JÉZUS BENSŐ ÉLETE – Az Üdvözítő gondolkodása, akarása és szenvedése születésének első pillanatától kereszthaláláig

<< Bevezető a JÉZUS BENSŐ ÉLETE c könyvhöz, a kinyilatkoztatás körülményei és elfogadása

<< Az Üdvözítő vágyódása és idegenkedése Mária méhében

Mikor a születésemre kijelölt nap elérkezett, látva a nélkülözéseket, melyeket szeretett Anyám elviselt, leírhatatlanul szenvedtem! Atyám elhatározása szerint olyan szegényen kellett megszületnem, hogy ne teljen lakóházra, hogy ne lakóházban lássam meg a napvilágot! … Nyomorúságos tanya volt az; állatok éjjeli szállása, melyet Számomra kijelölt. Ami egy gyermek születéséhez egyébként szükséges, mindez teljesen hiányzott.

Ezt a megaláztatást, és ezt a kínos szegénységet önként vállaltam, valamint az Augusztus császár által kiadott rendelet következményeit, melyet – Atyám intézkedésére – épp abban az időben hirdettek ki, mikor Nekem születnem kellett.

Nagy megaláztatásom és szeretett Anyám nagy viszontagságai közt, a következőket gondoltam, akartam és szenvedtem:

Mindenekelőtt imádtam az isteni rendelést és önként vetettem alá Magamat mindannak, amit Atyám tőlem kívánt. Készségesen végrehajtottam akaratát és örültem, hogy örök Atyám mindezt így parancsolta. Pedig, mily fájdalmasan esett, mikor ide-odabolyongani láttam Anyámat, csakhogy szállásra leljen. Mindenki elutasította. Már fáradt is és levert is volt a hosszú gyaloglástól és senkit sem talált ismerősei között, aki neki szállást adott volna; sőt még üdítő itallal vagy erősítő étellel sem kínálták meg. Hogy ez a hálátlanság milyen szenvedést okozott Nekem, azt emberi értelemmel nem könnyű megérteni. Szenvedtem, mivel láttam, mit vétettek Ellenem; de még többet szenvedtem Anyám sínylődése miatt. Ez alkalommal is Atyámhoz könyörögtem, s engesztelésül ajánlottam fel fájdalmaimat, mindazokért a hálátlanságokért, melyeket testvéreim követnek el.

Atyám isteni jósága szívük ajtaján kopogtat, szállást kér és ők nyakassággal és hálátlansággal utasítják el Őt. Inkább adnak menedéket a pokoli ellenségnek, mint Teremtőjüknek. Kértem Atyámat, hogy azért, mert isteni akaratában nagy megnyugvással viselem fájdalmaimat, kérjen továbbra is szívükben szállást; ne szűnjön meg ezt tenni és ne hagyja ezt abba addig, amíg egészen át nem adják szívüket Neki. Azok, akik nem fogadják be Atyámat, nyakasságuknak megfelelő nagy büntetési kapnak, s ha keresik majd Őt, nem találják még többé. Kértem, halassza el ezt a fenyítést; csak életük végén büntesse őket. Viszont életük egész tartama alatt se szűnjön meg kopogtatni szívükön.

Mária és József Betlehem városának minden ajtaján kopogtattak. Nem fáradtak bele és nem hagyták abba napszálltáig. De süket fülekre és szívekre találtak, s így azok megfosztották magukat attól a kegyelemtől, hogy a Messiást befogadják. Sőt, továbbra sem voltak méltók arra, hogy házaikban szállást adjanak Neki. Imám tetszett Atyámnak, s kész volt mindazt megtenni, amit Tőle kértem. Valóban, a következő történik: a mennyei Atya nem hagyja el az embert, mégha nagy bűnök terhelik is. Egyre másra szólítja a bűnös szívét: „Add Nekem szívedet!”… Hajlandó folyton a szív ajtajánál állni és kopogtatni. Azt mondja szüntelen: „Ajtódnál állok és kopogtatok!”

>> A Betlehemiek keménysége