Register
A password will be e-mailed to you.

 << Bevezető a JÉZUS BENSŐ ÉLETE c könyvhöz, a kinyilatkoztatás körülményei és elfogadása

< Keresztutam

Eséseim
.
A kereszt minden lépésnél megütötte a töviskoronát, és ez éles fájdalmat okozott. Vállam már csak egy nyílt seb volt. Az éles fájdalmak miatt többször elájultam, és a nehéz súly alatt gyakran elestem. Amikor elestem, a hóhérok lándzsával és botokkal vertek, s kényszerítettek a felállásra. Olyan gyötrelmeket álltam ki, hogy emberi ész azt képtelen felfogni. Minden csontom fájt. Hátamon egyes csontok kilátszottak és kimozdultak helyükből. Vállam fájdalmai óriási kínt okoztak.
.
Megjelent lelki szemem előtt minden lélek, aki követésemre adta magát, és nagyon előhaladt az erényben, de mégis letért az egyenes ösvényről, és súlyos bűnbe esett. Nagy fajdalom és keserűség töltött el miattuk. Az isteni Atyához fordultam, és arra a kínra, amit éreztem, kértem Őt, világosítsa meg ezeket kegyesen, hogy felismerjék súlyos tévedésüket. Láttam, hogy az isteni Atya megteszi, és gyakorolja irántuk nagy irgalmasságát. Megadja nekik segítségét, hogy felkeljenek, és ismét visszatérjenek követésemhez. Láttam mindazokat, akik felhasználják a kegyelmet és a megvilágosítást. Ezért háIát adtam az isteni Atyának.

Láttam azonban azokat is, akik miután elestek, többé nem kelnek fel. Visszaélnek az isteni kegyelemmel, és végleg megmaradnak tévedésükben. Nagy keserűséget éreztem miattuk, annál is inkább, mert rossz példát adnak felebarátaiknak, és alkalmat adnak sok oktalannak arra, hogy kövessék őket tévedéseikben. Amikor elestem a nagy súly alatt, és elment az erőm, a gonoszok haragosan kiáltottak, tapsoltak, kifütyültek és ugrándoztak. Amikor ezt az ujjongást hallottam, nagy keserűséget éreztem szívemben. Láttam lelki szememmel az ördögök és a gonoszok ünneplését, amikor látják, hogy követőim közül valaki súlyosan elbukik. Ez még növelte keserűségemet és szégyenkezésemet.

Sokan szememre vetették a csodákat, amelyeket műveltem, és a sok beteg meggyógyítását. Gúnyosan azt mondták: – Nagy próféta, miért
nem szabadítod ki most magadat az igazságszolgáltatás kezéből? Látszik, hogy valóban varázsló, ördögtől megszállott voltál! Most, hogy az igazságszolgáltatás kezében vagy, semmit sem tudsz tenni!

Többnyire így üdvözöltek engem azok, akik az ablakokban álltak, hogy lássanak engem. Azt mondták nekem: 

– Most megfizetsz ravaszkodásaidért. Úgy kell neked!

Én pedig az Atyához fordultam és bocsánatát kértem e hálátlan és vak népség számára. Felajánlottam neki fajdalmaimat engesztelésül vétkeikért, és minden testvérem bűnéért.

Veronika megtörli arcomat

Útközben messziről meglátott az istenfélő Veronika. Részvétre indult irántam, mert látta vérrel és köpetekkel elborított arcomat. Ezek az embertelenek ugyanis nem hagytak fel soha ezzel a gyalázatossággal. Vett egy vászonkendőt, és gyorsan odafutott, hogy letörölje arcom. A pribékek azonnal elzavarták és kigúnyolták.

Amikor nagy részvéttel arcomra tette a kendőt, azt mondta nekem:

– Szegény Jézus! Mivé tettek téged ellenségeid!

Ezekért a résztvevő szavakért és szeretetteljes tettéért, és még inkább bátorságáért, amellyel keresztülment a hóhérok között, szeretetem rendkívüli jelével ajándékoztam meg: a kendőjén hagytam arcom nyomát. De még inkább belevéstem azt szívébe, és amíg élt, sose felejtette el tekintetemet, hanem mindig keserűen sírt részvétteljes szeretettel. Mert amikor levette arcomról a kendőt, nagy szeretettel néztem rá, és ez a tekintet szívébe hatolt, és míg élt, szeretett engem és fájdalmaimat is. Azonnal észrevette képemet a kendőn. Gyorsan elfutott, hogy szemlélje azt, és keserű könnyekben engedjen szabad utat szeretetének. Én ott meghívtam minden követőmet, hogy jöjjenek és lássák eltorzult arcomat, és legyenek szerető részvéttel irántam.
.
Láttam mindazokat, akik válaszolnak hívásomra, szemlélik szenvedésemet, arcom és egész testem eltorzultságát, és részvéttel vannak irántam. Én pedig szeretettel tekintettem lelkükre, és szívükbe vésve hagytam szenvedéseim emlékét, lángra gyújtva bennük a szeretetet irántam. Látva nagy hálájukat és részvétüket, hálát adtam az isteni Atyának, és bőséges jutalmat kértem számukra. Keserűséget is éreztem, és mekkorát amikor láttam azok sokaságát, akik nem válaszoltak felhívásomra, hogy szemléljék szenvedésemet! Ezek a gonosz zsidókat követve kigúnyolják azokat, akik válaszolnak hívásomra. Nagyon nagy szenvedést okoztak ezek nekem. Nem mulasztottam el azonban mentegetni őket az isteni Atyánál.

Találkozom Anyámmal

Tovább menve fájdalmas utamon, a kegyetlenek nagyon siettetve húztak. Minden kegyelet és részvét nélkül sértegettek és ütlegeltek. Bármerre fordultam, fájdalomban és keserűségben volt részem. Számomra nem volt semmiféle vigasz sem.

Amint megtettem egy kis utat, megérkezett szeretett és lesújtott Anyám. Mily nagy volt szívem fájdalma és keserűsége, amikor láttam őt elmerülve a szomorúság legkeserűbb tengerébe! Messziről meglátott engem, és én rá tekintettem. Beszéltem szívéhez, és meghívtam, hogy jöjjön közelembe. Ő, a szeretettől hatva odafutott, hogy utoljára megöleljen. Átszaladt a szemtelen tömegen és hóhérok között, és megérkezett hozzám. Elállt a lélegzete a kegyetlen csapástól, amit lesújtott és szerető szívén érzett. Nem tudott mást mondani, csak ezt:

– Jézus, Fiam!

Átölelt, és amikor átölelt, őt is átitatta vérem, és megszúrta a tövis. De még inkább érezte a szúrást ismét szívében. Azt mondtam neki:

– Kedves Anyám! Légy bátor, mert még súlyosabb fájdalmakat kell elviselned.

Mást nem tudtam mondani neki, mert engem is lesújtott a fájdalom, amikor oly szomorúnak láttam őt. Szívünk beszélt, bátorítva egymást a szenvedésre és az Atya akaratának teljesítésére.

De alig ölelt át engem, a kegyetlen hóhérok elkergették.

Azt mondtam neki:

– Kövess, kedves Anyám!

Ő készségesen követett, nem nagyon távolról, egészen a Kálvária csúcsáig. A szerető Magdolna, a tanítvány, János és a többi istenfélő asszony is követett engem, eltelve szomorúsággal, kedves anyám társaságában. Ekkor láttam mindazokat a szülőket, akik nagy gyötrelmet és fájdalmat éreznek gyermekeik miatt, akiket ellenségeik, vagy az igazságszolgáltatás megöl. Nagy részvéttel voltam irántuk. Isteni Atyámhoz fordultam, és kértem, adjon nekik erőt és kegyelmet, hogy ezt a nagy csapást el tudják viselni. Láttam, hogy az Atya megteszi. Láttam mindazokat, akik beletörődnek, és türelemmel viselik el a gyötrelmeket. Há|át adtam ezért az Atyának. De nagy keserűséget éreztem, amikor azok sokaságát láttam, akik türelmetlenek voltak, és semmiképpen sem akartak belenyugodni. Ezek nagyon megbántották az isteni Atyát, mert ellene lázadoztak, panaszkodtak, kegyetlennek és igazságtalannak tartották. Amikor ezeket láttam – sok ilyen volt a világon –
ismét elteltem még nagyobb keserűséggel.

Az isteni Atyához fordultam ismét, és kértem az én és fájdalmas Anyám belenyugvására, hogy világosítsa meg kegyesen ezeket, és ismertesse fel velük súlyos tévedésüket. Láttam, hogy az Atya megteszi, és néhányan megtérnek, és bocsánatot kérnek az isteni Atyától. Ezért háIát adtam az Atyának. Keserűséget éreztem azonban, amikor láttam, hogy sokan megmaradnak tévedésükben. Ezek sose akarják megadni magukat, és elfogadni az isteni megengedéseket.

Hagyják, hogy a nagy szeretet elvakítsa őket olyannyira, hogy elszakadva Istentől, szenvedélyeik zsákmányává váljanak; és mindig harag és keserűség töltse el őket.

Újabb fájdalmat okozott nekem, hogy kedves Anyám követett a szeretett tanítvánnyal, Jánossal, Mária Magdolnával és a többi istenfélő asszonnyal. Az ő szívfájdalmuk növelte az én fájdalmamat, és megkettőzte keresztemet. Elmerülve a sok fájdalomban és nagy keserűségben nem tudtam megvigasztalni őket, mert én magam voltam nagy fájdalmuk oka. Azért az Atyához fordultam, s kértem, vigasztalja meg őket kegyesen, és erősítse meg őket. Az Atya megerősítette és felbátorította őket követésemre, de nem vigasztalta meg őket, mert ez a fájdalom és szenvedés ideje volt.

Láttam akkor mindazokat, akik le voltak sújtva. Nem volt senki sem, aki enyhítsen fajdalmukon, és megvigasztalja őket szenvedésükben és szomorúságukban. Azért az isteni Atyához fordultam, és kértem, hogy erősítse meg őket, mert bárhová fordulnak csak szomorúságra és fájdalomra találnak. Láttam, hogy az Atya nagy szeretettel megteszi, főleg azokkal a lelkekkel, akik megadással és Őt szeretve szenvednek. Ezért hálát adtam az Atyának.

Szerető Anyám hallotta a káromkodásokat és sértegetéseket, amelyeket a gonosz hóhérok rám szórtak. Látta a sok ütést, amiben részesítettek. Mindezek tőrként járták át szívét. Velem együtt ő is felajánlotta ezeket, kérve az Atyát, hogy bocsásson meg nekik, és tartsa
vissza a büntetést, amelyről láttam, hogy már fölöttük villámlik.

A Társmegváltó

Az út hátralevő részén szeretett Anyám részvéttel és szeretettel teljesen kísért. Lélekben elhangzott szavai behatoltak szívem mélyébe.
.
Gyakran mondta nekem:
.
– Szeretett Fiam, milyen állapotba hoztak ellenségeid! Hogyan bosszulta meg az emberi nem bűneit rajtad, ártatlan Fián, az atyai harag! Mily nagyon szereted az embereket, hogy ennyit szenvedsz üdvösségükért! Bárcsak én szenvedhetném el minden kínodat, és te, szeretett Fiam és Uram, mentes volnál azoktól! Mekkora vigasztalás lenne ez számomra! Azonban egyedül neked kell elszenvedned mindent s te ezt így akarod. Én pedig szívesen elfogadom a fájdalmat, amit emiatt érzek.

Utána az isteni Atyához fordult, és ezt mondta neki:

– Szeretett Atyám! Felajánlom neked a te és az én egyszülött Fiam minden fájdalmát és kínját. Egyesülve vele, felajánlom saját fájdalmaimat és szívem gyötrelmét is, hogy elégtételt adjak az isteni igazságosságnak az emberi nem bűneiért. Ha azt akarod, hogy többet szenvedjek, íme készen állok a szenvedésre. Küldd rám a büntetést. Mindent szívesen elfogadok atyai kezedből.

Atyámnak nagyon tetszett kedves Anyámnak ez az imája. Beszéltem szívéhez, bátorítottam, és gyakran ismételtem:

– Vigasztalódj, kedves anyám! Egyedül te nem vagy oka szenvedésemnek. Mégis téged sújt le leginkább szenvedésem, és neked okozza a legnagyobb fájdalmat. De te leszel az is, aki mindenki másnál jobban fog örvendeni a jutalomnak.

Így mentem, gyakran bátorítva őt a nagy vértanúság elszenvedésére. Amikor elérkeztem a kapuhoz, amelyen keresztül el kellett hagynom a várost, hogy a Kálváriára menjek, rettenetesen elestem. odatódultak a törvényszéki szolgák, és ütlegeltek, hogy keljek fel. Nagy fájdalmakat éreztem, és minden csontom megrázkódott. Halálos gyengeség fogott el. Az ísteni Atya segítségét kértem, hogy folytatni tudjam utamat. Erőre kaptam, hogy tovább menjek.

Könyörgök a hálátlan Jeruzsálemért

Amikor elhagytam a várost, ennek az áItalam oly sok jótéteményben részesített népnek a hálátlanságára és kegyetlenségére gondoltam. Láttam, hogy a jótéteményeket oly sok hálátlansággal és kegyetlenséggel viszonozták. Az isteni Atyához fordultam, és kértem, bocsásson meg nekik, érdemeimre való tekintettel azért, amit az Ő dicsőségére tettem ebben a városban. Azt mondtam:

– Szeretett Atyám! Láttad, mit műveltem ebben a városban a te dicsőségedre, és miként teljesítettem mindenben a te isteni akaratodat! Most kérlek arra a tetszésre hivatkozva, amit bennem taláItál, és az általam szerzett érdemekre, bocsásd meg kegyesen ellenségeimnek mindazt a megbántást, amelyben itt részesítettek. Kérem még azt is, világosítsd meg ezt a vak népet, hogy felismerje a nagy jótéteményt, amit velük műveltél, amikor elküldted nekik a megígért Messiást. Jóllehet nem ismertek fel engem, míg éltem, tedd, hogy legalább halálom után felismerjenek, hogy örvendjen ez a város a megváltás gyümölcsének.

Az isteni Atya meghallgatta kérésemet. Láttam, hogy megvilágosítja őket, és sok kegyelmet ad nekik. De láttam keményszívűségüket. Noha világosan felismerték az igazságot, mégis meg akartak maradni megátalkodottságukban és vakságukban. Láttam azonban, hogy egyesek felhasználják az isteni megvilágosítást, és elfogadják tanításom igazságát. Nagy keserűséget éreztem, amikor láttam ennek a népnek a
megátalkodottságát. Jóllehet annyi jótéteményben részesültek, hálátlanok voltak irántam.

Láttam minden testvérem hálátlanságát is, és nagy keserűséget éreztem miatta. Láttam mindazt a hálátlanságot, amit isteni Atyám ellen követnek el. Miután sok és nagy jótéteményeiben részesülnek, mindinkább megbántják. Emiatt még nagyobb keserűséget éreztem. Az isteni Atyához fordultam, és felajánlottam Neki háIaadásomat és szeretetére adott válaszomat, engesztelésül testvéreim mulasztásaiért. Az Atyának tetszett ez, és kielégítette. Hálát adtam Neki minden testvérem nevében is, hogy pótoljam mulasztásukat.

Igavonó állatként kezelnek

Nagyon fáradtan, meggörnyedve mentem a Kálvária felé a nehéz kereszttel, amelynek súlyát nagyon éreztem. Izzadtam, és izzadságom összekeveredett véremmel, amely felsebzett testemből szivárgott. Nagyon szomorú voltam és a kegyetlenek erőszakosan siettettek, mert azt akarták, hogy mielőbb meghaljak. Néha elsötétedett előttem a világ a végső elgyengülés és az egész testemben érzett szenvedés miatt.
Néha megálltam kissé, hogy lélegzetet vegyek. Akkor ezek a kegyetlenek nagy erővel meglöktek: egyik belémrúgott, a másik rám ütött, hogy menjek tovább. A nagy kereszt vége minden lépésnél a földet ütötte. Ez egész testemben nagy fájdalmat okozott.

Az isteni Atyát érő megismétlődő bűnökre gondoltam, és nagy keserűség fogott el. Felajánlottam neki szenvedéseimet és éles fájdalmamat, engesztelésül az állandó megbántásokért, amelyekben részesül.

Megdobnak egy nagy kővel

Egyszer kissé megálltam, hogy léIegzetet vegyek. Egy gonosz ember megdobott egy nagy kővel, ami baloldalamat érte. Nagy zúzódást okozott, élesen éreztem a fájdalmat. Atyámhoz fordultam, és bocsánatát kértem a kegyetlen szolga számára. Utána mindazokhoz fordultam, akik kínoztak engem, és lélekben ezt mondtam nekik:

– Lehetséges-e, hogy kialudt bennetek minden kegyelet, és semmi részvéttel sem vagytok irántam megkeményedett szívetekben?

Amikor láttam, hogy szinte az esztelenségig elborítja őket a düh, bűneik miatt nagyobb fájdalmat éreztem, mint amit az éles kínok okoztak.

Az asszonyok megsiratnak

Néhány istenfélő asszony követett. Ezek a legszegényebb emberek közül valók voltak. Sírtak a részvéttől, és a zsandárhad hátranyomta őket.
Megfordultam, hogy rájuk nézzek háIám jeléül. Ezzel a kegyes és szeretetteljes pillantással megvigasztaltam őket. Szóltam hozzájuk, és buzdítottam őket, hogy önmaguk felett és gyermekeik felett sírjanak, ne felettem, mert nekik is sokat kell majd szenvedniük. Ha ugyanis rajtam így csattog az ostor, mi lesz az ő sorsuk? Ezzel azt akartam jelezni nekik, hogy ha a bűnt Isten ennyire bünteti az én ártatlan személyemben, mert azt magamra vállaltam, mi lesz a bűnössel, aki számára az örök büntetés vár? Azért buzdítottam őket, hogy sírjanak bűneik miatt, és gyermekeiké miatt, azaz felebarátaiké és az egész hálátlan és lázadó nép bűne miatt.

Az Atyához fordulva, kértem, világosítson meg mindenkit, aki részvéttel van szenvedésem iránt, hogy felismerjék szenvedéseim okát, ami a bűn. Ne csak saját bűnüket sirassák, hanem minden bűnösét is, hogy imáik és könnyeik által bocsánatot nyerjenek, és irgalmasságot találjanak az isteni AtyánáI nemcsak maguk, hanem felebarátaik számára is. Az Atya nem űz el sohase magától egy bűnbánó és alázatos lelket sem, aki bocsánatát kéri. Mindig kész irgalmat gyakorolni, főleg azokkal, akik felismerik bűneiket, megbánják azokat, és Hozzá folyamodnak.

Láttam, hogy az Atya megvilágosítja őket, és sokan felhasználják a megvilágosítást és a kegyelmet. Ennek révén sokan megtérnek, elnyerik a bocsánatot, és megszabadulnak az örök kínoktól. Hálát adtam ezért az Atyának. Nagy keserűséget éreztem azonban, amikor láttam azok sokaságát, akik visszaélnek ezzel a kegyelemmel, mert nem siratják mások bűneit, még rokonaikét és sajátjukét sem. Ezért nagyon nagy belső gyötrelmeket állnak ki ebben az életben és a jövőben is, mert az örök kárhozatra lesznek ítélve.

Kértem az isteni Atyát, adjon megvilágosítást és kegyelmet mindazok számára, akiknek beosztásuk, vagy kötelességük szerint meg kell vigasztalniuk szomorkodó felebarátjukat. Ezek ne mulasszák el ezt, jóllehet ők maguk is nagyon szenvednek, hanem türelmesen elszenvedve saját gyötrelmüket, vigasztalják meg a többieket, amint én tettem, aki nagy kínokban voltam, mégsem mulasztottam el megvigasztalní azokat, akik miattam szomorkodtak, és hozzám közeledtek.

Látom a tökéletességre törekvőket
.
Amikor felmentem a Kálvária hegyre nagy fájdalmat és fáradtságot éreztem a nehéz kereszt miatt. Láttam ekkor mindazokat a lelkeket, akik a tökéletesség hegyére mennek fel keresztjükkel, fájdalmak és fáradalmak közepette. Láttam minden szenvedésüket, amiket elviselnek, hogy elérjenek ennek a hegynek a csúcsára, azaz a tökéletesség magaslatára. Részvéttel és nagy szeretettel néztem rájuk, és bátorítottam őket. Az isteni Atyához fordulva, kértem Őt, segítse őket kegyelmével, erősítse és vigasztalja meg őket.

Azt mondtam neki:

– Szeretett Atyám! Légy részvéttel e testvéreim és követőim iránt! Segítsd, erősítsd, vigasztald őket benső látogatásaiddal. Bátorítsd őket a jutalom reményével, mivel én megelégszem azzal, hogy meg legyek fosztva minden vigasztalástól és erősítéstől. Saját magam számára csak a keserűséget kívánom, hogy ők vigasztalásban és erősítésben részesüljenek. Segítsd őket, hogy folytassák a megkezdett utat. Add meg nekik az állhatatosság ajándékát. Ízleltesd meg velük időnként szereteted édességét és kedvességedet, hogy megerősödve gyorsabban és buzgóbban haladjanak.

Az isteni Atya meghallgatta kérésemet, és megígérte, hogy megteszi, amit kértem. Láttam, hogy hűségesen meg is teszi. Ezért szeretetteljesen háIát adtam neki testvéreim és követőim nevében is. Nagyon vágyakoztam arra, hogy minden testvérem felmenjen a
tökéletesség hegyére, és eljusson annak csúcsára. Nagy szomorúsággal láttam azonban, hogy kevesen érnek fel oda, és sokan visszafordulnak, miután nekiindultak a hegyre vezető útnak. Kértem az isteni Atyát, világosítsa meg őket, hogy felismerjék tévedésüket. Láttam, hogy e megvilágosítás hatására néhányan megtérnek, és újból rátérnek az egyenes ösvényre. Ezek számára kértem az állhatatosság ajándékát. Láttam, hogy sokan közülük feljutnak a tökéletesség csúcsára. Ezekért háIát adtam az isteni Atyának. Keserűséget éreztem azonban, amikor láttam, hogy sokan visszaélnek a megvilágosítással és kegyelmekkel, ellenállnak annak, és megmaradnak tévedésükben. Sőt: gyors léptekkel haladnak a pusztulásba vezető úton.

Miközben felmentem a hegyre, újra meg újra hívtam híveimet, hogy kövessenek engem. Láttam mindazokat, akik szeretetteljesen válaszolnak hívásomra, és ezek számára sok kegyelmet esdettem ki az isteni Atyától. Keserűséget éreztem azonban, amikor láttam azok nagy számát, akik mindig süketek maradnak meghívásaimra, követik a csaló világot és az ördögöt, legkegyetlenebb ellenségeiket. Ezek miatt, Jegyesem, fájdalmat és keserűséget éreztem. Atyámhoz fordultam, és nagyon kértem, világosítsa meg ezeket, hogy felismerjék tévedésüket, nyomorúságukat. Láttam, hogy az Atya megteszi, amit kértem tőle, és hogy néhányan felhasználják kegyelmét. Ezért hálát adtam az Atyának. Keserűséget éreztem azonban, amikor azok sokaságát láttam, akik visszaéltek vele, és mindig ellenségüket követik, aki végül a kárhozatba viszi őket.

Utolsó elesésem

Amint így mentem az úton, annyira elgyengültem, hogy ismét elestem a nagy súly alatt. Ebben az utolsó esésben elérkeztem életem végéhez. Erőim oly fokú elgyengülését tapasztaltam a heves fájdalmak és a sok vérveszteség miatt, hogy nem tudtam többé felkelni. A kegyetlen fogdmegek lándzsájukkal ütöttek, belém rúgtak, erősen húztak a kötelekkel. Végül belátták, hogy már nem tudok a lábamon állni, s megijedtek, hogy ott halok meg. Pusztán azért, hogy a keresztre szegezve halhassak meg, amint kívánták, hogy jobban meggyalázzanak, elhatározták, hogy elveszik tőlem a keresztet. Míg a földön voltam, teljesen erőtlenül, sértegettek, hajamnál fogva húztak, nagy fájdalmat okozva ezzel felsebzett fejemnek.

>> Segítségre van szükségem

* * *

Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat!

Etikus Adománygyűjtő Szervezet Logó
Evangelizálunk az online térben (Metropolita), evangelizálunk az utcán (Győztes Bárány Közösség), és mélyszegénységben élő családok között, akiket élelmiszerrel, tüzelővel és taníttatással segítünk (Nyitott Ajtók Misszió), valamint egyengetjük állami gondozott gyerekek sorsát (Legyél Nevelőszülő!).
Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6.
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.