Register
A password will be e-mailed to you.
Keresés
Home

<< 33 NAPOS LELKIGYAKORLAT: NEKED SZENTELJÜK MAGUNKAT, SZERETET KIRÁLYNŐJE!

HARMADIK HÉT – Jézust megismerni

Az olvasmány és az elmélkedés előtt:
A Szentlélek segítségül hívása
Lelkiismeret-vizsgálat. Bánat-ima…
A rózsafüzér – tanácsolt – napi elimádkozása

Az olvasmány és az elmélkedés után:
Litánia Jézus Szent Szívéről

MÁSODIK NAP – Krisztus szeretete a megváltásban

Szentírás
(1 Jn 4,9-10)
Isten szeretete abban nyilvánult meg irántunk, hogy egyszülött Fiát küldte a világra, hogy általa éljünk. Ebben áll a szeretet. Nem mintha mi szerettük volna Istent, hanem mert ő szeretett minket, és elküldte Fiát engesztelésül bűneinkért.

(Kol 2,12-14)
Vele együtt eltemetkeztetek a keresztségben, és vele együtt fel is támadtatok, annak az Istennek erejébe vetett hit által, aki őt feltámasztotta a halálból. Vele együtt titeket is, amikor halottak voltatok vétkeitek és testetek körülmetéletlensége miatt, életre keltett azáltal, hogy megbocsátotta minden vétkünket. Az adóslevelet, mely ellenünk szólt és vádolt minket, eltörölte, eltette az útból, és a keresztre szegezte.

Üzenet
(San Martino 97.5.4)
Dicsőítsük együtt az Atyát!
Gyermekeim, fogadjátok örömmel az Atya akaratát!
Tudom, nehezetekre esik az Ő tanúinak lenni a világban.
De emlékezzetek rá, hogy a Kereszt irgalmat is jelent,
továbbá megbocsátást és ígéretet.
A Kereszt, mint a Kegyelem folyója,
megmosta a világot.
Én arra hívtalak benneteket,
hogy a Kereszt alatt velem együtt tanúságot tegyetek,
és így segítsetek nekem reményt és szeretetet vinni a
világnak, amely veszni indult.
Úgy szeretlek benneteket, amilyenek vagytok,
útban az életszentség felé.
Mindent köszönök, megáldalak titeket, és magamhoz
ölellek!

Elmélkedés
Montforti Grignon Szent Lajos Mária: Az Örök Bölcsesség szeretete

(154. cikkely)
Sok okunk van rá, hogy Jézus Krisztust, az emberré vált Bölcsességet szeressük; de a leghathatósabb indítékunk szerintem a szenvedése, melyet értünk vállalt, hogy szeretetét bebizonyítsa. «Létezik egy mindent felülmúló ok – mondja Szent Bernát – mely engem érzékenyebben késztet arra, hogy Jézust szeressem: a keserűség kelyhe, amelyet Te, Urunk ki akartál inni érettünk. A megváltás műve az, amely téged oly szeretetre méltóvá tesz szívünk számára; mert szeretetednek ez a legnagyobb jósága és hasonlíthatatlan tanúsága könnyen megnyerik a miénket. Kedvesebben vonzanak, közelebbről késztetnek, és még inkább vonzanak minket.» És néhány szóban így összegzi ezeket az alapokat: «Mennyi szenvedést kellett elviselnie, hogy minket megválthasson! Ó, mennyi kínt és aggodalmat kellett elszenvednie!» (Szt. Bernát, Cantica canticorum Sermo 20)

(156. cikkely)
Ezután vizsgáljuk meg azoknak a személyeknek a tulajdonságait, akikért Ő szenved. Vannak emberek – alávaló, elvetemült teremtmények – valamint az Ő ellenségei, akiktől nem volt semmi félni, sőt remélnivalója sem. Néha vannak olyan barátok, akik meghalnak barátaikért, de találhatunk egyetlenegy olyat is – Isten Fián kívül –, aki meghalna a saját ellenségeiért? «Isten azonban azzal tesz tanúságot irántunk való szeretetéről, hogy Krisztus meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk» – és ennélfogva az ellenségeiért. (Róm 5,8)

(157. cikkely)
Végül gondoljunk szenvedései sokaságára, nagyságára, hosszúságára. Szenvedései sokasága oly nagy volt, hogy a fájdalmak férfiának (Iz. 53,3) nevezték, aki „tetőtől talpig sehol sem ép” (Iz 1,6). Lelkeinknek ez a kedves barátja minden módon szenvedett: külső és belső fájdalmaktól, testben és lélekben egyaránt.

(161. cikkely)
Szeretett Üdvözítőnk testének minden tagjában szenvedett: fejét tövissel koronázták, haját, szakállát kitépték, arcul ütötték, leköpdösték, nyakát és karjait kötéllel kötözték meg, válla és háta a kereszt súlya alatt hajolt meg, kezét, lábát átszegezték, oldalát és szívét lándzsával nyitották fel; egy szóval, egész testét könyörtelenül oly súlyosan megsebezték több mint ötezer ostorcsapással, hogy a csontjai is láthatóvá váltak.

(162. cikkely)
Jézus szentséges lelke súlyosan gyötrődött az emberek bűnei miatt, mint megannyi megbántás miatt, melyek az Atyát célozták meg, akit Ő végtelenül szeretett. Szentséges lelke gyötrődött e bűnök miatt, melyek annyi lélek örök vesztét okozták, akik az Ő kínszenvedése és halála ellenére elvesznek. Lelke nem általánosságban szenvedett, hanem mindenegyes lélekért külön-külön, mert mindegyiküket ismerte. Az ítélet nagy napján a szentek összes ereklyéi el fognak tűnni – még azok is, amelyek a legnagyobb tiszteletre méltók; a Kereszt ereklyéi azonban nem tűnnek el. A Bölcsesség megparancsolja majd az első keruboknak és szeráfoknak, hogy járják be az egész világot, és gyűjtsék össze az igazi Kereszt darabkáit – az egyetlen Keresztét, azét, amelyen Ő maga halt meg. És akkor ennek a Keresztnek a diadalmenetében fogják a Bölcsességet
az angyalokkal körülhordoztatni, akik eközben örömhimnuszokat fognak énekelni. A Bölcsesség a legfénylőbb felhő fölé emeltetve fogja a Keresztet hordoztatni, és a Kereszttel és a Kereszt által fogja megítélni a világot. Milyen hatalmas lesz akkor Őt látva a Kereszt híveinek öröme, és milyen mély lesz ellenségeinek kétségbeesése! Azok nem bírják majd elviselni sugárzó, ragyogó látványát, és a hegyeket fogják hívni, hogy
fedjék be őket, és a Poklot, hogy nyelje el őket!

(173. cikkely)
Az utolsó ítéletnél diadalmának nagy napját várva, a Bölcsesség a keresztet mint megkülönböztető jelet, mint fegyvert akarja látni minden kiválasztottjánál. Valójában egyetlen fiat sem fogad magához, akinél nem lesz ismertetőjelként kereszt, sőt egyetlen tanítványt sem, aki nem hordozza azt pirulás nélkül a homlokán, undor nélkül a szívében, vagy visszautasítás nélkül a vállán. Emlékezzetek: «Aki az én tanítványom akar lenni…» (Mt 16,24).

Nem fogad magához egyetlen katonát sem, aki nem ragadja fegyverként magához saját védelmére, vagy támadáshoz, hogy minden ellenségét legyőzze és porrá zúzza. És a Bölcsesség azt mondja: «Katonák! Bízzatok, mert én legyőztem a világot!» (Ján 16,33), én, a ti vezetőtök, legyőztem ellenségeimet a kereszttel, és ti is ezt fogjátok tenni ennek a jelében! (In hoc signo vinces!)

Krisztus követése 4/8
Krisztus föláldozásáról a keresztfán
A jegyes szava:

Amint én a keresztfán kiterjesztett kézzel és mezítelen testtel önként áldozatul adtam magamat az Atya Istennek bűneidért, úgy, hogy semmi sem maradt bennem, ami Istent kiengesztelő áldozattá ne változott volna, úgy kell neked is magadat minden erőddel, kívánságaiddal jószántadból és a lehető legnagyobb áhítattal tiszta és szent áldozatul naponta fölajánlanod a szentmisében. Mit kívánok tőled jobban annál, hogy igyekezzél magadat egészen énrám hagyni? Bármit adsz, ami nem te vagy, semminek tekintem, mert nem ajándékot kívánok én, hanem téged magadat.

Amint te sem elégednél meg azzal, hogy minden tiéd legyen, de én ne, ugyanúgy nem telik nekem sem örömöm semmiben, amit adsz, ha magad nem adod nekem. Magadat ajánld nekem, add oda magadat egészen Istenért, és kedves lesz adományod. Lám, én egészen föláldozom magamat érted Atyámnak, egészen odaadtam testemet és véremet táplálékul, hogy egészen a tiéd legyek, és te az enyém maradj. Ha pedig megmaradsz a magadénak, és nem bízod magadat önként az én tetszésemre, nem teljes az odaadásod, és egyesülésünk sem lesz maradéktalan. Azért kell, hogy mielőtt bármibe fognál, magadat önként Isten kezébe helyezd, akkor szabadságra és bőséges kegyelemre találsz. Bizony azért jutnak csak olyan kevesen a megvilágosodásra és a belső szabadságra, mert nem tudják magukat egészen megtagadni. Megdönthetetlen az én mondásom: aki mindenről le nem mond, nem lehet az én tanítványom. Ha tehát te azt kívánod, hogy tanítványom lehess, add át nekem magadat és minden kívánságodat.

Himnusz
(Ősi, bizánci liturgia)
Te, Urunk, a keresztre feszítve:
a nap elsötétült, amikor meglátott Téged.
A templom függönye kettéhasadt,
a föld megrengett, a sziklák megrepedtek,
mert nem bírták elviselni,
hogy látniuk kell a Teremtőt ártatlanul
a keresztfán szenvedni,
és azt, amint a gonoszság gúnyt űz belőle.
Magadra vállaltad, hogy elítéljenek,
Te, egyetlen Király, aki, újbóli eljöveteledkor
ítéletet fogsz hirdetni a mindenség felett.
Töviskoronát kaptál, Te, Szabadítónk,
de hatalmadnál fogva
a hazugság minden tövisét kitéped,
és mindazokat, akik imádják keresztre feszítésedet,
irgalmasságod tudatával eltöltöd.
Ments meg minket Krisztus, Szabadítónk,
kereszted hatalmával,
Te, aki megmentetted Pétert a tengeren,
és légy irgalmas hozzám, ó, Istenem!
Kereszted fája, Krisztus, én Istenem,
mindenki számára, aki Benned hisz,
az Élet Fája lett.

Azt, aki a halál hatalmával rendelkezett,
legyőzted a kereszted által,
és nekünk, akik bűneink révén halottak voltunk,
odaadtad az Életet.
Ezért kiáltunk Hozzád:
Urunk, Mindenség Istene, Dicsőség Neked!
Krisztus, Istenünk,
elhoztad az üdvösséget a világnak,
ártatlan karjaidat a kereszten széttártad,
és minden embert újra egyesítettél,
akik Hozzád kiáltanak: Urunk, dicsőség Neked!

Katekizmus
„Krisztus egész élete az újra-egybefoglalás (recapitulatio) misztériuma. Mindaz, amit Jézus tett, mondott és szenvedett, mindenekelőtt azt a célt szolgálta, hogy a bukott embert visszahelyezze eredeti hivatásába: ,,Amikor megtestesült és emberré lett, az emberek hosszú történelmét önmagában összefoglalta, és ebben az összefoglalásban nekünk adta az üdvösséget, hogy amit elveszítettünk Ádámban, azaz hogy Isten képmásaként és hasonlóságaként éljünk, azt Jézus Krisztusban visszanyerjük.” ,,Emiatt élt végig Krisztus minden életkort is, hogy mindenki számára helyreállítsa az Istennel való közösséget.”

Imádság
(Romanosz Melodosz, a Krisztus feltámadásáról szóló himnuszból)
Halálodban,
amit Te szabad akaratodból vettél magadra,
mi a halhatatlan Életet találtuk meg,
ó, Mindenség mindenható és egyetlen Istene!
Értékes feltámadásodban, ó Irgalmas,
mindenkit visszavezettél Magadhoz,
megsemmisítetted Baal nyilait,
az Alvilág diadalát,
és a halál fullánkját.

Az Örök Atya Fiaként
– ó, kezdet nélküli Istenség –
Magadra vállaltad, hogy emberré leszel.
Isteni lényegedet nem változtattad meg,
amikor Anyádtól átvetted
a rabszolga-természetet,
Te, akit mindenki az egyszülött Fiúnak nevez.
Bár Te magad vagy az Ige, ide születve
minden értelemmel felfoghatót túlszárnyalóan,
emberi testben jelentél meg a világban,
rabszolgaként a halandó emberekért.

Te Mennyei Láthatatlan,
mindenki számára láthatóvá tetted Magad a földön.
Szeretetünk kedvéért
magadra vetted a test szenvedését,
Te, aki megsemmisítetted Baal nyilait,
az Alvilág diadalát,
és a halál fullánkját.
 
Łitánia Jézus Szent Szívéről

* * *

Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat!

Etikus Adománygyűjtő Szervezet Logó
Evangelizálunk az online térben (Metropolita), evangelizálunk az utcán (Győztes Bárány Közösség), és mélyszegénységben élő családok között, akiket élelmiszerrel, tüzelővel és taníttatással segítünk (Nyitott Ajtók Misszió), valamint egyengetjük állami gondozott gyerekek sorsát (Legyél Nevelőszülő!).
Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6.
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.