Register
A password will be e-mailed to you.

 1951 októberében az Oak Ridge-i (USA) atomközpontban szokatlan lopást fedeztek fel. Nyomtalanul eltűnt néhány gramm plutónium.

Természetesen kémkedésre is gondoltak, de minden ilyen irányú vizsgálat eredménytelen maradt. Csak 18 hónap múlva akadtak a tettes nyomára furcsa körülmények között.

Egy nap ugyanis az atomközpont egyik dolgozója beteget jelentett. Ez önmagában még nem lett volna rendkívüli dolog, az orvosok azonban nem tudtak hová lenni a döbbenettől: a beteg erős sugárzási ártalomban szenvedett. Hol érhette ilyen erős sugárzás? Minden olyan lehetőséget teljesen ki lehetett zárni, hogy Rurron az atomközpontban végzett szolgálata során szerezte súlyos betegségét, mivel a központ termeiben a védelmi intézkedések olyan szigorúak voltak, hogy sugárzásveszély szóba sem jöhetett. A diagnózis azonban egyértelmű volt: Rurron rendkívül súlyos sugárzás okozta károsodásban szenvedett!

A titokra fény derült, amint a titkosszolgálat emberei kihallgatták Rurront. A célzott kérdések hatására összeomlott, és beismerte, hogy ő lopta el a plutóniumot. Valahogyan és valamikor felmerült benne az ötlet, hogy gyorsan és könnyen meg kellene gazdagodnia. A vágy annyira erős lett benne, hogy különben kiváló logikáját is elnyomta. Azt tervezte, hogy a plutóniumot kéz alatt jó drágán eladja, ezért lopott. De máshogy történt, mint ahogy elgondolta. Nem tudta eladni.

Visszahozni sem tudta, így aztán – véleménye szerint a legnagyobb gondossággal becsomagolva – az ágya alá rejtette. A hónapokig tartó sugárzás pedig megtette a magáét: Rurron visszafordíthatatlan, súlyos egészségkárosodásban szenvedett.

Az orvosok csak azt tudták mondani Anthony Rurronnak, hogy betegségének nincs ellenszere: és napjai meg vannak számlálva. Így is történt. Rengeteget szenvedett, és halálakor ez a különben nagydarab, erős férfi már csak 41 kiló volt. A 4Mózes 23,32-ben olvassuk: "Utolér benneteket vétketek büntetése."

Anthony Rurront is utolérte, bár az esetnél senkiben fel sem merült, hogy ő lehet a vétkes, senki nem tudott a tettéről.

Felmerül bennünk a kérdés, hogy hogyan történhetett ilyesmi, hiszen végülis Rurron nem akárki volt, ott dolgozott a központban, pontosan tisztában volt vele, milyen veszélyes a plutónium, és mégis ellopta! Mert meg akart gazdagodni, mert gyorsan akart gazdag lenni. A gazdagság utáni mohó vágy elvette a józan ítélőképességét, elvakította a gondolkozóképességét, így a legsúlyosabb csalást követte el, amit csak ember elkövethet: saját magát csapta be.
.
Vajon már mi is becsaptuk magunkat, amikor valamilyen szenvedély elvakított, és meggyőződésünk ellenére olyat tettünk, ami csak veszteséget okozott nekünk? Jusson eszünkbe, hogyan figyelmeztette Isten Káint: "Ha pedig nem jót cselekszel, a vétek az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodhatsz rajta." (1Móz 4,7)

Valaki azt mondhatná rá, hogy ezt értem, de a kísértések időnként erősebbek nálam, és egyszerűen nem tehetek mást. Akkor az ember olyat tesz, amiről pontosan tudja, hogy nem kellene. Olvassuk el Pál apostol válaszát: "A kísértések, amelyek eddig értek benneteket, nem haladták meg az emberi erőt, az Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni, sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni." (1Kor 10,13)

Ne kövessük Káint, aki Isten nagyon komoly figyelmeztetése ellenére megmaradt testvére, Ábel elleni féltékenységében és haragjában, és végül gyilkosa lett.

Isten kegyelmes a megbocsátásban. De hűséges a figyelmeztetésben is. Meg tud és meg is akar őrizni minden öncsalástól. Szavai mindenkihez szólnak: "Hívj segítségül enegm a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem!"

 

* * *

Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat!

Etikus Adománygyűjtő Szervezet Logó
Evangelizálunk az online térben (Metropolita), evangelizálunk az utcán (Győztes Bárány Közösség), és mélyszegénységben élő családok között, akiket élelmiszerrel, tüzelővel és taníttatással segítünk (Nyitott Ajtók Misszió), valamint egyengetjük állami gondozott gyerekek sorsát (Legyél Nevelőszülő!).
Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6.
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

21 hozzászólás

  1. Rutai István

    A fenti cikk egyszerű,de megdöbbentő, és elmélkedésre
    késztető, de figyelmeztető is, mert nagyon valóságos.
    Bárkivel megtörténhet!

    Válasz

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.