Máriával együtt mi is mondjunk igent (Lk 1,26-38) Örömmel nézünk Máriára, Jézus édesanyjára, aki a mai evangéliumban teljes alázattal mond igent Isten megváltó tervére, „Legyen nekem a te szavaid szerint”. Mária sok mindent tudott az eljövendő Messiásról, mégsem feltételezhetjük róla, hogy mielőtt válaszolt volna az angyalnak, netán hosszabban fontolóra vette volna, hogy mit is vállal, amikor elfogadja, hogy a Messiás anyja lesz. Egy biztos, hogy élt benne a Messiás iránti mélységes szeretet, és az az őszinte vágy, hogy csak már jönne! Ha imádkozott, vagy halotta azokat a Zsoltárokat, amelyek az eljövendő Messiásról szóltak, és „belegondolt”, akkor tudhatta, hogy milyen szenvedésen kell átmennie az Eljövendőnek. Ám, amikor az angyal megszólította, talán egy pillanatra sem jutott eszébe, hogy ezzel az IGENNEL mi mindenre mondja ki az igent: többek között a saját anyai szenvedésére is, amikor majd keresztre kell adnia Fiát. Vágyta a Messiás jövetelét, és azt nem mérlegelte, hogy az neki mibe kerül. A hogyan lehetséges ez, kérdése, csak a végrehajtás módját kutatja és nem kibúvó keresés. Az igazi Mária-tisztelet legszilárdabb alapja, ha Máriával együtt mondunk igent Isten megváltó tervére, beleértve a vele járó szenvedéseket is. Igen az elesésünkre: Az Isten öröktől fogva szereti az embert, és ezt a szeretetet soha nem tudta semmisem kikezdeni, még a bűn sem. A bűneset után csak kibővült a szeretet minősége, fölragyogott addig elrejtett szépsége is: Megváltó, szabadító szeretet lett belőle. Aki Istennek erre a megmentő szeretetére igent mond, annak arra a bukásra (bűnre) is igent kell mondania, ami ezt a szeretetet „kiprovokálta” Istenből. Természetesen nem olyan értelemben kell igenelni a bűnt, mintha az önmagában jó lenne, és ezért jó, hogy Ádám vétkezett. Hanem ez az igen, egy „beismerő igen”, amely által Mária, és vele mi is beismerjük, hogy az emberiség vétkezett, elveszítette a lehetőségét annak, hogy Istennel egybekeljen, és így életéből, az üdvösségből részesedjen. Csak az látja a megváltás nagyszerűségét, aki azt is látja, hogy mi lett volna nélküle: örök halál, vagyis kárhozat. Ezért kezdődik Jézus fellépése ezzel a felszólítással: Tartsatok bűnbánatot, mert elközelgett az Isten Országa! Vagyis fogadjátok el, hogy mindent elrontottatok, tartsatok ezért bűnbánatot, mert csak ezután léphet működésbe a Szabadító. Elesésünk jelképei: ÉVA, aki elsőként lesz engedetlen, a FA, melynek gyümölcseitől Isten eltiltotta ősszüleinket, és a megszemélyesített HALÁL, ami ÁDÁMBAN ölt testet, hiszen neki mondta Isten –miután vétkezett-, hogy porból vagy és porrá leszel. Ez azt jelenti, hogy mivel vétkeztél, a halál működik benned, és előbb-utóbb le is fog győzni. Isten irántunk való szeretetét semmi sem törheti szét, akadályozhatja meg. Ő a bűnt, elesésünket is a javunkra tudja fordítani. Ahol gyökeret vert az engedetlenség, ott majd gyökeret ereszt az engedelmesség. Amíg a bűn miatt Éva és leszármazottai csak a halálra tudják szülni magzataikat, addig szűz Máriában új Évát ajándékoz Isten az emberiségnek, akinek termékenysége a Szentlélektől van, s magzatát az Életre szüli. A paradicsomban elapad egy édesanya egykor szűzi méhe, de egy jelentéktelen városkában, Názáretben sokszorosan termékennyé lesz egy másik anya szűzi méhe. Fel kell ismernünk, hogy elesésünk jelképeit az Isten a győzelem, a diadal jelképeivé változtatta. Diadalunk jelképei: Éva szűzi méhe elapadt. Ezentúl a bűn folytán, a tőle született életek, a halál fiai lettek. Ezzel szemben Mária szűzi méhe csodás úton lett termékeny, férfi közbejötte nélkül; a Szentlélek száll le rád, és tesz termékennyé, hirdette az angyal. Mária az életre szülte azt, aki maga volt az Élet, hogy majd akik Fiától fognak újjászületni, azok mind az örök életre születhessenek meg. Tudjuk, hogy Ádámot tartja elsősorban vétkesnek a Biblia az első bűnért, ezért Éva csábítását úgy tekinthetjük, mint „közreműködést” Ádámmal a bűn elkövetésében. Ehhez hasonlóan kell látnunk Mária „közreműködését” is a Megváltóval, szent Fiával. Nem Mária a megváltó, hiszen ő „csak” munkatársa a Megváltónak, ő csak közreműködik a megváltásban azáltal, hogy IGENT mond a bűnbe esett emberiség ama szükségére, hogy tartson bűnbánatot, és IGENT mond Isten megváltó szeretetére és vállalja mindazt, ami ezzel együtt jár. A halált szülő Éva helyett – Szűz Mária az Életet szülője lesz. A halálfa helyett – az Élet fája (a keresztfa, melynek gyümölcse: Jézus). Az engedetlen Ádám helyett – a kereszthalálig engedelmes Jézus. A jó és a gonosz tudásának fája az Édenben: Engedetlenségük nem azonnali és fizikai halált hozott, hanem az Istennel való kapcsolat halálát eredményezte. Évának a vajúdva szülés és a férjének való alávetettség jutott osztályrészül. Ádámnak pedig keserves kínok között kell megművelnie a földet, hogy előteremthesse a mindennapi élelmet, és végül tudomásul kell vennie, hogy eljön a fizikai halál ideje is, mert porból vagy és porrá leszel. Ez Évára is vonatkozik. A büntetés, az átok fája a Golgotán: Isten már Ádám-Évának megígérte, hogy küld egy Megváltót, aki legyőzi az őskígyót, és megszabadítja az emberiséget a bűn következményétől, az örök haláltól. Az emberiség legsúlyosabb bűnét követte el, amikor Isten a Fiát küldte el hozzánk, hogy megváltónk legyen, mi azonban bűneinkkel az átok fájára szegeztük. Jézus azzal változtatta át az átok fáját az áldás fájává, hogy rajta maradt, noha Isten Fiaként megtehette volna, hogy leszáll róla. Önkéntes áldozatul adta magát Istennek, a mi bűneinkért saját vérével, életével fizetett meg. Azóta erről a fáról, a kereszt fájáról terem az emberiségnek az igazi manna, ami nem más, mint Jézus föltámadt teste és vére az oltáriszentségben. Ha életünk keresztjeit elkerülnénk, mint ahogy tudjuk, sokan így szeretnék élni keresztény életüket, akkor soha nem találkoznánk Jézussal. Erre hívta fel nyomatékosan Jézus tanítványainak figyelmét: Aki követni akar engem, az vegye fel keresztjét (viselje a szenvedéseket) és úgy jöjjön utánam. Ahogyan Kereszt (engedelmesség Istennek, áldozat, lemondás, szenvedés) nélkül nincs megváltás (a jelen üdvrendben), úgy elképzelhetetlen a Kereszt nélküli kereszténység is. A halál életre változott: A bűn zsoldja a halál, tanítja Szent Pál apostol. Jézus vállalta, hogy az emberiség helyett megfizeti az adósságot. A saját halálával fizetett, hogy nekünk ne kelljen meghalnunk. Az első Ádám a halálba vitte az emberiséget, mert engedetlen volt. Kíváncsiságból kapcsolatba került a halállal, amikor elhatározta, hogy szakít a tiltott fa gyümölcséből. Jézus pedig az életbe vitte az emberiséget, amikor a halál szorongattatásai közepette is kapcsolatban maradt Atyjával, az Élettel. Ádám, engedetlensége miatt elbukott és a halálba zuhant, Jézus pedig engedelmes maradt, és az önként vállalt halálból az Életre támadt fel. Ádám elzuhant, és benne az egész emberiség is a halálba esett. Jézus felkelt a halálból, és vele mindannyian felkelhetünk. Bár az Egyház, a Megváltó, a halálból feltámadó Krisztus iránti lelkesedésében: „szerencsés” bűnnek nevezi Ádám vétkét, mivel, hogy Isten irántunk való végtelen nagy szeretetét „tette láthatóvá”, mégsem mondhatjuk, hogy ezzel bárkit is Ádám bűnének követésére akarna serkenteni. Ezzel szemben, éppen a keresztre feszített Jézus magasodik elénk olyan eszményként, ami minden keresztény előtt követendő példa kell, hogy legyen. Jézus előre látva, hogy kereszthalála a feltámadás által a dicsőségbe torkollik, így tanítja övéit, a kereszt megbecsülésére, arra az útra, amin a hűséges, mindvégig kitartó engedelmesség nyeri el méltó gyümölcsét, a megdicsőülést: Ha a kereszten felmagasztalnak, mindeneket magamhoz vonzok. Ez a vonzás, a tehetetlenségében megfeszített Jézusnak az erejéből fakad. Ahogyan Szent Pál mondja: amikor gyenge vagyok, akkor vagyok erős. Ugyanerről beszél, amikor ezt írja: A kereszt a görögöknek oktalanság, a zsidóknak botrány, nekünk azonban, akik hiszünk benne, Isten ereje… Jézus minden csodája közül a legnagyobb, hogy nem szállt le a keresztről, és így igent mondott rá. Mária is ezt tette. Miközben Mária igent mondott az angyal szavára, igent mondott az elesett, bűnbánatra szoruló Ádámra is, de a második Ádámra is, aki megváltani jött az emberiséget. Igent mondott Évára, aki közvetítette a gonosz csábítását Ádám felé, és igent a saját közbenjáró szerepére is, a megváltásban. Igent mondott a halálosztó fára, miként az életet osztó keresztfára is. Mária IGENJÉVEL csatlakozott ahhoz a Jézushoz, aki Ádám engedetlenségét a saját engedelmességével győzte le, aki az átok fáját az áldás fájává változtatta, aki a bűnt közvetítő Éva ellensúlyozására Őt, az Úr szolgáló leányát a kegyelem közvetítőjévé tette. Éva minden élő anyja volt a teremtés rendjében, viszont Mária Isten kegyelméből az éltető Jézus Krisztusnak lett anyjává, és így az egész Egyház anyja is lett. Vele együtt mondjuk: Legyen nekem a te igéd … * * * Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat! Add meg elérhetőségedet, ezzel is segíted a szervezet munkáját, így tudunk értesíteni a projekt megvalósulásáról. Támogatás rendszeressége*Havi támogatásEgyszeri támogatásTámogatás összege*1000 Ft3000 Ft5000 FtEgyedi összegTámogatás összege*1000 Ft3000 Ft5000 FtEgyedi összegEgyedi összeg* Egyedi összeg* Név* Vezetéknév Keresztnév Email* Személyes üzenet* Elfogadom a Támogatási, adatkezelési, és adattovábbítási feltételeket Az Ön által adományozott összeg 0 Ft EmailEz a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni. Δ Evangelizálunk az online térben (Metropolita), evangelizálunk az utcán (Győztes Bárány Közösség), és mélyszegénységben élő családok között, akiket élelmiszerrel, tüzelővel és taníttatással segítünk (Nyitott Ajtók Misszió), valamint egyengetjük állami gondozott gyerekek sorsát (Legyél Nevelőszülő!). Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6. Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05 HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005 Válaszolj Válasz elvetéseAz e-mail címed nem publikáljuk.KommentelésNév* Email cím* Weboldal Δ
