Erőltessük-e a házastársi együttlétet, ha nincs bennünk vágy?

Lehet-e növelni a vágyat, ha nincs? Éveken át ismételték a pszichológusok és a szexológusok ugyanazokat a tanácsokat:  „nem szabad erőltetni”, „beszélgessenek”, „töltsenek kettesben egy hétvégét, és a vágy magától feltámad”, stb… 

Ma viszont egyre több pszichológus radikálisan eltérő módon vélekedik: Ha nincs annyira kedvünk az intim együttléthez, a megoldás az, hogy… kicsit erőltessük meg magunkat!

Hogy visszatérjünk a jó szokásainkhoz, hogy ne vitatkozzunk a párunkkal, hogy ne hagyjuk a vágy hiányát végleg beköltözni a hálószobánk falai közé. Lehetséges, hogy ismét visszatér a régi fogalom: „házastársi kötelesség”?

Erről többet akartunk megtudni. Ha ezt megértjük, az egész életünkre komoly kihatással lehet!

„A szexuális kapcsolat a szülés után újra elkezdődik, mihelyst a nő fizikailag rendbejön a nagy igénybevétel után. És lehet, hogy bár fájdalmat nem érez, de vágyat sem, és csak a partnere kedvéért megy bele.”

Nem, ezeket a sorokat nem egy középkori iratból idéztük, mely a szülés utáni házastársi kötelességről íródott, hanem Aldo Naouri gyermekpszichiáter nemrég megjelent könyvéből. „A házaspárnak fel kell nevelni gyermekeiket, és ez többek között azt is megkívánja a nőktől, hogy ne várják meg, míg a vágy megjön vagy visszatér – rá kell vennie magát, és könnyen meglehet, hogy a végén még némi örömöt is lel benne!"

A pszichiáter azt is hozzáteszi, hogy ha az asszony megfosztja testétől a férfit, az kénytelen lesz „máshová menni”, ahogy nagyanyáink mondták… és ez esetben a nő maga kereste a bajt!

Az, hogy a meglehetősen konzervatív szemléletéről ismert Aldo Naouri (aki szerint nem magyarázatot adni egy gyereknek, amikor valamit megkövetelünk tőle) úgy gondolja, a nőnek kötelessége szeretkezni a férjével, amikor az kívánja, ebben még semmi meglepő nincs.

Abban már talán igen, hogy ezt egyre több más pszichológus is pontosan így látja!

„Pszichológiai szempontból  egy nőnek jóval ritkábban van kedve az intim együttléthez, mint egy férfinek” – állítja J-D Nasion pszichiáter, aki „A testem és a róla kialakult képek” című könyv szerzője. – „A nő kevésbé gyakran és kevésbé könnyen kerül izgalmi állapotba”. „Márpedig ha párkapcsolatban akarunk élni, időnként muszáj engedményeket tennünk egymásnak. Semmi degradáló nincs ebben a nők számára, már ha szeretik a párjukat. Tulajdonképpen ez egy ajándék a részükről a férfinak. Fel kell hagynunk azzal az elképzeléssel, hogy a szexnek kivétel nélkül minden esetben szenvedélyes robbanásnak kell lennie. Sokkal fontosabb, hogy tartósan fennmaradjon a nő és a férfi között a testi intimitás. Ha megszűnik, azt a párkapcsolat nem éli túl. Sőt megkockáztatom, hogy fenn kell tartani a heti kétszeri ritmust."

Catherina Solano szexológus elismeri, hogy idővel szexuálisan inaktívvá kezdünk válni, ahogy ő fogalmaz: „elalszik a testünk”. „Emiatt fontos, hogy azokban a periódusokban, amikor épp nem vagyunk nagyon „kívánósak”, tudatosan vegyük rá magunkat az együttlétre. Mégpedig azért, hogy a nemi szerveink aktivitását fenntartsuk. Ez pontosan ugyanaz, mint a rendszeres sport, amit kordában tartja az egész test fittségét.

Amikor az ember ilyesmi olvas, az a benyomása, mintha visszamentünk volna az időben. Mintha a nagyanyáinkat hallanánk. „Nem akarom visszahozni a házastársi kötelesség kifejezést” – pontosítja Dr Nasio – „de azt gondolom az elmúlt években eltúloztuk azt, hogy az egyénnek  mindig a személyes vágyait kell követnie. Ha párkapcsolatban vagy társadalomban akarunk létezni, tekintettel kell lennünk a másik ember igényeire is. Szeretkezni a társunkkal akkor is, amikor nincs kedvünk: érett viselkedésre vall, és teljesen normális egy jól működő, szerető kapcsolatban. Természetesen nemcsak a nőnek kell alkalmazkodnia: éppígy a férfinak is oda kell figyelnie arra, hogy a nő minden esetben kielégüljön. És ez nemcsak a szexualitás területén van így!”

Éveken át ebben a tárgyban az volt az általános álláspont, hogy sosem szabad magunkra erőltetni a szeretkezést, mert ezzel kockáztatjuk, hogy megundorodunk, kiábrándulunk a párunkból, és végül már sosem lesz kedvünk hozzá.  Mindenekelőtt beszélgetni kell mindenről, megérteni egymást, elmagyarázni, mi az, ami nem jó nekünk – hangzott a tanács. Sokak szemében a kedv nélküli szex önmagunk becsapása, szinte ön-megerőszakolás.

„Szerintem azt mondani egy nőnek, hogy vegye rá magát a szexre, akkor is, amikor nem kívánja, ha a férje nem elégíti ki a vágyait, ez erőszakos, megvetendő és régimódi.” – veti ellene Dr Gerard Leleu szexológus, aki az orgazmus témájában publikált könyvet. „Ha a nőben nincs vágy, ennek egyetlen egyszerű oka van: az, hogy a partnere nem képes kielégíteni őt, és ettől demotiválódik. Ez ilyen egyszerű!” Állítása szerint a nőknek pusztán a 30%-a képes a vaginális orgazmusra, ami sokkal erősebb, intenzívebb, komplexebb érzés, mint a klitorális orgazmus. Hogy ezt elérjék, a nőnek és a férfinak stimulálnia kell a vaginális zónát, amit általában nem teszenk meg a párok.  Ez a megoldás a vágy felélesztésére. Az, hogy nincs mindig kedvük a szexhez, ez kétségtelenül előfordul időnként a nők többségénél. De nem az „erőltetés” a helyes megoldás a vágy hanyatlására”- mondja a szexológus.

Bármelyik válasszal szimpatizálunk is, egy dolog biztos: hogy ez a „vágycsökkenés”, és „erőltetés” ma ismét téma lett, és foglalkoztatja a párokat – fogalmaz Gisel Harrus, a „Csábítás: egy mítosz vége” c mű írója. Ijesztő, hogy milyen dinamikusan emelkedik a válások száma – magyarázza. – Globálisan elmondhatjuk, hogy visszatérőben vannak a jó öreg értékek szinte mindenben: a kicsit szigorúbb gyermeknevelésben, a kitartás és hűség megbecsülésében, akár a munkában, akár a család életében. Nem véletlen tehát, hogy az antifeminizmus és a tradicionális értékek ilyen sikerrel térnek vissza a mindennapi életünkbe.

„De számomra ez cseppet sem jelenti azt, hogy teljesen vissza kell állítani a régmúlt családi elveket” – teszi hozzá Gisel Harrus – „A nők kiharcoltak bizonyos szabadságot maguknak, és ezt meg is fogják tartani. De ahhoz, hogy egy férfi és egy nő együtt tudjon élni, ahhoz több önfegyelem, több erőfeszítés kell. Hogy mi okozza  a problémát? Az, hogy mindenki azt gondolja, a másiknak kell megtennie ezeket az erőfeszítéseket.”

„Persze, hogy időnként rá kell vennem magam a szexre”, meséli a 25 éves Gabi, aki 3 éve él együtt a férjével. „ Ha magamba nézek, szinte sosem jó a pillanat, mert mindig érzek fáradtságot, stresszt, stb. Úgyhogy időnként le kell küzdenem az álmosságomat, és átadnom magam az együttlétnek. De a végén sosem bánom meg. Az a baj, hogy ha a párom észreveszi, hogy nem volt kedvem hozzá, akkor kiakad, és vége a dalnak. Szóval még azt is el kell játszanom neki, hogy milyen óriási kedvet érzek hozzá! De az az igazság, hogy ő is tesz értem erőfeszítéseket. Moziba visz, elkísér shoppingolni, amit ő nem igazán szeret, és ezt értékelem… Számomra a szex egy idő után már nem volt olyan mindennapi őrület, de az, hogy ezen a területen tekintettel vagyok rá, nem okoz igazán gondot, és a kapcsolatunk meg boldoggá tesz.”

„Nekem sosem kellett erőltetnek a dolgot az exemmel” – mondja a 28 éves Helena – „Durva lenne! Így is egy csomó mindenben alkalmazkodni kell egy csomó területen, egész nap: melózni, kedvesnek lenni, megvárni, amíg a lámpa zöldre vált, és sorban állni a postán… Az ágyban az ember az örömet keresi, és nem az erőltetést! Most szingli vagyok, és néha hiányzik a szex, de sosem szexelnék csak azért valakivel, hogy ne legyek egyedül és fenntartsak egy vágy nélküli kapcsolatot valakivel.”

A 31 éves Marietta ezt mesélte:  „A férjemre, akivel másfél éve vagyunk együtt, nem kell rábeszélnem magam. Vele mindig jó. Lehet, hogy ez azért van, mert ennyire még sosem voltam szerelmes senkibe. Lehet, hogy később majd rá kell vennem magam… de nem hiszem, hogy ez gyakran megtörténik majd, mert az annak a jele lenne, hogy probléma van a kapcsolatunkban. És ha néha nem is lesz kedvem, mégis megteszem, azt elvárom, hogy ő is megtegye ezt a kedvemért.”
 

* * *

Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat!

Add meg elérhetőségedet, ezzel is segíted a szervezet munkáját, így tudunk értesíteni a projekt megvalósulásáról.

• Támogatás rendszeressége*
  • Havi támogatás
  • Egyszeri támogatás
• Támogatás összege*
  • 1000 Ft
  • 3000 Ft
  • 5000 Ft
  • Egyedi összeg
• Támogatás összege*
  • 1000 Ft
  • 3000 Ft
  • 5000 Ft
  • Egyedi összeg
• Egyedi összeg*
• Egyedi összeg*

• Név*
  Vezetéknév Keresztnév
• Email*
• Személyes üzenet
• *
  • Elfogadom a Támogatási, adatkezelési, és adattovábbítási feltételeket
• Az Ön által adományozott összeg
  0 Ft
• Name
  Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.

Δ

Evangelizálunk az online térben (Metropolita), evangelizálunk az utcán (Győztes Bárány Közösség), és mélyszegénységben élő családok között, akiket élelmiszerrel, tüzelővel és taníttatással segítünk (Nyitott Ajtók Misszió), valamint egyengetjük állami gondozott gyerekek sorsát (Legyél Nevelőszülő!).

Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6.
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005