mindnyájan, akik kínoztak engem, a pokolba fognak zuhanni. Vágyakoztam arra, hogy mindannyian megszabaduljanak ettől. Azért felajánlottam az isteni Atyának minden szenvedésemet, hogy megszabadítsam őket ettől a nagy nyomorúságtól, megvilágosítást és kegyelmet adva számukra . Láttam, hogy az Atya megtette. De elkeserített,
hogy nagyon kevesen használják azt fel, és szinte megszámlálhatatlan azok száma, akik nyomorultul visszautasítják az isteni irgalmasságot.

Annáshoz vezetnek

Miután így megkínozva és eltorzítva beléptem a városba, Annás házához vezettek, amely a közelben volt. Ez volt az első törvényszék, amely elé vittek. Annás már várt rám, s nagyon kívánt látni. Megkapta ugyanis már a hírt, hogy a szolgák elfogtak, és nagyon összevertek. Ennek mindnyájan örültek. Volt ott sok írástudó és farizeus is. Ők is vártak engem, hogy lássanak, és örüljenek elfogatásomnak, de azért is, hogy sértegessenek és kinozzanak. Akkor ugyanis mindenkinek megengedték, hogy annyira kínozzon, amennyire csak tud. Nagyon elszomorított a bíróságnak ez a viselkedése, mert tudtam, mily súlyos sértésekben lesz ott részem. Ennek ellenére készségesen és bátran mentem, hogy elszenvedjek mindent, s teljesítsem az Atya akaratát, példát adva követőimnek annak az erénynek gyakorlására, amelyet én legyőzhetetlen türelemmel gyakoroltam.

Beléptem Annás házába. János, aki követett engem elment, hogy megvigye a szomorú hírt szeretett Anyámnak, aki lélekben mindent látott, és azért nagyon nagy szívfájdalmat érzett. Nagy részvéttel voltam iránta, és az ő belső fájdalmai és keserűsége növelte az én fájdalmamat is.

Péter megtagad engem

Láttam, hogy Péter, aki távolról követett engem, szintén belépett ebbe a házba, azok mögött, akik kísértek engem. Eltelve felelemmel és keserűséggel, ő is el akart menekülni, mint a többiek, de nagyon szeretett engem, s ezért nem volt lelke elhagyni. Nagy félelmek között lépett be. Az egyik szolgálólány megkérdezte őt, és felismerte, hogy tanítványaim egyike. Ő legadta. Elnyomta félelmét és szomorúságát, hogy ne lássák azt, és ne árulják el, hogy követőim közé tartozik. Az asszonnyal együtt a tűzhöz ment, hogy melegedjék, mert éjszaka hideg volt. Ekkor az apostol ismét elbukott és megtagadott engem. Háromszor tette ezt, amint előre megmondtam neki. Mindez akkor történt, amikor Annás előtt álltam.

Annás kikérdez

Amikor Annás elé értem, ő komoly szemmel, kevélyen rámnézett, úgyszintén azok is, akik vele voltak. Mindenki villámló szemmel nézett rám. Tekintetük feldúlt és rosszindulatú volt. Gúnyolódtak rajtam. Mindnyájan csodálkoztak azon, hogy ennyire összevertek és eltorzítottak engem. Azt mondták egymás között:

– A csapat valóban teljesítette kívánságunkat.

Lehajtott fejjel áIltam, szememet a földre sütve, megkötözött kézzel, alázatosan, nyugodt tekintettel, mélyen hallgatva. Annás megkérdezett engem, hol vannak a tanítványaim. Azért kérdezte ezt, mert egyedül látott a csapat kezében, mindenkitől elhagyatva.

Ebben a pillanatban tagadott meg Péter. Elképzelheted, mily keserűséget éreztem erre a gúnyos kérdésre! Semmit sem válaszoltam rá. Szívemre ránehezedett a fájdalom Péter tagadása miatt, amelyet hallottam. Kértem az Atyát, világosítsa meg őt, hogy felismerje bukását. Atyám valóban megvilágosította. Ő a kakaskukorékolásra visszaemlékezett arra, amit előre megmondtam neki. Én bensőleg rátekintettem, és nagyon kedvesen megfeddtem. Ettől megbánta bűnét, magába szállt, és keserves sírásban tört ki. Magában ezt mondta: – Nagyon szeretett Mesterem! Íme, nagyon súlyos bűnt követtem el, megtagadtalak téged! Ezt tettem, miközben te annyit szenvedsz, hogy megmutasd nekünk nagy szeretetedet. Elviselted a legsúlyosabb gyötrelmeket is, a mi lelkünk üdvösségéért.

A fájdalom a szívébe markolt. Eltávozott, hogy sirassa bukását. Péter közreműködött a kegyelemmel és megvilágosítással. Remélte a bocsánatot, és azonnal el is nyerte.

Nem így Júdás, az áruló. Ő is magába szállt, és felismerte bűnének súlyosságát, de elcsüggedt. Ezzel is megsértette a végtelen isteni irgalmasságot. Nincs az a nagy bűnös, aki ha megbánja bukását, nem nyer bocsánatot és irgalmas Istentől. A gonosz Júdás is látta a sok kínzást és ütlegelést, amit a poroszlóktól kaptam. Felismerte, hogy ő az oka sok szenvedésemnek. Eltelt keserűséggel, de ugyanakkor elcsüggedt olyannyira, hogy lehetetlennek tűnt számára tovább élni. Belsejét pokoli kínok gyötörték, mert mardosta őt minden szenvedélye, mint megannyi veszett kutya. Az ördögök gyötörték őt a kétségbeeséssel, és öngyilkosságra ösztönözték. Féltek attól, hogy ő is megtér, mint Péter, ami nagyon zavarba ejtette a pokoli ellenséget, aki mindenkit el akart buktatni és veszíteni.

Arcul vernek

Annás előtt nagy keserűség töltött el. Amikor látta, hogy nem válaszolok kérdésére tanítványaimat illetőleg, ismét föltette a kérdést. Tudta, hogy egyikük elárult engem, és kezükbe adott. Ezzel a kérdéssel gúnyolni akart engem, és növelni akarta keserűségemet. Arra akart indítani, hogy panaszkodjam rájuk. Látta, hogy nem válaszolok, még gőgösebben megkérdezte, mi az a tanítás, amit hirdettem. Erre a kérdésre azt válaszoltam, hogy mindig a nyilvánosság előtt beszéltem, kérdezze azokat, akik jelen voltak, akik gyakran hallgattak.

Minden jelenlevő találva érezte magát ezzel a válasszal. Nem mondhattak semmi rosszat sem ellenem. Tanításom a legszentebb volt, és minden cselekedetem tökéletes. Ezért remegtek a dühtől. Egy szolga merészen felemelte kezét, és rettenetes ütést mért az arcomra, ezt mondva:

– Így felelsz a főpapnak?

Ez volt az a gonosz, akinek meggyógyítottam a fülét, amelyet Péter levágott a Kertben, elfogatásomkor. Malkusnak hívták, és egyike volt a leggonoszabbaknak és legkeményebb szívűeknek. Mindnyájan örültek a rettenetes ütésnek, és azt mondták a szolgának:

– Valóban derék és lelkes szolga vagy!

Tapsoltak örömükben, és undorító módon röhögtek, a főpap is. A rettenetes ütés megrázta fejemet, amelyet nagyon elgyengítettek az ütlegelések és az esések, úgyhogy alig tudtam lábamon állni. Arcom, amely már egészen dagadt volt, vérezni kezdett az erős ütéstől. Még jobban feldagadt, és eltorzult. A gonosz szolga felszólította a jelenlevőket, hogy nézzenek meg, s gúnyoljanak ki.

Íme, Jegyesem, hogyan bántak velem Annás házában. Jobban arcul ütöttek, mint egy alávaló gazembert. A leghitványabb szolga tette ezt. Senki nem feddte meg őt merészségéért és szemtelenségéért. Sőt, mindenki dicsérte és tapsolt neki. Ennyire gyűlöltek engem ezek a gonoszok. Megengedtek minden igazságtalanságot ellenem.

Szelídségem

Így szóltam ahhoz, aki megütött engem:

– Ha rosszul szóltam, tégy tanúságot róla. Ha helyesen beszéltem, miért ütsz engem?

Ezt csendesen és alázatosan mondtam, azért is, mert ez a szolga sokszor hallott beszélni engem a Templomban, tehát tanúskodhat a főpap előtt tanításomról, ha abban volt valami kivetnivaló.

Ezt azonban nem tudta megtenni, mert mindig jól beszéltem. Azért kérdeztem meg tőle, miért ütött meg engem. Azért is mondtam ezt, hogy magába szálljon, és megbánja súlyos bűnét. Ő azonban még inkább megkeményítette szivét. Ugyanakkor én kész voltam megbocsátani neki, sőt kívántam megtérését. Imádkoztam az isteni Atyához nemcsak azért, hogy tartsa vissza a büntetést, amelyet megérdemelt ily súlyos bűnével, hanem bocsásson is meg neki. De a gonosz nem működött kozre a kegyelemmel és az isteni megvilágosítással. Amikor ezt a rettenetes ütést kaptam, láttam mindazokat, akik utánozni fogják ezt a gonosz és hálátlan szolgát. Ő, miután meggyógyítottam fülét, nagyon gyötört engem és a főpap jelenlétében durván megütött.

Láttam, és mily irtózattal, hogy sok testvérem, miután sok-sok kegyelemben részesült, súlyosan meg fogja bántani isteni Atyámat, nyilvános és botrányos bűnökkel. Ezek kinevetik és gyalázzák Atyám kegyelmeit, és az istentisztelethez tartozó dolgokat, és tapsolnak a gonoszoknak azok gonosztetteiért. Nagy keserűséget éreztem emiatt. Emberileg nagyon szégyelltem magamat emiatt az ütés miatt, és nagy fájdalmat éreztem. Felajánlottam ezt az Atyának, engesztelésül a súlyos sértésekért, amelyek rajtam keresztül Őt érték. Ez lecsillapította az Atyát, és visszatartotta ennek a gonosz szolgának a megbüntetését.

Felajánlottam neki engesztelésül ezt az ütést mindazokért is, akik alkalomadtán utánozzák ezt a szentségtörést. Kértem, bocsásson meg mindenkinek, és adja nekik kegyelmét, hogy felismerve bűnüket, megbánják azt, és megtérjenek. Láttam, hogy néhányan felhasználják ezt, de a legtöbb megmarad megátalkodottságában és gonoszságában. Ez nagy keserűséget okozott nekem.

Ezzel a ténnyel ritka példát adtam minden követőmnek, hogy türelemmel szenvedjenek, és szeretetemért és követésemért viseljék el az ütéseket is. Kértem az isteni Atyát, adjon nekik kegyelmet, hogy meg tudják ezt tenni. Láttam, hogy az Atya megadja majd nekik, de nagyon kevesen fogják ezt gyakorolni, felhasználva a kegyelmet. Legtöbbjük nemcsak hogy nem akar szenvedni, hanem nagyon megsértődik, és bosszút fog állni. Nagyon kegyetlen fájdalmat és keserűséget okozott nekem, Jegyesem, látni azok csekély számát, akik követni fogják példámat.

Így bántak velem Annás jelenlétében. Szívem felkészült arra, hogy még nagyobb szenvedéseket és megvetést is elviseljen. Azt mondtam az isteni Atyának:

– Atyám, íme, kész vagyok elszenvedni mindent, hogy teljesen kielégítsem az isteni igazságosságot. Magamra vállalom minden testvérem adósságát, és kész vagyok túlcsorduló módon megfizetni azt. Csak segítségedet kérem, Atyám, és hogy enyhüljön meg igazságos haragod mindazok iránt, akik megbántanak téged azáltal, hogy ily rosszul bánnak velem. Engesztelődj meg, isteni Atyám, mert ezek nem tudják, mit cselekszenek.

Ezek a szavak megengesztelték az Atyát, jóllehet állandóan ingerelte az isteni igazságosságot a sok és súlyos megbántás, amely Őt az én személyemben érte. Kértem Tőle azt is, hogy adjon hasonló érzelmet minden követőmnek, hogy készen legyenek elszenvedni minden kínt és megvetést az én követésemért. Imádkozzanak azokért, akik bántalmazzák őket. Ajánljanak fel mindent az isteni Atyának engesztelésül a megbántásokért, amelyekben részesülnek üldözőik által. Kértem azt is, hogy jutalmazza meg őket szenvedésükért. Láttam, hogy az Atya minden követőmnek megadja ezt a kegyelmet. Láttam mindazokat is, akik felhasználják a kegyelmeket, és láttam a számukra készített jutalmat. De láttam azt is, hogy sokan visszaélnek vele, és nem hajlandók követni engem. Keserűséget éreztem, amikor láttam, hogy az önmagában véve hitvány teremtmény visszautasítja annak gyakorlását, amit én, az ő Feje, Mestere és Isten igazi Fia gyakoroltam.

Kaifáshoz vezetnek

Miután így bántak velem, Annás megparancsolta a szolgáknak, hogy vigyenek el előle, mert nem tudja elviselni egy ilyen hitvány és torz alak látását. Valóban olyan állapotban voltam, hogy többé nem volt emberi alakom, annyira összevertek. Kivezettek ebből a házbóI, kifütyülés, sértegetések és ütlegelés közepette, rángatva a kötelekkel és láncokkal.

Elvezettek Kaifáshoz, aki már türelmetlenül várt engem sok írástudóval és farizeussal együtt. Mindnyájan vágyakoztak arra, hogy engem lássanak, és kínozzanak. A pokoli fúriák nem voltak képesek felfogni, honnan ered nagy türelmem és alázatosságom, amellyel mindezt elviselem. Nagyon féltek attól, hogy valóban a Messiás lehetek, mert az általam ily sok sértés, kínzás és ütlegelés közepette gyakorolt erények felülmúltak minden emberi képességet. De a kevélyek nem voltak képesek meggyőzni magukat arról, hogy az Isten Fia ennyire le akarja alacsonyítani magát, hogy még az embernél is kevesebb legyen. Azért azon fáradoztak, hogy mindig újabb és nagyobb kinzási módokat sugalljanak azoknak, akik engem vezettek.

Azt mondták:

– Ha csak puszta ember, végül enged és elbukik, legalábbis türelmetlen lesz. Ha pedig Isten Fia, íehetetlenség, hogy ne bosszulja meg a sok bántalmazást, amelyben részesítik. Azért folytassuk csak a szolgáknak és mindenkinek a felingerlését ellene, míg megtudjuk, hogy kicsoda ő. Valóban mindinkább ösztökélték ezeket, a gonoszokat ellenem a legkegyetlenebb kínzási módokat sugaliva nekik. Ők pedig minden részvét nélkül végrehajtották azokat, mintha csak vadállat lettem volna, és nem ember. Semmi emberséget sem tanúsítottak irányomban.

Buzdítom Jegyesemet

Hallottad, Jegyesem, mennyit szenvedtem, amikor ellenségeim elfogtak engem. Ütlegeltek, sértegettek, kínoztak ez előtt a törvényszék előtt. Láttad példaadó alázatosságomat és türelmemet, amelyből tanulhatsz te is, és minden testvérem és követőm. Neked is követned kell engem azáltal, hogy legyőzhetetlen türelemmel és nagylelkűen elviselsz mindent. Sose fuss el a szenvedés alkalmai elől! A sértegetések és kínzások közepette maradj csendben! Amikor szükséges szólnod, beszélj alázatosan és szelíden!

Megtanítottalak arra is, hogyan kell imádkoznod az isteni Atyához azokért, akik megbántanak téged. Ajánld fel szenvedéseidet engesztelésül azokért a sérelmekért, amelyekben az isteni Atya részesül azok által, akik téged bántalmaznak és kínoznak. Figyelj a megvilágosításokra és a kegyelmekre, amelyeket az isteni Atya ad neked, hogy tökéletesen tudj követni engem. Állandóan tartsd szemed előtt azt, amit én tűrtem és szenvedtem, aki az Isten Fia vagyok. Mindezt azért tettem, hogy kiváló példát adjak neked és minden követőmnek arra, hogy miként kell viselkednetek ilyen alkalmakban.

Így sose fogod visszautasítani a szenvedést, amire alkalmad lesz, ha mindig rám, példaképedre figyelsz. Én egész életemben gyakoroltam azt, amit tanítottam. De kínszenvedésem idején csodálatos módon gyakoroltam azt.

Figyelj még arra is, hogy soha ne kételkedj isteni irgalmasságomban, bármilyen nagy is bűntudatod. Buzdíts másokat is a bizalomra. Hallottad, milyen készséges voltam megbocsátani a legsúlyosabb megbántásokat is, mily nagy bőkezűséggel ajánlottam fel a bocsánatot az áruló Júdásnak, Malkusnak, és mindazoknak, akik annyit kínoztak engem. Ebben is kövess engem, mint hűséges követőm és jegyesem. Ne csak megbocsássad felebarátaidnak a sértéseket és kínzásokat, hanem imádkozzál is értük, és ajánld fel az isteni Atyának ezt a szenvedésedet, hogy kiengeszteld Őt, és Ő megbocsásson nekik.

Kérd ezt őhelyettük is. Tedd mindezt jó szívvel és igazi buzgósággal, hogy üdvözüljön lelkük, és visszatérjenek az Isten barátságába. Amikor látod, hogy az Atya meghallgatja kéréseidet, örvendj ennek és adj hálát érte mindazok helyett, akik a kegyelemben részesülnek, amelyeket te esdettél ki számunkra.

>> Az ítélet

 

 
Gondold el, hogy minden újságért fizetni kell, mi is várjuk a te önkéntes adományodat, ha meg tudod engedni magadnak :-)
> a metropolita.hu NEM ENGEDÉLYEZ reklámokat
> vannak terveink új oldalak létrehozására: kifejezetten a papi hivatásról, illetve imakampány oldal, ahova beírhatjátok sürgős szándékokat és válaszhattok imaszándékot (hasonlóan az adományoldalakhoz..)
> EGYETLEN anyagi forrásunk a ti adományotok
Ft

Állítsd be mennyit szeretnél adományozni

Fizetési mód választása
Személyes adatok

Metropolita Egyesület
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428
Adószám: 18876842-1-41
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Köszönjük adományozási szándékát

Metropolita Egyesület
1024 Budapest
Ezredes utca 13.

Összes adomány: 1500Ft

Hasonló bejegyzések

26 hozzászólás

  1. Piómikolaus8 adatlap-képe
    Piómikolaus8

    Hogy gondolatim befejezém;kedves Testvérek,arról már ne is álmodozzunk mostanában,ahogy a jelenések könyvében írva van:
    Végén az Úr kettéválasztja a kosokat a juhoktól azaz a jókat a rosszaktól,megtartja az utolsó itéletét,új nap és új föld lészen,megdicsőült föltámadott romlatlan testben új élet kezdődik majdan és az új földre leszál a dicsőséges színaranybúl a mennyei
    Jeruzsálem és köztünk lakozik majd maga Isten.És az Ő fénye beragyogja majd minden népet és nemzetet.Nem lesz többé sírás és
    fájdalom és letöröl orcánkról minden könnyet.
    Ha nehéz is megérteni és fölfogni adja Isten hogy úgy legyen.Amen.

    Válasz
  2. Piómikolaus8 adatlap-képe
    Piómikolaus8

    De Jézus még életében megsiratta és meg is jövendölte a Jeruzsálem
    pusztulását mint isten büntetését mert nem ismerték fel a megigért
    jelekből a megigért Messiást akit vártak.

    De mily csodállatos ez a pecsét Isten éllő jele ma is mert nem tarthatnak benne ma sem istentiszteletet mivel csak egy fal maradt belőlle ,a templomból melyet (40) évig építettek.

    Ha újjá azaz újra is építenék is,az már nem is az az eredeti volna mely több ezer éve létezett valamikoron.

    Válasz
  3. Piómikolaus8 adatlap-képe
    Piómikolaus8

    Aztán van egy másik dolog amiről nagyon hallgatnak:
    Ahogy Jézus meghalt,az első ami történt; földi szentelt dolgok közül a legeslegelső hogy a Jeruzsálemi templom szentélyének kárpitja földrengéseket követően ketté hasada.
    A vallási hagyomány szerint ez jelenti az öszövetség lezárulását.És hogy az írások beteljesedének a jövendölések álltal,hogy ekkor számítjuk az újszövetséget a megváltásunk bevégeztésével Jézus halála álltal.
    De Isteni jel is egyben mely Jézus pecsétje is.Mert a Messiást kit nem ismertek föl a főpapok félelemből sőt megölték,megölették a helytartó álltal,vagyis a kő melyet félre dobtak az építők szgletkővé lett.
    Krisztus mint szegletkő.
    Jézus kérte főpapokat romboljátok le ezt a templomot és én három nap alatt felépítem azt.Vagyis harmadnapra föltámad.
    Bár megbocsáltott neki a mennyei Atya de mivel a Messiást hogy halálra adatták,ezzel nem ismerték el őt és megtagadták.És Jézus halála pillanatában hogy kárpit ketté hasada Isten jele hogy nem tzemplom többé és nem szentély többé mert újat alkotott három nap alatt. És Isten megpecsételte hogy a történelem viharában le is rombolták azt.

    Válasz
  4. Piómikolaus8 adatlap-képe
    Piómikolaus8

    Arról nagyon hallgat az emberi történelem hogy az írások szerint Jézus halála pillanatában nagy vihar támada,sötétség lőn fényes nappal,a sírok megnyilának és sok halott felkele és kijöve a sírokból.”

    Feltételezésem szerint ezeknek a feltámadottaknak kellet tanúságot tenniük a pokol tornácáról,a túlvilágról,a megváltás beteljesedéséről ,Jézusról.És hogy mindezek igazak és hitelesek.
    És persze még több csoda történt ekkor gyógyulások megtérések,
    beleértve a longinus százados megtérését is aki hogy igazolja Jézus valóban meghalt ezért átszúrta dárdájával Krisztus melkasát,átdöfvén szívét.(Jézus valóban meghalt /nem csalás/.)
    És a százados megtette a tanúvalomását látván a sok csodajelet földindulást; -“Valóban Isten Fia volt ez…”

    Válasz
  5. Piómikolaus8 adatlap-képe
    Piómikolaus8

    Most pedig arról elmélkedtem,hogy Jézus Kereszthalála előtt a pokol és a menyország közötti átmeneti helyet a Crédóban Pokol-tornácának nevezzük,ahogy írva vagyon.Aztán hogy Jézus megígérte tanítványinak hogy kereszthalálával újra egy lesz a mennyei Atyával.Hiszen úgy halt meg:”_-Atyám kezedbe ajánlom lelkemet.”
    És elmegyek hogy helyet készítsek nektek Atyám országában “.Olvashatjuk másutt.Tehát halálakor szálla alá poklokra kiszabadulván ószövetségi igazak.Ekkor jöhetett létre a tisztító hely(?)
    Hiszen a pokolnak tornáca a megváltás következtében meg kellett szűnnie és helyettte lett a tisztítóhely(?).És a mai megváltott állapot
    szerint maradt ez a három hely :Menyország,tisztítóhely és pokol.
    Feltételezem hogy utolsó itéletkor amikor a poklot kénköves tüzes tóba vetik az egyenlő lesz a pokol megsemisítésével?Itt a megsemisítésre a teremtés ellentétes lelki folyamatára gondolok.
    Aztán az Isteni irgalmasság és szeretetnek kell lennie oly állomásoknak is hogy egy idő után ki kell üresednie a tisztító helynek.
    Aztán marad csak kettő a menyország és pokol .És valamikor majd a pokolnak is ki kellene üresednie a végtelen Isteni irgalmasság-szeretet
    alapján ha hagynák ezt a gonoszok.Ha hagynák magokat jóra vezetni.
    Persze a fentebbi elmélkedések érvénytelenek az emberi logika alapján.Hiszen minden Isten akarata szerint történik. És Isten akarata kifürkészhetetlen titok. Ámen.

    Válasz
  6. Piómikolaus8 adatlap-képe
    Piómikolaus8

    Engem érdekelne a könyvben van e olyan leírás,hogy amikor Jézus meghalt a kereszten,és szálla alá poklokra,.A pokol tornácán hogyan fogadták a szabadulásra várók? Mert ez a szabadítás és megváltás teljessége,hogy az ószövetségi igazak itt várták a szabadítót aki a mennybe átvezeti a Crédó szerint.De igazából ekkor kellene a Lucifernek szembesülnie Jézussal való teljes találkozáskor itt a pokolban a Jézus kereszthalál álltali teljes győzelmével .
    Vagyis csak arra szerettem volna kilyukadni hogy Jézus halála után a másik világból a pokolból,menyországból,tisztítóhelyről nem talállok Jézusi kinyilatkoztatást és elmélkedési anyagot.
    De megelégszem persze ennyivel is ami van.
    Istennek hálla és dicsőség!

    Válasz
  7. Nick adatlap-képe
    Nick

    Rotondo, a teljes anyag valójában a fogantatástól kezdődik, és a mennybemenetelig tart. Valóban kimaradt a Getszemáni-kert sok jelenete, mert a szöveg bősége miatt igyekeztünk leginkább a keresztútra koncentrálni. De igazad van, pótoljuk a vérrel verejtékezés részét, mert tényleg fontos.

    Válasz
  8. Rotondo adatlap-képe
    Rotondo

    Nagyon jó elmélkedés! Számomra ez valósnak tűnik a Nagy figyelmeztetéssel szemben! Az túl híg, de ez, huhh páratlan!

    Nem maradt amúgy ki az első rész?
    Érdekelne az is amikor Jézus virrasztásra kéri az apostolokat és elvonul maga is virrasztani és imádkozni. Vért izzad, a Sátán is megkísérti. Tehát amik az elfogatás előtt történnek. Sztem másokat is érdekelne kérem azt is rakjátok fel!

    Válasz

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.