JÉZUS BENSŐ ÉLETE – Engesztelő könnyek

<< Bevezető a JÉZUS BENSŐ ÉLETE c könyvhöz, a kinyilatkoztatás körülményei és elfogadása

Midőn így, ilyen lealázottan feküdtem a földön, szinte megsemmisülve, mindenkitől elhagyatva, minden emberi segítségtől megfosztva – nagy fájdalmat éreztem. Sírtam, mert ilyen nagy nyomorúságban és szegénységben láttam Magamat. Reszkettem a nagyon erősen érzett hidegtől. Könnyeimmel együtt elégtételül ajánlottam fel Atyámnak mindent, az emberi nem bűneiért, különösen testvéreim esztelen és túlhajtott testi gondoskodásának kiengesztelésére. Nem bírják elviselni, hogy testük valami kellemetlenséget vagy a szükségesekben, sőt még a fölöslegesekben is némi hiányt szenvedjen.
.
– Miután örök Atyám imádását befejeztem, felajánlottam Neki ezt a Számára kedves hódolatomat testvéreimért, különösen azok helyett, akik értelmük fejletlensege miatt Őt még nem képesek imádni. Hálát adtam mindnyájuk nevében; mert ebben a korban még erre nem képesek. Atyám kegyesen fogadott mindent s Általam annyi imádást, hálaadást és tiszteletet kapott helyettük, hogyha ezek mindjárt születésük után, tehát értelmük használatának elérése előtt meghalnának, Atyámat akkor is megdicsőítenék e jócselekedetek, melyeket értük, kivétel nélkül, megtettem. Imádásom és hálaadásom akkor is megdicsőíti Atyámat, ha ők értelmük használatának elérése után – hanyagságból vagy rosszakaratból nem szeretnék, nem magasztalnák, nem imádnák és Neki hálát nem adnának. És ha ezek dacosak is Atyámmal szemben, a születésem első pillanatában Iránta nyilvánított tiszteletet el nem vehetik Tőle.

Amint ilyen nyomorúságban feküdtem ott a földön, sírtam, jegyesem. Vigasztalhatatlan voltam testvéreim bűnei miatt. Láttam, hogy az emberek mennyire megvetik Atyámat és vétkeikkel mennyire kiforgatják az Őt megillető tiszteletből. Meggyőződtem a büntetés szükségességéről s hogy kiengesztelhessem Atyám neheztelését és igazságos haragját, melyet az emberek rosszakarata hív ki; ezt mondtam Atyámnak:

– Szeretett Atyám! Nézd Testemet, mely most a világra jött, hogy az lsteni igazságosságnak minden Tőlem megkívánt elégtételt megadjon. Hárítsd Reám a bűnösök iránt érzett haragodnak és méItatlankodásodnak fenyítését. Lásd, Én kész vagyok Neked az lgazságosságod követelte elégtételt megadni. Mindezt Magamra veszem, hogy a bűnösök megtérjenek és éljenek. Szenvedések között akarok meghalni, hogy testvéreim örökre méltók legyenek Veled abban az országban élni, melyet világrajövetelemmel számukra meg akarok szerezni. Fogadd el Atyám e kéréseimet és miattuk kegyelmed által, oldozd fel őket. Hass oda, hogy minden jóakaratú teremtmény Hozzád térjen és lrgalmadat örökre dicsőítse" … Felajánlásom módfölött tetszett Atyámnak. Nagy örömmel fogadta el s megígérte Nekem azt, amit Tőle kértem.

JÉZUS SZŰZ MÁRIA KARJÁBAN

A földön fektemben szóltam Anyám szívéhez is:

– ,,Emelj fel Anyám a földről és vedd karjaidba Isten egyszülőtt Fiát és méhed áldott gyümölcsét! Oltalmazz és őrködj Felettem, mint az Isten emberek iránti szeretetének zálogán. Tarts mint foglalót az emberek megváltására. A zord hideg, melytől most szenvedek, győzze le alázatosságod ellenkezését, mert vonakodsz érinteni engem. Anyai szereteted győzzön a tiszteleten és hódolaton, amelyet az emberré lett Isten lránt érzel. Szoríts szívedre! Hadd melegítsen az a tűz, mely szívedben ég! Inkább akarok szíved izzó lángjainál megmelegedni, mint égő fa tüzénél. Takarj be a szegényes kendőkbe, melyeket szereted készített számomra. Tarts karjaidban; mert máris szenvedek, hogy így el vagyok tőled választva!

E belső szavaktól felgyulladt Anyám vágya, hogy karjaiba vegyen. Hogyan növekedett szeretete irántam! … És vágy, félelem és hódolat között, melyet Irántam, Istene iránt érzett, legyőzte a félelmet, karjaiba vett és szívére szorított, mint édes "Fiát". Jobban melegített szeretetének tüzével, mint természetes melegével; hiszen Isten iránti szeretetének tüze hozta izzásba szeretetét. Hogy milyen szeretettel és szívbeli örömmel vett szűzi karjaiba, a következőkből következtetheted: 1. a nagy szeretetből, melyet lrántam mint "Fia" iránt érzett; 2. a felsőbb világosságból, melynek birtokában Engem, mint Isten valóságos Fiát felismert; 3. a heves vágyból, mely szívét átjárta, hogy Engem mint lelkének Jegyesét átöleljen. Most méltán és magasztosan idézte a Szentírás szavait: ,,Megtaláltam, akit szeret a lelkem; megragadtam és el nem engedem!" (Énekek éneke 3:4)

Nem azért mondta ezt, mintha félt volna hogy valaha elveszít, hanem mivel amíg méhében voltam rejtve, nem telhetett öröme benne, hogy nézhessen és ölelhessen. Drága jegyesem, mily nagy figyelmet tanusított anyai szeretet lrántam, forrón szeretett Fia iránt! . . . De Én is viszonoztam, habár a tartózkodást, amit lelkébe oltottam, soha el nem vettem töle, úgyhogy mindig mint Istenére tekintett Reám. Ez a tartózkodás segítette arra, hogy a nagy édesség és boldogság folytán, ki ne lehelje lelkét. Mária meglátta Bennem a páratlan szeretetreméltóságot, a szeretetet és jóságot. Ez okozta, hogy a legbensőségesebben szeretett. Egyidejűleg észrevette Rajtam az isteni Fenség méltóságát és tartózkodását s ez mindig megfelelö hódolatot és tiszteletet keltett föl benne. Egyúttal mérsékelte szeretetét is, hogy túláradásától életét ne veszítse; ez ugyanis, a nagy istentisztelet és hódolat nélkül, kónnyen bekövetkezett volna. Ezután felajánlottam Atyámnak Anyám minden szeretetmegnyilvánulását. Felajánlottam Iránta tanusított szeretetemet ls. Mily értékes és kedves volt a mi lelkiéletünk, Atyám előtt!… Így szóltam hozzá:

– "Fogadd el, édes Atyám, a ml kölcsönös szeretet-nyitvánításainkat, melyek tiszteletedet és megdicsőítésedet célozzák. Ezek szolgáljanak kárpótlásul azokért a háIátlanságokért és szerencsétlenségekért, melyeket testvéreim lrántad tanusítanak; kiváItképpen engeszteljenek ki Téged azért a ridegségért és keményszívűségért, mellyel némely gyermek Anyja iránt és némely anya gyermeke iránt viseltetik. Odáig fajulnak – a Te legnagyobb visszatetszésedre, – hogy szeretet helyett kölcsönösen gyűlölik egymást." Mindez tetszett Atyámnak.

JÉZUS ÉS SZŰZ MÁRIA KÖNNYEI

Tudd meg, szeretett jegyesem, hogy Én nagyon jól tudtam, milyen áldozatok tetszenek Atyámnak és minőket kíván Tőlem. Mindenben örömöt szereztem Neki éspedig oly fokban, hogy általa egészen kiengesztelődött és kielégült. Ezért Ő is tetszésemre kívánt lenni s a testvéreimért Hozzá intézett kéréseimet jóságos leereszkedéssel fogadta; mert amit csak mondtam és tettem, érettük cselekedtem. Atyám szenvedélyesen vágyik arra, hogy mindenkit boldognak lásson -, és hogy érdemeimben és megváltásomban mindnyájan részesüljenek. Egészen tisztán láttam azokat, akik elvesztik az örök boldogságot. Ezekért nagy kínokat állottam ki és ezt a szenvedést is Atyámnak ajánlottam fel, mégpedig kárpótlásul azért a megátalkodottságért, melyben ezek a nyomorultak élnek. Vakok ezek; a hit világosságát vesztették el; kizárták magukat a megváltásból s nem részesülnek érdemeimben. Hogy búsultam, drága jegyesem, mikor oly sok lelket láttam, akiknek – önhibájukból – a megváltás és nagy érdemeim semmit sem használnak. Szerettem őket, mint Atyám teremtményeit s minden igazi jót kívántam nekik. Hiszen azért jöttem a világra, hogy boldoggá tegyem őket! Vágytam, hogy minden választott lélek Velem sírjon. Ez a vágyam Anyám szívéig hatolt s ő is könnyezett Velem. Nagy vigaszomra volt, hogy annyi lélek pusztulásának láttára, Velem együtt öntötte könnyeit. Ezeket a könnyeket, ezt a fájdalmat is felajánlottam Atyámnak, és kértem, adjon minden kiválasztott léIeknek hasonló érzületet, különösen azoknak, akik ezekkel a vak és szerencsétlen lelkekkel valami jót tehetnek. Segítsenek rajtuk; oktassák őket az igaz Isten ismeretére, vezessék az igaz hit világosságára és részesítsék őket a megváltásban, melyet oly bőségesen nyújtottam nekik, nehogy az igaz hit meg nem ismerése folytán elveszítsék az örök boldogságot.

>> Mária először csókolja meg Jézust