JOZO ZOVKO atya katekézise

Medjugorje – 2012. július 25

"Drága gyermekek!
Ma a jóságra hívlak benneteket.
Legyetek a béke és a jóság hordozói ebben a világban. Imádkozzatok, hogy Isten erőt adjon nektek ahhoz,hogy szíveteket és életeteket mindig remény és büszkeség töltse el azért, mert Isten gyermekei és reményének hordozói vagytok ebben a világban, amely szívből fakadó öröm és jövő nélküli, mert szíve nem nyitott Isten felé, aki a ti üdvösségetek. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra."
– Gospa –

Kedves testvéreim,
.
Ebben a nagy bizonytalanságban, a jó és gonosz közötti harcban, ebben az instabil időszakban, minden ország tudatosította hogy a gazdaság útja, az oktatás, és tervezés a jövőben nem működik.
.
Az önző öröm és önszeretet nézőpontjából tekintve a család és élet – nem működik. Hanem újabb erőszakhoz vezet, és és olyan kritikus tömeget hoz létre, amely ijesztő, s kerüli a felelősségre vonást. Amíg a gazdasági összeomlás előtt állunk, a szakértők egyesülnek, hogy megoldást keressenek. Őnekik nincs, és nem is ígérnek megoldást. A gazdasági válsággal együtt növekszik a lelki válság is. Szorongás és bizalmatlanság tölt el minket az emberek , és a jó akaratuk iránt . A korrupció, mint egy fertőző betegség hatással van a társadalom minden rétegére, nemzetre és hivatásra. És minden nap új és új megrázkódtatások, új – régi kérdések: "Lehetséges ez?" Eltérően más üzenetektől, és oktatóktól ebben a világon, hallunk egy szelíd hangot, amely ellenállhatatlanul hív: "Ma a jóságra hívlak benneteket."
.
Szóval, ebben a zavaros és nehéz időkben, az erőszak, a féltékenység, az önzés, a hedonizmus és a hitetlenségben a jóságra vagyunk meghívva. És most mint életünk imperatívja kínálkozik Szent Ferenc gondolata és imája, amelyet korának krízise ellenére kitartóan imádkozott:

Uram!
Tégy engem a Te békéd eszközévé,
Hogy ahol gyűlölet van, oda szeretetet vigyek,
Ahol sérelem, oda megbocsájtást,
Ahol széthúzás, oda egyetértést,
Ahol tévedés, oda igazságot,
Ahol kétség, oda hitet,
Ahol kétségbeesés, oda reményt,
Ahol sötétség, oda világosságot,
Ahol szomorúság, oda örömet.

Szent Ferencnek sikerült. Az Ő imája változtatja és inspirálja az új generációkat a mai napig.

Ha nem látjuk a jót a családunkban, az Egyházban, a hazánkban, akkor itt van a meghívás és inspiráció, hogy „Legyetek a béke és a jóság hordozói ebben a világban.” Itt felismerjük a nagy feladatot, és a felelősség is érte. Hogyan, és ki válhat a béke és a jóság apostolává? Az ember nem olyan mint a műanyag palack, melyet megtölthetünk borral vagy más folyadékkal, ha már nincs benne víz. Ezt az ember nem teheti meg. Ő nem színész Isten és a felebarátja előtt. Az embernek igazmondónak és hitelesnek kell lennie. Vagyis, nem lehet kétarcú és alkalmazkodó az adott helyzetben. Az Egyház csodálja a szenteket, akik lemondással gyakoroltak, és képesek voltak megszabadulni a legnehezebb elesésektől, és a rossz hajlamoktól. Mint hősök tetszettek az embereknek, s mint őszinte bűnösök Istennek. Vajon nem látjuk, hogy az összes intézmény az emberek és vallások között, a béke, harmónia eléréséért nem tettek annyit, amennyit megtett szent Ferenc, vagy Teréz Anya.

A világban ma hiány van az olyan békeszerzőknek, szenteknek, akik élik, amit csinálnak és mondanak. A jelenben nincs válság a béke elméletekben, törvényekben melyek szabályozzák, a békét a családban és az emberek és nemzetek között.

Viszont válságban van az egyház, mert nem születnek szentek és béketeremtők a világ számára. A Szűzanya félelem nélkül hangsúlyozza, hogy ez a világ jövő nélküli, öröm nélküli, mert nincs szíve, amely nyitott Istenre. Hogy nyitott szívűek legyünk, arra nem tudnak megtanítani az intézmények, csak az Egyház.
A család tanítja a gyerekeket, hogy nyissák meg szívüket Istennek, hogy az imában nyitogassák szívüket Istennek, hogy minden nap mint Atyjukhoz forduljanak.
A Szűzanya azt kéri tőlünk, hogy imádkozzunk erre a szándékra, hogy feladatunkat büszkén ellássuk. Büszkék legyünk arra, hogy keresztények vagyunk. Az embernek büszkének kellene lennie azért, hogy katolikus házasságban él, és hogy gyermekeiket Isten törvénye szerint neveli, mert ez ajándék, s nem pedig szégyen.

Míg a napilapok és a tv közvetítéseket tele vannak pesszimizmussal és pesszimista jóslatokkal, mi telve vagyunk reménnyel és keresztény optimizmussal. Ezekben a napokban a világ minden országa Londonban az olimpiai játékokon vesz részt. Minden nemzetnek megvan a saját zászlaja, a himnusza és a sportolói, akik motiváltak a versenyre és az új eredményekre. Néhány nemzet, mint pl. India az olimpiai aranyérmet öt kilogramm arannyal jutalmazza. Más nemzetek pénzügyi jutalommal próbálják ösztönözni a sportolókat. De a legnagyobb motiváció az őszinte hazafiság. Ma meghívást kaptunk arra, hogy a hit és az Egyház zászlaját vigyük ebben a világban, de nem a pénz miatt, vagy valamilyen propaganda miatt, hanem szeretetből. Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy ma békeszerzők lehetünk azok között akik összevesztek.

Tisztának és szentnek lenni a nyilvános bűnösök és a megtévesztők között. Ez egy megtiszteltetés, hogy ma arról tanúskodhatunk, hogy a pénz nem a legnagyobb érték, hogy a pénzzel oly keveset lehet elérni. Térjünk vissza a családi imához, és a közös imádkozáshoz. Ő változtat és neveli az embert béketeremtővé, aki térden virraszt népéért. Mint a fiatal sportolók, mi is döntsünk a mellett, hogy kitartóan gyakoroljuk Istenbe vetett reményünket és a világ boldogabb jövőjét.

Jozo atya