A kis Alfeus – Valtorta Mária látomása Mária életéről

Kafarnaumban egy anya rosszul bánt kisfiával, Alfeussal. A gyermek atyja meghalt. Jézus Máriával együtt elmegy a gyermek anyjához. Útközben Mária megkérdezi:
– Mit mondasz majd neki, Fiam?
– Mama, mit akarsz, hogy mondjak annak, akiben nincs szeretet még saját szülöttje iránt sem?
– Igazad van… Akkor mit teszünk?
– Imádkozzunk, Anyám!

Imádkozva folytatják útjukat. Mária nyakában viszi a kisfiút. Amikor a gyermek anyja meglátja őket, szidni kezdi a fiát:
– Itt vagy? Mit csináltál! Indulj haza! Mindig csavarogsz, mint a vadállatok, mint a gazdátlan kutyák, mint…
– Mint az anyátlan gyermekek. Asszony. Tudod, hogy rossz bizonyítvány az anyáról, ha gyermekei nem maradnak körülötte?
– Azért, mert rosszak…
– Nem ezért. Harminc hónapja járok erre. Először akkor, amikor még élt a gyermek atyja, majd özvegységed első hónapjában. Utána újraházasodtál… és elfeledkeztél gyermekeidről. Asszony, imádkozol te az Úrhoz?
– Természetesen. Nem vagyok pogány!
– És hogyan tudsz beszélni az igazságos Úrhoz, amikor te magad igazságtalan vagy? És hogyan mehetsz a zsinagógába, hogy hallgasd az Írások felolvasását, amikor azok arról szólnak, hogy Isten szereti gyermekeit. Nem érzel lelkiismeretfurdalást? Miért hallgatsz ilyen arcátlanul?
– Nem kértem, hogy beszélj hozzám… és nem tudom, miért jöttél ide, zaklatni engem… Állapotom tiszteletet érdemel…
– És a lelked állapota nem? Miért nem tartod tiszteletben lelked jogait? Tudom, mit akarsz mondani nekem, azt, hogy a harag veszélyeztetheti a méhedben hordozott gyermeked életét… A lelked életével nem törődsz? Az értékesebb egy születendő gyermek életénél… Tudod… Állapotod halállal végződhet. És azt akarod, hogy megzavarodott, beteg, igazságtalan lélekkel nézz szembe azzal az órával?
– Férjem azt mondja, hogy te azok közé tartozol, akikre nem szabad hallgatni. Nem hallgatok rád! Jöjj, Alfeus… – és a gyermek felé fordul, aki tudja, hogy ismét verés vár rá, és nem akarja elengedni Mária kezét. Mária felsóhajtva igyekszik meggyőzni őt, és az asszony felé fordul:
– Én is anya vagyok, és sok dolgot meg tudok érteni. Ezért részvéttel tudok lenni az anyák iránt. Rossz időszakod van, igaz? Szenvedsz, és nem tudod elviselni… És ez ingerültté tesz… Nővérem, hallgass rám! Ha most odaadnám neked a kis Alfeust, te igazságtalan lennél vele szemben, és magaddal szemben. Engedd, hogy velem maradjon néhány napig! Meglátod, hogy amikor majd nem lesz veled, vágyakozni fogsz utána… Mert amikor egy ilyen kedves fiú távol van tőlünk, szegénynek érezzük magunkat, fagyosnak, sötétnek…
– Vidd csak! Vidd! Bárcsak elvinnéd a másik kettőt is! De nem tudom, hol vannak…
– Elviszem őt, igen. Isten veled, asszony! Jöjj, Jézus! – és Mária gyorsan megfordul, és felsóhajtva eltávozik…
– Ne sírj, Mamám!

– Ne ítéld el ôt, Fiam!
– Ha nem értik meg a természetes szeretetet, megérthetik-e valaha a Jó Hírben rejtett szeretetet? – mondják együtt, és egymásra néznek az ártatlan gyermek fölött, aki bizalommal és boldogan Máriára hagyatkozik, annak karjaiban…
– Eggyel több tanítványunk lesz, Mama, mint előre láttuk volna.
– És békés napoknak fog örvendeni…

Amikor elérkeznek a tópartra, Jézus átveszi a gyermeket Mária kezéből, és mielőtt beszállna a bárkába, felemeli, és mosolyogva mondja azoknak, akik már a bárkában vannak:
– Ide nézzetek! Ez alkalommal gyümölcsöző lesz prédikálásunk, mert egy ártatlan van velünk!
Majd Ő is beszáll a bárkába, és leül Anyja mellé. A bárka elindul a Genezáreti tó túlsó partján levő Hippó felé.

***

Hippóban történt a terméketlen asszony meggyógyítása. Utána a szomszédos Gamalába megy Jézus az apostolokkal és a nőtanítványokkal. A
kis Alfeus Máriának és rokonának, a másik Máriának a kezét fogva megy. Azzal szórakozik, hogy nagyokat ugrik minden kő fölött, amelyik útjukba
esik. És nevet minden alkalommal:
– Látod, milyen bátor vagyok? Nézd, nézd csak! – és a két szent asszony, aki a kezét tartja, nagy érdeklődést mutat játéka iránt, és dicsérik bátorságáért, amit az ugrálással mutat meg. A szegény kicsi gyermek újból kivirágzott néhány nap alatt a békés és szeretetteljes környezetben. Szeme vidám, mint a boldog gyermekeké, ezüstös kacagása még szebbé teszi, és még gyermekdedebbé. Most már nem az a szomorú kis emberke, aki Kafarnaumból való elindulásuk estéjén volt. Alfeus felesége látva ezt, és meghallva az özvegy Sárának egy megjegyzését, azt mondja Máriának:
– Valóban jó lenne így. Ha én lennék Jézus helyében, neki adnám.
(Sára örökbe szeretné fogadni a gyermeket.)
– Van neki anyja, Mária…
– Anyja? Nem mondanám! A farkas jobb anya, mint az a szerencsétlen.
– Ez igaz. De ha nem is érzi kötelességét a fia iránt, mindig joga van a fiához.
– Azám! Hogy szenvedést okozzon neki! Nézd, mennyivel jobban érzi magát!
– Igen, látom. De… Jézusnak nincs joga ahhoz, hogy elvegye a gyermekeket az anyáktól, sem ahhoz, hogy azoknak adja, akiknek szeretné.
– Az embereknek sincs joguk ahhoz… Elég. Én tudom, mihez.
– Ó, megértelek… Azt akarod mondani: Az embereknek sincs joguk ahhoz, hogy elvegyék tőlem a Fiadat, mégis azt teszik. De amikor ezt teszik, ami emberileg kegyetlen cselekedet, egy végtelenül jó dolgot váltanak ki vele.
– De miért mondotta Ő nekünk azt a rettenetes dolgot? Nincs többé békém, amióta tudom…
– Talán nem tudtad már előzőleg, hogy a Megváltónak szenvednie kell, és meg fog halni?
– Igen, azt tudtam! De nem tudtam, hogy Jézus lesz az. Neki jót akartam, tudod? Inkább, mint saját fiaimnak. Oly szép, olyan jó!… Ó, irigyeltelek téged, Máriám, amikor kisgyermek volt, és utána mindig, mindig… Nem tudok arra gondolni, hogy meg fogják kínozni… Mária, Alfeus felesége sír a fátyla alatt.
És Mária, az Anya vigasztalja:
– Máriám, ne emberi oldaláról nézd a dolgokat! Gondolj a gyümölcseire… Én arra gondolhatok minden naplementénél: egy nappal kevesebb ideig lesz velem Jézus… Ó, Mária! Különösen egy dologért adok hálát a Magasságbelinek: azért, hogy megengedte nekem eljutnom a tökéletes szeretetre, tökéletesre, amennyire abban egy teremtmény részesedhet, ami megengedi nekem, hogy meggyógyítsam és megerősítsem a szívemet, mondván: ,,Az Ő fájdalma és az enyém hasznos testvéreim számára, azért legyen áldott a fájdalom.” Enélkül nem tudnám így szeretni a felebarátaimat… nem tudnám, nem, nem, arra gondolva, hogy halálba küldik Jézust…
– De akkor milyen szeretet a tied? Milyen szeretetre van szükséged ahhoz, hogy ezeket a szavakat mondhasd? Hogy… hogy nem menekülsz el
saját gyermekeddel, megvédve Őt, és azt mondva a felebarátnak: ,,Első felebarátom a saját fiam, és Őt mindenki más fölött szeretem?”
– Istent kell mindenki fölött szeretnünk.
– De Ő Isten.
– Ő az Atya akaratát teljesíti, és én vele. Milyen szeretet az enyém? Milyen szeretetre van szükség ahhoz, hogy ezeket a szavakat mondhassa valaki? Az Istennel egyesítő szeretetre, a teljes egységre, a teljes ráhagyatkozásra, arra, hogy elvesszünk Őbenne, ne legyünk többé mások, csak az Ő része, úgy, amint a kezed a te egy részed, és azt teszi, amit a fejed parancsol neki. Íme, az én szeretetem, és ilyen szeretetre van szükség ahhoz, hogy mindig jóakarattal teljesítsük Isten akaratát.
– De te te vagy! Te vagy az Áldott minden teremtmény között. Bizonyára már ilyen voltál, mielôtt Jézust bírtad, mert Isten kiválasztott téged arra, hogy a tiéd legyen, és neked könnyű ez…
– Nem, Mária. Én olyan asszony és Anya vagyok, mint minden más asszony és anya. Isten ajándéka nem nyomja el a teremtményt. Neki ugyanolyan az embersége, mint bárki másnak, akkor is, ha az ajándék nagyon nagy lelki erővel látja el őt. Te már tudod, hogy nekem saját, önkéntes akaratommal el kellett fogadnom az ajándékot és annak minden következményét, ami vele járt. Mert minden isteni ajándék nagy boldogság, de nagy kötelezettséggel is jár. És Isten nem kényszerít egy embert sem arra, hogy elfogadja ajándékait, hanem megkérdezi a
teremtményt, és ha a teremtmény a hozzá beszélő lelki hangra azt válaszolja: ,,Nem”, Isten nem erőlteti. Minden lelket, legalább egyszer élete folyamán megkérdez Isten, hogy…
– Ó, nem engem! Tőlem nem kért semmit sem! – kiált fel biztosan Mária, Alfeus felesége.
Szűz Mária szelíden mosolyogva válaszolja:
– Te nem vetted észre, és a lelked válaszolt rá anélkül, hogy észrevetted volna, és azért, mert már nagyon szeretted az Urat.
– Mondom neked, hogy hozzám sose beszélt!
– És akkor miért vagy itt, nőtanítványként, Jézus mögött? És miért okoz fájdalmat neked, hogy nem minden fiad követi Jézust? Te tudod, mit
jelent Őt követni, és azért akarod, hogy fiaid kövessék.
– Minden bizonnyal! Mindegyiküket neki szeretném adni. Akkor igazán elmondhatnám, hogy a Világosságra szültem gyermekeimet. És imádkozom,
imádkozom, hogy Jézus számára megszülhessem őket, igazi, örök anyasággal.
– Látod? És ez miért van? Azért, mert egy napon Isten megkérdezett téged, és azt mondta neked: ,,Mária, átengednéd nekem fiaidat, hogy szolgáim legyenek az új Jeruzsálemben?” És te azt válaszoltad: ,,Igen, Uram!” És most is, hogy tudod, hogy a tanítvány nem több Mesterénél, Istennek, aki még mindig megkérdez téged, hogy próbára tegye szeretetedet, azt válaszolod: ,,Igen, Uram. Szeretném, hogy ők a tieid legyenek.” Nemde így van?
– Igen, Mária. Így van. Igaz. Én annyira tudatlan vagyok, hogy nem tudom felfogni, mi megy végbe a lélekben. De amikor Jézus vagy te elgondolkoztattok engem, azt mondom, hogy igazatok van. Valóban ez az igazság. Azt mondom, hogy… szívesebben látnám, hogy megöljék őket az
emberek, minthogy ellenségeivé váljanak Istennek… Minden bizonnyal, ha látnám őket meghalni.., ha… ó! De az Úr segítene engem, igaz? Az Úr, abban az órában… vagy csak téged segít?
– Segíti minden hűséges gyermekét és a vértanúkat lélekben, vagy lélekben és testben az Ő dicsőségére.
– De kit kell megölni? – kérdezi a gyermek, abbahagyva az ugrálást, és a társalgásra figyelve, csupa füllé válva. És még egyszer megkérdezi, egy kicsit kíváncsian, kicsit félénken körülnézve az elhagyatott vidéken, az esti szürkületben:
– Rablók vannak itt? Hol vannak?
– Nincsenek itt rablók, gyermek. És jelenleg senkit sem kell megölni. Ugrálj csak, ugrálj még… – válaszol neki a legszentebb Mária.

>> folytatódik

Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat!

Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6. Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05 HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Válaszolj Válasz elvetése

Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6.
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005