Register
A password will be e-mailed to you.

<< Bevezető a JÉZUS BENSŐ ÉLETE c könyvhöz, a kinyilatkoztatás körülményei és elfogadása

<< Beszélek enyéimhez a hitről

Oktatom Anyámat a szentségekről

Nagyon gyakran megjelentem szeretett Anyámnak. Vele együtt dicsértem Atyámat. Magasztaltuk végtelen dicsőségét, hata\mát, irgalmát és jóságát. Ezt az egész emberiség nevében tettük.

Mindenkit testvéremnek és nővéremnek tekintettem, kedves Anyám pedig mindenkit fogadott gyermekeként szemlélt. Nagy szeretettel végeztük el helyettük ezt a szolgáIatot. Ezáltal a mennyei Atya megdicsőült, és nagyon örült. Mily nagy szeretettel nézett akkor mennyei Atyám a világra, mivel én ott tartózkodtam, és mennyire gyönyörködött bennem!

A világon lakott szeretett Anyám is. Mennyire szerette mennyei Atyám az én Anyámat! Általa Ő oly nagy dicsőségben részesült, oly nagy kedve telt benne! Én pedig nagyon örültem annak, hogy amikor vissza kell mennem a földről Atyámhoz, mivel a szeretet magasztos találmányt hozott létre: a világban maradhatok az Oltáriszentség révén.

Mindinkább dicsértem mennyei Atyámat, és megköszöntem neki minden testvérem és nővérem nevében e nagy jótéteményt, amely által az Atya mindig nagy szeretettel néz le a világra, és testvéreim és nővéreim oly hatásos támaszban és erősítésben részesülnek. Nagyon örültem annak, hogy testvéreim és nővéreim felbecsülhetetlen kincsnek vannak birtokában, amelyet felajánlhatnak az Atyának bűneik kiengesztelésére és a nekik szükséges kegyelmek elnyerése érdekében.

Erről az isteni szentségről beszéltem szeretett Anyámmal. De beszéltem neki az összes többi szentségről is. Kioktattam róla, miként adhat tanácsot az apostoloknak kételyeikben. Ő minden szavamat megőrízte szívében, és semmit sem felejtett el. Gyakrabban beszéltem vele, mint az apostolokkal, a legszentebb Oltáriszentségről. Felvilágosítottam Anyámat annak módjáról, logy apostolaim miként szolgáltassák ki ezt az isteni Szentséget. Így ő a megfelelő időben ki tudta oktatni erről az apostolokat. Nekik is beszéltem ugyan erről, ők azonban hamar elfelejtették, amit nekik mondtam.

Miután szeretettel beszéltem Anyámmal minden egyes többi szentségről is, közösen dicsőítettük a mennyei Atyát. Minden testvérem és nővérem nevében hálát adtunk neki. Ez nagy örömöt okozott mennyei Atyámnak. Majd szeretett Anyám adott hálát nekem, minden gyermeke nevében. Dicsőítése és háIája nagy megelégedésemre szolgált. Szeretett Anyámnak gyakran megengedtem, hogy megcsókolja sebeimet, és ezáltal kielégítse vágyait. Miközben megcsókolt, nagy édesség és gyönyörűség töltötte el. Nem felejtkezett azonban meg a fájdalmakról, amelyeket én oly nagy szeretettel viseltem el. Jóllehet én akkor már mindig örömben és gyönyörűségben voltam, ő szenvedni akart az én fájdalmaimra való visszaemlékezés által. Így mind több és több érdemmel gazdagodott. Ezt tette egész hátralevő földi élete alatt.

Anyámnak ajánlom a híveket és az apostolokat

Miután szeretett Anyámat pontosan kioktattam, neki ajánlottam mindazokat a hívőket, akik apostolaim hithirdetése révén meg fognak térni. Azt mondtam neki:

– Szeretett Anyám! Már tudod, hogy mennybemenetelem után el fogom küldeni apostolaimnak a Szentlelket. Te is el fogsz telni a Szentlélekkel, nagy érdemeid miatt. Ha ez a Szentlélek oly gazdagon kiárad majd apostolaimra és a többiekre, mennyivel inkább leszáll majd rád, ki az Ő leginkább szeretett Mátkája vagy! Ha emberré levésemkor teljesen eltöltött téged a Szentlélek, és elhalmozott ajándékaival, mily kegyelmekkel és ajándékokkal lesz teljes az Ő újabb eljövetele! Rád való első leszállásakor nagyon kellemes hajléknak talált téged. Második leszállásakor még több érdemmel és kegyelmekben gazdagnak fog találni. Készülj fel, drága Anyám, az áldott kegyelemáradat befogadására. Jóllehet a Szentlélek leszállásánál a szeretet nem fog nálad láthatólag megnyilvánulni, mint apostolaimnál, mégis összehasonlíthatatlanul nagyobb fokban részesedsz majd benne. Erősebb tűz, nagyobb kegyelem lesz osztályrészed, amivel össze sem lehet hasonlítani azt a tüzet és azt a kegyelmet, amelyet az apostolok kapnak. A te szíved oly nagy, hogy be tudja fogadnia Szentlélek teljességét. Szenvedésemnél szíved tengerhez volt hasonló, amely magában foglalta a fájdalom teljességét. Ennek megfelelően a Szentlélek lejövetelekor szíved ismét tengerhez hasonló lesz, most azonban olyan tengerhez, amely a boldogító, isteni tüzet tartalmazza.

– Örvendj azért, drága Anyám, mert te a végtelen szeretetet fogod szívedbe zárni. Ezáltal mennyei Atyám és én, a te Fiad és Urad, a Szentlélekkel, Jegyeseddel együtt, mindjobban fogunk szeretni téged. Újfent neked ajánlom azonban minden testvéremet és nővéremet. Már nagyon szereted őket, azonban ismét neked ajánlom mindnyájukat, hogy mindig nagyobb szeretetet mutass irántuk, kiket rád hagyok. Nagy szereteted mindinkább ki fog áradni rájuk. Részesítsd őket isteni szereteted lángjában, amikor velük érintkezel. Meg fogod vigasztalni őket, bátorítani, tanítani fogod őket, tanácsot adsz nekik, és sok kegyelmet esdesz ki számukra. Minden, amit mondasz, és teszel, elnyeri mennyei Atyád jóváhagyását. Ő örömét és tetszését fogja találni benne.

E szavaknál szeretett Anyám a földre borult, és nagy örömmel hallgatott rám. Miután szavaimat befejeztem, bensőséges hálát adott a legszentebb Háromságnak, majd köszönetet mondott nekem, Fiának. Dicshimnuszokat zengett, és fölhívta a feltámadott, boldog lelkeket és azok őrangyalait, hogy dicsérjék a legszentebb Háromságot és az én emberségemet az ő nevében, hálaadásként a sok kegyelemért és ajándékért, amelyben részesült. E nagy dicsőségében még inkább megalázta magát. Elismerte saját semmiségét és a sok kegyelmet, melyet Istentől kapott, és még kapni fog. Ezáltal nagy örömöt okozott a mennyei Atyának és nekem, s így még inkább gazdagodott az érdemekben és kegyelmekben. Akkor közösen dicsőítettük a mennyei Atyát. Magasztaltuk végtelen jóságát, dicsőségét, nagylelkűségét és minden isteni
tökéletességét.

Apostolaimhoz megyek

Szeretett Anyámat teljes örömében hagytam magára, és ismét apostolaimhoz és tanítványaimhoz mentem. Dicsőséges feltámadásom már ismertté vált. Minden tanítványom látni vágyott engem. Eleget tettem kívánságuknak, s megjelentem nekik, és megvigasztaltam őket.

A szerető Magdolna gyakran élvezte jelenéseimet, mivel nagy, égő szeretettel kért, hogy menjek hozzá. Megjelentem neki, megvigasztaltam, tanítottam, és megmondtam neki, mit tegyen mennybemenetelem után. Hasonlóképpen tettem más tanítványaimmal is. Hívtak, hogy jelenjek meg nekik. Állandóan vágyakoztak látásomra.

Fennmaradó időmet pedig, amikor nem tartózkodtam tanítványaimnál, teljesen mennyei Atyám dicsőítésére, dicséretére fordítottam, és hálát adtam neki az egész emberiség nevében a sok és nagy jótéteményért, amelyben részesítette az embereket. Ezt legtöbbször szeretett Anyámmal együtt tettem. Ez nagyon tetszett mennyei Atyámnak.

A csodálatos halfogás

Gyakran olyan módon jelentem meg apostolaimnak, hogy mind jobban meggyőződhettek feltámadásomról. Ugyanis sokszor csodákat műveltem jelenéseim közben.

Apostolaim egy egész éjszaka hiába fáradoztak a halfogással. Elcsigázottak, fáradtak és szomorúak voltak. Vágyakoztak jelenlétemre. Azt mondták egymásnak:

– Ha Mesterünk látná, milyen fáradtak és szomorúak vagyunk, megvigasztalna minket!

Miközben ezt mondták, megjelentem nekik, és világosan felismertek. Mindnyájan bánatukról beszéltek, hogy miként fáradoztak hiába egész éjjel. Azért, hogy még inkább megtudják, valóban az ő Mesterük és Isten igazi Fia vagyok, és minden hatalmamban áll, megparancsoltam nekik, hogy egy általam megjelölt helyen vessék ki a hálót. Megtették, és a háló megtelt sok hallal. Amint Péter látta a csodát, rámtekintett. Ebben a pillanatban újabb fénnyel világítottam meg. Felismerte istenségemet, és a többiek jelenlétében felkiáltott:

– Uram, menj el tőlem, mert én bűnös ember vagyok!

Keservesen sírt. Ezt azért tette Péter, mert istenségem felismerésekor megvilágosítást nyert saját szegénységének és semmiségének felismerésében is. Eszébe jutott, hogy megtagadott engem. Fájdalom fogta el, és nagyon méltatlannak érezte magát jelenlétemre.

A többi apostol is csodálkozott, amikor a csodát látta. Péter szavain is csodálkoztak. Egészen megrendülve imádtak engem. Azt mondtam nekik:

– Ha nektek ennél a halfogásnál oly sokat kell szenvednetek és fáradoznotok, mennyivel inkább kell törekednetek és szenvednetek, amikor elindultok a lelkek halászatára! Mindnyájan gyötrődni és szomorkodni fogtok, de nevem hatalmánál fogva és kegyelmemből sok lelket nyertek majd meg. Szavatok hasonló lesz a háIóhoz. Miként a háló a halakat fogdossa össze, úgy fogja szavatok a tévelygő bárányokat bevonni aklomba. Amikor majd az emberhalászás közben is szomorkodtok és aggódtok, forduljatok hozzám, és hívjatok segítségül, és megvigasztallak titeket!

Miután így oktattam és vigasztaltam őket, eltűntem szemük elől. Ők dicsérték és dicsőítették végtelen jóságomat és irántuk való szeretetemet. Elmentek, hogy mindent el mondjanak szeretett Anyámnak. Ő nagy örömmel hallgatta őket. Ő is oktatta és vigasztalta mindnyájukat. Erre nagyon elégedetten távoztak. Elmondták a többi tanítványnak is a jelenést, amelyben részesítettem őket, és a csodálatos halfogást. Azokat is eltöltötte a vágy, hogy engem lássanak. Így készültek fel ők is a kegyelem befogadására. Miközben megjelentem nekik, oktattam őket, és emlékezetükbe idéztem, amit tanító tevékenységem idején mondtam nekik.

Apostolaim kételye

Jóllehet apostolaimat oly határozottan biztosítottam feltámadásomról azzal, hogy többször hallottak, és hasonlóképpen társalogtak velem, mint ahogy halandó életemben, szenvedésre képes testemben tettem, mégis kételyek merültek fel lelkükben. Oly gyengék voltak, hogy még abban is kételkedtek, amit oly világosan láttak és hallottak. Részvéttel voltam irántuk emiatt. Mindig jobban biztosítottam őket feltámadásomról. Megjelentem nekik, miközben étkeztek. Leültem, és együtt ettem velük. Túltettem magamat nehéz felfogásukon és tudatlanságukon. Azt mondtam nekik, hogy még jobban meg legyenek győződve feltámadásomról:

– Figyeljétek meg pontosan, vajon nincs-e testem és csontom. Látjátok, hogy van. Testem ugyanis feltámadt, megdicsőülve, halhatatlanul. Testem teljesen átszellemült a kifinomultság ajándéka és az egyéb dicsőséges ajándékok által, amint ezt nektek többször kifejtettem tanításom ideje alatt. Az általános ítéletkor mindnyájan fel fogtok támadni testetekkel a dicsőségre, amint engem láttok feltámadva. Veletek együtt minden üdvözült feltámad.

Apostolaimat nagyon meghatották ezek a szavak. Meggyőződtek feltámadásomról, és kértek, legyek részvéttel tudatlanságuk és nehézkes felfogásuk miatt. Azt mondták:

– Hogyan van az, jóságos Mesterünk, hogy mi mindnyájan biztosak vagyunk feltámadásodban, amikor látunk téged, és amikor velünk beszéIsz? Miért kezdünk azonban kételkedni, amikor meg vagyunk fosztva jelenlétedtől?

Azt váIaszoltam nekik:

– Még gyengék vagytok, azért kételkedtek. Sok dolgot kell még mondanom nektek, de most nem teszem meg, mivel nem vagytok képesek felfogására. De majd eljön a Vigasztaló, és Ő megtanít titeket mindenre. Igen, Ő sokkal többre fog még oktatni titeket. Ez az isteni Lélek tanúságot tesz majd rólam. Sugallni fogja nektek mindazt, amit én mondottam nektek. Akkor majd megerősödtök hitetekben, mert ez az isteni Lélek tudással és bölcsességgel fog eltölteni titeket. Minden egyéb ajándékával is el fog látni titeket. Nem érdemlitek meg ezt az isteni Lelket, azért kérem én számotokra az Atyától. De ti is kérjétek bensőségesen az Atyát. Mennybemenetelem után ne hagyjatok fel azzal, hogy az Atyátől kérjétek ezt az isteni Lelket. Készüljetek fel a Szentlélek fogadására visszavonulással és imával, amint mennybemenetelem előtt még ki foglak oktatni titeket. Miután részesedtetek ebben az isteni Lélekben, világosan fel fogjátok majd a dolgokat, amiket műveltem. Ezeket most nem tudjátok jól megérteni, mert még nem ismeritek méltóságomat és nagyságomat. Ez a Lélek azonban megvilágosít benneteket, és mindnyájan jobban felismeritek, amit műveltem és tanítottam.

Apostolaim szíve vigasztalással és örömmel telt el szavaim hallatára. Azért ismét kértek, hogy ne távozzak el tőlük. Megint figyelmeztettem őket arra, hogy el kell szakadniuk az érzékelhető vigasztalástól, amelyet jelenlétem és szavaim hallása okoz nekik, hogy így méltókká legyenek a Vigasztaló Lélek befogadására. Ők lehajtották fejüket, de nem válaszoltak, annak jeléül, hogy nagyon nehezükre esik ezt hallani. Ismét vigasztaltam és bátorítottam őket, majd eltávoztam tőlük. Visszatértek a halászathoz, közben azonban mindig arra vágyakoztak, hogy engem lássanak és halljanak. Más alkalommal is megjelentem nekik halászat közben.

Péter a vízen hozzám jön

Amikor ők a tengeren voltak, látták, hogy én a parton állok. Azonban nem ismertek fel, mert el voltak telve félelemmel. Arról beszélgettek egymással, hogy ki vagyok én. Akkor a szeretett tanítvány felismert engem. Tisztasága miatt ismert meg előbb mint mások. örömmel mondta, hogy én vagyok ott, a Mester.

Amint Péter ezt hallotta, fellángolt benne a vágy, hogy hozzám jöjjön. Forró szeretete vonzotta. Felkiáltott:

– Uram, ha te vagy, tedd, hogy hozzád menjek a vízen járva!

Péter az én sugallatomra kérte ezt. Próbára akartam tenni hitét, hogy még jobban megerősítsem őt. Megparancsoltam neki, hogy jöjjön. Irántam érzett lángoló szeretetével nekilátott, hogy nagy sietve a vízen járjon. Közben rám szegezte szemét. Amikor azonban a hullámokon járt, a tengerre nézett, és a veszélyre gondolt, amelyben forgott. Félni kezdett. Valóban a vízbe is süllyedt. Minél jobban elgyengült a hite, annál mélyebbre süllyedt. Mikor már majdnem egészen víz alá került, hangosan felkiáltott:

– Uram, ments meg, mert elsüllyedek!

A többi apostol is mind megijedt, amikor látta Pétert alásüllyedni, azonban egyikük sem mozdult meg, hogy a tengerbe ugorjék segítségére. Ők ugyanis tudták, hogy én meg tudom menteni. Más alkalommal is megmentettem őket a tengeri vihar veszélyétől. Péter kérésére odasiettem. Megragadtam kezénél, és kihúztam őt a vízből. Megfeddtem:

– Kicsinyhitű, miért kételkedtél?

A partra vezettem, és nyomatékosan kijelentettem neki, hogy ne kételkedjék hitében.

Kioktatom apostolaimat a hitről

A Genezáretí-tó partján előadást tartottam apostolaimnak a hitről:

– Higgyetek! Ha hisztek, mindent elnyertek, amit kértek! Ha hisztek, minden megtörténik, amit parancsoltok. Ha azt mondjátok a hegynek, hogy süllyedjen a tengerbe, és nem kételkedtek benne, meg fog történni!

Apostolaim csodálkozva hallgattak. Amit mondtam, nagyon nehéznek tűnt megérteni számukra. Ismét figyelmeztettem őket, hogy higgyenek, mert eljön az idő, amikor a hit erejével sok csodát fognak művelni. Hozzáfűztem:

– Hallottátok, hogy míg halandó testben köztetek éltem, minden betegtől hitet követeltem, ha meg akart gyógyulni. Ha már annak hinnie kell, aki kegyelemben akar részesedni, mennyivel inkább hitre van szükségetek, ha nevemben kegyelmeket akartok kiosztani. Sok jelet és csodát
kell tennetek a hit terjesztésére, hogy a hívők száma állandóan növekedjék. Egyáltalán semmi okotok sincs a kételkedésre, mert hitetek az ígaz hit. Isteni hatalomra épül. Isten mindent megtehet, amit akar. Ő ad meg mindent a hívőnek, amit az kér. Azért hittel kérjetek, hogy mindaz, amit kívántok, teljesedjék.

Miután kioktattam apostolaimat a hitről, egyedül hagytam őket. Beszélgettek egymással a hit dicsőségéről és arről, amit én a hitről tanítottam. Fájt nekik, hogy mindeddig gyengék voltak a hitben. Azt mondták:

– Mennyivel több kegyelmet adott volna Mesterünk, ha nem lettünk volna oly gyengék a hitben!

Erősen elhatározták, hogy többé nem fognak ingadozni. Természetesen a következő alkalommal ismét gyengék voltak, mert hitük még nem erősödött meg. Minden kicsinység kételyeket okozott nekik. Más alkalommal a következő módon beszéltek egymásközt:

– Hogyan tud Mesterünk megjelenni és eltűnni anélkül, hogy látnánk, honnan jön és hová megy? Hogyan tud keresztülmenni a bezárt ajtón?

Az ilyen beszédek ismét kételyeket ébresztettek bennük. Megint megjelentem nekik. Féltek, és kételkedtek, hogy talán sértet vagyok. A félelem oka a kétkedő beszéd volt, amelyet folytattak. Azt mondtam nekik:

– Ne féljetek, mert én vagyok.

E szavakkal minden félelmüket elvettem, és meghívtam őket a szokott bizalmassággal, hogy érintsék meg testemet. Közben azt mondtam nekik:

– Nézzetek, és érintsetek meg, hogy megbizonyosodjatok, hogy nem szellem, vagy kísértet vagyok, mint vélitek. Megérinthettek, mig a szellemet nem tudjátok megérinteni. Tehát, jóllehet testem a kifinomultság adománya által átszellemült, mégis érinthető, csak a szellemet nem lehet megérinteni. Igaz, hogy testem és csontom, mint látjátok, nincs alávetve a pusztulásnak, mert megdicsőült, de érinthető. Azért érintsetek meg, és meg fogtok győződni a mondottakról.

Erre Péter leborult előttem. Megengedtem neki, hogy megcsókolja lábamat. Hasonlóképpen tettek a többi apostolok és tanítványok is. Ezáltal meggyőződtek arról, amit nekik mondtam. Hozzám való ragaszkodásuk nagyon felfokozódott, és ismét kértek, hogy ne hagyjam el őket. Ez a kérés alkalmul szolgált nekem arra, hogy ismét figyelmeztessem őket, szakadjanak el ettől az érzékelhető vigasztalástól, és kívánják, hogy a Szentlélek hamar leszálljon rájuk. Ez akkor fog megtörténni, ha felmentem a mennybe.

>> Hatalmat adok a bűnök megbocsátására és a papszentelésre
 

* * *

Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat!

Etikus Adománygyűjtő Szervezet Logó
Evangelizálunk az online térben (Metropolita), evangelizálunk az utcán (Győztes Bárány Közösség), és mélyszegénységben élő családok között, akiket élelmiszerrel, tüzelővel és taníttatással segítünk (Nyitott Ajtók Misszió), valamint egyengetjük állami gondozott gyerekek sorsát (Legyél Nevelőszülő!).
Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6.
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

941 hozzászólás

  1. Severin

    „Jóllehet apostolaimat oly határozottan biztosítottam feltámadásomról azzal, hogy többször hallottak, és hasonlóképpen társalogtak velem, mint ahogy halandó életemben, szenvedésre képes testemben tettem”

    Ezek szerint az üdvözült és feltámadott test már nem képes szenvedésre.

    Válasz

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.