Register
A password will be e-mailed to you.

<< Segoviában

Helyettes tartományfőnöki minőségében 1586 májusának első napjaiban Cordobába érkezett, hogy ott kármelita kolostort alapítson.
.
Erre a célra néhány házat vásárolt, melyeket azután megfelelően átalakítottak. Nem sokáig maradt ott, mert Sevillában is kellett egy női zárdát és egy férfi kolostort alapítani. Innen újra visszaindult Cordobába. Útja Guadalcazaron keresztül vezetett, ahol egy súlyos és fájdalmas betegség lepte meg. Az orvosok állapotát halálosnak tartották.

János atya az őt kísérő Márton testvérhez így szólt:
,,Bármit is mondjanak az orvosok, halálom órája még nem érkezett el. Bizonyos, hogy még sokat szenvedek ebben a betegségben, de nem fogok
meghalni, mert az ilyen szent épülethez szolgáló kő még nincsen eléggé kifaragva.”

Mikor Márton testvér János atya derekára az orvosok által előírt kenőcsöt alkalmazni akarta, a szent derekán felfedezett egy láncot, melynek szemei már egészen behatoltak a húsába. A testvér úgy érezte, hogy kötelessége azt róla levenni. A beteg azzal a feltétellel engedte meg, hogy nem beszél róla. A lánc eltávolítása nagy fájdalmakkal járt, minthogy Márton testvér tanúsága szerint, a lánc okozta seb erősen vérzett.

János atya Cordobai tartózkodása alatt teljes erővel folytak az átalakítások. Egyik nap a munkások egy falat akartak áthelyezni. A fal ledőlt és betemette azt a szobát, melyben János atya volt. Úgy tűnt, a törmelék maga alá temette őt is. A testvérek és a mesteremberek ijedten igyekeztek őt a romok alól kiemelni, gondolván, hogy halott. Mikor nagy nehezen megszabadították a szobát a törmeléktől, az egyik sarokban guggolva találtak rá. Nevetve mesélte el, hogy nagyszerű oltalmazója volt, mert a Szűzanya fehér köpenyében megvédte.

Egy alkalommal ünnepség volt a kápolnában. A szónok hangsúlyozta, hogy milyen hálásak jótevőiknek és mennyit imádkoznak értük még akkor is, ha azok csak egy bögre olajat adnak. A beszédet János atya, mint helyettes tartományfőnök hallgatta, és azt érezte ki belőle, hogy a szónoknak az a célja a beszéddel, hogy a híveket alamizsna adására buzdítsa. Este megfeddte: ,,Ez nem szószéki téma! Isten szeretetére kell a híveket buzdítani! Ezek a dolgok majd meglesznek, ha azokat a mi Urunk megküldi.”

Ezután elhagyta Cordobát, és egy újabb, sokkal hosszabb utat kellett megtennie, mint amilyen szükséges lett volna az andalúziai kolostorok meglátogatásához. P. Doria tartományfőnök káptalanra hívta meg, melynek augusztus 13-án kellett megnyílnia Madridban.

Ebben az évszakban az időjárás nem alkalmas az utazásra, mert a nap sugarai perzselőek és az út Andalúziából Madridba hosszú. Emellett szentünk egészsége sem volt rendben. Toledóban megbetegedett és nem érkezett meg időben Madridba. Ott úgy gondolták, hogy távollétének az az oka, hogy nem akar jelen lenni annak a kényes ügynek a tárgyalásain, ami P. Doria és P. Grácián között alakult ki. Helyette egy másik atyát választottak. Közben az ülést elnapolták. Mire újra összeültek augusztus 16-án, János atya megérkezett.

A káptalan döntött arról is, hogy Manchuelában kolostort kell alapítani. Ezzel a feladattal, mint Andalúzia helyettes tartományfônökét, őt bízta meg. Miután a káptalan bezárult, János atya szeptember 4-én visszaindult Andalúziába. Október 12-én Manchuelában aláírta egy kolostor alapítási okmányát. Majd Granadába indult, hogy elnököljön az ottani elöljárónô megválasztásán. November 23-án Malagában volt. November 28-án ismét Granadában látták, de csak rövid időre, mert december 18-án Caravacában egy férfikolostor alapításánál vett részt.

Ennek az alapításnak érdekes előzménye volt. Szent Albertről nevezett Anna, a város kármelita nővéreinek főnöknője már többször kérte János atyát az alapításra. Mikor egy alkalommal újra ezzel a kéréssel fordult hozzá, János azt ígérte, hogy Istennek fogja ajánlani a kérdést, de a nővérek is tegyék ugyanazt. János atya elkezdte a szentmisét, melyen az összes nővér jelen volt. Ekkor rejtélyes fény, mely az oltárszekrényből sugárzott ki, elborította a miséző Keresztes János arcát. A szentmise előrehaladásával a fényesség erősödött. Az áldozás pillanatában a főnöknő azt látta, hogy János atya arca fényleni kezd, szemei könnybe lábadnak. A mise a szokottnál jóval hosszabb ideig tartott. Utána a főnöknő azonnal felkereste a
sekrestyében János atyát és megkérdezte, hogy miért tartott a mise olyan sokáig. Az atya elmondta, hogy látomása volt, melyben az Úr így szólt hozzá: ,,Mondd meg a főnökasszonynak, hogy gondoskodjék arról, hogy itt egy férfi kármelita rendházat alapítsanak. Szolgálatáért sokkal tartozom neki; a magam részéről segíteni fogom.”

János atya a hazafelé vezető úton elôször Beasba ment egy rövid időre, majd pedig Bujalancéba, hogy ott új kolostort alapítson. Beasban betért a plébániatemplomba, mely egyébként a kármelita nővéreké is volt. A nővérek ott voltak a karzatukon. János atya a templomban foglalt helyet. Szentbeszéd közben a ferences szónok egyszer csak a nővérekhez fordulva ezeket mondta: ,,Ne szomorkodjanak nővéreim, ne bánkódjanak, mert jelenleg egy buta felettesük van, de idővel majd kapnak egy olyant, aki nem ostoba.”

E szavak hallatára a nővérek összesúgtak, János atya azonban hangosan felnevetett. Megértette a sértő célzást, melyet később maga mesélt el
szerzetestársainak, hangsúlyozva, hogy milyen jól ismeri őt a szónok.

1586 szeptemberében részt vett egy madridi apácazárda alapításában. Granadából menet kíséretében volt Jézusról nevezett Anna nővér is. Ő mondta el a következőket: ,,Meggyóntatott velem egy olyan bűnt, amelyet kislány koromban követtem el. Előre megmondott kisebb szenvedéseket, melyeket el kell viselnem. Írt egyes távoli helységben élő személyeknek és adott tanácsot is nekik szükségükben. Tudta ezt anélkül, hogy valaki is beszélt volna ezekről neki, csak egyedül Isten. Malaga előtt, egy kis dombon sürgetett bennünket, hogy menjünk gyorsabban. Később elmondta, hogy Isten megmutatta neki a Szentlélekről nevezett Jeromina anya lelkét, aki nagy szükségben volt. Megérkezvén hozzá, megmondta neki, hogy mi történt vele és hogy mit kell tennie ebben a helyzetben. Jeromina megkérdezte tőle, hogy honnan tudja mindezt. Ő szokásos vidámságával így válaszolt: Leányom, Malaga előtt a kis dombon, Isten megmutatta nekem az ön lelke állapotát.”

,,A Guadiana folyón egy szamár hátán úgy kelt át, hogy nem lett vizes, míg a többiek, akik csomagjaikkal együtt egy meglehetősen magas taligán utazva vizesek lettek. Úgy tűnt nekem, hogy tekintetét az égre emelve, magán a vízen haladt” – fejezte be beszámolóját Anna nővér.

Szentünk fáradhatatlanul járta Andalúzia helységeit, hogy újabb kolostorokat alapítson. Óriási távolságokat tett meg szamárháton, pokoli hőségben, durva, nehéz darócruhában és gyapjú tunikában. Télen-nyáron ugyanezen öltözetben járt. Közben Grácián és Doria atyák között
kiéleződött a helyzet. Súlyos ellentétek alakultak ki közöttük. 1586-ban Miklós atya augusztusban és decemberben hívta össze tanácsosait. 1586/87 telén lehetett Bujalancéban János atya. Ott egy hideg és esős estén érte őt P. Doria üzenete, hogy egy megbeszélésre menjen Madridba. Szerzetestársai azt tanácsolták neki, hogy várjon két vagy három napot, míg az idő megjavul. Ő azonban engedelmességből már a következő reggelen elutazott.

Március 2-án ismét Caravacában tartózkodott és egy engedélyt írt alá, miszerint a kármelita nővérek bármely bíróságot igénybe vehetnek a jezsuita atyák által elvett házaik ügyében. Hat nappal később Baezában volt, hogy a fuesantai nővérek egyik ügyét rendbe hozza. Pár nappal ezután Valladolidba utazott, hogy az április 8-ra tervezett káptalan előkészületén részt vegyen. Ezen a gyűlésen felmentették helyettes tartományfőnöki hivatalából és ismét megválasztották granadai priornak. Ez a hivatala azonban csak egy évig tartott.

A fentiekből láthatjuk, hogy mennyire téves az a felfogás, hogy a misztikus világidegen és nem gyakorlati ember. Keresztes János éppen az ellenkezőjét bizonyítja. Ő a legnagyobb mértékben szemlélődő és amellett élénken tevékeny ember volt.

Az egyik manchuelai látogatása alkalmával két megszállott nőt vezettek hozzá, hogy űzze ki belőlük a gonosz lelket. Mikor meglátta őket azt mondta, hogy Istennek nem akarata, hogy elvégezze az ördögűzést. Különben is a betegek közül az egyik rövidesen meg fog gyógyulni, míg a másik csak később. Mindkét gyógyulás úgy következett be, amint megmondta. Tudta, hogy a betegségük nem a megszállottságtól van.

> Keresztes Szent János életének utolsó évei

* * *

Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat!

Etikus Adománygyűjtő Szervezet Logó
Evangelizálunk az online térben (Metropolita), evangelizálunk az utcán (Győztes Bárány Közösség), és mélyszegénységben élő családok között, akiket élelmiszerrel, tüzelővel és taníttatással segítünk (Nyitott Ajtók Misszió), valamint egyengetjük állami gondozott gyerekek sorsát (Legyél Nevelőszülő!).
Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6.
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.