Register
A password will be e-mailed to you.

Therese Neumann, más néven Konnersreuthi Neumann Teréz (Konnersreuth, 1898. április 9. – 1962. szeptember 18.) az egyik legismertebb női stigmatizált.
.
Teréz szegény falusi bajor családból származott, alkalmi fizikai munkából tartotta fenn magát, amíg mindenféle betegség el nem érte, melyek miatt tehetetlenségre lett ítélve. 1918. október 10-én egy tűzeset után lebénult, majd egy évvel később megvakult. 1923. április 29-én, Lisieux-i Teréz boldoggá avatásának napján azonban csodásan visszanyerte látását, 1926. március 5-én pedig, a nagyböjt első péntekjén szíve fölött seb jelent meg, amit ekkor még titokban tartott.
.
1926-ban különös látomásban volt része, látta Jézust három apostollal együtt az Olajfák hegyén, amely után minden nyavalyája nyomtalanul eltűnt. Öröme azonban nem tarthatott sokáig, mert alig néhány nappal csodálatos gyógyulása után stigmák jelentek meg a testén. Húsvét szombatján arról számolt be, hogy látta Krisztus feltámadását. E naptól fogva 32 éven át, minden pénteken átélte Jézus szenvedését, saját kínjai különösen nagypénteken fokozódtak. Gyakran került önkívületi állapotba, és ilyenkor nem németül, hanem a számára egyébként ismeretlen arámi nyelven beszélt, melyet nyelvészek azonosítottak be. Teréz szenvedései mindig két napig tartottak, vasárnap reggelre teljesen rendbe jött, stigmáinak csupán hűlt helyét találta. 1926. november 5-én kilenc sebet fedezett fel a fején, és még néhányat a hátán és a vállán. A szemtanúk szerint ezek a sebek soha nem gyógyultak be, de nem is fertőződtek el, és még a holttestén is láthatók voltak.

Az Oltáriszentség csodája

Neumann Teréz élete felhívja figyelmünket az Oltáriszentség felbecsülhetetlen ajándékára. Teréz 1927-től 1962-ig semmi testi ételt vagy italt nem vett magához. Állandó orvosi felügyelet alatt élt, lakóhelyének püspöke rendszeresen látogatta. 1927 júliusában egy orvos és négy ápolónő figyelte két héten át a nap 24 órájában, de csak azt tudták megállapítani, hogy az oltári szentségen kívül semmi mást nem evett, ennek ellenére nem lépett fel betegség, súlyveszteség vagy kiszáradás.

Egyetlen tápláléka az ostya volt: "Én nem a semmiből élek, hanem Jézus testéből, ami valóban étel…" A hit és a szeretet csodákat tesz, ezt Teréz és sok más szent élete is bizonyítja. Ezért higgyünk és szeressünk, mert akkor bármi megtörténhet.

Teréz szabadon érintkezett az elhunytak lelkeivel is, ismerte az elhunytak sorsát és más titkos dolgokat. Magát Krisztus szócsövének tartotta, bámulatos az e téren tanúsított magabiztossága és biztonságérzete, sosem volt tapasztalható nála attól való félelem, hogy tévedésnek esik áldozatul. Ezzel együtt az Egyházi hatóság szigorú és óvatos vizsgálódásai után sem kérdőjeleződött meg Teréz jóhiszeműsége, a csalást gyakorlatilag kizárták. A jelenségek természetfelettisége, főképpen mióta P. Gemelli, a legnagyobb szaktekintély is kedvezően nyilatkozott róla, valószínűnek látszik.

Neumann Teréz 1962-ben hunyt el. Boldoggá avatása 2005-ben kezdődött.


Neumann Teréz, akit az egyházi hatóságok hosszú éveken át a legszigorúbb megfigyelés alatt tartottak, nagy misztikus volt. Gyermekévei befejeztével, ifjúsága nehéz mezőgazdasági munkával telt. Nemsokára súlyos betegségekkel kellett megküzdenie, melyek 6 éven át tartották fogva: bénulással járó és igen fájdalmas betegségben szenvedett. Ezután különös hirtelenséggel teljes mértékben felgyógyult. Ám hamarosan stigmatizálódott. Több, mint 30 éven át Neumann Teréz nem evett és nem ivott semmit. Ebben az időben már minden héten átélte Jézus teljes passióját, melynek szenvedéseiből a stigmák a látomások után is vele maradnak.
.
Teréz életének küldetése az volt, hogy felismertesse a világgal az Eukarisztia, a Kereszt, és a megváltó szenvedés értékét. Évszázadokon át, a misztikusokatt – még klerikális körökben is – üldözték. Szinte általános szabály lett a misztikus "különcségek és rendkívüliségek" elutasítása. Talán az Úr azért osztja meg szenvedését egyre több neki szentelt lélekkel, hogy hozzátegyen saját szenvedéséhez? Talán. De az biztos, hogy a Jézus Krisztust imitáló misztikus az Isten ingyenes ajándéka és nagy kegyelme, ami csak a kicsinyeket és alázatosakat érinti meg.

Az engesztelés és lemondás szellemében elfogadott szenvedés Terézt lassan megtisztította, és rávezette a misztikus megvilágosodás útjára, mely nem más, mint az Oltáriszentséggel és a Kereszttel összefonódott, lecsupaszított élet.

Gyermekkor

Terézt – akit a családjában csak Rézl-nek becéztek – Bavière-ben, Konnersreuth-ban született, 1898 április 8-án, Nagypénteken, egy szegény, de becsületes családban. Apja szabó volt, de volt egy kis földje is, melyet Neumann asszony gondozott. Terézt a következő év Húsvétján keresztelték meg. 9 éves korára már társai számára is feltűnt korához képest megdöbbentő érettsége.

Mint családjának minden tagja, Teréz is robosztus alakatú volt, vasegészségnek örvendett. Az iskolában eleven és tehetséges gyermek benyomását keltette, a tanulásban mindig az élen volt. Vidám, aktív, és nagyon jámbor, már egész kicsi korában kifejezte vágyát arra, hogy misszionárius apáca legyen. Ettől függetlenül semmiben sem különbözött a többi gyerektől, hacsak nem abban, hogy mélységesen irtózott a hazugságtól. Teréz élete megszokott falusi egyszerűségben folyt le. Már az elemi iskolában, valahányszor Krisztus szenvedéséről volt szó, megindultan könnyezett.

Jóval később derült csak ki, hogy elsőáldozása napján nagy kegyelemben részesült, és hogy életében több alkalommal is előfordult vele, hogy az Oltáriszentség a levegőn át berepült a szájába. Csak falujának plébánosa, Naber atya, aki élete végéig lelkivezetője maradt,  tudott erről.

14 évesen került el Teréz szolgálóként a falu egyik családjához. Feladata a mezőn való munkákon kívül a családi kávézó vendégeinek kiszolgálása volt. Az 1914-18-as világháború éveiben, mint minden vidéken élő asszonynak, neki is keményebben kellett dolgoznia, mert a férfiak a fronton voltak. Ekkor már egészen Istennek adta az életét, és teljesen alávetette magát felebarátai szolgálatának.

Teréz keveset olvasott. Egész kamaszkorában kizárólag két olvasmányból táplálkozott: Szalézi Szent Ferenc tanításaiból, és Lisieux-i kis Szent Teréz Naplójából.

Az első balesetek
.
1918 március 10-én félreverték a harangokat: tűzvész tört ki a faluban. Teréz húzta a harangot, és az első vonalban küzdött a tűz megfékezéséért és a mentésben. Egy létra tetején állva vette át a 10-25 kg-os vízzel teli kannákat, hogy a tűzre öntse. Ehhez megállás nélkül hajolgatott és emelt. Hirtelen nem tudott kiegyenesedni, és a kanna, amit fogott, kiesett a kezéből: valami baj történt a gerincével, de akkor ezt még nem tudta. Pár nap pihenés után ismét munkába állt, de április elején elesett, ismét megsérült a gerince és részlegesen megbénult, ezzel együtt a látása rohamosan romlani kezdett.

Augusztus 1-én leesett egy létráról, majd nem sokkal később ismét elesett. 3 héttel később újabb esés… Látása fokozatosan romlik, augusztusban már nem képes olvasni a szemével. Ugyanezen évben, 1918 október 19-én újabb esés, és a gerince ismét megsérül. 1919 március 17-én következik be az ötödik esés. Teréz teljesen megvakul. 21 éves.

Titokzatos betegségek

Ettől fogva Teréz élete állandó kálvária. Eddigi súlyos megpróbáltatásaihoz hamarosan újabbak tevődnek, melyek testének gyakorlatilag minden pontján megkínozzák. Alig éli túl az egyik rohamot, jön a másik, és az orvosok tehetetlenek: eldeformálódnak a tagjai, folyik és gyulladt a füle, gyomorfájdalmak gyötrik, és fokozatosan megbénul. Ráadásul folyton kisebesedik a teste. Ez 1925-ig tart, ekkor már egy sebész vizsgálja: azt tervezik, hogy amputálják a lábait. De ez nem történik meg, az Úrnak más tervei vannak Terézzel.

Egyébként Teréz időszakosan megvakul és megsüketül. 1919-ben – önnön vallomása szerint – már csak egy bűzlő húscafat, amit a fájdalmak ágyára dobtak. Mégis mindent elfogad, mondván: "Minden jó, amit Istentől kapok: gyógyulás vagy betegség, ahogyan Ő szeretné!" Vagy: "Minden megfelel és tetszik nekem, amit az Úr ad: minden virág, minden madárka, és mindenféle szenvedés is: mert legnagyobb örömöm az Úr maga!"

Megmagyarázhatatlan gyógyulások

Teréz egészségi állapota visszafordíthatatlannak és gyógyíthatatlannak tűnt, sőt, igazából arra a kérdésre nem volt válasz, hogy hogyan lehetett még életben, miután olyan mérhetetlen sok betegség és fizikai fájdalom meggyötörte, melyeket az orvosok mégcsak enyhíteni sem tudtak. Erre fel megmagyarázhatatlanul és váratlanul hétszer is meggyógyult  véglegesnek ítélt, súlyos állapotból!

– 1923 április 29: a több, mint 4 éve teljesen vak Teréz reggel fél 7-kor hirtelen látni kezd: ez a nap egy kilenced befejezésének napja, melyet kis Teréz szenttéavatásáért végzett.

– Rendkívül sok szenvedést okozó, be nem gyógyuló sebekkel borított bal lába – melyet éppen amputálni készültek – egyik pillanatról a másikra tökéletesen és nyom nélkül meggyógyul, néhány órával azután, hogy hozzáérintenek pár rózsaszirmot, melyet előzőleg a Gyermek Jézusról nevezett kis  Teréz sírjához érintettek: ez 1925 május 3-án történt.

– 1918 októbere óta Teréz szinte teljesen béna volt. 1925 május 17-én, kis Teréz szentté avatásának napján, Neumann Teréz hirtelen fényt lát és felsikolt. Hosszú extázisba merül, melyben egy láthatatlan személlyel beszélget, majd felkel és járni kezd. Feltűnően egyenes háttal, jól kihúzva magát mozog, egyedül képes leülni és felállni: a gerince meggyógyult: éppen olyan, mint egy egészséges emberé.

– 1925 november 13. Nagyon súlyos fokozatú gennyes vakbélgyulladás. Teréz kérésére hozzáérintenek egy kis Teréz relikviát, majd imádkozik. Egyszer csak kinyitja a szemét, felül, előre emeli a karjait, és egy láthatatlan személynek többször ezt mondja: "Igen!" Rézl évekkel később mesélte el a lelki vezetőjének, Naber atyának, aki megkérdezte tőle, hogy kivel beszélt, hogy kis Szent Teréz volt az, aki azért jött el hozzá, hogy segítsen neki. "Azt mondta, most azonnal menjek el a templomba, hogy hálát adjak Istennek… Mgejelent előttem egy kéz, én meg akartam fogni, de nem értem el. Nagyon finom kis fehér kéz volt… Az első három ujja ki volt nyitva, a többi behajlítva… és volt egy tiszta fény, melyből egy hang jól ismert hang szólt: "Hogy a világ felismerje, hogy létezik egy felsőbb hatalom, nem lesz szükség az operációdra. Kelj fel, és menj a templomba, de azonnal, azonnal, hogy hálát adj az Úrnak. Még nagyon sok szenvedés vár rád… De ne félj, a lelki szenvedésektől sem. Ez a kizárólagos feltétele, hogy együttműködhess a lelkek mentésében. Egyre jobban meg kell halnod önmagadnak. Őrizd meg gyermeki egyszerűségedet." És ami mindenkit megdöbbentett, az az azonnal bekövetkezett teljes és csodás gyógyulás.

1926 november 19. Súlyos stádiumú bronhitisz gyötri Terézt. Kettős tüdőbajban szenved. November 26 egy péntek volt, és Teréz ekkor már a Golgotát járja, mint minden pénteken. Haldoklott. Hívták Naber atyát, aki részesítette az Utolsó Kenet szentségében. Este 6 óra felé járt: a végtagjai kihűltek, arca halálosan sápadt volt: eljött a vég. Hirtelen Teréz felemelkedett fektéből, előre nyújtotta a kezét a már jól ismert hang irányába: "Az Urat örömmel tölti el, hogy ennyire aláveted magad Neki. Még nem kell meghalnod. Mindez azért történik veled, hogy a világ lássa, hogy létezik egy felsőbb hatalom. Még többet fogsz szenvedni, hogy megtartsd a papokat a lelkek üdvöséégéért végzett munkájukban." És ismét, Teréz pillanatok alatt tökéletesen visszanyeri az egészségét. Másnap Teréz már munkába is áll! Minden betegsége eltűnik, mintha nem ágyhoz szögezve élte volna az életét immár 6 éve.

– Ezekhez a megmagyarázhatatlan gyógyulásokhoz még egyet hozzá kell tenni: 1940 július 7 és 13 között Teréz többször gutaütést kap. Kilenc napon át félig öntudatlan, félig bénult állapotban marad. Majd, Mária Mennybevitelének látomása után a gutaütés és hatásai nyomtalanul eltűnnek. Teréz meséli: "Amikor Isten Anyja angyalok kíséretében kiemelkedett a sírboltból, rám mosolygott. Közeledett felém, és jobb kezét a fejem bal felére helyezte. Habár a látomások során nem szoktam semmit érezni a külsődleges érzékeimmel, most a testem egész jobb felét mintha valami erős elektromos áramütés érte volna. Felemeltem a kezem, hogy megfoghassam a Szent Szűzét."

Egyéb természetfeletti jelenségek

Neumann Teréz egész élete tele volt tűzdelve meglepő jelenségekkel. Nagy vonalakban áttekintettük már a rendkívüli gyógyulásokat, és beszélni fogunk még stigmatizáltságáról és hosszú böjtjéről, mely 35 évig tartott. Most azonban felelevenítünk néhány furcsa dolgot, melyek Teréz földi életének kísérői voltak.

Ahogy Teréz egyre mélyebbre hatol Isten tervében, kezdi megérteni, hogy az ő sorsa a szenvedés és az engesztelés, és egyre inkább magára szeretné vállalni felebarátai terheit. Egy ilyen példa: édesapja, Neumann úr, nem tudott dolgozni a reumája miatt. Teréz kéri Istent, hogy adja át neki apja betegségét: és meghallgattatik. Az apa meggyógyul, Teréz pedig reumás lesz…

Az itt következő eseteket Anni Spiegl, Neumann Teréz egyik barátnője jegyezte le, aki az utolsó években számtalan természetfeletti jelenségnek szemtanúja volt.

– Egy nap, Dr Wutz magánmisét celebrált, és két szentostyát változtatott át Odile és Ferdinand, Teréz egyik huga és bátyja részére. A szentáldozás pillanatában csak egyetlen ostya maradt. Teréz tudta az okát. Ugyanis, bár nem tudott résztvenni a szentmisén, mégis hatalmas vágy járta át Jézus után, és lélekben elvitetett Eichstat-ba, Wutz professzor úr házának kápolnájába. Teréz tehát lélekben résztvett a szentmisén, és meg is áldozott… Éppígy résztvett Rómában, a pápa beiktatási ceremóniáján, és több szentté avatási alkalmon is. Később mindig elmesélte, mait látott, és minden részlet egyezett a szemtanúk megerősítése alapján.

– Teréz csalhatatlanul felismerte azokat a laikusokat, akik papok voltak, de elhagyták szent hivatásukat.

– Ösztönösen tudta, hogy abban a templomban vagy kápolnában, ahová belépett, jelen volt-e a Szentostya. Meg tudta különböztetni, hogy egy ereklye hamis-e vagy igazi.

– Jó előre megjósolta, hogy Dr Graber, az Eischtätt-i Egyetem professzora egy nap a város püspöke lesz.

– Egy fiatal teológus diák torok tuberkolózisban szenvedett. Együttérzéssel telve, 1922 Karácsonyán Teréz megkérte Jézust, hogy adja neki a szeminarista betegségét. Azonnal éles fájdalom jelentkezett a torkában, melytől sokáig szenvedett. Attól a naptól fogva semmilyen szilárt táplálékot nem tudott magához venni. A fiatal szeminarista viszont meggyógyult, és pap lett. Azon napon, 1931 június 30-án, melyen első szentmiséjét mutatta be, megszűnt Teréz torokfájása.

– A Nácik uralma idején Teréz konnersreuthi barátai egy éjszaka ellenállási propagandába fogtak. Ezen az éjjelen Teréz extázisba esett, és így kiáltott: "Hagyjatok fel azzal, amit ezen az éjszakán tenni szándékoztok, mely veszély leselkedik rátok". Odile, Teréz testvére azonnal tűzbe dobta az összes dokumentumot, amit oly sok nehézség árán nyomtattak ki. És milyen jó, hogy ezt tette! Másnap reggel megjelentek a Gestapo emberei, és mindent átfésültek a rezsim ellen készített iratok után kutatva.

– Mindenszentek napján Teréz látta minden elhunyt rokonát és barátját. Azt mondta, pontosan ugyanolyanok a vonásaik, mint amik itt a földön voltak, csak ragyognak a boldogságtól.

A látomások

Neumann Teréz bensőségesen egyesült a Megváltóval. Harmincöt éven át részesült abban a kegyelemben, hogy – Jézus megváltó szenvedésének szörnyű látomásán túl – szemlélhette Jegyese földi életét és csodáit. Vele élt abban az országban, ahol Jézus élt, és dolgozott, megismerte az Őt körülvevő embereket. Megtanulta a szokásaikat, és hallotta őket beszélni az ő nyelvüket: az arámit. Együtt utazott a napkeleti bölcsekkel, látta az aprószentek lemészárlását, Jézussal volt az egyiptomi menekülésben, Názáretben, és Jézus ismert életének legtöbb helyszínén. Teréz Szűz Mária életének is több jelenetét láthatta Jézus feltámadása után, főleg Efezusban, Szent Jánossal, majd a mennyei Jeruzsálemben, ahova, földi élete befejeztével, testben és lélekben elragadtatott. Teréz Szent István halálra kövezésénél is jelen volt. Tanúja volt az apostolok és számos szent prédikációinál és mártírhalálánál.

Ezekben az extázisokban Teréz teljesen elvesztette az öntudatát mindannak, ami fizikailag körülvette, és különös módon érzékei azt a világot érzékelték, amelybe látomásai helyezték. Arcáról és testéről le lehetett olvasni, amit látott és átélt: a hideget, a meleget, a szagokat, stb… Teréz fizikailag de szemlélőként volt jelen a látott eseményekben. Például lehajolt, ha egy látomásban látott tárgyat közelebbről akart megnézni.

Ami az arámi nyelvet illeti, folyékonyan beszélte és értette extázisai alatt, ahogyan tisztában volt a Krisztus korabeli Jeruzsálem pontos geográfiájával is. Erwein von Aretin báró ezt jegyezte le:

"… A látomások olyan ismeretanyagokat tartalmaznak, melyekről a szóban forgó látnoknak nem volt ismerete, és más korábbi látnoktól sem hallattunk róla." Rézl ezekben a pillanatokban teljesen olybá tűnik előttünk, mint aki egy – az érzékeink számára nem érzékelhető – külső hatalom totális irányítása alá került.

Érdemes egy kicsit megállni az extázisoknál. Ezek páratlan "brutalitással", átmenet nélkül, nem egyszer beszélgetés közben "törnek rá" Terézre, mint egy forgószél, elragadják, felemelik a párnájáról, gyakran fizikailag lehetetlen, a természetes gravitációnak ellentmondó testtartásban… Testéből eltűnik mindennek az érzékelése.

Neumann Teréz utolsó műve: a Theresianum

Dacára stigmáinak, dacára annak, hogy minden héten csütörtök estétől vasárnap reggelig újraélte Krisztus Passióját, dacára teljes és hosszú böjtjének, Teréz mégis normális, hétköznapi életet élt, számtalan látogatót fogadott, mezei munkákat végzett, betegeket ápolt, és nem hagyott fel a templom körüli teendőkkel sem, például virágokat szedett az oltárra. Élete vége felé angina pectorist vagyis szívgörcsöt kapott. Vajon azért, mert 1961 óta az Úr irgalmából minden pénteken átélte a keresztrefeszítést?

De nem hagyott fel aktív életével. 1962 nyarán Rudolph Graber atya, Konnersreuth püspöke megkérte Terézt, hogy segítsen neki létrehozni egy örökimádó kolostort. Teréz a kármelita apácákat választotta, hogy megvessék az új kolostor alapjait. Két Konnersruth-i hölgy adománya volt a kolostor földterülete, és Teréznek sikerült adományt is szereznie ahhoz, hogy a kolostor épületét elkezdhessék felépíteni.

Ezt a kolostort hívták "Theresianumnak" kis szent Teréz tiszteletére. Az alapkövet 1963 április 23-án tették le. Öt hónappal később megszentelik az épületet, de akkor Neumann Teréz már halott.

Idézzük fel Graber püspök tollából, a kolostorral kapcsolatos gondolatait: "Az Atya imádókat keres… Nem furcsa, hogy éppen itt van az örökimádás helye, nem messze a vasfüggönytől, vagyis nem messze attól az országtól, ahol a mennyei Atyát nem imádják többé, sőt kötelező a bálványimádás. Lényegtelen, hogy a tudósok hány meg hány új tudományos felfedezést tesznek, hogy a rádiókatív sugárzással eddig ismeretlen energiákat képesek felszabadítani: mert az ima és a kegyelem titokzatos sugárzása végtelenül erősebb bármiféle rádioaktiv sugárzásnál. Ez a sugárzás az emberiséget az életbe, az örök életbe, az isteni életbe vezeti."

Teréz halála

Teréz 1962 augusztus 6 és 12 között tartózkodott Eichstätt-ben, hogy előkészítse a Theresianum alapítását. Majd 1962 szeptember 8 és 10 között visszatér, hogy elrendezze Odile nővérének örökségét, aki Wutz professzor asszisztense volt. Szeptember 13-án a Szent Kereszt Felmagasztalásának és a Hétfájdalmas Szűzanyának az ünnepére díszíti fel a templomot. Nagyon fáj a torka. 14-én pénteken, a Szent Kereszt Felmagasztalásának ünnepén, stigmái különösen nagy szenvedést okoznak neki. Másnap, 15-én szombaton, Mária Hét Fájdalmának napján reggel fél 7-kor kel fel, misére megy, de egy váratlan infarktus leteríti. 1962 szeptember 18-án, kedden, Naber atya 10.30 felé elhozza neki a szentostyát. Délben Teréz csatlakozik Urához, Akit annyira szeretett.

22-én, szombaton volt a temetése. 7000 fős tömeg kísérte Terézt utolsó útjára. És vajon véletlen…? Neumann Teréz szeretet madárkái, a galambok és verebecskék, mind teljesen némák voltak, nem hallatszott madárcsiripelés azon a temetésen.

Ami kimaradt

A teljes és tökéletes böjt

1926 augusztus 6-tól, Jézus Színeváltozásának ünnepétől kezdve, Teréz, aki már 1922 óta nem evett, többé nem is iszik. Innentől élete végéig, vagyis harmincöt éven keresztül nem vett magához semmilyen táplálékot, sem szilárd, sem folyékony formában. Megszűnik szervezetében a természetes kiválasztás is.

Sokan eljöttek azért Keunnersreuth-ig, hogy leleplezzék a csalást… Komoly vizsgálatoknak és állandó megfigyelésnek tették ki Terézt, melyeknek ő a legnagyobb alázattal és türelemmel vetette alá magát. És természetesen semmi gyanúsat nem észleltek egyszer sem. Teréz nem vett magához semmi mást az Eukarisztián kívül.

Furcsaságok

: a Passió minden egyes vérző látomásánál Teréz közel 5 kilót fogyott, de az eredeti súlyát mindig gyorsan, mindenféle étkezés nélkül visszanyerte…

Terézt szüntelenül több ember vette körül. Szeretett utazni, és gyakran tett látogatást a barátainál. Mivel igen robosztus alkatú volt, nehezen tudta volna leplezni étvágyát. Mégis számára teljesen lehetetlenné vált, hogy egyen.

Aludni is keveset aludt, egy vagy legfeljebb két órát naponta. Fájdalmas extázisait leszámítva egy német parasztember hétköznapi életét élte, habár stigmái miatt a legnehezebb mezőgazdasági munkákat már nem végezte. Éjfélkor mindig átment a templomba, hogy imádkozzon egy órát, aztán visszatért a szobájába, és átnézte a leveleit (minden nap rengeteget kapott), és ezeket olvasgatta hajnali 4 óráig. Ezután lefeküdt, és kb reggel 6 órakor kelt fel, hogy elmenjen a hajnali misére. A mise után pedig elindult a napja normál menete.

Észrevétel: Teréz hétköznapjaiba gyakorta betört egy-egy váratlan extázis, látomás, betegség vagy elragadtatás. Teréz úgy volt beteg, mint bárki más, és hasonló kezelésben is részesült.

>> Stigmák, engesztelő szenvedés

 

* * *

Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat!

Etikus Adománygyűjtő Szervezet Logó
Evangelizálunk az online térben (Metropolita), evangelizálunk az utcán (Győztes Bárány Közösség), és mélyszegénységben élő családok között, akiket élelmiszerrel, tüzelővel és taníttatással segítünk (Nyitott Ajtók Misszió), valamint egyengetjük állami gondozott gyerekek sorsát (Legyél Nevelőszülő!).
Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6.
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

34 hozzászólás

Válaszolj Boborján Válasz elvetése

Az e-mail címed nem publikáljuk.