Boldog Taigi Annamária élete – június 20

A hétgyermekes szent
.
Született: 1769 május 29-én, Itáliában, Siena-ban – meghalt 1873 június 9-én, Rómában
.
XV. Benedek pápa avatta boldoggá 1920 május 30-án. Ünnepe június 20-a.
.
Annamária egyszerű családban nevelkedett, egy elszegényedő gyógyszerész lányaként. Vallásos gyermekkorát átszövik a zarándoklatok. Megnyerő kislány, pedig csak olvasni tanul meg, mégis könnyen megszeretteti magát. Szülei megkeseredett emberek, a kislány annál kedvesebb, hamar megtanulja bájosságával felvidítani pesszimizmusra hajló szüleit. Hamar cselédsorba kerül, majd 20 évesen megy férjhez Domeico Taigi inashoz, aki bár idősebb nála, azért még ereje teljében levő, igen indulatos és agresszív ember volt. Férje szereti a bábszínházat, ahová gyakran elkíséri őt Annamária.

Annamária önuralommal és szelídséggel kezeli férje természetét, miközben 7 gyermeke közül 3 kisorában meghal. Szülei hozzájuk költöznek, de kötekedős, zsémbes édesanyja miatt állandó a veszekedés a házban. Férje sem kéreti magát, lerántja a terítővel együtt az egész vacsorát a földre, úgy adja ki dühét. Anyja halála után Annamária az apját is eltartja, tűrve sok szemrehányását és mogorvaságát. Végül leprás lesz, és lánya gondos ápolásától körülvéve ő is meghal. A ház a sok gyerekkel és az önuralmat nem ismerő férjjel még így is olyan lenne, mint a pokol, ha Annamária szelíd, mosolygós lénye nem változtatná oázissá. Igen jó háziasszony, egész nap sürög-forog, és bár komoly jellemű, mégis feltűnően jó a humora is. Pontosan ugyanolyan életet él, mint a szomszédjában élő bármelyik más asszony, kikapós, de el tudja rejteni a vidámság mögé szomorú érzéseit.

A sok lelki szenvedés egész közel viszi az Úrhoz. Minden reggel korán felkel, hogy szentmisével kezdje a napot, és minden nap áldozik. De amikor valaki megbetegedett a családjában, lemondott a miséről, és el nem mozdult a beteg mellől. Bár egész nap igen elfoglalt volt, a gyerekekkel minden este elmondta együtt a rózsafüzért, majd felolvastak a szentek életéből, csak ezután jöhetett a kis kereszt a homlokokra és az alvás. A gyerekek így igen kiegyensúlyozott és nyugodt kamaszokká váltak.

A szervita szerzetes, Angelo páter még sohasem látta a fiatalasszonyt, de egy hang figyelmezteti: "Nézd meg jól ezt az asszonyt! Egy napon rád fogom bízni! A te közreműködéseddel fog megtérni. Szent lesz belőle, mert én arra választottam ki, hogy szent legyen!" Már 3 éve van férjnél, amikor elmondja lelkiatyjának, hogy mély megtérésen esett át, és férje beleegyezésével szervita harmadrendi lesz. Domenico csak egyet vár el: a házában legyen rend és csend!

Anna lelke nem nyugszik meg, az a kérdés gyötri, hogyan egyeztesse össze a tökéletességre való törekvésre szóló felhívást állapotbeli kötelességeivel. Kedvessége és alázata a kicsinyek felé feltűnő: jobb ételeket ad a szolgájának, mint önmagának, és amikor az összetör egy értékes edényt, így szól: "A porcelángyáraknak is meg kell élniük valamiből!"

Amikor belép a harmadrendbe, felajánlja magát engesztelő áldozatul a világ bűneiért. Felajánlásának viszonzásaképpen, Isten megajándékozza egy fényes napgömb állandó látomásával, melynek segítségével számtalan rendkívüli kegyelemben részesül. Belső élete egy hatalmas misztikus vihar: extázisok, látomások, próféciák sora. Isten elragadja a lelkét, akár mosogat, akár főz. A lelkekben olvasás és a gyógyítás karizmájában is részesül. A türelem és az önmegtagadás volt Annamária titka: Üvöltsön csak a farkas! Majd megszelídül a mosolytól és a hallgatástól!

Negyvennyolc évig élt házasságban Domenicóval, ez idő alatt nagy türelemmel munkálkodott azon, hogy férjét megnyerje Istennek. Az isteni Mester kívánsága szerint engedelmeskedett neki, és mint egy bárány vetette alá magát férje akaratának. Tartózkodott minden világi szórakozástól, még a megengedettől is. De ha férje arra kérte, hogy menjen vele egy bábjáték-előadásra, melyet férje nagyon kedvelt, megtette. Mikor azonban Domenico látta, ezt csak azért teszi, hogy neki kedvében járjon, mert számára a bábjátékon való részvétel nem szórakozás, hanem áldozat, többé nem zaklatta ilyen kéréssel.

Engedelmessége és önátadása folytán a ház lelki úrnője lett, s uralmát férje jótéteményként fogadta el a család számára. Még a gonoszkodó rossz nyelvek sem tudtak életvitele lehengerlő bölcsességének ártani.

Anna semmiféle rossz szót sem tűrt meg férjével kapcsolatban. Időnkénti nyerseségét ő mindig le tudta szerelni alázatosságával. Domenico szerint egészen átalakította őt. Ugyancsak ő vallotta, hogy mellette felesége élete fájdalmas türelmi gyakorlat volt. Nemcsak hogy a borivásról szoktatta le, hanem feltehetőleg öröklött durvaságáról is. Tény, hogy Domenico makacs természetű és rigolyás volt. Ha valami nem az ő ízlése szerint történt, az asztalterítőt az étellel együtt nemegyszer földre rántotta. Mire hazaért, mindennek percre készen kellett lennie: a merőkanálnak a forró levesben, a széknek a megszokott helyén. Mert ha nem, akkor következtek a jelenetek. Egyszer egyik fia az utcára menekült a verés elől, mire ő egy karosszéket dobott utána a csukott ablakon át.

Anna mindezt jól tudta, és mihelyt megérkezik, teljesen az ő szolgálatára áll. Domenico gyakran hozza haza rosszkedvét, ha összekülönbözik a személyzet többi tagjával. Anna igyekszik férje természetét kiismerni, és mikor átlépi lakásuk küszöbét, már tudja, hogy nem bírja tovább gazdáját vagy társait, Anna leülteti, hagyja, hogy kipanaszkodja magát, és csak aztán kezd beszélni. Mindig felvidítja. Ha a sérelem nem súlyos, egykettőre talál mentséget a vádlottak számára. Ha azonban Domenico durva szavakban tör ki, akkor a felebaráti szeretetre hivatkozva csendesíti le. Sohasem veszíti el higgadtságát. Megalázza magát azzal, hogy a legalantasabb munkát is elvégzi. Előfordul, hogy püspököt hagy faképnél azért, hogy férjét megfelelően fogadja, vagy megmossa kezét, levágja körmét. Úgy kell bánnia vele, mint egy medveboccsal. Ezért mosolyogva idomítja. És a sok fáradságnak meglesz az eredménye: a dörmögő medve lehajtja fejét és engedelmeskedik.

A Gondviselés különleges intézkedését kell látnunk abban, hogy Domenico majd fél évszázados együttélésük ellenére is, csak felesége halála után ismerte fel annak erényeit.

Anna a lelkiatyja iránti engedelmességet mindig megtartott, még ha lelki vezetői a sötétben tapogatóztak és tévedtek is. Ahol az emberi tudás felmondja a szolgálatot, ott az Úr veszi át irányítását. Lelkivezetője Annának köszönhetően vált szent életű pappá.

Az Üdvözítő vele kapcsolatos terveit a Szűzanya részletezte:

"Jegyezd meg, leányom, hogy idelent száz rossz napra csak egy jó fog virradni, mert neked fiamhoz, Jézushoz kell hasonlóvá válnod. Mindazoknak, akik neki kedvesek voltak, sokat kellett szenvedniük, s állandóan erőszakot alkalmaztak önmagukkal szemben, hogy le tudják győzni természetes hajlamaikat. Mindenekelőtt az ő akaratát kell teljesítened, a tiedet pedig mindig alá kell vetned az övének abban az életformában, melyet ő jelölt ki számodra. Ez a te különleges hivatásod. Mindenkinek, aki később életedet közelebbi vizsgálat tárgyává teszi, meg kell győződnie arról, hogy Istent minden életállapotban és minden körülmények között lehetséges szolgálni, s ehhez nem elsősorban látványos vezeklési gyakorlatokra van szükség, hanem a szenvedélyek leküzdésére és Isten szent akaratához való teljes alkalmazkodásra. "

Annának rövidek voltak az éjszakái. Térden állva a bölcsők között mondta el a – némelykor – hosszú esti imát. A Taigi család lakását rengetegen keresték fel, hiába vágyott Anna ismeretlennek és rejtettnek maradni. Papok, egyházi méltóságok, nemesemberek, de alacsonyabb néprétegből valók is jöttek hozzá, hogy kérjék tanácsát, lelki vezetését. Minden ajándékot visszautasított. Segítségével sokan halhattak meg Istennel kiengesztelődve, békében. Mivel látta a halott további sorsát, így tudta milyen vezeklést kell végezni azért, hogy a szegény lélek minél hamarabb kiszabaduljon a tisztítótűzből. Ők aztán nemegyszer megjelentek neki, hogy köszönetet mondjanak.

Mindeközben ő maga 20 éven át teljes lelki szárazságban, belső vigasz nélkül pergette napjait. Nem volt kétsége afelől, hogy ő maga a pokolra fog kerülni. Hét hónapon át olyan szörnyű szorongás és sötétség borult a lelkére, hogy már a házimunkára is képtelen volt, úgy érezte, haldoklik a lelke.

Igen hosszú életet élt meg, mindig vidám és viccelődő nagymama és dédnagymama volt, pedig ha tudták volna, mennyit szenvedett egyrészt a testi betegségeitől, másrészt a kételyek igen mély szorongásai közt! Begyulladt izületei ellenére az utolsó napig maga sütötte háza kenyerét.

Állandóan köszönetet mondott Istennek, hogy a katolikus egyház tagjaként született, és ugyanerre a hálára tanította gyermekeit is. Csak olyan tanintézetekbe adta őket, melyeknek a jó híre vitathatatlan volt.

Lelkiatyjának még akkor is szót fogadott, mikor annak utasításai ellentétben álltak az általa hallott belső hanggal, és biztos volt benne, hogy az utasítás követése nem hoz eredményt.

"Ahhoz, hogy Isten szeretetét elnyerjük, állandóan ár ellen kell eveznünk, és sohasem szabad elfelejtenünk, hogy ellentmondjunk saját akaratunknak." – mondogatta.

Egyszer Jézus áldozás után így szólt hozzá: "Tudd meg, arra szántalak, hogy bűnös lelkeket téríts meg, és minden rendű és rangú embereknek, papoknak, szerzeteseknek, prelátusoknak, bíborosoknak, sőt, magának helytartómnak vigasza legyél. Küzdened kell majd gyenge és szenvedélyeknek alávetett teremtmények egész serege ellen. Mindazoknak, akik szavaidat igaz és nyit szívvel hallgatják és megfogadják, kegyelmeket fogok adni.

Figyelj, leányom! Sok álnok és hamis lélekkel lesz dolgod, nevetségessé tesznek, megvetnek, gyalázni fognak és megrágalmaznak; de te mindezt el fogod viselni irántam való szeretetből. Én, a hatalmas Isten biztosítalak arról, hogy üldözőidnek számot kell majd adniuk magatartásukról."

Annamária annyira szomjazott a szenvedésre, hogy testét az Úrért keresztre tudta volna feszíttetni. A vigasztalások mégis villámgyorsan szűnnek meg. Helyükbe szárazság, fáradtság és munka lépett. A bűnbánat könnyeit a reménytelen szárazság könnyei követték. A mennyei örömöket gyötrődés, az édességet szomjúság, a szeretetteljes odaadást nyomasztó búskomorság váltotta fel. Gyors az átmenet a vakító világosságból a legsűrűbb éjszakai sötétségbe. Az ég kérlelhetetlen.

Annamária gyorsan felismerte, hogy az evés élvezete mint érzéki gyönyör az emberi nemnek a legősibb veszedelme, a bűnök anyja. …. Reggelije egy csésze kávé. Délben néhány kanál levest és kevés főtt ételt eszik. Azt is állva, mert ő szolgálja ki a többieket. Amikor Domenico ezt szemére veti, ő a fejedelem szolgálójára hivatkozik, aki étkezéskor állandóan Ura mellett van, hogy kiszolgálja. De Domenicot nem mindig lehet kedves szavakkal félrevezetni, mert észreveszi, hogy pénteki napokon fokozottabban megtagadja önmagát. Ugyanígy szombatonként, mikor a reggeli kávé után délben csak némi levest eszik. Szerdán Szent József tiszteletére ugyanez az étrendje. Férje arra is felfigyel, hogy mikor Anna megtölti a többiek poharát, vagy sajtot reszel a levesükbe, magáról megfeledkezik. Böjti időben nem elégszik meg az előírások betartásával, hanem újakat is megszab a maga számára, különösen akkor, ha valami közéleti bajt kell elhárítani, vagy egy lelket megmenteni. A pihenés idejének megszabásában is rendkívül önmegtagadó.

Önkéntes vezekléseit főképpen Istentől elhidegült papokért, szerzetesekért és egyházi méltóságokért ajánlotta fel.

Nagyhét első napján elragadta az extázis, és megtudja, hogy Nagypénteken meg fog halni. Megáldotta egyenként a szeretteit, hosszan köszönetet mondott nekik mindenért, majd örömkiáltás hagyta el ajkát, miközben visszaadta lelkét a Teremtőjének. Mintha Isten meg akarta volna mutatni, hogy ez a hűséges és alázatos asszonyt milyen gyönyörű meglepetés várta Odaát.

104 éves korában hunyt el, teste romlatlanul épségben maradt. Taigi Annamáriát XV Benedek pápa avatta boldoggá 1920 május 30-án.

Kilenced és ima Boldog Taigi Annamáriához

Az elmúlt kb 170 évben kapott égi üzenetek, és látomások között van egy, melyről általában nem beszélnek, de mely a tisztánlátás szempontjából nagyon fontos. Ez az a látomás sorozat, melyet Boldog Taigi Anna Mária, a szentéletű római családanya kapott.

Ez azért fontos, mert megkülönböztet földi eredetű és közvetlenül Istentől származó büntetéseket. Ő mondta el, hogy Isten két büntetést fog küldeni. Az egyiket háborúk, forradalmak és egyéb bajok formájában: ez földi eredetű lesz; a másik pedig közvetlenül Istentől származik. (Ez utóbbi tekinthető a garabandáli üzenetben szereplő Nagy Csapásnak – vagyis a Büntetésnek.) Míg az elsőt az igazak imái és vezeklései megenyhítik, a másodikat semmi sem fogja enyhíteni. Rövid lesz, de irtózatos erejű. Nyomában az emberiség nagyobb fele kipusztul. Ez borzasztó, rémületes és általános lesz… Egészen váratlanul fog bekövetkezni. Az istentelenek megsemmisülnek. Anna millió és millió embert látott, akik háború következtében halnak meg. Más milliók viszont egy előre nem látott halál által. A háborúk, forradalmak és más csapások végén egy borzalmas képet látott. Megpillantotta az Úr kezét, amint mozgásba hozta az eget, és ijesztő meteorok által az embereket félelmetes zavarba hozta, és ismét milliók halálát látta. A világra váró ezen ítéletről még világosabban a következőképpen nyilatkozott:

"Isten két büntetést fog küldeni. Az egyiket háborúk, forradalmak és egyéb bajok alakjában; ez földi eredetű. A másik az Égből származik. Sűrű sötétség fogja borítani az egész Földet három napon és három éjszakán keresztül. Semmit se lehet látni, a levegő tele lesz pestissel, aminek sokan áldozatul esnek, nemcsak a vallás ellenségei. Mesterséges fényt nem lehet használni majd ebben a sötétségben, csak szentelt gyertyákat. Aki kíváncsiságból kinyitja az ablakot, hogy kinézzen, vagy elhagyja a házat, ott helyben holtan rogyik majd össze. Ez alatt a három nap alatt az embereknek otthonukban kell maradniuk, imádkozzák a rózsafüzért és könyörögjenek Isten irgalmáért."

— Az egész világot sűrű sötétség fogja beborítani, mely három nap és három éjjel fog tartani. Ebben a sötétségben lehetetlen lesz bármit is látni. Ez a sötétség együtt jár a levegő megfertőzésével, amely nem kizárólag, de főleg a vallás ellenségeit fogja elragadni. Mindaddig, míg a sötétség tart, képtelenség lesz világot gyújtani. Csak a szentelt gyertyát lehet majd meggyújtani, és általa világítani. Aki ezen sötétség alatt kíváncsiságból kinyitja az ablakot, hogy kinézzen, vagy a házból kimegy, ott helyben fog holtan összerogyni. Ebben a három napban maradjanak az emberek inkább a házaikban, imádkozzák a rózsafüzért és kérjék Isten irgalmát.

Még volt egy látomása, amelyben többször részesült:

— Látja a lángok által körülnyaldosott Földet; sötétség borítja; hatalmas épületek omlanak össze; úgy tűnik, mintha az Ég és a Föld a halállal küszködnék; a levegő gonosz szellemekkel lesz megfertőzve, melyek mindenféle borzasztó alakokban fognak megjelenni. Üldözni fogják a vallást, a papokat pedig megölik. A templomok zárva lesznek, de csak rövid időre. A Szentatya kénytelen lesz Rómát elhagyni; a csapásokat egy általános megújulás követi. Mindez akkor fog bekövetkezni, amikor majd úgy tűnik, hogy az Egyház elvesztette minden lehetőségét, hogy szembeszálljon az üldöztetésekkel.

Mély sötétség fogja elborítani az egész Földet három napon és három éjszakán keresztül. Semmit sem lehet majd látni, a levegő járvánnyal lesz tele, amely főleg – de nem kizárólag – a vallás ellenségeit ragadja el. E sötétség alatt nem lehet majd mesterséges fénnyel sem világítani. Csak a megszentelt gyertyákat lehet meggyújtani, hogy világosságot nyújtsanak. Aki kíváncsiságból nyit ajtót, hogy kinézzen, vagy elhagyja házát, ott fog nyomban holtan összeesni. E három nap alatt az emberek maradjanak házaikban, imádkozzák a rózsafüzért és könyörögjenek Isten irgalmáért.

E szörnyű esemény következtében a gonosz emberek, Isten és az Ő Egyháza ellenségeinek akkora sokasága pusztul el az isteni büntetéstől, hogy a rengeteg holttest úgy hever majd Róma körül, mint ahogy a Tevere legutóbbi áradásakor kivetett halak tömege feküdt a partokon. Az Egyház valamennyi ellensége – az ismertek és a titkosak – el fognak pusztulni az egész Földön a mindent ellepő sötétségben, mindössze néhány kivétellel, akiket Isten rögtön utána magához fog téríteni. A levegőt a démonok jelenléte fogja megfertőzni, akik mindenféle gyűlöletes formákban jelennek majd meg.

(Miközben a „háromnapos sötétséget” szemlélte:) E három nap alatt az emberek maradjanak otthonaikban, imádkozzák a rózsafüzért, és könyörögjenek az Istenhez irgalomért.

Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat!

Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6. Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05 HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Válaszolj Válasz elvetése

Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6.
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005