A kicsinyekért

<< Isten fontossági sorrendje

„Vegyétek körül a Siont, kerüljétek meg azt, számláljátok meg tornyait.
Jól nézzétek meg sáncait, járjátok be palotáit, hogy elmondhassátok
a jövendő nemzedéknek: Bizony ez sz Isten a mi Istenünk mindörökké,
ő vezet minket mindhalálig!”
(Zsoltárok 48:12-14)

Van még egy nagyon fontos prioritás Isten fontossági sorrendjében, melynek külön fejezetet kell szentelnünk. Isten messze túllát azon, amit mi korlátozott értelmünkkel képesek vagyunk felfogni. Amikor Józsué szavait halljuk: „Én és az én házam az Úrnak szolgálunk” (Józsué 24:15), a legtöbben a házastársunkra, gyermekeinkre, esetleg unokáinkra gondolunk, Isten azonban generációkban gondolkodik.

A Free Chapel gyülekezetben megtartott utolsó böjtötlésünk során az Úr a szívemre helyezte ezt a szakaszt Ezsdrás könyvéből:

Ekkor böjtöt hirdeték ott az Aháva folyóvíz
mellett, hogy megaláznók magunkat a mi
Istenünk előtt, hogy kérnénk tőle szerencsés
utat magunknak, családainknak és minden
marháinknak. Mert szégyeltem vala a
királytól kérni sereget és lovagokat
oltalmunkra a mi ellen ez útban, mert ezt
mondtuk volt a királynak, mondván: A mi
Istenünk kegyelme van mindazokon, akik
keresik, az ő javukra, és az ő hatalma és
haragja van mindazokon, akik elhagyják őt.
És böjtölénk a mi Istenünkhöz könyörgénk
annakokáért, és meghallgatott minket.”
(Ezsdrás 8:21-23)

Azért böjtölünk, hogy megtudjuk, melyik utat válasszuk az életünkben

A babiloni fogságban eltöltött 70 év után Ezsdrás épp arra készült, hogy visszavezesse a Szent Földre Izrael maradékát, fiataloknak egy teljes generációját, akik még soha nem látták a jeruzsálemi templomot, ide számítva a kicsi gyerekeket is. A hazaút rendkívül veszélyesnek ígérkezett, de indulás előtt eldicsekedtek azzal, hogy Isten hatalmas keze oltalmazza őket, ezért kénytelen voltak hitük szerint cselekedni, és elhinni a saját szavaikat.
.
Letelepedtek a folyónál, és Ezsdrás böjtöt hirdetett, hogy a nép megalázza magát Isten előtt, és keressék az Ő orcáját. Meg kellett tudniuk, melyik utat kell választaniuk a saját és kicsinyeik biztonsága érdekében.
.
Azért böjtölünk, hogy megtudjuk, melyik utat válasszuk az életünkben. Nem kell tanácstalanul állnunk a jövőnk és az előttünk álló döntések tekintetében. Böjtölj, keresd az Ő orcáját, és higgy az Ő vezetésében. Vajon elvállaljam ezt a munkát? Feleségül vegyem ezt a lányt? Hozzámenjek ehhez a fiúhoz? Biblikus cselekedet böjtölni és Isten vezetését kérni életed helyes irányára anézve.

Jó példákat találunk erre a Bírák 20:26-ban (Izrael meg akarta tudni, hogy harcba kell-e szállnia Benjámin törzsével), az 1Sámuel 7:6-ban (Isten bűnbocsánatát és védelmét kérték Mispában a filiszteus hadsereg ellen) és a 2Krónika 20:3-ban (itt Jósafát szeretne többet tudni az ellene támadó hadseregről).

Ezenkívül kicsinyeinkért is böjtölünk. Sokáig nem tűnt fel nekem az ebben a megfogalmazásban rejlő szerető gondoskodás.Általában feltételezzük, hogy voltak gyermekek a zarándokok között. De itt Ezsdrás felfedez egy a következő generációt érintő olyan ígéretet, egy olyan lehetőséget, és egy olyan súlyos veszélyt, hogy kísértést érez arra, hogy katonákat kérjen a királytól, akik elkísérik őket. Talán Ezsdrásnak eszébe jutott Dávid régi éneke:

Most tudom, hogy az Úr megsegíti fölkentjét,
meghallgatja őt szent egeiből, jobbjának
segítő erejével. Ezek szekerekben, amazok
lovakban bíznak, mi pedig az Úrnak, a mi
Istenünknek nevéről emlékezünk meg. Azok
meghanyatlanak és elesnek, mi pedig
felkelünk és megállunk.” (Zsolt 20:6-8)

Néhány verssel tovább azt látjuk, hogy Isten meghallgatta és megválaszolta imádságaikat. Úgy tűnik, mintha a böjttel egybekötött ima megnyitna egy újabb frekvenciát Isten fülében! Ezsdrás feljegyezte, hogy amikor 12 nap múlván elindultak és elhagyták az Ahava-folyót Jeruzsálem felé, akkor „a mi Istenünk kegyelme nyugodott rajtunk, megszabadítván minket a ránk leselkedő ellenség kezéből ez úton (Ezsdrás 8:31) Isten kinyújtotta föléjük kezét, jobbja védte őket és kicsinyeiket!

A szégyentelenek

Ha a mai generáció elvesztett valamit, akkor a helyes utat tévesztette szem elől. Mégis felteszem a kérdést: ki böjtöl a mi korunkban a kicsinyek védelméért?
.
A böjt mára teljesen eltűnt a keresztények mindennapi életgyakorlatából. Sokkal nagyobb mértékben hozzáférünk a tömegtájékoztatási eszközökhöz az evangélium hirdetése céljából, mint valaha, de csak nagyon ritkán prédikálunk a bűnről, a bűnbánatról és a megtérésről. A mai gyerekek ki vannak téve a perverzió mindenféle formájának, és a veszély alig egy gombnyomásra van tőlük: a tévében, az interneten, a mobiltelefonon, vagy amikor egy bevásárlóközpontban kószálnak.
.
Elszorul a torkom a síró próféta, Jeremiás szavaitól, amikor megpróbálom hangosan felolvasni. Isten ezt mondja egy bűnös nemzedékről:

„Szégyenkezniük kellene, hogy utálatosságot
cselekedtek, de szégyenkezni nem szégyenkeznek,
még pirulni sem tudnak; ezért elesnek majd az
elesőkkel, megfenyíttetésük idején elhullanak.
(Jeremiás 6:15)

Isten a mi egyetlen dicsekvésünk!

Abban a korban, amikor a melegek és a leszbikusok magatartását normálisnak tekintik az egyetemeken, amikor az orális szex és minden elképzelhető perverzitás fölött összekacsintanak és ajánlják (a mai kamaszok ezt formális vagy műszüzességnek nevezik), amikor a házasság előtt és mellett folytatott szexuális kalandokat teljes mértékben elfogadhatónak tekintik, akkor kicsinyeink olyan helyzetben vannak, hogy a szégyentelenek generációja válhat belőlük. Annyira hozzászoktatják őket a bűnhöz, hogy amikor szégyentelen gonoszság szemtanúi lesznek, majd csak vigyorognak, ahelyett, hogy elvörösödnének és elfordulnának.

Az ellenség egész generációkat ejt foglyul ma. Markát egyre szorosabbra zárja, és mocskos mancsa egyre távolabbra elér. Oda kell állnunk a keresztutakra. „Álljatok az utakra, és nézzetek szét, és kérdezősködjetek a régi ösvények felől, melyik a jó út, és azon járjatok, hogy nyugodalmat találjatok a ti lelketeknek.” (Jeremiás 6:16)

Meg kell tanulnunk bízni az Írás megbízhatóságában, amikor a világ a feje tetejére áll

Módunkban áll Ezsdráshoz hasonlóan felállni és szent böjtöt hirdetni gyermekeinkért (Ezsdrás 8:21), és keresni az Urat, hogy mutassa meg nekünk a megfelelő utat ennek a generációnak a vezetésére. Amióta böjtölünk a Free Chapel közösségben, látjuk amit az Úr vezet bennünket.
Legidősebb lányom, Courtney ebben az évben teljesítette a 21 napos böjtöt. Még csak most kezdte el a középiskolát. Erősen tudatosul benne saját üdvössége, és a kor, amelyben élünk. Hitem szerint a böjt eredménye volt az, hogy szívében erős késztetést érezve nemrég odajött hozzám: „Apu, én szeretem Istent, de még mindig nem tudom, mi a terve velem. Nem tudom, ki vagyok, és nem tudom, mit vár tőlem.”

Meg kell tanulnunk bízni az Írás megbízhatóságában, amikor a világ a feje tetejére áll. Az Ő ígérete a mi „műszereink”, amikor dühöngenek az élet viharai. Van a gyülekezetünkben egy pilóta, és alkalmanként felszállhatok vele. Néhány dolgot megtanított nekem a repülésről. A legfontosabb, hogy a pilótának meg kell tanulnia bízni a repülőgép műszereiben. Ha az ember egy kis repülőgép fedélzetén viharba kerül, a vihar össze-vissza fogja dobálni a gépet, ilyenkor a pilóta nem támaszkodhat az érzéseire. Elveszíti az egyensúlyérzékét, talán még azt sem veszi észre, ha fejjel lefelé repül. Ilyenkor csak az segít, ha rábízzuk magunkat a műszereinkre – rá kell bíznunk magunkat a Szentírásra.

Nagyon megalázó, amikor ki kell zárnunk az elménkből mindazt, ami a világ bölcsessége és véleménye szerint helyes, és megbízni a repülőgép néhány digitális műszerében, de itt fontos tanulnivalóink vannak. Jakab ezt mondja:

„Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak pedig
kegyelmet ad. Engedelmeskedjetek azért Istennek,
álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek.
Közeledjetek Istenhez, és közeledni fog hozzátok.
Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök, és
szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívűek.
Nyomorkodjatok és gyászoljatok és sírjatok, a ti
nevetésetek gyászba forduljon, és örömötök
szomorúságba. Alázzátok meg magatokat az Úr
előtt, és felmagasztal titeket.” (Jakab 4:6-10)

Dániel megalázta magát az Úr előtt. 3 hétig böjtölt és imádkozott, míg végül megjelent előtte egy angyal: „Ne félj Dániel, mert az első naptól fogva, hogy szívedet adtad megértésre és sanyargatásra a te Istened előtt, meghallgattatnak a te beszédeid, és én a te beszédeid miatt jöttem.” (Dániel 10:12)

A böjt nem arra szolgál, hogy „hátracsavard Isten karját”. Nem azért böjtölünk, hogy rávegyük Istent, hogy akarata ellenére tegyen valamit. A böjt arra szolgál, hogy a cél felé forduljunk, és felkészítsük a szívünket a bekövetkező eseményekre. Ha te keresed Őt, Ő lehajol feléd és meghallgatja a kérésed.

A böjt felfogható a pokol ellen folytatott éhségsztrájknak is. Böjttel egyértelműen nyilatkozunk az ördögnek, aki az étel kísértésével vitte bűnbe Ádámot és Évát. Gandhi alázatos indiai vezető volt, aki szembeszegült a gyarmatosító Brit Birodalommal nemzete érdekében. Nem alkalmazott erőszakot az angolok ellen. Egyszerűen éhségsztrájkba kezdett, és végül sikerült felhívnia a világ figyelmét.

Amikor böjtölünk, ezzel éhségsztrájkot folytatunk a pokollal szemben, és ezt mondjuk: „Engedd szabadon azokat, akiket megkötözött a megtévesztés, a hazugság, az alkohol, a kábítószerek, a pornográfia, a hamis vallás, stb!”

Tanúságtételek

Egy asszony a 21 napos böjtje után csodálatos eredményről tudott beszámolni:

Férjemmel együtt elhatároztuk, hogy a böjt során elsősorban családunk meg nem tért tagjaiért imádkozunk. Van egy 16 és egy 14 éves unokahugom, és egy 60 éves bátyám, mind gyakorló buddhisták. 16 éves unokahugom elfogadta Jézust Megváltójaként, és kb 10 nappal a böjt megkezdése után a 14 éves unokahugom is megtért. De még ennél is több történt: tegnap, amikor a bátyámmal beszélgettem, elmondta nekem, hogy elfogadta Jézust Megváltójául, ami a bátyámat ismerve hatalmas csoda!

Egy másik hölgy nagyon hasonló történetet mesélt el, neki kamasz fiai tértek meg a böjt folyományaképpen.

Egy San Antonio-i nő levelet írt nekünk:

A nővérem, az unokaöcsém és én először csatlakoztunk a gyülekezet huszonegy napos böjtjéhez. Látom Isten kezét magamon és a családomon. Olyan hatalmas változásokat élünk át, mint még soha. Sok év után először láttam a fiamat józanul (harmincöt éves). Isten áldjon meg téged és a gyülekezetet, az Úr iránti engedelmességetekért.

A következő történetet egy drága házaspár osztotta meg velünk, akik munkatársaink a Free Chapel gyülekezetben.

Az orvos még az esküvőnk előtt tájékoztatta a feleségemet arról, hogy soha nem lehet gyermeke, és nem sok esélyt látott arra, hogy orvosilag ez a helyzet javítható lenne. Röviddel az esküvőnk után Gainesville-be költöztünk, itt hallottunk először Franklin pásztorról és a huszonegy napos böjtről szóló tanításról. A prédikáció arra buzdította a hallgatókat, hogy higgyenek a böjt négyféle jutalmában, melyek közül az egyik a testi gyógyulás. Minden reggel úrvacsorát vettünk és imádkoztunk a böjt célkitűzéseiért. A huszonegyedik napon ünnepi istentiszteletet tartottunk, és közösen megtörtük a böjtöt. A feleségem fáradtnak érezte magát, és csak a biztonság kedvéért vett egy terhességi tesztet. Egyértelműen kiderült, hogy terhes!

Viccesen mondtuk egymásnak, hogy még csak meg sem próbáltunk csodát kérni, de Isten csodálatosan megerősítette a hitünket a neki áldozott időszak utolsó napján. Egyszer csak ott volt a termékeny méh, amiről az orvosok azt mondták, ilyen soha nem lesz. Szülészorvosunk szintén keresztény volt, és együtt örült velünk a havi felülvizsgálatok alkalmával. Mindig tökéletes volt a feleségem állapota, a méh és a magzat fejlődése, egyetlen komplikáció sem lépett fel. Caden annyira jól érezte magát odabent, hogy valójában a szülésre kiírt időpont után egy héttel érkezett meg.

Félóra alatt, öt tolófájással született meg 3,75 kg-os, egészséges kisfiunk. Édesanyja mindössze 155 cm magas és „vasággyal együtt” is mindössze 47 kg. Fiunk még soha nem volt beteg, eddig semmilyen orvosi kezelést nem igényelt. A fiam – örömteli egybeesésként – a születésnapomon született, és októberben lesz 4 éves.

Eljött az ideje annak, hogy a szülők Ezsdráshoz hasonlóan felálljanak, böjtöljenek, keressék az Isten által kijelölt utat és az Ő védelmét a következő generációk számára. Kicsinyeink számítanak ránk.

>> Elég éles a kardod?

Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat!

Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6. Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05 HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

15 hozzászólás

Válaszolj Válasz elvetése

Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6.
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005