JÉZUS BENSŐ ÉLETE – Megjelenek apostolaimnak

<< Bevezető a JÉZUS BENSŐ ÉLETE c könyvhöz, a kinyilatkoztatás körülményei és elfogadása
.
<< Feltámadásom
.
Megjelenek enyéimnek
.
A két tanítvány elment, és értesítette a többieket feltámadásomról. Mialatt biztosították az apostolokat arról, hogy láttak engem, és felismertek a kenyértörésnél, megérkezett Péter, és megerősítette az igazságot. Ő is hangoztatta, hogy megjelentem neki.
.
Az apostolok hitelt adtak Péter szavainak, és ők is elteltek vággyal, hogy lássanak. Amint feltámadásom bizonyosságáról beszélgettek, megjelentem nekik. A szokásos módon üdvözöltem őket: – Béke veletek!
.
Amikor tanítványaim megláttak, nagyon megörültek, de ugyanakkor felelem és kétkedés is eltöltötte őket afelől, hogy vajon valóban az ő Mesterük vagyok-e? Alaposan megnéztek. Azt mondtam nekik:

– Ne féljetek, én vagyok!

Megnyugtattam őket, hogy valóban feltámadtam. Szavaimra eltűnt minden félelmük. Örvendtek feltámadásomnak. Mindnyájan a földre borultak, hogy imádjanak, mint Isten igazi Fiát.

Először Péter tette, mert ő már megerősödött hitében, jobban, mint a többiek. Tamás, az iker, nem volt jelen. Az összes többi apostolt elfogta a bűnbánat, és bocsánatomat kérték amiatt, hogy elhagytak, és elmenekültek szenvedésem idején. Megerősítettem őket, és biztosítottam mindnyájukat bocsánatomról. Nagy szeretettel néztem rájuk. Felbátorítottam, és megvigasztaltam őket. János, a szeretett tanítvány ujjongott, amikor meglátott. Odajött hozzám, és figyelmesen szemlélte sebeimet. Amint a Kálvárián azok miatt a legnagyobb fájdalmat érezte, úgy most kimondhatatlan örömmel telt el a lelke. Nagy szeretettel néztem rá. Végtelenül megvigasztalódott. Az apostolok megkérdeztek, hogy mivel foglalkozzanak a jövőben, hogy megszerezzék a megélhetésükhöz szükségeseket. Megparancsoltam nekik, hogy menjenek halászni. Oly gyakran gyűljenek össze, amily gyakran csak tudnak, s én ki fogom oktatni őket arról, hogy mit tegyenek, miután eltávozom körükből, s az Atyához megyek. Mikor visszavonultam, mindnyájukat feltámadásom hitében megerősödve, és megvigasztalva hagytam vissza.

Tamás hitetlensége

Miután eltávoztam tanítványaimtól, megérkezett Tamás. Mindnyájukat rendkívül vidámnak és vigasztalással teljesnek találta. Együtt tanúskodtak neki arról, hogy feltámadtam, s épp most láttak engem.

Tamás nagyon elszomorodott, hogy ő nem volt jelen. Ugyanakkor nagyon megalázva érezte magát. Ugy tűnt neki, hogy ő nem volt méltó ily nagy vigasztalásra. Ahelyett, hogy alázatos lett volna, elvesztette türelmét és kijelentette nekik:

– Nem hiszem!

Minél inkább bizonygatták neki feltámadásomat, ő annál inkább megmakacsolta magát hitetlenségében. Meg akarta keseríteni a többi vigaszát azzal, hogy egyáltalán nem hitt szavaiknak. A többiek valóban elkeseredtek hitetlensége miatt. Ettől bizonyos kielégülést érzett, és még keményebb szavakat használt. Miközben hitetlen módjára beszélt, szívébe is belopódzott a hitetlenség. Eleinte csak szavaiban volt hitetlen. Állandó hitetlenkedő beszédmódja miatt azonban lelkében is hitetlenné vált.

A többiek elmondták neki, hogy látták sebeimet. Főleg János biztosította őt arról, hogy felismerte a sebeket kezemen és lábamon és oldalamon, amelyeket a Kálvárián látott. János nagyon próbálta meggyőzni őt, hogy higgyen ebben a biztos tényben. Tamás azonban még inkább megmakacsolta magát, és azt mondta:

– Hacsak magam nem látom őt, nem hiszek. Hacsak nem látom sebeit, sőt mi több, nem teszem kezemet a szögektől okozott sebeibe, nem fogom elhinni.

Tamás követelődzött, s többnek akart látszani a többieknél. Azt mondta magában: "Ha ti azzal hencegtek, hogy láttátok a feltámadt Üdvözítőt, úgy ha ez valóban igaz, akkor én nemcsak azzal hencegek majd, hogy láttam őt, hanem azzal is, hogy érintettem. Míg ezt el nem értem, nem hiszek.

Sajnáltam, hogy apostolom ily hitetlen volt. Annál is inkább, mert ez abból az érzelemből fakadt, hogy ő nem részesült a kitüntetésben, mint a többiek. Tény, hogy csalódást és nagy fájdalmat érzett, jóllehet ezt mindenki előtt eltitkolta. De elhatároztam, hogy e hitetlensége miatt még inkább meg fogom erősíteni a többieket hitükben, hiszen időről-időre ingadoztak. Addig, amíg jelen voltam előttük, hittek, de utána megint kételkedni kezdtek. Péter azonban állhatatos maradt, ő többé sosem ingadozott, s még kevésbé kételkedett.

Megjelenek Nikodémusnak és arimateai Józsefnek

Miközben az apostolok így beszélgettek, József és Nikodémus is feltámadásomról beszélgettek. Hallották ugyanis, hogy mások feltámadásomat emlegették, de az írástudók, farizeusok és a főpapok megvesztegették az őröket, hogy mondják csak azt, holttestemet tanítványaim ellopták, míg ők aludtak. Az őrök valóban ezt állították, és ennek híre elterjedt a városban. A gonoszok homályba akarták borítani, és el akarták titkolni dicsőséges feltámadásomat. Ezek a megkeményedett szívű emberek halálra üldöztek életemben, de ez nem volt elég nekik. Még halálom után is üldözni akartak. Mégsem adtak sokan hitelt a szavaiknak. Mikor látták, hogy miként terjed a belém vetett hit, nagy részük szenvedélyesen dühöngeni kezdett.

Nikodémus és József is feltámadásomról beszéltek. Arra gondoltak, mily sokat szenvedtem a kereszten, és sírtak a részvéttől. Én a közelükben voltam. Mindkettő nagyon szomorú volt szenvedéseim miatt. Ezáltal méltóvá váltak látogatásomra. És én megjelentem nekik.
Üdvözöltem őket a béke szavával, és vidáman beszélgettem velük. Először féltek, mert zárt ajtókon keresztül, a késő esti órákban léptem be hozzájuk. De hamar megvigasztaltam őket, és eloszlattam minden félelmüket, amikor ezt mondottam nekik:

– Ne féljetek, mert én, a Feltámadott jöttem ide, hogy titeket megvigasztaljalak szomorúságotokban. Köszönöm nektek szeretetszolgálatotokat, amit holttestemnek nyújtottatok. Köszönöm nektek azt is, hogy bebalzsamoztatok, és tiszteletteljesen eltemettetek !
Újból kioktattam őket az isteni titkokról. Megmondtam nekik mindazt, amit üdvözülésükért tenniük kell: egyáltalán nem szabad félniük. Mutatkozzanak nyíltan tanítványaimnak. Ne aggódjanak a farizeusok és a főpapok gyűlölete miatt, amiben azért részesülnek, mert halálom után tiszteletben részesítették holttestemet. Én mindig meg fogom őket védeni. Sok mindent kinyilatkoztattam nekik, és sok mindenre tanítottam őket. Később tökéletesen megvalósították, amit nekik mondtam.

Imádtak engem és ismét elismertek Isten igazi Fiaként és a megígért Messiásként, majd eltűntem szemük elől. Megerősödve és a feltámadásomba vetett hitükben megszilárdulva hagytam el őket.

Apostolaim Máriánál

Miután apostolaim abbahagyták a vitatkozást, egyesek közülük halászni mentek, mások pedig felkeresték szeretett Anyámat, hogy elmondják neki, láttak engem feltámadva, megjelentem nekik, és a béke szavával üdvözöltem őket. Ezek között volt János is. Nagy fájdalommal mondták el szeretett Anyámnak Tamás hitetlenkedését. Ő megnyugtatta az apostolokat azzal, hogy Tamás hinni fog feltámadásomban.

Anyám imádkozni kezdett hitetlen fiáért. Kérésével elnyerte a kegyelmet számára, hogy megerősödjék a hitben, és engem a többiekénél sokkal nyilvánvalóbb és világosabb módon elismerjen.

Másodszor is megjelenek Magdolnának

Eközben ismét felkerestem Magdolnát. Ő hívogatott engem égő vágyával és tüzes szeretetével. Amikor másodszor meglátogattam őt, egyedül volt. Amint meglátott, nem tudta tovább visszatartani szeretetének hevességét, és felkiáltott:

– Mesterem és Istenem!

A mennyei örömtől egészen átizzva kért, hogy isteni szavaimat hallhassa, amint halandó életemben tette. Teljesítettem
kívánságát. Beszéltem neki az isteni titkokról, és megtanítottam rá, miként szeressen engem mindig jobban. Megvigasztaltam és megsegítettem jelenlétemmel és szavaimmal. Felmérhetetlen örömöt érzett szavam hallatára, és még nagyobb szeretetre gyúlt irántam.