Regisztráció



A jelszavát emailben elküldtük.

Karácsony méltó megünneplésének elengedhetetlen része az ADVENT, az ünnepet megelőző négy hét. Az advent varázsos hangulata, a karácsonyi várakozás ideje a régmúltra visszanyúló, gyönyörű, téli hagyomány.

Az ádvent a latin Adventus Domini, az Úr eljövetele kifejezésből származik. A hagyományt valószínűleg – a római liturgiától eltérő – gallikán szertartásrend honosította meg a 4. században: a hívők vízkeresztkor keresztelkedtek, a megelőző három hét pedig a felkészülésről szólt. Az 5. században az ádventi időszak karácsony elé került, kezdetben hat héten át tartott, majd később a négy hétre csökkent. Számos keresztény ünnephez hasonlóan advent kezdete minden évben más időpontra esik.

A latin eredetű szó (adventus) megérkezést jelent. A Jézus születésére való várakozás, a felkészülés, a reménykedés időszaka. Az András napjához legközelebb eső vasárnap és december 25-e közötti négy hetes “szent idő” a karácsonyra való lelki felkészülés ideje.

Az Ádvent az egyházi év kezdete, mert Ádvent elsõ vasárnapjával kezdõdik az egyházi esztendõ. Ilyenkor az ucákat is díszbe öltöznek, fénybe és várakozásba borul a föld, a szívek készülnek a kis Jézus megszületésének bensőséges örömére – egymásnak is kis ajándékokkal, meglepetésekkel, finom süteményekkel készülünk. Ilyenkor a lakásokban megjelennek a kis mécsestartó házikók, a vanília és fahéj illatú teák, és a koszorúk a bejárati ajtókon.

HAJNALI RORÁTE MISÉK

A régi időkben éjfélkor harangszó hirdette ádvent kezdetét. Eredete az 5-6. századra nyúlik vissza, ebben az időben az emberek szigorú böjtöt tartottak. Napfelkelte előtt hajnali miséket (roráte) látogattak, amelyeket “angyali misének”, “aranyos misének” is neveztek. 1611-ben a nagyszombati zsinat ádvent első vasárnapjától vízkeresztig megtiltotta az esküvőket, zajos mulatságokat.
.
A roráte misék hagyományosan hajnali 6 órakor kezdődnek, a misék után a szerzetesek a néppel együtt éneklik végig az adventi zsolozsmákat, így ezek az ünnepi misék majd másfél órásak is lehetnek. A misére még teljes éjszakai sötétségben érkeznek az emberek, odabent égnek csak a fények, és amikor kimennek a templomból – kezd pirkadni és elindulni a szokásos hétköznap. A roráte miséket egy-egy nagy szándék meghallgatásáért egyben szoktuk felajánlani azzal a jófeltéttel, hogy egyetlen hajnali misét sem mulasztunk el.

Régen roráte előtt minden ólat, istállót be kellett zárni, a néphiedelem szerint ugyanis harangozás előtt jártak a boszorkányok. Ha az eladósorban lévő leány hajnalban három kis darabot letépett a harangkötélből, s azt hajfonó pántlikájában viselte, farsang idején sok kérőre számíthatott.
.
Disznóölő Szent András napjától megkezdődtek a disznóölések és -torok. Itt eddegéltek-iddogáltak az emberek, de sohasem szerdán, pénteken, vagy szombaton – ilyenkor mindig böjtöltek. Főképp katolikus vidékeken a gyermekek kántálása jelezte az advent kezdetét. Karácsonyi énekeket, jókívánságokat tolmácsolva járták a falut, némi adomány reményében.
.
Szokás volt az adventi házikó készítése, ami kartonlapból készült, és annyi ablaka volt, ahány napból állt az advent. Minden napon kinyithattunk egy újabb ablakot, ahol egy-egy bibliai idézet volt található. Ebből már csak az adventi naptár maradt meg, ahol az ablakok csokit rejtenek.

Az ádventi koszorú:

Már az ősi időkben is koszorút fontak az emberek szalmából, fűzfavesszőből vagy zöld fenyőágakból, és vörös meg aranyszín szalagokkal díszítették. A zöld a termés színe volt, a piros az életé, a sárga és az arany a fényé. A koszorú vagy a kör az örökkévalóság jelképe volt. A középkorban azt tartották, hogy az ilyen szent koszorúkkal minden gonosz szellem elől el lehet zárni a házat. Ez az ősi varázslat idővel feledésbe merült. Csak 1838-ban újította fel Johann Heinrich Wichern protestáns lelkész. Ő alapította az első gyermekotthont Hamburgban. A ház egyik termébe fából hatalmas csillárt készített, és minden istentiszteleten egy újabb gyertyát tűzött a csillárkoszorúba. Márpedig adventben naponta tartott istentiszteletet az ottani gyermekeknek. Ez a szép ötlet gyorsan követőkre talált más gyermekotthonokban is. Évről-évre szebben és szebben díszítették fel ezeket a koszorúkat.

1860-ban Berlin-Tegelben született meg az a gondolat, hogy a fakarikát fonott fenyőkoszorúval helyettesítsék, és a huszonnégy gyertya helyett csupán négyet tűzzenek rá, a négy adventi vasárnap jelképeként. Így végül elég kicsi lett a koszorú ahhoz, hogy a családi házakban és lakásokban is helyet kapjon és hirdethesse a közeledő karácsony örömét. Az első világháború után Németország protestáns vidékein már minden családnál kigyulladt az adventi koszorú. Noha mára a legtöbb helyen elfelejtették már, miért kör alakúak a koszorúk, és miért díszítjük őket vörös és aranyszalagokkal, a kedvenc forma és a kedvenc színek máig fennmaradtak.

Az adventi koszorún lévő gyertyák a karácsony előtti vasárnapok liturgikus színeiben jelennek meg a hagyománytisztelőknél.

Ádvent elsõ vasárnapja 

A kezdési időpont évrõl évre változik, Szent András napjához (november 30.) legközelebb eső vasárnapon ünnepeljük. Színe a lila: a templomi terítő lila, a szertartáson a pap lila miseruhát vagy stólát visel, illetve az adventi koszorún elsõnek meggyulladó gyertya színe is lila. A lila szín a várakozást és a bűnbánatot fejezi ki.

Advent minden vasárnapján meggyújtunk egy-egy új gyertyát az ádventi koszorún. Az ádventi koszorú összefont fenyőágakból és 4 gyertyából áll: egy rózsaszínből és három lilából. (A mai – hagyományokat nem figyelembe vevő koszorúk már mindenféle színben készülnek). Mivel hetente gyújtunk meg új gyertyát, így a gyertyák lépcsőzetesen égnek le.

Ádvent második vasárnapja 

Színe hasonlóképpen a lila. Az ádvent mellett a nagyböjti idõszaknak is lila az ünnepi színe az egyházi liturgiában. Számos helyen a karácsonyt megelõzõ hetekben a lilát kékkel helyettesítik, hogy a két ünnepet megkülönböztessék egymástól.

Ádvent harmadik vasárnapja  *VIRÁGVASÁRNAP

Gaudete (örvendjetek!) vasárnap kiemelkedik a többi közül, ádvent második felének kezdetét jelzi. Színe a rózsaszín, amely az örömöt szimbolizálja.

Ádvent negyedik vasárnapja 

Színe a bűnbánatot kifejezõ lila. Az adventi koszorún mind a négy gyertya egyszerre ég ezen a napon.

Az adventi koszorú hagyománya lelki megtisztulásra és megújulásra is alkalmat ad, hogy az ünnep, csakugyan ünnep legyen, és akkora figyelemmel fordulhassunk egymáshoz, amelyet mindannyiunk megérdemel.

Az Advent angyalairól szól egy kedves mese:

Az első vasárnap angyala
Négy héttel karácsony előtt valami nagyon fontos dolog történik: egy angyal kék köpenybe öltözve leszáll az égből, hogy közelebb húzódjon az emberekhez. A legtöbb ember ezt észre sem veszi, mert túlságosan el van foglalva mással. De azok, akik jól figyelnek, meghallják a hangját. Ekkor van az első napja, hogy az angyal először szól, s keresni kezdik azokat, akik meg tudják és meg akarják hallgatni őt.

A második vasárnap angyala
A második adventi vasárnapon piros palástba öltözött angyal száll le a mennyekből, kezében egy nagy serleget hoz. Az angyal szeretné megtölteni az aranyserlegét, hogy tele vigye vissza a mennybe. De mit tegyen a serlegbe? Játékot? Ajándékot? Törékeny, finom szövésű ez a serleg, a Nap sugaraiból készült. Nem tehet bele kemény, nehéz dolgokat. Az angyal észrevétlen végigmegy a világ összes házán és lakásán, mert valamit keres. Tiszta szeretetet minden ember szívében. Ezt a szeretetet teszi a serlegébe, s viszi majd vissza a mennybe. Mindazok, akik a mennyben élnek, fogják ezt a szeretetet, s fényt készítenek belőle a csillagoknak. Ezért olyan jó felnézni a hunyorgó, ragyogó csillagokra.

A harmadik vasárnap angyala
Advent harmadik vasárnapján egy fehér rag
yogó angyal jön le a földre. Jobb kezében egy fénysugarat tart, amelynek csodálatos ereje van. Odamegy mindenkihez, akinek tiszta szeretet lakik a szívében, s megérinti fénysugarával. Azután a fény ragyogni kezd az emberek szemében, s elér a kezükhöz, lábukhoz és egész testükhöz. Így még az, aki a legszegényebb, legszerencsétlenebb az emberek között, az is átalakul, s megszállja a béke, a tiszta szeretet és a boldogság érzése.

A negyedik vasárnap angyala
A karácsony előtti utolsó vasárnap egy nagy, lila lepelbe öltözött angyal jelenik meg a mennybolton, és járja be az egész Földet. Kezében lantot tart és azt pengeti. Közben szépen énekel hozzá. Ahhoz, hogy meghallhassuk, jól kell figyelnünk, s szívünknek tisztának kell lennie. A béke dalát énekli. Sok kis angyal kíséri, s együtt énekelnek. Daluktól valamennyi mag, amely a földben szunnyad, felébred, így lesz majd új élet tavasszal a Földön.

A Metropolita Egyesület többféle céljához adományokat gyűjtünk, hogy újabb keresztény médiafelületeket hozhassunk létre. Tervünk egy papi hivatásról szóló oldal, egy online imaközösségi felület létrehozása, és szeretnénk a nagy keresztény misztikusokat hangoskönyvben elérhetővé tenni. Ebben kérjük anyagi segítségeteket.

Az adományt paypal-on keresztül (ha a linkre kattintasz) és közvetlen utalással is be tudjuk fogadni.

Metropolita Egyesület
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428
Adószám: 18876842-1-41
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Köszönjük!!!

Metropolita Egyesület
1024 Budapest
Ezredes utca 13.

Ft

Állítsd be mennyit szeretnél adományozni

Fizetési mód választása
Személyes adatok

Számlázás részletei

Összes adomány: 5000Ft

31 hozzászólás

  1. Ariel adatlap-képe
    Ariel

    Kedves Zsolt és Marika, és minden olvasónk! Nektek is boldog ádventi heteket kívánunk, hiszen ez az egyházi év legbűbájosabb időszaka :-)
    Szeretettel és imával:
    Metropolita Szerkesztőség

    Válasz
  2. kmarika

    ALDOTT ADVENTET KIVANOK A METROPOLITA MIND A SZERKESZTOSEGNEK SZERETETTEL ES IMAVAL

    Válasz
  3. cúth zsolt

    kedves metrolopolita önnek és a szerkeztőségnek Áldott adventot kivánok

    Válasz

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.