Schweitzer József, országos főrabbi

Schweitzer József Nyugalmazott országos főrabbi tanítása az isteni irgalomról

Megtisztelő és örömmel vett feladat számomra, hogy egy olyan teológiai, etikai fogalomról kérdeztek, amely a zsidó vallásban igen alapvető szerepet tölt be, mert benne van a héber Bibliában, amelyet általában és közkeletűen Ószövetségnek neveznek. El tudnám sorolni ezeket a bibliai helyeket, amelyekben még ennél is több van. A mózesi könyvekben, a 34. fejezet hatodik mondata; Mózes 5. könyvében a 4. fejezet harmincnegyedik mondata. A Zsoltárok könyvében, a 103. zsoltár nyolcadik mondata. Jónás könyvében a 2. fejezet második mondata, a Krónikák 2. Könyvében a 30. fejezet kilencedik mondata.
.
Az idézett részek különböző imádságokba is bekerültek. A zsidó vallásban is, kezdve a héber Bibliától, amit most én általában Szentírásként fogok nevezni, tehát kezdve a Szentírástól a későbbi héber irodalomig, igen nagy szerepe van az Isten útjáról vagy útjától való eltérésnek, magyarul a bűnnek. Anélkül, hogy a zsidó vallás bűntudatra nevelne, figyelmeztet a bűn lehetőségére. A Biblia már évezredekkel ezelőtt egy olyan nyitott társadalom képéről beszélt, amelyben a szabad akaratnak módja lehetett megnyilatkozni, hiszen a Szentírás azt mondja: „Elébed adom a jót, a rosszat, az áldást és az átkot” (MTörv 11,26). Bár azt mondja, hogy válaszd a jót, de a szabad akarat folytán választhatjuk a rosszat is. Ezen kívül pedig azt is vallja a zsidó vallás, hogy nincs ember, aki ne vétkezne. Hát Istenem, akkor nem lennénk két lábon járó emberek! Azonban a véteknek, akár Isten ellen, akár embertársaink ellen történt, van egy nagy lehetősége, a megtérés, amelyet a héber próféták szintén hangsúlyoznak. „Térj meg, ó Izrael, az Örökkévalóhoz, mert elbuktál bűneidben!” (Oz 14,2)

S ha van megtérés, akkor, ahogyan a Szentírás azt mondja, hogy Kihez van a megtérés? Az irgalmas Istenhez. Itt következik, amiről beszéltünk. Istennek, az emberileg jóformán fel nem fogható, de mégis emberi módon, hiszen másként mi nem tudunk gondolkodni, körülírt és meghatározott lényéhez tartozik az irgalom. Az előbb, amit mondtam, hogy Isten tulajdonképpen felfoghatatlan, de a zsidó Szentírás-magyarázat éppen azt mondja, hogy a Tóra emberi nyelven, vagyis emberi fogalmakkal beszél. Ezért beszél Isten kezéről, ezért beszél Isten haragjáról, mert ha nem tartod meg Isten parancsolatát, akkor felgerjed ellened haragja.

Ugyanúgy beszél az isteni irgalomról is. Azért tudunk megtérni, azért tudunk bűneinken felülemelkedni, azokat megbánni, azért tudjuk azt mondani, de nemcsak mondani, hanem meg is cselekedni, hogy ezután nem fogom ezt elkövetni. Az ember sokat vétkezik a felebarátaival szemben is, például, „ma éppen nagyon rosszkedvem volt, és nagyon hamar végeztem ezzel az emberrel” Pedig ez egy embertársad, akiről azt mondja a Szentírás, hogy: „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat”. Ez a tenmagad a héberben azt is jelenti, hogy olyan, mint te. Vagyis legyél toleráns iránta. Persze nem a tolvaj iránt kell toleránsnak lenni, de az apró-cseprő hibákkal szemben annak kell lenni, mert mi is ugyanezekben az apró-cseprő hibákban leledzünk, mert különben angyalok lennénk és nem emberek. S hogy mindebből van Isten irányában felemelkedés, az azért lehetséges, mert Isten ismeri az irgalmat. Isten az elveszett, erkölcsileg nagyon mélypontra jutott ember utána nyúl, felemeli, és odaadja számára a bűnbánat felismerésének a lehetőségét. Isten azért adja nekünk a bűnbánat lehetőségét, mert irgalmas Isten. Nem azt mondja, hogy „végeztél, punktum, elvitetlek!” A világ ilyen. Isten azonban azért Isten, hogy az irgalmat velünk számtalanszor gyakorolja. A zsidó vallás azonban továbbmegy, és van olyan írásmagyarázat az isteni irgalomról, amelyik szerint az irgalom: végtelen megbocsátás. Amikor Isten a végtelenségig megy el a megbocsátásban. Azt mondja, hogy „amint én (Isten) irgalmas és nagy türelmű vagyok – úgy te is legyél az.”

Egyike a legnemesebb tulajdonságainknak, ha irgalmasak tudunk lenni. Persze ezzel sokan visszaélnek. Ki tudja, hogy azok közül a szerencsétlenek közül, akikkel az utcán találkozunk, és mindig megesik rajtuk a szívünk, odanyomunk szegénynek valamit a kezébe, hogy nem megy-e el a következő kocsmába és elissza? Sokszor így történik. Tehát van visszaélés a mi irgalmunkkal, szánakozásunkkal. De ez nem jelenti azt, hogy mi mindig arra az álláspontra helyezkedünk, „úgyis visszaélnek vele”, magyarán úgyis átejtenek minket, nem érdemes! Mert ha csak egy is van, akinek kenyérre kellett, és én hazamegyek, és a feleségem a jó vacsorát odaadja, akkor eszembe jut, hogy az a nyomorult kért tőlem egy kis pénzt hogy vegyen rajta egy kis kenyeret és nem adtam, akkor minden érzülettel bíró embernek megkeseredik a falat a szájában. Az irgalom tehát alapvető isteni tulajdonság, de olyan isteni tulajdonság, amelyet emberi vonatkozásban is nagyon jóérzéssel gyakorolnunk sőt, cselekednünk kell.

Sokat tudnék még beszélni arról, mint az 1944-es deportációt átélt ember, hogy mit jelent, amikor nem volt irgalom, csecsemőtől aggastyánig, senkiben sem. De most túlzok, ha azt mondom, hogy senkiben. Mert volt, akiben és akikben megvolt. hiszen voltak ilyen világi személyek, és minden egyházhoz tartozó személyek. Most készülök egy meghívásnak eleget tenni Szombathelyre, amely meghívás az 1944-ben a szombathelyi püspökséget betöltő boldogult Kovács Sándor püspök emlékére szól. Hogy a megemlékezésre voltak olyan szívesek engem és még egy kollégát meghívni, abban szerepet játszik az a tevékenység, amelyet Kovács Sándor püspök épp a deportációk ellen folytatott, és akiket lehetett, úgy tudom két személyt, meg is mentett.

Ebben a vonatkozásban meg kell említeni báró Apor Vilmos győri püspököt, és meg kell említeni Márton Áron erdélyi püspököt, aki éppen a kolozsvári deportálások legsúlyosabb napjaiban, székhelyéről, Erdélyből volt, átment Kolozsvárra, és ott a nagy dómban – ha Kolozsváron vagyok, mindig elmegyek oda – szóval, a nagy dómban tartott egy erőteljes beszédet arról, hogy a deportáció Isten elleni bűn. Azt üzenték neki: ilyet még egyszer ne merjen mondani, mert nem fogják Magyarországra beengedni. De ő megtörhetetlen ember volt.

Szóval a deportációk korában valóban voltak emberek, akik a zsidókon az irgalmasság jócselekedeteit művelték, mert saját életük áldozatának hozatala árán is igyekeztek felebarátaikon segíteni. Ők mindmáig példaképek. Nagyon sokan közülük megkapták Izrael államától a Világ Igaza kitüntetést. Ugyanakkor az isteni irgalom tanítását nagyon sokan olyanok, akik magukat vallásos és istenhívő embereknek mondják, – finoman mondom -, elfelejtették gyakorolni. Annál értékesebb, hogy vannak, akik gyakorolták az irgalmat. Hála Istennek, olyan kor nincs és többet, ne is legyen, de alkalmunk van kisebb-nagyobb mértékben gyakorolni az isteni parancsot: amiképpen Én irgalmas vagyok hozzátok, ti is legyetek irgalmasok egymáshoz.

Tehát, kérem szépen, egyike a legnemesebb tulajdonságainknak, ha irgalmasak tudunk lenni. Persze ezzel sokan visszaélnek. Ki tudja, hogy azok közül a szerencsétlenek közül, akikkel az utcán találkozunk, és mindig megesik rajtuk a szívünk, és odanyomunk szegénynek valamit a kezébe, hogy nem megy-e el a következő kocsmába, hogy eligya. Sokszor van ez a lehetőség. Tehát van visszaélés a mi irgalmunkkal. A szánakozásunkkal. De ez nem jelenti azt, hogy mi mindig arra az álláspontra helyezkedünk, hogy „úgyis visszaélnek vele”, magyarán úgyis átejtenek minket, nem érdemes! Mert ha csak egy is van, akinek kenyérre kellett, és én hazamegyek, és a feleségem a jó vacsorát odaadja, akkor eszembejut, hogy az a nyomorult kért tőlem egy kis pénzt hogy vegyen rajta egy kis kenyeret és nem adtam, akkor minden érzülettel bíró embernek megkeseredik a falat a szájában.

Tehát ez az irgalom egy alapvető isteni tulajdonság, de olyan isteni tulajdonság, amelyet emberi vonatkozásban is nagyon jóérzéssel gyakorolnunk és cselekednünk kell.

Én sokat tudnék még beszélni arról, mint egy 1944-es deportációt átélt ember, hogy mit jelent, amikor nem volt irgalom, csecsemőtől aggastyánig, senkiben… De most túlzok, ha azt mondom, hogy senkiben. Mert volt, akiben és akikben volt… voltak ilyenek világi személyek, és voltak minden egyházhoz tartozó személyek.

Most készülök egy meghívásnak eleget tenni Szombathelyre, amely meghívás az 1944-ben a szombathelyi püspökséget betöltő boldogult Kovács Sándor püspök emlékére szól, és amely megemlékezésben azért voltak olyan szívesek engem és mégegy kollégát meghívni, szerepe van annak a tevékenységnek, amelyet Kovács Sándor püspök épp a deportációk ellen folytatott, és akiket lehetett, úgy tudom két személyt, meg is mentett.
Ugyanakkor meg kell említeni ebben a vonatkozásban báró Apor Vilmos győri püspököt, és meg kell említeni Márton Áron erdélyi püspököt, aki éppen a kolozsvári deportálások legsúlyosabb napjaiban, székhelyéről, amely Erdélyben volt, átment Kolozsvárra, és ott a nagy dómban (ha Kolozsváron vagyok, mindig elmegyek oda), a nagy dómban tartott egy nagyon erőteljes beszédet, hogy milyen Isten elleni bűn a deportáció, és azt üzenték neki, hogy mégegyszer ilyet ne merjen mondani, mert nem fogják Magyarországra beengedni. De ez megtörhetetlen ember volt.
Szóval a deportációk korában valóban voltak emberek, akik a zsidókon az irgalmasság jócselekedeteit művelték, mert saját életük áldozatának hozatala árán is felebarátaikon igyekeztek segíteni.

Ők mindmáig példaképek. Nagyon sokan közülük megkapták Izrael államától a Világ Igaza kitüntetést, de ugyanakkor tulajdonképpen az isteni irgalom tanítását nagyon sokan olyanok, akik magukat vallásos és istenhívő embereknek mondják, – finoman mondom – , elfelejtették gyakorolni, az sajnos, aki ebben a korszakban élt, az azt sem tudja elfelejteni. Annál értékesebb, akik gyakorolták, és hála Istennek, olyan kor nincs is többet, ne is legyen, de alkalmunk van kisebb-nagyobb mértékben gyakorolni azt az isteni parancsot: „Amiképpen Én irgalmas vagyok hozzátok, ti is legyetek irgalmasok egymáshoz.”

Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat!

Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6. Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05 HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Válaszolj Válasz elvetése

Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6.
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005