Register
A password will be e-mailed to you.

Böjt, hit és türelem

<< A dicsőség palástja

Nem emlékszem már, hányadikos voltam pontosan, amikor elvégeztünk egy kísérletet az általános iskolában. Tanítónénink megkért bennünket, hogy másnap vigyünk be magunkkal egy kiürült tejesdobozt. A dobozt kiöblítettük, és levágtuk a tetejét. Majd a tanítónő kinyitott egy nagy zacskót, ami tele volt fekete virágfölddel, és mindenki kapott belőle a tejesdobozába. Majd mindenki kapott egy-egy szem vajbabot, amit el kellett ültetnünk. Kis lyukat fúrtunk a földbe az ujjunkkal, amibe beleejtettük a magot. Elsimítottam a földet, meglocsoltam az veteményt, ráírtam a nevemet a dobozra, és az egészet odatettem a többi doboz közé az ablakba.

Minden reggel a többiekkel együtt odarohantam az ablakhoz, hogy lássam mi van a magommal. A harmadik napig semmit sem láttunk, ekkor viszont parányi zöld hajtás jelent meg néhány dobozban. A hatodik napra a legtöbb dobozban ott volt a zöld hajtás, némelyiken már a levelet látszottak, de az enyém nem kelt ki. Hat napon át türelmetlenül szaladtam az ablakhoz, hogy megnézzem a dobozomat, de csak föld volt benne. Ugyanúgy locsoltam, mint a többiek. Ugyanúgy sütött rá a nap, mint a többiek veteményére, de az enyém nem hajtott ki. Kíváncsi voltam, egyáltalán ott van-e még a mag.
.
A hetedik napon nem bírtam tovább. Elsőként érkeztem az osztályba, és az ujjammal felástam a földet, hogy lássam, ott van-e még a mag a dobozban. Kihúztam, és persze, hogy már elkezdett csírázni. Ekkor lépett be az osztályba a tanítónő. Amikor látta, mi van a földes ujjacskáim között, kedvesen elmagyarázta, hogy ott kellett volna hagynom a helyén, és türelmesen kellett volna várnom. Mivel túl hamar kihúztam a magot a földből, tönkretettem a termést. Igaza volt. Az összes többi magból erős, magas növény fejlődött ki, és hamarosan több hüvely vajbab csüngött rajtuk. Sokkal több babot szedtünk le, mint amennyit elvetettünk.

Ne ásd fel!

Ez a gyerekkori kísérlet tartós emléket hagyott bennem, mivel rájöttem, hogy a lelki életünkben valami hasonlót élünk át. Szól hozzánk az Úr – ez csupán a mag -, de mélyen beágyazódik a szívünkbe: „Isten megáld engem. Az Úr nagyon kedvel. Isten látja a szükségleteimet, és gondoskodik rólam. Megóvja a családomat, és megmenti elveszett szeretteimet.” Lehet, hogy túl magasnak látod az előtted magasodó akadályokat, de csak fogd azt a parányi hitmagot, és ültesd el ennek a hegynek a tetején, és várj!

A hitnek és a türelemnek kéz a kézben kell járnia

Nem kell hozzá sok idő, hogy felüsse a fejét benned a türelmetlenség. A hegyek csak még magasabbra tornyosulnak, és az elvetett mag semmi hajlandóságot nem mutat arra, hogy kicsírázzon, bármivel is próbálkozol. Látod, hogy mások áldásban részesülnek, a te helyzeteden viszont nem változik semmi. Tűnődni kezdesz. „Valóban Isten szólt hozzám?” mint amikor azon tűnődtem, hogy a mag ott van-e még a kicsi dobozomban. Tudtam, hogy elültettem, és az eszembe sem jutott, hogy valaki esetleg kicsente a földből az én magomat, de minden bizonnyal eltűnt, mert nem történik semmi. Végül elcsüggedsz, ásni kezdesz az ujjaiddal, és túl korán kihúzod a magot, szétzúzva ezzel az ígéretet.

Mindig ez jut eszembe, amikor azt hallom az emberektől, hogy alig telik el egy-két nap a böjtből, máris elcsüggednek. A testükre hallgattak, ahelyett, hogy kitartottak volna a hitükben, és még rosszabbnak érezték a helyzetüket, mint azelőtt. Talán megfeledkeztek arról, hogy hitben kell járniuk és nem látásban? A hitnek és a türelemnek kéz a kézben kell járnia.

Amikor egy férfi odavitte a fiát a tanítványokhoz, hogy szabadítsák meg nyomorúságos állapotából, de a tanítványok képtelenek voltak segíteni rajta. Végül a férfi eljutott Jézus elé, és arra kérte az Urat, hogy könyörüljön meg a fián. Jézus kiűzte a fiút gyötrő démont, a gyermek meggyógyult. Képzeljétek el azt a helyzetet. A tanítványok nem értették, magukban kérdések özöne jött elő, majd egymást is kérdezgetni kezdték. Mi miért nem tudtuk kiűzni a démont? Jézus így válaszolt nekik:

„A ti hitetlenségetek miatt. Mert bizony mondom nektek: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: menj innen amoda, és elmenne, és semmi sem volna lehetetlen néktek.” (Máté 17:20)

Micsoda hatalmas szavak ezek Jézustól! Arra bátorítlak, hogy elmélkedj egy ideig ezen az igén. Ne hagyd magad mögött jól ismert területként. Azok az emberek, akiknek súlyos akadályokkal kell szembenézniük, általában azt gondolják, hogy „nagy hitre” van szükségük ezek leküzdéséhez. De Jézus nem ezt mondta! Hanem azt: semmi sem lehetetlen a számunkra, de nem akkor, ha nagy hitünk van, hanem ha akkora hitünk van, mint a mustármag.

Egyszer valaki direkt küldött nekem egy mustármagot Izraelből. A vajbab körülbelül négyszázszor akkora, mint a mustármag. De a vajbabból csak kicsi növény fejlődik ki. Ugyanakkor a közönséges mustármag átmérője alig egy milliméter, mégis egy kisebb fává terebélyesedik. A legközönségesebb mustár évelő, évről évre kihajt, és egyre mélyebbre ereszti a gyökereit a földbe. Megpróbálhatod kihúzni ezt a kicsi fát a talajból, de valószínűleg csak eltöröd a törzsét, és a földben maradt gyökérzetből újra regenerálódik a növény. Hát ilyen ez a kicsi mustármag. Ilyen hitre kell szert tennünk.

Miért nem kell nagyobb hit? Mert Jézus arra helyezte a hangsúlyt, hogy milyen nagy Istenünk van, és nem arra, hogy mekkora a hitünk. Ha csak olyan parányi hitünk van, mint a mustármag, az már elég ahhoz, hogy elmozdíthassuk a hegyeket, és semmi sem lesz lehetetlen a számunkra.

Nem szabad a hitünket a probléma nagyságához mérni. Arra kell néznünk, hogy milyen a mi Istenünk.El kell vetnünk a hit magját az utunkban álló hatalmas hegyen, és meg fog mozdulni, mert Jézus ezt mondta.

Nem szabad a hitünket a probléma nagyságával mérni

Amikor Péter megpróbált a vízen járni, alig néhány lépést tudott megtenni, mert levette tekintetét Jézusról, és a kétely meg a félelem lehúzta őt. Amikor merülni kezdett, Jézus kiemelte a vízből, és ezt mondta neki: „kicsinyhitű” (Máté 14:31). Péternek volt egy kicsiny hite, ez késztette arra, hogy megpróbáljon a vízen járni. Ha ezt meg tudta tenni ilyen kicsi hittel, képzeld mi történik, ha a hitünk növekedésnek indul!

Ne felejtkezz meg a hitről!

„Emlékezzetek meg előljáróitokról, akik az Isten szavát hirdették nektek. Gondoljatok életútjuk végére, és kövessétek őket a hitben. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.” (Zsidók 13:7)

Ha a mi Urunk böjtölt, akkor miből gondolhatnánk, hogy nekünk nem kell böjtölnünk? Sehol nincs nyoma annak, hogy Jézus bárkit is meggyógyított volna, mielőtt visszatért a negyven napos böjtről, ami földi szolgálatát elindította. Jézus azt mondta, hogy mi még nála is nagyobb tetteket fogunk végrehajtani, mivel Ő visszatér az Atyához. Ha Jézus nem kezdte meg a csodatételeit böjtölés nélkül, akkor mi ezt hogyan tudnánk megtenni?

A keresztény egyház történetében Isten mindig támasztott olyan férfiakat és nőket, akik hajlandóak voltak odaszánni Neki az életüket, és szorgalmasan keresték őt böjtölve és imádkozva. Hosszú böjtölési időszakoknak tulajdoníthatók az olyan hatalmas ébredések, mint amelyet Evan Roberts  szolgálata révén tapasztaltak Laoszban. Roberts 13 hónapon (!) keresztül böjtölt és imádkozott ezért az országért. Az olyan gyógyító evangelisták, mint John Alexander Dowie, John G. Lake, Maria Woodworth-Etter, Smith Wigglesworth és Kathryn Kuhlman valamennyien megértették a szolgálatukban működő hit hatalmas erejét.

Nincs áttörés?

Lehetnek olyan alkalmak, amikor böjtölsz, imádkozol és kitartasz a hitben, mégsem tapasztalsz semmi változást. Nem akar kibújni a csíra a földből. Gondolj elődeid hitére. Dávid ezt mondta: „Én az ő betegségükben gyászba öltöztem, böjttel gyötörtem lelkemet, imádságom keblemre vissza-visszaszállt. Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem érte, mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva.” (Zsoltárok 35:13-14)

Az Úr megjutalmaz szorgalmadért

Ne engedd, hogy az ellenség lehúzzon a csüggedéssel. Ne felejtsd el, hogy Isten a dicsőség (dicsőítés) palástját adja neked a csüggedtség szelleme helyett. Néha semmi kedvet nem érzel az imádkozáshoz, amikor böjtölsz, de akkor is imádkozz! Meg fog lepni, amikor Isten megjelenik. Mintha az egész menny leszállna rád és dicsőség tölti be a lelkedet.

Ugyanebben a zsoltárban, amikor még Dávid nem kapott választ az imádságára, mégis képes volt hitben várakozni és hirdetni Isten dicsőségét: „Nagy az Úr, aki kívánja az ő szolgáinak békességét. Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsőségedet minden napon.” Zsoltárok 35:27,28) AZ Úr megjutalmaz szorgalmadért, mert örömét leli abban, ha gyermekei jólétben és teljességben élnek.

Emlékezz Ábrahám hitére, ami a „reménylett dolgok valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.”(Zsidók 11:1) Ez a hit tulajdoníttatott neki igazságul, mert hitt Istennek. Bár Ábrahám teste már nem volt alkalmas a gyereknemzésre, mégis vágyakozott saját gyermek után. Isten még nála is jobban vágyakozott ugyanerre, és nemcsak egy fiút ígért neki, hanem annyi leszármazottat, mint égen a csillag. (1Mózes 14:4-6)

Ha Istenbe veted a hitedet valamilyen ügyben, akkor a hitedet gyakorlod, amiben Ő a kedvét leli. Isten álmait álmodod a saját és a családod életéről? Hiszel-e benne, hogy ezek az álmaid – ezek a bizonyítékok – megvalósulnak?

>> Isten fontossági sorrendje

 

 

 

 

 

 

* * *

Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat!

Etikus Adománygyűjtő Szervezet Logó
Evangelizálunk az online térben (Metropolita), evangelizálunk az utcán (Győztes Bárány Közösség), és mélyszegénységben élő családok között, akiket élelmiszerrel, tüzelővel és taníttatással segítünk (Nyitott Ajtók Misszió), valamint egyengetjük állami gondozott gyerekek sorsát (Legyél Nevelőszülő!).
Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6.
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.