Register
A password will be e-mailed to you.

JÉZUS BENSŐ ÉLETE – Az utolsó reggel, Pilátus és Heródes előtt

<< Bevezető a JÉZUS BENSŐ ÉLETE c könyvhöz, a kinyilatkoztatás körülményei és elfogadása

< Az ítélet

PILÁTUS ÉS HERÓDES ELŐTT

Megalázó és fájdalmas utam

Már nappal volt, amikor elhagytam Kaifás házát. Este már elterjedt elfogatásom híre, és sokan a városból, a külföldiek is, akik a húsvéti ünnepre jöttek, futottak, hogy lássanak. A nép már teljesen fellázadt ellenem, és felkészült arra, hogy gyalázzon és kínozzon. Kedveskedni akartak ezzel az írástudóknak és a farizeusoknak. Ezek a gonoszok eljöttek és elkísértek engem, jóllehet csak távolról, hogy a nép látva őket felbátorodjék, és még jobban kínozzon és megvessen engem.

Alig hagytam el Kaifás házát, a látásomra összegyűlt nép elkezdett kiáltozni és zajongani. Ki ezzel sértegetett, ki azzal. Mindnyájan egyetértettek abban, hogy gyötörjenek engem. Egyesek varázslónak neveztek, mások hamis prófétának, vagy csalónak, törtetőnek, kevélynek. Mindenki igyekezett sértegetni. Volt, aki szemetet dobott rám. Köztük sok olyan volt, akiket meggyógyítottam. Ezek még a többieknél is vadabbak voltak, hogy a farizeusoknak tetsző dolgot tegyenek.

A szolgák olyan kegyetlenül vonszoltak engem a kötelekkel, hogy gyakran elestem. Ekkor botokkal ütlegeltek, főleg fejemet és hátamat, és állandóan sértegettek, ki az utcán, ki az ablakból. Szinte mindenki összefutott, hogy lásson, sértegessen és kínozzon. Az irástudók és farizeusok látva, hogy a nép már teljesen ellenem fordult, nagyon örültek. A gonoszok ezt mondták egymás között:

– Valóban kedvünkre jár az Isten, mert megengedte, hogy mindnyájan megismerjék ki ez, és mindnyájan fellázadtak ellene, még azok is, akiket ő gyógyított meg. Csak Isten vigasztalhatott meg minket így!

Ezt mondták a gonoszok. Ezzel súlyosan megbántották az isteni Atyát, Aki haragudott rájuk. De én felajánlottam neki szenvedéseimet engesztelésül bűneikért, és az Atya megbékélt. Az úton földre sütött szemmel haladtam, nyugodt és alázatos arccal, mindent szeretettel elviselve. Bár mély keserűséget okozott, hogy nem akadt senki sem, aki részvéttel lett volna irántam. Mindenki felhasználta eltorzított állapotomat arra, hogy megvessen és kigúnyoljon. Azt mondták:

– Annyi beteget gyógyított meg, és most nem tudja megszabadítani magát az ütésektől és esésektől! Valóban látszik, hogy mindezt az ördög által tette. Most, hogy az igazságszolgáltatás hatalmában van, semmit se tud tenni. Így kísértek sértegetések, kifütyülés és kiáltozás közepette. Azok, akik némi részvéttel voltak irántam, visszavonultak, nehogy meglássák őket. Féltek az írástudóktól és a farizeusoktól. Útközben isteni Atyámhoz fordultam. Felajánlottam Neki mindezt elégtételül a megbántásokért, amelyekben részesítették az én személyemen keresztül, és amiben később testvéreim fogják részesíteni. Ezen a fájdalmas úton, és amikor a törvényszék elé vittek, láttam mindazokat, akiket irántam való szeretetük miatt
visznek majd a zsarnok bírák elé. Láttam a kínzásokat, amelyekben az igazságszolgáltatás emberei részesítik majd őket, az ütéseket és sértegetéseket, amelyeket majd elszenvednek. Nagy részvéttel voltam irántuk. Kértem az isteni Atyát, hogy minden szenvedésem fejében könnyítse meg szenvedésüket, és erősítse meg őket nagy megpróbáltatásaikban. Láttam, hogy az Atya megteszi.Láttam, hogy ezek nagy áIIhatatossággal, lelkierővel és szeretettel szenvednek, a kegyelem révén, amelyet kiesdettem számukra az isteni Atyától. Hálát adtam ezért.

Láttam a zsarnok bírók vadságát és kegyetlenségét is azok ellen, akik megvallották nevemet. Ez a nagy kegyetlenség és zsarnokság keserűséggel töltött el. Kértem az Atyát, világosítsa meg őket, hogy felismerjék azok erényeit, akiket az ő parancsukra kínoznak. Láttam, hogy az Atya megteszi, de ezek nem használják fel az isteni megvilágosítást, elutasítják azt maguktól, és még vadabbul lépnek fel azok ellen, akik megvallják hitüket. Ez nagy fájdalmat okozott, és ismét kértem az isteni Atyát, hogy adjon nekik erősebb megvilágosítást, hogy felismerjék azokat az igazságokat, amelyeket azok vallanak meg, akik még életüket is adják értük. Az Atya megígérte, hogy megteszi. Láttam, hogy az Atya meg is tette, és egyesek felhasználják és megtérnek. Ezért hálát adtam az Atyának. Nagy keserűséget éreztem azonban, amikor láttam, hogy nagyobb részük nem használja fel a kegyelmet.

Láttam utána mindazokat, akik nézték szenvedéseimet, és ahelyett, hogy részvéttel lettek volna irántam, ellenem fordultak. Nagy fájdalmat és keserűséget éreztem emiatt. Az Atyához fordultam, és elszenvedett keserűségemre kértem, vigasztalja meg testvéreimet és követőimet, és mutassa meg nekik, hogy sokan, akik látják állhatatosságukat a szenvedésben, meg fognak térni. Kértem Őt, világosítsa meg mindazokat, akik látják az ő szenvedésüket, hogy ismerjék meg a hit igazságait. Segítse őket ebben azok csodálatos működése, akiket hitvallásukért megkínoznak, és térjenek meg az Ő hitére és ismerjék meg Őt. Láttam, hogy az Atya megteszi. Láttam a megtérők sokaságát, akik megvallják majd nevemet. Hálát adtam ezért az isteni Atyának. Kértem Őt, adja meg ezeknek az állhatatosság kegyelmét. Keserűséget éreztem azonban, amikor láttam azok nagy számát, akik visszaéltek a kegyelemmel, és megmaradtak vakságukban és hitetlenségükben.

Júdás rettenetes halála

Nagyon nagy lelki fájdalmat éreztem az áruló apostol miatt. Ő, mikor látta a sok kínzást, amit elszenvedtem elfogatásomkor, és mikor megtudta a súlyos kínzást a törvényszékeknél, magába szállt, beismerte tévedését, és rettenetes őrület vett erőt rajta. Pokoli fájdalmakat érzett magában. Visszaemlékezett mindarra a figyelmeztetésre, amit tőlem kapott, a kegyelmekre, amelyekben részesítettem, a jóságra és szelídségre, amellyel őt tanítottam a szeretetre, amelyet mindig tapasztalt tőlem. Mindez gyötörte és kínozta őt. A nyomorulton erőt vett a kétségbeesés. Arra gondolt, hogy megnyugszik, ha elmegy a farizeusokhoz, és bevallja tévedését, visszaadja nekik a kapott pénzt, s ezzel megment engem a haláltól. Ezt valóban meg is tette. De hiábavaló volt elhatározása. Amikor elment a farizeusokhoz, és visszaadta nekik a pénzt, megmondva, hogy igaz vért árult el, azok kigúnyolták, sőt irtóztak tőle, mert ábrázata irtózatot keltett. Mindenki hátat fordított neki. Ő odadobta nekik a pénzt, s elkeseredetten elment.

Vágyakoztam az áruló megtérésére, és imádkoztam érte az Atyához. A hűtlen azonban, aki mindig visszautasította a neki oly nagylelkűen felajánlott kegyelmet, most is képtelen volt annak elfogadására. Csak azt hajtotta végre, amit a pokoli ellenség sugallt neki, akinek engedelmeskedni akart, minden gonosz sugallatát követve. Valóban véget vetett életének, mert nem tudta többé elviselni a kétségbeesést és a gyötrelmet, amelyet az elkövetett gaztett miatt lelkében érzett. Ezzel egy másik bűnt követett el: nem bízott az isteni irgalmasságban, és azt hitte, hogy számára többé már nem lehetséges a bocsánat. Nagy keserűséggel láttam az áruló rossz végét. Atyámhoz fordultam, s kértem Őt a fájdalomra, amely átjárta lelkemet, hogy világosítsa meg kegyesen minden testvéremet, főleg azokat, akik súlyos bűnbe estek, hogy sose kételkedjenek az isteni irgalmasságban, még akkor sem, ha eljutottak a gonoszság csúcspontjára. Sose csüggedjenek el, hanem fájdalmas lélekkel és bűnbánó szívvel folyamodjanak az isteni irgalmassághoz, aki mindig kész megbocsátani a bűnbánó bűnösnek!
.
Láttam, hogy az Atya megteszi ezt. Láttam azok nagy számát is, akik miután sok bűnt követtek el, megbánják, és elnyerik Isten irgalmasságát, mert bíznak benne. Hálát adtam ezért az isteni Atyának. De keserűséget éreztem, amikor láttam, hogy sokan az áruló Júdás szomorú végére jutnak: megsértik az isteni irgalmasságot, nem bíznak benne, és nyomorultul elvesznek. Ez nagyon megnövelte szívem keserűségét, amely a nagy fájdalmak és szomorúság közepette egy cseppnyi vigasztalásban sem részesült. Mindezt el akartam szenvedni azért, hogy kiérdemeljem az isteni vigasztalást minden testvérem számára szenvedéseikben.

Pilátus előtt

Sok kínzás és gúnyolás után megérkeztem Pilátus házához. Eléje vezettek a hamis tanúkkal együtt, akik vádoltak engem. Szokott nyugalmammal álltam előtte, földre sütve szememet. Kérdéseket tett fel az ellenem felhozott vádakkal kapcsolatban. Én semmit sem válaszoltam neki. Az írástudók és farizeusok nem léptek be a házba, hogy ne váljanak tisztátalanokká, mert meg kellett ünnepelniük a húsvétot. A gonoszok féltek a tisztátalanságtól egy pogány házába való belépés miatt, amikor oly sok gonoszságtól volt szennyes a lelkük. A törvény megtartóinak akartak föltűnni, amikor athágták a legnagyobb parancsokat. Ők nem léptek be Pilátus házába, de jól kioktatták a szolgákat, hogy mit mondjanak rólam. Ők kívül álltak, hogy tekintélyükkel megfélemlítsék a Helytartót.

Pilátus részvétet érzett irántam, mert olyan állapotban voltam, amely még a követ is kegyeletre indította volna, nemcsak az emberi szívet. A Helytartó látta, hogy nem válaszolok a sok vádra, és hitt ártatlanságomban. Meg akart szabadulni attól, hogy elítéljen engem, de a farizeusok haragját sem akarta magára vonni, azért elhatározta, hogy elküld Heródeshez. Annál is inkább meg akarta ezt tenni, mert nem voltak nagyon jó viszonyban egymással, s így remélte a barátság helyreállítását azzal, hogy az ő ítéletére bízza ügyemet. Így mutatja ki iránta nagyrabecsülését.

Pilátus, miután több kérdést tett fel, látta, hogy alig állok a lábamon. Kifejezte részvétét irántam, és azt mondta, annyira elbántak velem, hogy félni kell attól, hogy nem sokáig élem ezt túl. Erre a szolgák nagy szemtelenséggel azt válaszolták, hogy el akartam menekülni a kezükből, azért ütlegeltek és kínoztak meg annyira. Nem válaszoltam erre a hazugságra. Mindent türelemmel elviseltem. A Helytartó elhitte nekik, amit mondtak, és megparancsolta nekik, hogy vezessenek Heródeshez.

Ezzel az írástudók és farizeusok is meg voltak elégedve, mert azt gondolták, hogy így még többet kínozhatnak és sértegethetnek: és valóban, a szolgák, miután megkapták a parancsot, Heródeshez vezettek, így megkötözve, kifütyülés, kiabálás, ütések és sértegetések közepette . Ezen az úton a néptől még több megvetésben volt részem, mert közben nappal lett, és sokan gyűltek össze, akik elkísértek engem becsmérlések és sértegetések mellett.

Legyőzhetetlen türelemmel viseltem el a vádakat és kínzásokat Pilátus fő törvényszéke előtt. Az isteni Atyához fordultam, és felajánlottam neki mindent testvéreim nevében, mert az ő örök üdvösségükért szenvedtem.

Ezen a törvényszéken láttam mindazokat, akiket hamisan fognak vádolni. Imádkoztam az isteni Atyához, hogy adjon nekik erőt mindennek türelemmel és megadással való elviselésére. Láttam, hogy az Atya megadja nekik. Láttam mindazokat, akik követni fognak engem, legyőzhetetlen türelemmel elszenvedve minden sértést és hazugságot.Láttam a jutalmat, amelyet az Atya számukra készített, és ezért hálát adtam.

Amikor hallottam, hogy a Helytartó parancsot adott arra, hogy vezessenek Heródeshez, szomorúságot éreztem, mert láttam a sértéseket és a kigúnyolást, ami várt rám. Mindazonáltal szívesen mentem, mert alkalmam volt ismét felajánlani az isteni Atyának az újabb hallatlan sértéseket, amelyek között volt az, hogy bolondként kezeltek.

Láttam, hogy Pilátus felhasználja ezt az alkalmat arra, hogy kibéküljön Heródessel, és hogy én, kínjaim által leszek majd kibékülésük eszköze. Szívesen elfogadtam mindent megelégedve azzal,hogy alkalmat adok nekik a kibékülésre. Kértem erre az isteni Atyát, adjon kegyelmet testvéreimnek, hogy amikor egyenetlenség van köztük, használják fel az én Atyám által kapott megvilágosítást ana, hogy kibéküljenek egymással. Vessenek egy pillantást életemre, szenvedéseimre és halálomra, és engem követve bocsássanak meg azoknak, akik megbántják őket, és forduljanak békésen felebarátjukhoz. Láttam, hogy az Atya megadja nekik ezt a megvilágosítást és kegyelmet, hogy meg tudjak tenni ezt. Ezért hálát adtam, látva, hogy sokan felhasználják azt. De keserűséget éreztem azok nagy számát látva, akik visszaélnek vele.

Megaláztatásaim

A szokásos kínzások, sértések és ütlegelések közepette vezettek a szolgák Heródeshez, erőszakosan rángatva a kötelekkel, hogy minél előbb odaérjünk. A farizeusok számára túl soknak tűnt a késedelmeskedés, és megparancsolták a szolgáknak, hogy siessenek. Minél előbb meg akartak ugyanis ölni engem. Azt mondták egymás közt:

– Sietni kell, hogy ne lépjen fel valami akadály, ami csalódást okozna nekünk.

Ez alatt az idő alatt felajánlottam az Atyának, hogy készségesen elviselek minden sértést és kínzást azért, hogy elégtételt adjak az isteni igazságosságnak, engesztelésül az emberiség minden bűnéért. Sok sértegetésben részesültem az emberek mindenfele fajtájától. Legtöbben azt mondták:

– Ez az, aki annyi csodát tett, aki oly bölcsességgel beszélt, aki magához vonzotta az egész várost? Vagy látjátok, hogy mindent az ördög által tett? Így beszéltek a külföldiek, mert a szolgák ily gonoszul megbélyegezve mutattak be engem nekik. Ezek a szavak megannyi kardként járták át szívemet, mivel megbántották az isteni Atyát. Mindent felajánlottam neki. Gondolatban utána követőimhez fordultam, és azt mondtam nekik:

– Ki panaszkodhat egy pillanatig is közületek, miután én ennyit szenvedtem a ti üdvösségetekért, hogy példát adjak nektek követésemre, hogy elérkezzetek az örök boldogságba, amelyet én érdemeltem ki számotokra oly sok szenvedés árán? És ki vonakodhat szenvedni, miközben én annyit szenvedek irántatok való szeretetből, hogy megváltsam lelketeket?

Amikor ezt mondtam, láttam mindazokat, akik követni fognak engem, akik sokat elszenvednek és eltűrnek az én szeretetemért. Részvéttel voltam szenvedésük iránt. Majd keserűséget éreztem, látva azok nagy számát, akik követőimnek mondják magukat, de semmit sem akarnak szenvedni,
nagyon elkényeztetettek, és megsértődnek minden sértésre, amikor megvetik őket. Kértem az isteni Atyát, világosítsa meg őket, hogy felismerjék a csalárd helyzetet, amelyben vannak. Csak az követ engem, aki türelmesen és szeretettel szenved. A tettek mondják meg, ki az én követőm, nem a szavak.
 

Láttam, hogy az Atya megadja nekik ezt a megvilágosítást, és néhányan felhasználják, megtérnek tévedésükből, és követik példámat. Nagylelkűen tűrnek és szenvednek el mindent, amit a gonoszok velük tesznek: a sértéseket, bántalmazásokat, ütlegelést, hamis vádakat. Hálát adtam ezért az Atyának. Szomorúságot éreztem azonban, amikor azok nagy számát láttam, akik nem használják fel az isteni megvilágosítást, hanem magukat becsapva élnek: magukat tanítványaimnak és követőimnek mondják, de tetteik szerint megmaradnak a világ követőinek. Nagyon messze járnak az én példámtól. Semmit sem akarnak elszenvedni. Nagyon méltatlankodnak minden alkalommal, amikor szenvedniük és tűrniük kell valamit az én szeretetemért, és követniük kell engem a fájdalmakban és a megvetések elviselésében.

Heródes előtt

Amint megérkeztem Heródes házába, azonnal kigúnyolt és kinevetett az egész udvara, azon, hogy engem ennyire eltorzítva láttak Arcátlanul  sértegetett mindenki. Én az Atyához fordultam, és ismét felajánlottam magamat Neki, készen mindennek az elszenvedésére. Segítségét kértem, ezt mondva:

– Kérlek, isteni Atyám, légy kegyes egyszülött Fiadhoz! Ne hagyj el engem ily nagy szükségemben! Add meg nekem segítségedet és erődet, hogy el tudjak viselni minden ütlegelést és kínzást. Tekints rám, mint Egyszülöttedre, és csillapodjék le testvéreim iránt érzett haragod. Magamra veszem azoknak minden gonoszságát, hogy megfizessem neked adósságukat. Túlcsorduló módon akarok fizetni érte, nem csupán azért, hogy teljes elégtételt adjak az isteni igazságosságnak, hanem sokszorosan akarom ezt megtenni, hogy te, Atyám, mind bőségesebben áraszd ki irgalmasságodat minden testvéremre.

Az isteni Atyának nagyon tetszett könyörgésem, az igazán szerető és hűséges szívem e kifejezése, és megadta segítségét. Ezáltal mint ember, el tudtam viselni mindent, és kibírtam a sok kínzást. Enélkül már többször is meghaltam volna. Miután elnyertem a kegyelmet saját számomra, azonnal imádkoztam testvéreimért, akik nagyon szívemen feküdtek, és akiket mindig szemem előtt láttam. Jóllehet sokat tűrtem és szenvedtem értük, és láttam hálátlanságukat és keményszívűségüket, mégsem éreztem irántuk a legcsekélyebb megvetést sem, még azok iránt sem, akik annyit vertek és aláztak engem. Sőt, mindent irántuk való nagy szeretettel viseltem el. Ugyanígy szerettem mindenki mást is. Azt kívántam, hogy testvéreim is ilyen szerető szívvel legyenek felebarátjuk iránt. Azt kívántam, ha szenvedniük is kell miattuk, tegyék azt szeretettel, amint én is így szenvedtem és tűrtem azokért, akik engem sértegettek és ütlegeltek.

Ismét az Atyához fordultam, és kértem Őt, adjon mindenkinek hasonló érzelmeket és szeretetet. Láttam, hogy az Atya megteszi, de sokan még csak nem is gondolnak rá, hanem szenvedélyeik uralkodnak rajtuk, és legyőzik őket. Láttam azok csekély számát, akik felhasználják ezt a kegyelmet, és azok nagy számát, akik visszautasítják követésemet. Ez keserűséggel töltött el, mert nem teljesítik vágyamat és szívem kívánságát.

Heródest értesítették, hogy Pilátus hozzá küldött engem, hogy ítéljen ügyemben. Heródes örült ennek, egyrészt a megtiszteltetés miatt, amelyben Pilátus részesítette őt, másrészt azért, mert nagyon szeretett volna látni, és hallani beszédemet. Heródes nagyszerű dolgokat hallott rólam: hallott a csodákról, amelyeket tettem, a tanításról, amelyet hirdettem. Azért akart megismerni, mert látni akarta, hogy valami csodát műveljek előtte.

Amikor megérkeztem eléje, Heródes megzavarodott, mert külsőm annyira el volt torzítva. Neki csodálatos vonzerőmről beszéltek, arcom szépségéről. Amikor ilyen állapotban látott, azt gondolta, tréfát űztek vele. Azért megkérdezte a szolgákat, valóban én vagyok-e a názáreti Jézus, aki annyira híres csodáiról.
.
Azt válaszolták neki, hogy valóban az vagyok, de mindent az ördögök által tettem, velük álltam kapcsolatban. Ez a válasz még inkább zavarba ejtette a gonosz Heródest, és feltételezte, hogy igazuk van. Megkérdezte tőlem, hogyan műveltem a csodákat, és mit tanítottam.
.
Nem adtam neki választ. Heródes megfenyegetett, hogy halálra ítél, ha nem válaszolok. Én azonban tovább hallgattam. Ez a gonosz ember nem érdemelte meg, hogy egy szót is halljon számból. Több okom is volt a hallgatásra. Nem látott és nem hallott semmit sem tőlem, mert meg akartam értetni vele, hogy nem szabad kíváncsiságból, vagy rossz szándékból érdeklődnie tanításom iránt, vagy kívánnia, hogy csodáimat lássa.
.
Végül felfogta, hogy ilyen csöndben maradok előtte, és dühös lett rám, bolondnak nevezett és értelem nélkülinek. Megparancsolta, hogy adjanak egy gúnyruhát a szolgáknak, hogy abba öltöztessenek, és úgy vezessenek vissza Pilátushoz, akinek azt üzeni. hogy ő nem tudja, mit tegyen egy értelmetlen ostobával.

A ruha fehér volt, amit azok vettek magukra, akik tiszteletre vágytak, és nagyzolni akartak. Ilyet szoktak felhasználni arra, hogy megvessenek valakit, bolondként kezeljék, tréfát űzzenek vele. A hitvány és közönséges emberekkel tették ezt. Erre a parancsra lehajtottam fejemet, és imádtam a velem
egyesült isteni bölcsességet. Nagy keserűséget éreztem, amikor láttam, hogy bolondként kezelnek. Szívemet a leghevesebb fajdalom járta át. Az isteni bölcsességet bolondnak nevezi egy gonosz bíró! Atyámhoz fordultam, és felajánlottam neki ezt a nagyon súlyos sértést engesztelésül testvéreim bűneiért, főleg azokért, amelyeket az isteni bölcsességgel kapcsolatban követnek el.

Akkor láttam, hogy követőim nagyobbik részét a világ bolondnak fog|a tartani. Ez nagy keserűséggel töltött el. Láttam, hogy a bűnösök bolondnak ítélik azokat, akik követnek engem, és utánozzák példámat. Azért Atyámhoz fordultam, és kértem Őt, adia nekik kegyelmét és erősítse meg őket, hogy teljes türelemmel és megadással viseljék el mindezt az Ő szeretetéből, engem követve abban, amit én oly türelmesen viseltem el, amikor engem is bolondként kezeltek, jóllehet az Atya Bölcsessége voltam.

A szolgák, amikor megkapták a parancsot, gyorsan felöltöztettek ebbe a ruhába, Heródes jelenlétében. Ő volt az első, aki kinevetett és gúnyolt. Egész udvara utánozta őt ebben, s mindazok, akik kísértek. Utána Heródes megparancsolta, hogy így vezessenek Pilátushoz. Mondják meg neki, hogy egy bolondot küldött hozzá, s ő nem tudja, mit tegyen vele, azért visszaküldi neki.

A megalázó út

Kivezettek Heródes házából. Mindenki versengett egymással, hogy ki tud nagyobbat ütni rám, jobban megalázni, sértegetni. Nagyon szégyenkeztem, amikor a gúnyruhában távoztam ebből a házból, mint egy bolond. Már láttam a megvetést és sértegetéseket, amelyeket útközben fogok kapni. Felajánlottam szégyenkezésemet az isteni Atyának. Láttam testvéreim és követőim nagy szégyenkezését, akiknek hasonló sértéseket és kigúnyolást kell elviselniük az én szeretetemért. Azért el akartam szenvedni mindezt a szégyenkezést és keserűséget, hogy megédesítsem isteni vigasztalással az ő szégyenkezésüket és keserűségüket. Ezt akkor érdemeltem ki számukra az isteni Atyától felajánlásommal. Így fellelkesülve ismét felajánlottam magamat az isteni Atyának, készen arra, hogy nagy szeretettel mindent elszenvedek.

Alig hagytam el Heródes hálát, amikor felhangzott az engem kísérő szemtelen népség fütyülése és tapsa, amivel engem sértegettek, kimutatva megvetésüket, amint ezt az írástudók és farizeusok kívánták, akik ezzel a szándékkal gyűjtötték össze őket. Ezen az úton sok sértésben volt részem. Sokan szemetet dobáltak rám. Aki csak látott engem, felhatalmazva érezte magát, hogy megvessen és sértegessen. Ezt kiáltozták:

– Szerencsétlen bolond, ostoba, együgyű!

Jegyesem, ezen az úton szokásos módomon nyugodt arccal, és még nyugodtabb szívvel mentem. Nem éreztem haragot senki iránt, csak nagy keserűséget az isteni Atyát érő sérelmekért. Azért felajánlottam mindent engesztelésül a kapott sérelmekért. Kértem Őt, csillapodjék haragja ez iránt a nép iránt, amely nem tudja, mit tesz, mert az ördögök nagyon felizgatták. Atyámat lecsillapította könyörgésem és felajánlásom.

Amikor az írástudók és farizeusok láttak engem ilyen módon, gúnyruhában, bolondként kezelve, nagyon örültek. Azt mondták:

– Mennyire megengedi az Isten, hogy teljesüljenek kívánságaink, és mindenki lássa, hogy ez valóban bolond, törtető, amint mi mindig tudtuk, és mondtuk mindenkinek! Íme, szavaink igazolást nyertek. Most látj a tömeg, ki volt ő, és kik vagyunk mi. Látják, hogy volt okunk arra, hogy megkínoztuk, és el akarjuk távolítani őt körünkből!

Ezzel nagyon megsértették az isteni Atyát, aki haragudott rájuk, mert ők Isten kegyelmének hirdették a sértegetést, amelyet ők szórtak rám, és mindazt, amit az ő gonoszságuk és gyűlöletük talált ki ellenem. Ezek a gonoszok tiszteletlenek voltak irántam, bűnösnek, varázslónak hirdettek engem. Majd mikor látták, hogy a nép csatlakozott az ő gonoszságukhoz és bűnös szenvedélyükhöz, azt mondták, hogy ezek kegyelmek, amelyeket Isten adott nekik. Ezzel súlyosan megbántották az isteni jóságot.

Én felajánlottam mindent engesztelésül az ő súlyos bűneikért. Kértem az isteni Atyát, csillapodjék le haragja. Az Atya kiengesztelődött, ám szívemet átjárta a fájdalom és az állandó keserűség. 

Buzdítom Jegyesemet

Hallottad, mily sok sértést, bántalmazást és kigúnyolást szenvedtem el ezen a két törvényszéken, miként kezelt engem bolondként a gonosz Heródes. Láttad, hogy én hallgattam. Tanulj meg türelmesen, csendben szenvedni. Főleg akkor hallgass, amikor dicsőségem és a lelkek üdve, azaz a te lelki hasznod nem kívánja meg a beszédet. Ha azonban a felebarát szeretete megkívánja, akkor szabadon kell beszélned.

Menekülj az emberek hiú véleményétől. Helyesebb titokban tartani a tehetséget és kegyelmeket, amelyeket az isteni Atya bőkezűségéből kaptál.
Örülj annak, ha mások ostobának és tehetségtelennek tartanak. Látod, hogy én is így tettem ennek a kevély és gonosz királynak a jelenlétében. A többi törvényszék előtt sem mutattam ki soha isteni bölcsességemet, hanem inkább hallgattam. Legyen szívügyed az alázatosság, amelyet én gyakoroltam. Lásd, milyen mélyre ereszkedtem le, amikor a leghitványabb népség bántalmazott, sértegetett. Megaláztam magamat, és sohasem sértődtem meg. Tudd meg, Jegyesem, hogy ez az erény nagyon kedves számomra, ez az én sajátos erényem. Minél inkább gyakorolod, annál kedvesebb leszel előttem.

>> Megostoroznak

* * *

Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat!

Etikus Adománygyűjtő Szervezet Logó
Evangelizálunk az online térben (Metropolita), evangelizálunk az utcán (Győztes Bárány Közösség), és mélyszegénységben élő családok között, akiket élelmiszerrel, tüzelővel és taníttatással segítünk (Nyitott Ajtók Misszió), valamint egyengetjük állami gondozott gyerekek sorsát (Legyél Nevelőszülő!).
Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6.
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.