Valtorta Mária: Jelenetek Jézus és Mária földi életéből

Jézus és kísérete az éjjelt a szabadban tölti, a földön vagy szénán aludva. Jézus ébred fel elsőnek, és félrevonul imádkozni. Utána felébreszti az apostolokat és az asszonyokat. Mária már ébren van, de a gyermek még mellette alszik. Az asszonyok egy nagy barlangban kaptak helyet. Mária Fiához megy és üdvözli: – Isten áldjon, Fiam, ezen a napon!

– Isten legyen veled, Mama! Rosszul aludtál az éjjel?- Egyáltalán nem. Sôt, nagyon boldoggá tett. Úgy tűnt nekem, hogy téged tartalak kisgyermekként a karjaimban… És azt álmodtam, hogy arany folyam áradt a szádból, és egy kimondhatatlanul kedves hang ezt mondta: ,,Ez a Szó, amely meggazdagítja a világot, és boldoggá teszi azt, aki hallgat rá és engedelmeskedik neki. Nincs határa erejének, idejének, terének. Ez üdvözít…” Ó, Fiam! És te, az én Gyermekem vagy ez a Szó! Hogyan hálálhatom meg az örökkévalónak, hogy Anyáddá tett?- Ne is gondolj erre, Mama! Szívednek minden dobbanása fizet érte Istennek. Te Isten élő dicsérete vagy, és mindig az maradsz, Mama. Hálálkodsz neki attól kezdve, hogy létezel… – Nem tűnik ez nekem elégségesnek, Jézus. Oly nagy dolog ez! Oly nagy dolgot cselekedett velem Isten! Elvégre is mi többet teszek én ezeknél a jó asszonyoknál, akik mint én, a te nőtanítványaid? Mondd meg te, Fiam, Atyánknak, hogy adjon módot nekem arra, hogy megháláljam úgy, amint adománya megérdemli.

– Anyám! Azt hiszed, hogy Atyámnak szüksége van arra, hogy én kérjem ezt számodra? Ő már előkészítette számodra az áldozatot, amelyet neked meg kell hoznod ezért a tökéletes dicséretért. És tökéletes leszel, amikor véghezviszed…
– Jézusom! Értem, mit akarsz mondani… De képes leszek gondolkodni abban az órában? A te szegény Mamád…
– Az örök Szeretet boldog Jegyese! Mama, ez vagy te. És a Szeretet gondolkodni fog benned.
– Te mondod, Fiam, és én megnyugszom szavaidban. De te… imádkozzál értem, abban az órában, amelyet ezek közül senki sem fog fel, és amelyik már hamarosan bekövetkezik… Igaz? Talán nem így van?.

Lehetetlen leírni Mária arcának kifejezését ez alatt a párbeszéd alatt. Szavakkal ezt nem lehet kifejezni. Csak az, akinek van szíve, és jó szíve, érző szíve, az tudja elképzelni Mária arcának kifejezését ebben a pillanatban. Jézus nézi őt… Az Ő arckifejezését sem lehet szavakkal leírni. Így válaszol neki:

– Te imádkozzál értem a halál órájában… Igen. Ezek közül senki sem érti meg… Nem az ő hibájuk. A sátán borítja füstbe őket, hogy ne lássanak, és olyanok legyenek, mint a részegek, és ne értsenek, és felkészületlenek legyenek, és könnyedén legyőzze őket… De én és te megmentjük őket a sátán cselvetéseinek ellenére. Mostantól kezdve rád bízom mindnyájukat, Anyám. Emlékezz szavaimra, rád bízom őket. Neked adom őket örökségemül. Nincs semmim a földön rajtad kívül, és felajánlak téged Istennek: Áldozatot az Áldozattal, és Egyházamat, amit rád bízok.

Légy te a Dajkája. Kevéssel ezelőtt arra gondoltam, hogy a századokon keresztül mily sokakban újjáéled a kerióti ember, minden fogyatékosságával. És arra gondoltam, hogy az, aki nem Jézus, elvetné őt, ezt a fogyatékos lényt. De én nem vetem el. Jézus vagyok. A földön hátralevő idődben segítsd Pétert, mint az Egyház fejét. Ő a Fő, te a hívő. Mint az Egyház Anyja, mindenkit megelőzöl, mert te szültél engem, ennek a titokzatos Testnek a Fejét. Te ne vesd el a sok Júdást, hanem támogasd. És tanítsd Pétert,és unokatestvéreimet, Jánost, Jakabot, Simont, Fülöpöt, Bertalant, Andrást, Tamást és Mátét, hogy ők se vessék el, hanem támogassák egymást. Védj engem követőimben. Védj meg azok ellen, akik szét akarják szórni és darabolni a születő Egyházat.

A századokon keresztül pedig, Anyám, mindig te légy az, aki közbenjár és oltalmaz, megvédi és segíti Egyházamat, papjaimat, híveimet a gonosztól és a büntetéstől, önmaguktól… Mily sok Júdás lesz, Anyám, a századokon keresztül! És mily sok hozzájuk hasonlóan fogyatékos, akik nem képesek felfogni, hogy vakok és süketek, akik nem tudják meghallani és meglátni, vagy nyomorékok és bénák, akik nem tudnak mozdulni… Anyám, mindnyájan a te köpenyed alatt vannak! Egyedül te vagy képes megváltoztatni az Örökkévaló határozatát az egyesek vagy sokak büntetését illetôen. Mert a Háromságban senki sem lesz sohasem képes arra, hogy nemet mondjon a Virágjának.

– Így teszek majd, Fiam. Amennyire rajtam áll. Menj békében a célod felé. Mamád itt van, hogy mindig megvédjen téged Egyházadban.
– Isten áldjon meg téged, Mama! Jöjj! Összegyűjtöm neked az illatos harmattal teli virágokat, és te felfrissítheted vele arcodat, amint én tettem. Legszentebb Atyánk készítette elő ezeket, és a madarak mutatták meg őket nekem. Nézd, miként szolgál minden Istennek a Teremtés rendjében! Ez a fennsík a tó közelében oly termékeny a galileai tengerből felszálló ködök által, és a magas növények által, amelyek magukhoz vonják a harmatot, és megengedik a füvek és a virágok termékenységét még a nyári hőségben is. A bőséges harmatnak a hullása megtölti ezeket a virágkelyheket, hogy kedves gyermekei megmoshassák arcukat… Íme, mennyi mindent előre elkészített az Atya annak a számára, akit szeret! Fogd! Víz Istentől, Isten kelyheiben, hogy felfrissítse az új Paradicsom Éváját.
Jézus összegyűjti ezeket a nagyon nagy virágokat, és Mária tenyerébe
önti a kelyhükben összegyűlt vizet…

****

Jézus Jeruzsálembe készül a sátoros ünnepekre. Kafarnaumban előkészítik a bárkákat.
– Anyám, jöjj fel velem! Együtt leszünk ezekben az órákban.
Mária szó nélkül követi Jézust. Felmennek a ház felső szobájába, mely hűvös, mert a szőlőtő árnyékban tartja.
– Elmész, Jézusom?!
Mária nagyon sápadt.
– Igen. Itt az ideje.
– És nekem nem kell elmennem a sátoros ünnepekre? Fiam! – Mária felsóhajt.
– Mama! Miért? Nem az első eset, hogy elhagyjuk egymást!
– Ez igaz. De… visszaemlékszem, amit Gamala közelében mondtál nekem az erdőben… Fiam! Bocsáss meg egy szegény asszonynak! Én engedelmeskedem neked… Én, Isten segítségével erős leszek… De hagy kérjek egy ígéretet Tőled…
– Mire vonatkozóan, Anyám?
– Hogy nem rejted el előttem a félelmetes órát. Se irgalmasságból, se bizalmatlanságból… Nagyon fájdalmas lenne… túlságosan nagy gyötrelem… Fájdalmas, mert… mindent hirtelen tudnék meg, és attól, aki nem szeret engem úgy, mint ahogy te szereted szegény Anyádat… És
gyötrelmes lenne, ha arra gondolnék, hogy talán abban a pillanatban, amikor szövök, vagy fonok, vagy a galambokat gondozom, téged, Gyermekemet a halálba küldenek…

– Ne félj, Anyám! Meg fogod tudni… De ez nem az utolsó búcsúzás. Még látni fogjuk egymást…
– Ez biztos?
– Igen. Látni fogjuk egymást.
– És azt fogod mondani nekem: ,,Megyek beteljesíteni az Áldozatot”?
– Nem így fogom mondani. De megérted majd… És utána béke lesz. Nagy béke… Miután mindent megtettünk, amit Isten kívánt tőlünk, gyermekeitől, minden többi gyermekének a javára. Nagy béke… A tökéletes szeretet békéje.
Jézus átkarolja Anyját gyermeki szeretettel, és ő hôsiesen ismétli:
– Igen, igen. Amit Isten akar…
Többet nem mondanak egymásnak. A két Tökéletes már véghezviszi az áldozatot, amit a legkeményebb engedelmesség megkíván tőlük. Már
könnyeket sem ontanak. Se meg nem csókolják egymást. Csak lehelyezik Isten lába elé szeretetüket ők ketten, akik tökéletesen szeretnek.

***

Elindulnak a bárkák Kafarnaumból Tibériásba, ahol Kúza kertjénél kötnek ki. Jézus száll ki először, és karját nyújtja a két Máriának, hogy segítse őket a kiszállásban. A többiek elmennek a város kikötőjébe, és ott szállnak ki.

Johanna Jézus elé siet, és megcsókolja Jézus lábát.
– Béke veled, Johanna!
– Amikor Te velem vagy, mindig béke van bennem és a házamban… Anya! – és meg akarja csókolni Mária lábát is, de ő átkarolja és megcsókolja őt. Alfeus feleségével is csókot vált Johanna.

Johanna kertjében Jézus felolvassa Sintica levelét az apostolok és a nőtanítványok előtt. Majd Anyjához fordul:
– Anyám, gyere velem! Ti pedig várjatok rám, vagy pihenjetek! Én nem megyek be a házba. Pihenek, Anyámmal imádkozva. Johanna, ha valaki
keres engem, a tó melletti lugasban vagyok.

Péter félrevonja Máriát, és izgatottan, halk hangon mond neki valamit. Mária rámosolyog, és mormol valamit. Utána csatlakozik Fiához, aki az éjjel alig látható ösvényen megy.
– Mit akart Simon, Jónás fia?
– Tudni valamit, Fiam. Olyan, mint egy gyermek… egy nagy gyermek… De nagyon jó.
– Igen, nagyon jó. És kért téged, aki a legjobb vagy, hogy megtudjon valamit… Felfedezte gyenge pontomat: téged és Jánost. Tudom. Úgy teszek, mintha nem tudnám, de tudom. De nem tudok mindig engedni neki, hogy megnyugtassam… Ekkor Jonáta odafut egy ezüst mécsessel, amit a lugas asztalára tesz, a nála levő párnákat pedig a székekre.
– Erre nincs rá szükség, Jonáta. A sötétben is tudunk beszélgetni – mondja Jézus.
– Johanna parancsolta. Béke veled, Mester!
– Veled is!

Egyedül maradnak.
– Azt mondtam, hogy nem tudom mindig megnyugtatni. Ma este nem tudtam. Egyedül te ismerheted meg Sintica levelének ama részeit, amelyeket elhallgattam. Ezért akartalak idehozni, és azért is, hogy veled legyek, Mama… Veled az utolsó órákban, mielőtt ismét elválunk. Erőt akartam gyűjteni, hogy meggazdagodjak az egyedüllét sok órájára, amelyet a világban kell töltenem, amely nem ért meg engem, vagy félreért. És veled akarok lenni a visszatérés első óráiban, hogy azonnal megerősödjek kedvességedben annak a kehelynek a kiürítésére, amelyeket ki kell innom a világban, és ami undorító és keserű.

Mária szótlanul megsimogatja Jézust. Fia mellett áll, aki ül. Az Anya vigasztalja Fiát, de ő leülteti, és azt mondja:
,,Halljad!” És akkor Mária leül elé, figyelmesen hallgatva rá, mint nőtanítványa, aki Jézusnak, Mesterének ajkán csügg.
– Sintica írja Antiochiáról beszélve: ,,Idehozott egy vágyamnál erősebb akarat – nem tudom megkülönböztetni, hol szűnik meg az emberek akarata és hol kezdődik Istené, mert nem vagyok bölcs – és ki tudja, hogy nem teljesen Isten akarata volt-e. Biztos, hogy az ég kegyelméből már szeretem ezt a várost, amely két hegyével elvesztett hazámra emlékeztet. Úgy tűnik, ez az első lépés földemre való visszatérésemhez. Már nem fáradt vándorként megyek, aki hazatér meghalni, hanem az élet hírnökeként, aki jön, hogy életet adjon annak, aki anyja volt. Úgy tűnik nekem, hogy innen, mint a röptében megpihenő fecskének, akit Bölcsesség táplált, oda kell repülnöm, abba a városba, ahol megszülettem, és ahonnan, miután átadom neki a nekem adott Világosságot, szeretnék felszállni a Világossághoz. Tudom, hogy akik benned testvéreim, nem hagynák jóvá ezt a
gondolatot. Csak a maguk számára akarják megszerezni a te Bölcsességedet. De tévednek. Egy nap megértik majd, hogy a világ várja, és hogy a
megvetett világ a jobbik világ lesz. Én elkészítem számukra az utat.

Nemcsak itt, hanem miután itt gyökeret vertek, innen más országokba mennek. Nem sokat törődnek azzal, hogy azok pogányok, vagy áttértek, görögök vagy rómaiak, vagy más gyarmatai a birodalomnak és a szórványnak. Beszélek, felkeltem a vágyat, hogy megismerjenek téged… A tenger nem egy esővé alakult felhőből jött létre. Felhők, felhők és felhők ontották az esőt a földre, és tértek vissza a tengerbe. Én csak egy felhő leszek. A kereszténység lesz a tenger. Sokakkal meg akarlak ismertetni téged, hogy hozzájáruljak a keresztény tenger kialakulásához. Én, a görög, tudok beszélni a görögökkel, nem annyira a szavak miatt, mint inkább azért, mert megértem őket… Én, aki a rómaiak rabszolganője voltam, tudok a rómaiakkal dolgozni, ismerem érzékeny pontjaikat. És mivel sokat éltem a zsidók között, azt is tudom, hogy velük hogyan kell bánni, főleg ott, ahol sokan vannak a zsidó vallásra áttértek. János megdicsőített téged halálával. Én életemmel akarlak megdicsőíteni. Áldd meg a mi lelkünket!"

És odébb, ahol János haláláról beszél, amit nem engedtem Simonnak tovább olvasni, ezt írja: ,,János meghalt, miután befejezett minden megtisztulást, a végsőt is, és megbocsátott azoknak, akik megölték. Ismerem a neveiket, legalábbis a jelentősebbekét. János felfedte előttem, azt mondván: ,,Légy mindig bizalmatlan hozzá! Ő egy áruló. Elárult engem, el fogja árulni Őt és társait is. De én megbocsátok a Keriótinak, amint Ő is meg fog bocsátani neki. Már nagyon mély szakadékban van, és nem akarom azt még mélyíteni azzal, hogy nem bocsátok meg neki, azért, mert megölt engem, elválasztva Jézustól. Az én bocsánatom nem tudja megmenteni őt. Semmi se menti meg őt, mert ő egy ördög. Nem kellene ezt mondanom, hisz gyilkos voltam, de engem legalább egy sértés tett bolonddá. Ő azonban olyat támad meg, aki nem tett vele rosszat, és azzal végzi majd, hogy elárulja Üdvözítőjét.

De megbocsátok neki, mert Isten jósága javamra fordította irántam érzett haragját. Látod? Mindent kiengeszteltem. Ő, a Mester mondta nekem tegnap este. Mindent kiengeszteltem. Most elhagyom börtönömet. Most leszek igazán szabad, szabad még Júdás bűnének emlékétől is, amelyet egy szerencsétlen ellen követett el, aki megtalálta békéjét Uránál.” Az ő példáját követve, én is megbocsátok neki azért, hogy elszakított tőled, az áldott Anyától, a nőtanítvány nővérektől, attól, hogy téged hallhassalak, követhesselek mindhalálig, hogy jelen lehessek megváltói diadalodban. Ezt érted teszem, a te dicsőségedért, hogy enyhítsem szenvedésedet. Légy nyugodt, Uram! Nem veszem ajkamra annak a gyalázatosnak a nevét, aki követőid sorában van, és nem mondok el semmit abból, amit Jánostól hallottam, amikor beszélt a te láthatatlan, boldogító Jelenlétedről. Gondoltam arra, hogy elmegyek hozzád, mielőtt berendezem új tartózkodási helyemet, de hallottam, hogy elárulna undorom a kerióti iránt, és csak ártanék neked ellenségeidnél. Azért felajánlom ezt a vigasztalást is, biztos lévén abban, hogy áldozatom
meghozza gyümölcsét és jutalmát.”

Íme, Anyám. Felolvashattam volna ezt Simonnak?
– Nem. Se neki, se a többieknek. Fájdalmamban örömöt jelent Jánosnak ez a szent halála… Fiam, imádkozzunk, hiszen ő megérezze szeretetünket.., és hogy Júdás ne legyen a gyalázatos… Ó, rettenetes!… Mégis… mi megbocsátunk majd neki…
– Imádkozzunk!…
Felállnak, és imádkoznak a mécses remegő fényénél…

>> folytatódik..