Register
A password will be e-mailed to you.

A hit a legnagyobb kaland

Ha az ember nem annak hisz, akinek érdemes, ha nem Istenben hisz, akkor hiszékennyé válik, és attól kezdve bármilyen ostobaságot el lehet hitetni vele. – mondta a Demokratának Bolberitz Pál teológus, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem keresztény bölcseleti tanszékének vezetője, aki nemrég ünnepelte hetvenedik születésnapját.
.
– Ha a hitet úgy tekintjük, mint az Isten és az ember viszonyát, akkor ebben a viszonyban az ön felfogása szerint, vagy inkább úgy kérdezem, hogy szíve szerint hogyan tud az egyház úgy részt venni, hogy az embernek ez a segítség a legtermészetesebb legyen?
.
– Kezdjük talán azzal, hogy megnézzük közelebbről ezt a viszonyt. A hitnek van egy természetes szintje, és egy természetfölötti szintje. A természetes hit bizalmi kapcsolat. Mégpedig azért, mert csak egy része alapul tapasztalaton és tudáson, mindig van egy olyan része is, amelyik, hogy úgy mondjam, kinnlevőség, amelyik még nem egészen megtapasztalt, még nem egészen ismert. Az ember, akár tetszik neki, akár nem, térben és időben létező lény. Az idő pedig tartamok előre haladó egymásutánisága.

Ami még nem történt meg, arról lehet valamilyen elképzelést kialakítani, de sohasem lehetünk teljesen biztosak benne, hogy megvalósul. Ha valaki megtervez valamit, nem tudhatja biztosan, hogy az pont úgy lesz, de még abban sem lehet teljesen biztos, hogy a holnapi napot megérti. Következésképpen az ember lényegéhez hozzá tartozik, hogy hinnie kell, mert ha már nem hisz, akkor nem tud remélni, és akkor nincs értelme az életének. Általában az öngyilkosság abból fakad, hogy az emberben bizalmi válság alakul ki, főleg saját életével kapcsolatban, és már nem tudja remélni, hogy ami következik, az jó lesz. Ha valaki élni akar, tudomásul kell vennie, hogy időben létező lény, és a hit a lényegéhez tartozik. Egyszerűbben mondhatnám, hogy hit nélkül nem lehet élni. A mai világban már ezzel a természetes hittel is gond van, mert ahol nincsen a természetfölöttiséggel megalapozott úgynevezett vallásos hit – most a kereszténységről beszélek –, ott a természetes hit is meggyengül. Ugyanis a kettő segíti egymást. Egy olyan elemeire bomlott társadalomban, amelyben az emberek egymás iránti viszonyát az alapvető bizalmatlanság jellemzi, a természetes hit is megsebződik. Ha valaki nem tud hinni az emberekben, akiket lát, hogy tudna hinni az Istenben, akit nem lát?

– Nem lenne pontosabb, ha itt a bizalom szót használnánk?

– Beszéltem is a bizalomról. A hit a bizalomnak egyfajta megnyilvánulása. Ha valaki hisz valakiben vagy valamiben, abban először is bíznia kell. Előfordulhat az életben, hogy valakit sok csalódás ér. Például hitt egy tudományban, és kiderül, hogy sok tétele téves, vagy újra kell gondolni. De személyes kapcsolatban is előjöhet ilyesmi, ha csalódunk valakiben, akkor a következő alkalommal már nem fogunk megbízni benne. A vallásos hit erősíti a természetes hitet, mert az akkor is fennmarad, amikor az ember egyébként csalódik. A természetfölötti hit reményt ad, hogy hátha megjavul a sorsom, hátha tudok még vele mit kezdeni.

– Lehet, hogy a reménytelenség sokszor csak abból fakad, hogy az ember nem tudja kitalálni, hogy az Istennek mi a célja azzal, amit átél?

– Ezzel már átlépett a vallásos hit területére, egy magasabb szintre, ami a tapasztalás fölött áll. A vallásos hit a természetes hitre épül rá. Lényege az isteni tekintély, ugyanis a hit mindig személyek közötti kapcsolat. Hihetek én az apámban is, az könnyű, mert őt láttam, vagy szavahihető személyek beszéltek róla, mondjuk az anyám, aki nekem nem hazudik. De a keresztényeknél van egy kis nehézség, hogy az Isten láthatatlan, és csak közvetítések útján mondja el nekem, amit közölni akar, és azt várja, hogy azt a közlést fogadjam el igaznak, a tapasztalat majd úgyis igazolni fogja. De még ezzel sem lenne különösebb nehézség, ha azt az Istent én jónak, vagy legalábbis nekem való Istennek gondolom el. Az igazi nehézséget a tartalom okozza.

Például Máté evangéliumában olvassuk a Hegyi beszédben, hogy boldogok a lelki szegények. Lukács evangéliumában ez úgy van megfogalmazva, hogy boldogok vagytok ti, akik szegények vagytok, mert tiétek az Isten országa. És akkor most folytassam a nyolc boldogsággal, hogy boldogok, akik sírnak, mert ők majd vigasztalást találnak, meg hogy boldogok az irgalmasok, mert nekik irgalmaznak? Nem sorolom tovább. Egymás után sorakoznak az elsőre érthetetlen kijelentések, vagy, ahogy mi katolikusok mondjuk, kinyilatkoztatások. Ha azt mondják nekem, hogy boldog vagyok, mert szegény vagyok, azt nehéz elhinni. Első hallásra ezek a mondatok őrültségnek tűnnek. Mégis hiszek, mert a keresztény tanítás szerint az Isten Fia emberré lett, és az isteni tekintély jóval nagyobb súlyú, mint az én emberi tapasztalatom, vagy kár az egész emberiség tapasztalata, tudása. De a természetfeletti hit nem pusztán egy rideg ismeret elfogadása igaznak, hanem motívuma egy életformának.

– Ezt a mondatot nem értem.

– Megmagyarázom. A hit erkölcsi cselekedetekben nyilvánul meg. Azt is mondhatnám, hogy a hit egy kaland. Biztos, hogy az első lépés sötétbe ugrásnak tűnik. Mondok egy példát magának. Tizenéves koromban – az már elég régen volt – úsztam a Budapesti Kinizsi nevű egyesületben. A Fradit hívták így az ötvenes években, mert ki sem szabadott ejteni ezt a szót nyilvánosan, ötvenhatnak a vívmánya volt, hogy az FTC visszakapta eredeti nevét. Sokat jártunk a Sport uszodába edzésekre, és gyakran néztem a híres műugrókat, ahogy a tíz méter magas toronyból leugranak. Mondom, ezt én is kipróbálom. Fölmentem a toronyba, és lenéztem. Olyan kicsi volt föntről a medence, hogy attól féltem, ha leugrok, mellé esek. Nem mertem ugrani, lejöttem és néztem újra az ugrókat, nem értettem, hogy csinálják, hogy nem esnek mellé. Többször néztem őket, de megmondom őszintén, nem mertem leugrani. Öt méterről ugrottam, de tíz méterről máig sem merek. Ha én mindenáron műugró akartam volna lenni, ha akartam volna, akkor elhittem volna a műugróknak, hogy ha onnan leugrok, egyelőre csak egy talpast, nem kell valami nagy mutatványra gondolni mindjárt az elején, akkor biztosan bele fogok esni a medencébe. Ez nagyon fontos dolog.

A természetfölötti hitnél az a legfontosabb, hogy akarni kell. Tehát nem úgy van, hogy én úgy születek, hogy hívő típus vagyok, a másik meg hitetlen típus. Mindenki képes a természetfölötti hitre, ha akarja. Nem kétséges, hogy ehhez komoly indíték kell, ez a vallásos nevelés. Tehát jó példát látni a szülőktől, egy jó pappal megismerkedni, aki vonzóvá teszi a hit tartalmát, és bemutatja a hit szerinti életet saját példáján, hogy az nem boldogtalanná teszi az embert, hanem boldoggá. Az ilyen tapasztalatok mind segíthetik az embert, főleg gyerekkorban. Felnőttként is sokat segíthetnek az emberi kapcsolatok, de akkor már elsősorban az életkörülmények, vagy élettapasztalatok számítanak. Tehát az első, és legfontosabb, hogy vízbe ugrás előtt vállalni a kockázatot, hogy amíg esek, és sem az égen, sem a földön nem vagyok, és nem tudhatom biztosan, mi lelsz velem, – bíznom kell.

– Mi lesz az emberrel hit nélkül?

– Hit nélkül nem lehet élni. Az Isten azzal bünteti a hitetleneket, hogy hiszékennyé teszi őket. Figyelje meg, hogy a hitetlen ember is hisz valamiben, sőt hajlamos bármit elhinni, elég, ha egy szép tévébemondó nő mondja neki a televízióban. Az ember történeti lény, időbeli lény, ezért van szüksége a hitre, nem tud hit nélkül élni. Ha nem annak hisz, akinek érdemes, ha nem az Istenben hisz, akkor hiszékennyé válik, és attól kezdve bármilyen ostobaságot el lehet hitetni vele.

2011. október 26. Demokrata

A képen: 2011 Március 15-én vette át a Magyar Köztársaság érdemrend Középkereszt a csillaggal (polgári tagozata) kitüntetést Bolberitz Pál, Széchenyi-díjas teológus, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára
 

* * *

Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat!

Etikus Adománygyűjtő Szervezet Logó
Evangelizálunk az online térben (Metropolita), evangelizálunk az utcán (Győztes Bárány Közösség), és mélyszegénységben élő családok között, akiket élelmiszerrel, tüzelővel és taníttatással segítünk (Nyitott Ajtók Misszió), valamint egyengetjük állami gondozott gyerekek sorsát (Legyél Nevelőszülő!).
Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6.
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

28 hozzászólás

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.