Regisztráció



A jelszavát emailben elküldtük.

A dicséret palástja

<< Kedves volt Istennek

“Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem. Az én segítségem az Úrtól van,
aki teremtette az eget és a földet. Nem engedi, hogy lábad inogjon; nem szunnyad el a te őriződ.
Ímé, nem szunnyad és nem alszik az Izráelnek őrizője!”
Zsoltárok 121:1-4

Az ember soha nem felejti el a szomorúságnak és a veszteségnek azt az érzését, ami egy hozzá közel álló ember elvesztésekor elárasztja. Nagyon szerettem apámat. Amikor 1991-ben eltávozott, hetekbe telt, mire leráztam magamról a gyász és a fájdalom első hullámát. Minden reggel, amikor felébredtem, újból rámtört a veszteségnek ugyanaz az intenzív érzése: apa meghalt. Csodálatos apa és nagyapa volt. Nagyon hálás vagyok, amiért olyan sok közös emlékem lehet vele. Élete valójában folyamatos ünneplés volt. Bár tudtam, hogy apa az Úrnál van, távozásával mégis tátongó űrt hagyott maga mögött, melyet nagyon sokáig szívbemarkoló fájdalommal éreztem.

Máté evangéliumának 9. részében azt látjuk, amikor Keresztelő János tanítványai odamennek Jézushoz és megkérdezik tőle: “Miért van az, hogy mi és a farizeusok sokat böjtölünk, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?” (14.vers)

Jézus így válaszolt: “Vajon szomorkodhat-e a násznép, amíg vele a Vőlegény? De eljönnek azok a napok, amikor elvétetik tőlük a Vőlegény, és akkor böjtölni fognak.” (15.vers)

Nem ez az egyetlen alkalom, amikor a szomorkodás és a böjt szó felcserélhetően szerepel a Bibliában. Az Úr ebben a beszélgetésben egyértelművé teszi, hogy a böjtölés nagyon hasonlít a szomorkodáshoz, bánkódáshoz. Amikor böjtölünk, ezt egyáltalán nem ünnepként éljük át. A böjt annak az ideje, amikor megpróbálunk belépni Isten jelenlétébe, amikor keressük Őt és mellőzzük a test dolgait. A böjt megkezdése után néhány órával megtapasztaljuk, hogy elsősorban az ételek körül forognak a gondolataink, azután már a gyomrunk is korogni kezd.

Ennek ellenére alig várom a közös böjtöléseket, melyeket a gyülekezetemmel évről évre folytatunk azokért a jutalmakért, amiket azért a kitartó Isten-keresésért kapunk, ahogy abban a teljes közösség résztvesz. Jézus azt mondta: “Boldogok, akik sírnak: mert ők megvigasztaltatnak.” (Máté 5:4) Ki más lenne a Vigasztaló, ha nem a Szentlélek?

Izaiás próféta is így kezdi a jóhír kihirdetését a 61. fejezetben, amikor előre kijelenti Krisztus érkezését, hogy Ő azért jön, hogy:

hogy megvigasztaljam minden a gyászolókat,
és koszorút adjak a hamu helyébe, örömnek
olaját (protestáns fordyításban: dicséret palástját)
gyászruha helyett, a szomorúság lelke
helyett meg ünnepi öröméneket.
Az igaz élet tölgyeinek nevezik majd őket,
akiket az Úr ültetett el, az Ő dicsőségére!
(Izaiás 61:2,3)

Hiszem, hogy amint a gyülekezet megtanul közösen böjtölni (vagyis bánkódni), akkor meg fogjuk látni, amint Isten sokféleképpen elkezdi megvalósítani ezeket az ígéreteket. Tapasztalod-e életedben a “kiégettség” érzését: múltbeli sérülések, visszafordíthatatlanul be nem teljesült álmok csúnya emlékeztetőit? Ne szórd szét ezt a hamut. Isten ékességet ad a hamu helyett. Az Ő Jelenlétének kenetét, az öröm olaját, a dicsőség palástját a gyász helyébe.

A böjt megtöri a csüggedtség szellemét

A csüggedtség szelleme a reménytelenségre, a depresszióra, a lehangoltságra vonatkozik. A világ beleesett a legrégebbi csapdába. Az emberek ivással, dohányzással, gyógyászati célú szerekkel, orvosságokkal, túlzott evéssel, és más káros és bűnös magatartásformákkal próbálják lerázni magukról a csüggedtség szellemét. Gondolj csak arra a rengeteg reklámra, amelyek fogyókúrákat, antidepresszánsokat, a dohányzásról való leszokás eszközeit kínálják. A televízió tele van a gyógyszergyárak hirdetéseivel.

Ahelyett, hogy további dolgokat vásárolnánk, hogy enyhítsünk a fájdalom és elhagyatottság érzésén, inkább böjtölnünk kellene és keresni Istent, aki a dicséret palástját adja a csüggedtség szelleme helyett, mely annyi embert gyötör. Miért nevezi a dicséretet palástnak?

Sokunk számára kézzelfogható tapasztalat, hogy a depresszió és a lehangoltság pontosan olyan érzés, mint amikor valakinek egy palást borul a vállára. Betakarja viselőjét sötét kétségbeeséssel. Ez egy súlyos palást, mely folyamatosan húzza az embert lefelé. Nem engedi, hogy felemeld a fejedet, és Istent dicsérve fellendítsd a kezed.

A csüggedtség kiszívja az életedből Isten imádatát és dicséretét. A közösségi élet és a templomban eltöltött idő nagyon nyomasztó tud lenni, ha nem tanulod meg imádni Istent. Tudom, hogy ez a kijelentés furcsának tűnhet, de akkor is igaz. Nincs rosszabb egy olyan közös imánál, mely elveszítette a dicsőítés palástját, és helyette magára vette a csüggedtség szellemét. Isten jobban vágyakozik az örömteli imádó és dicsőítő szívünkre, mint a szentmisén való puszta részvételünkre. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy akár mellőzhetjük is a templomba járást, hanem azt, hogy az együtt töltött időt az egyedül töltött alkalmakhoz hasonlóan csodálatos és hatalmas Istenünk dicsőítésének és imádatának kell meghatároznia. A dicséret tehetetlenné teszi az ellenséget!

Egyik kedvenc példám ismét eszembejut a Krónika 2 könyvéből. Jósafát királynak megmondták, hogy nagy sokaság jön népe ellen Szíriából, és már a határban vannak. A királyt félelem töltötte el, és az Urat kezdte keresni, és egész Júdában meghirdette a böjtöt.

Jósafát nem sokkal korábban végzett Júda királyságának rendbetételével. De alig kezdték el élvezni a belső békét, amikor megtudták, hogy egy akkora hadsereg tart feléjük, amit ők képtelenek lennének legyőzni. Jósafát akár meg is halhatott volna a csüggedtség szellemének súlya alatt. Elkezdhette volna vádolni Istent. Az Ige azt mondja “megfélemlék”, de csak egy pillanatig időzött ebben az állapotban. Azonnal rávette magát és az egész népét, hogy böjtölve és imádkozva keressék az Urat. De amit még megtett, arra érdemes odafigyelned. Utána elfoglalta a helyét a nép nagy gyülekezetében, és dicsőítésbe kezdett! Hirdette Isten nagyságát és mindazt, amit Isten értük tett. Végül így szólt: “Mert nincsen mibennünk erő e nagy sokasággal szemben, mely ellenünk jön. Nem tudjuk, mit cselekedjünk, hanem csak terád néznek a mi szemeink.” (12 vers) Majd várakozni kezdtek. /Nem hasonló-e a helyzet a mai Magyarországgal is? – a szerk.megjegyzése/

Hányszor kapjuk magunkat azon, hogy ezt mondjuk: “Fogalmam sincs, mit tegyek! Képtelen vagyok ekkora problémát megoldani!” Nekünk is Istenre kell emelnünk a tekintetünket.

A történet így folytatódik: “Akkor Jaházielre… aki az Asáf fia közül való Levita vala… az Úrnak Lelke szálla, a gyülekezet közepette.”(14.vers) Isten azt mondta nekik, hogy nem nekik kell harcolniuk, mert Ő harcol értük. Pontosan megmondta, hol lesz az ellenség, de ezt is hozzátette: “Nem kell nektek harcolnotok, hanem csak álljatok veszteg, és lássátok az Úrnak szabadítását rajtatok. Júda és Jeruzsálem, ne féljetek és ne rettegjetek! Holnap menjetek ellenük, mert az Úr veletek lesz” (17.vers)

Nem tudom, ti hogy vagytok ezzel, de amikor ráeszmélek, hogy az Úr ellenségeim megsemmisítésére készül, az számomra elegendő ok arra, hogy kiáltsak! Júda fiai pontosan ezt tették. Fiatalok és öregek “felállának, hogy az Urat, Izráel Istenét nagy felszóval dicsérjék.” Másnap kora reggel kimentek arra a helyre, ahova az Úr vezette őket. Ekkor Jósafát újból szólt a néphez:

“Hallgassatok rám, Júda és Jeruzsálem lakói!
Bízzatok az Úrban, a ti Istenetekben, és akkor
életben maradtok. Higgyetek prófétáinak, és
boldogok lesztek!” Miután ezt a tanácsot adta
a népnek, felállította az Úr énekeseit, hogy
kivonuláskor, a hadba keltek élén szent díszben
magasztalják Őt e szavakkal: “Dicsérjétek az Urat,
mert irgalma örökkévaló!”
(2Krónika 20:20-21)

És akkor most figyeld meg, mi történt, amikor elkezdték a dicséretet: “az Úr ellenséget szerze az Ammon fiai és a Moábiták és a Seir hegyén lakozók ellen, akik Júdára jövének, és megverettetének.” (22.vers)

Nagy erő van a közös böjtölésben és a közös dicséretben! Megnyitja a gyógyulás, a szabadulás, a győzelem és a megtisztulás folyamait az Úr házában. Eljött az ideje, hogy a hamut olajra, a gyászt örömre, a csüggedtség köntösét pedig a dicséret palástjára cseréljük.

Amit az evés eredményez

Nem sokall azelőtt, hogy megkezdtük volna a közös böjtöt, felhívott az egyik barátom. Legnagyobb meglepetésemre ezt mondta: “Annyira sajnállak!” Azért sajnált, mert arra készültem, hogy megvonjam magamtól az ételt annak öröméért, hogy az Urat kereshetem a következő huszonegy nap során.

Így válaszoltam: “Te csak ne sajnálj engem! Valójában én sajnállak téged.” Majd kihívás elé állítottam: “Van egy ajánlatom a számodra. Te csak nyugodtan egyél a következő 21 nap alatt. Az év végén összehasonlítjuk a jegyzeteinket, és majd meglátjuk, hogy az étel, amelyet megettél, megszerezte-e neked mindazt, amit a következő 21 nap alatti böjt nekem megszerez.” Dániel 1:15 tanúsága szerint az evés nem képes olyan eredményre, amire a böjt képes.
.
Nagy erő van a közös böjtölésben és a közös dicséretben!

Nagy áldásnak tekintem, hogy olyan közösséghez tartozhatok, amely közösen böjtölve keresi Istent. Sokaknak megváltozott az életük a böjt eredményeként. Egyszer karácsony környékén drámai változás állt be egy fiatalember életében, akit most James-nek fogok nevezni. Mint mindig, most is közös böjttel kezdtük az évet. Az előző év folyamán sok csoda történt az emberek életében. Azon a bizonyos péntek estén a családommal együtt részt vettem a gyülekezetben, majd elindultunk hazafelé. Útközben lekanyarodtunk egy élelmiszer áruházhoz, hogy gyorsan bevásároljak még valamit a hétvégére.

Betettem az ennivalókat a kosárba, majd beálltam a pénztárnál a sorba. Láttam, hogy a kocsiban maradt gyerekek és a feleségem az ablakon keresztül figyelnek. Ekkor vettem észre Jamest. Ott állt mögöttem a sorban, néhány doboz sörrel a kezében. Összetalálkozott a tekintetünk. Először nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget az esetnek, mert csak arra koncentráltam, hogy gyorsan megvegyem, amit kellett, és visszamenjek az autóhoz. De ne felejtsd el, hogy az év elején 21 napig böjtöltem, és a böjt fogékonnyá tesz bennünket Isten hangjára. Bensőmben meghallottam az Úr hangját: “Mondd meg neki, hogy nagyon értékes az Én szememben.”

Újból James-re néztem, ő visszanézett, aztán hirtelen eltűnt. Közben kifizettem a vásárolt árut, és tudtam, hogy valamit mondanom kell neki. De nem láttam hol van, azért kimentem a kocsimhoz. Amikor kinyitottam az ajtót, a feleségem és a lányok kórusban kiabáltak: “apa! Apa! Nézd! Nézd!”

A digitális kamera kijelzőjére néztem – ami azért volt nálunk, hogy felvételeket készítsünk a gyülekezeti színdarabról – és láttam, hogy felvételeket készítettek arról a fiúról, aki ott állt mögöttem a sorban. Feleségem és a lányok távolról meglátták, amint ez a srác sört és bort lop az üzletből, sőt még felvételeket is készítettek róla. Neki kellett volna tovább adnom az Úr üzenetét: “Nagyon értékes vagy az Én szememben!” A szívem összeszorult. Lehetőséget kaptam, hogy elmondjam ennek a fiatal férfinak, mennyire értékes Isten szemében, hogy nem kell a régi életmódját folytatnia – az ellenségtől legyőzve, a csüggedtség szellemének a szorításában. De nem enegedelmeskedtem istennek, és ettől nagyon rosszul éreztem magam.

Mindent elmondtam a családomnak. Mire a lányom azt mondta:
– Tudom, hova ment. Elment a következő szupermarketbe.
– Gondolod?
– Garantálom. Egy piros Camaro-ba ült be.
– Gyerünk! – feleltem. – Adjunk hálát Istennek a második lehetőségért!

A következő szupermarkethez hajtottunk, és miközben a parkolóban köröztem, a lányom észrevette a piros Camaro-t. Kipattantam a kocsiból, és tudtam is, hol kell keresnem a fiút: az alkoholos italok részlegén! Ott is volt, bevásárlókosara színültig tele sörrel és borral. A folyosó végéhez tolta a kocsit, ahol a nyitott raktárajtón keresztül különösebb gond nélkül kijuthatott az üzletből a rakományával.

De Istennek nem ez volt a terve James-szel. Egyenesen odamentem hozzá és megszólítottam:
– Ön nem ismer engem, és én sem ismerem magát, de Isten azt akarja, hogy tudja: Ön nagyon értékes az Úr szemében.
Egy pillanatra rám meredt.
– Mit mondott?
A zsebembe nyúltam. Volt nálam negyven dollár, odaadtam neki ezekkel a szavakkal:
– Tudom, hogy valószínűleg alkoholt fog venni ezen a pénzen, de engedelmeskednem kell Istennek. El kell mondanom önnek, Uram, hogy Ön nagyon értékes Isten szemében és nagyon szereti Önt.
– Kicsoda maga?
– Prédikátor vagyok.
– És hol?
– A Free Chapel gyülekezetben, a McEver úton.
A fiú remegni kezdett, majd ezt mondta:
– Köszönöm. Tudja, képtelen vagyok leszokni – mutatott a kocsira. – Hat elvonókúrán vagyok túl, és képtelen vagyok abbahagyni.
Megismételtem neki Isten üzenetét, mire kicsit hátralépett.
– Készen áll arra, hogy kimenjen és itthagyja az egészet? – kérdeztem tőle.
Nagyon komolyan a szemembe nézett, és így szólt:
– Menjünk!

Kimentünk a parkolóba. A lányok az autóban ültek és egész idő alatt a fiúért imádkoztak. A fiú a könnyeit törölgetve jött ki. Átöleltem, és ezt mondtam neki:
– Jézus segítségét kell kérned, fiam. Ő ismer és megért téged. Elküldött engem hozzád ma este, hogy elmondhassa neked: nagyon értékes vagy a szemében.

Mindenki más, és maga James is mást mondott: “Te értéktelen vagy. Soha nem lesz belőled semmi. Az életed egy hatalmas kudarc. Elvesztegetted a lehetőségeidet.” De Isten teljesen más szemmel néz ránk. Imádkoztam James-szel ott a parkolóban, majd szétváltunk. Búcsúzóul ezt mondta:
– Ott leszek a gyülekezetében, pásztor.

Elkezdtem érte mindennap imádkozni. Már jól benne voltunk a közös böjtünkben, amikor az egyik vasárnap délelőtt láttam, hogy James közeledik felém. Széles mosoly ült az arcán.
– Mondtam, hogy itt leszek!
Ez a böjt is egy csodával kezdődött!
.
Nem számít, mi zajlik az életedben éppen most, dönthetsz, hogy böjtölve és imádkozva keresed azt az Istent, Akinek a szemében te nagyon értékes vagy! Ne higgy az ellenség hazugságainak! Ne merülj el még mélyebben a csüggedtség szelleme alatt! Isten az öröm olaját és a dicséret palástját tartogatja számodra. Az Ő igája gyönyörűséges, és az Ő terhe könnyű. A böjtölés hatására az Ő szemén keresztül kezded el majd látni saját magadat.

>> Böjt, hit és türelem

 

A Metropolita Egyesület többféle céljához adományokat gyűjtünk, hogy újabb keresztény médiafelületeket hozhassunk létre. Tervünk egy papi hivatásról szóló oldal, egy online imaközösségi felület létrehozása, és szeretnénk a nagy keresztény misztikusokat hangoskönyvben elérhetővé tenni. Ebben kérjük anyagi segítségeteket.

Az adományt paypal-on keresztül (ha a linkre kattintasz) és közvetlen utalással is be tudjuk fogadni.

Metropolita Egyesület
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428
Adószám: 18876842-1-41
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Köszönjük!!!

Metropolita Egyesület
1024 Budapest
Ezredes utca 13.

Ft

Állítsd be mennyit szeretnél adományozni

Fizetési mód választása
Személyes adatok

Számlázás részletei

Összes adomány: 5000Ft

Hasonló bejegyzések

35 hozzászólás

  1. Bella asszony

    Akár vonhat is párhuzamot a szerkesztő a bibiai történés által megvilágítva a mai helyztet , a jobb érthetőség miatt mert a biblai töröténések is önmagukban nem sokat érnek, ha nem tudjuk mában leföldelni.

    Válasz
  2. anyone

    A magyar szerkesztőnek nem kellene belekevernie a cikkbe Magyarország helyzetét , főleg hogy ha az a politikáról szól, Orbán úr kormányának a politikája elleni megérdemelt támadásról és nem Magyarország elleni támadásról – szerintem nem kellene párhuzamot vonni a bibliai történettel !!

    Válasz

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.