Register
A password will be e-mailed to you.

Mohos Gábor atya, a Magyar Katolikus Püspökkari Konferencia titkárának tanítása az Isteni Irgalomról

A tanítás hanganyagának letöltése innen

Az Istennek csodálatos tulajdonságai vannak, amelyeket mi emberi módon megpróbálunk megfogalmazni, hogy milyen is az Isten.

Az Isten maga az élet. Ő alkotott bennünket, Ő teremtett minket. Az egész világot, a világegyetemet Ő alkotta. Az Isten fantáziája kimeríthetetlen. Minden, amit csodálni tudunk, az az Ő fantáziájából származik. Sőt az emberi fantáziát is Ő alkotta. Hogy mi is tudunk szép és jó dolgokat kitalálni, alkotni, ez az Isten-képiségünknek egy megnyilvánulása.

Mégis az Istennek a legszebb, legtökéletesebb, mindent felülmúló tulajdonsága az, hogy irgalmas. Az Isten, amikor mi Vele szemben bűnt követünk el, elfordulunk Tőle, elutasítjuk, magunkba fordulunk, és a szeretetnek nemet mondunk, akkor az Isten nem szűnik meg bennünket szeretni.
Az irgalmasság csodája az, hogy az Isten nemcsak hogy továbbra is szeret bennünket, hanem mindazt a rosszat, amit mi a szeretetlenségben, az elutasításban, a gőgben, a gyűlöletben okozni tudunk, azt magára vállalja helyettünk, azért, hogy minket visszavezessen abba a szeretetbe, abba a békébe és boldogságba, ami az Ő közelségében, a Vele való közösségben megtapasztalható.

Az Isten irgalmasságát nekünk embereknek nagyon nehéz felfognunk vagy megértenünk, vagy egyáltalán valahogy befogadnunk. Azért nagyon nehéz ez, mert nagyon távol áll a mi földi gondolkodásunk ettől. A mi földi logikánk az az adok-kapok logikája. Valamit adok – valamit kapok érte cserébe. Az Isten pedig ingyenesen ad. Sőt ez különösen ma, amikor a világgazdasági rendszert kapitalizmusnak hívják, amikor mindent pénzzel mérünk, és mindenért kell adnunk valamit, hogy kapjunk cserébe – valahogy felfoghatatlan számunkra az, hogy az Isten ingyen ad, minden érdek nélkül. S az is az Ő irgalmának csodája, hogy nem kér semmit cserébe.

Az Ő szeretete megelőz bennünket – ahogy szent János apostol mondja, hogy „előbb szeretett minket”, vagy ahogy máshol olvassuk a Szentírásban, hogy „még amikor bűnösök voltunk, akkor is már szeretett bennünket.” Mennyivel inkább hogyha megtérünk, hogyha a bűneinknek szeretnénk hátat fordítani, és az Istenhez közel kerülni.

Nemrégiben hallottuk azt a gondolatot, hogy az egész nyugati világnak a legnagyobb problémája éppen az, hogy ezt nem tudja elfogadni. Hogy az Istennek a kegyelmét utasítja el akkor, amikor az Egyházat, az Egyháznak az intézményeit, a jelenlétét próbálja a társadalomnak a peremére szorítani és elutasítani.

Az ember nem tudja, nagyon sokszor, azt elfogadni, hogy ő rászorul az Istenre. Mert mi rászorulunk az Istennek az irgalmára, mi önmagunktól nem vagyunk képesek a saját életünket, a problémáinkat, a gondjainkat megoldani. És az ember eljuthat odáig a gőgben, hogy bezárul az Isten előtt, és nem engedi az Istennek a kegyelmét önmagához közel, nem engedi magát szeretni. Ez a legnagyobb tragédiája az embernek, amikor elutasítja az Istennek az irgalmát, Istennek a megbocsátó szeretetét egyfajta furcsa gőg és önteltség miatt, amilyen sajnos látunk a gonosz léleknél, a Sátánnál is, aki inkább a poklot választotta ahelyett, hogy az Istennek a szeretetét befogadta volna.

Úgy is fogalmazta ezt valaki, hogy inkább azt választotta, hogy a világ legboldogtalanabb teremtménye lesz önmagában, minthogy a világ boldog teremtménye lehetett volna Istennek a kegyelméből.

De az Isten irgalmának legnagyobb csodája az, hogy szinte a legvégsőkig utánunk jön. Tudjuk azt a hitünkből, a Hiszekegyben szoktuk imádkozni, hogy Jézus alászállt a poklokra. Ez azt jelenti, hogy az Isten a legvégsőkig elment, ahová az ember eljuthat, a bűnnek a legnagyobb mélységeiig elment azért, hogy onnan is visszahozzon bennünket.

Az Isten számunkra felfoghatatlan szenvedést vállalt értünk azért, hogy minket megmentsen. Ez az Ő irgalmának valami egészen felfoghatatlan mélysége. És a legfontosabb számunkra talán az, hogy az Isten irgalma számára nincs reménytelen helyzet, nincs olyan helyzet, amire azt mondaná, hogy itt már nincs semmilyen lehetőség. Amíg itt élünk a földön, addig az Isten irgalma a legnagyobb bűnösöket is meg tudja érinteni.
Az egész Evagélium erről szól. Számtalan látunk arra, hogy az Isten a bűn különböző formáiból hogy tud kiemelni embereket, és hogy tud magához vonni és boldoggá tenni. Az isteni irgalom nem az egyéniségünket vagy az önbizalmunkat szeretné aláásni azáltal, hogy mi nem vagyunk magunkban elegek, hanem az Istenre szorulunk, hanem éppen ellenkezőleg: szeretettel és gyengéden szeretne felemelni minket Önmagához, és éppen az Ő irgalmából fakadóan találjuk meg az igazi egyéniségünket. Nem kell félnünk az Istentől, hanem, ha tudunk bízni Benne, akkor megtapasztaljuk azt a békét és örömet, amire Ő teremtett bennünket.
 

* * *

Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat!

Etikus Adománygyűjtő Szervezet Logó
Evangelizálunk az online térben (Metropolita), evangelizálunk az utcán (Győztes Bárány Közösség), és mélyszegénységben élő családok között, akiket élelmiszerrel, tüzelővel és taníttatással segítünk (Nyitott Ajtók Misszió), valamint egyengetjük állami gondozott gyerekek sorsát (Legyél Nevelőszülő!).
Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6.
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.