Register
A password will be e-mailed to you.

<< Bevezető a JÉZUS BENSŐ ÉLETE c könyvhöz, a kinyilatkoztatás körülményei és elfogadása

< Halálom 

FELTÁMADÁSOM
.
Lelkem öröme
.
Amikor lelkem elhagyta testemet, az isteni Atya fogadta, és ölébe vette, ahol végtelen örömnek örvendett. Akkor az istenség, amely lényegileg egyesült vele, kimondhatatlan örömmel töltötte el, amit visszatartott tőle harminchárom éven keresztül, hogy részesülhessen minden szenvedésben és keserűségben. Akkor elárasztotta lelkem a boldogság, amely vissza volt tartva. Lelkem elmerült a legnagyobb örömben, örvendezve az isteni Atya ölén a végtelen boldogságnak.
.
Jegyesem, nagyon nagy volt akkor lelkem öröme, amelynek sose lesz többé vége. Mindörökké örülni fog az istenség végtelen tengerében az isteni Atya fogadtatásának és a belőle származó dicsőségnek.

Mindezt csak az üdvözült lelkek képesek felfogni. A földön élők képtelenek megérteni azt a végtelen örömet és kimondhatatlan dicsőséget, melynek lelkem akkor örvendett és a dicsőséget, amely abból a Szentháromságra áramlott. De amikor lelkem örvendezett az isteni Atya ölén, ebben a nagy boldogságban, akkor sem feledkeztem meg testvéreimről, sem a hozzájuk való visszatérésről, hogy végrehajtsak mindent, amit Ő számomra elhatározott.

Mindenekelőtt lelkem imádta és dicsérte az isteni Atyát, és hálát adott neki mindazért, amit bennem művelt, és amit általam tett az emberi nemért. Dicsértem és imádtam Őt, és hálát adtam neki minden testvérem nevében a megváltás jótéteményéért. Neki ajánlottam minden testvéremet, s mindenekelőtt különösképpen is szeretett Anyámat, hogy távollétemben erősítse meg őt. Különösen ajánlottam neki apostolaimat és tanítványaimat is, akik szétszóródtak, és elmerültek a nagy keserűségben. Kértem, hogy erősítse meg őket.

Általános uralmam

Lelkem ennek a túláradó örömnek örvendett egészen addig az éjjelig, amelyen befejeződött a harmadik nap halálom után. Ugyanabban az időben Atyám megadta lelkemnek a teljhatalmat, az egyetemes uralmat minden teremtmény folött, mint azok legfelsőbb Királya és Ura. Azt akarta, hogy amikor lelkem újból egyesül majd testemmel, az is részesedjék abban, amit lelkem kapott. A lényegi egység által testem, lelkem és istenségem egyetlen dologgá vált.

Alászállok a pokoli mélységekbe

Lelkem eltávozott isteni Atyám öléből anélkül, hogy többé megszűnt volna végtelen boldogsága. Egy pillanatra elmentem a pokoli mélységekbe, hogy megláncoljam Lucifert minden ördögtársával együtt. Éreztettem velük erőmet és hatalmamat, mint a győztes, aki diadalmaskodott. Uralkodtam mindnyájuk fölött, és megparancsoltam, hogy Lucifer soha többé ne távozzék a mélységből, amelyben akkor elmerült. Hasonlóképpen bántam összes társával, megfosztottam őket attól az erőtőI és hatalomtól, amit addig birtokoltak az emberi nem fölött.

Megparancsoltam neki, hogy engedélyem nélkül többé ne merészeljenek megközelíteni senkit sem, hogy ártsanak neki, Vagy hogy megkísértsék. Nem lesz többé erejük. Az ördögök nem láttak engem, de érezték hatalmamat és parancsomat. Engesztelhetetlen veszett gyűlölettel gyűlöltek engem, mert oly sokat tettem az emberi nemért. Vad gyűlölettel és irigységgel teltek el az emberek ellen, akik ettől fogva beléphetnek az égbe és örvendhetnek a dicsőségnek, s elfoglalhatják azokat a székeket, amelyeket ők kevélységük miatt visszavonhatatlanul elvesztettek.

Meglátogatom a pokol tornácán és a tisztítótűzben levőket

Ezután rögtön a pokol tornácára mentem. Megláthatták dicsőségemet mindnyájan, és ez boldoggá tette őket. Mindnyájan imádták istenségemet, amely egyesült lelkemmel, amelyet ők fátyol nélkül láttak. Dicsérő és hálaadó énekeket zengtek. Mindnyájan örvendtek a végtelen boldogság miatt, amelyet istenségem révén tapasztaltam.

Utána elmentem a tisztítótűzbe. Megérkezésemkor minden lélek eljutott a boldogító színelátás boldogságára. Világosan láttak engem. Minden ott levő lélek egyesült a többi boldog lélekkel és énekkel dicsérték diadalmas Megváltójukat.

Feltámadásom

A boldog lelkek nemes társaságában, akiket mérhetetlen öröm töltött el lelkem boldogságának láttára, visszatértem a sírba, ahol holttestem feküdt. Mivel most el jött feltámadásom órája, és felvirradt a harmadik nap, a sírhoz mentem. A sírt lepecsételték, és őrökkel őriztették. De ezek aludtak.

Amikor beléptem a sírba, szemléltem testemet, amely oly sok szenvedésnek volt alávetve, és a legszégyenletesebb halállal halt meg. Amikor láttam a testet, amely oly hűséges társa volt lelkemnek, égő szeretettel tértem vissza bele, hogy ismét egyesüljek vele, és többé sose váljak el tőle.

Miután lelkem belépett testembe, az egy pillanat alatt nemcsak boldoggá vált, hanem szebbé és nemesebbé, mint a boldogok együttvéve. A szépség, amelynek örvendett, oly összehasonlíthatatlan volt, akárcsak a szenvedések, amelyeket kiállt, és az eltorzulás, amelyet a kínzás okozott, amit a gyűlölettől fűtött embertelen kivégzés rá mért. Testem fenségessége oly magasztos volt, mint amilyen megillette a testet, amely méltó módon szolgált az istenség lakóhelyéül. Oly dicsőséges volt ennek a testnek a szépsége, hogy az egész örökkévalóságon keresztül az összes üdvözültek csodálatának és örömének tárgya lesz.

Mikor lelkem egyesült testemmel, az mérhetetlen örömöt élvezett, a legnagyobb fokban. Éppúgy, amint lelkem elmerült a vigasztalás áradatában, amelytől meg volt fosztva 33 éven keresztül, istenségem által, most emberi testem is élvezte mindazt a gyönyörűséget, amelyet megtagadtam tőle 33 éven keresztül, jóllehet élvezhette volna ezt a boldogságot, mint az istenség temploma. Most élvezte mindazt az örömöt is, amelyet kiérdemelt sok eltűrt szenvedése által. Most élvezte azt a gyönyörűséget, és öröme nem fog megszűnni az örökkévalóságon keresztül.

Feltámadásomkor több velem levő áldott léleknek megadtam a kegyelmet, hogy ismét egyesülhessen testével. Ezt tettem legbensőségesebb barátaimmal, akik irántam való szeretetből sokat fáradoztak és szenvedtek.

Amikor feltámadtam, a velem levő üdvözült lelkek mélységes hódolattal imádtak, és dicshimnuszokat zengtek feltámadott Üdvözítőjüknek. Ugyanezt tették az angyalok. Amikor eltűntem a sírból, az angyalok elmozdították a sírt elzáró követ. Mivel ugyanakkor a föld erőteljesen megrendült, az őrök felébredtek. Látták, hogy a sír nyitva van. Testemet már nem találták benne.

Miközben én fogadtam az áldott lelkek imádatát, jókívánságait és hálaadását, az üdvözültek egész seregével elmentem meglátogatni kedves Anyámat. Ő visszavonult szobájába. Teljesen elmerült az égő vágyban, hogy lásson engem feltámadásom után. Nagy hittel várakozott és vágyódott erre a pillanatra.

Megjelenek Anyámnak

Dicsőségemben beléptem Anyám szobájába. Abban a pillanatban, amint meglátott, azonnal felmérhetetlenül boldogító öröm árasztotta el. Így köszöntöttem:

– Üdvözöllek, legméltóbb Anya! Örvendj, mert feltámadtam dicsőségben, ígéretem szerint. Te vagy az első, aki lát engem, s aki örvend dicsőséges feltámadásomnak. Ez a kegyelem kijár neked, mert te az én Anyám vagy, s azért is, mert te voltál a legerősebb a hitben, és te szerettél engem leginkább.

Kedves Anyám lábam elé vetette magát. Imádott, mint Istenét és Megváltóját. Dicsőített, és hálát adott nekem minden testvérem és nővérem, az ő gyermekei nevében is. Felemeltem őt, és felkértem, hogy csókolja meg oldalamat. Ugyanúgy, ahogy tapasztalta lelkében a seb fájdalmát, amelyet halálom után testemen ütöttek, úgy most tapasztalta a vigasztalás áradatát, amely elborította lelkét. Ebben a pillanatban teljesen egyesült velem, és teljesen rám irányult egész lénye. Most részesült mindabban a vigasztalásban, amelytől meg volt fosztva a harminchárom év alatt, amikor velem élt. Míg velem élt, nagy örömben és boldogságban lehetett volna része, mivel a megtestesült Ige Anyja volt. De ennek ellenére megfosztotta magát ezektől az örömöktől, mert társam akart lenni, és el akarta szenvedni az állandó megpróbáltatásokat és kínokat. Ezért ettől fogva az öröm minden fajtája árasztotta el lelkét. Élvezte mindazt a vigasztalást és örömöt is, amelyet kiérdemelt szenvedésem ideje alatt az általa elviselt nagy gyötrelmekkel.

Egy ideig az Istenanya teljesen elmerült a mérhetetlen örömben: fölemeltetett az istenség boldogító bírására és szemléletére. Most új csodát kellett tennem, hogy visszatérhessen földi életébe, az Egyház és a hívek javára, mert neki kellett azokat oktatnia és megerősítenie. Hozzájárulását kértem e csodához. Ő beleegyezett az isteni akaratba.

Miután kedves Anyám egy ideig élvezte a kimondhatatlan vigasztalást és felmérhetetlen örömöt, magához tért az elragadtatásból. Üdvözölték őt az összes boldog lelkek, akik társaságomban voltak. Mind Királynőjükként és a Feltámadt Üdvözítő Anyjaként ismerték el őt. Ő fogadta a jókívánságokat szüleitől, legtisztább férjétől, Józseftől, továbbá az összes pátriárkától és prófétától, és főleg azoktól, akik ősei voltak.

Mindnyájan együtt énekeltek, dicsőítve mennyei Atyámat, csodálatos műveiért. Utána dicsőítettek engem, Megváltójukat. Az angyalok, akiknek kórusai elkísértek engem, szintén dicsőítő énekeket zengtek a legmagasságosabb Istennek, és a feltámadott Győztesnek és Megváltónak. Jegyesem, mily nagy volt kedves Anyám öröme, amely elárasztotta őt első látogatásom alkalmával!

Magdolna a sírnál

Miközben kedves Anyámnál tartózkodtam, a buzgóságtól égő Magdolna a többi Máriával együtt a sírhoz ment, hogy lássák tetememet, és ismét megkenjék. Ezt a szeretetszolgálatot akarták megadni nekem, de nem találták holttestemet. A sírt őrző angyalok biztosították a szomorkodó Magdolnát arról, hogy nem vagyok ott, mert feltámadtam. De ő nem hitt az angyaloknak. Társaival együtt szomorúan, vigasztalanul távozott, hogy hírül adja a többi istenfélő asszonynak és apostolaimnak, hogy testem eltűnt. Néhány apostol az Utolsó Vacsora termében tartózkodott, mert oda vonult vissza.

ELSŐ MEGJELENÉSEIM

Magdolna vágyakozása

Kedves Anyámat az öröm tengerében hagytam. Hasonlóképpen meg akartam vigasztalni tanítványaimat is. Nem mulasztottam el, hogy szívüket el ne töltsem a legbiztosabb, rendkívüli vigasszal és a vágyakozással, hogy lássanak engem, mint feltámadt Urukat. Különösen ezt tettem Magdolna esetében, aki leginkább szeretett engem tanítványaim között.

Ennek következtében szíve megtelt égő vággyal, hogy engem lásson. E vágyakozás által készült fel a kegyelem befogadására, amely abban állt, hogy kedves Anyám után neki engedtem meg, hogy elsőnek lásson engem.

Szeretettől és vágytól égve sietett, hogy közölje az apostolokkal az üzenetet, amelyet az angyal adott neki, azaz, hogy feltámadtam, és
tetemem többé nincs a sírban. Utána ismét visszajött a sírhoz a többi asszonnyal együtt. De mivel engem nem találtak ott, az asszonyok szomorúan elmentek, eltelve a vágytól, hogy engem lássanak. Magdolna nem ment el, mert nem tudott nyugodni nagy szeretetében és vágyában, hogy engem lásson. Nagy aggodalommal keresni kezdte szeretett Mesterét. Elhatározta, hogy nem fog addig visszatérni otthonába, míg meg nem találta holttestemet.

Nem volt elég hite. Jóllehet az angyalok megmondták neki, hogy feltámadtam, nem hitt nekik, és arra gondolt, hogy talán valaki ellopta holttestemet. Azért a sír környékén bolyongott, mintha csak elvesztette volna eszét. Sóhajtozott utánam, és szerető hangon hívott engem, égő vággyal és izzó sóvárgással.

Péter és János a sírhoz mennek

Miközben Magdolna utánam kutatott, Péter és János is síromhoz futottak. Őket is elfogta a vágy, hogy megtudják, mi történt holttestemmel. A sírhoz érve beléptek, de nem találták ott tetememet. Szomorúan és kétségekkel eltelve visszamentek. Ők sem hittek feltámadásomban.

Megjelenek Magdolnának

Közben megjelentem Magdolnának egy kertész képében. Nem ismert meg engem azonnal. Csak azt kérdezte tőlem, mi történt Mesterével, vajon én vittem-e el őt, ha megmondanám neki, hová tettem, ő elmenne érte.
.
Nem fedtem fel neki azonnal kilétemet. Tetszett nekem, hogy oly nagy vágy tölti el őt utánam. Végül nevén szólítottam, akárcsak halálom előtt szoktam. Engedtem, hogy felismerjen. Amint felismert, eltöltöttem lelkét örvendezéssel és hittel, és még több szeretettel. Amikor szavamat hallotta és felismert, felkiáltott:

– Mesterem!

Gyorsan hozzám szaladt, hogy átölelje lábamat, és szokása szerint megcsókolja. Én azonban visszatartottam őt magamtól. Megparancsoltam neki, hogy menjen vissza azonnal a többi asszonyhoz, és vigye meg nekik a hírt, hogy feltámadtam. Magdolna azonnal engedelmeskedett. Örvendezve sietett megvinni a hírt társainak. Szíve annyira ujjongott, hogy eszelősként futott el, vágyakozva, hogy ismét lásson engem.

Megjelenek az istenfélő asszonyoknak

Az asszonyok azonnal hittek Magdolnának. Elteltek ők is égő vággyal, hogy lássanak engem: Így készítettem elő őket a kegyelemre, hogy mint feltámadottat megpillanthassanak.

Miközben Magdolna elmondta nekik, mi történt vele, én ott álltam láthatatlanul közöttük, és örömmel hallgattam lelkes beszélgetésüket. Most megjelentem nekik látható alakban, úgy, amint földi életemben ismertek. Üdvözöltem az asszonyokat. Amikor megláttak engem, a földre borultak, és mély tisztelettel imádtak. Én még nagyobb szeretetet gyújtottam szívükben irántam, s utána megengedtem nekik, hogy megcsókolják lábamat.

Elsőnek a buzgó Magdolna csókolta meg lábsebemet. Ez alatt lelke eltelt a legédesebb öröm áradatával és kimondhatatlan gyönyörrel. Most megízlelte az isteni édességet, amelyet kiérdemelt azáltal, hogy oly gyakran mosta meg lábamat könnyek és szomorúság között, és törölte meg azokat, megkenve értékes balzsammal.

Egy kis ideig Magdolna lábamnál maradt, és élvezve barátságosságomat és kedvességemet. Aztán megengedte az asszonyoknak, hogy odajöjjenek. Ők is ugyanazt az örömöt élvezték, amikor megcsókolták lábamat. Mindnyájan elteltek örvendezéssel és vigasztalással, és dicsőítve hálálkodtak nekem. Nem győztek eléggé nézni engem.

Megparancsoltam nekik, hogy menjenek, és vigyék meg a hírt többi tanítványaimnak, különösen Péternek, hogy feltámadtam, és hogy ők ismét látni fognak engem Galileában. Majd eltűntem szemük elől.

Az asszonyok örömmel eltelve siettek megvinni a hírt a tanítványoknak és mindenekelőtt Péternek. De ezek nem hittek nekik. Azt gondolták, csak képzelődtek az asszonyok. De a vágy, amelyet szívükbe csöpögtettem, eltöltötte őket a sóvárgással, hogy lássanak. Idővel meggyőződtek arról, hogy az asszonyok láttak. Mindnyájan csodálkoztak, és félelem és remény között ingadoztak.

Megjelenek az emmauszi tanítványoknak

Miközben mindez történt, két tanítványom Emmausba tartott. Jeruzsálemben voltak a húsvéti ünnepeken. Már hallottak az asszonyok által teljesített üzenetről, de nem igen hittek benne. Bánatosan ballagtak, mert még mindig kételkedtek feltámadásomban. Pedig én megmondtam, hogy a harmadik napon feltámadok.

Beszéltek azokról a gyötrelmekről, amelyeket kiállottam szenvedésem közben. Beszéltek a kegyelemről, amelyben tőlem részesültek, a csodákról, amelyeket műveltem és fájdalmas halálomról, amelynél ők keservesen sírtak. E beszélgetésükkel magukhoz vonzottak engem, hogy megvigasztaljam őket bánatukban.

Vándor ruházatában és módján csatlakoztam hozzájuk. Amint megláttak, nagy vigasztalást éreztek, jóllehet nem ismertek fel. Befogadtak maguk közé. Megkérdeztem őket, miről beszélgettek, és miért olyan szomorúak. Miért tölti el őket félelem? A nagy szomorúság letükröződött arcukról. Azt gondolták, én is osztozom bánatukban, amelyet Mesterük halála felett éreztek. Azért megmondták, hogy szomorúság tölti el
őket az események miatt, amelyek Jeruzsálemben történtek a názáreti Jézussal kapcsolatban.

Megkérdeztem tőlük:

– Miért szomorkodtok?

Csodálkozva válaszolták:

– Te Jeruzsálemből jövő zarándok vagy, és nem tudod, mi történt nyilvánosan a városban? Mindenki tudja, és te egyedül nem tudsz róla?

Megkérdeztem tőlük, mi történt. Azért tettem ezt, hogy kinyilváníthassák érzelmeiket és gondolataikat velem kapcsolatban, és hogy megvigasztalhassam, és oktathassam őket. Elkezdtek beszélni a názáreti Jézusról. Azt mondták:

– Jézus, aki hatalmas ember szóban és tettben, nagy csodákat művelt és magasztos tanítást hirdetett. A főpapok halálra ítélték, és miután kegyetlenül bántak vele, megfeszítették, és hagyták, hogy meghaljon a kereszten. Ő azt mondta nekünk, hogy fel fog támadni á harmadik napon. Reméltük, hogy látni fogjuk őt feltámadottan, de most már alkonyodik a harmadik nap, és nem látjuk, hogy az ígéret teljesült volna. Egyes asszonyok azt mondták, láttak őt feltámadva. De senki sem hisz nekik. Csak képzeletjátéknak tartják. Reméltük, hogy Ő meg fogja váltani Izrael népét, de most nagyon kételkedünk ebben, mivel nem látjuk, hogy feltámadott, amint valójában megígérte. Azért nagyon szomorúak vagyunk.

Mialatt ezt mondták, még jobban elszomorodtak. Nagy bölcsességgel és szeretettel kezdtem beszélni hozzájuk. Először is megfeddtem őket, mert gyenge volt a hitük, és nem akarták elhinni, amit a próféták és a Szent Iratok oly világosan megmondtak. Megmagyaráztam nekik a Szent Iratokat, s ezzel nagyon megerősítettem hitüket. Azért azt mondták nekem:

– Jóságos zarándok! Mily szerencsénk van, hogy veled találkoztunk! Te oly nagy bölcsességgel mondod el mindazt, amit megjövendöltek Mesterünkről. Valóban, minden beteljesedett! Milyen vigasztalás vagy te számunkra e nagy megpróbáltatásban! Áldott legyen az óra, amelyben csatlakoztál társaságunkhoz! Most már nem kételkedünk, hogy Mesterünk ismét fel fog támadni.

A nap már lemenőben volt, és én búcsút vettem tőlük. Úgy tettem, mintha tovább akartam volna menni, és el akartam volna hagyni őket. Pedig már elhatároztam, hogy társaságukban maradok, és kinyilvánítom nekik magamat. Azonban azt akartam, hogy ők hívjanak meg. Amikor elbúcsúztam tőlük, kényszerítettek engem ismételt kéréseikkel, hogy maradjak velük, mivel már késő van. Egy ideig hagytam, hogy kérleljenek, s utána velük maradtam.

Betértünk egy szállásra. Ők rendelték meg a vacsorát. Nagyon éhesek voltak, és meghívtak, hogy egyek én is velük. Elfogadtam meghívásukat. Mikor leültünk az asztalhoz, vettem a kenyeret, hogy megtörjem, mint halandó életem folyamán tettem. A kenyértöréskor felismertek. Nagy szeretettel néztem rájuk. Világosan kinyilvánítottam nekik kilétemet, és hirtelenül eltűntem szemük elől. A feltámadásomban való hitben megerősödve hagytam el őket. Nagy szeretetre gyúltak irántam.

Amikor a két tanítvány felismert engem, vigasztalással és örvendezéssel teltek el. De mivel oly hirtelenül megfosztottam őket jelenlétemtől, elszomorodtak. A történtek miatt visszasiettek Jeruzsálembe, hogy azonnal tudassák az apostolokkal és a többi tanítványokkal, amit tapasztaltak. Annyira szeretetteljesek voltak érzelmeik, hogy Jeruzsálembe való visszatérésük közben ezt mondogatták egymásnak:

– Mily nagy boldogság volt számunkra, hogy láthattuk Mesterünket! De mily szomorú, hogy nem ismertük fel Őt azonnal! Nem csoda, hogy szívünk égett bennünk, és hogy eláradt az örömtől, amikor hallottuk Őt beszélni, hiszen Urunk és Mesterünk személyesen volt közöttünk!

Megjelenek Péternek

Miközben ez a két tanitvány Jeruzsálem felé tartott hogy hírül vigye feltámadásomat, én megjelentem Péternek. Nagyon szomorú volt, és sokat bánkódott, mert nem találta testemet a sírban. Nagyon gyenge volt feltámadásomba vetett hite. Visszaindult Galileába, és keservesen sírt. Az asszonyoktól, akik láttak engem, hallott feltámadásomról. Jóllehet először nem adott hitelt nekik, mégis fontolgatni kezdte, hátha a jelenés valódi lehetett. Ugyanakkor én égő vágyat öntöttem szívébe, hogy lásson engem. Nagy bánatában felkiáltott: 

– Jóságos Mesterem, ha te feltámadtál, amint megjövendölted és amint az asszonyok bizonygatták nekünk, szánalomból emlékezzél meg apostolodról, aki annyira szeretett téged, és még mindig szeret. Igaz, megtagadtalak téged szavaimmal, de szívemben mindig hűséges maradtam. Igaz, nem érdemlem meg, hogy megjelenj nekem, mert valóban nagyon megbántottalak téged, hűséges Mesteremet. Azért most kész vagyok, hogy megfelelő engesztelést nyújtsak neked, és vezekeljek, igen, amíg csak élek, szünet nélkül siratni fogom bűneimet.

Mialatt Péter így jajgatott, és beszélt magában, szíve igazán megtelt bűnbánattal és szeretettel. Emésztette az égő vágy, hogy lásson engem feltámadott állapotomban. Megjelentem neki, és kinyilatkoztattam magamat. Ő méltatlannak tekintette magát ily nagy kegyelemre, mert megtagadott, és elhagyott engem. A földre vetette magát, és felkiáltott:

– Jóságos Mesterem és Uram! Hogyan tud a te méltóságod meg|elenni nekem, aki oly nagy bűnös vagyok?! Hiszen megtagadtalak, és elhagytalak! Adj nekem békét!

Én e szavakkal üdvözöltem:

– Béke veled!

Pétert zavar töltötte el üdvözlésemre, és megvallotta bűnét. Feloldoztam, és biztosítottam arról, hogy nem gondolok többet arra, miként vétkezett. De figyelmeztettem őt, hogy a jövőben vigyázzon’ és legyen hűséges. Megvigasztaltam, és bátorítottam, hogy bízzék jóságomban.
Péter, akit egészen elemésztett a szeretet, nem tudott eleget szemlélni engem, és felkiáltott:

– Jóságos Mesterem és Isten igazi Fia, hogyan érdemlem meg én, nyomorúságos és bűnös ember, hogy te kinyilatkoztasd magadat nekem ily nagy szeretettel, és ne emlékezzél többé nagy bűnömre, miután megtagadtalak és elhagytalak téged?

Mikor Péter szabadjára engedte szeretetét, megparancsoltam neki, hogy menjen, és értesítse a többi tanítványt feltámadásomról, és hogy ő látott engem. Megtette.

Miért maradtam a földön feltámadásom után?

Tudd meg, Jegyesem, hogy mint a föltámadt Üdvözítő, földi tartózkodásom alatt élveztem boldogságomat és dicsőségemet. Tökéletesen boldog voltam, többé nem voltam alávetve a szomorúságnak és a szenvedésnek. Csak azért tartózkodtam még egy ideig a földön, hogy megerősítsem apostolaimat hitükben, és tovább oktassam őket.

Emberi alakban jelentem meg apostolaimnak és tanítványaimnak, úgy, amint halandó életem folyamán ismertek. Megdicsőült testemen meg akartam tartani az öt sebet, azaz oldalamon, kezemen és lábamon. Ezt tettem végtelen szeretetem állandó tanúságaként. Így az emberek láthatják, mennyit szenvedtem örök üdvösségükért. Ezek a sebek mindig nyitva állnak, hogy a lelkek beléphessenek, amint meghívtam őket erre a kereszten.

Azért is meg akartam tartani ezeket a sebeket, hogy megmutassam azokat Atyámnak, és kiengeszteljem Őt, amikor haragszik a bűnösökre, és miattuk vissza tartsa büntetéseit. Ezek a sebek hasonlók öt nyelvhez, amelyek állandóan dicsérik Atyámat, és csökkentik igazságos haragját. Nagy kegyelmeket nyernek a lelkek e sebeken keresztül! Öt forrásként állandóan folyik belőlük, megtermékenyíti a lelkeket, úgyhogy azok égő és igazi szeretettel emlékeznek rajuk.

Amikor megjelentem tanítványaimnak, rendszerint megmutattam nekik sebeimet, hogy őket is állandóan emlékeztessék arra, mennyit szenvedtem értük. A lelkek, akiket megszabadítottam a pokol tornácáról és a tisztítótűzből, mindig velem jártak, és láttak engem leplezetlen boldogságomban. Ők is élvezték ezt a boldogságot, mivel részesedtek a boldogító színelátásban. Mindig örvendeztek, amikor velem voltak a földön. Felmérhetetlen örömben volt részük, igen, magában az örökkévalóság boldogságában.

Gyakran meglátogatom Máriát

Gyakran meglátogattam kedves Anyámat. Ő ugyanis magához vonzott engem szerető szíve vágyának édes erejével. Megvigasztaltam őt, és kioktattam mindenről, amit mennybemenetelem után kell tennie. Jóllehet nagy vigasztalásokban volt része általam, sohasem felejtette el, hogy buzgón kérje mennyei Atyámtól az emberiség javára szolgáló dolgokat.

Én is szüntelenül imádkoztam Atyámhoz testvéreimért és nővéreimért. Külön imádkoztam apostolaimért, hogy minél jobban megerősödjenek a hitben. Kértem Atyámtól ennek a hitnek az elterjedését, jóllehet Ő nekem adott minden hatalmat az égben és a földön. Én vagyok a teljhatalmú Mester minden fölött. Ennek ellenére sose tettem semmit se mennyei Atyám beleegyezése nélkül. Mindig elismertem legfelsőbb Fenségét, jóllehet isteni természetem szerint egyenlő vagyok vele. Azonban, mivel a második isteni Személlyel egyesítettem emberi természetemet, mindig ember is maradok, alárendelve Neki, jóllehet emberi természetem teljesen eltelt a boldogsággal és istenségemmel.

 >> Megjelenek apostolaimnak

* * *

Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat!

Etikus Adománygyűjtő Szervezet Logó
Evangelizálunk az online térben (Metropolita), evangelizálunk az utcán (Győztes Bárány Közösség), és mélyszegénységben élő családok között, akiket élelmiszerrel, tüzelővel és taníttatással segítünk (Nyitott Ajtók Misszió), valamint egyengetjük állami gondozott gyerekek sorsát (Legyél Nevelőszülő!).
Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6.
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

5 hozzászólás

  1. Gabriel

    Köszönöm, hogy feltettétek Baij Mária Cecília magánkinyilatkoztatásait. Korábban nem ismertem. Maria Valtora – az Evangélium, ahogy nekem kinyilatkoztatott – c. könyvét olvasom újra és újra.
    Két érdekességet szeretnék minden olvasóval megosztani:

    1. Hogyan szereztem tudomást Maria Valtotra könyvéről. Kisfiam életveszélyes és hosszan tartó betegsége kapcsán elmélyült családi imaéletünk és keresztapja elzarándokolt Međugorjéba. Mi is olvastuk az üzeneteket, és egyéb vonatkozó írásokat. Így olvastam, hogy Vickának ajánlotta a Szűzanya, hogy aki szeretné jobban megismerni Jézus életét, olvasson Mária Valtortát. A Stephanus könyvesboltban lehet megkapni az első 8 kötetet (Az evangélium, ahogy nekem kinyilatkoztatott). Nagyon várom az utolsó kettőt! Jézus életét nagyon részletesen, filmszerűen mutatja be. Aki szeretné elmélyíteni hitét és jobban megismerni Jézust, annak feltétlen ajánlom. Ha jól láttam a Metropolián is olvashatunk részleteket ebből a fantasztikus magánkinyilatkoztatásból.

    2. Lenyűgöző az összhang, ami a magánykinyilatkoztatások és az evangéliumok között található. Ha valaki elolvassa Mária Valtorta, Baij Mária Cecília, Fausztina Kowalska és Kindelmann Erzsébet magánkinyilatkoztatásait, látni fogja, hogy rendkívül harmonikusan kiegészítik egymást. Más más szemszögből, de ugyanazzal a mondanivalóval mutatják be Isten életét, titkait, gondolkodását, tervét az emberről és teendőinket. Az előbb felsorolt sorrendet javaslom az olvasásra, mert így még jobban meg lehet érteni az igasságosság és irgalom lényegét, a szenvedés és a szeretet értelmét.
    Feleségem fordította angol nyelvre a Szeretetláng lelki naplót. Nagy kegyelmeket közvetített a munka.
    Még egyszer köszönöm a Metrolpolita gazdáinak a sok és hasznos munkát!

    Válasz
  2. Ariel

    Kedves Rotondo! Köszönjük a dicséretet, amúgy Leviba segítsége nélkül nem tudtuk volna ezt így megcsinálni. És mi is rengeteget épültünk belőle, miközben publikáltuk. Nagy öröm, hogy mostantól a neten elérhető lesz magyarul. Igyekszünk idővel az élete többi részét is kitenni, de én személyesen ajánlom megvenni a könyvet is.

    Válasz
  3. Rotondo

    Köszönjük eme páratlan elmélkedéseket! Nagy munka volt begépelni ezeket a hosszú üzeneteket! Nekem sokat segített a Passió átélésében, és tudom, hogy másoknak is!

    Válasz

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.