Register
A password will be e-mailed to you.

A misztikus Keresztes János

János atya Szent Teréz kísérőjének, Jézusról nevezett Katalin anyának írt leveléből tudjuk, hogy úgy érezte magát Andalúziában, mint Jónás, miután őt az a bizonyos cethal a távoli kikötőben kiokádta.

Visszavágyott Kasztíliába. Amit Grácián atya nem akart, vagy nem tudott megoldani, azt megvalósította P. Doria. János atya úgy látta, hogy nyolc év után megvalósulnak álmai. 1588 júniusában Madridban összeült az első rendi nagykáptalan, melyen Keresztes János, mint granadai házfőnök is megjelent. A megválasztott négy definitor között ő volt az első. A Rendi Tanács hat tagja között pedig a harmadik. Emellett megválasztották segoviai házfőnöknek is. A káptalan június 11-én zárult. Így tehát Keresztes János atya segoviai prior lett, és P.Doria generális vikárius távollétében pedig annak helyettese. A ,,Consulta”, a Rendi Tanács, szeptember 16-án elrendelte, hogy a vikárius generális látogassa végig az egész kongregációt, 1589 februárjáig. Távollétében Keresztes János gyakorolta egész hatalmát.

A kormányzás fölemésztette minden idejét. Éjjelente alig aludt valamit. Dolgoznia kellett a Rend Ordináriumán, Ceremoniáléján, Propriumán és a
,,novíciusok oktató könyvén”. Mindent meg kellett szervezni és emellett még a beérkezett levelekre is válaszolni. Mindenki nagyon meg volt elégedve kormányzásával. Ugyanebben az évben kezdték el a segoviai új Kármel építését. Ez a segoviai kolostor két okból is kapcsolódik Keresztes János személyéhez.

Az egyik, hogy ő adta az indítást a zárda megalapítására. Gyónógyermeke, Anna de Penyalosa férje, végrendeletében úgy rendelkezett, hogy vagyonából vagy egy kórházat, vagy pedig egy kolostort alapítsanak. Az özvegy, János atya tanácsát kérte, és az javasolta neki, hogy alapítson egy kármelita kolostort.

A másik, hogy az ő házfőnöksége alatt készült el az új épület. A kolostornak eredetileg csak hat lakója volt. Mikor azonban a Rendi Tanács székhelye lett, minek következtében a tartományfőnök, a hat tanácstag, továbbá még novíciusok részére is kellett elhelyezést biztosítani, az épület kicsinek bizonyult. Emellett egészségtelen és nedves volt. Mikor Keresztes János lett a ház főnöke, elhatározta az újonnan megvett és átalakított épületbe való átköltözést. Az anyagiak tekintetében ismét Anna de Penyalosára támaszkodhatott. Bár az atya egészsége már nagyon leromlott, mégis gyakran végzett fizikai munkát az építkezésnél. Segített a kőműveseknek, hordta a köveket, télen-nyáron hajadon fővel, szegényes daróc csuhában. Pedig Segoviában télen kemény hideg van.

Az építkezések alatt baleset is történt. Kőfejtés közben Péternek, az egyik munkásnak a keze két kő közé szorult úgy, hogy két középső ujját teljesen laposra préselte. Éppen ekkor érkezett oda János atya, aki megkérdezte, hogy mi történt. Péter megmutatta szétroncsolt ujjait. A házfőnök megfogta azokat, mire azonnal rendbejöttek úgy, hogy a szerencsétlenül járt Péter munkáját késedelem nélkül folytathatta.

János atya vásárolt a házhoz még egy kertet is. Ennek végén volt a Varjú-szikla, ahol a varjak fészkeltek. Ez alatt volt egy kis bemélyedés, rekettyével és bozóttal körülvéve. Ez a barlangocska nem volt mélyebb mint egy fekvő ember. Ez volt János atya remete barlangja. Itt töltötte minden rendelkezésre álló idejét. Előfordult, hogy keresték, és itt találták meg a priort. Ő erre így szólt: ,,Az Isten szerelmére, kérem hagyjanak most békében! Most nem tudok emberekkel tárgyalni.”

Volt, hogy titkára éjszaka a fák alatt találta meg, amint elmerülten imádkozott. Más alkalmakkor, az enyhe nyári segoviai éjszakákon, titkára gyakran találta János atyát saját cellája ablakánál elragadtatásban. Ilyenkor hiába rángatta ruháját, mozdulatlan maradt. Így nem tehetett mást, mint leült a lábához és várt az elragadtatás végéig, ami néha csak hajnalban következett be. Az ilyen esetek utóhatásai sokszor az egész nap tapasztalhatók voltak nála. János atya hosszú órákat töltött imában a legméltóságosabb Oltáriszentség előtt. Hogy a köznapi dolgokra tudja terelni figyelmét, erőt kellett vennie önmagán. Néha mialatt valakivel sétált, ökölbe szorította a kezét és titokban a falnak ütötte, hogy el ne veszítse a beszélgetés fonalát. Emiatt ízületeirôl lehámlott a bőr.

A kármelita nővérek perjelnője említette, hogy a rácsnál meglátszott rajta mennyire erőlködik, hogy odafigyeljen a beszélgetés tárgyára. Kézzelfogható volt, hogy ez a dolog nem tőle függött, mert a lelkét Isten annyira magához emelte. Annak ellenére, hogy a Consulta igen sok munkát adott neki, továbbá, hogy súlyos vezekléseket végzett, gyakori elragadtatásainak is csak nehezen tudott ellenállni, mégis mindig ott volt az éjjeli zsolozsmán. Csakis természetfeletti okokkal magyarázható, hogy mindezek ellenére nem roskadt össze.

Mint házfőnök egy igen szegényes cellában lakott, mely olyan kicsi volt, hogy alig tudott benne megfordulni. Egy előnye azonban volt, hogy közel volt a kórushoz és a legméltóságosabb Oltáriszentséghez. Cellájának ékessége egy fakereszt és egy kép volt. Berendezése egy priccs, melyet ágyként használt és egy asztal. Ez utóbbi egy deszkából állt, forgó sarokvassal a falba erősítve, így az használat után felhajtható volt. Könyvtárra nem volt szüksége. Ha egy könyv kellett neki, kivette a kolostor könyvtárából és használat után visszatette. Cellája ajtaja felett volt egy kinyúló fadarab. Barnabás testvér gyakran megfigyelte, hogy rajta egy szép galamb ült, amely nem turbékolt, soha sem szállt le enni, mint a többiek. Evangelista János atya azt állítja, hogy ugyanezt a galambot látták a perjel granadai cellájában is. Mikor a galambról említést tettek neki, ő csak ennyit mondott: ,,Hagyják csak!” A testvérek valami jelentőségteljes és csodálatos szimbólumot véltek benne felismerni.

Mint már említettük kormányzása erőteljes és atyai volt. Nem nézte el alárendeltjei hibáit, de szeretettel intette meg őket. Egyik húsvét hétfőn nagy ünnep volt a kolostorban. A nagymisére több előkelőség volt hivatalos. Az atya, akinek a beszédet kellett volna mondania, rossz hangulatban volt, és feladatát az utolsó pillanatban lemondta. János atya ezt szó nélkül hagyta. Nemsokára világiak jöttek a kolostorba, akikkel a szónoklást lemondó atya szívesen elbeszélgetett volna. Amikor fogadásukra engedélyt kért, a prior azt szokása ellenére megtagadta. Ez volt számára a legalkalmasabb büntetés. A vétkes most már elgondolkozott, belátta hibáját és megbánta.
 

* * *

Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat!

Etikus Adománygyűjtő Szervezet Logó
Evangelizálunk az online térben (Metropolita), evangelizálunk az utcán (Győztes Bárány Közösség), és mélyszegénységben élő családok között, akiket élelmiszerrel, tüzelővel és taníttatással segítünk (Nyitott Ajtók Misszió), valamint egyengetjük állami gondozott gyerekek sorsát (Legyél Nevelőszülő!).
Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6.
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.