JÉZUS BENSŐ ÉLETE – Megostoroznak

<< Bevezető a JÉZUS BENSŐ ÉLETE c könyvhöz, a kinyilatkoztatás körülményei és elfogadása

< Az utolsó reggel – Pilátus és Heródes előtt

Nevetség tárgya vagyok

Fájdalmas utamon megérkeztem Pilátus házához. Ott is fütyüléssel és gúnyolódva fogadtak. A gonosz szolgák úgy bántak velem, mint egy labdával. Ide-oda dobáltak, hogy mindnyájan lássanak, és gúnyt űzzenek belőlem. A kötelekkel úgy vonszoltak engem, mint egy vágóhídra vitt állatot. olyanok voltak, mint a veszett kutyák, s megpróbáltak elnyelni engem az ütlegeléssel, sértegetéssel és kínzással.

Gyakran gondoltam méltóságomra, hogy még nagyobb legyen fájdalmam állapotom miatt. Felajánlottam ezt a fájdalmat az isteni Atyának, engesztelésül a sértésekért, amelyekben rajtam keresztül részesült, akit Ő annyira szeretett. Atyámnak tetszenek a szeretetteljes szívvel tett felajánlások. Szívesen szenvedtem, hogy eleget tegyek az isteni igazságosságnak, és lecsillapítsam atyai haragját. Szeretettel szenvedtem minden testvérem üdvösségéért is. Azt kívántam, hogy követőim viseljék el saját gyötrelmeiket szeretettel és vidáman, mert ez tetszik az Atyának.

Azért felajánlottam neki a szeretetet és vidámságot, amellyel én szenvedtem, és arra a tetszésre, amit ez benne kiváltott, kértem, adja meg követőimnek az érzelmet és jóakaratot, hogy mindent szeretettel és vidáman tűrjenek el, hogy így teljesítsék az isteni akaratot, és az isteni Atya
előtt kedves dolgot cselekedjenek. Láttam, hogy az Atya megadja mindenkinek ezt az érzelmet, és sokan felhasznáIják azt: ezért hálát adtam Neki. De keserűséget éreztem, amikor láttam, hogy sokan nem használják fel azt, és így megfosztják magukat az érdemtől, az isteni Atyát pedig tetszésétől és örömétől.

Pilátus ismét kikérdez

Amikor Pilátus elé érkeztem, ő is kinevetett, és gúnyolódott rajtam, hogy ilyen ruhában látott. Amikor meghallotta, hogy Heródes azért küldött vissza hozzá, mert nem tudta, mit tegyen velem, mivel esztelennek és bolondnak tartott, leült, hogy kihallgasson.

Félrevont, hogy alaposabban kivizsgáljon. Látva, hogy kezdettől fogva nem válaszoltam neki, azt mondta, fontoljam meg, hogy neki hatalma van elítélni vagy szabadon bocsátani engem. Erre azt válaszoltam neki, hogy semmi hatalma sem lenne felettem, ha azt nem felülről kapta volna. Ezzel
meg akartam ismertetni vele, hogy ha Atyám nem akarta volna, semmi hatalma sem lenne arra, hogy elítéljen engem.

Pilátus elcsodálkozott a válaszon, és világosan felismerte ártatlanságomat. Elgondolkozott legyőzhetetlen türelmemen. Ismét hozzám fordult, és megkérdezte, valóban én vagyok-e a zsidók királya, és uralkodni akarok-e, amint erről vádoltak engem. Azt válaszoltam neki, hogy az én királyságom nem ebből a világból való. Ezekre a szavakra Pilátus még jobban meggyőződött ártatlanságomról, és azon volt, hogy megszabadítson a haláltól. Oly sok megvilágosításban részesült, hogy ha felhasználta volna azokat, megtérhetett volna és felismerhette volna, ki vagyok. De megvetette ezeket.

Mégis azt mondta a zsidóknak, hogy nem talál bennem semmi okot, amiért halálra ítélhetne, amint ők kívánják. Azért vegyenek át engem ők, és ítéljenek el saját törvényük szerint. Ezekre a szavakra a farizeusok dühöngeni kezdtek, és merészen beszeltek Pilátushoz, megfenyegetve őt, hogy bevádolják a császárnál. Pilátus megijedt fenyegetésüktől, de ennek ellenére sem akart elítélni engem, mert felismerte ártatlanságomat. Azt
mondta nekik

– Mi rosszat cselekedett? Miért akarjátok, hogy halálra ítéljem?

A gonosz farizeusok merészen válaszolták neki, hogy én gonosztevő vagyok, aki halált érdemel. Ha nem volnék az, nem adtak volna engem a kezébe. Pilátus felismerte ellenem tanúsított rosszindulatukat és gyűlöletüket. Nagyon megzavarodott. De nem akart halálra ítélni, inkább arra törekedett, hogy lecsillapítsa őket azzal, hogy megostoroztat. Az volt a terve, hogy ha a megostoroztatás sem csillapítja le őket, akkor ha|álra ítél, amint kérik tőle. Azért megparancsolta, hogy kössenek ki az oszlophoz és ostorozzanak meg.

Ekkor nagy keserűséget és fájdalmat éreztem szívemben isteni Atyám megbántása miatt és mindazokért, akik megjelentek előttem gondolatban. Úgy álltam Pilátus előtt, mint bűnös és gonosztevő. És láttam akkor mindazokat, akiket a gonosz és bűnös bírók elítélnek, és akiknek súlyosan kell szenvedni azoktól, akik bűnösebbek, mint ők. Láttam az isteni megvilágosítást, amit az Atya fog adni ezeknek a gonoszoknak, hogy ismerjék fel saját bűnüket. Láttam, hogy gyakran a bírók bűnösebbek, mint azok, akiket elítélnek. Láttam, hogy megvetik az isteni megvilágosítást, és visszaélnek a kegyelemmel. Ezért nagy keserűség járt át.

Láttam azt is, hogy nemcsak a bűnösöket ítélik nagy szenvedésekre a bűnös bírók, hanem az ártatlanokat is súlyos kínzásoknak vetik alá. Ez még nagyobb keserűséggel töltött el, és kértem értük az isteni Atyát, adja nekik kegyelmét, és erősítse meg őket, hogy mindezt el tudják viselni, engem követve. Minden szenvedésemben láttam azoknak a bűnöknek sokaságát, amelyet testvéreim követtek el az isteni Atya ellen. Minden egyes bűnösért kellő elégtételt adtam, sőt sokkal többet, mert egyetlen fájdalmam elégséges lett volna ahhoz, hogy elégtételt adjak mindenért, amint vérem egyetlen cseppje is elég lett volna ehhez. De én ki akartam ontani minden véremet és el akartam szenvedni minden fajta fájdalmat és kínt, hogy lássák testvéreim, mennyire szeretem az Atyát, és mennyire szeretem őket is. Eleven példát akartam hagyni nekik, hogy kövessenek engem, és sokat szenvedjenek isteni Atyám dicsőségéért és saját örök üdvösségükért.

Amikor láttam mindazokat, akik követni fognak engem, hálát adtam az Atyának, és segítséget kértem számukra. Keserűséget éreztem azonban, amikor láttam azok sokaságát, akik nemcsak nagyon távol lesznek attól a példától, amit számukra hagytam, hanem egészen meg is feledkeznek róla.

Megostoroznak

Pilátus helytartó megparancsolta, hogy vesszőzzenek meg, amint szokás volt azok esetében, akik olyan vétséget követtek el, amelyért nem érdemeltek halálos ítéletet, hogy megjavuljanak. Ezzel akarta elérni, hogy én is megjavuljak azokból a hibákból, amelyekkel a farizeusok vádoltak engem, és ugyanakkor remélte, hogy ezzel lecsillapítja haragjukat is. A farizeusok elégedetten fogadták hogy Pilátus megostorozásra itélt, mert ez is gyalázatos kínzás volt. Ezt mondták egymás között:

– Most megostorozásra ítéli, s rövidesen halálra fogja ítélni.

Elvégezték magukban, hogy addig nem távoznak, míg Pilátus halálra nem ítél engem. Ez valóban sikerült nekik, mert fenyegetésekkel rávették Pilátust, hogy teljesítse kívánságukat.

Levetkőztetnek

Miután a gonosz szolgák megkapták a parancsot megostorozásomra, vadul nekikészültek, és elvezettek engem az erre kijelölt helyre. Körülálltak és megparancsolták, hogy vegyem le nemcsak a fehér ruhát, amelyet rám tettek, hanem saját ruháimat is. Ez nagyobb fájdalmat okozott szívemnek, mint minden egyéb. Nagy szomorúság fogott el. Az isteni igazságosság azonban elégtételt kívánt minden bűnért, amit testvéreim a tisztaság ellen elkövettek. Mivel én magamra vállaltam mindent, és elégtételt kellett adnom mindenért, lehajtottam fejemet, és kitettem magamat ennek a nagy szégyenkezésnek és pirulásnak. Engedelmeskedtem a hóhéroknak.

Kétszer szenvedtem el a legnagyobb szégyenkezést amiatt, hogy megfosztottak ruhámtól: először az oszlopnál, hogy elégtételt adjak a sok súlyos megbántásért, amit testvéreim elkövettek és el fognak követni isteni Atyám ellen, amikor vétkeznek a tisztaság ellen; másodszor a Kálvárián fosztottak meg ruhámtól, mindenki szeme láttára. Ott még inkább szégyenkeztem, mert ilyen módon haltam meg, magasan kifüggesztve a kereszten. Ezzel fizettem meg az isteni igazságosságnak a tisztaság elleni bűnökért, amelyeket mindazok követnek el, akik fel vannak szentelve az istentiszteletre. Mivel ezek bántják meg legsúlyosabban Atyámat, ezért számomra is nagyobb szégyenkezéssel jártak, és a legnagyobb kínt jelentették. Miután parancsot kaptam a hóhéroktól, hogy vetkőzzek le, levettem a fehér ruhát, és azt keblemhez szorítva azt mondtam az isteni Atyának:

– Íme, Atyám, a te Egyszülöttedet bolondnak tartották, az örök Bölcsességet kinevették és sértegették. De ismét felajánlom neked ezt a súlyos sértést, engesztelésül minden megbántásért, amiben e tekintetben testvéreim részesítenek téged. E szenvedésemre kérlek, világosítsd meg mindazokat, akik igazán bolondokként viselkednek, mert elhagynak Téged, minden jó forrását, és visszamennek a csaló és hamis világ bolondságaihoz. Kérlek hát, isteni Atyám, adj mindenkinek igazi bölcsességet, azaz világosságot, hogy felismerjék a csaló világ bolondságát, és visszatérjenek Hozzád, a bölcsesség igazi forrásához. Láttam, hogy az Atya megvigasztal majd engem kérésem teljesítésével. Láttam mindazokat, akik felhasználják ezt a megvilágosítást. Ezért hálát adtam az Atyának. Keserűséget éreztem azonban, amikor láttam azok nagy számát, akik nem használták fel azt.

Amikor levettem varratlan köntösömet, megjelentek előttem mindazok a lelkek, akiket bünük megfoszt majd ártatlanságuk szép ruhájától, és ez nagy keserűséget okozott. Hozzájuk fordulva, azt mondtam nekik:

– Ti meggondolatlanok! Miattatok szenvedek ily súlyos megszégyenülést és gyötrelmeket! Legalább hasznotok lenne abból, hogy annyit szenvedek, és bűnbánatot tartanátok!

Amikor levettem ruhámat, szűzi pír borította el egész testemet. Láttam akkor minden szüzet, akiket így kínoznak, és akiknek tisztaságát sok csellel fenyegetik. Imádkoztam értük az isteni Atyához, hogy adjon nekik lelkierőt és bátorságot, hogy mindent elszenvedjenek, és diadalt arassanak. Annak fejében kértem ezt, amit én akkor elszenvedtem. Láttam, hogy az Atya megadja nekik, segíti őket, és atyai gondosságával megvédi őket. Ezért az ő nevükben is hálát adtam az isteni Atyának. Amikor levettem ruháimat, ezek a gonoszok el kezdtek gúnyolni engem, azt mondva:

– Íme, aki királlyá akart lenni!

Amikor látták, hogy egész testemet elborítja a szűzi pír, azt mondták:

– Ez a pír a királyi bíbor, amit megérdemeltél!

Ebben igazat mondtak, jóllehet más értelemben. Mint a Szüzek Királya, megérdemeltem a szűzi bíbort ártatlanságom miatt.

– Íme, itt a te gazdagságod – mondták – királyságod hatalma: a legnagyobb szegénység és meztelenség!

Ezzel is igazat mondtak: mert én azok Királya vagyok, akik mindentől elszakadva lelki szegénységben és meztelenségben élnek. Ilyeneknek kell lenniük követőimnek, akik zászlóm alatt harcolnak.

Atyámhoz fordulva imádkoztam, hogy meztelenségemért világosítsa meg minden testvéremet és követőmet, hogy felismerjék, miként kell megfosztaniuk magukat mindentől az én követésemért, és hogy a megvilágosítással együtt adja meg nekik a kegyelmet is, hogy meg tudják azt tenni. Láttam, hogy az Atya megteszi. Láttam mindazokat is, akik felhasználják ezt és gyakorolják. Hálát adtam ezért. Szomorúságot éreztem azonban, amikor azok nagy számát láttam, akik sose jutnak el odáig, hogy teljesen elszakadjanak mindentől, azaz a teljes lelki meztelenségre, és azért sose jutnak eI az igazi tökéletességre, amelyet kívánok. Ismét az Atyához fordulva újból kértem őt, világosítsa meg őket, és ismertesse meg velük, hogy követésemhez meg kell fosztaniuk magukat mindentől, még saját maguktól is. Láttam, hogy az Atya megadja nekik ezt az új megvilágosítást, és nagyobb kegyelmet, amelyet sokan felhasználnak. Hálát adtam ezért az Atyának. Nagy keserűséget éreztem azonban, amikor láttam, hogy sokan ezt sem használják fel.

Miután így levetkőztettek, és a gonoszok nagyon kigúnyoltak, láttam mindazokat, akiket követésem miatt kigúnyolnak a gonoszok. Ezért felajánlottam az Atyának kigúnyolásomat, és erre hivatkozva kértem Őt, adjon rendkívüli kegyelmet mindenkinek, hogy türelemmel viseljenek el minden kigúnyolást és megvetést, amelyet hasonló körülmények között kell elszenvedniük. Láttam, hogy az Atya megteszi, és ezért mindenki nevében hálát adtam neki.

A vérfürdő

Míg így álltam, és vártam, hogy az oszlophoz kötözzenek, a gonoszok először nem merték megérinteni meztelen szűzi testemet, mert nagy félelem fogta el őket. Azt hitték, hogy ez a természetes részvéttől ered. Az ördögök azonban felbátorították, és nagyon felingerelték őket, és mint veszett kutyák vetették magukat rám. Erősen az oszlophoz kötöztek, keresztbetett karokkal, azaz egyiket a másik fölé téve. Annyira megszorították a köteleket, hogy ütőeremet elzárták, és karjaim feldagadtak, nagy fizikai szenvedést okozva.

Miután megkötöztek, a legvadabbak és legbarbárabbak elkezdtek verni vesszőkkel és csomós kötelekkel. Összetörték egész testemet, minden szánalom és részvét nélkül. Végtelenül nagy fájdalmat éreztem, egyrészt, mivel testem amúgy is érzékeny volt a fájdalomra, másrészt, pedig mert az előző ütések nyomai még fájdalmasabbá és érzékenyebbé tették. Minden ütést felajánlottam az isteni Atyának, hogy megfizessem minden testvérem adósságát egyenként is, bűneik szerint. Segítséget kértem az isteni Atyától, hogy el tudjam viselni ezt a kegyetlen vérfürdőt: valóban meghaltam volna, ha az Atya csodálatos módon nem tartott volna életben, hogy még többet szenvedhessek.

Miközben a vad csapásokban részesültem, meghívtam minden testvéremet és követőmet, hogy jöjjenek ide és szemléljenek engem. Akkor hívtam meg őket, azért, hogy később eljöjjenek. Meghívtam minden bűnöst is, mondván:

– Jöjjetek mindnyájan, kik oly könnyen megbántjátok az isteni Atyát! Jöjjetek és lássátok, mibe kerülnek nekem a ti tilos örömeitek és bűneitek! Jöjjetek ti is, követőim, és lássátok, mibe kerül nekem örök üdvösségetek! Jöjjetek mindnyájan, jöjjetek! Nézzétek testvéreteket, aki Isten és ember, mennyit szenved értetek!

Amikor ezt mondtam, láttam mindazokat, akik szemlélni fognak engem ebben a fájdalomban. Láttam irántam érzett részvétüket. Láttam azt is, hogy sok szerető lelket fellelkesítenek szenvedéseim. Láttam mindazokat, akik Irántam való szeretetből verik és ostorozzák saját testüket, hogy utánozzanak szenvedésemben.

Láttam azokat a bűnösöket is, akik szintén válaszolnak a felhívásra, de csak azért, hogy még inkább gyötörjenek, mert csak futólag gondolnak rá, részvét nélkül. Végtelen szívfájdalmat éreztem, amikor azokat láttam, akikért leginkább szenvedtem, és akik alig vetnek egy pillantást felém. Ezért panaszkodtam nekik:

– Ti kegyetlenek! Lehetséges, hogy ennyi szenvedés, ennyi fájdalom, ennyi vér nem indít titeket részvétre? Hiszen tudjátok, hogy értetek szenvedek!

Gondolataim szüntelen visszatértek az isteni Atyához. Kértem Őt, hogy legyen részvéttel az ő lelkük iránt. Arra a vérre, amelyet oly nagy szeretettel ontottam értük, kértem Őt, bocsásson meg nekik.

Testem már egészen összetört, és nagy mennyiségben folyt a vérem. Ájulás környékezett a fájdalom és gyengeség miatt, és nem volt senki, aki segített volna rajtam. A szolgák kifáradtak és felváltották egymást. Feltették magukban, hogy vérben fürdetik meg testemet, veszett dühvel ütve azt. Ha annyira ütlegeltek engem előzőleg, anélkül, hogy valaki felhatalmazta volna őket erre, képzelheted, mennyivel inkább megtették ezt, amikor a helytartó parancsolta nekik.

Ott álltak félrevonulva az írástudók és farizeusok, ösztökélve a hóhérokat, akik egymással versengve vertek engem, hogy nekik kedves dolgot tegyenek. A vér lefolyt a földre. Rátekintettem, és felajánlottam az Atyának, ezt mondva:

– Atyám, felajánlom neked ezt a vért, amelyet oly nagy szeretettel ontottam az egész világ üdvösségéért. Kérlek, ennek érdemeire és értékére, add meg testvéreimnek mindazokat a kegyelmeket, amelyekre szükségük van örök üdvösségükhöz. Amint én nem kíméltem a fáradságot és a szenvedéseket, úgy te se mulaszd el megadni nekik, amire szükségük van, és még sokkal többet, hogy mindazok, akik akarnak, üdvözülhessenek.

Isteni Atyám meghallgatott engem. Mindenki nevében hálát adtam neki. Keserűséget éreztem azonban, amikor azok nagy számát láttam, akik nem használják fel ezt. Egész testem mintegy egyetlen sebbé vált. Vérem nagy mennyiségben ömlött a földre. A hóhérok kifaradtak, és attól féltek, hogy meghalok. Azért felhagytak ütlegelésemmel. Attól féltek, hogy nem a kereszten lehelem ki lelkemet, mint kívánták. Azonban annyira tönkre akartak tenni engem, hogy belehaljak, ha a helytartó megtagadja, hogy halálra ítéljen engem, amitől kissé tartottak. Azt mondták:

– Ha a helytartó szabadon engedi, akkor sem lesz belőle többé ember.

Valóban annyira tönkretettek, hogy ha az istenség nem tartotta volna fenn emberi életemet, nem éltem volna tovább. Annyi csapásban és szenvedésben részesítettek. Nagy szomorúságot éreztem, amikor láttam, hogy ezek a barbárok sose elégülnek ki kínzásommal. Annál inkább éreztem a keserűséget, mivel lelki szemem előtt megjelentek azok, akik oly kegyetlenek felebarátaik iránt, hogy sose érik be üldözésükkel és
kínzásukkal. Azért az Atyához fordultam, és kértem Őt, vi|ágosítsa meg őket kegyesen, hogy felismerjék, mily nagy gonoszságot tesznek, és mily kegyetlenek felebarátaik iránt. Láttam, hogy az Atya megadja nekik a világosságot allhoz, hogy felismerhessék ezt, és a javuláshoz szükséges kegyelmeket, és egyesek fel is haszálják ezeket. Ezért hálát adtam az Atyának. Láttam azonban azok nagy számát, akik visszaélnek ezzel, ami miatt ismét keserűséget éreztem. Kértem az isteni Atyát, adjon türelmet mindazoknak, akiket a gonoszok üldöznek. Láttam, hogy Atyám megteszi, és hálát adtam érte.

A Fájdalmak Királya vagyok

Amikor eloldoztak az oszloptól, beleestem saját vérembe. Összeestem, mert testem igen elgyengült. A kegyetlenekben ere a Iátványra sem ébredt a részvét. Senki sem mozdult meg, hogy felsegítsen, amikor így inkább holtan, mint élve a földön feküdtem. Sőt Malkus, az a kegyetlen és embertelen szolga bottal rámvert és belém rúgott. Jegyesem, mennyire éreztem ennek a szolgának a kegyetlenségét! Néhány órával ezelőtt, a Getszemáni-kertben jót tettem vele, amikor meggyógyítottam levágott fülét. Ő pedig a többinél inkább ütlegelt és kínzott engem.

Amikor így láttak a földön, egyetlen sebként, elborítva saját véremtől, ismét gúnyolni kezdtek . Azt mondták:

– Jól áll neked ez a véredből készült bíborpalást! Most valóban király vagy, amint akartad! Valóban az igazságot mondták, mert a Fájdalmak Királya kívántam lenni, hogy minden testvérem számára elnyerjem az örök királyságot.

Egyetlen szó nélkül tűrtem a gúnyolást, sértegetést, a sok és kegyetlen ütlegelést. Semmi módon nem sajnálkoztam. Mégis, a nagy hallgatás, türelem és szelídség se indította részvétre a gonoszokat és keményszívűeket. Ha állat lettem volna, részvéttel lettek volna irántam. Csak rajtam nem sajnálkozott senki. Nagy megkönnyebbülés a szenvedő számára, ha részvétet lát. Én ettől is meg akartam fosztani magamat, hogy nekem csak fájdalomban legyen részem. Ezzel akartam kiérdemelni az enyhülést és vigasztalást testvéreimnek szenvedéseikben, szomorúságukban és levertségükben. Azért mindent felajánlottam az Atyának, kegyelmeket kérve tőle, s nem zárva ki belőlük senkit.

Durva tréfák

Amikor így a földön feküdtem, képtelenül arra, hogy fölálljak, megparancsolták, hogy vegyem fel ruháimat, amelyek ott hevertek a foldön. Játszani kezdtek, s egyiket ide, a másikat oda rúgták a ruhadarabok közül, hogy lássák, amint én négykézláb összeszedem őket. Isteni Atyámhoz fordultam, segítségét kérve, hogy fölkelhessek. Felálltam, és felvettem varratlan köntösömet, amely azonnal hozzátapadt sebes testemhez.

Amikor ilyen állapotban láttam magamat, elképzelheted szívem keserűségét. Méltóságomra gondoltam, amelyet annyira lealacsonyítottak, megvetettek, kigúnyoltak. Egészen elborítottak a véres sebek. Igaz, az emberi nem iránt érzett nagy szeretetem miatt örömmel szenvedtem, de szívem keserűsége nagyon nagy volt, amikor láttam, hogy ezt a szeretetet annyira semmibe se veszik, és oly nehezen válaszolnak rá. A hóhérok megjelenítették előttem a megátalkodott bűnösöket, akik mindig jelen voltak előttem, akikért annyit szenvedtem. Jóllehet mindenkiért szenvedtem, mégis a megátalkodottak növelték leginkább szenvedéseimet, és szívem keserűségét.

>> Tövissel koronáznak

JÉZUS BENSŐ ÉLETE – Megostoroznak

Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat!

Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6. Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05 HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Válaszolj Válasz elvetése

Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6.
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005