Register
A password will be e-mailed to you.

<< Böjt, hit és türelem

„Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint esedezik a szentekért. Tudjuk pedig, hogy az Istent szeretőknek minden a javára válik, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak.” (Róma 8:27-28)
.
Szükségtelennek tűnik azzal kezdeni ezt a fejezetet, hogy rámutatok: Isten fonttossági sorrendje csak nagyon ritkán egyezik meg a mi fontossági sorrendünkkel. Ez az ember és Isten közötti különbözőségekből fakad. Az Úr ezt meg is mondta: „Mert amint magasabb az ég a földnél, aképpen magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és gondolataim a ti gondolataitoknál.” (Ésaiás 55:9)

Milyen hozzáállásra van tehát szükségünk ahhoz, hogy meghallhassuk Isten hangját? Milyen módon rázhatjuk le magunkról a saját kívánságainkat annak érdekében, hogy megismerhessük az Ő akaratát? Nos, a saját tapasztalataim alapján elmondhatom, hogy a böjtölés arra késztet téged, hogy a kezedbe vedd Isten Igéjének kardját és szétválaszd az „akaratodat” és a „szükségleteidet”.

Nincs nagyobb hatalom annál, mint amikor megérted, mit gondol Isten arról a helyzetről, amellyel éppen farkasszemet kell nézned.

„Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugalomba,
hogy valaki a hitetlenségnek ugyanazon példájába
ne essék. Mert az Istennek beszéde élő és ható,
és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a
szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek
megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a
szívnek indulatait. És nincsen olyan teremtmény,
amely nyilvánvaló nem volna előtte, sőt mindenek
meztelenek és leplezetlenek annak szemei előtt,
akiről mi beszélünk.”
(Zsidók 4:11-13)

Megint a szorgalom és igyekezet szóval találkozunk. A böjtölés, az imádkozás és az Isten Igéjével való táplálkozás a kezedbe adja ezt a fegyvert, és olyan helyzetbe hoz téged, ahol meg tudod különböztetni egymástól a saját gondolataidat és Isten gondolatait. Nincs nagyobb hatalom annál, mint amikor megérted, mit gondol Isten arról a helyzetről, amellyel épp farkasszemet kell nézned. Ő mondja ki a döntő szót!

Hangolódj rá!

Képzeld el azt a helyzetet, hogy alig néhány házra laksz attól a helytől, ahol Jézus élt földi szolgálatának nagy része alatt, de hozzád soha nem jut el Jézus tanítása és csodatételei. Kornéliusz ilyen ember volt. Meglehetősen elfoglalt lehetett, mert semmit sem látott Isten hatalmas tetteiből. Az Apostolok Cselekedeteiben találkozunk a történetével: „Vala pedig Cezáreában egy Kornéliusz nevű férfiú, százados az úgynevezett itáliai seregből. Jámbor és istenfélő egész házanépével egybe, ki sok alamizsnát osztogat a népnek, és szüntelen könyörög az Istennek.” (ApCsel 10:1,2)

Ez a bőkezű, vélhetően jóindulatú itáliai férfi eléggé ismerte a zsidó hitet ahhoz, hogy elkezdjen hinni Istenben és imádkozzon Hozzá, de a Jézus vére általi üdvözülés evangéliumának üzenete akkor még csak a zsidókhoz jutott el, a pogányokhoz nem. Kornéliusz ennek ellenére is szorgalmas volt, és az ő igyekezetének köszönhetjük, hogy mi, akik nem zsidó örökösök leszármazottai vagyunk, ma segítségül hívhatjuk az Úr nevét és üdvösséget nyerhetünk.

A Szentírás beszámol róla, hogy a nap kilencedik órája körül megjelent egy angyal Kornéliusznak és utasította, hogy küldjön Péterért Joppába, és hallgassa meg az ő üzenetét. Kornéliusz azonnal engedelmeskedett, és elküldte legmegbízhatóbb emberét Joppába, hogy elhozzák magukkal Pétert. Itt most álljunk meg egy pillanatra és gondolkodjunk el. Egy olyan férfi áll előttünk, aki nem született újjá, de odaszánta magát Istennek. Talán éppen otthon ült és meccset nézett a tévében, amikor ez az angyal megjelent előtte? Nem valószínű.
.
Kornéliusz ezekkel a szavakkal fogadta a házába érkező Pétert: „Negyednaptól fogva mindez idáig böjtöltem, és kilenc órakor imádkozám az én házamban; és íme egy férfiú álla előttem fényes ruhában, és monda: Kornéliusz, meghallgatott a te imádságod, és a te alamizsnáid emlékezetbe jutottak Isten előtt.” (ApCsel 10:30,31)

Kornéliusz böjtölt és imádkozott. Kereste Istent, amikor eljött hozzá az angyal a nagy jutalommal. Péter prédikálta nekik Krisztus örömhírét. „Mikor még szólá Péter ez igéket, leszálla a Szentlélek mindazokra, akik hallgatják vala e beszédet. És elálmélkodának a zsidóságból való hívek, mindazok, akik Péterrel együtt mentek, hogy a pogányokra is kitöltetett a Szentlélek ajándéka. Mert hallották, hogy nyelveken szólnak és magasztalják az Istent” (ApCsel 10:44-46)

Mi, akik nem zsidó származásúak vagyunk, egyetlen férfinak tartozunk azért hálával, amiért eljutott a kereszt üzenete a pogányokhoz. Kornéliusz gyakran adakozott a szegényeknek és imádkozott, de elveszett ember volt. Ám a böjt belehelyez bennünket Isten legfontosabb célkitűzéseinek fő sodrába.

Isten nagyon hamar, már a Teremtés könyvében meghatározta a prioritásokat. Egyértelműen meghatározta legfontosabb célkitűzéseit:

„Ha pedig bevisz téged az Úr a Kánaán földjére,
amiképpen megesküdött neked és a te atyádnak,
és azt neked adja: Az Úrnak ajánld fel akkor mindazt,
ami az ő anyjának méhét megnyitja, a baromnak is,
ami lesz neked, minden méhnyitó fajzását;
a hímek az Úré.
” (2Mózes 13:11,12)

Csodálatosnak tartom ezt a szövegrészt. Isten a Bibliában mindenhol egyértelműen kijelenti, hogy bármi, ami első, az Övé: a nyájak első ellése, az első termés, az elsőszülött fiú a családban. Az Ószövetség tele van azoknak a dolgoknak az előképeivel és árnyékaival, amelyeket csak az Újszövetségen keresztül érthetünk meg, nevezetesen azt, hogy Jézus elsőszülött Fiú. Kétezer évvel ezelőtt ez a szeplőtelen Bárány megváltott minket, akiket beszennyezett a bűn, mert Ő a saját vérét ajánlotta fel a mennyei oltáron.

Gondolkodj függőlegesen!

A televíziós helyzetkomikumokra írt Jóbarátok sorozat 10 éven át 230 epizódon keresztül a világ sok millió lakójának a figyelmét vonta magára. A kritikusok 1994-ben kijelentették, hogy ez a hat New York-i, egyedülálló fiatal életéről szóló műsor nem igazán szórakoztató, és nem mondható sem ötletesnek, sem eredetinek. A műsor befejező epizódjára csak Amerikában 52 millió néző volt kiváncsi. A kritikusok nem vették észre azt a hatalmas űrt, amit az amerikai kultúrában a kapcsolatok hiánya előidéz. Az emberek kapcsolatokban akarnak élni, mert szükségük van a kötődésekre.

A kapcsolatok iránti igény nyilvánul meg a házi imacsoportokban, és az online közösségekben. Bár ez nagyon pozitív jelenség, de ha nem vigyázunk, akkor gondolkodásmódunk túlságosan horizontális irányultságú lesz, és nem teszünk kellő hangsúlyt a függőleges irányra.
A mai kereszténység a nyugati világ legnagyobb részében – adaptálódva a világhoz – rendkívül én-központúvá vált. „Ki akarom elégíteni a vágyaimat. Áld meg engem, taníts engem, segíts nekem.” Bár ezek teljesen jogos igények, nem szabad szem elől tévesztenünk azt, hogy a keresztnek két gerendája van: az egyik vízszintes, a másik függőleges.

A böjt a függőleges irány felé fordítja fontossági sorrendünket, összehangol bennünket Isten vágyaival. Ezt tette Jézus, amikor megtisztította a templomot. Az emberi prioritások túlságosan vízszintesekké váltak.

„És beméne Jézus az Isten templomába,
és kiűzé mindazokat, akik árulnak és
vásárolnak vala a templomban, és a pénzváltók
asztalait és a galambárusok székeit
felforgatá. És monda nékik: Meg van írva:
Az én házam imádság házának mondatik.
Ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek!”

(Máté 21:12,13)

Ez nem azt jelenti, hogy amikor böjtölsz, akkor megszűnnek azok a konkrét saját szükségleteid ás kívánságaid, amelyek miatt keresed Istent. Sőt, éppen hogy egy konkrét célt szem előtt tartva kell böjtölnöd. Mégis az a meggyőződésem, hogy miközben egy hosszabb böjtöt folytatsz, szíves valódi kiáltásának irányultsága megváltozik: „Többet Belőled, Istenem, és kevesebbet belőlem!” Ha Őt helyezed az első helyre, akkor minden mást is megkapsz vele együtt.

A dolgok rendje

Szeretnék rámutatni az élet néhány olyan kulcsfontosságú területére, amelyekben hajlamosak vagyunk eltéveszteni a fontossági sorrendet.
Először: gyakran szem elől tévesztjük Pál szavainak jelentőségét: „Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestül, és a ti egész valótok, mind szellemetek, mind lelketek, mind testetek feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére.” (1Thessalonika 5:23)

Figyeld meg Isten sorrendjét: első a szellem, második a lélek és harmadik a test. Mi ezt teljesen megfordítottuk, és elsősorban mindig a testünkre összpontosítunk, és az utolsó helyen tartjuk a szellemünket. Ilyen kérdések miatt aggódunk: „Mit fogunk enni?” „Mit veszek fel?” „Honnan szerzek pénzt nyaralásra?” Jézus arra tanított minket, hogy ne aggódjunk ezek miatt. Ezt mondta: „Avagy nem több-é az élet, hogynem eledel, és a test, hogynem öltözet?” (Máté 6:25)

Istennek az „elsőkre” vonatkozó alapelve szerint az, amit az első helyre teszünk, meghatározza a többi terület sorrendjét. Ha a lelki dolgokat helyezed az első helyre, akkor ezzel a Szentlélek ügyét szolgálod, nem pedig a testedet. Így az elméd, az akaratod, az érzelmeid, de még a fizikai tested és az egészséged is összhangba kerül a Szentlélek vezetésével. „Mert ha test szerint éltek, meghaltok, de ha a test cselekedeteit lélekkel megöldöklitek, éltek” (Róma 8:13)

Megbocsátás

Egy nagyon fontos terület, ami általában nem a megfelelő helyen áll, a megbékéléssel és Isten nyilvános imádatával kapcsolatos. Figyeld meg, Jézus szerint minek kell az „elsőnek” lennie: „Azért, ha a te ajándékodat az oltárra viszed és ott megemlékezel arról, hogy a te atyádfiának valami panasza van ellened: hagyd ott az oltár előtt a te ajándékodat, és menj, előbb békélj meg atyádfiával, és visszatérvén vidd fel a te ajándékodat.” (Máté 5:23)

Először békülj meg!

Isten a nyilvános, közösségi dicséretre vágyik. azonban még nem hozza helyre magánéletünk viszálykodásait, versengéseit és megbocsátatlanságait.

Egyszer hallottam egy történetet egy nőről, aki visszaköltözött szülőföldjére, hogy megvásárolhassa azt a tanyát, ahol felcseperedett. Szülei már meghaltak. Első teendő között volt, hogy kitisztíttassa azt a kutat, amelyet még apja ásott. Az évek során annyi minden összegyűlt a kútban, hogy idővel használhatatlanná vált. Munkásokat bérelt fel, akik egész nap ástak és rengeteg tárgyat felhoztak a felszínre. Mikor a bérüket kérték, az asszony így felelt: „Nem. Még nagyon sok minden van odalent. Csak ássanak tovább.” Három napon át ástak. a Harmadik nap este a nő ránézett a szemét és limlomhalomra, és így szólt: „Most fejezték be a munkát.” Az egyik ember megkérdezte, hogy ezt honnan tudja. „Onnan tudom, hogy még kislánykoromban, amikor apám eredetileg kiásta ezt a kutat, beleejtettem egy teásbögrét. Úgy gondoltam, ami legelőször beleesett, az fog legutoljára előkerülni.”

A böjt lehetővé teszi, hogy a Szentlélek elkezdjen munkálkodni az életünkben, és a kútásókhoz hasonlóan elkezdje kiásni mindazokat a limlomokat, amiket ki kell dobnod a lelkedből, hogy újra áramolni tudjon a víz. Nehéz lesz különben elfogadni az Úr kegyelmét és megbocsátását, ha nem jutsz el a szívedben rejlő „teásbögréig”. Fel kell ismerni és ki kell dobni a legelső sérelmet, amit évtizedek óta őrzöl a szívedben, és előfordulhat, hogy hosszú ideig kell ásnod. De ha eljutsz a teásbögréig, az élő víz folyama felfakad benned és felüdíthetsz vele másokat is. Ez Isten fontossági sorrendje.

Szennyes edények

vajon mit nem tettünk még az első helyre, ellentétesen azzal, amit az Úr vár tőlünk?
Jézus szavai szerint: „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Megtisztítjátok a pohárnak és tálnak a külsejét, belül pedig rakva azok ragadvánnyal és mértéktelenséggel. Vak farizeus, ki magadat bölcsnek tartod, tisztítsd meg előbb a pohár és tál belsejét, hogy a külsejük is tiszta legyen!” (Máté 23:25,26)
.
Jézus arra tanította az embereket, hogy engedelmeskedjenek Isten törvényének, amelyekre a farizeusok tanítják őket, de arra intette a sokaságot, hogy ne kövessék a farizeusok cselekedeteit, akik túlzásba vitték a törvényeskedést, és szélsőséges magatartással összezavarták a dolgok rendjét. Például megtisztítottak egy tetszetős poharat kívülről, de a pohár belseje továbbra is mocskos maradt, mert belül nem tisztították meg. Akár az emberi életről beszélünk, akár egy pohárról, először belülről kell elkezdenünk a megtisztítást. A böjt arra késztet, hogy kivesd a bensődből a beleragadt mocskokat, és ettől a külsőd is megtisztul majd.

Van valami a szemedben?

„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert
amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek,
és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek
néktek. Miért nézed pedig a szálkát, ami a
te atyádfia szemében van, a gerendát pedig,
ami a te szemedben van, nem veszed észre?
Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának:
Hadd vessem ki a szálkát a te szemedből, holott
íme, a te szemedben gerenda van? Képmutató,
vesd ki előbb a gerendát a te szemedből és
akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát
a te atyádfiának szeméből.”
(Máté 7:1-5)

Hogy képes legyél meglátni a rosszat embertársad szemében, először meg kell vizsgálnod a saját életedet. Aggódsz a másik emberben levő apró szilánk miatt, miközben a te szemedből egész telefonpózna lóg ki. Másokat ítélgetsz, miközben te sokkal rosszabb állapotban vagy. Pál leírta, mi a helyes hozzállás:
.
„Atyámfiai, még ha elfogja is az embert valami bűn,
ti szellemiek, igazítsátok útba az olyant szelídségnek
szellemével, ügyelvén magadra, hogy meg ne
kísértessél magad is. Egymás terhét hordozzátok,
így töltsétek be Krisztus törvényét. Mert ha valaki
azt véli, hogy ő valami, holott semmi, önmagát
csalja meg.”
(Galácia 6:1-3)

Az itt használt helyreigazítás szó egy görög orvosi kifejezésből származik, ami visszaigazítást jelent. Mint például mikor visszaraknak egy kiugrott izületet. Időnként gondoljunk arra, hogy Krisztus Testének valamelyik izülete kiugrott a helyéből. Ha a szentek kiesnek a helyükről, akkor gyakorlott kezű, gyengéd helyreigazításra van szükségük.

Első az Isten Országa

Itt a keresztények hajlamosak eltéveszteni a fontossági sorrendet. Jézus ezt tanácsolta: „Ne aggodalmaskodjatok, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? Ezeket a pogányok kérdezik. Jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van. Ti keressétek először Isten Országát és az Ő igazságát, és ezek mind megadatnak néktek” (Máté 6:31-33).

Itt is a böjtölés segít különbséget tenni az akaratunk és a valós szükségleteink között. Ha úgy döntesz, hogy nem aggódsz az ilyen kérdések miatt, és először Őt keresed, ezzel olyan hitről teszel tanúságot, ami tetszik Istennek, mivel bízol Benne, hogy megadja neked mindazt, amire szükséged van.

Ha a nyomor ezreket pusztít, akkor a jólét tízezreket. Valamennyien figyeljünk oda Jézus figyelmeztetésére: „Vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek tobzódással, részegeskedéssel, és ez életgondjaival.” (Lukács 21:34)

Az első szeretet
.
Mit válaszolnál, ha most az Úr rád nézne és neked szegezné a kérdést: „Emlékszel az utolsó alkalomra, amikor őrülten szerelmes voltál belém?”
A közelmúltban eltünődtem ezen. Visszagondoltam azokra az időkre, amikor Cherise-nek udvaroltam. Nagyon szerelmesek voltunk, minden pillanatot együtt akartunk tölteni. Ha együtt elmentünk enni, képtelenek voltunk három falatnál többet lenyelni, annyira elteltünk és elbűvölődtünk a másik jelenlététől. Tudom, hogy ez érzelgősnek tűnik, de ha figyelsz rám, megérted, mit akarok mondani. Nem kevés pénzt pocsékoltunk el ételekre teljesen feleslegesen, mert az együtt töltött idő utáni vágyunk sokkal erősebb volt, mint amennyire az ételt kívántuk. Szinte betegek voltunk az egymás iránt érzett szerelemtől. Amikor mindez eszembe jutott, szinte mellbevágott a felismerés. Ezt érzi az Úr, amikor böjtölünk. Ha szinte betegek vagyunk az Úr iránt érzett szeretettől, szinte elfelejtünk enni, és nem esik nehezünkre böjtölni.

Tehát: emlékszel az utolsó alaklomra, amikor otthagytad az ételt, mert annyira eltöltött a „első szeretet”, hogy az étel egyáltalán nem izgatott? Éltél már át olyan időszakot, amikor úgy tűnt, a Vőlegény nagyon távol van? Ilyenkor nem érzed közelinek a jelenlétét, nem buzog benned Isten dicsérete, és nem érzed a régi izgalmat és gyermeki lelkesedést a lelki dolgok iránt. Valószínűleg itt az ideje, hogy leállj a mindennapi elfoglaltságaiddal, az élet gondjaival, és meghirdesd a böjtöt, hogy helyreálljon benned az első szeretet szenvedélye.

Amikor böjtölsz, minden lelassul. Hosszabbnak tűnnek a napok. Hosszabbnak tűnnek az éjszakák, de a keresés csendjében megtalálod Őt, Aki után a szíved vágyakozik.

>> A kicsinyekért

* * *

Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat!

Etikus Adománygyűjtő Szervezet Logó
Evangelizálunk az online térben (Metropolita), evangelizálunk az utcán (Győztes Bárány Közösség), és mélyszegénységben élő családok között, akiket élelmiszerrel, tüzelővel és taníttatással segítünk (Nyitott Ajtók Misszió), valamint egyengetjük állami gondozott gyerekek sorsát (Legyél Nevelőszülő!).
Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6.
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.