Elolvadva, elveszve az Úr szeretetében

Részlet Szent Fausztina Naplójából:

1049

Lelkem elmerült az Úr szeretetében. Úgy éreztem, elolvadok,elveszek Benne. Midőn magamhoz tértem, mély béke uralkodott a lelkemben, s értelmem sajátságosan felfogott sok dolgot, amit azelőtt nem értettem.

Bár a legkisebb vagyok, mégis rendkívül boldog. Nem akarok semmit változtatni azon, amit Isten nekem adott. Az Istentől nyert belső felismeréseimet még a szeráfokkal sem cserélném el. Istennel való benső kapcsolatomat egyetlen teremtmény sem értheti meg; főleg mély irgalmát, amely átölel engem. Boldoggá tesz mindaz, amit nekem juttatsz.

Szívem Isten után eped. Egyesülni akarok Vele. Halvány aggály nyugtalanítja lelkem, de ugyanakkor a szeretet különleges lángja felgyújtja szívemet. Szeretet és fájdalom együtt élnek a szívemben.

Erős fájdalmakat érzek a testemben, de érzem az Úr segítségét, különben nem bírnám elviselni őket.

Ó, Jézusom! Az egész Egyházért kérlek, add neki szeretetedet, és a Szentlélek világosságát. Adj erőt a papok szavának, hogy felolvasszák a megkeményedett lelkeket, s így azok visszatérjenek Hozzád, Uram. Adj nekünk szent papokat! Te magad őrizd meg őket szentségben! Ó, Legfőbb Isteni Pásztor! Kísérje őket irgalmad ereje mindenhol! Óvd meg őket a bukástól, és az ördög csapdáitól, melyeket lelkük rabul ejtésére állít! Ó, Uram, irgalmad hatalma zúzza szét és rombolja le mindazt, ami a papi lelkek szentségét elködösítheti – mert Te mindent megtehetsz.
.
A szentmise alatt megpillantottam az Urat, aki mondta:
.
"Hajtsd fejed a keblemre, pihend ki magad."
.
Szívére ölelt, majd így folytatta: