Valtorta Mária látomása: Mária élete - Tartalomjegyzék
< Az anyai szÌv kedvessége és gyöngédsége egy elveszett lélek iránt
Jézus az apostolokkal egy virágokkal teli völgyben halad. Júdás Tádé gyönyörködik a gyöngyvirágokban. Hasonlóképpen vélekedik Tamás és
András is. Júdás azonban megvetéssel leszólja a gyöngyvirágot.

Ő inkább az agave fenséges virágját szereti. Jézus szótlanul hallgatja megjegyzéseiket, de amikor Tamás hozzá fellebbez:
- Mester, tetszenek neked ezek a virágok? - Jézus megjegyzi:
- Nekem minden tetszik a teremtésben. De ezeket a virágokat különösen kedvelem…
- Miért? - kérdezik többen.
- Alázatosságuk miatt. Ezekben a virágokban minden az alázatosságról beszél. A helyek, amelyeket szeretnek… a virág lehajló kelyhe… Anyámra emlékeztet. Ezek a virágok… milyen kicsinyek! Mégis, milyen illatosak! A levegő körülöttük illatozik tőlük… Anyám is alázatos, tartózkodó, ismeretlen, és csak azt kívánja, hogy ismeretlen maradjon. Mégis szentségének illata oly erős volt, hogy levont engem az égből…
- Anyád jelképét látod ebben a virágban?
- Úgy van, Tamás.
- És azt gondolod, hogy őseink, amikor dicsérték a gyöngyvirágot, előre megsejtették őt? - kérdezi Jakab, Alfeus fia. - Akkor más fákhoz és virágokhoz is hasonlították őt. A rózsához, az olajfához, és a leggyengédebb állathoz, a gerlicéhez, a galambhoz…
- Mindenki azt mondta, ami számára legszebb volt a teremtett világban. Valójában ő a Teljesen Szép a teremtmények között. De én gyöngyvirágnak és békét hozó Olajfának nevezném őt, ha dicsérni akarnám - mondja Jézus nyugodtan, sugárzó tekintettel, és kissé eltávolodik apostolaitól, hogy átadja magát gondolatainak.





















| Nyomtatás 










This information is off the hoizol!