Register
A password will be e-mailed to you.

 << Jegyesség, házasság, válás 

233. Szülők, ne féljetek a kockázatoktól! Az isteni erők sokkal hatalmasabbak nehézségeiteknél! A kiengesztelődés (gyónás) szentségének hatása mérhetetlenül nagyobb a világban működő rossznál, miként az egyházatyák sem véletlenül nevezték a „második keresztségnek”. A romlás világában jelenlévő erőknél sokkal hatásosabbak a szentségek isteni energiái. Mindenekfölött összehasonlíthatatlanul nagyobb mindennél az Eucharisztia ereje! Benne Krisztus eledelként, az üdvözítő erő forrásaként hagyta ránk magát, hogy életünk legyen és bőségben legyen (Jn 10,10). Az élet – mely Belőle jön –, értünk van, tehát a házasokért, a szülőkért és a gyermekekért is! Az Eucharisztián kívül nem létezik más erő és más bölcsesség, mellyel ti szülők nevelni tudnátok gyermekeiteket és önmagatokat. (vö LCS 52-53. o)

234. Az egység, amelyről a Ter 2,24 szól „a kettő egy testté lesz”, kétségtelenül az, ami a házastársi aktusban kifejeződik és megvalósul. A Biblia rendkívül tömören és egyszerűen fogalmazva úgy utal a nemiségre, a férfiasságra és nőiességre, mint az ember – a férfi és nő – jellegzetességére, amely lehetővé teszi, hogy mindannyiszor, amikor „egy testté” lesznek, egyúttal egész emberségüket átengedjék a termékenység áldásának, mintegy különleges módon újra meg újra felfedezzék a teremtés misztériumát.

Ily módon visszatérnek  az emberségben való egységükhöz „csont a csontomból és hús a húsomból”, amely által megismerik és mint a legelső időben, néven szólítják egymást. Ezáltal az ember valamiképpen az eredeti, szűzi értékét éli meg újra. (vö FN. 49.o., vm. LCS 10-11.o.)

235. A házasságra alaposan készülni kell, de legkevésbé a ‘próbaházasságokkal’, mely a szentség gyalázása!

236. A házasság olyan építmény, mely nem nélkülözheti a komoly lelki alapokat! A kérdéssel: „elfogadjátok-e?” az Egyház emlékezteti az új házasokat arra, hogy Isten teremtő hatalma előtt állnak. Arra hivatalosak, hogy szülővé váljanak, azaz együttműködjenek a Teremtővel az életadásban. (vö LCS 14.o.)

237. A nap ne nyugodjék le haragotok fölött (Ef 4,26), de még fontosabb, hogy a nap ne nyugodjék le Isten haragja fölött.

238. „Az ember méltósága megköveteli, hogy tudatos és szabad választás alapján, személyként cselekedjék és nem pedig belső vak ösztön vagy merő külső kényszer hatására. E méltóságot akkor éri el az ember, ha kiszabadulva a szenvedélyek rabságából, a jó szabad választásával törekszik célja felé, s az alkalmat gondosan válogatja meg.” (GS 17)

239. A házasság valláserkölcsi közösség. Átöleli az embert minden tehetségével, felelősségével és legintimebb vonatkozásaival; lényege a személyiség legszemélyesebb önátadása és kölcsönös lekötése, melyet megpecsétel a gyermekvállalás és nevelés szent feladata! Ebből fakadóan a házasság fölbonthatatlan állandó közösség, miként a katolikus Egyház tanítja. (Sch.H. Nyomán)

240. „Úgy az egyes személy, miként az egész emberi társadalom jóléte szorosan összefügg a házastársi és családi közösség(ek) kedvező állapotával”. (vö GS 47)

241. A liberális felfogás szerint a házassághoz elég a nemi együttélés s adott esetben bármelyik fél ilyen irányú kijelentése. A törvényes és törvénytelen gyermek életi hátrányát a liberálisok nem ismerik. Számukra a vérfertőzésnek, homoszexualitásnak nincs törvényszerű büntetése és a magzatölés is egyszerű orvosi indikáció. A váláshoz elég, ha az egyik fél megjelenik a hivatalnál és kitölt egy kérdőívet. Ám épp az ilyenek csodálkoznak a legjobban, hogy boldogtalanok! (Sch.H. ny)

242. A házasság szentsége – miként az Isten országáért vállalt szüzesség is – magától az Úrtól származik. Ő ad értelmet nekik és ajándékozza meg a nélkülözhetetlen kegyelemmel, hogy úgy lehessen megélni őket, ahogy az Ő akaratának megfelel. (vö ÚK 1620)

243. Mivel a család jelentős a társadalom élete és jóléte szempontjából, a közhatalom különleges felelőssége, hogy „elismerje, óvja és erősítse a házasság és a család igazi természetét, védje a közerkölcsöt és segítse a családok boldogulását”. (vö GS 47, 52)

244. A legfontosabb, amit egy apa tehet a gyermekeiért, hogy szereti az anyjukat. (Theodore M. Hesburg)

245. Ha egy emberrel úgy bánsz, mint amilyen, akkor olyan is marad. Ám ha úgy tekinted, mintha jobb és nagyobb lenne, akkor jobbá és nagyobbá válik. (Linda Dillow)

246. Az Egyház vallja, hogy a házasság mint a házastársak szövetségének szentsége „nagy misztérium”, mert benne fejeződik ki Krisztus jegyesi szeretete Egyháza iránt. „Férfiak, szeressétek feleségteket, ahogy Krisztus is szerette az Egyházat és önmagát adta érte, hogy a keresztségben isteni szavával megtisztítva megszentelje” (Ef 5,25-26). „A férj köteles szeretni feleségét, mint saját testét, (hiszen) a testét senki sem gyűlöli, hanem táplálja, gondozza, akárcsak Krisztus az Egyházat, mert tagjai vagyunk Testének” (Ef 5,28-30). „Az asszony pedig tisztelje a férjét” (5,33)! E szeretet erejéből válnak kölcsönös ajándékká. Ebben benne foglaltatik a másik személy egyedülálló mivoltának elismerése. Szent Pál a 4. parancsolatra hivatkozva tovább buzdít: „Gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert így van rendjén!” Ez, az első ígérettel egybekötött parancs: „Tiszteld atyádat és anyádat, hogy boldog, s hosszú életű légy a földön. Apák, ne keserítsétek meg gyermekeiteket, hanem neveljétek őket fegyelemben az Úr útmutatása szerint” (6,1-4). Az Apostol tehát a 4. parancsolatban bennfoglaltan látja férj és feleség, és a gyermekek kölcsönös tiszteletének parancsát, a családi közösség összetettségének elvét. „Legyetek egymásnak alárendeltjei Krisztus félelmében” (5,21). A család tagjai tehát, így Krisztusban találják meg szeretetük központját. Így maga a család, Isten nagy misztériuma. A „családi egyház” pedig Krisztus Jegyese! (vö LCS 53-56. o)

247. A családalapítás: egyházalapítás! (H 467)

248. Szomorú; ha a házasfelek nem tudnak elszakadni pl. az édesanyjuktól, vagy ha a szülők beleszólnak az ifjú pár életébe. Az is komoly hiba, amikor a házasfelek kipletykálják párjukat a barátaiknak, mert ezzel elárulják szövetségüket. Akárcsak az is, ha valaki egy barátot, hobbyt, időtöltést, munkáját, a szüleit vagy akár a saját gyermekeit tartja fontosabbnak élete az párjánál.

249. Szenvedélyből megházasodni annyi, mint ittas és féleszű kormányossal hajóra szállni, viharos tengeren.(Szent Colombiere Kolos)

250. Míg sok fiatalasszony, férje megváltozását reméli, a férjek többségének vágya, hogy feleségük változatlan maradjon!

251. A házastársaknak, mint a házas-feladatok hordozóinak, Isten felé kell fordulniok, ahonnan nemcsak segítségüket, de létjogosultságukat is kapják. Az Egyház tanítása szerint a házasság istenközpontú. A házasság elsősorban nem egyéni igényeket vagy társadalmi célokat kell kielégítsen. Nem a nemzetet vagy az államot kell szolgálnia, hogy katonákat és adófizetőket szállítson, hanem elsősorban az istenszolgálat a rendeltetése és értelme, a maga sajátos jellege szerint. Ebből fakadó katolikus fölfogás, hogy az ember inkább Istennek van lekötve, mint házastársnak; hiszen Isten adja a szentesítést, értéket és erőt a házasság összes emberi vonatkozásához is. E tekintetben nincs különbség házas és szűzi állapot között, hiszen az elsődleges és alapvető emberi kötelesség: inkább Istennek kell tetszeni, mint az embereknek. (Sch.H. nyomán)

252. Társadban ne keress kifogásokat, mert az ördög százat is sugall, jóllehet tizede se igaz!

253. A családot mindig úgy tekintették, mint az ember társas természetének első és alapvető megnyilvánulását. A család ugyanis személyek együttese, melynek sajátossága a közös lét és élet… A család kezdete a házastársi közösség (communio), melyet a II. Vatikáni Zsinat „szövetségnek” mond, melyben a férfi  és a nő „kölcsönösen ajándékozzák és megkapják egymást” (GS. 48), hogy családot hozzanak létre. (vö LCS 10-11.o)

254. Az eskető pap vagy diakónus az Egyház nevében kéri ki a beleegyezést a jegyesektől és adja az Egyház áldását. A házasság egyházi életforma. (ÚK 1630)

255. A latin házassági szertartásban a két katolikus fél szövetségkötése többnyire szentmisében történik, mivel minden szentség kapcsolatban áll Krisztus húsvéti misztériumával. Ezért üdvös, ha a kölcsönös odaadásra (egységre) mondott igenjüket megpecsételik az Eucharisztia vételével is, így egyesülve Krisztus Egyházával, hogy Vele „egy testet” alkossanak. (vö ÚK 1621)

256. A beleegyezést, mely által a házastársak elfogadják és ajándékozzák egymást, maga Isten pecsételi meg. E szövetségből „Isten rendeléséből szilárd intézmény keletkezik a társadalom színe előtt is”. A házastársak közötti szövetség beépül az Isten és az emberek közötti szövetségbe: „Az igazi házastársi szerelem fölvétetik az isteni szeretetbe”. (ÚK 1639)

257. Jobb társtalanul, mint elhagyottan! (H 739)

258. A keresztény házasságban a felek az állapotukkal járó feladatokhoz és méltósághoz külön szentségben kapnak erőt, és mintegy fölszenteltetnek. (ÚK 156)

259. Rendes körülmények között az Egyház, egyházi formát követel híveitől a házasságkötéshez. E rendelkezésnek több indoka van:

1) A szentségi házasság liturgikus cselekmény, illő tehát, hogy az Egyház nyilvános szertartása keretében történjen;
2) A házasságkötés egyházi életállapotba vezet be, jogokat és köteles-ségeket teremt az Egyházban, a házastársak között és a gyermekek felé; 3) Mivel a házasság az Egyházban életállapot, a házasság megkötése felől bizonyossággal kell rendelkezni (ezért kötelező a tanúk jelenléte);
4) A beleegyezés nyilvános jellege védi az egyszer kimondott ‘igent’ és segíti hűséges megtartását. (vö ÚK 1631)

260. Három állapot járhat fölemelt fővel az Úr előtt:
1) A házasság.
2) Az Isten országáért vállalt házasságnélküliség.
3) A (nem önhibából adódó) házasságra alkalmatlanság, Istennek felajánlott hivatásban. (Sch.H. ny)

261. A férj adja meg feleségének, amivel tartozik, hasonlóképpen pedig a feleség is férjének (1Kor 7,3).

262. Nem tudhatod, hogy a szerető Isten mi mindentől óv meg téged azáltal, ha nem találsz társat! (H 236)

263. A házasság lehet számodra JUTALOM (örömeivel), ÉRDEMSZERZŐ (szenvedéseivel) vagy akár szent VÉRTANÚSÁG is (tragédiájával), de mindenképp ki kell tartanod benne! Fontold meg tehát alaposan, hogy kihez kötöd az életed és kérd ehhez Isten segítségét! (H 134)

264. A házasság őszinteség nélkül szerepjátszás, szeretet nélkül pedig pokol! (H 128)

265. A 6. parancsot megtartónak, az 5. se jelent gondot!

266. A házasság veszélyforrásai:
1) A parttalan érzékiség, ami mállaszt és mételyez.
2) A társ iránti imádat, mely a másik szerelmében látja üdvösségét.
3) A prüdéria, mely hamis „valláserkölcsi” vagy modernkedő felfogásból elutasító.
4) A túlzott anyagiasság, s az ebből fakadó „ráérünk még a gyerekkel” magatartás.
5) A szülőknek való megfelelni akarás.
6) A gyermekimádat, ahol a házastárs másodlagos.
7) Az önző divatmánia, és féktelen szórakozásvágy.
8) A testi, küllemi elhanyagoltság, a „birtokonbelüliség” kényelme.
9) Az általános restség a társért, a családért való áldozatvállalásra.
10) Az ima- és szentségi élet elutasítása.
– Ezek bármelyike által megfeledkezhetnek a felek, házastársuknak tett „jóban-rosszban, holtomiglan-holtáiglan” fogadalmukról, miáltal a szeretetük, bizalmuk és erkölcsi tartásuk, egymás iránti elkötelezettségük elsekélyesedik.

267. Ha valaki Isten országáért nem akar házasodni: e választása is „életet fakaszt”, jóllehet másként, hiszen ebből egy másfajta megszentelt élet fakad. A keleti és nyugati szerzetesrendek, valamint a latin egyház hagyománya szerinti papi cölibátus. Az Isten- és emberszeretet, tehát arra is indíthatja a személyt, hogy ne házasodjék meg (vö Mt 19,10-12). Mindazonáltal a házasságkötés az ember rendes hivatása. A házastársak teste a Szentlélek temploma. (vö1Kor 6,19) (vö LCS 51.o)

268. A házastársak szeretete és családi életük örömei már a Bárány menyegzős lakomájának előízét példázzák. „Már többé nem két test, hanem csak egy” (Mt 19, 6). „Arra hivatottak, hogy állandóan növekedjenek az egymás iránti szeretetben, melyet a közös hitélet és az Eucharisztia közös vétele elmélyít.” (vö ÚK 1638-1644)

269. A házasság a legszorosabb és legmélyebb szeretetkapcsolat ember és ember között, egy olyan szövetség, mely az addigiak elhagyásával és felszámolásával indul. Ez persze nem azt jelenti, hogy cserben hagyjuk szüleinket, vagy barátainkat, hanem azt, hogy sorrend csere történik a szívünkben.

270. A család a házasság szövetségében valósul meg a férfi és nő életre szóló közösségében, mely természeténél fogva egymás javára, a gyermekek nemzésére és nevelésére irányul. Csak az ilyen egység fogadható el „házasságként” a társadalomban. A társadalom nem vállalhatja az engedékenységet a család és a házasság lényegét alapjában érintő kérdésekben, mint Pl. az egyneműek házasságkötése stb. Az ilyen erkölcsi engedmény csak kárt okozhat az emberi közösségben, a társadalomban. Az Egyház ezért védi a Család identitását és sürgeti az illetékes intézményeket, főleg a politika felelőseit, hogy ne engedjenek egy látszólagos, hamis, természetellenes modernség szabados kísértésének. A család, mint a szeretet és az élet közössége, jól megalapozott társadalmi valóság és egészen sajátosan szuverén társaság, bár több irányú függésben van. (vö LCS 45-46. o.)

271. A házasságban megszűnik az ÉN, s csak a „mi és Isten” marad identitásunk meghatározására.

272. A házasság kötelékét tehát maga Isten köti össze, így a megkeresztelt felek között megkötött és bevégzett házasság soha nem bontható föl. E kötelék, mely a házastársak szabad emberi cselekedetéből és a házasság elhálásából származik, visszavonhatatlan valóság és olyan szövetség, amelyért Isten hűsége kezeskedik. Az Egyháznak nem áll hatalmában az isteni bölcsesség e rendelkezése ellen állást foglalni. (ÚK 1640)

273. Tóbiás fölkelt és azt mondta Sárának: „Kelj fel, imádkozzunk együtt és könyörögjünk Urunkhoz, hogy elnyerjük kegyelmét és segítségét: Áldott vagy, atyáink Istene! Áldott a te neved örökkön-örökké! Dicsőítsenek az egek és mind a teremtmények mindörökké. Te teremtetted Ádámot, és hűséges segítőül mellé adtad a feleségét, Évát. Tőlük származik az emberiség. Azt mondtad: ‘nem jó az embernek, ha egyedül van. Alkossunk mellé hozzá hasonló segítőtársat’. Uram, én most nem rendetlen vággyal veszem el nővéremet, hanem tiszta szándékkal. Engedd, hogy irgalmat találjon és találjak én is, és együtt öregedjünk meg”. Közösen rámondták: „Úgy legyen, úgy legyen!” (Tób 8,4-8)

274. A házas emberek arra kaptak meghívást, hogy a házastársi tisztaságot éljék; a többiek a tisztaságot az önmegtartóztatásban gyakorolják: Tartsuk szem előtt, hogy a tisztaság hármas erény: házastársi, özvegyi és szűzi. Nem úgy hirdetjük az egyiket, hogy kizárjuk a másikat. (vö ÚK 2349)

275. Nem lehet tagadni, hogy olykor súlyos helyzetek támadnak, amikor föloldhatatlanul ütköznek a házas közösséget és a házastársi szeretetet tápláló érintkezés érdekei, vagy az egyik fél egészségi feltételei. Ilyenkor nincs megoldás másban, mint a másik fél részéről való heroikus áldozatban. Ezt a keresztet abban a meggyőződésben kell fogadni, hogy az embernek lehetetlen megkerülnie élete keresztjét. (Sch.H. nyomán)

276. A rosszat minden ember megtapasztalja környezetében és önmagában. E tapasztalat megmutatkozik a férfi és nő kapcsolatában is; a megnemértés, az uralomvágy, a féltékenység, hűtlenség és széthúzás által. (ÚK 1606)

277. A család személyek együttese, a legkisebb társadalmi sejt, s mint ilyen az egész társadalom élete számára alapvető intézmény. A család jogai, nem egyszerűen a családtagok jogainak összessége. A család a szülők és a gyermekek együttese; olykor nemzedékek közössége. Ezért alanyisága, mely Isten terveire alapszik, saját és különleges jogokat igényel és alapoz meg! A szülők a gyermekeket bizonyos értelemben a nemzet számára is hozzák a világra, mert tagjai és részesei történelmi és kulturális örökségének. A család mivolta (identitása) kezdetétől fogva bizonyos mértékben annak a Nemzetnek az identitására épül, melyhez tartozik. (vö LCS 47. o)

278. A szentség nem valami statikus dolog. Krisztus jelenléte az Oltáriszentségben nem olyan, mint a benzin a tankban. Az Ő Jelenléte annál erőteljesebb, minél nagyobb befogadókészségre talál, Jelenlétének „minősége” azonban független a szentséghez járulótól. Mindazáltal az emberek ezreinek – akik hit nélkül sétálnak el a templom mellett –, nem használ semmit Krisztus jelenléte. Ha azonban valaki úgy járul szentáldozáshoz, hogy életét felajánlja Krisztusnak, akkor Ő egész gazdagságával tudja magát közölni a lélekkel. Így van ez a Házasság Szentségével is. Egy házaspárban annál jobban látható Krisztus, annál nagyobb kegyelem tud megmutatkozni az életükön, és annál inkább jellé válnak a földön, minél teljesebb a házaspár egymás iránti kölcsönös odaadása. (www.metropolita.hu)

279. A család megmutatja és megvalósítja az Egyháznak, mint Isten Családjának közösségi és családi természetét. Minden tagja a maga szerepe szerint gyakorolja a keresztségi papságot, hozzájárulva ahhoz, hogy a család a kegyelem és az imádság közössége legyen, az emberi és keresztény erények iskolája, s a gyermekek felé a hit első hirdetésének a helye. (KPD 350)

280. A mai világban, mely gyakran távol áll a hittől, sőt ellenséges vele szemben, a hívő családok mint a hit élő és sugárzó tűzhelyei rendkívül fontosak. Ezért nevezi a II. Vatikáni Zsinat a családot ősi kifejezéssel: Ecclesia domestica, ‘családi egyháznak’ (LG 11). A család ölén „a szülők legyenek gyermekeik első hithirdetői szavukkal és példájukkal, és ápolják mindegyikük sajátos hivatását s különös gonddal a szent hivatásokat” (uo). (ÚK 1656)

281. A családban az apa, az anya, a gyermekek és valamennyi családtag gyakorolják a keresztségi papságukat „a szentségek vételében, imádságban, hálaadásban, a szent élet tanúságtételében, az önmegtagadásban és a tevékeny szeretetben” (LG 11). A családi otthon tehát a keresztény élet  első iskolája. Itt tanulja, ismeri meg az ember a kitartó munkát és örömét, a testvéri szeretetet, a nagylelkű, ismételt megbocsátást, és mindenekelőtt Isten szolgálatát az imádságban és az élet elajándékozásában. (vö ÚK 1657)

282. Ha Isten segítségét kérhetjük egyszerű terveinkhez, mennyivel inkább szükséges az áldását és segítségét kérnünk egy olyan életre szóló döntésben, mint a házasság? A keresztény házasságkötés nem csupán ‘kétoldalú’, hanem az Istennel kötött hármas szövetség! Ha mi képesek is lennénk megfeledkezni a szövetségről, Isten meg nem feledkezik soha, mert a házasság; szentség, a Jézus által alapított Hét Szentség egyike! „Amit tehát Isten összekötött, azt ember szét ne válassza.” (Mk 10,9)

283. Egy új élet foganásakor a szülőkben tudatosulnia kell a ténynek, hogy (ezt az embert) Isten önmagáért akarja! E kifejezés gazdag és mély jelentést hordoz. A fogantatás, majd a születés pillanatától fogva az új lény ugyanis arra rendeltetett, hogy teljesen kifejezze (megvalósítsa) a maga emberségét, hogy személy legyen. Ez abszolút értelemben mindenkit megillet, a gyógyíthatatlan és magatehetetlen betegeket is! Az ember alapvető hivatása: „embernek lenni” a kapott „talentumokkal” élve, ami maga az emberség. (vö LCS 16.o.)

284. A tény, hogy a ‘kettő egy testté lesz’, Isten által megerősített erős kötelék. A szex tehát jóval több, mint az ember testiségének titokzatos hatalma! (vö LCS 49.o.)

285. „Minden nevelés elsődleges célja, az egyéni lelkiismeret tudatosítása, kell hogy legyen!” (W. Kasper) – Elsősorban példával, imádsággal, családi katekézissel és az egyházi életben való részvétellel. (KPD 461)

286. Részvétből, divatból vagy a vágyból, ne házasodj!

287. A gyermekvállalás nem „takarmányozási” kérdés!

288. A keresztény család életfakasztó és nevelő tevékenysége az Atya teremtő művének tükröződése. Az a hivatása, hogy részt vegyen Krisztus imádságában és áldozatában. A napi imádság és Isten Igéjének olvasása erősíti egymás iránti szeretetüket. A keresztény család evangelizáló és misszionáló közösség. (vö ÚK 2205)

289. „Tiszteld atyádat és anyádat, hogy sokáig élj azon a földön, melyet Isten rendelt néked” (IV. pcs). Maga az Úr és az Apostol is tanítja: »Gyermekek, engedel-meskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert így van rendjén. Ez az első ígérettel egybekötött parancs: „Tiszteld apádat és anyádat, hogy boldog és hosszú életű légy a földön”« (Ef 6,1-3). Ez a parancsolat magában foglalja és a szülők, gyámok, tanárok, főnökök, köztisztviselők, kormányzók és mindazok kötelességeit is, akik más személyek vagy közösségek fölött hatalmat gyakorolnak. (vö SC 60)

290. A házastársi szeretet termékenysége kiterjed az erkölcsi, lelki és természetfölötti élet gyümölcseire, melyeket a szülők nevelés útján adnak át gyermekeiknek.› A szülők gyermekeik első és legfontosabb nevelői. Ebben az értelemben a házasság és a család alapvető feladata az élet szolgálata! (ÚK 1653)

291. A házassági jognak lehetnek másodrendű céljai is, melyekre a házastársaknak szabad törekedniük, ha egyébként a házasélet belső természetességén és elsődleges célján nem esik csorba. (XI. Pius)

292. A társadalomnak kötelessége támogatni és megerősíteni a házasságot, tiszteletben tartva benső önállóságát. A közhatalom vezetőinek tisztelniük, oltalmazniuk és támogatniuk kell a házasság és a család igazi természetét, a közerkölcsöt, a szülők jogait és a család boldogulását. (KPD 458)

293. A „fogyasztói társadalom” legfőbb ellensége a család, a hit és a nemzettudat, létük ugyanis fékezi a globalizációt. Ezért e 3 érték rombolása a legfőbb céljuk!

294. A házastársi szeretet természeténél fogva a házastársak sérthetetlen hűségét követeli. Ez következik abból a kölcsönös odaadásból, melyben kölcsönösen egymásnak adják magukat. A szeretet végleges akar lenni, s nem csupán „egy újabb döntésig tartó”. Ezt a bensőséges egységet és hűséget, mindkét személy és a gyermekek java megkívánja. (ÚK 1646)

295. A házasság szövetsége a gyermekáldás fogadásában pecsételődik meg, mely nem csak beteljesülés, de feladat és kihívás is. Amikor ez valamely szándékolt önzésből, vagy emberi gyengeségből nem valósul meg, föl kell tenni a kérdést, vajon a rosszra hajló természet – mely sajnos jelen lehet a férfi és nő természetében –, nem erősebb-e kettőjük szereteténél? Ezt (már a házasulandóknak, de még inkább) a házastársaknak nagyon meg kell gondolniuk. Szívüknek és gondolataiknak állandóan Isten felé kell fordulnia, hogy atyaságuk és anyaságuk e forrásból erőt nyerjen a szeretetben történő folyamatos megújuláshoz. (vö LCS 11-12.o)

296. Tisztességes legyen a házasság mindenben és szeplőtelen a házaságy; mert a paráznákat és házasságtörőket megítéli az lsten. (Zsid 13,4)

297. A házasságban – miként az emberi kapcsolatokban –, szükséges egy felelős döntéshozó, az élethelyzetek szerint azonban ez lehet a két fél közötti megosztásban is!

298. Az államhatalom kötelessége, hogy tisztelje és támogassa a családot és biztosítsa számára:
1) A családalapítás, a gyermekvállalás és a saját erkölcsi és vallási meggyőződésük szerinti nevelés szabadságát.
2) A család intézménye és a házastársi kötelék szilárdságának védelmét.
3) A szükséges eszközökkel és intézményekkel a hit megvallásának, továbbadásának és a gyermekek vallásos nevelésének szabadságát.
4) A magántulajdonhoz, a vállalkozáshoz, a munkához, a lakáshoz és a kivándorláshoz való jogot.
5) Az egyes országok berendezkedése szerint az orvosi ellátáshoz, az öregek támogatásához és a családipótlékhoz való jogot.
6) A biztonság és az egészség védelmét, különösen olyan veszélyekkel szemben, mint a drogok, a pornográfia, az alkoholizmus stb.
7) A szabadságot, hogy más családokkal társaságokat hozzon létre és így képviselve legyen a polgári hatóságoknál. (ÚK 2211)

>> Ajándékok és próbatételek a családban

* * *

Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat!

Etikus Adománygyűjtő Szervezet Logó
Evangelizálunk az online térben (Metropolita), evangelizálunk az utcán (Győztes Bárány Közösség), és mélyszegénységben élő családok között, akiket élelmiszerrel, tüzelővel és taníttatással segítünk (Nyitott Ajtók Misszió), valamint egyengetjük állami gondozott gyerekek sorsát (Legyél Nevelőszülő!).
Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6.
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.