Útravaló a házassághoz 8.A házasság próbatételei

<< Ajándékok és próbatételek a családban/

339. Az erény mibenlétét és értékét, a kísértések idején ismerhetjük meg, saját állhatatosságunk próbájaként.

340. Hogy mi az elvárható és mi az ami már visszaélés? Ezt mindig a tiszta erkölcsiség és a másik fél dönti el!

341. Manapság sokan követelnek egyfajta jogot a ‘próbaházassághoz’ olyan esetekben is, ahol pedig a házassági szándék fönnáll. Bármily szilárd elhatározás ellenére, a testi egyesülés erkölcsileg nem tűri a ‘próbát’, hanem a személyek egymás közti teljes és végleges odaadását kívánja meg! (vö ÚK 2391)

342. A többnejűség (poligámia) gyökerében mond ellent a házastársi közösségnek; „ugyanis közvetlenül elutasítja Isten tervét, amint az a kezdet kezdetén megnyilvánult, mert ellenkezik a férfi és a nő egyenlő személyi méltóságával, akik a házasságban fönntartás nélküli – azaz egyetlen és kizárólagos – szeretettel ad-ják magukat egymásnak”. (GS 47) (ÚK 2387)

343. Szabad szerelemről (amit ma ‘együttélésnek’ neveznek) akkor beszélünk, amikor egy férfi és egy nő nem hajlandó jogi és nyilvános formát adni szexuális kapcsolatának. Ezzel a másikba, önmagukba vagy a jövőbe vetett bizalom hiányát nyilvánítják ki és sértik a házasság méltóságát; lerombolják a család eszméjét; gyöngítik a hűség iránti érzéket. Ellentétesek az erkölcsi törvénnyel: a szexuális aktus kizárólagos helye a házasság; tehát ezen kívül mindig súlyos bűn és kizár a szentáldozás közösségéből. (vö ÚK 2390)

344. A válás a természetes törvény súlyos megsértése! (Ráadásul) egy új házaskötelék létrehozása (ha polgárilag elismert is), tovább súlyosbítja a törést. Az új házastárs ilyen esetben a nyilvános és állandó házasságtörés állapotában van. (vö ÚK 2384) Az Egyház Jézus Krisztus szava – „Aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene. Ha pedig a feleség hagyja el férjét és máshoz megy, házasságot tör.” (Mk 10,11-12) – iránti hűsége miatt vallja, hogy nem ismerheti el ezt az új együttélést érvényesnek, ha az első házasság érvényes volt. Éppen ezért amíg e helyzet fönnáll, szentáldozáshoz nem járulhatnak és bizonyos egyházi feladatokat sem láthatnak el. A szentgyónásban történő kiengesztelődés csak azokat illeti, akik bánják, hogy a Krisztushoz való hűség és szövetség jelét megtörték, s ha a házasságukat helyreállítani nem is tudják, de kötelezik magukat, hogy teljes önmegtartóztatásban élnek. (vö ÚK 1650; 2384)

A megkötött és elhált házasság nem bontható föl semmilyen emberi hatalom által és semmilyen okból, a halált kivéve! (ÚK 2382)

345. A társi elhidegülés azon tévhiten alapul, miszerint a másik mindent ugyanúgy érez, ítél és akar, mint ő.

346. Felesége előélete miatt kesergő férj, így sóhajt imájában: „Miért ezt a feleséget adtad nekem?” Ám az Úr megválaszolta: „Mert ő a te párod, mivel épp olyan, mint te vagy! De figyelmeztetlek, mivel feleséged bocsánatot kért Tőlem és én Szentségemben eltöröltem a vétkeit, így te se tartsd azokat létezőnek, és ne hánytorgasd fel, mert istenségemet súlyosan sérted vele!”

347. A házasságtörés, válás, a többnejűség és a szabad szerelem súlyosan sérti a házasság méltóságát.(ÚK 2400)

348. A divatos „közszellem” arra is képes, hogy legyőzze a sokakban meglévő természetes ellenérzést!

349. Egész életen át nehéznek, sőt lehetetlennek is tűnhet egyetlen emberi személyhez kötődni. Ám ugyanakkor a kitartással nagyon fontos hirdetni az örömhírt, miszerint: Isten végleges és visszavonhatatlan szeretettel szeret bennünket, s a házastársak ebből a szeretetből részesülnek. Ez a szeretet hordozza és támogatja őket, és lehetővé teszi, hogy hűségükkel Isten hűséges szeretetének tanúi legyenek. A házastársak, akik Isten kegyelmével teszik ezt a tanúságot (gyakran igen nehéz körülmények között), megérdemlik az egyházi közösség hálás elismerését és támogatását! (ÚK 1648)

350. A Szentségi Házasság feltételezi a kegyelmi állapotot, vagyis a „rendes” hívő életet, (rendszeres ima, szentmise, szentgyónás, szentáldozás). Bár valamennyi Szentség kegyelme kellő erőt ad a hit megélésére és az üdvösségre, ezzel szemben a bűn, (a kegyelmi állapot hiánya) alkalmatlanná teszi az embert a kegyelem befogadására, minek következményeként egyre kevésbé él a lélek szerint! Röviden tehát; a házasság szövetségének meglazulása, nem a Szentség ‘hatástalanságának’, hanem az életszentségre való törekvés ellanyhulásának vagy hiányának róható fel!

351. A „bezzeggel” kezdődik sok házasság megromlása.

352. Nem csak a lemondás jár áldozatokkal, de sokszor az is, ha nem mondunk le valamiről.

353. Sokfelé az emberi jogot állítják a természetes és az isteni jog helyébe, a házasság fogalma kezd elhomályosulni. /…/ Ha elűzik a vallást, a házasság szükségszerűen a bűnös emberi természet és az érzéki vágyak gonosz uralmának rabszolgája lesz. Ebből sokszoros veszedelem származik a családokra és a társadalomra nézve is! Korunk törvényhozói, mind ezt mondják: engedni kell a kor igényeinek és meg kell adni a lehetőséget a válásra. (Következményeit) a francia forradalom is példázza: amikor elűzték Istent és törvénybe iktatták a válást, az egész társadalom közönségessé vált. Ma ugyanezt akarják! Istent és az Egyházat kiakarják űzni a társadalomból és az emberi kapcsolatokból. Úgy vélik ugyanis, hogy a válás törvényével orvosolni lehet a korunkban tomboló erkölcstelenséget! Mondanunk sem kell, hogy a változtatható házassági szerződéssel meggyengül a kölcsönös jóakarat, veszedelmes tápot kap a hűtlenség, kárt szenved a gyermekek védelme és nevelése, lehetőség nyílik a családi közösségek felbomlására, széthúzás támad a családok között, csökken az asszony méltósága és miután a férj kiélte magát, elhagyja őt. Mivel a családok szétrombolására és az országok elpusztítására nincs alkalmasabb eszköz az erkölcsök megrontásánál, könnyen belátható, hogy a család és a társadalom legnagyobb ellensége a válás, mely mind a magán, mind a közéletben a legnagyobb bűnöknek nyit kaput…(vö ADS / III.)

354. A felek, a házasság szent kötelékét akkor is magukkal viszik, ha házasságtörők lesznek, de már nem a kegyelem dicsőségére, hanem a bűn büntetésére, „miként a hitehagyott is elveszti ugyan a hitet, a hit szentségét azonban nem, amelyet a Keresztségben vett föl.”(Szent Ágoston)

355. Az asszony csak addig szép-, egy férj pedig csak addig elviselhető, amíg szeretik. (H 477)

356. A lelkünk fájdalmai, nem öregszenek velünk.

357. Az emberi szaporodás megköveteli a házaspártól az Isten termékeny szeretetével való felelős együttműködést (GS 24).

358. Vannak olyan helyzetek, amikor a házas együttélés nagyon különböző okok miatt gyakorlatilag lehe-tetlenné válik. Ilyen esetekben az Egyház megengedi a házastársak fizikai különválását (ágytól, asztaltól) azt, hogy többé ne éljenek együtt. A külön élő házastársak házassága azonban Isten előtt továbbra is érvényes marad; nem szabadok új házasság megkötésére.(ÚK 1649)

359. A házassági esküt nem az ‘ágytól-asztaltól’ való kölcsönös különélés sérti, hanem a házasságtörés!

360. Ha csupán testi vágy késztette a házasságkötést, ez is fogja a válságba sodorni! (H 423)

361. A hajlam nem változik, csupán az önfegyelem.

362. Minden sejtben megtalálható, a nemi különbözőség genetikus meghatározója. Ez határozza meg a személy fiziológiai sajátosságait, magatartását és gondolkodásmódját is.

363. A boldogtalan, szerencsétlen házasságok rendszerint a természetfeletti szempontok figyelmen kívül hagyásában keresendők. (Szent Colombiere Kolos)

364. A boldogságra nem szabad mindenáron törekedni. Ha így tennénk, boldogságunk ellen cselekednénk! Ha egy férfi és nő szerelme egy másik családot tenne tönkre, akkor szerelmüknek ki kell hunynia! Lelkiismeretünkben ugyanis a JÓNAK mindig a BOLDOGSÁG fölött kell állnia. Aki a sorrendet fölcseréli, nem csak másokat tehet boldogtalanná, de sajátját sem érheti el tartósan!

365. Az emberi élet ajándékának a házasságban a házaspár sajátos és kizárólagos tevékenységével kell megvalósulnia, annak a törvénynek megfelelően mely személyes egyesülésükbe van írva, aktusaik természetén alapulnak és amelyek mind a kölcsönös odaadás, mind pedig az emberi életfakasztás csorbítatlan értelmét megőrzik az igazi szerelem légkörében (vö GS 51).

366. A felvilágosodás nevében az európai filozófia elfordult Istentől: úgy építette fel gondolatmenetét, mintha Isten nem létezne. Ezzel, az emberi gondolkodás a jó és rossz közötti különbségtétel alapvető viszonyítási pontjától szakadt el. Ha azonban az ember nem számol Istennel, nem marad saját magán kívül álló erkölcsi mérőpontja, így maga akarja eldönteni mi a rossz és mi a jó! Az ezzel járó veszélyeket, éppen a totalitárius ideológiák mutatták meg! Ha Isten nélkül dönthet az ember jó és rossz felől, akkor úgy is határozhat, hogy az emberek egy bizonyos csoportját meg lehet semmisíteni, miként azt a kommunizmus és a nácizmus meg is tette! (…) Ma is folytatódik a megfogant, de még meg nem született emberi lények kiirtása, ráadásul erről választott parlamentek döntenek – melyek paradox módon –, éppen az emberi haladás nevében teszik ezt!
(II. János Pál)

367. Ha a rendetlen hajlamokat el akarod nyomni, légy az imádság embere! (Alkantarai Szent Péter)

368. A házasságtörés igazságtalanság, a vállalt kötelezettség megszegése, amikor két olyan fél létesít szexuális kapcsolatot egymással (még ha futólag is), akik közül legalább az egyik házas, házasságtörést követnek el. Veszélyezteti az emberi nemzés és a gyermekek javát, akiknek szükségük van a szülők szilárd egységére. (vö ÚK 2380-81)

369. Vagy az ember parancsol a szenvedélyeinek, vagy azok igázzák le őt és boldogtalanná teszik. (vö ÚK 2339)

370. A házasság életfájának négy gyökere van: szexus, genus, eros és ethos – nemiség, fajfenntartás, szerelem és erkölcsiség. Sajnos, mind a négyet kikezdte a kor férge.

371. Egyes házassági kötések egyházi részről való érvénytelenítése nem tekinthető „házassági bontásnak”, mivel bizonyítást nyert, hogy jogilag meg sem köttetett!

372. Az elváltak új házassága a törvényes házastárs életében áthágja Isten tervét és törvényét, Krisztus tanítását. Ha az Egyháztól nem is szakadtak el, de szentáldozáshoz nem járulhatnak. Keresztény életüket főként úgy élhetik, hogy gyermekeiket hitben nevelik. (vö ÚK 1665)

373. Előfordulhat, hogy az egyik házastárs a polgári bíróság által kimondott válás ártatlan áldozata; ő tehát nem sérti meg az erkölcsi törvényt. Lényegi különbség van a két házastárs között, akik közül az egyik őszintén törekedett (és törekszik) arra, hogy hű maradjon a házasság szentségéhez és igazságtalanul elhagyták, a másik pedig saját súlyos hibájából egy egyházjogilag érvényes házasságot tönkretesz. (vö ÚK 2386)

374. A házasélet romlásai gyakran a ‘követelt’ jogokból sarjadnak. A ‘férj joga’, a ‘nő joga’ és az ‘egyenjogúság’ vélelmében sikkad el leginkább az élethez való jog!

folytatjuk

Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat!

Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6. Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05 HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Egy válasz

Válaszolj Válasz elvetése

Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6.
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005