"Aki takargatja vétkeit, annak nem lesz jó vége, aki pedig megvallja és elhagyja, az irgalmat nyer" (Péld 28,13).
Íme, ez az irgalom útja a megtérő bűnösnek. Fel kell hagynia bűnei takargatásával. Ne próbálja kicsinyíteni bűnét, és ezzel letagadni azt, vagy képmutatóan elpalástolni tettét. Ne is dicsekedjék bűnével, hogy ezáltal igazolja hamisságát, de ne is tegyen feltűnően bűnvallomást csak azért, hogy ebben másokkal versenyezzen.
Ha valamiben bűnösnek érzed magam, valld meg és hagyd el bűnödet. E kettőnek együtt kell megtörténnie. A bűnvallást becsületesen kell végezned, magának az Úrnak kell vallanod a gyóntatószékben. Ismerd el bűneid gonosz voltát és azt, hogy mennyire undorodsz tőlük. Ne másokat okolj a hibáidért, ne a körülményeidet kárhoztasd, se ne panaszkodj természettől való gyöngeségedre. Akarj tiszta vizet önteni a pohárba, nevezd bűnnek a bűnt. Nem nyersz irgalmat addig, amíg ezt meg nem teszed.
Azután fel kell hagynod a gonoszsággal: a bűn beismerését követően egyszer s mindenkorra meg kell tagadnod a felismert bűnt. Nem hódolhat a Király előtt az, aki megmarad lázadónak. Nemcsak a bűnös szokásokat kell elhagynunk, hanem kerülnünk kell ezután minden olyan helyet, társaságot, foglalkozást és könyvet, amely erre a bűnre csábíthat minket.
| Nyomtatás 
