Isten veled vacsorázik?

<< Csapd agyon a legyeket!

„Hálával áldozzál az Istennek,
és teljesítsd a fenségesnek tett fogadásidat!
És hívj segítségül engem a nyomorúság idején,
én megszabadítlak téged, és te dicsőítesz engem.”
(Zsoltárok 50:14-15)

Ha nem vigyázunk, könnyen megtörténhet, hogy az életünk visszacsúszik a régi kerékvágásba és szokásokba úgy, hogy még csak észre sem vesszük. Megtörténhet, hogy hívő emberként imádkozol, olvasod a Bibliát, és minden héten jársz templomba, közösségbe, mégis szem elől téveszted az első szeretetet. Az élet gondjai-dolgai miatt eljuthatsz egy olyan pontra, hogy elveszíted a frissességedet, a lelkesedésedet és a fogékonyságodat a Szentlélekre.

Édesanyám kiválóan főzött. De ha más tennivalói annyira lefoglalták volna, hogy minden este csak fasírtot tesz az asztalra, valószínűleg rövid időn belül keresek egy másik helyet, ahol ehetek. Bizonyára nem egyszer elhangzott volna: „Ó, anyu, már megint fasírt?” Mi lenne, ha Isten egyszer megéhezne, és mi nap mint nap mással sem táplálnánk, mint ugyanazokkal a kiüresedett, szokássá merevedett vallási műveletekkel? Szinte hallom, amint mennyei Atyánk felsóhajt: „Már megint csak vallásosság?”

Szabadulj ki a vallásosság szorításából

Ezért mondta Isten Izraelnek:„Ha megéheznék, nem mondanám meg neked, mert enyém e világ és ennek mindene.” (Zsoltárok 50:12) Övé minden marha minden legelőn. Nincsen szüksége a szokásainkra. Nem kedveli az üres, lelketlen tevékenységeket. Nem elégszik meg a „maradékkal”, amit meghagyunk, mert van módja rá, hogy máshol egyen. Őt a szívünkből származó igazi imádat táplálja és elégíti meg – és ezt érdemli meg. Vallásosságunk, mellyel hetente egyszer megteszünk bizonyos gesztusokat, érdektelen a számára, mert Ő arra vágyik, hogy szívből engedelmeskedjünk az Ő Igéjének.

Hogy kerül ez a téma egy böjtöléssel foglalkozó írásba? Nagyon egyszerű. A böjtöléssel folyamatosan megújíthatjuk magunkat. A böjtölés fegyelme kiszabadít minket az élet taposómalmából. A böjt az imádat egy formája, általa felajánljuk testünket Istennek élő, szent és Neki kedves áldozatul. (Róma 12:1) A böjt fegyelme megaláz minket, emlékeztet Istentől való függésünkre, visszahelyez az első szeretet állapotába, és elmélyíti a kapcsolatunkat Jézussal.

Isten arra vágyakozik, hogy hatalmas erővel cselekedhessen az életedben

A veled kapcsolatos terveiben mindig az előrehaladás és a fejlődés szerepel. Úgy szeretne beszélgetni veled, mint ahogy a barátainkkal beszélgetünk. Így beszélt Ábrahámmal is. Amikor Isten leszállt, hogy ítéletet hirdessen Szodoma és Gomora felett, útközben megállt Ábrahám sátránál.

Képzeld el, hogy egy szép napon kinézel az ablakon, és azt látod, hogy Isten közeledik az ajtódhoz! Ábrahám imádta Istent, és hívását követve mindent hátrahagyott és bizalommal követte Őt arra a helyre, amit mutatott neki. Imádatával hosszú éveken át „táplálta” Istent, és váratlanul lehetősége nyílt arra, hogy természetes szinten is vendégül lássa Őt. Ha megelégíted Istent, akkor Ő közel von magához téged, és felfed előtted olyan titkokat, amelyeket mások elől talán elrejt. Miután ettek, Isten elmondta Ábrahámnak és Sárának, hogy egy éven belül fiúk születik, és elmondta Szodomával és Gomorával kapcsolatos tervét is. Ábrahám ekkorra már igen bensőséges kapcsolatban élt Istennel, ezért közbenjárhatott azokért az igazakért, akik a bűnös városokban éltek.

Dicsőséges Királyunknak vannak olyan tulajdonságai, melyeket közömbös, érdektelen hívők előtt soha nem fed fel.

A közbenjárásnak vannak olyan falai, melyeket egy szenvedélyt nélkülöző vallásos ima soha nem lesz képes lebontani.

De ha lépéseket teszel annak érdekében, hogy ne csak megszokásból, hanem úgy imádd az Urat, ahogyan Ő méltó rá, akkor elkezded meglátni lényének azokat a dimenzióit, amiknek addig a létezéséről sem tudtál. Isten elkezdi megosztani veled a titkokat Önmagáról, a terveiről és rólad.

Dávid Isten szíve szerint való férfi volt.

Gyakran böjtölt, és ilyenkor nemcsak az ételektől tartózkodott. Gyermekkorában sok időt töltött a mezőn egyedül, kizárólag nyája és Istene társaságában. Felnőttként hosszú ideig a puszta életéért kellett menekülnie. Dávid magányában írta a 34. zsoltárt, amikor Saul elől futott. De Dávid még ilyen körülmények között is felgerjesztette magában Isten imádatát, és kijelentette: „Áldom az Urat minden időben, dicsérete mindig ajkamon van!” (34:1) és „Érezzétek és lássátok, hogy jó az Úr!” (34:9)
.
Ha valaki csak megszokásból dicsőít, az ilyen körülmények teljesen földhöz vágják. De Dávid tudta, hogy ha imádja az Istent, ezzel felmagasztalja Őt. Valamennyiünkhöz szól máig érvényes felhívása: „Dicsőítsétek velem az Urat!” (34:4)
.
Az én gyerekkoromban még nem volt Playstation vagy Wii. Mi nagyon egyszerű játékokkal játszottunk és inkább a fantáziánkra támaszkodtunk. A legnagyszerűbb ajándék, amit a szüleimtől valaha kaptam, egy hatalmas kézi nagyítólencse volt. Egy hat éves fiú számára micsoda izgalom volt ez! Ha a nap felé fordítottam, össze tudtam vele gyűjteni a napsugarakat, és lyukat égethettem a papíron, vagy akár meg is süthettem egy gyanútlan hangyát. De persze ott volt még a legfontosabb tulajdonsága: bármit fel tudott nagyítani, amit látni akartam. Így megláthattam olyan részleteket is, amik nagyítás nélkül kivehetetlenek voltak.

Dávid felszólít, hogy imádjuk vele együtt az Urat. A felmagasztalás szó felnagyítást is jelent. Ha imádod Istent, ezzel nemcsak felmagasztalod, hanem fel is nagyítod, és minden másnak a méretét és erejét lekicsinyíted magad körül. A 34. zsoltár 5. versében Dávid ezt is mondja: „Kerestem az Urat, és meghallgatott engem, és minden félelmemből kimentett engem.” Isten meghallgat téged, ha odaszánod szívedet az Ő imádatára és magasztalod Őt, és odaszánod testedet is az Ő imádatára és böjtölsz. Ha így felmagasztalod (felnagyítod) az Urat, ezzel összezsugorítod az ellenség, vagyis az ördög állítólagos hatalmát. A legtöbb, amit tehetsz egy szellemi küzdelem kellős közepén, hogy magasztalod az Urat.

Jó példa erre Jósafát.

Amikor támadás érte Izraelt, az egész nép felkiáltott az Úrhoz, böjtölt és imádta az Istent. Jósafát a hadsereg előtt dicsérőket küldött, hogy magasztalják (nagynak láttassák) Istent, Aki hatalmas győzelemmel megszabadította Júdát ellenségeitől.

Amikor Jézus a szamáriai asszonnyal beszélgetett a kútnál…

szavai szabaddá tették a nőt, aki már sokszor volt férjnél, és ebben az időben egy olyan férfivel élt, aki nem volt a férje. Az asszony rokonai megszokásból Samariában imádkoztak, pedig a zsidók azt mondták nekik, hogy Jeruzsálemben kell imádkozniuk. Ők az imáért nem utaztak ilyen messzire. Jézus azonban másra tanította az asszonyt: „Az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyeneket keres imádóiul.” (János 4:23) Az asszony felismerte, hogy megtalálta a Messiást, pontosabban a Messiás találta meg őt. Megindultságában hazaszaladt és mindenkinek elújságolta: „Jertek! Lássátok, aki megmondott nekem mindent, amit cselekedtem!” (János 4:29) Azt olvassuk, hogy az egész város kivonult Jákób kútjához, hogy lássák és hallják – és hogy imádják Őt.

Közben megérkeztek a tanítványok az ennivalóval, és mit mond Jézus? „Van nekem eledelem, amit ti nem tudtok… Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, aki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem.” (32 és 34 vers) A samáriai asszony imádata annyira megelégítette Jézust, hogy már nem is kívánta a természetes ételt. A tanítványokat nagyon lefoglalta az étel megszerzése, de az asszony rászánta az időt Jézus imádására, és azzal elégítette meg Őt, amire a leginkább vágyakozott.

És rólad mit mond Isten? Talán ezt: „Már megint a vallásosság?” Vagy veled vacsorázik, élvezve az együttlétet veled, és közben megosztva legmélyebb titkait és a jövőre vonatkozó terveit? Bármivel kell is szembenézned és bármilyen helyzetben is vagy jelenleg, szeretnélek kérni, hogy szívleld meg Dávid hívását, és magasztald az Urat. Ha a megszokott kerékvágásodban vagy, ha az imádatod erőtlenné vált, ha már nem hallod Isten hangját, nem érted őt, ha a jelenlegi körülményeidet életed legnagyobb akadályának látod, akkor hagyj abba mindent, és kezdj el böjtölni! Egy vagy több napig tartózkodj bizonyos ételektől, vagy minden ételtől! Az a fontos, hogy Isten gyönyörködjön imádatodban és áldozatodban!

>> Ő betölt téged