Register
A password will be e-mailed to you.

<< Bevezető a JÉZUS BENSŐ ÉLETE c könyvhöz, a kinyilatkoztatás körülményei és elfogadása

< Halálra ítélnek

KERESZTUTAM
.
Ellenségeim kezében
.
A Helytartó kegyetlen ellenségeim kezébe adott, hogy a halálba vigyenek. Ezek úgy estek nekem, mint a farkasok és veszett kutyák. Ki kötelekkel, ki a hajamnál fogva cibált oda, ahol az írástudók és farizeusok az egész néppel már türelmetlenül vártak. Amikor oda érkeztem, mindenki sértegetett, gúnyolt és bántalmazott. Tapsolva, hangosan kiáltoztak:
.
– Na végre megkaptad a megérdemelt ítéletet, te csaló!
.
– Varázsló! Gonosz boszorkánymester! Törvényszegő! Kevély! Gőgös! Hitvány képmutató! Neveletlen! Csaló! Lázadó! Szemfényvesztő!
.
Az emberek egymással versengtek abban, hogy ki tud még rosszabbat mondani rólam, vagy azért, mert gyűlöltek, vagy hogy elnyerjék az írástudók és farizeusok tetszését, akik elsőként sértegettek engem. Előttük álltam, és nyugodt arccal fogadtam a sértegetéseket. Felajánlottam mindent az isteni Atyának, engesztelésül az ő bűneikért. Szívemben azonban nagy fájdalmat és keserűséget éreztem, mert megbántották az Istent.

Az ördögök, akik ösztökélték őket, mindinkább csodálkoztak nagy türelmemen, amelyet nem voltak képesek megzavarni. Mindinkább
gyanakodtak rá, hogy én lehetek az igazi Messiás. Mégsem tudták meggyőzni magukat, mert úgy gondolták, ha én lennék az igazi Messiás, nem vetném alá magamat a szokatlan kínzásoknak, és az isteni Atya sem tartaná vissza a büntetést ennyire szemtelen és kegyetlen ellenségektől. Azt mondták egymás közt:

– Lehetetlen, hogy egy Isten alávesse magát ennyi szenvedésnek, ennyi sértegetésnek, és ennyire lealacsonyítsa fenségét!

Türelmetlenek voltak, amikor ekkora erényt láttak bennem. Nem tudták már, mit találjanak ki, hogy kiváltsanak végre belőlem valamicske türelmetlenséget vagy haragot azok iránt, akik sértegetnek. Tanácsot tartottak, hogy új módokat találjanak ki gyötréseme és sértegetésemre. Erre pedig a kegyetlen szolgákat használták fel, akik embertelenek voltak, s el voltak telve gonoszsággal és kegyetlenséggel irántam. Én pedig készen álltam arra, hogy mindent türelemmel, sőt örömmel szenvedjek el.

Felveszem saját ruhámat

Miután a kegyetlenek némileg kielégültek sértegetésemben és gúnyolásomban, az írástudók és farizeusok megparancsolták, hogy vegyem fel ruháimat. Azért tették ezt, hogy amikor keresztülmegyek a városon, mindenki jobban felismerjen. Odaadták saját ruháimat, hogy
vegyem fel. Erőszakosan letépték rólam a bíborköpenyt, amivel újra megnyitották sebeimet, és testemből patakzani kezdett a vér. Nagy erővel, kegyetlenül letépték fejemről a töviskoronát is. A vér oly bőségesen ömlött a sebekből, hogy megfürdette arcomat és mellemet, váIlamat és egész testemet, és nagy mennyiség hullott belőle a földre.

Felajánlottam ezt a vért az isteni Atyának. Kértem Őt, hogy enyhüljön haragja a kegyetlen szolgák iránt. Az Atya, véremet látva bűneik engesztelésül – lecsillapodott. Nagyon nagy volt szívem keserűsége, amikor láttam a kegyetlen hóhérokat, akik semmi részvéttel sem voltak irántam. Minél több sebet láttak rajtam, annál vadabbak lettek.

Amikor felöltöztem ruháimba, ismét visszatértek a töviskoronával, és nagy kegyetlenséggel fejemre tették.

Az új sebek nagyon nagy fájdalmat okoztak, már egész fejem elmondhatatlanul fájt. Azok felé a lelkek felé fordultam, akik oly könnyen visszatérnek a bűnhöz, és akik mind előttem voltak, és panaszkodva azt mondtam nekik:

– Kegyetlenek! Hagyjatok már fel azzal, hogy ennyire megbántjátok az isteni Atyát! Nem látjátok, mennyire növelitek felsebzett testem fájdalmát? Sebet sebre halmoztok? Tudjátok meg, hogy ismételt bűneitek az okai nagy kínjaimnak és fájdalmaimnak!

Amikor láttam, hogy mennyire megátalkodottak gonoszságukban, nagy fájdalommaI az Atyához fordultam , és azt mondtam Neki:

– Szeretett Atyám! Ezzel az új kínnal megfizetem Neked oly sok lélek adósságát, amelyet megismételt bűneikkel vonnak magukra az isteni igazságosságnál. Bocsáss meg azért nekik, mert nem tudják mit tesznek.

Íme, Jegyesem, milyen módon álltam bosszút azokon, akik oly sok gyötrelmemnek okai voltak: bocsánatot kértem számukra, és mentegettem őket Atyám előtt. Annyira szerettem mindenkit, hogy miközben ők gyötörtek engem bűneikkel, kértem az Atyát, hogy bocsásson meg nekik, és legyen kegyes hozzájuk. Felajánlottam szenvedéseimet engesztelésül bűneikért, és minden kegyelmet kértem számukra, amelyről tudtam, hogy szükség van rá üdvösségükhöz. Láttam, hogy cserébe ezért a végtelen szeretetért nagy hálátlanságot és kegyetlenséget kapok. Elképzelheted, mennyire növelte ez isteni szívem keserűségét.

A két lator

Miközben velem azt tették, amiről beszámoltam, megparancsolták két lator odavezetését, akiket szintén kereszthalálra ítéltek bűntetteik miatt. A farizeusok nagyon el voltak foglalva azzal, hogy hol ide, hol oda fordultak, hogy megvalósítsák gonosz tervüket. Megegyeztek abban, hogy ezzel a két latorral együtt vezettetnek engem a Golgotára a városon keresztül. Én leszek a kettő között, kissé előttük haladva, mint a gonosztevők feje, és mint lator; mert azt mondták, hogy hatalomra vágytam, s azért ki kell nevezni a latrok fejének. Erre az elhatározásukra aá mondtam magamban:

– Való igaz, hogy lator vagyok, de olyan rabló, aki azt akarom vissza, ami az enyém: azaz a ti lelketeket, amely a pokoli ellenség kezében van. Vissza akarom venni vérem árán, amit oly nagy szeretettel ontok. De ti, vakok, nem akartok megszabadulni rabszolgaságtokból, el akartok veszni, megvetve és lábbal taposva ugyanazt a vért, amely megváltástok ára.

Az Atyához fordulva így imádkoztam:

– Szeretett Atyám! Világosíts meg minden általam megváltott lelket. Ismertesd meg velük a nagy jótéteményt, amit nekik adok, hogy kiszabadítom őket Lucifer kegyetlen rabszolgaságából, hogy visszaszerzem őket saját véremmel. Atyám! Sokba kerül nekem testvéreim
lelke! Nagyon nagy megváltásuk ára! Azért kérlek, isteni Atyám, világosítsd meg őket, hogy felhasználják ezt a nagy jótéteményt!

Láttam, hogy az isteni Atya közli mindenkivel isteni világosságát. Há|át adtam Neki ezért, és dicsértem végtelen jóságát és irgalmasságát. Nagy keserűséget éreztem azonban, Iátva azok nagy számát, akik visszaélnek ezzel is, megvetik az isteni világosságot és kegyelmet, melyet az Atya oly nagylelkűen felajánl mindenkinek.

Amikor a két lator, akiket keresztre kellett feszíteni, megérkezett, és megláttak engem ebben az állapotban, megsértődtek. Túl nagy gyalázatnak tartották, hogy velem jöjjenek a kivégzés helyére. Annyira eltorzítottak már, hogy még a gonosztevők is megvetettek. Egyikük sértegetni kezdett. Ez volt az a gonosz, aki elveszett, mert sose hagyott fel sértegetésemmel és szemtelen megjegyzéseivel. A másik lator is sértegetett néha, de amikor látta legyőzhetetlen türelmemet, csodálni kezdett, és ezt mondta magában:

– Ez nagyon alázatos! Nem sértődik meg ennyi sértésre és ütlegelésre!

Ezekkel a gondolatokkal előkészült arra, hogy rendkívüli megvilágosításban részesüljön, ami áItal felismert és később megvallott engem, mint Isten igazi Fiát, amint majd elbeszélem neked. Amikor hallottam, hogy a két lator és gonosztevő szégyellt velem együtt jönni a keresztre feszítésre, megjelentek előttem mindazok a bűnös lelkek, akik becstelen dolognak tartották a jócselekedeteket és az általam tanított erények gyakorlását. Részvéttel voltam vakságuk iránt, és kértem az isteni Atyát, hogy világosítsa meg őket. Így ismerjék fel tévedésüket, szégyelljék el magukat, és azt tartsák becstelenségnek, hogy rosszat cselekszenek. Láttam, hogy az Atya megadja nekik ezt a világosságot, és néhányan magukba térnek, és megjavulnak, mint a jobb lator, aki megtért, miután megvilágosítást nyert. HáIát adtam ezért az Atyának. Keserűséget éreztem azonban, amikor azok nagy számát láttam, akik visszaélnek ezzel, mint a gonosz lator tette.

Hírnök megy előttünk

Miután mindent előkészítettek keresztre feszítésemhez, a farizeusok kiadták a parancsot, hogy egy trombitás hírnök menjen előttünk. Ez hirdesse ki minden úton, hogy a főpapok és Pilátus helytartó miért ítéltek engem haláIra, és hozza nyilvánosságra az összes hamis vádat, amit felhoztak ellenem. Ezt azért tették, hogy gazembernek és csalónak tartsanak engem az emberek, és senki se legyen részvéttel irántam, sőt mindenki inkább örüljön halálom hírének.

Akkor megjelentek lelki szemem előtt az összes gonoszok, akik hamis tanokat fognak elvetni a világon. Sok becstelenséget mondanak majd isteni törvényem ellen, és mérgükkel sok lelket megrontanak. Ezek miatt nagy fájdalmat éreztem, és szívem nagy keserűséggel telt el. Fájdalmamban isteni Atyámhoz fordultam, és kértem isteni megvilágosítását, segítségét és kegyelmét minden szent lélek számára, akiket ezek a gonoszok megrontanának, hogy maradjanak állhatatosak és szilárdak az általam tanított hitben. Kértem Őt, hogy verje le ezeket a gonosz szörnyeket. Láttam, hogy az Atya megteszi. Megadja mindenkinek világosságát és kegyelmét, hogy megismerjék az isteni törvény igazságait, és megvessék a gonosz és lázadozó emberek hazugságait. Láttam mindazokat, akik erősek és állhatatosak lesznek. Ezek számára ismét kértem az isteni Atyát, hogy segítse őket, és adja meg nekik a hitben való állhatatosság kegyelmét. Láttam, hogy az Atya megteszi. Ezért hálát adtam mindnyájuk nevében. Utána láttam azokat, akik szenvedni fognak az igaz hit megvallása miatt. Mindnyájuk számára kértem az Atya különös segítségét. Láttam, hogy az Atya nagy szeretettel megadja nekik. Hálát adtam érte.

De nagyon nagy keserűséget éreztem, amikor láttam a szerencsétlenek sokaságát, akik tévtanokba esnek, elhagyva az igaz hitet. Atyámhoz fordultam, és nagyon buzgón kértem, hogy sugallja hűséges szolgáinak, hogy tanítsanak és prédikáljanak, és térítsék meg a vak és megrontott lelkeket. Láttam, hogy az Atya megteszi. Hálát adtam neki, amikor láttam, hogy sokan megtérnek ezek szent meggyőzésének eredményeként, és ismét elfogadják az igaz hitet.

Keserűséget éreztem azonban, amikor láttam azok nagy számát, akik megmaradnak hűtlenségükben, és nyomorúságosan elvesznek majd, mivel visszaélnek az isteni megvilágosítással és az üdvösségüket kívánó hűséges emberek segítségével. Ezekért a szerencsétlenekért mindig imádkoztam ezután is az isteni Atyához. Tovább kértem Őt, adjon erőt és buzgóságot mindazoknak, akik mások megtérítésén fáradoznak, foleg a hitetlenekén, hogy le tudják győzni a nagy faradtságot és a szenvedéseket. Láttam, hogy az isteni Atya a legnagyobb gondviseléssel megteszi ezt. Láttam, hogy ebben a munkájukban szenvedni fognak a gonosz hitetlenektől és az igaz hit ellenségeitől. Ezért nagy keserűséget éreztem, és részvéttel voltam irántuk. Kértem az isteni Atyát, segítse őket, vigasztalja és erősítse meg őket szenvedéseikben: Láttam, hogy az Atya nagy szeretettel megteszi ezt. Ezért kellő hálát adtam neki az ő nevükben is.

Átölelem a keresztet

Miközben a két latorral ott álltam, odaadták a keresztet, mert azt akarták, hogy én magam vigyem. Jóllehet nagyon legyengült állapotban voltam, és szédültem, mégis ezt mondták egymás közt:

– Ez bivaly erős. Annyi kínzásnak ellenállt, ezt is kibírja. Ha úgy látjuk, hogy összeesik a súly aIatt, majd levesszük róla, hogy a kereszten haljon meg. Amikor a nép meglátta a nagy keresztet, kiabálni és ünnepelni kezdett. Én szeretettel néztem a keresztre. Szívem elolvadt ettől a
látástól az iránta való szeretetem miatt, mert a kereszt lesz az oltár, amelyen fel kell áldoznom magamat, mint engesztelő áldozat örök
Atyámnak, az emberi nem megváltásáért. Azért szeretettel üdvözöltem, és szabadjára engedtem szerető vágyamat. Nagy szeretettel öleltem át, és elfogadtam ezeknek a gonoszoknak a kezéből, mintha csak isteni Atyám kezéből fogadnám. Azt mondtam Atyámnak:

– Isteni Atyám! A te isteni kezedből önként és nagy szeretettel fogadom a gyalázatnak ezt a fáját. Ettől kezdve ez a dicsőség fája lesz követőim számára. Tudod, mióta kívánom átölelni azt, hogy meghaljak rajta, így téve tanúságot Neked és az egész világnak irántad és az egész emberi nem iránt érzett nagy szeretetemről. Engedelmeskedem Neked, és az emberek üdvösségéért meghalok ezen a kereszten. Ártatlan áldozatként feláldozom magamat Neked, hogy megmentsem az elveszett világot. Kérlek azért, isteni Atyám, add meg nekem azt a kegyelmet, hogy minden testvérem és követőm a keresztet szeretve éljenek. Világosítsd meg őket, hogy megismerjék a nagy jót, amit a kereszt hoz lelkük számára, ha ők önként és jószívvel átkarolják azt. Adj nekik, isteni Atyám, nagy szeretetet a szenvedéshez, azért a szeretetért, amellyel én annyit szenvedek az ő örök üdvösségükért. Adj erőt a keresztnek, hogy legyőzze a poklot, és menekülésre késztesse a lázadó szellemeket. Adj neki erőt ahhoz,hogy vígasztalást hozzon minden lélekbe, aki önként átkarolja, engem követve. Tedd meg végül, hogy mindnyájan azzal a szeretettel és ráhagyatkozással fogadják, amivel most én fogadom.
.
Az isteni Atya meghallgatta kérésemet. Láttam akkor minden lelket, akik felhasznáIják a kegyelmeket, amelyet az isteni Atya nekik ad. Láttam, hogy menyien szeretik majd a keresztet, és önként átkarolják. Hozzájuk fordultam, és azt mondtam nekik:

– Kövessetek engem, hű barátaim, a Kálvária ösvényén. Jöjjetek csak, testvéreim és társaim, jöjjetek, és kövessetek, mert ahová én megyek, oda fogtok jönni ti is. Én kikémlelem számotokra az utat, előre menve, mint Vezetőtök. Magamhoz veszem mindazt, ami keserű, mindazt, ami kegyetlen. A ti számotokra is kegyetlen és keserű lesz, de nagyon megédesítem! Ti meg lesztek erősítve és vigasztalva, míg én azért, hogy kiérdemeljem számotokra a vigasztalást, megfosztom magamat minden vigasztól és csak a szenvedést karolom át.

Láttam mindazokat, akik hallgatnak szeretetteljes hívásomra, és nagylelkűen, készségesen követnek. Ezért hálát adtam az isteni Atyának. Láttam azok nagy számát is, akik menekülnek a kereszttől, és gyűlölik. Minden erejükkel menekülnek a szenvedéstől, mert nagyon távol járnak nyomaimtól. Hozzájuk fordultam, és buzdítottam őket, hogy ne kerüljék el a keresztet. Szeretetteljesen meghívtam őket követésemre.

Nagy szomorúságot éreztem azonban, amikor láttam, hogy megátalkodottak, és süketek kedves hívásomra.

Akkor az Atyához fordultam, és kértem, világosítsa meg őket, hogy felismerjék hibájukat, és megismerjék, hogy távol járva tőlem még többet fognak szenvedni, még nagyobb lesz keresztjük súlya. Ezt tapasztalják, ha a világ felfogását követik. Ez nem történne meg, ha felvennék keresztjüket, és követnének engem, vezetőjüket és Mesterüket. Láttam, hogy az isteni Atya mindenkinek megadja a megvilágosítást, és hogy néhányan felhasználják azt. Ezek követnek engem, lelkük nagy vigasztalására. Hálát adtam ezért az Atyának. De nagy keserűséget éreztem, amikor láttam azok nagy számát, akik visszaélnek az isteni megvilágosítással, és mindig távol járnak majd nyomaimtóI. Láttam a szánalomra méltókat, amint nyögtek a súlyos teher alatt, amelyet a csaló világ helyez rájuk, anélkül, hogy egy csepp vigasztatásban részesítené őket. Nagy részvéttel voltam irántuk, és állandóan hívtam őket, hogy kövessenek engem, jóllehet ők süketek maradtak felhívásaimra. Láttam, hogy néhányan világosan felismerik szenvedésük okát, jóllehet sose tudják rászánni magukat arra, hogy elhagyják a víIágot, és engem kövessenek, aki oly nagy szeretettel hívom őket. Megátalkodottságuk miatt nagy keserűséget éreztem. Részvéttel voltam vakságuk iránt, és megfeddtem őket megátalkodottságukért úgy, hogy végül, sok feddés és hívogatás után láttam, hogy néhányan követnek engem. Hálát adtam ezért az isteni Atyának. Kértem Őt, bocsássa meg nagy ellenállásukat hívásaimnak, és hosszas halogatásukat, hogy jó útra térjenek és kövessenek engem. Láttam, hogy az Atya jóságos és előzékeny irántuk, nem tagadja meg tőlük a kegyelmet, amelyet megadott azoknak, akik elsőnek követtek engem nagy buzgósággal. Ezért hálát adtam Neki, és dicsértem végtelen jóságát és kegyességét. Nagy keserűséget éreztem azonban, és milyen nagyot, amikor láttam sokak megátalkodottságát, akik visszaélnek ily sok megvilágosítással, hívással és kegyelemmel.

Keresztem felirata

Miközben a törvényszék szolgái vállamra tették a keresztet, a farizeusok Pilátushoz küldtek valakit azzal, hogy a Helytartó készítsen egy feliratot, amelyet a kereszt fölé tehetnek, hogy nevemet, mint a gonosztevők vezéréét, a kereszten is olvashassák, s ezzel még jobban meggyalázzanak és megkülönböztessenek a két latortól. A feliratnak néhány szóval jeleznie kell keresztre feszítésem fő okát, azaz, hogy én akartam uralkodni Júdeában.

Pilátus elkészítette a feliratot anélkül, hogy megfontolta volna. Ezt írta: "Názáreti Jézus, a Zsidók Királya.”
.
Isteni Atyám rendelte így, hogy a gyalázatos kereszten is királynak nevezzenek: amint megnemesítettem és felmagasztaltam a keresztet azzal, hogy felfeszítettek rá, úgy, mivel ott volt testem; azt akarta, hogy írják rá nevemet is, és igazán királynak nevezzenek. Halálommal ugyanis megszereztem magamnak a királyságot nemcsak Júdea felett, hanem az egész világ felett és minden lélek felett is, akiket megváltottam halálommal és véremmel, s így valóban Királyuk és teljhatalmú Uruk lettem.
.
Nem gondolt bele a Helytartó, hogy ezzel megsértette a farizeusokat. Azért miután megírta, elküldte nekik, ők azonban dühöngtek, amikor elolvasták. Visszatértek Pilátushoz, hogy készítsen másikat, mert nagyon sértő volt számukra, hogy ezt írta: ,,a Zsidók Királya.” Pilátus azonban erősen kitartott, és semmiféleképpen sem akarta megváltoztatni a feliratot. A farizeusok lármát csaptak, de végül megnyugodtak, és többet nem gondoltak rá. Így az isteni Atya megengedte, hogy végrehajtsák isteni rendelkezését.

Láttam akkor minden lelket, aki ellenáll majd az isteni határozatoknak, és nagyon fáradozik azon, hogy a világban véghezvigyék szándékaikat. Nagy részvétet éreztem irántuk, mert láttam, hogy hiába fáradoznak mégis az történik, amit az isteni Atya elrendelt. Ezért az isteni Atyához fordultam, és kértem Őt, ismertesse meg velük tévedésüket. Láttam, hogy az Atya megvilágosítja őket, és hogy ennek hatására sokan megadják magukat az isteni rendelkezéseknek. Ezért hálát adtam. Keserűséget éreztem azonban, amikor láttam azok nagy számát, akik visszaélnek ezzel a megvilágosítással, és mindig gyötrik magukat is, másokat is, anélkül, hogy meg tudnák valósítani terveiket. A teremtményeknek ugyanis alá kell vetniük magukat az isteni határozatoknak, jőakarattal, mert ezek megváltoztathatatlanok.

Úton a Kálváriára

A gonoszok eloldozták kezemet, hogy tartani tudjam a keresztet, amit jobb vállamra helyeztek. Az első mozdulatra a kereszt megütötte töviskoronámat, ami nagy fájdalmat okozott felsebzett fejemben. Egy kötelet kötöttek karomra, egy másikat pedig derekamra. Nyakamra tettek egy hosszú, durva kötelet, amellyel egy rosszindulatú hóhér tartott engem. A többiek a derekamra kötött kötelet tartották, de olyan módon, hogy kissé távol állhattak tőlem, hogy mindenki jól lásson. Előttem ment a trombitás és sok törvényszéki szolga, körülöttem és mögöttem jöttek mások, s őket követte a nép.

A két lator oldalt jött, valamivel mögöttem. Messze a nép mögött jöttek az írástudók és a farizeusok. ok sose hagytak el engem, mert látni
kívántak mindent. Elhatározták, hogy nem mennek el addig, míg nem látják, hogy végrehajtották halálos ítéletemet Azért is jöttek, mert attól féltek, hogy kicsúszok a kezükből, vagy jön valaki, aki tekintéllyel rendelkezik, és kivesz engem a törvényszék szolgáinak kezéből. Azt mondták maguk között:

– Ennek annyi barátja és követője van. Ki tudja, nem jönnek-e el, hogy erőszakkal kiszabadítsák őt a hóhérok kezéből? Úgyhogy csak kövessük, hogy lássanak minket, alávessék magukat nekünk, és féljenek tőlünk.

Ezek voltak a leggonoszabbak, akik nem törődtek sem a becsülettel, sem a jó hírnévvel, még saját maguk lealacsonyítására is képesek voltak, hogy kielégítsék féktelen szenvedélyüket. Így elkezdődött a fájdalmas út a Kálváriára. Ezalatt sem nyitottam meg ajkamat, és egy szót sem szóltam. Szívem elmerült a keserűség tengerében.

Mikor vállamra tették a keresztet, éreztem annak súlyát. Nem voltam képes vinni. Az isteni Atyához fordulva segítségét kértem, hogy erősítsen meg, hogy hordozni tudjam. Istenségem megnövelte testi erőmet, de nem vette el fájdalmaimat. Sőt, amint növekedett erőm, úgy növekedett fájdalmam is. Atyámhoz fordultam, és könyörögtem minden testvéremért és követőmért. Mindannyiójukat láttam, főleg azokat, akiket nagyon nyom majd a kereszt súlya, és erejükön fölül meg lesznek terhelve. Kértem Őt, segítse és erősítse meg őket is, hogy hordozni tudják a keresztet, amely oly súlyos számukra.

Láttam, hogy az Atya meg fogja őket segíteni és erősíteni. Ezért hálát adtam Neki. Nagy ellenkezést éreztem magamban, hogy így kell áthaladnom a városon, ahol már szinte mindenki várt, hogy láthasson. Ilyen módon kell nekem megjelenni, mint a latrok és gonosztevők
vezére. Nagy keserűség töltött el emiatt, annál is inkább, mert láttam mindazt a gúnyt, amivel illetni fognak, mind a sértegetést és szemtelenséget, amiben részesítenek. Az Atyához fordultam, és ismét kértem segítségét. A végtelen szeretet, amely szívemben volt, segített mindent átkarolni szeretettel, megadással és nagy készséggel. Felajánlottam magamat az isteni Atyának, készen arra, hogy mindent elszenvedek. Láttam akkor mindazokat, akik nagy irtózást éreznek, amikor el kell szenvedniük a sértéseket és a kigúnyolást; amikor úgy kell megjelenniük a nyilvánosság előtt, mint akiket méltatlanoknak és gonoszoknak tartanak, amikor nyilvánosan belegázolnak becsületükbe, gúnyolják és ócsárolják őket, jóllehet ártatlanok. Nagy részvéttel voltam irántuk.

Atyámhoz fordultam, és hathatós segítségét, valamint rendkívüli kegyelmét kértem számukra, hogy az Ő szeretetéből mindent nagylelkűen szenvedjenek el, és követésemként hordozzák nyilvánosan ezt a nagy keresztet. Láttam, hogy az Atya megteszi, amit kértem Tőle, és ők felhasznáIják a megvilágosítást és a kegyelmet. Nagylelkűen elviselnek mindent, nyilvánosan hordozzák a keresztet és minden sértést és gyalázatot nagy bátorsággal viselnek el. HáIát adtam ezért az isteni Atyának. Rájuk pedig nagy szeretettel néztem, mint kedves testvéreimre és követőimre. Láttam azokat is, akik sohasem akarnak semmit sem elszenvedni, hanem eltelnek az önszeretettel. Ezek mindenkitől megkövetelik, hogy nagy tisztelettel legyenek irántuk. Szeretik a méltóságot, és soha sem akarnak elviselni semmifele sértést. Azt akarják, hogy a nép jó véleménnyel legyen róluk. Szégyellik a nyilvánosság előtt vinni keresztjüket, vagy azt, hogy a világ kevésre becsüli őket. Miattuk miatt nagy szomorúságot éreztem, mert oly távol állnak tanításomtól. Soha egy pillantást sem vetnek arra, amit én elviseltem, hogy példát adjak nekik. Azért kértem az isteni Atyát, világosítsa meg őket. Ismertesse meg velük a tévedést, amelyben élnek, amikor irtózásukat takargatva, a jó látszata alatt különféle ürügyeket hoznak fel.

Láttam, hogy az Atya megadja nekik ezt a megvilágosítást, és egyesek megtérnek, és lábbal taposnak minden emberi véleményt és minden hiú önértékelést. Nyilvánosan hordozzák a keresztjüket, átölelik a gyalázatot és minden más megpróbáltatást, amelyet a világ szokott elszenvedtetni követőimmel. Hálát adtam ezért az Atyának. Kértem Őt, világosítsa meg őket továbbra is, és segítse őket isteni kegyelmével. Nagy keserűséget éreztem azonban, amikor láttam azok sokaságát, akik mindezzel visszaélnek, és távol állnak az én példámtól. Ők szégyellik az én társaságomban hordozni a keresztet, és azt, hogy a csaló világ megvesse és kigúnyolja őket.

Miközben keresztemet hordoztam, felajánlottam az Atyának minden lépést, mindent szeretetből szenvedve el. Kértem, adjon minden testvéremnek és követőmnek ilyen érzelmeket, azaz hogy szeretettel és szeretetből szenvedjenek. Tartsa távol tőlük a hiúság és a törtetés minden árnyékát. Ne akarják, hogy az emberek jó és erényes egyéneknek tartsák őket. Sokszor kértem ezt az isteni Atyától, mert láttam, hogy ez a szenvedély sokakat félrevezet, és emiatt elvesztik jócselekedeteik és elviselt szenvedéseik minden érdemét. A ravasz ördög ugyanis, amikor nem tudja legyőzni és megakadályozni őket a jócselekedetben, minden erejével gondoskodik arról, hogy hiú gondolatokat keltsen bennük. Nagy keserűséget éreztem, amikor láttam, hogy ebben a pontban az ellenség mekkora győzelmekről számol be, és megfosztja a lelket minden érdemétől.

Ezért sokat fáradoztam az isteni Atyánál, hogy kegyesen világosítsa meg minden testvéremet és követőmet, hogy vigyázzanak, és ne engedjék becsapni magukat a ravasz ellenségtől. Láttam, hogy az isteni Atya megvilágosítja őket, hogy felismerjék nagy tévedésüket. Sokan felhasználják ezt, és menekülnek, irtóznak a hiúságtól. Ezért hálát adtam az isteni Atyának, s kértem állandó segítségét számukra minden erényes cselekedetükben. Nagy keserűséget éreztem azonban, amikor azok nagy számát láttam, akik visszaéltek az isteni megvilágosítással és kegyelemmel. Ezek minden cselekedetükben mindig a hiú nagyrabecsülést és a világi dicsőséget keresik. Emiatt elvesztik jócselekedeteik és szenvedéseik minden érdemét, mert céljuk nem helyes. Nem azért teszik, hogy tetszenek az isteni Atyának, és engem kövessenek a szenvedésekben, hanem hogy dicsérjék, és nagyra becsüljék őket az emberek, és elismerést nyerjenek tőltik. Ezek a szegény és oktalan vakok nagy szenvedést okoztak szegény szívemnek! Azért mindig visszatértem az isteni Atyához, és kértem, hogy világosítsa meg őket, és ismertesse meg velük tévedésüket, Láttam, hogy egyesek végül megtértek hiúságukból és oktalanságukból, felfigyeltek a belső lelkiismeretfurdalásra, és az isteni megvilágosításra. Ezekért hálát adtam az isteni Atyának. Azonban mindig keserű maradt szívem, amikor láttam azok nagy számát, akik mindennel visszaéltek, és megmaradtak vakságukban és oktalanságukban.

A városon keresztül menő utamon elérkeztünk a kapuhoz, amely a Kálváriához vezetett. Sok sértegetésben és gúnyolódásban részesültem mindenkitől. Egyesek a kapuban álltak, mások az ablakokban. Mindenki szórta felém a sértéseket és szitkozódásokat. Szennyes dolgokat dobtak rám. Én pedig, Jegyesem, lehajtott fejjel mentem, földre szegezett szemmel, nyugodt arccal, mindenféle lelki zavar nélkül. Meghívtam testvéreimet és követőimet, és azt mondtam nekik:

– Jöjjetek, és lássátok, miképpen kell nektek is hordoznotok kereszteteket. Figyeljétek meg, miként hordozom én, a ti Mesteretek és vezetőtök! Nézzétek szelídségemet, hallgatagságomat, szenvedésemet és szeretetemet! Figyeljétek meg fajdalmaimat és kínjaimat. Tudjátok meg, hogy követnetek kell azokban az erényekben, amelyek visszatükröződnek rajtam !

>> Amíg tudtam vinni a keresztet

 

* * *

Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat!

Etikus Adománygyűjtő Szervezet Logó
Evangelizálunk az online térben (Metropolita), evangelizálunk az utcán (Győztes Bárány Közösség), és mélyszegénységben élő családok között, akiket élelmiszerrel, tüzelővel és taníttatással segítünk (Nyitott Ajtók Misszió), valamint egyengetjük állami gondozott gyerekek sorsát (Legyél Nevelőszülő!).
Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6.
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Egy válasz

  1. SunMoonStars

    Imádunk és áldunk Urunk Krisztus,egyetlen Király,hogy Szent Kereszted által megváltottad a választottaidat!
    És azért,amit mondottál nekünk,hogy sokan vannak a meghívottak,de kevesen a választottak.
    Köszönjük,hogy különbséget teszel bárány és bárány között és ama napon válaszolsz majd, a választottaid békéjét háborgató,idegen országok pogányainak,kik ma is idegenként a földünket tapossák mitha a saját tulajdonuk volna és a szent nagyböjti időkben rablóhúsainak füstjei szállnak a széllel.Azoknak a bűnös pogányoknak, kik lesüllyedvén az ő szintjükre hazájukat elárulván szóba állnak velük és bűneikben követik őket ugyanazzá válva mint ők.
    És azoknak az önmagát felmagasztaló,színleg nagyokat imádkozó álkeresztényeknek és a bűnös egyház tagjainak is,melyek beáramlottak szent templomaidba és élére vasalt drágai ruháidban szívükben mindenféle undoksággal vannak tele.Akik titkon a gonoszt szolgálják s csak az ingyenélés mellett tették le esküjüket.A küszködő családokat pedig megvetik.Papi uraságoknak és embereknek,kik a Szent Eucharisztiát a mai napig kézbe adják-fogadják.S papoknak kik különböző módokon méltatlanul áldoztatják vagy meg sem áldoztatják gyermekeidet,miközben hosszas és hangos szónoklást folytatnak színleg.Majd öntelten elvonulva elfoglalják helyüket az egyházi ünnepi megterített főasztalnál az étellel teli bőség asztalánál,ami szerintük nekik jár.Jöttment világi bűnösöket alkalmaznak az egyházban,s a gyóntatásra időt és figyelmet sem fordítanak.Undorodnak gyermekeidtől és mint a szemetet kerülik őket,hozzájuk sem akarnak érni.
    Azoknak,kik szerzetesi subájukban ördögi vigyorral hajtják le fejüket esténként az egyházi ágyukban s cellájukban mit sem törődve a hozzájuk forduló családok problémáival.És az „egyházi nővéreknek” kik jegyeseknek tartják magukat s közben az Úr szolgálóházából kocsmát mívelnek felháborító modorukkal,míg gyermekeid hozzád imádkozni próbálnának eme szándékos ördögi lármában.Ők maguk kényelemben élnek,a gyermekes családok szenvedéseit,kéréseit,megpróbáltatásait pedig lenézik és megvetik,figyelmet sem szentelnek a rászorulókra,segítő kezet nem nyújtanak feléjük.Tele vannak mindenféle tisztátalansággal.Hosszasan kacagnak és hangoskodnak telefonon,az egyház életében jelentéktelen és haszontalan életvitelt folytatnak.
    Azoknak, a „hívőknek”,kik a templomokban merev,kígyó szerű tekintetű gonoszsággal próbálják eltaposni Mária gyermekeit,csakhogy ő legyen az első a sorban,ki köszönésre sem nyitja ajkát,s ki legnagyobb tekintélyű kereszténynek tünteti fel magát,pedig legbelül szénabálával van telve,s az evangélium tanítása átfolyik rajta,mint a szitán.S nagy örömét leli benne,hogy az emberek tartanak tőle.Azoknak,kik néha meglátogatják a templomokat,szívükben semmit sem érezvén és azzal burkolóznak,hogy úgyis van keresztény a családban,kik imádkoznak rendszeresen,így ők biztosan üdvözülnek s kikerülik a poklot és ezt kihasználván bátran folytatják trehány életmódjukat.A megátalkodott,makacs megnem akaró térő lelkeknek,kik gőgjükkel keményen ellenállnak az isteni hívószónak..Azoknak kik szándékosan lekésik a szentmiséket,majd a szentgyónási rész alatt beállítván ülőhelyért kuncsorogva összezavarják a bűnbánó híveket.
    Oly temérdek,hömpölygően sokan vannak látszatra a szenvedő Egyházban s csak nagyon kevesen lesznek Melletted Uram,amint megmondottad ama szent napon,akiket felveszel majd magad mellé a Te dicső és fényes örök országodba!!!Örök hála Neked.
    Áldunk és imádunk Téged Ég és Föld napja Te végtelen bölcsesség Királya,ki kezedben tartod az egész világegyetem sorsát és a megalázott kicsinyeidet felmagasztalod majd,kik szívből szerettek Téged és hozzád tartoznak.Te szívek és vesék vizsgálója.Te felfoghatatlan Szeretet.Kit a mennyek angyalai és szentjei ma is ünnepelnek a nagypénteki kimondhatatlan áldozataidért.És örök titok is marad a Mennyben.
    Áldunk azért a bölcsességedért,mikor majd eljő a szorongatóink, a Téged és minket nyomorgatóink,Szent létezésed és a mi semmibevevőinek
    rettenetes napja,mikor kimondod végleges és visszavonhatatlan ítéletüket,melyért megdolgoztak rútúl és keményen,a saját
    kevélységükkel és dölyfükkel önmaguk ellen,s akiknek a Húsvéti ünnep csak a hasukról és a garatjukról szól,kik lenéztek Téged és Szent édesanyádat Máriát,és a kicsinyeid szép szeretetét.Szembesülnek majd Veled,kit lehetetlenség kikerülni.
    Köszönjük az evangéliumot,melyet ránk hagytál s benne minden igazságát.
    Választottaidat elhalmozod ígéreteiddel,de a fenti és hasonló bűnösöknek és az egyház kemény ellenségeinek válaszol majd az Úr,mint igazságos Úr:
    BIZONY NEM ISMERLEK BENNETEKET.

    Válasz

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.