Mindnyájan találkozunk ott fenn!

Mindnyájan találkozunk ott fenn, a mennyei Kármelben!
.
Egy évvel ezelőtt, 2012. március 16-án hunyt el Camilo Maccise (1937–2012) karmelita atya.
.
Halála előtt néhány nappal egy rövid videóüzenetet küldött testvéreinek. Ez volt utolsó tanúságtétele s mintegy spirituális végrendelete. Ennek fordítását közöljük.
.
A mexikói származású Camilo Maccise atya a rend általános elöljárója volt 1991 és 2003 között, 1994-től 2001-ig pedig az Általános Elöljárók Uniójának elnöki tisztségét is betöltötte.
.
Számos könyvet írt biblikus, lelkiségi és szerzetesi témában. Szegények melletti elkötelezett életével, teológiai munkásságával, a szerzetesi élet megújulásán való szüntelen fáradozásával és mindig közvetlen, jóságos emberségével sokak példaképe, bátorító útitársa volt.
.
Maccise atya spirituális végrendelete:
.
„Kedves Testvéreim és Nővéreim! A súlyos betegségnek ebben az időszakában megtapasztalhattam – úgy, mint korábban soha –, hogy valóban egy család vagyunk: mindnyájatok érdeklődése, imáitok, áldozataitok, megemlékezéseitek, üzeneteitek… mind azt éreztette velem, hogy az Úr olyan szerzetesrendbe hívott engem, amely a testvériség, a szeretet, a kommunió és a béke közössége. Mindnyájunkat Isten vezet életünk útján, mi pedig megtapasztaljuk az ő jelenlétét és közelségét. Fogja a kezünket, és ismeretlen ösvényeken vezet bennünket, ahogyan Edith Stein nővérünk mondta: „Hogy hová vezet bennünket az Úr, azt nem tudjuk, mi csak azt tudjuk, hogy ő az, aki vezet bennünket.” „Ezért – teszi hozzá – tegyük csak kezünket az Úr kezébe, és engedjük, hogy ő vezessen minket.”

Amikor egy bő évvel ezelőtt, felfedezték a rákos daganatot bennem, az első dolog, amit tettem, az volt, hogy hálát adtam Istennek az egészségben eltöltött 73 évért, amellyel megajándékozott, utána pedig egészen az ő kezére bíztam magam. Egyik rendtársam megkérdezte, hogy lelki sötétségben élem-e meg ezt az Istentől érkezett megpróbáltatást. Azt válaszoltam, hogy lelki sötétségből semmit se érzek. Inkább egyfajta érzések nélküli állapotba kerültem, ürességet tapasztaltam meg, ám lelki békében. Egyre nőtt bennem a meggyőződés, hogy tényleg az a legjobb dolog, ahogyan Edith Stein mondta, ha engedjük magunkat az Úr által vezetni. „Isten útjai nem a mi útjaink, és az ő gondolatai nem a mi gondolataink”, de azok mégis mindig „az irgalmasság és a hűség gondolatai”.

Szentjeinktől is sokat tanultam, de Isten igéjéből még többet. Isten igéje – vagyis maga Jézus Krisztus – vezetett engem papságom ötven éve alatt. Nem tudom, elmondhatom-e még az aranymisémet ezen a földön, vagy majd csak a mennyben. Április 29-én lesz ötven éve, hogy pappá szenteltek. Vannak olyan szentírási szövegek, amelyek jól kifejezik lelki tapasztalatomat: „Isten útjai nem a mi útjaink, és az ő gondolatai nem a mi gondolataink.” „Isten minden útja irgalom és hűség.” „Az Istent szeretőknek minden – még a bűn is – a javukra válik.” „Ha valaki fáradtnak érzi magát, jöjjön hozzám, és én felüdítem.” Krisztus nem veszi el tőlünk a keresztet, hanem segít, hogy hordozni tudjuk.” „Áldott legyen az Isten, Urunk, Jézus Krisztus atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene. Ő megvigasztal minket minden megpróbáltatásunkban, hogy mi is megvigasztalhassuk azokat, akik szomorúak, azt a vigasztalást nyújtva nekik, amelyet ő nyújt nekünk.” „Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád.” „Istenben élünk, mozgunk és vagyunk.”

Szentjeinktől is sokat tanultam: szent anyánktól, Avilai Teréztől tanultam: „Semmi se zavarjon, semmi se rémítsen.” Ugyancsak tőle tanultam azt, amit önéletrajzában ír, a 19. fejezetben: „Isten nem fárad bele abba, hogy adjon, mi se fáradjunk bele abba, hogy elfogadjunk.” Keresztes Szent János atyánktól tanultam meg, mit jelent a hit útján járni, és azt, hogy „Isten ránk vetett pillantása szeretet”, és „ahol nincs szeretet, oda vigyél szeretetet, és majd megszületik a szeretet”. Lisieux-i Szent Teréztől tanultam, hogy „minél inkább a szegények közt leszel, az Úr annál inkább szeretni fog téged”. Szent Edith Steintől tanultam meg, hogy mit jelent az igazság keresése, és azt, hogy ami nem volt az én terveim között, az ott volt Isten terveiben. Életem végén azt mondhatom: elsősorban Isten ingyenességét [gratuitas] tapasztaltam meg: Isten ingyenességét, aki megajándékozott az élettel, Isten ingyenességét, aki úgy intézte, hogy egy jó, összetartó családba szülessek, Isten ingyenességét, aki a Kármelbe hívott, Isten ingyenességét, aki vezetett engem a papságra és a szerzeteséletre való felkészülés időszakában és Isten ingyenességét most a betegségemben, melynek még a legkisebb kis részletét is ő gondolta el számomra, és ezekben ő érkezik hozzám.

Testvéreim, nővéreim, biztosan eljön majd az idő, amikor mindnyájan találkozunk ott fenn, a mennyei Kármelben, de addig is járjuk tovább utunkat, s állítsuk Isten és az egyház szolgálatába ezt az oly csodás karizmát, amelyet Jézusról nevezett Szent Teréz és Keresztes Szent János adott nekünk.

(Tőzsér Endre SP fordítása)
Forrás: Testimoni 35 (2012/7) 28.

Az eredeti, spanyol nyelvű videóüzenet:
http://www.livestream.com/ocdmx/video?clipId=flv_41dc7bb3-2130-4251-931a-959cbfdab369

Látogasd meg a honlapunkat is: www.szerzetes.hu

Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat!

Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6. Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05 HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Válaszolj Válasz elvetése

Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6.
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005