JÉZUS BENSŐ ÉLETE – Halálra ítélnek

<< Bevezető a JÉZUS BENSŐ ÉLETE c könyvhöz, a kinyilatkoztatás körülményei és elfogadása

Pilátushoz vezetnek
.
Amikor a gonoszok befejezték ezt a gúnyolódást, elhatározták, hogy Pilátus helytartóhoz vezetnek, hogy ő is lásson engem ilyen alakban, és megvessen kíséretével együtt. Azt akarták, hogy ő is lássa, mily hitványnak tartanak engem, és mily kevésre becsülnek. Megparancsolták, hogy álljak föl. A hozzám kötött kötelekkel húzva, ütésekkel kényszerítve, sértegetve,kiáltozások és kifütyülés közepette Pilátus elé vezettek. Amikor Pilátus meglátott ebben a siralmas állapotban, zavarba jött és elképedt ezeknek a vadságán és kegyetlenségén, de nem korholta meg őket. Azt mondta magában:
.
– Ezek eléggé kitöltötték rajta veszett dühüket. Kétség kívül elengedik most, és én megszabadulok attól, hogy el kelljen ítéljem őt.
.
Pilátus ismét kikérdez

Pilátus megint kérdéseket tett fel nekem a bűnöket illetőleg, amelyekkel vádoltak. Nem válaszoltam neki, mert előzőleg már beszéltem hozzá, és ő néhány szóból is felismerte ártatlanságomat. Kiesdettem számára az Atyától a megvilágosítást, amelyből felismerhette méltóságomat és tanításom igazságát. Ha közreműködött volna ezzel, nemcsak nem ítélt volna megkorbácsolásra és halálra, hanem ő is megtért volna. Pilátus azonban megvetette az isteni megvilágosítást. Engedte, hogy a félelem és az emberi tekintet győzedelmeskedjék felette.

Amikor Pilátus ilyen állapotban látott, elhatározta, hogy kivezet egy erkélyre, ahonnan az egész nép jól láthatott engem. A nép ott állt és várt sok írástudóval és farizeussal együtt. Mindnyájan türelmetlenül és dühösen várták, hogy Pilátus a kereszthalálra ítéljen engem. A farizeusok felizgatták a tömeget, és rávették őket arra, hogy kiáltozzanak, zajt csapjanak, és követeljék Pilátustól halálomat. De ha nem akarná megtenni ezt, lázadjanak fel, és erőszakkal kényszerítsék erre. Nagyon fáradoztak ezen a gonosz farizeusok. Újra meg újra körbejártak a tömegben, megígérve nekik kegyeiket és védelmüket.

Már kiadták a parancsot, hogy hozzák oda a keresztet, amelyet egy félreeső helyen tartottak. Nagy óvatossággal és gondossággal rendben tartottak minden egyéb dolgot is, amire szükség volt a keresztre feszítéshez. Mindezt láttam, és nagy keserűséget éreztem miatta. A zsidókban láttam mindazokat, akik engedik, hogy a gonosz és elfajult népség félrevezesse őket. Az írástudókban és farizeusokban láttam mindazokat, akik minden gondjukat abba fektetik, hogy rosszra vigyék a népet. Láttam, mennyire aggódik mindenki az ideigvaló dolgok miatt, míg lelkük üdvösségével semmit nem gondolnak. Mindez nagy keserűséggel és fájdalommal töltött el. Az Atyához fordultam és kértem, adjon mindenkinek világosságot, hogy felismerjék tévedésüket, és adjon nekik kegyelmet, hogy megjavuljanak. Láttam, hogy az Atya megteszi, és néhányan felhasználják a kegyelmeket. Emiatt hálát adtam az Atyának. Keserűséget éreztem azonban, amikor láttam azok sokaságát, akik nem használják fel a kegyelmet, és megvetik az isteni megvilágosítást.

Mindenki elhagy engem

Tudtam, hogy Jeruzsálemnek egész városa sok rágalmat beszél rólam. Mindenütt elterjedt a híre már, hogy foglyul ejtettek, és hogy Kaifás főpap halálra ítélt. Mindenki azt mondta, hogy valóban az vagyok, akinek a farizeusok mindig mondták, azaz: varázsló, aki kapcsolatot tartottam fenn az ördöggel, és az ördög által műveltem minden csodámat. Sokan hálát adtak Istennek, hogy megengedte mindennek nyilvánosságra hozatalát, és hogy az igazságszolgáltatás elfogott és halálra ítélt. Mindazok, akiket meggyógyítottam szerencsétleneknek tartották magukat azért, mert énáltalam nyerték vissza egészségüket. Mindenki ellenem fordult, sértegettek és elátkoztak.

Szívemet éles fájdalom járta át, amikor mindezt éreztem. Nagy fájdalom töltött el azért, mert megbántották az isteni Atyát. Felajánlottam Neki fájdalmamat engesztelésül ezekért a súlyos bűnökért, amelyeket Ellene elkövettek. Néhányan erősek maradtak a hitben. Hittek minden tanításomban és életszentségemben. Ezek azonban visszavonultak a félelem miatt, és nagyon meg voltak zavarodva. Imádkoztam értük az Atyához,hogy erősítse meg őket, és tartsa meg őket szilárdan a hitben. Valóban az Atya segítette őket kegyelmével . Ezért megerősödtek a nagy megpróbáltatás idején, és visszaemlékeztek arra, amit mondtam nekik, azaz, hogy meghalok, és harmadnapra föltámadok. Ez a remény megvigasztalta őket.

Lélekben Anyámmal beszélek

Láttam, hogy minden apostolom szétszéIedt, és keservesen sír, félelemmel és szomorúsággal eltelve. Kértem az isteni Atyát, hogy segítse meg őket, vigasztalja és erősítse meg őket a hitben. Az Atya megtette, jóllehet méltatlanok voltak erre, mert a nagy megpróbáltatás idején elhagytak. Láttam szeretett Anyámat, aki szívében átérezte minden szenvedésemet és fájdalmamat. Mennyire szenvedtem, amikor ily
gyötrelmekben láttam őt. Nagy kín volt látnom őt, ezt a legtisztább és legártatlanabb galambot szenvedni irántam érzett szeretetből. Gyakran beszéltem szivéhez, és lelkesítettem őt a szenvedésre. Kértem az isteni Atyát, hogy erősítse meg őt. Ő ezt meg is tette atyai szeretettel.

Majd azt mondtam szeretett Anyámnak, hogy társuljon hozzám a felajánlásokban és a kérésekben, amelyeket isteni Atyámhoz intézett. Ő azonnal megcselekedte, amit sugalltam neki. Láttam, hogy az Atyának nagyon tetszenek felajánlásai. Ezért hálát adtam, és egyesültem vele.
Sokat sóhajtozott részvétből, és ezeket felém küldte szerető szívével. Irántam való szeretetbőI vágyakozott arra, hogy még többet szenvedjen. Gyakran mondta nekem:

– Jézusom! Szeretett Fiam! Mennyire megelégedett lennék, ha én egyedül szenvedhetném el a te fájdalmaidat, és te, életem, mentes lennél minden szenvedéstől!

Utána teljesen megegyezve az Atya akaratával, lehajtotta fejét, imádta és dicsérte Őt műveiben. Imádta határozatait és megengedéseit. Ez nagyon tetszett az Atyának.

Buzdítom Jegyesemet

Hallottad, Jegyesem, mily sok és súlyos kínt szenvedtem el, amikor az oszlopnál megostoroztak, és amikor tövissel megkoronáztak. Hallottad a meghívást, amit minden testvéremhez intéztem, hogy jöjjenek és szemléljenek, hogy lássák, mennyit szenvedtem irántuk való szeretetemből. Hallottad, hogy mindenkit meghívtam, jöjjenek és ismerjenek el Királyuknak és Uruknak. Hallottad a gúnyolódást és a kínzást, amelyeket elszenvedtem.

Mégse tűnjék nehéznek számodra követni engem, és türelmesen elszenvedni, ami rosszat felebarátaid tesznek ellened akár cselekedetben, akár szóval. Örvendj, amikor látod, hogy kigúnyolnak és megvetnek, mert akkor valamiben követni tudsz engem. Hallottad mily szégyenkezés töltött el, s mennyire elpirultam, amikor megfosztottak ruhámtól, hogy megkorbácsoljanak. Ebben is kövess engem, amikor valami tisztátalan beszédet hallasz: szégyenkezz és pirulj el. Még gondolatban is vess el minden ilyent magadtól. Emlékezz arra, hogy a tisztaság oly fehérség, amelyet minden kis dolog elhomályosít és beszennyez.

Szakadj el nemcsak minden teremtménytől, hanem még a hozzám tartozó dolgoktól is. Foszd meg magad teljesen mindentől. Semmiféle dolog se foglalja le szívedet, hogy az Isten szeretete és az én, a te Jegyesed szeretete lakhasson benne. Miközben az oszlopnál szenvedtem, és megkoronáztak a tövissel, meghívtam minden testvéremet, hogy jöjjenek és szemléljenek. Most téged hívlak meg, mint Jegyesemet, jöjj, és szemlélj! Nézz rám! Figyeld meg jól, mit szenvedek, és jól figyelj, mert mint hűséges Jegyesnek, mindenben hasonlónak kell lenned hozzám. Minél hasonlóbbá válsz hozzám, annál kedvesebb leszel előttem, és annál jobban szeretlek téged. Nagyon örülök annak, amikor látom, hogy jegyeseim bizonyos módon hasonlók hozzám a szenvedésben, mert akkor később a dicsőségben nagyon közel lesznek hozzám, mert nagy dicsőségben részesülnek.

Ne hanyagold el követésemet abban sem, hogy felajánlásokat tégy az isteni Atyának, és minden külső munkádat kísérje a bensőség. Figyelj arra, hogy ebben nagyon gondosnak és szorgalmasnak kívánlak látni téged.

Legyen szívügyed a bűnösök megtérése. Sose mulaszd el, hogy értük imádkozzál, és felajánld Atyámnak szenvedésemet az ő megtérésükért. Légy mindenben gondos, hűséges és szerető Jegyes!

HALÁLRA ÍTÉLNEK

Bemutatnak a népnek

A helytartó elhatározta, hogy bemutat a népnek szánalmas állapotomban, amelybe ellenségeim juttattak. Azt gondolta , részvéttel lesznek irántam, amint ő maga is részvétet érzett, amikor rám tekintett. Kivezettetett engem egy erkélyre, ahonnan mindenki láthatott. Ő is odajött, és részvétteljesen kinyitotta a köpenyt felsebzett mellemen, majd haragosan azt mondta:

– Íme, az ember!

Ezekkel a szavakkal meg akarta mutatni nekik, hogy többé már emberhez sem hasonlítottam, annyira szétmarcangoltak és felsebeztek, s olyan áIlapotba kerültem, hogy így amúgy sem sokáig leszek képes élni.

Ezekre a szavakra először a farizeusok kiáltozták, majd utánuk az egész nép:

– El vele, parancsold meg, hogy feszítsék keresztre!

Ezek a szavak nagyon zavarba ejtették a helytartót. Nem tudta, milyen módon szabadítson meg anélkül, hogy elveszítené kegyeiket. Felajánlotta nekik a gonosz orrgyilkost Barabbást. Választást adott nekik, megkérdezve, hogy kettőnk közül kit akarnak szabadon bocsáttatni. Az ünnepen ugyanis gyakran szabadon bocsátottak egy halálraitéltet.

A nép alig hallotta meg ajánlatát, máris hangosan kiáltozni kezdett:
– Éljen Barabbás, és haljon meg a názáreti Jézus!

A helytartót undorral töltötte el ez a gonosz választás, és ismét feléjük fordult. Haragos arccal megkérdezte tőlük, mit tegyen akkor velem, mert tudja, hogy ártatlan vagyok. Akkor mindnyájan hangosan kiáltották, újból mondva:

– El vele , ítéld halálra, kereszthalálra! Feszítsd meg a gonosztevőt!

Akkor Pilátus arra gondolt, hogy jó hírnevükre hivatkozik, s azt mondta nekik:

– De hát azt akarjátok, hogy megfeszítsem királyotokat?

Erre minden eddiginél hangosabban kiáltoztak, sértegetve engem, s azt mondták a helytartónak, hogy nincs más királyuk, mint a császár. A tömeg újból kiáltotta:

– Feszítsd meg őt!

A farizeusok közbelépnek.

A farizeusok haragudtak a helytartóra, mert ennyit halogatta az ítéletet. Azt ismételgették, higgye el nekik, ha a názáreti nem lenne gazember, nem hozták volna ide, mert az ő lelkiismeretük nem tudná elviselni, hogy egy ártatlant elítéljenek.

Pilátust megfélemlítették a farizeusok fenyegetései és komoly szavai, s elhatározta, hogy elítél, jóllehet világosan tudta, hogy teljesen ártatlan vagyok. De a néphez fordulva ezt mondta:

– Semmi közöm sincs ennek az ártatlannak a halálához.

Ők erre azt kiabálták, hogy őket terheli az egész vétség, és vérem hulljon rájuk és gyermekeikre. Ezzel akarták kielégíteni a helytartót, hogy az könnyebben halálra ítéljen. Végül Pilátus megadta magát, és hogy megmutassa, neki semmi része sincs halálomban, megmosta kezét. Utána kimondta az ítéletet, kereszthalálra ítélve engem, jóllehet világosan felismerte ártatlanságomat. Megírta az ítéletet, és felolvasta a népnek.

Mindenki nagy figyelemmel hallgatta. Amikor befejezte a felolvasást, kiáltozásban, fütyülésben törtek ki, tapsoltak, ugrándoztak örömükben, mindenkiben csúcspontjára hágott a megelégedés. Azt ordították: – Éljen a Helytartó!

Mindenki dicsérte őt, főleg a farizeusok. Bölcs embernek nevezték, aki előbb jól kivizsgálta az ügyet, s végül felismerve bűnösségemet, elítélt, amint megérdemeltem. Sokan örömükben egymást ölelgették, és azt mondták:

– Elértük célunkat! Mily szerencsések vagyunk! Mily örömöt hozott számunkra ez a nap! Most már nyugodtan élhetünk, boldogan és megelégedetten, mert nem lesz többé, aki megzavarja békénket!

Keserűségem és imám

Miközben ez történt, arcom végig nyugodt volt, szememet a földre sütöttem, gondolataim és szívem az Atyánál voltak, és minden testvéremnél, akikért ennyit szenvedtem és imádkoztam. Jegyesem, nagy volt szívem keserűsége mindebben, amit eddig elmondtam neked. Nagy fájdalommal és szomorúsággal láttam, hogy megbántják az isteni Atyát. Fájt látnom az írástudók, farizeusok és az egész nép gonoszságát és gyűlöletét. Annyi jót tettem velük, annyira szerettem őket, annyit szenvedtem üdvösségükért! Ők azonban nem akarták felhasználni nagy jóságomat, pedig azáltal, amit nekik tanítottam, és a velük tett jótétemények által mindnyájan tökéletesekké és szentekké lehettek volna.

Szomorúság fogott el, amikor Pilátus az összegyűlt tömeg elé vezetett. Atyámhoz fordultam, és segítségét kértem, hogy elviselhessek mindent, ami ott rám várt. Készségesen felajánlottam magamat a kereszthaláIra, hogy mindnyájan lássák irántuk való szeretetemet, amellyel ily nagy kínokat is elviselek üdvösségükért.

Amikor megérkeztem az erkélyre, meghívtam minden testvéremet, hogy jöjjenek, és szemléljenek. Miközben a nép kiáltozta:
.
,,El vele, ítéld halálra!" – láttam mindazokat, akik csatlakozni fognak hozzájuk, és akik annyira megvetnek engem, hogy még látni sem akarnak, sem hallani, hogy mennyit szenvedtem üdvösségükért. Ez nagy keserűséget okozott. Szívemet egy másik fájdalom is átjárta, mert Pilátus kísérlete, hogy megszabadítson engem azzal járt, hogy még jobban megaláztak és meggyötörtek. Akkor megjelentek előttem mindazok, akiknek isteni Atyám állandóan új és új megvilágosításokat és kegyelmeket adott, hogy üdvözüljenek. Ezeket arra használták fel,
hogy megbántsák Őt, és még súlyosabbá tegyék a lelküket terhelő bűnöket és elítélésüket. Nagy keserűséget éreztem, mert ez a hálátlan nép semmi részvéttel sem volt irántam. Megjelentek előttem mindazok, akik soha a legkisebb fájdalmat sem fogják érezni szenvedéseim miatt. Tudják, hogy sokat szenvedtem értük, de semmibe se veszik, a részvétnek egyetlen érzelme sem ébred fel bennük. Azért feléjük fordultam, és ezt mondtam:

– Ti kegyetlenek és hálátlanok! Kimondhatatlanul sokat szenvedek értetek, és ti még csak rám se néztek, semmi részvétet sem éreztek szenvedéseim miatt! Atyámhoz fordultam, és kértem, világosítsa meg őket, hogy magukba szálljanak és felismerjék hálátlanságukat. Láttam, hogy az Atya megteszi, és hogy néhányan meg változnak. Miután világosan megismerik, mennyit szenvedtem irántuk való szeretetből, némi részvéttel lesznek irántam, és felhasználják a jótéteményt, amelyben szenvedéseim áItal részesültek. Hálát adtam ezért az Atyának. Keserűséget éreztem azonban, amikor láttam azok nagy sokaságát, akik mindezt nem használják fel.

Amikor a Helytartó összehasonlított engem a gonosz Barabbással, nagy keserűséget éreztem, és nagyon szégyenkeztem. Láttam, hogy sok követőmet ugyanebben a bánásmódban fogják részesíteni. Fájdalmat éreztem, amikor láttam, hogy az ártatlanokat gonoszoknak és elfajultaknak ítélik, és sokukat összehasonlítják a gonoszokkal. Nem ismerik fel erényeiket, mert azok el vannak rejtve az emberek szeme elől. Azért Atyámhoz fordultam, és kértem, világosítson meg mindenkit, hogy mindenki felismerje az igaz lelkek jóságát és erényeit. Láttam, hogy az Atya megteszi, és sokan felismerik ezt, nagyobb részük azonban nem használja fel a megvilágosítást, és a jókat gonoszoknak tartja. Láttam, hogy az Atya sokszor megengedi ezt azért, hogy a jóknak alkalmat adjon az érdemszerzésre, s arra, hogy ebben is kövessenek engem.

Képzelheted, Jegyesem, mekkora volt szívem fájdalma és keserűsége, amikor hallottam a nép választását. Engem méltatlanabbnak tartottak, mint Barabbást, szerintük én érdemeltem meg jobban a halált, mint ez a Gonosztevő. Akkor megjelentek lelki szemem előtt mindazok a lelkek, akik ebben követni fogják a gonosz népet. Személyem elé helyezik élvezeteiket, a bűnt, a gonoszságot. Szinte szó szerint hallottam a kiáltást, ha nem is szavakkal, de tényekkel:

– Haljon meg a názáreti Jézus, és éljen a bűn! Haljon meg az igaz, és éljen a gonosz! – azaz: – Haljon meg Isten tisztelete, Isten dicsősége, és éljen a mi bűnös kielégülésünk!

Mily nagy fájdalmat, mily nagy szenvedést érzett szívem ezek miatt a gonoszok miatt! Atyámhoz fordultam, és kértem Őt nyomorúságomra és fájdalmamra, amit éreztem, világosítsa meg őket, hogy felismerjék súlyos tévedésüket, a legrosszabb választást, amit tettek, és Isten megbántását. Láttam, hogy az isteni Atya megadja nekik a világosságot, és a megtéréshez szükséges segítséget. Sokan felhasználják ezt, felismerik tévedésüket, és megjavulnak. Hálát adtam ezért az isteni Atyának. Keserűséget éreztem azonban, amikor azok nagy számát láttam, akik visszaéltek a kegyelemmel, és megmaradtak tévedésükben. Mivel nagyon nagy fájdalmat okozott ez nekem, és azt kívántam, hogy tegyék első helyre az isteni Atyát, az Ő dicsőségét és tiszteletét, minden kielégülésük elé! Ismét kértem az Atyát minden megátalkodottért, hogy adjon nekik nagyobb megvilágosítást és erősebb segítő kegyelmet.

Láttam, hogy az Atya teljesíti kérésemet, és ezáltal néhányan megtérnek. Ezért hálát adtam az Atyának. Nagy keserűséget éreztem azonban, amikor láttam, hogy sokan még ezt sem használják fel.

Akkor újra megjelent előttem egy másik választás, amely az isteni tanácsban történt: köztem és az emberiség között. Azaz: hagyni kell-e, hogy az egész emberiség elvesszen bűnében elmerülve, vagy pedig testesüljek meg én, az örök Ige, szenvedjek, haljak meg, hogy megszabaduljon, üdvözüljön az elveszett világ? Magamat az emberi nem mögé helyeztem, és a halált választottam, hogy az emberi nem üdvözüljön, meg legyen váltva. Látva akkor, hogy az emberek ilyen hálátlanoknak bizonyultak nagy szeretetem iránt, és felcserélték szeretetteljes választásomat ezzel az áItaluk tett gonosz választással, s egy gazember rablógyilkost akartak megszabadítani helyettem, nagy keserűség töltött el, és nagyon szenvedtem. Az Atyához fordultam, és bocsánatát kértem, fájdalmaimra hivatkozva, minden hálátlan számára. Panaszkodtam neki nagy hálátlanságuk miatt, és azért, hogy így válaszoltak nagy szeretetemre. Kértem az Atyát, világosítsa meg őket, hogy felismerjék nagy hálátlanságukat, amellyel végtelen szeretetemet viszonozták.

Láttam, hogy az Atya megvilágosítja őket, és ennél a világosságnál sokan megtérnek. Lábbal tapossák a bűnt, minden elé helyezik Isten dicsőségét és tiszteletét, a kegyelem él lelkükben, és meghal a bűn és a gonoszság. Ezért hálát adtam az Atyának. Kértem Őt, adja meg továbbra is ezeknek megvilágosítását és rendkívüli segítségét. Keserűséget éreztem azonban, amikor láttam azok nagy számát, akik visszaéInek ezzel, semmibe veszik az isteni megvilágosítást, és megmaradnak kemény szívűségükben és hálátlanságukban. Ezekért ismét kértem az isteni Atyát nagy buzgósággal, hogy adjon nekik nagyobb megvilágosítást és kegyelmet. Láttam, hogy az isteni Atya megadja, és hogy néhányan megtérnek. Ezért háIát adtam az isteni Atyának, és kértem, adjon nekik újabb kegyelmet, hogy állhatatosak legyenek a jóban, amelyet megismertek és váIasztottak. Láttam, hogy az Atya megadja nekik, és helyettük is hálát adtam érte. Még nagyobb keserűséget éreztem azonban, amikor mindazokat láttam, akik az új megvilágosítással is visszaélnek, amelyet kiesdettem számukra, és megmaradnak
megátalkodottságukban és nagy hálátlanságukban, mert ezek nyomorultul elvesznek.

A jelenlevő írástudók és farizeusok megrontották az egész népet rossz példájukkal és gonosz meggyőzésükkel, saját pártjukra állítva őket. Ők voltak az elsők, akik kiáltoztak, és a nép követte őket. Ők megjelenítettek előttem minden gonosz elöljárót, aki méltatlan az áltaIa betöltött állásra. Ezek is megrontják a népet rossz példájukkal és gonosz meggyőzésükkel, amelyet a tudatlanok és hitványak magukévá tesznek. Nagy keserűséget éreztem emiatt, és sokat kértem az isteni Atyát, hogy adjon nekik világosságot, hogy felismerjék, nagy részben tőlük ered minden rossz, amit a nép tesz. Láttam,hogy az Atya megadja nekik ezt a megvilágosítást, és ennek hatására néhányan magukba szállnak. Felismerik saját hibájukat, és megjavulnak. Ezért hálát adtam az isteni Atyának. Keserűséget éreztem azonban, amikor azok sokaságát láttam, akik számára hiábavaló lesz ez a kegyelem. Látva, hogy miattuk sokan elvesznek, újból az Atyához fordultam, és kértem, forduljon feléjük irgalmasan, és világosítsa meg őket még erősebben, és ösztökélje bátorságra szívüket. Láttam, hogy az Atya megteszi, és néhányan megtérnek. Ezért nagyon hálálkodtam az Atyának. Keserűséget éreztem azonban, és mily nagyot, amikor láttam azok sokaságát, akik követve az írástudókat és a farizeusokat, megmaradtak keményszívűségükben és megátalkodottságukban, szándékos vakságukban még e nagy fény közepette is.

Amikor láttam, hogy Pilátus helytartó, jóllehet megismerte ártatlanságomat és ezt ki is jelentette, mégis engedte, hogy rávegyék őt elítélésemre, mintha bűnös gazember lennék; és kijelentette, hogy ő nem hibás halálomért, megmosva kezét, megjelentek lelki szemem előtt mindazok, akik rosszat cselekednek, de szavaikkal ártatlanoknak hirdetik magukat. Azaz úgy tesznek, hogy azzal megkárosítják felebarátjukat, és utána szavaikkal kifejezik részvétüket és megvédik őket. Ezekért, a vakokért és ostobákért, és a rosszindulatúakért is kértem az isteni Atyát, hogy világosítsa meg őket, hogy felismerjék hibájukat. Láttam, hogy az Atya megteszi, és néhányan felhasználják., felismerik hibájukat és megjavulnak. Bűnbánatot tartanak a felebarátjuknak okozott kár miatt. Ezért hálát adtam az isteni Atyának. Keserűséget éreztem azonban, amikor láttam azok sokaságát, akik megmaradnak hibájukban, és visszaélnek az isteni megvilágosítással és kegyelemmel.

Láttam mindazokat a bírókat, akik rosszindulatú gonosz meggyőzés hatására elítélik az ártatlanokat. Nagy fájdalmat és keserűséget éreztem emiatt. Kértem az isteni Atyát, világosítsa meg őket, és ismertesse meg velük a nagy rosszat, amit elkövetnek. Láttam, hogy néhányan felismerik tévedésüket, bűnbánatot tartanak és megjavulnak. Keserűséget éreztem azonban, Iátva azok nagy számát, akik visszaéltek az isteni megvilágosítással, megvetették a kegyelmet, és megmaradtak tévedésükben. Az Atyához fordultam, és könyörögtem minden ártatlanért, akiket a gonosz bírók elítélnek, mintha bűnösök volnának. Kértem az ártatlanok számára kegyelmét és rendkívüli segítségét, hogy engem követve, türelemmel viseljék el az igazságtalanságot. Láttam, hogy az Atya megadja nekik ezt a kegyelmet. Láttam a nagy jutalmat is, amelyet ezek számára készített.

Ezután sürgetve kértem az Atyát, hogy a világon igazságosan itélkezzenek. Büntessék meg a bűnösöket bűneik szerint, és engedjék szabadon az ártatlanokat. Láttam, hogy ebben sok mulasztást követnek el, és ezért nagy fájdalmat és keserűséget éreztem. Ismét kértem az isteni Atyát, hogy világosítsa meg mindazokat, akik igazságot szolgáltatnak, hogy felismerjék, mily szigorú számadást kell majd adniuk erről az isteni igazságosság törvényszéke előtt.

Láttam, hogy az Atya megadja nekik ezt a megvilágosítást. Láttam mindazokat, akik felhasználják ezt. Hálát adtam ezért az isteni Atyának. Keserűséget éreztem azonban, amikor láttam azok nagy számát, akik visszaélnek vele, és láttam a rájuk váró örök halál itéletét.

Miközben felolvastak ítéletemet a népnek, láttam mindnyájuk képmutató vidámságát. Azt mondom: képmutató, mert szívükben nem voltak megelégedettek, sokkal inkább nyugtalanok. Közben megjelentek lelki szemem előtt az örök halál szomorú ítéletei, amelyeket én magam fogok kimondani a kárhozott lelkek fölött. Láttam akkor a pokoli szellemek képmutató örömét is, amelyet mutatni fognak. Szívem akkor elmerült a keserűség és fájdalom tengerében.

Elszenvedtem akkor mindazt a fájdalmat, amelyet később nem fogok érezni, amikor elítélem őket. Atyámhoz fordultam, és ezt mondtam neki: – Szeretett Atyám! Látod a fájdalmat és keserűséget, amelyet elszenvedek, amikor látom, hogy nekem kell majd kimondani az örök halál itéletét mindazon lelkek fölött, akiknek megváltásáért oly sok vért ontottam, és akik számára oly sok nélkülözés és szenvedés által kiérdemeltem az örök boldogságot. Ez a fájdalom most átjárja szívemet.

Az előttem jelen levő kárhozott lelkekhez fordulva pedig így siránkoztam:

– Szerencsétlenek és esztelenek, lehetséges az, hogy ki akarjátok erőszakolni tőlem kárhozatra ítéléseteket? Mondjátok meg, mit tehetek még, hogy megváltsalak titeket? Ti szerencsétlenek, mindennel vissza akartok élni? Térjetek magatokba, nyomorultak! Térjetek meg! Ismerjétek fel tévedéseteket! Forduljatok bírótokhoz most, szerető atyátok Ő, aki kész átölelni titeket! Ne engedjétek, hogy a pokoli ellenség becsapjon titeket! Ne engedjétek, hogy szenvedélyeitek és rendetlen vágyaitok elvakítsanak! Fordítsátok felém tekinteteteket, és lássátok, mibe kerül nekem örök üdvösségetek, mennyit szenvedek azért, hogy megszabadítsalak titeket az örök haláltól!

Ezt a felhívást intéztem minden bűnös lélekhez, aki el akar kárhozni. Elhatároztam, hogy minden szívhez intézem ezt a szeretetteljes felszólítást. Láttam, hogy sokaknak hasznára válik, és visszatérnek az igazság útjára. Ezekért hálát adtam az isteni Atyának. Nagy keserűséget éreztem azonban, amikor láttam azoknak szinte megszámlálhatatlan sokaságát, akik nyomorultul mindennel visszaélnek, és akik mindig süketek akarnak maradni szavamra és hívásomra.

Pilátus lelkiismeretfurdalása

Miután felolvasták halálos ítéletemet, Pilátus átadott engem a törvényszéki szolgáknak, hogy kivezessenek. Az írástudók és farizeusok, az egész néppel együtt már türelmetlenül vártak. Nem bírták tovább elviselni halálom halogatását.

A Helytartó visszavonult. Részben meg volt elégedve a tetszésnyilvánitás miatt, amit az írástudóktól, farizeusoktól és az egész néptől kapott, de szívében keserűség volt, mert világosan felfogta, milyen nagy rosszat tett, amikor egy ártatlan embert ilyen gyalázatos kínhalálra ítélt. Jól tudta, hogy a farizeusok milyen gonoszok és elvakultak voltak. Emiatt nagy szomorúság járta át és félt a rá váró büntetéstől, ami később be is következett.

Pilátusban láttam mindazokat, akik miután valami rosszat tesznek, fajdalmat éreznek, mert tudják, hogy tévedtek, de Pilátust követve csak fontolgatják visszavonulva a cselekedet rosszaságát, de nem tartanak bűnbánatot. Folytatják útjukat , várva a büntetésre, amely nem is késlekedik sokáig. Kértem az isteni Atyát, világosítsa meg ezeket az oktalanokat, hogy miután felismerték tévedésüket, térjenek meg és menjenek az irgalmasság Atyjához. Vezekeljenek az elkövetett rosszért, de ne csüggedjenek el. Láttam, hogy az Atya megvilágosítja őket, és egyesek felhasználják azt. Ezekért hálát adtam az Atyának. Keserűséget éreztem azonban, amikor azok nagy számát láttam, akik megmaradtak tévedésükben. Ismét az isteni Atyához fordultam. Mivel meghajtottam fejemet és önként elfogadtam a halálos ítéletet, mindenben engedelmeskedve az Ő isteni határozatainak, és szívesen vállaltam a kínhalált az emberi nem üdvösségéért, azért erre hivatkozva kértem, világosítsa meg minden testvéremet és követőmet. Ők is hajtsák meg fejüket és engedelmeskedjenek mindenben az isteni parancsoknak és evangéliumi tanácsoknak, amelyeket rájuk hagytam. Ezzel teljesítik az isteni törvényt, és méltók lesznek az égi jutalomra. Kértem, adjon nekik kegyelmet és rendkívüli segítséget, hogy meg tudják ezt tenni.

Láttam, hogy az Atya meghallgat, és sokan felhasználják ezeket a kegyelmeket. Meghajtják fejüket és engedelmeskednek az isteni parancsoknak. Ezért hálát adtam az Atyának. De keserűséget éreztem, amikor láttam azok sokaságát, akik nem használják fel azokat, és sohasem engedelmeskednek az isteni parancsoknak. Ezekért a megátalkodott bűnösökért ismét kértem az isteni Atyát, nagy buzgósággal, hogy világosítsa meg őket, és bátorítóan ösztökélje szívüket. Láttam, hogy ez által az új kegyelem által néhányan megtérnek, és szívesen engedelmeskednek, és meghajtják fejüket az isteni parancsoknak. Ezekért hálát adtam az isteni Atyának. Láttam azonban a megátalkodott bűnösök sokaságát is, akik az isteni Atya megvilágosításai és kegyelmei ellenére sose adják meg magukat, megmaradnak szívük keménységében és megátalkodottságában. Ez mély keserűséggel töltött el. Kértem Tőle azt is, hogy adjon minden követőmnek rendkívüli
kegyelmet, hogy az Ő isteni kezéből fogadjanak minden kellemetlenséget és kegyetlenséget, s ne arra nézzenek, aki miatt ezt el kell szenvedniük, hanem az isteni gondviselésre, amely ezt az ő lelkük javára megengedi. Láttam, hogy az isteni Atya megadja nekik ezt a kegyelmet, és sokan felhasználják azt. Ezért há|át adtam. Keserűséget éreztem azonban, amikor azok sokaságát láttam, akik visszaélnek ezzel, és sose fogadnak el semmit az Atya kezéből.

Emiatt semmifele érdemük nem lesz, sőt lelkük nagy kárát vallja ennek. Ezek nagy fájdalmat és keserűséget okoztak szívemnek.

Buzdítom Jegyesemet

Hallottad, Jegyesem, szenvedéseimet, és hogy miként viselkedtem mind isteni Atyám felé, mind pedig testvéreim felé. Törekedj követni.
HallottáI a zsidó nép helytelen választásáról, amellyel a gonosz Barabbást elém helyezték. Jól figyelj rám: törekedjél mindig a tökéletesebbet választani, és mindenben az Isten dicsőségét és tiszteletét helyezd előre. Ez legyen a te szívügyed.

Gyűlöld a bűnt és menekülj tőle, tartsd távol magadtól, hogy kegyelmem és szeretetem uralkodjék benned. Haljon meg benned a gonosz Barabbás, és mindig én éljek benned. Ezzel azt akarom mondani neked, hogy ha a bűn valaha közelit hozzád, és be akar lépni lelkedbe, öld meg, azaz űzd el azonnal. Így mindig én fogok benned élni kegyelmemmel.

Hallottál készséges engedelmességemről, amellyel elfogadtam a gyalázatos halálra való ítélést. Ne akarj más lenni, mint én vagyok. Engedelmeskedj tökéletesen elöljáróid rendelkezéseinek, és még inkább az isteni parancsoknak és tanácsoknak. Sose hagyd el az engedelmességet, hacsak súlyos szükség fel nem ment alóla, mert fogadalmat tettél rá, s ezért kiválóbban kell gyakorolnod ezt az erényt. Fogadj el végül minden eseményt, ami veled történik, a jókat éppúgy, mint a rosszakat, mennyei Atyád kezéből. Mindig adj hálát Neki: a jóért éppúgy, mint a rosszért. Légy biztos arról, hogy az Atya nagyon szeret téged, és mindent atyai szeretettel rendez el rád vonatkozólag, a te lelked javára és hasznára.

Törekedj azért követőmnek és hűséges Jegyesemnek bizonyulni.

>> Keresztutam

Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat!

Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6. Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05 HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Válaszolj Válasz elvetése

Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6.
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005