Regisztráció



A jelszavát emailben elküldtük.

Szentháromságról nevezett Boldog Erzsébet élete (1880-1906)

«Ó Istenem, Szent Háromság, akit imádok, segíts nekem egészen elfeledkezni önmagamról, hogy Benned pihenjek mozdulatlanul és békésen, mintha lelkem máris az örökkévalóságban lenne… Én Hármam, én Mindenem, Boldogságom, végtelen Magány, Fenségesség, elveszek Benned, zsákmányodul adom magam…».
.
Szentháromságról nevezett Erzsébetnek ezt az imáját az egész világ úgy ismeri, mint mély életének összefoglalását.


Gyermekkora
.

Élisabeth Catez 1880 július 18-án, Camp d’Avor-ban (Bourges, Franciaország) született, egy nagyon mélyen vallásos családban. Édesapja hivatalnok volt, aki kislánya születése után pár évvel hirtelen elhunyt, és özvegyére, Madame Catez-re maradt két lányuk felnevelése.
.
Erzsébet (Elisabeth) az idősebb, «eleven, tüzes, szenvedélyes… akaratos» lány, legjellemzőbb tulajdonsága mégis az érzékenysége volt, és engedte, hogy a szeretet legyőzze. «Nagyon eleven volt, könnyen haragra gerjedt, de valódi, szinte ördögi haragra» meséli huga, Guite. Ám volt egy másik tulajdonsága is: erős vonzalmat érzett minden iránt, ami nagy és szép, mert nagy szíve volt, mely már akkor kinyílt Jézus felé, akinek a kedvéért szeretetből, le akarta küzdeni «borzalmas természetét».

Művészi és előadói tehetsége is korán kibontakozik, 13 évesen elhozza a Dijon-i Konzervatórium által rendezett zongoraverseny első díját.

Isten hívása
.
Egy évvel később, egy szentáldozás után, Erzsébet lelke mélyén megérzi, hogy az Úr a Kármelbe hívja őt, és spontán válaszul örök tisztaságot fogad. De édesanyja, Madame Catez próbára akarja tenni a hivatását, és feltételül szabja, hogy meg kell várnia a nagykorúságát.
.
A fiatal lány csendben szenved, de ellenkezés nélkül folytatja a világi életet. Sejtette valaki, hogy nem élvezi? Édesanyja imád utazni, rengeteg barátjuk van, akik gyakran meg is hívják a lányokat: kirándulások, tánc, tenisz, zongora, és Erzsébet «mindig a banda élén». Minden mély benyomást tesz rá: a tenger, a hegyek, a barátság, de a parókia élete is, a beteglátogatások, a katekizmus, a kisgyermekekre való vigyázások, és mindenen túl: az ima. «Még a világ kellős közepén is – írja a kis laikus – hallani Istent annak a szívnek a csendjében, mely nem akar másé lenni, csak az övé.». De valójában titkon ezt gondolja: «Amikor résztveszek egy ünnepségen, az az egyetlen vigaszom, hogy összeszedett maradok, és érzem a jelenlétedet»

Erősen azt érzi, hogy «lakik» benne valaki, ezért Erzsébet tanácsért fordul a dominikánus Vallée atyához, aki felfedi neki a lélekben lakó Szentháromság titkát. Meghatározó élmény számára ez a beszélgetés, melyből annyi világosságot merít, hogy az elkíséri egészen a haláláig. Erzsébet ekkor már hatalmas kegyelmekben részesül, és extatikus belső élményeiben felismeri azt, amiről Avilai Nagy Szent Teréz írt.

Belépés a Kármelbe
.
1901 augusztus 2-án, Erzsébet – örökre feledve művészi karrierjét és zongoráját – belép a Dijon-i Kármelbe, ahol különleges kedvessége már az első este megérinti a szerzetestársakat. Minden nehézség nélkül alkalmazkodik a közösséghez.«…minden olyan édes a Kármelben, a jó Isten éppúgy megtalálható a mosókonyhában, mint zsoltározás közben. Itt mindenhol Ő van.» Az első hónapokban szinte maga alá temeti a fiatal jelöltet a rázúduló sok kegyelem és a megérkezés boldogsága, de beöltözése után fokozatosan elsötétül minden: megismeri a lélek éjszakáját és szárazságát, melyet szíve mélyéig elfogad Istentől. A fény csak fogadalomtétele napján tér vissza a szívébe.

A lélek útja
.
1905 nyarán, az Efézusi levél egyik sora óriási hatással lesz a kis apácára: «Krisztusban arra lettünk rendelve, hogy magasztaljuk dicsőségét mi, akik már azelőtt is reméltünk Krisztusban.» (Ef 1:12)
.
Ebben találja meg személyes hivatásának irányát, «új nevét»: a Dicsőség magasztalását, Laudem gloriae. «Egyetlen dicsőító ének a csendben elmerült lélek, mint egy hárfa, mely a Szentlélek titokzatos érintésétől dalol… ki tekintetét hittel és egyszerűséggel szüntelen Istenen tartja.» Erzsébet nővér belső élete szemmel láthatóan már egészen korán egyetlen szenvedélyre irányul: Krisztusra és a Szentháromságra «Minden egyes pillanat azért adatik nekünk, hogy minél jobban belegyökerezzünk Istenbe… Ennek megvalósításához íme a titok: felejtkezz el magadról, hagyd faképnél magadat, ne foglalkozz saját magaddal, hanem nézd a Mestert, egyedül csak Őt nézd.» Ez nem akadályozza meg abban, hogy másokat is szeressen, mindenki mást, «szeretettől túlcsorduló szívvel».

Az utolsó év
.
Az abban az időben gyógyíthatatlan Addison-kór első szimptómái 1906 Nagyböjtjében mutatkoznak először, és Erzsébet bekerül a rendház gyengélkedőjébe. Egyre jobban elmerül Istenben. «Mielőtt meghalok, szeretnék átalakulni a keresztrefeszített Jézussá, és ez a vágy rengeteg erőt ad a szenvedéshez.» Tüzes apostoli lelkülete, mely egész életében jellemezte, élete végén csak növekszik: «Ó Szeretet… emészd fel teljes lényemet a te dicsőségedért; cseppről cseppre felajánlom magamat Egyházadért!». «Most már tudom, hogy a fájdalom a Szeretet feltárulkozása.»
.
A lelke mélyén ezeket a szavakat hallja a Mennybemenetel ünnepén: «Ha valaki szeret engem… Atyám is szeretni fogja, bemegyünk hozzá, és benne fogunk lakni » Ezzel egyidőben a három isteni Személy, a Szentháromság felfedi magát a fiatal beteg lelkének titkos mélységeiben, és ezt a jelenlétet már soha többé nem veszíti el.

Szerzetesnővérei amikor csak tudnak betérnek hozzá egy-egy jótanácsért, kedves szóért. Erzsébet ezt a legfőbb tanácsot adja nekik: «Ne felejtsétek el, minden elmúlik. Csak a szeretet örök.»

Ám a betegség bevégzi lassan kegyetlen művét. A haldokló ajkáról ezeket az utolsó szavakat lehetett leolvasni, mely olyan, mint egy himnusz a Szentlélekhez: «Itt a földön annyira szerettük egymást… Most megyek Hozzád, a fénybe, a szeretetbe, az életbe.» November 9-én, Erzsébet örökre egyesül a boldog Háromsággal…

Isten prófétája a mi korunkban
.
Írott életműve 342 levélből, egy naplóból, 17 személyes feljegyzésből, 122 versből és 4 lelki elmélkedésből áll. Írásaiban Erzsébet egyszerű és mély, és nagyon aktuális üzenetet hagy ránk. Miért megyünk el messzire, hogy tapasztalatokat szerezzünk Istenről, amikor a Szeretet Istene a lehető legközelebb van a szívünkhöz? Nem koncentrációs és meditációs technikákkal fogjuk megtapasztalni őt. Erzsébet tanácsa nagyon egyszerű: «felejtsd el magad!», hagyd abba, hogy folyton az önző «éneddel» foglalkozol, és tekints Arra, Aki keres téged, és Aki bevezet téged a Szentháromság intimitásába. És egyszerre jelentéktelennek fognak tűnni a hétköznapi gondok, minden örömükkel és fájdalmukkal. Még a szenvedés és a halál is úttá válik, mely az Életbe vezet.

Erzsébet megígérte, hogy segít nekünk: «Az Égben az lesz a feladatom, hogy lelkeket vonzzak úgy, hogy segítek nekik kilépni önmagukból, hogy egyesüljenek Istennel egészen egyszerű és szeretetteli módon, mert a nagy belső csend lehetővé teszi az Úrnak, hogy otthagyja nyomát a lélekben, és végül egészen önmagává alakítsa.»

Levelei telve vannak ennek a szeretetnek a bizonyosságával, mely mindenkinek odaadta magát, mely egyedül elkötelezett hitünkre vár. Megosztja barátaival, akik többnyire laikusok, ezt a csodálatos felfedezését: hogy a keresztség által Isten gyermekeiként mind meghívottak, mind szeretettek vagyunk, meghíva az Eukarisztia asztalához, mindannyian átadhatjuk magunkat a Szeretetnek…

Erzsébet szüntelenül az Élő Isten felé fordítja a szívünket: az Atya, a Fiú, és a Szentlélek felé, az Ő Misztériumuk nyitva áll azok előtt a piciny kreatúrák előtt, akik mi vagyunk. «A Szentháromság a mi lakóhelyünk, ott vagyunk “otthon”, az atyai ház, amit soha nem kellett volna elhagynunk». 1904 novemberében ezt az imát írja: «Ó, Istenem, Szentháromság, akit imádok…» Ebben teljesen odaajándékozza magát a Lélek emésztő Tüzének: «…zsákmányodul adom magam». Minden vágya, hogy eggyé váljon Jézussal, hogy egy «második emberség legyen számára, melyben teljes misztériumát újra élheti.»

Az Egyház pecsétje

1984 november 25-én II János Pál pápa boldoggá avatta a kis francia kármelitát, kijelentve, hogy ő «egy új fény, mely megvilágítja előttünk az utat, biztos vezető mindannyiunk számára»,  «…egy különlegesen tüzes szívű fiatal keresztény nő, aki a fiatalok nyelvén beszél, és minden kereső nyelvén, akik vágynak a végtelen után».

Halálakor így «végrendelkezett»: «Rátok hagyom az Istennel való bensőséges életet, Aki az én életem gyönyörű, ragyogó napja volt».

Kilenced Szentháromságról nevezett Boldog Erzsébethez

A Metropolita Egyesület többféle céljához adományokat gyűjtünk, hogy újabb keresztény médiafelületeket hozhassunk létre. Tervünk egy papi hivatásról szóló oldal, egy online imaközösségi felület létrehozása, és szeretnénk a nagy keresztény misztikusokat hangoskönyvben elérhetővé tenni. Ebben kérjük anyagi segítségeteket.

Az adományt paypal-on keresztül (ha a linkre kattintasz) és közvetlen utalással is be tudjuk fogadni.

Metropolita Egyesület
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428
Adószám: 18876842-1-41
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Köszönjük!!!

Metropolita Egyesület
1024 Budapest
Ezredes utca 13.

Ft

Állítsd be mennyit szeretnél adományozni

Fizetési mód választása
Személyes adatok

Számlázás részletei

Összes adomány: 5000Ft

873 hozzászólás

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.