Register
A password will be e-mailed to you.

Valtorta Mária látomása: Mária élete – Tartalomjegyzék

<< Mária nagysága
 
Jézus megmentett egy 12-13 éves leányt egy rómaitól, aki rabszolgaként tartotta. Néhány asszonnyal és pásztorral előreküldte a kislányt Názáretbe azzal az üzenettel, hogy néhány nap múlva ő is megérkezik.
 
Unokatestvérei, Tamás és a zelóta Simon társaságában Jézus Názáret felé megy, a többi apostolt pedig Kafarnaumba küldi a kerióti Júdással együtt, aki később maga is csatlakozott hozzájuk, és így nem tud a megmentett lányról, Aureáról. Tamás már messziről észreveszi, hogy füst száll fel Mária házának kéményéből.
– Anya otthon van, és kenyeret süt… – mondja olyan gyengéden, mintha saját anyjáról beszélne.
A zelóta mosolyogva hozzáteszi:
– Igen. És az ő békéje már elér a szívünkbe.
– Menjünk gyorsan – mondja Jakab. – Gyertek ezen az ösvényen, hogy a názáretiek ne lássanak meg, különben feltartóztatnak…
– De akkor nem megyünk el a ti házatok mellett… A ti anyátok is vágyik rá, hogy viszontlásson titeket.
– Biztos lehetsz benne, hogy anyánk Máriánál van. Szinte állandóan nála van. És ott is lesz, mert kenyeret készítenek a beteg lány számára. (Aurea ugyanis lázas lett útközben, és betegen érkezett Názáretbe.)
 
Amikor az ösvényen elérkeznek Mária kertjéhez, Jézus azt ajánlja, hogy ne a kerten keresztül menjenek be a házba, hanem az utcára nyíló ajtón kopogtassanak be.
– Anyámnak fájdalmat okozna, ha látná, hogy szétromboltuk a sövényét.
– Az ő kertje! – kiált fel Júdás Tádé.
– És ő benne a rózsa! – teszi hozzá vígan Tamás.
– A liliom a tövisek között – jegyzi meg Jakab.
– A lepecsételt forrás – mondja a zelóta.
– De még inkább: A kertnek forrása, élő víz kútfeje, amely a Libanonról csörgedezik alá, amely az Élő Vizet adja a földnek, és illatos szépségével az ég felé szökell – egészíti ki Mária dicséretét örömmel Jézus.
– Hamarosan nagyon boldog lesz, hogy láthat téged – mosolyog Jakab is.
– Testvérem, mondj meg nekem valamit, amit már jó ideje szerettem volna megkérdezni. Te miként látod Máriát? Mint Anyádat, vagy mint alattvalódat? Ő a te Anyád, de végülis egy asszony, te pedig Isten vagy… – kérdezi Tádé.
– Mint nővéremet és jegyesemet, mint akiben Istennek kedve telik, és akiben megnyugszik, és mint az Ember vigaszát. Én mindezt látom és birtokolom Máriában, Istenként és Emberként. Ő a Háromság második Személyének Gyönyörűsége volt az égben. Gyönyörűsége az Igének, az
Atyának és a Léleknek, és Gyönyörűsége a Megtestesült Istennek, és az lesz majd a megdicsőült Istenembernek is.
– Mily nagy titok! Isten az égben tehát kétszeresen megfosztotta magát azoktól, akikben tetszését nyerte… Téged és Máriát is a földnek adott… – elmélkedik a zelóta.
– Mily nagy szeretet! Kimondhatatlan! A szeretet ösztökélte a Hatalmast, hogy Máriát és Jézust a földnek adja – mondja Jakab.
– És nem magadért, aki Isten vagy, hanem Rózsádért nem féltél az emberekre bízni őt, amikor az emberek teljesen méltatlanok arra, hogy őrködjenek felette? – kérdi Tamás.
– Tamás, az Énekek Éneke megválaszol neked: ,,A békeszeretőnek volt egy szőleje, és rábízta azt a vincellérekre, azokra a megszentségtelenítőkre, akiket felbujtogatott a gonosz, hogy nagy összeget adjanak érte, azaz mindenképpen igyekezzenek elcsábítani. De az Úr szép Szőleje megőrizte magát, és nem akarta másnak adni gyümölcsét, hanem csak az Úrnak, és csak neki nyílt meg, hogy a felbecsülhetetlen Kincset, az Üdvözítőt megszülje.” (Vö. Én 8, 11-12)
 
Lassan elérkeznek a ház ajtajához. Miközben Jézus kopog, Júdás megjegyzi:
– Eszembejut az Ige: "Nyiss ajtót nekem, nővérem, jegyesem, kedvesem, galambom, szeplőtelenem…”
De amikor az ajtó kinyílik, és megjelenik Mária oly kedves arca, Jézus nem mond mást, csak halkan a legkedvesebb szót, ahogy kitárt karjaiba zárja: "Mama!”
– Ó, Fiam! Te áldott! Lépj be, a béke és a szeretet legyen veled!
– És az én Mamámmal, a házzal, és azzal, aki benne van! – mondja Jézus, miközben belép, és a többiek követik.
– Ott van édesanyátok, a két nőtanítvány a kenyérkészítéssel és a mosással van elfoglalva… – magyarázza Mária, miután kölcsönösen üdvözlik egymást az apostolokkal és az unokatestvéreivel. Majd mindenki tapintatosan visszavonul, hogy egyedül hagyják az Anyát a Fiával.

– Íme, itt vagyok, Anyám. Egy ideig együtt maradunk. Milyen édes hazatérni hozzád, Mama, miután annyit jártam az emberek között!
– Akik mindinkább megismernek téged, és ez a megismerés két csoportra osztja őket: azokra, akik szeretnek, és azokra, akik gyűlölnek. És az utóbbi a nagyobb csoport…
– A gonosz érzi, hogy hamarosan vereséget szenved, és dühöng… és mások dühét is felkelti… Hogy van a leány?
– Kissé jobban. De közel állt a halálhoz… És most is ugyanazt mondja, hogy már nem beszél félre, mint lázasan tette, – a szavai , ugyan tartózkodóbban, de megfelelnek mindannak, amiket önkívületi állapotában mondott. Nem mondhatom, hogy nem ismerjük a történetét… Szegénykém!
– Igen. De a Gondviselés ôrködött felette.
– És most?
– És most… Nem tudom. Aurea nem tartozik hozzám, mint ember. A lelke az enyém, a teste Valériáé (aki kiváltotta őt rabszolgaságából.) Egyelőre itt marad, hogy feledjen…
– Mirta szeretné őt.
– Tudom… De nincs jogom rendelkezni a római nő engedélye nélkül. Azt sem tudom, hogy pénzen szerezte-e meg őt, vagy ígéretekkel… Amikor a római nő majd visszakéri őt…
– …én elmegyek helyetted, Fiam. Nem lenne jó, ha te mennél oda… Engedd át ezt a feladatot a Mamádnak. Mi asszonyok… jelentéktelenek vagyunk
Izrael szemében, azért nem figyelnek meg minket annyira, ha elmegyünk beszélni a pogányokkal.
– Drága anyám… elmehetnél Johanna házába, és ott beszélhetnél az úrnővel…
– Így teszek, Fiam. Legyen egy gonddal kevesebb a szíveden, kincsem, Jézusom! Annyira le vagy sújtva… Megértem, és annyit szeretnék tenni valamit érted!
– És annyit teszel, Mama! Hála mindazért, amit teszel.
– Nagyon szegényes az én segítségem, Fiam! Mert nem sikerül elérnem, hogy szeressenek téged, hogy örömöd legyen… amíg még meg van engedve neked, hogy egy kis részed legyen örömben. Ó, ugyan, mi is vagyok én? Egy ugyancsak szegény nőtanítvány.
– Mama! Mama! Ne mondd ezt! Az én erőm a te imáidból fakad. Megnyugszik értelmem, amikor rád gondolok, és íme, most megvigasztalódik a szívem, hogy így a te áldott szívedre hajthatom fejemet… Mamám! – Jézus magához vonja Anyját, aki mellette állt, míg ő a fal melletti ládapadon ült, és homlokát Mária keblére helyezi, aki gyengéden simogatja szent Fia haját…
 
Így élvezik egy ideig egymás szeretetét.
Utána Jézus felemeli fejét, és feláll. Azt mondja:
– Menjünk a többiekhez! És a lányhoz – teszi hozzá, majd kimegy Anyjával a kertbe.Odamegy a szobához, amiben a még mindig súlyosan beteg Aurea alszik. Még álmában is beszél, és gesztikulál, mintha valakit távol akarna tartani. Alfeus felesége, Mirta és Noémi az életéért aggódnak. Már
nagyon megszerették. De a leány meg akar halni, hogy többé ne lásson rómaiakat. Jézus részvéttel nézi, majd hangosan megszólítja:
– Aurea! Jöjj! Itt van az Üdvözítőd!
A leány hirtelen felül az ágyában, megpillantja Jézust, és egy kiáltással kiugrik az ágyról, hogy hosszú tunikájában Jézus lába elé vesse magát:
– Uram! Igen, most megszabadítottál engem!
– Aurea meggyógyult. Látjátok? Nem halhatott meg, mielőtt meg ne ismerte volna az Igazságot – mondja Jézus. És a lánynak, aki a lábát csókolja, azt mondja:
– Kelj fel, Aurea, és élj békében! – közben kezét fejére teszi, és ez a fej már nem lázas.



> Mária menti a lelkeket

* * *

Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat!

Etikus Adománygyűjtő Szervezet Logó
Evangelizálunk az online térben (Metropolita), evangelizálunk az utcán (Győztes Bárány Közösség), és mélyszegénységben élő családok között, akiket élelmiszerrel, tüzelővel és taníttatással segítünk (Nyitott Ajtók Misszió), valamint egyengetjük állami gondozott gyerekek sorsát (Legyél Nevelőszülő!).
Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6.
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.