Gyermekvállalás, gyermeknevelés

Útravaló a házassághoz 7.

299. A szülők az új élet fogantatásakor és szülésekor egy „nagy misztérium” (Ef 5,32) előtt állnak. Az új emberi lény is miként ők, arra hivatott, hogy „igazságban és szeretetben” személyiség legyen. Ez a meghívás nemcsak bizonyos időre szól, hanem az egész örökkévalóságra! Ezt a hatalmas dimenziót Krisztus nyilatkoztatta ki, s evangéliumának fényével megvilágította, jelezve az emberi élet és halál célját és értelmét, sőt az egész emberiség családjának célját és értelmét is. (vö LCS 15)

300. A gyermek a házasság legnagyobb ajándéka, a szülők számára legnagyobb kincs. Isten, aki „kezdettől férfinak és nőnek teremtette az embert” (Mt 19,4), különleges részt adva nekik a saját teremtő tevékenységéből, megáldotta a férfit és a nőt: „Legyetek termékenyek és szaporodjatok” (Ter 1,28). Következésképpen a házastár-si szerelem helyes gyakorlása és a belőle fakadó egész családi élet – a házasság egyéb céljainak háttérbe szorítása nélkül – arra irányul, hogy a házastársak legyenek készek együttműködni a Teremtő szeretetével, aki általuk gyarapítja és gazdagítja a családját. (vö GS 50)

301. A gyermekek kötelesek szüleik iránt tiszteletet, megbecsülést, tanulékonyságot és engedelmességet tanúsítani – jó kapcsolatot tartva a testvérekkel is –, ezzel járulva hozzá az egész családi élet harmóniájának és szentségének növeléséhez. Ha a szülők szükséghelyzetbe kerülnek betegség, megözvegyülés vagy öregség miatt, a felnőtt gyermekek kötelessége erkölcsi és anyagi segítséget nyújtani nekik. (vö ÚK 2216-2219, 2251)

302. Amíg a gyermek szülei otthonában él, engedelmeskednie kell szülei kéréseinek, amelyet az ő vagy a család java indokol. „Gyermekek, fogadjatok szót szüleiteknek mindenben, mert ez kedves az Úr szemében” (Kol 3,20). A gyermekeknek engedelmeskedniük kell nevelőik és mindazok ésszerű parancsainak is, akikre a szüleik bízták őket. Ám ha egy gyermek a lelkiismeretében meg van győződve arról, hogy erkölcsileg rossz lenne engedelmeskedni valamely parancsnak, akkor ne kövesse azt. A szülők iránti engedelmesség a gyermekek nagykorúságával megszűnik bár, de a tisztelet az örökre kijár. Ennek gyökere az istenfélelem, mely a Szentlélek ajándékainak egyike (vö ÚK 2217). „Szívedből, lelkedből tiszteld apádat, és anyád fájdalmait soha el ne feledd. Emlékezz rá, hogy nélkülük meg nem születtél volna; hogyan hálálod meg, amit veled tettek?” (Sir 7,27-28)

303. A szülők gyermekeik első nevelői és első hithirdetői. Kötelességük úgy szeretni és tisztelni gyermekeiket, mint személyeket és Isten gyermekeit, s amennyire lehet, gondoskodniuk kell testi lelki szükségleteikről; megfelelő iskolát kell választaniuk számukra, okos tanácsaikkal segíteniük kell őket a foglalkozás és az életállapot megválasztásában. Különleges küldetésük a gyermekek keresztény hitben való nevelése. (KPD 460)

304. A szülőknek úgy kell tekinteniük gyermekeiket mint Isten gyermekeit és úgy kell tisztelniük őket mint emberi személyeket. Amikor a mennyei Atya akarata iránt engedelmesnek mutatkoznak, akkor úgy nevelik gyermekeiket, hogy teljesítsék Isten Törvényét.(vö ÚK 2222)

305. Mivel a szülők elsődlegesen felelősek gyermekeik neveléséért, joguk van saját meggyőződésük szerinti iskolát választani számukra. Ez alapvető jog! A szülők kötelessége lehetőség szerint úgy választani meg az iskolát, hogy az a lehető legjobban segítse őket keresztény nevelői feladatukban. A közhatalom kötelessége, hogy biztosítsa a szülőknek ezt a jogát és gondoskodjék gyakorlásának konkrét föltételeiről. (vö ÚK 2229)

306. A ma gyermekei a jövő civilizációja! (H 536)

307. A szülők súlyos felelőssége, hogy jó példát mutassanak gyermekeiknek. Ha őszinték és saját hibáikat be tudják ismerni előttük, akkor jobban irányíthatók lesznek a ők is: „Apák, ne keserítsétek meg gyermekeiteket, hanem neveljétek őket fegyelemben az Úr útmutatása szerint” (Ef 6,4). (vö ÚK 2223)

308. Ha jót akarsz gyermekednek, tanítsd meg a tiszta szeretet fogalmára: a tapintatos-, az áldozatot is vállaló, önzetlen szeretetre! (H 95)

309. Ahol valami rosszat látsz, ott hiányzik az igaz hit.

310. A szülők vigyázzanak arra, ne kényszerítsék gyermekeiket sem a pályaválasztásban, sem a párválasztásban. E kötelező tapintat nemhogy tiltja, de megkívánja tőlük, hogy bölcs tanácsokkal segítsék őket, különösen amikor családot kívánnak alapítani. (vö ÚK 2230)

311. Gyermekeinknek ne aranyat, hanem tisztességérzetet adjunk örökségül! (Platon)

312. A javak, amelyek miatt jó a házasság: a gyermek, a hűség és a szentség. (Szent Ágoston)

313. A házasság szentségének kegyelméből a szülők megkapták gyermekeik evangelizálásának felelős kiváltságát. A legkisebb kortól kezdve vezessék be őket a hit titkaiba, amelynek gyermekeik számára ők „az első hírnökei”. Zsenge gyermekkoruktól kezdve kapcsolják be őket az Egyház életébe. A család életmódja olyan érzelmi indíttatásokat táplálhat, melyek egy életen át előzményei és támaszai lehetnek az élő hitnek. (vö ÚK 2225)

314. Meg kell kívánni azoktól, akik felelősek a nevelésért, hogy az ifjúságot olyan tanításban részesítsék, amely tiszteli az igazságot, az emberi szív minőségeit és az ember erkölcsi és lelki méltóságát. (ÚK 2526)

315. A lélek nélkül nevelt gyermek a szülők sötét tükre.
.
316. A gyermekek a maguk részéről hozzájárulnak szüleik életszentségben való növekedéséhez. (ÚK 2227)
.
317. A házastársak felelőssége különlegesen érvényes és fontos az élet továbbadásának szabályozásában. A házastársak jogos okok miatt akarhatják, hogy gyermekeik születése között bizonyos idő elteljen. Rájuk tartozik meggyőződni arról, hogy kívánságuk nem vak önszeretetből (önzésből) fakad-e, hanem megfelel a felelős szülőség nagylelkűségének. Ezenfelül eljárásukat az erkölcsiség objektív kritériumai szerint kell szabályozniuk: „ez pedig csak akkor lehetséges, ha a házastársi tisztaság erényét őszinte lélekkel gyakorolják”. (ÚK 2368)
.
318. A szülőknek támogatva, tiszteletben kell tartaniuk gyermekeik hivatását. Nem feledve, hogy a keresztény ember első hivatása Jézus követése. (vö ÚK 2253)
.
319. A gyermek nem járandóság, hanem ajándék. „A házasság legnagyobb ajándéka” egy új emberi személy. A gyermeket nem szabad tulajdonnak tekinteni, mintha követelni lehetne a ‘gyermekhez való jogot’. Ezen a téren egyedül a gyermek rendelkezik igazi jogokkal; tudniillik, hogy „szülei házastársi szeretete sajátos aktusának gyümölcse legyen, hogy fogantatása pillanatától kezdve személyként tiszteljék”. (ÚK 2378)

320. A fogantatás pillanatától kezdve minden emberi lényt abszolút módon tisztelni kell, mert az ember a földön az egyetlen teremtmény, melyet Isten „önmagáért akart” (GS 24), és mert minden ember lelkét Isten „közvetlenül teremti” (XII. Pius, AAS 42; VI. Pál, AAS 60); és egész lénye hordozza teremtője képmását. Az emberi élet szent, mert kezdetétől kezdve „Isten teremtő erejét” igényli, és mindenkor különleges kapcsolatban marad teremtőjével, egyetlen céljával (XXIII. János, AAS 53; II. János Pál „A felelős szülőségről”; GS 24). Csak Isten az ura az életnek, kezdetétől végéig! Senki, semmilyen körülmények között, nem sajátíthatja ki magának a jogot arra, hogy egy emberi lényt szándékosan elpusztítson (XII. Pius). Az emberi szaporodás a házaspártól megköveteli az Isten termékeny szeretetével való felelős együttműködést: (GS 24) az emberi élet ajándékának a házasságban a házaspár sajátos és kizárólagos tevékenységével kell megvalósulnia, annak a törvénynek megfelelően mely személyekbe és egyesülésükbe bele van írva. (GS 51)

321. „A fiatalokat alkalmas módon és idejekorán, a családon belül kell felvilágosítani a házastársi szerelem méltóságáról, céljáról, megéléséről, hogy a tisztaság szeretetében nevelődve megfelelő életkorban és erényes jegyesség után köthessenek házasságot”. (GS 94)

322. A házastársak, akiket Isten nem ajándékozott meg gyermekáldással, emberi és keresztény értelemben teljes házastársi életet élhetnek. Házasságuk a szeretet, az elfogadás s az áldozatosság által válhat ragyogóvá. (ÚK 1654)

323. A születésszabályozás, a felelős atyaság és anyaság része. A házastársak szándékának helyessége nem igazolja erkölcsileg elfogadhatatlan eszközök használatát (például a közvetlen sterilizációt, a gyógyszeres vagy mechanikus fogamzásgátlást). (ÚK 2399)

324. A szülői mivolt tudata, módot ad a szeretet eredeti mélységeinek fölfedezésére, az atyaság és anyaság olyan magasabb rendű „újdonságával”, melyhez csak „térden állva” szabad közeledni. A tapasztalat mutatja, hogy a gyermek iránti vágy és szeretet olykor súlyos válságba kerülhet, mely komoly veszélyt is jelenthet kettejük kapcsolatában. Fontos tehát az Istenre hagyatkozás, az Apostol példájával: „Térdet hajtok az Atya előtt, akitől nevét nyeri a mennyben és a földön minden atyaság” (Ef 3,15). (vö LCS 12.o)

325. Vigyázat! A lelki sérülések sokszor maradandóbb nyomot hagynak életünkben, mint a fizikaiak! (vö H 283)

326. Viseljétek el egymás gyöngéit! (Gal 6,2)

327. Azok a technikák, amelyek a házaspár számára idegen, harmadik személy bevonásával (sperma vagy petesejt adományozásával, méh bérbeadásával) a közös szülőséget fölbontják, súlyosan erkölcstelenek. Ezek a technikák (idegen spermával való [heterológ] megtermékenyítés és beültetés) sértik a gyermeknek azt a jogát, hogy az általa ismert és egymással a háasság köteléke által egyesült apától és anyától szülessen. Meg-sértik a „házastársak kizárólagos jogát, hogy kizárólag a másik által váljanak apává és anyává”. (ÚK 2376)

328. Amennyiben a házaspáron belül kerül sor e technikák gyakorlására (homológ mesterséges megtemékenyítés és beültetés), talán kevésbé elvetendők, de erkölcsileg változatlanul elfogadhatatlanok maradnak, mert szétválasztják a nemi aktust az élet továbbadásának aktusától, és az emberi személy sorsa felett a technika uralmát vezeti be. (vö ÚK 2377)

329. A gyermeklélek elvárja, hogy szeretettel fogadják, és vallásosan neveljék. (Szent Ágoston)

330. A kromoszomatikus vagy genetikus örökséggel kapcsolatos kísérletezések ellentétesek az ember személyi méltóságával, sérthetetlenségével és egyedülálló, megismételhetetlen önazonosságával” (uo). (vö ÚK 2775)

331. Vannak, akik nem kötnek házasságot, hogy szüleik vagy testvérük gondját viseljék, vagy hogy kizárólagosan egy tiszteletre méltó hivatásnak szentelhessék magukat. Ők nagymértékben javára lehetnek az emberi családnak és a társadalomnak. (vö ÚK 2231)

332. Az evangélium megmutatja, hogy a testi terméketlenség nem abszolút rossz. Azok a házaspárok, akik kimerítették a jogos orvosi segítségnyújtás lehetőségeit és terméketlenek maradnak, kapcsolódjanak az Úr keresztjéhez, ami minden lelki termékenység forrása. Elhagyott gyermekek örökbefogadásával és mások javára végzett komoly szolgálatokkal megmutathatják nagylelkűségüket. (ÚK 2379)

333. „Erkölcstelen emberi magzatokat azzal a szándékkal létrehozni, hogy rendelkezésre álló biológiai anyagként hasznosítsák” (ÚK 2775).

334. Megpróbáltatásainknak vagy oka, vagy célja van!

335. A mesterséges ondóbevitel általi megtermékenyítés ellentmond a házasság egységének, a felek méltóságának, a szülői hivatásnak és a gyermek jogának, hogy házasságban és házasság által foganjon és megszülessen. (XII. Piusz, AAS 41 (1949) 559)

336. Az állampolgárt lelkiismerete kötelezi arra, hogy ne engedelmeskedjék a polgári hatóságok előírásainak, amikor ezek ellenkeznek az erkölcsi rend követelményeivel. „Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek” (ApCsel 5,29). (ÚK 2256)

337. Pusztulásra ítélt az a társadalom, mely nem neveli gyermekeit a tisztaság megbecsülésére! (H 394)

338. A hűség az adott szó megtartásának állhatatosságát fejezi ki. A házasság szentsége a férfit és a nőt bevezeti Krisztus Egyháza iránti hűségébe. A házastársi tisztaság a világ előtt tesz tanúságot e misztériumról. (vö ÚK 2365)

>> folytatjuk

Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat!

Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6. Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05 HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Válaszolj Válasz elvetése

Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6.
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005